Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-07 / 31. (4177.) szám

noíCSoi BfpqsaB.voi tnstreq ‘g ttrau tfAfttttt dirapq £ga ‘sottfes ‘íJoSvAOf g$xp tooapq dnu napúját Bxpsopmn bsoajo ju®k ‘jjreqa juáSoj ipqq Áapqau jeojjq ^gm*riimjinrofiraroim»jii»i^^ "JJQA SaAOJZSpqjOq fe sbSoj osja zb ipuprppq^guiaJ pzajajoq q őse in ojnjaq BjspínpEqBzsjaj B uaqpjoja qaqpoiSp.iv qzspqioq sa jBqniq jaj qBjjpS -jozs up^jpdauun jozSaAuara BjBqjog 9zjnqx j9iS jauazs qunqpjuio qqiSajSa) y 'Apu -qojjiq zeqpq) B jadaiazs ’ úaqjpAoj iubjej -dpq uSa gaq uaq-Eőtl ÁSa ÁSj giadojazs AauAjpuiazs 89 ApuÁjaq juua naqqppj jSpa ti pzs zsBqjoq B ueojoiji íBqoJBÁSÉm V •qo juiui ‘jpaoq -qB .iazsjaq bjajjajízspq jzsBqjoq nzssoq jajaui j?9 qoze Jjaui ‘qajpaAuazs sí joSasaa -3A sojnsa — Jujjazs qospzASafiaj b — joj-qpfB ‘laqqoiSjaqsSiuoq rs |BunaojBqiB ASa qapaq sí ajámasjaA ‘ihjeuiso ;®qqBzssoqSaj b qBfpn; qo ÁSoq urauBq ‘qaqqasajaizjSaf n qiBZSBqjoq o zv ASoq ‘qorpaqjpq |bzzb qBSOurou qaiSiaMqosimBiq b uaq-j09l *4?S -asjajsaui sajrzspqzspqjoq B p? qpjjaA qou -pnnaS b Sajoj ippjcinuípj y ‘ijoa ajapaja p| qi£Sa qpuioqiq isn[[nqnj B nuB ‘jaqpjpl -zspqioq b qpqoApaq iioaSbu qBjBUipj y •qBqjnqsajaA seuuojbzs jjojíoj. aqqoiaqj -aqsoaq b qajms uoznj b ÁSoq ‘uBqpozs -zsipo 2V bíji zsojpuioH 'íIoa sajojauisi s{ jjoja qoSojóg b jbui ÁSoq ‘qunpn; jiÁuus lOJBfqnui b qaujapaja saAaujjq b qauug i>13J3qaia ze izs?q|o>| >puzso ejoiuj •qauijag UBj’jBp'eStojpzs taqqpi q^jAiq, sí uta^r uj-ag ^jn-ABCSe-ui uuÁSoq ÁSoq :UEC(;B[OqSt ZB UBJUZB Sí qBJZOqiBpOSQ •zsaj mj qf uoáSbu ÁSpq ‘BjpB.ooj.oHmi xoqiqy ‘iraqazaq e bijeSuoj -ozs xjo sí Joqqiv; Sam jEÁupAjilaozig "íjap »a;a|osaq uazse^a apui ^peaqo'pi íjag joq r-rnLy qpispi^A v i-jQSuop Aíhi qBso ‘q,osp;o zb iijaj qp'jaaAja ipf pis'gpwfri róqqy ']oí ^“bui Bqqj[á insoBqBTii i&qaAÁuqq v nag a-Q 'aoffPaB) iopq qaqaAinoq b qqCmoÁu aqazaq ’b sp qasaA^pu b ;qoso;o zb *iq [oqÁUBAjiAaozTq b Á^öq ‘B;pora.i9 izy •ilOA Bűig? oqz'SBziog ‘ipnjB[a qBso 9.uazs -jíSs s q;u-qiis "pnqanani BqqojBS ÁS& BA}B°nOJOZ9 'npÁUBApAUOZiq B *?}Od-Bqyq 19C {OiíjfdBsapa ooigio 'T&qqPSQÍQ ss iá-qqasaA^au poA ayaíy batibai 1 ;ín0z 1 q o zb azs.iag -ubiii raj yqqoj b jjoSo[jnq yafCaj jjoj -rl'Bqat mjqiaózE íjag.'jBXiiBAjiAnoziq sa;af p.j -’zsij uzBij ajjiA uB^opyoq iSDUBf ’jjazaqjpja sí ufd-BU 9Bjzig-orqiíuBAjiin&ztq b rraqzq^ ] •iiqnuBj Spui qaiaBvj — :bjjozsb[Ba ipaA.