Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-10 / 33. (4179.) szám
A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA 1937 február 10, szerda. Jorga és Cuza éles támadásai a bukaresti szenátusban a román külpolitika ellen A volt román miniszterelnök rossz néven veszi Sztojadinovicsiól a jugosziáv-bolgár barátsági szerződés megkötését bán kiszikkadt a költői véna, mihelyt Afrika földjére tette a lábát s amit irt „börtönéből", az is inkább a Pokol rémképeit festette a gyarmati világról. Belgium Lipót vakmerő Kongó-kisérlete miatt többet szenvedett és több adót izzadt ki, mint hazai történelmének leggyászosabb korszakaiban együttvéve. Belgium Európa legsűrűbben lakott országa, súlyos szociális problémák gyötrik s mégis mindössze 11 ezer ember vándorolt ki az évek folyamán Kongóba az anyaországból. Hollandia gazdasági gondjain sem tudott segíteni a hatalmas gyarmatbirodalom. Anglia számára a gyarmatbirtok valóban nemcsak nyersanyagforrást és jó piacot jelent, hanem valami egyebet is — magasabb értelemben vett összetartozást. Persze, hogy mennyire lehet az ilyen túl általános és megnevezhetetlen lelki vonzalmakból világpolitikai jogcimeket kovácsolni —' más kérdés. Bizonyos azonban, hogy az angolok nem tekintik kizárólag politikai vitaanyagnak a gyarmati kérdést. Lapjaik egyre sűrűbben és egyre határozottabban hangoztatnak „morális szempontokat" és úgy látszik, mintha le akarnák beszélni a .németeket szándékukról. A volt angol gyarmatügyi miniszter gyöngéden megmagyarázza egyik cikkében a németeknek, hogy a gyarmatgazdálkodást nem nekik találta ki az Úristen. (A cikkben egyébként benne van az is, hogy eddig még minden gyarmati vállalkozás megbukott, vagy súlyos deficittel járt —■ egyedül az angolok értenek ehhez a kényes és bonyolult „üzlethez".) Pontos adatokat sorol fel a cikk a németek hajdani gyarmatgazdálkodásának csődjéről. Ne mondja azt Németország, hogy nem tud megélni gyarmat nélkül, hiszen — állapítja meg a cikk — a világháború előtt is csak 0.5 százalékát szerezte be saját gyarmataiból az iparosodásának tetőpontján álló birodalom, a kivitt ipari cikkeknek is mindössze 0.6 százaléka került a német gyarmatokra; ami pedig a telepítési problémákat illeti, hát nem illik megfeledkezni arról, hogy 30 év alatt mindössze 20 ezer német vándorolt ki a gyarmatokra, ugyanakkor, amikor egyedül Londonban 20 ezer német élt a világháború előtt, a világháborút megelőző tiz év alatt pedig összesen ötven német vándorolt ki a gyarmatokra. Ezek a számok fényesen bizonyítják, hogy Németországnak semmilyen vonatkozásban nem lehet létkérdés, hogy visszakapja-e gyarmatait. Viszont Anglia semmi szin alatt nem mondhat le azokról a volt német gyarmatokról, amelyek a világháború után fenhatósága alá kerültek s amelyek lehetővé tették számára, hogy egységes gyarmatbirodalmat kovácsoljon össze brit lobogó alatt Kairótól egészen a Fokföldig. Különösen nem lehet engedékeny Anglia a német követelésekkel szemben most, amikor ebbe az egységes birodalomba Olaszország beékelte magát. Persze nagyon nehéz eldönteni az igazságot ott, ahol az egyik oldalról szociális, a másik oldalról pedig politikai érvek indulnak rohamra. A németeknek is vannak nyilván politikai érveik Anglia merev hatalmi tézisével szemben, de egyelőre csak a gazdasági és szociális érveket vegyük sorra. Németország hivatkozhat arra, hogy a világháború előtt a kivándorló munkás elé sehol nem állítottak olyan tiltó sorompókat, mint ma. Akkor nem volt szükség a túlnépesedés kérdésének úgynevezett kollektív rendezésére — individuálisan is megoldódtak az ilyen problémák. Ma azonban a német munkás útját a világ minden táján tilalomfák zárják el. A kormányzatnak kell tehát gondoskodnia arról, hogy értékes energiák ne pusztuljanak el és a fölöslegesség érzése ne okozzon a német munkástömegekben jóvátehetetlen morális károkat. Ez nemcsak német