Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-07 / 31. (4177.) szám
A szlovenszkói tanító dicsérete Hogy lehet megtörni a közönyösséget? Irta: Szombathy Viktor 1937 febni&r 7, vasárnap. ■■■HnBBHnauLi Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosié© co Üveg — porcellán — villany csillárok! Illllllll!!llllllllllllllllllllllllillllllllllll!lllilllllll1l!l!llllinilll!lllililllllll!lll!ll!lllllll!lllll!llilllllllllllll!llílllll!!llll!lllinttlllllllllllllll!ll!llll! Modern képkeretezés, üvegezés lllllllllllllt!llllllfllllllllttl!lll!!llllllllllllllllini!ll|||||||||||||||l|||||||||||lllllllllill(llllllilIllllllilllilllllllllllllllllllllllllflllllllllilll!ll!l!1IIUil Telefon 2423 Alapítva 1833 ' ....—........ ........................................ — Tö bbizben megtörtént már, hogy a falusi vezetőember, akihez kulhirügyekben fordultunk, lemondóan ezt a választ adta: —- Mit tegyek? A falu népe érzéketlen, nehézkes. Ha összehívom, alig jön el a gyűlésre, hacsak majd arra nem, ahol pénzt fogunk osztogatni. Egyébként apatikus és gyanakvó. Néha, amikor színdarabot rendezünk, meg szokta tölteni félig a termet, azután megint eltelik egy félév és feléje sem néz a kultúrteremnek. Nem érdemes ezekkel foglalkozni, kérem ... — Mióta nem hívta őket össze? — Hát van annak már három hónapja . . . Nem érdemes ezekkel, kérem. Gyanakvók, bizalmatlanok, azt hiszik, hogy rosszat akarunk nekik .,. Csak visszabujnak a házukba s várják a tavaszt... Ezeknek szoktuk elmondani a jó vezető történetét. Nem is történet, hiszen nincsen izgalmas szakasza s nincsen befejezése. A történet most folyik, egyszerre több hasonló, párhuzamos történet is folyik Szloven- szkón s az ember szivetája megmelegedik, ha hallja. Falusi tanító a Kisalföld egyik nagyobb községében, lelkes magyar ember. Tele hittel és törekvéssel. Tudja és vállalja, hogy ia falu népe csak rajta, vagy más hasonló társán keresztül jut el majd a szellemi boldogulás útjára. Nem fárad el s ha valahol közönyt tapasztal, más utón újra támad. Azt mondja: —’ Annyi akadályba ütköztem! Szinte lehetetlennek látszott annak a tervnek a keresztülvitele, hogy az embereket egyesületbe tömöritsük s hozzászoktassuk az egyesületi élethez, az előadások hallgatásához. A sok akadály között nem volt utolsó a nagyfokú érzéketlenség. Kedves népünk érzéketlen maradt minden hívásommal szemben, —■ miért is tagadnám. Hiába beszéltem, hiába agitáltam, fejbólogatásnál többet nem kaptam tőlük. Úgy láttam, egyik sem törődik mással, csak ami szorosan a foglalkozásához tartozik. Mennyire el fogunk igy maradni! — Reményem azonban nem veszítettem el. Más utón fogtam hozzá & lelkek megnyeréséhez. Felkeltettem az érdeklődést saját foglalkozásuk körének újdonságai iránt. Igaz, a földművelés intenzivebbé tételénél ismét akadályba ütköztem. „Jobban tudjuk mi azt, mint az ur ...!", mondták. mert azt hiszik, hogy aki kapát-kaszát a kézbe tud fogni, az már tudós a szakmában ... Láttam, hogy a talaj alkalmas a szőlőművelésre, azután láttam azt is, hogy dinnye és cukorrépa iránt érdeklődnek. Csak éppen nem értenek hozzá. — Nosza! —- Nem szóltam többet egye- sületesdiről egy szót sem. Ellenben tudtára adtam a népnek, hogy minden vasárnap délután előadás lesz a szőlőművelésről, a cukorrépáról és a dinnyéről, — Ez hatott. Első előadásomon harmincötén voltak. A másodikon ötvenketten. A harmadikon több mint százan. Közben bevontam a kollégákat is. Ma már zsúfolt a terem, sőt asszonyok is jöttek hallgatókul, azoknak a feleségem adott elő a kézimunka köréből. —■ Hallgatóim száma most háromszáz. «— Egyszer aztán „orvul" Mikulás-estet rendeztem, egy kis műsorral. Ezer korona volt a jövedelme, ebből a szegény gyermekek karácsonyi ajándékot kaptak. — A rendezés tetszett. A hallgatóközönség között egyszer szóba hoztam azt, hogy szép dolog