§aqSoj íjaj öq, "&S$á of zsaj iraau piáin -‘moCpuuBÍ A^oq ‘jijaj aj -jajzaOTjaAáij Sipinui isauBf ‘BÍdBU SBjzsotq -aii'pajiauoziq b qjaSjazQq iióü^Bu jbj^ OTJBqo^raau inzojfBqqnj o .50} UEifJooq ■pap -uo® bjjib sa iq jjmuBq uoqBjqiB zb raauuq 'eujoa paÁiíij Bjyf9JjuBj b Á^oq-xuan ‘uBqBj -oqsi zy qBATiij iqqaj b poA juiq j^ux ^paq -aJs& sa Bjqop BqqoJBS v qpaAAnoq qoqfí -aqei, zb auauiBZBq Joqip^ •qauijaj UB.fjBp -BS’ojpzs púim ‘qBusBOT ji-jaj qyjAiq sí raay{ ■jjoa mj UBjjBpBSajqzs ‘z^sog 'BiisouBf jjojijuosBq sí mau qBSO Sara íjaj a(j qis»a -uBf xquapiniui 109 sí ajjaxazg ’BZBq. jjozoq j^üBAji.íuoziq sajaf bjzsij JOzsqqpjSay sí joq -Bjoqsi zy ’poA raj of uo CSbii isauBp '>[Bj -zoj]Bqrjnj I.o'ba ‘qBjjoz9:iBf pjr.C.o9 iozsqqoj -jSaq •qBpOA qojBiBqpí ipaj sa isoubj­)M?s?A ^ J 1MU ’Wl IX3d s? ISDNVf ®«aAp gr *paz«9BiY mapaiaj mán ja gqo$ ‘qoiffMqja S{ fAoqJBfl •majaJazs jujb| b jzg *n™f®i9rn®® o? *3 tnoiBgjoj jsti[B| «iq y Sozom e ^up no ■oojbpio íjajaq b Bfpaanpg tíjbi saXpH •pj3A9|upzs » BjfBJ qpoSiop ubSia g ^nuaí afpiQj ‘jbXSbtb adpjs! •iípdazoq qqaspnaqXag Spsqis jbXSbui ipqzsuaAOizg “npiuara SpApno B qrzsqaj nO ‘nazspsjy qunjB| pH y *MNmV3 IW V 'ijnupsf A ‘pgjBivi 9n|Bpj *qupj|9J9 jui (arSojO/ínp'g 'qwnapq ‘Sipad uBjn qunjjoH qutupzaA sp qu9J9zs9zs XSpg ^qurjJpq aAjrpq ‘biirjv znzg •aqpzaq b J^znjBSzqjj ‘aApjazsso Bjpuij I9Z»M hHjziqBSaui jbSbui ub^io 4uBqSuB[JBq niazsiíSa n? no •Hoaozs-viayw v rjruBSB^ ^ *o TTA ‘bU»z!0 J?§nff •jopuoS sí uiau uibj ug ‘anp?UBsapa Joqrui ‘au;í§OH iuosjos b A’gaxu inzssoj ÁSoj-f ‘podBqSam eq ‘ipfpaSSnsa 3K •flOpUoS 81 UIB3J up ‘qO "pospji dfzs uibjjbj mán Ság jfjozsB[i?A jazsASa qesa X3og bjeus^m mau ‘izb uioji paqa*q •maiaAai Jjaj iBnsnpg np zb q^ssBAjoja ASoh ‘qejaqma zb qjzsajSani pfBlv ^pauiazs dpzs jpq b agua.vS bh •bzsbiba sauiu qBumos^jt S ‘uiaAizs sí ASn fpj uo/ÍSB{q •tiqos uiBUBjn zsj; uia\[ iuípj zsjopuoS uiau ‘uiBÁUBSapg HVNIVTANV ‘lOaiOAVX V VU7B9AH v> ‘mA tOTAjoh •qojpfiPTpqJteni ri IBzssbabj pfem X2oq ‘raopnx •qojdBq fwui *11103 *91® qrnizpq jra b q®|Wf TuoiporBe joqAjzs 03 •qajatraa souío 9 ‘qajJnaiapia ^qojzpi |9om A2oq *a-A3f| SfPqjfpBm sjq sonzsBq ‘Xu^Xazg ‘MyMayavw oonaaia ■yia^s^A l'% » m ‘»j2jbW JOI095I ‘rónai JSopioq zbXi zspjBq B pnj JtrqqY *pmnas ipbabto mau jpto Sipad BqASofi gaqjai upiui Jyd X3a uooBid]Bq b joh ‘rajg eqsojpA b opjzB iBA^fajp®-! ’Bq?fqíPBI f pzsajaiaq jJpfpnjK; (cqqpqnsa ifAQq ‘d^zs óba ajaj Síp ad bjj •ipzaq BJÍn opjzB ‘aqzpv b paAag *imtuas auuaq sauju sq 8 ‘I919R b ezznq]}| ■asouaiazs b iqao zaApaq Bq *iqjqj ‘aq^ziA 9A10I B ipf9I?q ÍPAafl *l;zsaja ajZ{A B 2*ipad JBfqipBg *IZSIA BqqipBi B ubsjoXS Í9Í919H q9J9jBquapuipj b pq pSfsnSas 83 *I9I9JBq ípred b Bfpioja JV?qíPEl mazs^q bís^zsbibr uBqpf9q/íunq JlJBd *naaq9 Jpm zspjBq b ‘dBU b S91U [aq &s iqg 'X333ZSV1VH ■^na^A5T ‘epSBiv zojbaros •naqgjauiaj b óba Jujq sí EfAuBsapg *oaSaj uoaSbu JiBqSam BÍdesapg }jai\r •oofpB |BqriJ bjzsjj uodBudauun bj o iqy ‘uosjnoq jbaSb ajsa iqau iq ‘sdoij^ ‘DOfipzs J9zs 9f Á‘Sa Bzzoq o rqB ‘saui>í ‘uoSpijA B Suo/íjoq inpaA'Sa jsoui baj^ siq y •napú pnui b aqojamajBq^jjiAiq sí pfAuBsaP3 ‘uaSax uoaSbu ‘uaSaj íjBqSaiu Btrissapj *VAHY SÍM V *BqiBiB^ ^aqufji oiag •Sara qopfupzs ‘qaqanuaAS 9f ^qaűSajapip s® qauzaqg ‘qatpiajaAQfia 9dB[®x qatqnjo mau q®qappBm y •qBupipui mau bzbr Stmy ‘jEdcsoqamjaAS b uba ubSja •jqqoj b ASara Sara BuBjfi ‘i[P9j osia zb qizsnso I9f •qaujais iuzijp9J S3 *qau{njp qaqamja^S y *9q Jaqaj B nnq UHJÜS ‘odBiax b JBm nsfl3 nai v IVSfSI MOVVA9WN SÍM- s» — 9t “- 42 ­Réka koma iskola ia Irta: MÓRA LÁSZLÓ Egyszer a rókának mi jutott eszébe. Fel­ült egy rozoga, százéves szekérre. A szekér elébe fogott két szép őzet s így vágott neki a virágos mezőnek. Áthajtott a mezőn, át­hajtott az éren. Déli .harangszóra ért egy váróst éppen. Mint aki a dolgát régee-ré- den tudja, egyik kis uccánál beállott a zug­ba s friss ropogós szénát adott az őzeknek. 0 meg ahogy bambán, szanaszét őgyelgett, meglátta a rendőrt, elébe állt bátran és azt mondta néki: — Kérem, melyik gyárban kaphatok pa­dokat, iskolapadokat? Újakat, szépeket, ki­csiket, nagyokat?. A rendőr illendően ellátta tanáccsal. Róka megkínálta tyúkkal meg kaláccsal, mert. tanácsért illik emberül fizetni, az tud jól aratni, aki tud is vetni! Rendőrtől a róka elköszönt aiásean. t betoppant a gyárba: — Jó napot! Hadd lássam, mi mindent kaphatnék iskolám részére? J9 portékát kérek, jól fizetek érte! ^Duzzadt az erszénye a gazdag rókának. Nem is vette a szót a gyáros mókának. Látta is, hitte is, hogy úrral van dolga, megnyomott egy csengőt s lega'ább száz szolga szaladt jobbra-balfa és szolgálat készen minden képzelhetőt megmutattak Bzépen. A róka csak nézte, nézte boldogság­gal, a sok kincs láttára alig bírt magával. Rolyva módra szórta a sok pengőt érte, már-már attól tartott, nem fér a szekérre. Vett pompás padokat, huzhatós táb'ákat. szivacsot, meg krétát, legalább is százat: Ábéeés könyveket, szemléltető képet, ta­nítói asztalt, nagy számológépet. Egy-két nádpálcát is jónak látta venni, hogyha nem is éppen tanulókat verni, dohát ki tud­hatja, hogy veheti hasznát, mikor a, sok orosszcsónt el-elejt egy packát. A Nap is lehajlott már az Ég aljára, mire felpakolta-k mindent a határra. Fizetett a. róka urauan, busásan. Mo­solygóit a, gyáros, köszönt is aiásean. Kéz a kézbe csattant s a- róka merészen elindult haza a százéves ezek éren, százéves erdőibe. Gondolta, de nagy ur is lesz majd belőle! Pitymallani kezdett, ahogy megérkeztek, x nagv-nagy munkának már is neki kezd tek. Róka Peti, Jóska, Lenei, Kati, Pista, a a sok eipekedést