Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-10 / 33. (4179.) szám

1937 február 10, szerda.

A beteg kontinens

Irtózatos erejű aszályhullám

pusztít Afrikában

Termékeny mezőségeket változtatott sivataggá rövid idő alatt az apály

Fok'Város, február 9. (MTP). Amikor

„beteg kontinensről" beszélünk, kivételesen nem Európáról van szó. Tehát nem is politikai természetű a betegség, hanem olyan, amellyel a természet támadta meg az embert és a civilizációt. Komoly tudományos körökből származó megállapítás szerint ugyanis közvetlen közelről fenyegeti az egész afrikai kontinenst egy nagy természeti katasztrófa, amelyet aszálynak neveznek.

Katasztrofális klímaváltozás

Az aszályhullám a kontinens déli részeiből rohamosan terjed Középafrika felé és ha ezt a területet átlépi, akkor az északi sivatagos területeken még gyorsabban fog tovább terjedni. Tudniillik

az Északafrikában levő hatalimas sivatagok távolról sem olyan kopárak, mint ahogy a közhit tartja.

A Szaharában például vannak egészén nagy szteppejellegü területek, amelyeken! nagyon szegényes vegetáció van, de mégis! növények, sőt kisebb patakok találhatók rajta. Az afrikai szárazsági hullámot hatalmas homokviharok kisérik. Ezzel a döbbenetes természeti jelenséggel Középame- rika nyugati partvidékein találkoztunk, ott azonban a katasztrófát emberkéz okozta. Afrikában a civilizáció sokkal kisebb mértékben oka a kiszáradási katasztrófának, tudományos megállapítás szerint

az afrikai kontinenst éghajlatváltozás érte, még pedig d^yan mértékben, amire alig van példa.

Még néhány évtizeddel ezelőtt az Oranje szabadállam területén többezer négyzetkilométer terjedelmű termékeny mezőségek voltak azoknak a pusztaságoknak a helyén, amelyeknek végeláthatatlan sivatagában már csak egy-egy kiszáradt kút jelzi a haj- ; dani civilizáció emlékét. Hasonló jelenségek észlelhetők Transvaalban is és a Fok- Város közvetlen közelében. A Beszuto-föl- dön hovatovább egyetlen olyan termékeny mező sem marad, ahol a bennszülött lakosság legalább állatainak élelmet találna. A kiszáradási folyamat egyik legkomolyabb és legfenyegetőbb szimptómája a Csád-tó

ESWsf.^wetCT'111'Bllil WBWMMMiMiMBaBiH

kiszáradása volt, amiért teljesen igazságtalanul támadták a francia lapok néhány évvel ezelőtt a francia gyarmatügyi minisztériumot.

Harc a szárazság ellen

Eddig még nem sikerült megbízható tudományos választ kapni arra a kérdésre, hogy hogyan volt lehetséges, hogy egy emberöltő alatt ilyen fokú klímaváltozáson

esett keresztül egy kontinens? A tudósok többféle felelettel kísérleteznek, tehát ezek között egyik sem túlságosan megalapozott. Egyes felfogások szerint

Afrika, és ez vonatkozik különösen a kontinens déli részére, évszázadok óta kiszáradási periódusban él és most jutott túl ez a kiszáradási folyamat a katasztrófaponton.

Hosszú időre, évszázadokra volt szükség ahhoz, hogy ezt a kiszáradási folyamatot egyáltalában észrevegyék. Valószínű, hogy túlságosan kevés csapadék volt hosszú

Becs, február 9. Közöltük tegnap, hogy Pá- risból érkező hírek szerint Mária hercegnő avég- ből látogatta meg fivérét Edvárd windsori herceget, hogy a család megbízásából igyekezzék eltéríteni házassági tervétől. A lemondás ellenére az angol királyi család változatlanul ellenzi Edvárd hercegnek Simpsonnéval tervezett házasságát.

Azt remélik, hogy Mária hercegnő, akit Ed- várd herceg legjobban szeret testvérei között, sikerrel fogja elvégezni küldetését.

Nincs állami támogatás

London, február 9. Az itteni lapok egybe-ideig, a folyók nem vittek elég sok vizet medreikben, de a növényi, állati és emberi életet sokáig nem befolyásolta ez az általános kiszáradási tendencia. Ekkor következett be azonban az úgynevezett klímaváltozás és ez okozta azután az aszály katasztrofális jelentkezését. Az idők folyamán a tavak és folyók vízmagassága fokozatosan csökkent, mig azután egyszer a vízmennyiség nem lett elegendő ahhoz, hogy a növényi életet táplálja.