volna egy nagy színdarab rendezése. Eleinte húzódták. Nem folytattam a szinielőadások kérdését, ellenben elővettük a gyümölcsfák dolgát. A következő vasárnap ők jöttek az eszmével, mint akik kitalálták, mi kell a falunak még. Büszkék voltak, hogy a „saját kezdeményezésük", ők akarták, ők állították össze a szereplőgárdát. Fejet hajtottam. Ma már szül darabot, tanulunk s az ünnepélyes alkalomhoz ünnepélyesen feltámasztjuk a halódó kuJtur- egyesületet. Ma már mindenki akarja... — Eleinte, —< folytatta a kitűnő tanító — csakis a földművelés köréből vettük az előadások témáit. Harmadik délután már a kollégám a káromkodás és a pletyka káros hatásáról is beszélt. Nagy tetszés. Valaki hirtelen Jókairól akart hallani. Ma már előadásaink tárgya igen sokféle. —< Tegnapelőtt Túri Kis János elővette bugyellárisát és kihúzott húsz koronát az egyesület javára. Aki Túri Kis Jánost ismeri, az tudja, hogy Túri Ki* János elkövette a lehetetlent: jótékony célra fizetett. így szólt a tanító elbeszélése. Melegen megráztuk a kezét és szives sorokban is köszönetét mondtunk neki fáradságáért S remek munkásságáért. Ezt irta vissza:-—> Munkámért nem várok semmiféle dicséretet, semmiféle kitüntetést. Önzetlenül, népünk iránti mélységes szeretetből teszem. Azért lettem tanító, hogy ezt a sok megpróbáltatáson keresztülhajtott, sokszor elhagyott falusi népet tehetségem szerint is segítsem/ hogy egy porszemmel én is hozzájárulhassak boldogulásához. Ismerem az életüket, velük érzek, minden gondolatukat kitalálom, értek a nyelvükön, hisz közöttük nőttem föl. Mindenen keresztülestem, én is, ami őket érintette; láttam vergődésüket, örömüket, boldogtalanságukat, jobbra-bal- ra való ingadozásukat. Sokszor becsapták az én falumat, volt úgy, hogy eszköznek használták föl, fájt, hogy tájékozatlanságuk miatt szenvednek. Csoda-e. ha még velünk szemben is bizalmatlanok? Csoda-e, ha sokszor nekünk sem hisznek? Ha mindenki csak kér tőlük? Tőlem azt kérdezték: nem nevetem-e ki őket a végén? — Ha csak tiz embert talál a falusi tanító, ha csak ötöt talál: fogja össze őket s dolgozzon velük a szlovenszkói magyarság boldogulásán. A legtávolabbi községekre is ráhull a sikeres munka fénye... Érdemes Oyerek-szem-káb’en néz az ég és miégig férfias-kemény, akár szemem s e költemény, havon a fák árnyéka kék, kemény a hó, a tó, a jég, mégis derűs a szív s a lég: fehér felhőket hajt a szél. A felhőkben nincsen titok, vihar-mag, átvilágított, fehér mind, mint átlényegült átszellemült, átszentesült szüzek vagy angyalok haja, kiket nem ér a föld haja. Fehér felhőket hajt a szél. Fehér-kék ritmus, szaggatott, hol látni, hol nem a Napot, az ég ragyog, a föld ragyog, én is nagy ragyogás vagyok szemem kék, lelkem most fehér, piros benzinként hajt a vér s fehér felhőket hajt a szél. Felhők futását nézd elem, nincs bennem semmi érzelem, nincs bennem semmi gondolat, két lífbom jókedvűén halad, mint két jóvérű friss csikó, csizmám alatt ropog a hó. Fehér felhőket hajt a szél. Irta: Farkas István Az egyik napilapban olvastam, hogy Budapesten a félévi bizonyítvány kiosztásának napján huszonkét diákgyerek tűnt el hazulról. Milliós világvárosban nem olyan roppant szám, de roppant jelentős ez a folyton egyformán ismétlődő esemény, hogy diákok a rossz bizonyítványtól való félelmükben egyáltalán eltűnnek. Vájjon a megváltozott tanári, vagy szülői szigorúság okozza-e ezt az égető problémát, vagy megfáradt az egész élet s a‘diákok csak a felnőttek kétségbeesett, elhamarkodott életét mintázzák? Mert nem mernénk hinni, hogy a tanárok vagy a szülők annyira rosszak vagy szigorúak, hogy huszonkét diák ne merjen sem az egyik, sem a másik elé kerülni. Igaz, hogy az elet ma hiányzik az iskolák nagyobbjából. De vájjon a régi, jó világ mértékével mért élet ott van-e kint a valóságban, ahol a tisztségek kötelezik az em.bert, ott van-e a családokban, ahol a mindennapi .kenyér megszaporodott gondjaival együtt egészen más átalakulás érte az egész szülcebb társadalmat. Ady valamikor azt üzente egykori iskolájába: „Ha élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz, s szent frigyüket igy folytatják tovább." Valószínűleg már akkor is voltaik élettelennek látszó iskolák, bizonyára akkor is történtek diáktragédiák, s hegy ma fokozottabb mértékben fordulnak elő, annak az élet lehet egyedüli oka. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar tanárgeneráció túlnyomó része érzi azt a roppant fcldösscitt dolgozni, kérem .. * így felelt a tanító s visszament a munkájához, visszament a falusi télbe. A posta oly nehezen hoz-visz leveleket. Eltelik ismét egy pár hét, amig a folytatást megtudjuk. Ennek a munkának nincs vége, ennek csak folytatólagos állomásai vannak s ha most egy marék érdemrendet adnának a kezembe, rögtön utrakelné'k, hogy felékesit- sem vele néhány magyar lelkész, tanító és hasonló foglalkozású szlovenszkói magyar ember mellét, munkájuk jutalmául s a többiek okulásául. Biztatásul, okulásul, hogy a többiek, mind, akik még várakoznak, vagy akik megunták, akik azt mondják: „nem érdemes", —■ hogy ezek is megkaphassák ezt a2 érdemrendet. Ha majd ők is kiérdemlik. SZOMBATHY VIKTOR. A táj olyan mint megfagyott fehér tenger: hullámhegyek s hullámvölgyek felett megyek, árbocként leng az itthagyott napraforgó, hol egy derült tavasz-ihajóeska elmerült Fehér felhőket hajt a szél. Tarlón, vetésen, víz felett majd temetőben lépdelek, a sírok kis keresztje: mint sok-sok kicsiny elsüllyedett élet-hajó árboca Int, de nem érzek se bút, se kinti fehér felhőket hajt a szél. Kutyám most nád között mulat, ki is hajt egy ijjedt nyulat, de elfut, jön a róka is, de megugrik a kis hamis, mert puskám lustán emelem s Dincsér panasza ellenem: fehér felhőket hajt a szél. Estére mégis csak tele lesz hátizsákom kebele: arany öröm, arany madár, meg sült galamb zsákomba száll s pirosra csókolt arcomat hazaviszem a Hold alatt. Fehér felhőket hajt a szél. get, amely őt az iskolában mintegy a kinti élet számára elkötelezi, s nagyon jól irta meg Esterházy Lujza olyan frappáns cikkét, amelyben különösen az ügyvédekről és a tanárokról szólott Az iskola ma sokszor az élet bizonyítványát adja. Szinte anakronizmusnak látszik a szó, hogy az iskola mintázza előre az életet, holott az élet maga rózsaszínű ködképekben imbolygott a régi iskolafalak között. De ma bekerült a maga realitásával is akár az uj. akár a. .régi épületekbe, s nem tagadhatjuk le. hogy a megváltozott korban, a kisebb kenyér lehetőségei, közepette sokkal inkább szükség van a pontosabb és lelkiismeretesebb szelektálásra, mint volt bármikor. Az iskola bizonyítványa lassan az élet bizonyítványává változik. Ma már mindsürübben látjuk, hogy bizonyos pályákon szívesebben veszik a kitüntetéssel végzett diákokat, mint a közepeseket vagy gyöngébbeket. Sokszor be is kell látnunk, hogy az emberileg elérhető legjobb szelektálás a jó és hivatása magaslatán álló tanár szeméből és szivéből ítélve körülbelül az abszolút félarányával elérhető. Különösen olyan tudományos pályáknál, ahol nincs szükség speciális tudásra vagy tehetségre. Ilyennek tarthatjuk a jogot, naqyobbára magát a tanári pályát is. ide vehetjük az orvost is, és sok mást is ide vehetpedig többet kiván, mert a modern iskola szinte kísérleti stádiumában van és kísérletként használja föl a tanulót is. Kísérleti stádiumában azonban van egy alapvető hibája: a tanárképzés. Magyar tanáraink idegen nyelven tanulnak, a magyarszakos tanárjelöltek szaktudása és rátermettsége közepesen gyönge, persze az egyetemi tanszék betöltetlen volta, mint a tanulási kedv és jóakarat miatt. Fiatal tanáraink még egy más dologban is alulmaradnak a budapesti hasonló- koruak mellett. Itt egyetemi előadások folynak, de gyakorlati tanítás, gyakorló középiskolák nincsenek. S míg minden nagyobb tanítóképző mellett van egy külön elemi gyakorló iskola, az egyetemek mellett nincsen gyakorló főgimnázium a tanárjelöltek számára. Pedagógiai tanulmányokat folytatnak anélkül, hogy a pedagógiát főtantárgyként tanulnák- A tanári képesítés inkább elvont tanulmányokhoz van kötve, s a vizsgálatok alkalmával (mint általában minden vizsgálatnál) sokszor a szerencse dönt, nem pedig a pedagógiai rátermettség. A tanári pálya is közkereseti foglalkozássá vált, itt sincs meg a szelekció. A félévi bizonyítvány ma az élet bizonyítványa. Sok karriért derékba törhet, sok ambíció elfoszlik nyomán, s valljuk be, hogy az élet bizonyítványát ma gyöngébbek vagyunk kiállítani, mint bármikor. Ezért kell helyén lenni a kisebbségi tanárnak, ezért kell roppant módon vigyáznia, hogy milyen életbdzonyitványokat osztogat, ezért kel külön stúdiumokkal folytatni azt, amit egyetemi évei alatt elhagyott, ezért kell közelebb férkőznie a gyermek leikéhez, mint akármikor máskor, mert a magyarságnak éppen kisebbségi viszonylatban jobban ki kell választania azt az élgárdát, amely később fiainkat vezetni fogja. Éppen ezért az életre szóló bizonyítványok osztását a fiatalabb korban kell megválogatni. Ne legyen szülő, aki tehetségtelen gyerekéből ma urat farag (ld is látott kisebbségi életünkben szí- nekurás úri életet?), ne legyen szülő, aki iskolát és tanárt okoljon azért, mert gyermeke nem szellemi pályára való. Éppen ilyenkor, az élet bizonyítványának kiosztása alkalmából gondoljunk arra, hogy az iskolákban szelektáljuk ki azt az iparos- és kereskedőtársadalmat, amely kisebbségi létünk egy fontos őrhelyét veszi át. Az iskola is sok gyakorlatiasságot követel mai tanulóitól. Ha a kisebbségi tanár látja a gyermekben a praktikumra való hajlandóságot, segítse át a szülőt és a gyereket a megfelelőbb pályaválasztáson. Hadd legyen a félévi bizonyítvány az éwé- givel együtt igazán az élet bizonyítványa. „Ha élet zengi be az iskolát", úgy a szülő és a tanár közti megértésnek sohasem lehet nagyobb akadálya. A Katolikus Akció jelentőségét fejtegető, január 29-i vezércikkünk nagy érdeklődést keltett katolikus olvasóink körében. Hogy a kérdés mily közelről érdekli a katolikus magyar közönség széles rétegeit, azt a szerkesztőségünkhöz érkezett számos levélből is látjuk. Miután egy-két levélből úgy látszik, hogy egyesek félremagyarázzák a cikkíró intencióit, a legnagyobb készséggel jelentjük ki, hogy „A Katolikus Akció jelentősége" timü cikk írójától és a szerkesztőségtől távol állott az a szándék, hogy a Katolikus Akcióhoz tartozó magyar ifjúsági és egyéb egyesületek és szervezetek Szlovénszkón folyó, vallási és nemzeti szempontból egyaránt értékes, hatalmas és sokszor úttörő ifjúsági, kulturális és egyéb munkásságát kétségbevonja. Sőt e munkásság iránt a legteljesebb elismeréssel .viseltetik. Sitovenszkón is szerveznek kereskedelmi bíróságokat Prága, február 6. Ismeretes, hogy az igazságügyminisztérium már régebben kilátásba helyezte az egységes polgári perrendtartás törvénytervezetének benyújtását. Ezzelkap- csolatban oly hírek merültek fel, hogy az uj polgári perrendtartási törvény a kereskedelmi bíróságokat megszünteti. A Prager Börsen-Couriex most azt az értesülését közli, hogy az uj polgári perrendtartás nemcsak nem szünteti meg a történelmi országokban a kereskedelmi bíróságokat, hanem Szlovenszkón és Kárpátalján is szervez ilyeneket. Elsősorban a kerületi bíróságok székhelyén, ezenkívül jelentősebb kereskedelmi központokban szerv czn én dk kereskedelmi nénk. nejyen, ezer A félévi aggodalom aggodalom volt, mióta az központokba iskola többet kíván a közepes teherbírásnál. Ma | bíróságokat. Mécs László: Fehér felhők el haji a szé Au eUt Ikot^Hváktfa *