alig győzte, bírta. Hordták 0, padokat, a «ok táblát, képet. Szájtátva yitték a szép számológépet, tanítói asztalt, a dobogót, széket. Azt hitték, végire tán sohase érnek. Tíz nap nem is ittak, tíz nap nem is ettek, tizenegyedik nap végre ké­szen lettek. Százéves erdőnek kellős köze­pében elkészült a nagy ház, akár a me­sében. Ha hiszitek, ha nem, én mondom, nem móka: erdő mélyén iskolát nyitott a róka, Hire járt csakhamar ennek a csodának, híre a hírneves rókaiskolának., Meg is telt ám hamar temérdek diákkal: nyullal, für­jecskóvel, kacsákkal, libákkal. A vadga- lam.b mellett sündisznó ült csendbe’. A kí­gyó is ott volt, béka ült mellette. Egyszer csak csöngettek: kezdődött az óra s* tanítani kezdett nagy bölcsen a róka: — Hadd látom, köztelek ki okos, ki ügyes? Itt van eiz a korsó, teli-e,, vagy iircs? Aki kitalálja, az egyest kap nyomba’, aki nemtalálja, térdel a sarokba- Összekö­töm lábát vad-szeder indával s ötöst Írok neki fekete tintával. N-0, most már hadd látom, ki ügyes? Ez a csücskös korsó teli-e, vagy üres? Ment a találgatás padok szerint sorba.., A ravaszdi róka Ítéletét mondja: — Biz’ rosszul feleltél már is kötöm lá­bad. Te se jól feleltél, eszem a zúzádat! így járt a legelső, igy járt a tizedik. Kapta a büntetést mindegyik, mindegyik. Bizony végül is a rókaiekolába’ minden ta­nulóinak megkötve a lába. Magatehetetlen ott hever a padiban a pulyka, a réce, a mó­kus, a vadkan. A .foglyok, fácánok, vadnyu- lak tucatja mind a furcsa kérdés nagy tit­kát kutatja: Az a csücskös korsó üres-e, vagy teli? A ravaszdi róka ravaszul feleli: — Nem üres, nem teli, — félig van, ha mondom! A kötést rólatok bizony le nem bontom! Rosszai! ment a vizsga, mind elha­saltatok, sok fránya szamara, ide hallgas­satok! Véndégim maradtok ezután örökre, hiába bámultok olyan könyörögve. Éhes voltam úgy is fácánra, fogolyra, fiókáimnak is üres volt a gyomra! Csattogtatta fogát, morgott, mint a med­ve « hirtelen megszállta az ehetnék-kedve. És a ravasz róka a szavát is állta: a sok tőrbecsaltat mind mogvacs-orálta. A csücs­kös korsóból nagyokat kortyántott, isten- igazában ugyancsak jóllakott. Evés-ivás közben bajszát sodorgarta s hamisítás mo­sollyal egyre hajtogatta: — Ibajla, csuhaj la, igaz az a nóta: lég* okosabb állat mógie oeak & rókái- 47 ­MÓKA PÉTERRE, A KIS OKOS. A kis Péter ijedten hátrált meg egy nagy farkaskutya elől. — Ne félj, — biztatta az apa, — hisz’ lá­tod, hogy milyen barátságosan csóválja a kutyás, a farkát. Szepegve felelt Péterke: — De elől morog és most már nem tudom, hogy melyik végének higyjek. KIFOGÁS. Pista a füszeriizletbe megy cukrot vásá­rolni. Mikor fizetésre, kerül a sor, az