Óriási sivatagok keletkeztek a tegnap még termékeny mezőségek helyén és ez az elsivatagosodási folyamat egyre gyorsabban és egyre katasztrofálisabban terjed most már Középafrika irányában.

A tudomány mindenesetre fölvette a harcot ezzel a természeti tünneménnyel szemben és mindenütt mesterségesen próbálják megoldani a talajöntözés kérdését. Különösen a Baszuto-föld kormánya foglalkozik tervszerűen „vizmentési kísérletekkel". Az egész országban kisebb, középnagyságú és óriási gátakat építettek abból a célból, hogy a hegyekből leömlő esővizet fölfogják és a patakok és folyók medrébe tereljék. Az eddig okozott legnagyobb károkat többé-kevésbbé sikerült kijavítani, folyómedrek, amelyek

I

az év tiz hónapjában ki voltak száradva, lassan ismét megtelnek vízzel, a teljesen si- vatagjellegü mezőségeken ismét vegetáció fakad és sikerült a sivatag rémét, a finomra 5 szitált futóhomokot is megkötni a legtöbb helyen. Az intézmény, amely az elsivatago- sodás ellen küzd Délafrikában, az „Anti Soil Erosion Work", már eddig is nagy eredményeket ért el és bebizonyította, hogy a természet legnagyobb csapásával szemben I sem tehetetlen az emberi tudomány.

hangzóan közűik, hogy a windsori herceg anyagi ellátását nem vonják be a civillista terhébe. A szocialisták és a liberálisok ellene vannak minden anyagi támogatásnak és a kormány kerülni •akarta a nyilvános vitát a volt király magánügyeiről. György király magánvagyonából és a cornwalli hercegség jövedelméből fog évi apanázst nyújtani Ed várd fivérének, még pedig 25.000 fontot évenkint.

Ezenkívül a királyi család 300.000 fonto" alapot létesít Edvárd herceg részére,

amelynek jövedelme a herceget illeti és amely összeg a herceg esetleges elhalálozása után özvegyének és gyermekeinek jut.

Az egyesült pártból |

Pozsonyból jelentik: A befejeződéséhez közeledő országos párbegyeeités munkája a pártbivek lelkes bizalomnyilvánitása mellett folyik. Újabban a következő helyeken alakultak meg az egyesült párt helyi szervezetei: Garamvezekény: elnök Tóth Károly, ügyv. elnök Verebes Ferenc, alelnökök Várady András és Császár Vilmos, pénztáros ifj. Pólya András, jegyző Kosa Lajos, ellenőrök Pólya András és Tetyák Károly. — Dunasáp: elnök Nagy István, alelnök Petrik Ferenc, jegyző Varga Károly, pénztáros Kiss László, ellenőrök Szirota Béla és Labuda János — Dioske: Db. elnök Komáromy Rezső (bíró), elnök ifj. Komáromy Viktor, ügyv. elnök Komáromy Gyula közép, alelnök Esküdt Sándor, titkár Bogyó Tivadar, pénztáros •ifj. Komáromy Lajos, jegyző Komáromy Rez6ö, ellenőrök Mikié István és icL Komáromy Viktor. — Zsitvaujbely: elnök Záhoreky Albert, alelnök Tűrések János, titkárok Spendel Mihály és Kristofe- letty Lajos, jegyző Juhász Géza, ellenőrök Zálior- sky József és Farkas Lajos. — Verebély: tb. elnök dr. Demény Gyula, elnök Vojbedh Pál, ügyv. elnök Tmbinyi Vince, alelnökök Madurkay Vince, Tóth Albert és Trufbinyi Ferenc, titkár Trubinyi András, pénztáros Fojtyik András, jegyző Busov- szky András, ellenőrök Pólyák Imre és Csajka János. — Felsőaha: elnök Jókay Mihály, ügyv. elnök Sztraka Vince, alelnökök: Sípos János és Tóth József, titkár Bujáiké Vince, pénztáros Bogyó János, jegyző Jókay Vince, ellenőrök Jókav Albert és Kovács Vince. — Kálaz: tb. elnök Tóth József, elnök Ladányi Ferenc, ügyv. elnök ifj. Galaba István, alelnökök Kauszek István, Galaba István, titkár Kauszek Imre, pénztáros Tóth Béla, ellenőrök Kevé’y Gyula és Sinkó Gyula. — Báb- indel: elnök Gyuricza Imre, ügyv. elnök Srankó Imre hsz. 18, alelnökök Vodny István és Kevóly István, titkár Tóth Balázs, pénztáros Kácser István, jegyző Gyuricza Pál, ellenőrök id. Srankó József és Farkas Kálmán. — Zsitvagyarmat: tb. elnök Mészár Benedek, elnök Nagy Vi.mos, ügyv. elnök Ozanik Jenő, alelnökök Nagy Gyula, Szabó István, titkár-jegyző Mészár Tivadar, pénztáros

S

Soós Kálmán, ellenőrök Bakács Viktor és Csánky Lajos. — Márton!alu: tb. elnök id. Kis Ferenc,

j elnök Balázsv Károly, ügyv. elnök Stefán József, alelnökök Sóky Dániel és Horváth Károly, titkár Czanyik Pál. jegyző Huszár Benedek, ellenőrök Stefán László és ifj. Horváth Károly. — Nagyiég: elnök Bíró Miklós, ügyv. elnök Peller Imre, alelnök Németh László, jegyző Lelkes Ernő, pénztáros Petőcz Péter, ellenőrök Molnár István és Razgyel János. — Szász: diszelnök Bacsák Pál, elnök Pálffy Gáspár, ügyv. elnök Balogh Pál, alelnök Nagy János, jegyző Németh Gyula, pénztáros Vörös Péter, ellenőrök Horváth Vince és Pekler Gáspár. — Vereknye: elnök Matus János, ügyv. elnök Jaeger Lajos, alelnök Sipos József, jegyző Zverina János, pénztáros Csémy Boldizsár, ellenőrök Kovács András és Pécs Ferenc. — Kis- lég: elnök Takács Károly, ügyv. elnök Mandák Lukács, alelnök Rajter Lajos, jegyző Lalák Vince, pénztáros Gyökeres Imre, ellenőrök Patóczy István és Peder PáL — Szunyogdi: elnök Kana- ver István, ügyv. elnök Nagy István, alelnökök Hamaesek Antal és Korponai István, jegyző Nagy Ignác, pénztáros Szabó József, ellenőrök Rotbauer Károly és Klim György. — Előpatony: elnök Csernvánszky Béla, ügyv. elnök Gavlider László, alelnök Pöthe Sándor, jegyző Szalay László, pénztáros Kovács Béla, ellenőrök id. Nagy János és Mikus János. — Pozsonypüspöki: elnök Reiohel János, tb. elnökök R&rely József és Linzbeth Mihály, társelnökök id. Csóka István és Pkitzer Ferenc, ügyv. elnök Buzási Károly, alelnökök Nagy

! János es Nagy Péter, jegyző Fehérvizv Vilmos, pénztáros Kürth György, ellenőrök Kovács István és Orbán Gyula.

/

Évi 25 ezer font apanázst kap Edvárd herceg

Mária hercegnő kényes küldetése

Boris igazgató ur! |

(Nyári emlék)

Irta: Fóthy Ernő

A hajó bizonyos méltósággal úszott be a Vaskapu döbbentő sziklafalai között a szűk csatornába, ahol olyan kék volt a Duna, akár az Adria. Mindenki a fedélzeten izgult, nyargalászott, fényképezett, magyarázott, vagy ötféle nyelven, mert meglehetős nemzetközi társaság igyekezett lefelé, a néhol már-már tengerkedő folyamon, hogy elérje a szerényen keresők és kisfixesek pihenő-helyét: Bulgáriát és — Istenem — a tengert ... a tengert, a Fekete-tengert, amelyből ügyesen filléres tengert csináltak a bolgárok.

Elragadtatott bámulok „ah“-jai, sikolyai rebbentek fel a hajóról, amelynek kéménye kevély volt most fölöttébb és néha úgy tetszett, mintha hátra is kacsintana gőgösen:

— Látjátok, mit tudok én? . , . Mintha bizony a kéménytől függene . . .

A különböző középeurópai csoportok, a kívánatos lengyel és megkapóan szép görög leányok, a kedvesen nehézkes német fiuk, különböző asszonyok, férfiak között halkan és szerényen húzódott meg aránylag egy kisebb magyar csoport — hölgyek és urak, — amely ugyancsak a filléres nyár filléres örömeiért hajók ázott a Dunán a filléres tenger felé. Túl különböző szépségeken megindult ismét a már napok óta tartó, egészen hazai izü társasjáték: megállapítani, ki kicsoda és körülbelül milyen rangot tölt be élete hétköznapjain. Ebben a játékban különösen a hölgyek voltak nagyok. Cim- és rangraforgó életük itt is megnyilatkozott változatlan hevességgel és imádattal a fehér hajó nyárias fedélzetén, kora reggel, a kék vizen.

De viszont épp ebből ered az a kis történet, amiért mindez eddig leíród ott. Mert már a vonaton láttam, amikor vágtatott velünk a filléres országon át, a filléres tenger felé, hogy egészen furcsa földre érkeztünk. Néztünk ki a rohanó várnai /ryora ablakán. Néztük a sárga búzaföldéit amiken — akárcsak odahaza — javában folyt

a júliusi aratás. Barna bolgár parasztok, lesült turbános, bugyogós török parasztok aratták az áldást a napéigette földeken, amiken keresztül- száguldott a vonat. Akárcsak a világ valamennyi országában, itt is megállt egy pillanatra a munka a földeken, amerre az a füstös, vágtató, fekete csoda elrohant. Szerszámaikra támaszkodva megpihentek az emberek a földeken, pillanatra valami tompa bámulásban, amiben lehetett csodálat, ellenszenv, irigység: sok minden. És ekkor valami egészen szokatlan történt.

A mellettem lévő ablaknál egy százados nézett ki a nyárba, akárcsak én. A katonatiszt egyszerre csak kitárta a karjait és mindkét kezével, kipirult arccal integetett a föld toprongyos munkásai felé. A barnára égetett arcokon pedig ott lent, mosoly villódzott át. Volt, aki kaszáját is leeresztette és ugy intett vissza a katonatisztnek boldog-komoT arccal, valami nagy, szent közösség ismertető- jeleként szinte. Akárha fiú köszöntötte volna az apát és apa a fiút.

Mondom: láttam mindjárt, hogy furcsa földre érkeztünk, aminthogy szokatlan volt később, mikor már a tengerpart homokján igyekezett elfelejteni mindenki kényszerű hétköznapok robotját, hogy három-négy fiatalember is ténfereg állandóan a kabinok körül, de azért voltaképp nincs kiszolgálás, azt csinál a fürdőző, amit akar. Az egyik közülök pár nap múlva azért már tett-vett valamit, sőt a oorravalót is elfogadta. Nem vett részt azonban ebben a változásban a szőke kabinos, aki inkább futballozott a strand hátsóbb részein a fiatalsággal, vagy pedig vitorlás-csónakokat indított útnak a partról. Ha aztán semmi elfoglaltsága nem volt, akkor kölyök-farkaskutyá- ját, úsztatta, amelynek Tarzan volt a neve, vagy pedig kirázta néhány személyes barátjának fürdőruháját. Sohasem jutottam hozzá, hogy a szőke kabinos kezelje uszórulhámat. Egyébként Borisnak hívták, akárcsak a cárt.

Estére aztán teljes nagyságában bontakozott ki, mint valami egzótikus, éjszaka nyíló virág, az a bővülő testvériség, egyenlőség, aminek illata ott terjengett a levegőben mindenütt, amióta elhagytuk a dunai hajót. Nagy táncolás kerekedett neki minden vacsora után a szálló tengerparti kertjében lévő táncparketten, helyesebben tánccemen- ten. Egyszer csak csodálkozva láttuk, hogy bár aránylag nem sok fürdővendég ülte körül az asztalokat, mégis feltűnő sok ernbor osoazog a cementen, főként sok fiatalember és nőnemű lény nem is ült a slow-fox, meg a tangó alatt, hacsak azt az öregasszonyt nem számította az ember, aki remek tizen,nyolcéves, rövidnadrágos leányunokájának ütemkedéseiben gyönyörködött több más férfivel egyetemben.

— Honnan e sok táncképes ifjú? — tólult önkéntelenül, de örömmel a kérdés az egyik hölgy ajkára.

Pillanatok alatt kiderült minden. Ahogy jobban •néztük a szines, rövidujju mtiselyemingben, nyári nadrágban nagyokat csosszantó tánclegényeket, boldogan fedeztük fel bennük nappali ismerőseinket: a fürdőtelep borbélyát, a bazárost, a szabadnapos nappali portást, a fürdőpénztárost, a csónakosokat, a kabinosokat, na és köztük természetesen — last bút nőt least — a szőke kabinost, Borist.

Valami hangtalan és épp ezért elképzelhetetlenül mély megütközés vett erőt társaságunk cim- és rangraforgó hölgyein.

— A vér megfagy bennem még csak a gondolatára is annak, hogy egy ilyen fürdőalkalmazott idejöjjön és felkérjen táncolni — suttogta rémülten az egyik különösen gyengeidegzetü hölgy. — Én kosarat adok neki. Hogy jövök én hozzá . . .

— Kosarat adni nem lehet — reocsentette közbe az egyik férfi. — Abból botrány lehet. Idegen országban vagyunk, alkalmazkodni kell az idegen ország szokásaihoz.

— Na, de már engedjen meg — szólalt meg újból a hölgy, több társnőjétől támogatva, — arra csak nem kötelezhet engem senki, hogy például egy kabinossal . . .

Nem fejezhette be. E pillanatban ugyanis ott állt asztalunk előtt, mint valami fibnkisértet, Boris, a kabinos. Nyugodt magabiztossággal lépett a társaság legszebb asszonya, legrangosabb barátunk felesége elé, meghajtotta magát könnyedén, mormolt valamit és várt. Feszült tizedmásodper- cek suhantak némán. Volt, aki visszatartotta a lélegzetét. Akárcsak izgalmas labdarugó-mérkőzésen, amikor az ellenfél csatára förtelmes erejű lövést ereszt meg és még nem tudni: kivédi-e a kapus.

Boris nem várt hiába. A szépasBzony felemelkedett és mosolyogva indult meg a cement felé,

Boris, a szőke kabinos büszkén és előkelőm utána. A férfiak megkönnyebbülten sóhajtottak fel, a nők egy pillanatra még némább megdöbbenésbe zuhantak, mint azelőtt. De aztán magukhoz tértek.

— Remek táncos ez a szőke fiatalember — állapította meg az egyik.

— Igen, igen — tóditotta a másik, — én már régóta figyelem Borist, — tényleg pompásan táncol. És milyen elegáns!

Csend lett, mert odafent a cementen Boris tényleg egészen nagvvilágias mozdulattal karolta magához a szépasszonyt, legrangosabb barátunk feleségét.

— Hiába, — csattant fel elragadtatva az egyik hölgy, — aki tud, az tud.

— Te Edit, ugy-e, ez a Boris a parancsnoka a kabinosoknak? — kérdezte valaki.

— Dehogy, dehogy, ö a vezetője a tengeri fürdőnek, a strandnak. Illetve mit beszélek, ő a tényleges fündőigazgató. Mert, ugy-e, van ifürdő- telepigazgató és fürdőigazgató. Boris a fürdőigazgató. Különben is, mint hallani, nem bolgár, hanem orosz emigráns. Nagyon előkelő északoroszországi családból származik. Azért is szőke.

Erre aztán mindenki elhallgatott. Alig hihető, hogy bárki is ily szenzációs karriért csinált volna percek alatt az utóbbi időben. Pedig keletkezett néhány szemünk láttára.

A szőke kabinos pedig hajladozott, csosszant tovább a szépasszonnyal. Olykor egy-egy fordulatnál, amikor jól magához kapta, elmosolyodott vele együtt, mint akik tudják, mit csinálnak. Aztán szétnézett fölényesen, mintha már tudta volna, milyen karriért futott meg pár perc alatt a rangraforgó nők élőt.

Véget ért a tangó. Boris előkelő meghajlással búcsúzott. Kiváncsi pillantások kérdezték a szép- asszonyt.

— Hát annyit mondhatok nektek, — szólalt meg kipirultan őnagysága, — hogy táncolni remekül táncol ez a . . .

— Boris — vágott közbe az egyik.

— A fürdőigazgató — tette hozzá gyorsan a másik.

A szépasszonyban meglepetten akadt meg a 6zó, de csak pillanatra. Rögtön „benne volté a dologban.

— Igen, — mondta hűvösködő hangon, — szóval ez az izé ... ez a Boris direktor.

• . . Szinte fájt neki, hogy már Borisból is ia;u- gató ur lett^

4

^RAGAI-A\A(AaRH 1 KLAE>