érdek, hanem a civilizáció egyetemes gondja is. A világháború előtt gazdasági téren is más volt a helyzet. A német nagyipar nagy üzleteket csinált a világ minden táján, a gyarmatbirtok ebből a szempontból nem volt fontos. Ma azonban az érték-autarkiák korában, amikor Németország hitele teljesen kimerült s minden gram nyersanyagért arannyal kell fizetnie, igenis létkérdés számára, hogy olyan nyersanyagforrásai legyenek, amelyek beilleszkedve a német értékrendszerbe, nemcsak az arany kopogtatására nyílnak meg. A hábo- ruelőtti Németország számára természetesen egészen mást jelentett a gyarmati kérdés, mint jelent a mostani, súlyos gazdasági és szociális problémákkal küzdő Németország számára. Ezt a szempontot, ha nem is respektálják majd, mégsem lehet kívül1 hagyni a vitán, különösen akikor nem, hogyha akárcsak akadémikusán is felmerül A axükségesség kérdé*«* Bukarest, február 9. A román szenátus hétfő délutáni ülésén külpolitikai vita volt. Jorga professzor, volt miniszterelnök, — aki egyben a pozsonyi csehszlovák egyetem, diiszidokto-ra is, — feltümésitkeJtő beszédben foglalkozott a külpolitikai helyzettel. Kije,leintette, hogy bár nem lelhet elsőrendű érdek a zavaróé külpolitikai helyzetet a nyilvánosság ellőtt letárgyalni, az adott körülmények azonban mégis szükségessé teszik, hogy szóvá tegye azdkat. Románia — úgymond — tiszteletben tartja az egyezményeket, amelyeket kötött, ezért jogosan meglepődhetett akkor, amikor Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter anélkül, hogy bárkit is megkérdezett volna, meg kötötte Belgrádiján azt az egyezményt, amelynek megkötése nem volt lojális cselekedet Romániával szemben. (Itt Jorga a bolgár-jugo- szláv barátsági szerződésre céloz.) Ha nem lenPróbáiok epe nélküli tintába mártott tollal írni az epés kritikusokhoz, akik könyörtelenül gyanúsítják, ócsárolják aiz ellenzéki politikusokat., lapokat, újságíróikat és dolgozókat. Elfelejtik, hogy az embernek nemcsak epéje, de esz©, akarata, szive is van. Tudom, hogy a kritika szükséges és jogos. De legyen tárgyilagos, jóhiszemű és okos. Akarjon és tudjon javítani. A rcsszhiszemüek már irigységük miatt siem tudnak tárgyilagosan bírálni. A jóh-is zeninek pedig a viszonyok ismerete nélkül akaratlanul is csak Prága, február 9. A szenátus műszaki közlekedésügyi bizottsága ma délelőtt vitatta meg általánosságban a vasúti törvény tervezetét. Winter szenátor, a javaslat előadója nyomban az első paragrafust kifogásolta s a vasút fogalmi meghatározását a javaslatban elégtelennek találta. Az előadó a vasutat a következőképpen határozta meg: A vasút oly szállítási berendezkedés, amelynél a kocsi oMalmozgását vagy vágány akadályozza, amelyen a kocsi moPrága, február 9. Seba bukaresti csehszlovák követ ismeretes ügye, amely „Oroszország és a kisantant" cimü könyve nyomán támadt, egyre újabb hullámokat vet. Seba, mint közöltük, elutazott Bukarestből és a követség vezetését egyelőre Korec Vladimír követségi tanácsos vette át. A prágai sajtó tovább foglalkozik Seba kitüntetett müvének kellemetlen visszhangjával és a „Národni Listy" legutóbbi esti számában a következőket irja: — Nemrégiben Prága képviselőtestülete a Masaryk-dijjal tüntette ki Seba követ könyvét Abban a hiszemben tették ezt, hoqy bizonyára kiváló politikai müvet tüntetnek ki. A képviselőtestület, sajnos, nem tudta, hogy ennek a diplomatának a müve oly kevéssé diplomatikus és hogy a kitüntetett mü egyrészt nagyszerű anyagot szolgáltatott a velünk szemben ellenséges propagandának, másrészt a lengyel közvéleménynek jogos indokot adott az energikus tiltakozásra, de a román körökben is bizonyos szempontból csalódást okozott. Csodálkoznunk kell azon, hogy ez a „tipikusan dilettáns mü“ — amint a lengyel sajtó nevezte, s amelyet a külügyminiszter is előszavában nagyon hiányosnak tart — kitüntetést kapott. Tekintettel arra, hogy Seba könyvének lelnénk olyan hűek szövetségi kapcsolatainkhoz, — folytatta Jorga, — nem beszélnék annyira disztingváltan Csehszlovákia diplomáciai cselekedeteiről sem, amelyek olyan irányban kötik le Csehszlovákiát, ahová mi nem követhetjük. Volt külügyminiszterünk, Titulescu, egyizben azt mondotta, hogy feledjük el azt, hogy román állampolgárok vagyunk és legyünk a Kisantant állampolgárai. De hogyan legyek én a kisantant állampolgára, amikor én nem tudom magamhoz ölelni azokat, akiket magához ölel Sztojadinovics és a csehszlovák külpolitika. Úgy tűnik fel, mintha ma ugyanaz a helyzet alakulna ki, mint amilyen a háború előtt volt, amikor egyesek közülünk a központi hatalmak mellett, mások pedig ellene foglaltak állást. Ez történelmünknek rendkívül szomorú korszaka volt. rontanak, ártanak ott, ahol használni akarnának. A gerinctelen miamelukok és vedlők, alkok mindenkor „szeretnék azt a kormányt látni, amelyet nem támogatnának41 (rendesen ugyan agyontámogatják!}, természetesen nemi bírják el az ellenzéki politikát. Ők „aktivisták11 saját egyéni tál lencséjükért. A komoly ellenzék nem sütkérezik, azért igazi aktivista, csakhogy az egész nép jólétéért. A becsületes ellenzék vezérei ugyanis nem nyúlnak addig a felkínált zog, vagy pedig a mozgási energiát közvetítő. — Tarthatatlan — úgymond — a javaslatnak az az intézkedése is, hogy az önkormányzati testületek, amennyiben saját üzemükben vasutat tartanak* kötelesek meghívni a vasúti kormány képviselőit üléseikre, ellenkező esetben határozataik jogilag érvénytelenek. Ez a paragrafus azt jelenti, hogy valamennyi város, amelynek villanyosvasutja van, a vasúti kormány gyámkodása alá kerül. Ezt a paragrafust törölni kell. A vitában valamennyi felszólaló a javaslat megváltoztatásának szükségét hangoztatta. Megosztották az albizottságot, mely munkába vette a javaslatot. I adója azt a reánk nem éppen kellemes körülményt, hogy a müvet Prága főváros Masaryk- dijával tüntették ki, reklám céljára fölhasználhatná, a város képviselőtestületében ma Jóst képviselőtestületi tag azt az indítványt tette, hogy a város vezetősége kérje meg a könyv kiadóját, hogy tekintsen el ettől a reklámtól már csak a főváros és lakosságának jó hírneve érdekében is, — mert a főváros nagyra értékeli a lengyelek és a románok barátságát, — de még inkább arra a személyre való tekintettel, akinek nevét a jutalom viseli. Egyben azt Is kérte, hogy a jövőben elővigyázatosabban és főleg okosabban járjanak el a dij megítélésénél, A román szenátusban Bukarest, február 9. A román szenátus tegnapi ülésén Jorga professzor tartott nagy beszédet, amelyben többek között a Seba-ügyrői is nyilatkozott és kifejezte, hogy a parlamentben külpolitikáról nem lehet beszélni, mert a külügyminiszter nem közölheti titkait. „Kötelességünk, hogy viszonyunkat barátainkhoz ne gyöngítsük és ne említsük Idegen miniszterek neveit a parlamentben, ha azok országunk .vendégei." ■ne folytassanak oiyia/n látókat, érméi yefk (szemben államik azokkal aiz egyezményekkel, amelyeket aláírtak. Jorga beszéde után Cuza professzor keresztény nemzeti szenátor emelkedett szólásra. Min- denekföilött örömét fejezte ki afölött, hogy Jorga nyíltan megmondotta, hogy Sztojadinovics olyan magatartást tanúsított, amilyet nem lett volna szabad tanusitania. Ugyanakkor azonban fel kell hívnom a figyelmet Csehszlovákia külpolitikájára is, — mondotta emelt hangon a szenátor — s felvetem a kérdést, hogy most már mi a román kormány külpolitikai kötelessége. Kötelességünk külpolitikánkat revideálni és uj kapcsolatokat létesíteni, tekintettel az utóbbi időben történtekre, amely események veszélyeztetik Nagy román iát. Ez a főkülönbség köztünk. Végre is azon fordul meg nálunk minden, mi a pnius, az elsőbb. Belépni-e a kormányba üres Ígéreteikre, sőt pláne azok nélkül, avagy követelni előbb a jogok beváltását az összeség részére s csak ezután lépni a kormányba. A mii- kisebbség vaktában belép; néhányan a vezérek kapnak kolbászt, pecsenyét-, a niép azonban semmit. A német mükisebtbségek például három, a szlovák uiükisebbségnek két minisztere van a kormányban. A német és szlovák nép pedig várja az ígéretek beváltását. Máig is hiába! A magyar, ruszin, lengyel kisebbségekről nem is beszélünk. A szlovák Hlinka-párt példáiul kétszer is benn volt a kormányban s kétszer csalódottan — kilépett. Most újra csalogatják. „De nincs extra kolbász11, mondotta Hodía már régen. A tál lenese ismét csak néhánynak jutna a mükisebbségbőiL, kizárólag a jó gyerekeknek. A kiadós vályúk üresek már régem. Ezeket kiették. Szlovenszkón javarészt az agrárok. Az ellenzékben van legalább is annyi sz ociális érzés, mint a.z „aktivistákban11; nemzeti'érzésben azonban a vedlő, kocsomyagedmoü, fej-. bóJántójánosok messze és örökre elmaradnak a. gerinces ellenzék sorai mögött. Jelílemes és taktikus dolog volna-e tehát az ellenzék kormámybaillépéee néhány egyed, öblös érdekéért s nem az öeszeeégért éppen most?! Az ellenzéki, kisebbségi politikusok, törvényhozók és újságírók helyzete rendkívül nehéz, önzetlenül küzdenek elveikért, ideálokért-. Közben aluliról eze trióié, legtöbbször lehetetlen követelésekkel , ostromolják. Felülről pedig a hivatalos ikönök résziéről bizalmatlanság, az őszinteség hiánya, sokszor cinikus mosoly, jeges zuhany az osztályrészük. Szóval kenyerük nagyon keserű. S most- jönnek kivüíl-belül a türelmetlen és epés kritikusok. Még jó, hia belül a pártszervezetiek ülésein és nyíltan szólnak. Legtöbbször azonban kerítések mögül plieitylkáianalk, gyanúsítanak, rágalmaznak, kritizálnak, csak nem javítanak. A pártgy ülés elken meg sem jelennek, de a dolgozóktól csodákat várnak. Neim ismerik a prágai parlamenti viszonyokat, nem számolnak a sajtóban a cenzúrával, a nívóval, a felekezetiek érzélkenytkedésével, az osztályok és személyek megsértett hiúságával, a lojalitás körüli zavaros fogalmiakkal!, a kor- mányellenesség és államelllenesség közötti különbséggel s le nem inható számos adottsággal stb. stb. Mégis kritizálnak... Volna egy indítványom az összes városi kávéházi és zsalugáteres a.bliaku falusi politikai komrádok részére: Jöjjenek néhány hétre a frontra, Prágába, a parlamentbe, a szerkesztőségekbe. titkárságokra, gyűlésekre; itt- és odahaza intézzék el a napi postát, a személyi forgalommal, ezóval-iráeban, miniden bevétellel, kiadással együtt. Tárgyaljanak, beszéljenek, szónokoljanak, interveniáljanak, Írjanak éis sírjanak. Amíg bírják. S utána — mondjanak kritikát. Az biztosan más lesz! A csehszlovák sajtóiroda megcáfolja a két japán vezérkari tiszt eltűnését Prága, február 9. Fentartással közöltük tegnap a „Virradat" cimü budapesti hétfői lap szenzációs híradását két japán vezérkari tiszt titokzatos eltűnéséről a Berlin—budapesti gyorsvonaton. A csehszlovák sajtóiroda közlése szerint az illetékes vasúti hatóságok úgy Zsolnán, mint Párkány csehszlovák határállomáson nyomozást indítottak az ügyben és mindkét helyen arra a határozott eredményre jutottak, hogy a budapesti hétfői lap tudósítása valótlan. Sem a két japán tiszt, sem más személy eltíintS* sét nem jelentették Magyarországról és vizsgá* lát «ej& indyJt ilyen eltűnés ügyében. Hajtsuk végre az egyezményekben vállalt kötelezettségeket belpolitikai viszonylatban, die követeljük meg a ezöveteégeselnktől is, hogy Antonescu külügyminiszter betegség© miatt néni veteh-eitt részit az ülésem. A KRITIKUSOKHOZ Irta: PETRASEK ÁGOSTON, nemzetgyűlési képviselő pecsenyéhez, míg az egész nép nem látott jól. Az „aktivisták11 feltétel nélküli, de főfieltéttél, zsíros fcöritésaeil esznek meg mindent magúik! A szenátus megváltoztatja a vasúti törvényjavaslatot Mi a vasút? • Az Önkormányzati vasutak Prága megtagadja a Masaryk-dijjal kitüntetett Seba-kOnyvet? Újabb hullámokat vet Seba bukaresti csehszlovák kOvet ügye 2