eláru­sító megkérdi: — No, Pista, mennyit kell most vissza^ kapnod? — Nem tudom. — Pedig tudnod kellene, hiszen már isko­lába jársz. —- De ma nincs iskola. RAVASZ VÉDEKEZÉS. — Miért van négyesed számtaniból? — Itt valami tévedés lehet. Én kétszer fe­leltem, mindig kettesre. Ugylátszik, a. tanár ur összeadta a két kettest. A NYÚL «— Afrikai mese. —= Egy kis nyúl sétálgatott a napsütésben. Hirtelen meglátta fülének árnyékát maga mellett. Nagyon megijedt, azt hitte, hogy egv kétszarvu nagy állat szalad mellette. Fejvesztetten futni kezdett, de a szörny nem tágított oldala mellől. A nagy roha­násban annyira elfáradt, hogy egy bokor árnyékába húzódott. Itt szem elől vesztette üldözőjét és megkönnyebbülten sóhajtott fel: „Ha teremtőm nem áldott volna meg ilyen gyors lábakkal, nem menekülhettem volna az ijesztő szörnytől.** MÓKÁS KÉRDÉSEK Melyik az az akó, amelyik sohasem volt ármérték? •pqeiv s? pq«q ‘oqiH Melyik az az inka. amelyik nem lakott • Dólamer lkában? ‘Bquyi AZ EGÉRKE. A hatalmasok, a nagyok együtt voltak. Az elefánt a fának támaszkodott, az orosz­lán nyugodtan állt, a sas egy csonka fán ült. A nagyok elbeszélgettek egymással, de nem vették figyelembe az egérkét, pedig az szerette volna, ha a hatalmasok szóba állnak vele . . . Szomorúságában cincogni kezdett . . . Erre a nagyok, mind a hárman, az egérre néztek. Rábámultak, de nem szóltak hozzá . . . Azt mondja az egérke a közelében ülő ba­golynak: — Mégfce szép, hogy nem beszélgetnek velem. — Pszt! — mondja a bagoly —, örülj, hogy észrevették . „ . PÁLYAVÁLASZTÁS. KIS LEVELEK Rozlosnik Bözsi. Lapod a múltkor későn érkezett. — Pető Irén ke. Versed és rejtvé­nyed jó. Közölni fcvgjuk. — Müller Klári. Versed jó, közölni fogjuk. — Mészáros Ma- ti!d, Bocsár Mária, Reisnian Ibolya. Fölvet­telek a kis magyarok táborába. — Sehvurcz Rózsi. A kis magyarok táborába eddig 'kö­rülbelül ezer kismagyart vettünk fel. MEGFEJTÉSEK A 4. szám rejtvényeit helyesen fejtették meg: — Mi akarsz lenni, Pista, ha. nagy le­szel? — Éjjeli őr. — Miért? .— Mert az akkor fekszik lei, amikor az iskolába, kellene mennie. MEGOKOLÁS. — Láttam a rajzodat, Lacika. Ügyes volt, miért festettél zöld füstöt a kéményre? — Mert házban spenótot főznek, Andreidesz Edit, Albrecht Esztike. :: Bé­res István. :: Darvas Attila, Darvas Szi­lárd. :: Forgách Ildikó, Forgáöh Klárika, n Gajdos Dodó, Gáthy Márta. :: Kováts Len­ke, Krakovits Erzsébet, Kemény Zoltán. :: Mészáros Matiid. Molnár Sándor.:: Picsa Ist­ván, Tető Irén, Paneza Kornél. :: Rozlosnik Bözsi. :: Szeesey Klára, Sehvarez Magda. 3 Világi József, Varga Lajos, Varga Annus, *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents