Prágai Magyar Hirlap, 1937. március (16. évfolyam, 50-73 / 4196-4219. szám)

1937-03-14 / 61. (4207.) szám

uojn sonvy t> vupift

jnpui jvapsupipzstp C qqassnpsqSaj afpqoun siq fypuvf ppas d ‘ouSajMif vtfuoSuvp]p

ofmfamif

•apioáti : gzoqqoAoq t? aAu^inpoie s^psuo® y qoq ^aA.Cuoq ntnp jaqouroiiq jaaaxnoopjj iBijqqy -TeAAuQjppima.fí? dazsSbjiA hp-opetqAifuoq

só-pijosz ‘sofeq iXubuijz ííOAAuqq nuiio iBAajj is p[ 2pm^o®jos íaAÁnoj[.uioipínif uioi

ipq sopiy : uosm?f[ ‘ep3uíV B[nqip[ í^a -Bq pjozoq qojmrex o{ tqruoq oq^AAuoqjíuB.i*

lÁuoq nuip pspsa siqi y lÁ'epfy ‘jaj zouaq goiBA-auui siq i? I9q?qoAo{ isopq soupp

)|eujeA6euiS!)| uiojpif e^pusíe ssjsq souegKa qnf

•aaxns{ 5fBu£uBA4i£uoziqzuoiq sí totEz^jigzso soiibibjip „p0^aiirn|iji“ b UBqonqoqsi jjeS qod S9 UBqqoiumzBuunS y ’uba sapaq £ uaq^pniB ‘zb <CuBA4i£uoz;qzuoiq s? uba sa} -4aq p5{ n^q^jaraB ‘^uEA^iÁuozrqisnza ‘uba sapaq ÁSa uaq/í[auiB ‘zb XupA^i/íuoziqiíuBJB ‘q buuba qaA3af - sa£3a Ednsa naqXpuiB ‘zb ^uBAjiiCuoziqjuptu^S : ja qe^spfaiaj ®N Tpnassajs qozB qpAiqjuipaia 9f qnÁuBA -4i£uoz;q JfunjaA q94lozoq uian Spin qiqv

•^{lU'BCÍaQrapp) ‘-ni ‘BipUJOJJ SSI>I

ivaayozNoaa

WA?q l'JA ‘Bquoil M)91

i vaayoxsaza

qpíuBdiouioQ ‘-ni ‘BijaqBzi i? popig qiÁtr-BdiouioQ ‘in ‘4eq9szig pqzaBy íBAag ‘qn ‘ÁiBTtiW BqdBjr) íppaojsopiex ‘‘HA ‘soupf

BiíuBA ‘a íeqaquiaj ‘*AI ‘buPW zsngBH

:vaayoANvav

qiBApq

‘•jl ‘souBp ipBAioH íaS'njjigraoQ ‘tt-TA ‘sof -Bg píuBuqz íaS’nj.iQui.oo ‘‘TTJA ‘buo;i ezux íaSnj.iouio£) ‘qvi ‘buoji bSiba íxpCuBdiour -OQ ‘11 ‘Bqsoiig ijidag MpíuB'dimn'og ‘qj ‘jaqpszig SBqiBg Í4p£uBdaoiuo£) q ‘jaszpp qisg í’4iÁUBdiouiO£) ‘q ‘euoh soqog ‘41ATI -'BdiouiiOQ ‘q ‘epg soiAOqiUiCo tyiXu'BdiiQ rn -OQ ‘q ‘bijbw Buizaig íítA'ubcLiouioq ‘q ‘eij -ajBA -ibzoa ílí^cPBd'iouiQD ‘q ‘BpSBpi Bjnq -g\[ ÍAup'SOiodBq ‘q ‘eqntsig zoadoqg íppaq -sopiBx ‘ha ‘souBf bátibÁ -N •°|9zsi'&Sg ‘q ‘aiuii zauaq ‘.SazsiaSg £-n ‘jAg zouaq turoj -purog ‘-AI ‘gizspq zouaq íaqAua^ ‘'A £iop -ub§ uBqjq ípaÁ-oa^ ‘‘A <z?jö1 qizouauiag

:vaayoiNywaAO

)l9inuei !eioi|S| luiaji

3AAN0>1ANVÍdV >dOaVA9VlAISI>1 V

— £8 —

qruipspA gj ‘fszqg zoiBAqag

'ifBUjiaiaq aqAAuoq^uBiB zy *qo;nfaq BqppipSiupxu^ÁS y *uba utasaASa b^zsj; Bq íiaw ‘jjbsd Spau xup uragnio jj^zy

•qoMnig »nASa inaiaA qg ‘eaASa b^zsi; ASoq ‘uiBípuoniSapí •qauxuiaiuzs lOBMBPUiSaui S ‘jauruioiq ASbu uravijABzBji

•mpj ljo3A]osoui saASa pujiu jiají ‘lUBUOiuuindaiaq JOqiW ‘uipzs-uxauiazs ajq; ÍII913 ‘pCupAqAuozjq T uiB^dBqSaiV

•AKyAXIAMOZia Pf V

rj*f

•qaui&ag ‘saAa oi ‘baj qpqas

jzsuabi d^zs b uafig ‘qaqaia^S ‘{upazs qunfuaj^ ‘qBuijiu qoSpiiA9n ‘snioipui B uba új

qaq uBqqBioq [BApf §

‘duu b 411S uaqqaSapjv 194 3ap;q b Mm^ia ‘zsbab; b j^opopzaqSaiM

*as?<iaaaa zsvavx v

qmpepA £1 *o m «?“!?>!

qoign^u ipjbi 40 uraqiaq ‘soujsa sa sapuai ‘b^zsjx qBiniunzBH uaÁuuóq luiauisiSaiv

•BqpqBiqB zb Bipmjv qizopBiiAu ni?lsnW *BSips dpizs EÍndBq y *zpq sjq ipqaj qunz’pq iui y

•MNÍlZyH IW V

•09P«S c'í *o TTIA ‘Eiiazio sisoog

•gapaiazs uoASbu :Brpuoui ;zy ‘;aAau urpi Bq ‘baiojjbaijÍ^ 193 :tqo[S3Ui jBpqB] b bji ‘tpf uo\3ca luzopuzs^EÍ pnq

•urajfas ‘B^inuBí sí Sara upx ‘uiaAÁuoq a;zpu UBSoqo Xio •uiB^pin sí urau up ‘uoíepo tuiBqnuB4 ioqiui ‘joqqnui y

•jpq ^afal Bq ^3oq ‘uiopn;Saj^ ‘i^qaj aiozs ‘poqiBQ aAafq ’uiBupB urau Bpo qauiquas ‘inpqsnaio siq X3a uiaqau uba

•JVT0I3 N5 ZV

qmpflpA ‘^A? 8T ‘n^l stubw

Tupai jasjA jopooX jqV ‘urpiCnBsap^ uibiipi urau 3?H •01B1491 uiau 391 ipui U9 uazsiH ‘uiBqpiB^Saw jzb 9 ‘zb Ő

nupai iasiA ;opuo3 iqy ‘urBiíuBsapf 09 zb “préj, *niopni urau U9 zjg áZB FH •uojn zb {jfBjBA X3ají

*WYANV N? ZY

qnipepA ‘s^ao gj ‘bpSejv zoJBAqos

q^ai BsoqojJig ífes b noppiuXi; A3oh ‘4a;aAau »pf sg BídBqiaj B19J y Hasa aipioj y anazs^Sa ;fBS b praw ‘ipafiSaiu aa jÍBp ‘bujoa iipzs A3oq ‘zbzV * * • 4i9zs uoSuBq ua^U 4UOZSIA zoqpq9i B §

‘ipzs 93jaziq s ;zg 911oq b U»J3ZS > I9uuaq Biíípiji qojBnp zy ‘auuai d9zs sí poSuBq BH JjC3ba uiojÍuo^S aq ‘fan ‘PBJ9J JBUi uib4;oiibh“ •Bfpuoui aASajazijp „^Buioq 9noq ‘áSba A3oh“ :Eq9J b iCSauiBpo qnua aipzaqig •BSSBqjzsBASona ua®auqa^u9q íze 440 XSoh ‘Bípj A3a a]aA 4II?zsl»a ‘9IJoq B 44odoi 4<>4f®S

•QnOH V sa YH9H V

•baibzsáSbh‘saAagx‘BAg zapiSuod .

*9dBi9X b 44pzn 40pso ‘9q i9qa| b ipiq 4puisi sg

qaZS B 41QAUS 4? HOjjpj y ‘[94 b Bifn 194BZSSIA aQ •ogazs B zoq 404BIH ^Spq ‘opia zb Suaz !94lBpJBpBW *3p uapuiiu pÍBui ipui qizaÁSng ‘SpjTApq B IHí^u ua49H lB[[BpiBpBui ‘[aAopazs A3pq ‘[BIipSllSdEU ZSBAB4 B UOp *I9zs iqBzsa zb 4igAns uiaM ‘[94 3apiq b jyru ilinuqg

•vryaaai oaviax

ívsyai XOHVADVN SÍM

— 98 —

A tudáS fafeze*n lrta: BStory irgn b

Sok-60k eóvárgó és irigykedő sdh-ajtás kisért egy tarka bakszemet, mikor a gazd- asszony kezéből villámgyorean a földre penderült. örültek, hogy társuk nem kerül a forróvizzel teli fazékba.

— Ö legalább megmenekül — mondták egymásnak — s gondolatban még szerencsés utat is kívántak neki.

A tarka babszem gurult, gurult, éppen az éléskamra elé. S mert az ajtó nem volt bezárva, boldogan perdült az egyik polc alá.

— Itt nem találnak meg — gondolta — jól összehúzta magát, hogy még kisebb legyen.

Alighogy elhelyezkedett, valaki becsukta kívülről az éléskamrát s még kulccsal is bezárta.

— No, most már szabad a vásár — lélegzett fel a kis babszem.

Kibújt a sarokból, hogy megnézze uj otthonát-.

—-r Sokkal jobb, mint a tarisznyában! — állapította meg elégedetten.

De el is csodálkozott, hogy mennyi polc, mennyi üveg van itt. Gyönyörködött a csillogó üvegekben. De egyszerre csak rémülten meghátrált. Az egyik üvegből piros cseresznyék néztek rá bánatosan. A tarka babszem mindjárt megismerte: hiszen, abban a kertben éltek ezek is, amelyikben ő. Ott piroslott a sok cseresznye a szomszédságában, reggelenként mindig barátságosan köszöntötték egymást.

— Hogy kerülsz ide, kedves szomszédom? — kérdezte á cseresznyét.

De az csak sóhajtott egyet.

Megszánta nagyon a babszem, hiszen jól emlékszik, milyen barátságos volt hozzá a kertiben, csöppet sem volt büszke magas lombjára s nem nézte le őt, amiért csak a földön guggolt. Odament egészen az üveg oldalához, úgy kérdezte újból?

— Mi történt veled?

— Jaj, ne is kérdezd — suttogta alig hallhatóan a cseresznye. — Látod, bezártak örökre ebbe a szűk börtönbe. Életem végéig ihatom ezt a rossz cukros levet, amit rám- öntöttek. — Itt megint nagyot sóhajtott: — Hej, pedig én harmatot ittam és napsugárban ffirödtem!

— És ki tette ezt veled? — kérdezte a babszem.

A cseresznye hangja még suttogóbb lett.

— Tartsd ide a füledet! — mondotta, félve nehogy meghallja másvalaki is!

A babszem úgy ed alapította a fülét, ahogy csak bírta.

— A gazdasszony! — suttogta a cseresznye.

— Téged is ő! — kiáltott a babszem. De hamar lehalkította a hangját, hiszen csak az előbb szabadult ki a keze közül.

— Engem is ő akart fazékba dugni, — suttogta — de sikerült megszöknöm.

— Boldog lehetsz! — sóhaztotta a cseresznye. — Mert látod, ez a nagy polc mind börtönbe zárt testvéreimmel van tele.

A babszem kíváncsian nézett körül. Végigjárta az egész polcot s jaj, mi mindent tapasztalt! Az egyik üvegbörtönben barackok, másikban körték, szilvák voltak. Mind megismerte őket, hisz-en mind ugyanabban a kertben éltek.

— Mit tehetnék értetek? — sóhajtott bánatosan.

— Értünk már semmit — mondta egy szép császárkörte. — De ha kikerülsz ebből a kamrából valahová, mondd meg gyümö'lcsüestvéreinknek s anyánknak, a fáknak, hogy mindig rájuk gondoltunk.

— Most menj Isten hírével, — mondta néki a cseresznye, — nehogy itt találjon a gazdasszony.

Szomorúan ballagott kifelé, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

— Engem meg se láttál!

Most álmél'kodott csak igazán a babszem. Egy nagy üveg előtt állt, ami telistele volt zöldbabbal.

— Egy bokron nőttünk föl — sirt a zöldbab az üvegbörtönből.

— Ennyi sok bubámatot hogy viselhetek el! — sóhajtozott a tarka babszem. S talán ott hal meg bánatában, ha egy egórke nem tereim mellette,

— Ne busulj! — mondta bátorítóan. — Nem volt még babszem, aki ilyen sokat tapasztalt volna, mint te. Gyere utánam földalatti folyosómon, kivezetlek a szabadba. A többi a te dolgod. De ne felejtsd el, hogy tudós babszem vagy! — Már szaladt is és nyomában gurult a babszem. Elhatározta: tavaszra fellázítja a kertet,; repülő-leckét vesznek a madaraktól s mire megérnek: elrepülnek. Megkeresik a gyümölcsök és kerti vetemények országát s ott élnek majd örökké, boldogan.

Mikor kiértek a szabadba, a tarka babszem megköszönte az egér szolgálatát, az. tán nagyihirtelen beíurta .magát a földibe.

Tavasszal biztosan kihajt s elröpiti a gyümölcsöket, veteményeket, ha csak egy tarka csibe idejében le nem csípi, meg nem eszi.

FOHÁSZ.

Én Istenem, jó Istenem,

Köszönöm, hogy megtartottál. Betegségben segítettél,

Vigaszt adtál, reményt nyujtál.

Most, hogy újra erős vagyok, Játszhatok és tanulhatok,

Hozzád küldöm hő imámat:

Én Istenem, áldva áldlak.

Kenessey Ildikó, 11 éves, Zseliz. TÉLEN.

Friss hó borítja a hegyet,

Sízni és ródlizní lehet.

Repülhetsz a sima jégen,

Mint tündérmesében régen.

A sí repül, a szán szalad,

Hóban hemperegni szabad.

S mire megunod, hogy havaz,

Uj örömmel jön a tavasz.

Bernáth József, Párkány.

ELMÚLIK A TÉL.

Elmúlik a tél, s vele együtt A szegények és árvák Szomorú napjai.

A madarak is vigabban Énekelnek, mert nem fáznak És éheznek.

Sietve repülnek a méhek Is,

Egyik virágról a másikra,

S gyűjtik az édes mézet.

De még a kutyák is ezt ugatják:

Vak, vak, vak gyerekek,

Elmúlt a tél, örvendjetek.

Szloboda Gyula, Somorja. AZ ÉDESANYA.

Ki lehet boldogabb annál, kinek édesanyja

van.

Többet ér, mint akinek egy erszény aranya

van.

Ha meghányjuk-vetjük éltünk sorát, akkor

látjuk,

Hogy édesanyánk volt legkedvesebb

hozzánk.

És mióta felnőttünk, hányszor megbántottuk, Pedig ő egy rossz szót sem mondott

ellenünk.

És ez mind miért van? Gondold meg,

gyermek,

Mert ha nem lesz édesanyád, elvesztetted

éhed.

{(•Ványa János, 13 éves, Tardoakodid.

DflPOOÓ MESS

Beküldte: Kuklis Imre, Párkány.

Kati kert alatt kiabál:

— Kábák néni, Kristóf kikapott kántorunktól! Kéreszkedés nélkül kiment korcsolyázni. Korcsolyázás közben kitörte Kiss Klári karját. Klári kétségbeesve kiabált j karom, karom!

KIS LEVELEK

Minden kis magyarnak. Neveteket és elmeteket minidig írjátok rá leveletekre és azt is, hogy hány évesek vagytok, 6 hányadik osztályba jártok. A közlésre beküldött verset és rejtvényt külön lapra írjátok. A szerdán érkező levelekre már csak a következő számban válaszolhatunk. A rejtvénymegfejtéseket kéthetenkint is beküldhetí- tek. — Gajdár Stella. Mesédet és mókáidat várom. — Matus Gabriella. Könyvedet elküldjük. Miért nem Írtál hamarabb? — Kerekes Klára. A könyvet küldd vissza, s Ind meg, hogy melyik könyvet .szeretnéd. — Urbán Sándor, Lencz Imre, Orosz József, Zelinka László, Dubecz István, Penyicska János, Diósy József, N. Ványa János, Vlncze Elek, Szipina Mihály, Tóth Ferenc, Ócskái János, K. Ványa János, Pósa István, Za- hradka Géza. Felvettelek a kis magyarok táborába. — Hrotkó Icuka. Ne küldd be az egész lapot. Elég, ha a rejtvényszelvényt küldöd. — Ferenczi Edit, Takács Irén, Sebestyén Ilonka, Strassburger Anna. Felvettelek a kis magyarok táborába. Versedet közölni fogjuk.

MEGFEJTÉSEK

A 9. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg:

And re kies z Edit, Albrecht Esztike.- U Bábi Misi, Bérczy Ata. :: Dolinszky Edit,

Demény Attila, Darvas Attila, Darvas Szilárd. :: Forgáöh Ildikó, Forgáeh Klárika. :t Gajdos Dodó. :: Hrotkó Icuka, Hütt.ner Bel- luska. :: Kemény Zoltán. :: Picsa István, Pető Irénke, Pénzes Joákian, Perjéesy Eszter. :: Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rakusi Márta, Rozlosnik Bözsi. :: Simon Gábor, Sebők Éva, Sebők Judit, Supala Ancsi. :: Sze- csey Klára. :: Tárnok Irma. :: Varga Art- ■Miska, Varga Lajoska-, Világi József, Vöroa Nellike. :: Zelinka László.- 87 — 82 —