Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-06 / 30. (4176.) szám
I I 4 ^ts<Ba-MAfiÍARSI$a^ 1937 február 6, szombat A minisztertanács határozatai Prága, február 5. A minisztertanács tegnap esti ülésének tárgysorozatát részben már ismertettük. Az ülésről az esti óráikban kiadott hivatalos jelentés a következőket mondja: —' A minisztertanács rendkívüli ülésén tudomásul vették a gazdasági kisantant kilencedik konferenciájának előkészületeiről szóló jelentést. Majd Masaryk Tamás első elnök 87. születésnapja megünneplésének programját hagyták jóvá, nemkülönben a brünni egyetem tanári karának azt az előterjesztését, hogy a műegyetemet nevezzék el dr. Benes műegyetemnek. A parlament számára a minisztertanács jóváhagyta az orvosi műszerek, nevezetesen a hőmérők kötelező hitelesítéséről s a külkereskedelem állami garanciával való támogatásáról szóló törvényjavaslatokat. Ez utóbbi javaslat az állami garanciát a mai 1856 millió koronáról 3356 millió koronára emeli. A kormány jóváhagyta az egyenesadókról szóló törvénynovella végrehajtási rendeletét s elhatározta, hogy bélyeg s illetékmentességben részesíti a Svehla Antal elhunyt államférfiu emlékének megörökítésére létesített alapnak szóló adományokat és hagyományokat. A közigazgatási ügyek során jóváhagyták azt az indítványt, hogy Trencsénben a megyeháza adományoztas- sék a városnak azzal a feltétellel, hogy a város a járási hivatal részére megfelelő épületet emel. A minisztertanács megerősítette a cseh tudományos akadémia uj külföldi tagjainak megválasztását s jóváhagyta a csehszlovákiai filmgyártás megsegítését célzó intézkedések tervét. A személyzeti ügyek tárgyalása során a minisztertanács jóváhagyta az állami köz- igazgatás minden ágában az 1937. januári határidőben történő kinevezések és előléptetések tervét. * A brünni műegyetemnek dr. Benes köz- társasági elnök nevéről való elnevezését a köztársasági elnök a múlt napokban engedte meg, amidőn dr. Veletovsky tanár, a műegyetem rektora kihallgatáson tisztelgett nála. A két brünni főiskola, a tudomány- egyetem és a műegyetem tehát a köztársaság első két elnökének nevét viseli. A műegyetem elnevezését törvénnyel eszközlik. Végnélküli botrányok Boseí a fogházból irányítja a badeni játékkaszinó üzemét? Három újabb öngyilkosság, öt letartóztatás a szabadjára engedett játékszenvedély miatt minisztertanács foglalkozik a játékbank betiltásának kérdésével Meghiúsult kísérlet a Tátrában Bécs, február 5. Az utóbbi hetekben ismét elszaporodtak a botrányok, amelyeket a nyilvános és titkos játékkaszinók üzelmei vetnek fel. Csak tegnap közöltük, hogy egy osztrák városkában hatalmas összegeket csalt ki három szélhámos egy Budapesten létesítendő játékkaszinó céljaira. Az osztrák közvéleményben ezenkívül a badeni játékkaszinóban történt hihetetlen események keltenek igen nagy izgalmat, ugyannyira, hogy már az osztrák kormány is kénytelen beavatkozni az ügybe és mérlegelés tárgyává tenni a kaszinó megrendszabályozását, esetleg bezárását. A legközelebbi napokban összeül a miniszter- tanács, hogy határozzon ebben a kínos ügyben. Badenben oly nagy az izgalom a lakosság körében, hogy többizben tüntetések keletkeztek, amelyeket eddig a rendőrségnek sikerült leszerelni. Három öngyilkosság egy sikkasztás miatt Különösen nagy megdöbbenést keltenek az egyre szaporodó öngyilkosságok. A badeni játékkaszinóban nemcsak olyanok játszanak, akik fölösleges pénzükkel kísérlik meg szerencséjüket, hanem igen sok esetben szegény emberek, akik rájuk bízott idegen pénzt tesznek fel a rulettre, hogy a gyors meggazdagodás ördögének hódoljanak. Pontos statisztikát az ön- gyilkosságokról még nem állítottak össze, de az utóbbi napokban történt három újabb öngyilkosság megdöbbentő fényt vet a játékkaszinóban történő titkos drámákra. A klostemeuburgi városi villamosmüvek pénztármoknője, aki hosszú évek óta volt a vállalat szolgálatában. 65.000 sillinget veszített el néhány nap alatt ruletten és ezt az összeget a villamosmüvek pénzéből sikkasztotta el a megtévedt hivatalnoknő. Minthogy a hiányzó pénzt nem tudta többé pótolni, férjével együtt öngyilkosságot követett el. Kinyitották lakásukban a gázcsapot és mindkettőjüket holtan találták meg másnap reggel. Az eset miatt felfüggesztették állásából a közmüvek hatvanéves igazgatóját és fegyelmi eljárást indítottak ellene. Az igazgató emiatti elkeseredésében felakasztotta magát. A vizsgálat halála után kiderítette, hogy a sikkasztás miatt nem terheli felelősség. A sikkasztások egyébként napirenden fordulnak elő oly személyekkel kapcsolatban, akik a badeni kaszinóban veszítették el hatalmas ösz- szegeket. Újabban öt nagyarányú sikkasztás ügyében folyik az eljárás. Az egyik megtévedt ember 150.000 sillinget sikkasztott és játszott el a ruletten. A sikkasztók közül a semmeringi Südbahn-szálló titkára, a fürdőbizottság vezetője, egy nyilvános kereskedelmi iskola igazgatója és egy állami hivatalnok kerültek börtönbe. Egy banhszélhámos a háttérben szenvedély okozza. Közliemnérnyek láttáik napvilágot, aiinelyek szériát például a játékkaszinó, a, Oerolielklliulb üzletvezetője, alki a bieiPöddiieik. számára a látogatási jegyeikéit kiadja, egyúttal az alsóaiusztmiai idegeinfoirgalanii országos szövetség ügyvezetője is. Olvasható, hagy a kaszinó részvénytőkéjének fele amerikai kezekben, a második felének pedig tekintélyes része olyan osztrák pénzember kezében van, aki jelenleg is erősen foglalkoztatja a bűnügyi hatóságokat. A vállaltait az utolsó két évben hihetetlen nyereségeket vágott zsebre, amelyek hozzávetőleges becslés szerint sokszorosát teszik az egész alaptőkének. Nagy meglieipeibést keltett az a kipattant szenzáció is, hogy a játékkaszinó összeköttetésben áll Bősei Zsigmonddal, az ismert bankfezőrrel, aki hónapok óta vizsgálati fogságban ül. A .,R.eiiC'hepO'St“ értesülése szerint a kaszinó vezérigazgatója Fefhringer Kontrád, akinek évi jövedelme meghaladja a negyedmillió eilliinget, voltaiképpen Basel megbízottja. Szigorú vizsgálat indult meg arnmalk megállapítására-, hogy vájjon Bősei keze benne van-e a bademá játékkaszinó botrányában is. A Tátrában is próbálkoznak Poprád, február 5. Csütörtökön ide étkeztek a badeni ás bécsi játékkaszinók megbízottad, hagy a helyszínén puhatolják ki, milyen feltételek mellett lehetne a Tátrában is játékkaszinókat felállítani. Az eddigi imfotrmáciiók szerint az itteni hatóságok mereven elzárkóznak minden hasonló kísérlet elöl. Szálas, ápolt ember volt Longinus. Ápolt a keze, a haja, az egész férfi. A húsa rózsásan viruló, kicsit kendőzte magát. Világfias biztonság áradt a lényéből. Rozamunda csodálkozva figyelte ezt a választékos gonddal öltözött, finoman fecsegő embert. — A palotám, egész Ravenna felséged rendelkezésére áll! — hajbókolt Longinus. — Csak egy légiót adj, hogy a lázadók ellen induljak. Klet királynak meri mondani magát. Meg kell leckéztetnem. Longinus nagy lendülettel szétvetette mindkét karját: — Minden katonám a tiéd!.., De most pihenned kell, felséges asz- szony. Nehéz napok vannak mögötted. Az esti lakomán Rozamunda újból szóvá tette az indulást, A tet- rarcha meglepett arcot mutatott. — Rossz vendéglátó vagyok talán, hogy ilyen hamar elhagynád Ravennát? *.. Nem tetszik a palotám? — Tetszik. Kevesebb kényelemmel, kevesebb dísszel is beérem. — Akkor bennem van a hiba. Én nem tetszem neked, — bizalmaskodott a tetrarcha, Rozamunda a szemközt ülő Helmechisre, majd Longinusra vetette tekintetét és halkan, ingerlőén nevetett. Egyformán okos, egyformán nőies mind a kettő, mégis egészen más Longinus, A puhasága mögött valami kiismerhetetlen lappang. Mélyfekete szemét hosszú pillák árnyékolják, minden megnyúlt és előkelő rajta. Kicsit megborzongott és elpirult, hogy a két férfit igy összehasonlítja és magában méri, latolgatja erejüket. Szédül a vére, nyugtalan és kapkodó. Megint egy uj férfi? Mi történik vele, hogy már a tekintete sem pihen? Érzései percről-percre változnak. Mohó szeme a ruhák alatt az izmok játékát kutatja, egy vágyó szemvillanás fölforrósítja ereit. Ki- gyul és újra lehűl. Nyeregbe szállna, hogy kivont karddal elszáguldhas- son, a másik pillanatban úgy érzi, hogy halálos fáradtság a földre dönti és a puszta kőpadlón napokig aludna, Longinus hozzáhajolt és lehalkított hangon kérdezte: — De miért is mennél? Hát nem teljes a bosszúd? Mit is keres egy ilyen ragyogó asszony vad barbárok közt! Biztos és kényszerítő volt most Longinus. Az érkezésnél látta Rozamunda temérdek kincsét. Bizáncban is csudájára járnának a langobard kincstár gazdagságának. Ingerlő és szédítő az aranynak, ötvösholminak ez a sokasága. Rozamunda pogányul szép, de kápráztatőbban gazdag. Meg kell szereznie mind a kettőt: az asszonyt és a kincseket! Hízelgéssel vagy árulással, bármi áron. — A te helyed itt van Ravennában, felséges asszony. *. Vagy ha úgy akarod, a tiéd az örök Város. Rozamunda uj borzongást érzett, Ravennát és Rómát kínálja Longinus. Alboin sohase érte el ezt a két várost és neki csak a kezét kellene kinyújtania, Róma és Ravenna úrnője lehetne! — A Vezúv boránál részegítőbb a szépséged, — tüzelt a tetrarcha, Rozamunda haragosan fölvetette fejét. Tetszik neki az ember, de nem tűrhette, hogy ilyen mohón utána nyúljon, — Merész vagy, Longin! Vigyázz, az uram az asztalodnál ül. Félelmetes vívó. Nem is hinnéd, milyen hatalmas erejű. Longinus lekicsinylőén elhúzta a száját. Belül forrt az izgalomtól. Elfogta Rozamunda szeme villanását. Hiába dicséri erejét, a tekintete EGO fold REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR NEGYEDIK KÖNYV 68 (VÉGE.) közönyös, hideg, szinte visszautasító, ahogy Helmechist nézi. — Az urad? ♦ ♦. Én csak a szolgádat látoml — A bor beszél belőled, — utasította vissza Rozamunda gőggel, de csak a hangja volt kemény. A szeme, mint valami boszorkánygyürü, csábítóan körülfogta a férfit. És a mosolyában, amikor a hálószobába ment, Longinus beleegyezést és biztatást látott. Másnap Longinus folytatta az ostromot. Rozamunda egyre lankad- tabban ellenkezett. Harmadnap átvette Longinus kezéből a méregfiolát..* Helmechis a palota fürdőjéből jött éppen és italt kívánt. Rozamunda szolgálatkészen hozta a telt serleget. — Az egészségedre igyad ezt a hüs italt. Mézzel édesített bor és jéggel hütöttem. Helmechis nagy szomjas kortyoknál ivott. Ahogy a serleg fenekére ért, az ínye a méz édességén át keserűséget érzett. Csodálkozva letette a serleget és elmeredt arccal nézte Rozamundát. — Mit adtál nekem inni, Rozamunda? — A halált ittad, Helmechis! Erre felüvöltött a ferdevállu és fekete lett. A pillái, mint koporsófödél, ráhullottak a szemére. A méreg már tépni kezdte belül, csikorgó dühében összeharapta fogait és úgy rántott kardot. A vasat Rozamunda mellének szegezte. — Te velem halsz! Rozamunda lélegzethalva menekülni akart, Helmechis meztelen karddal űzte vissza az ajtóból. — A mérget megiszod, vagy leszurlakl Rozamunda reszketve nyúlt a pohár után. Longinus nevét sikoltotta agyabódultan, s a kiáltás elhalt az üres palotában. A kard a torka előtt, — a méreg méltóbb halál. Fogta a poharat és ivott. Helmechis hörögve bukott a lába elé. Iszonyodva nézte a görcsökben halódott. Percek múlva igy pusztul utána. Érezte a halálát és érezte, hogy ez a megsemmisülés jóvá fogja tenni egész elrontott és meggy alázott életét. Vér és pusztulás, csupa mocsok és árulás a mtilt De mindenre van mentség, csak arra nem, hogy a teste érán orgyilkosokat bérelt és megölette Alboint Egyedül kellett volna szembenézni gyalázójával! A méreg iszonyúan marta és fullasztotta már. Őrjöngve támolygott az ajtóhoz. Valami balga gondolata volt hogy menekülhet és a kin leszakad róla, amint kilép az ajtón. A küszöb előtt elbotlott és végigesett a márványpadlón. Még volt egy utolsó világos pillanata. A palota falát látta megnyílni is mintha szárnyak emelnék, Alboin lebegett feléje. Napégette fekete arccal jön, rozsdabarna haja lobog a szélben és drága varázsos erő árad róla. Fémesen villanó szemében a szerelem bűvölete ég, lehajol hozzá és megváltó, csodatévő reménységgel emeli föl magához. Egyetlen drága szerelmes emberei — Alboin! — lehelte elkékült ajakkal. És meghalt Kint könnyű szél zúgott az uccákon, a tavasznak illatát hozta a-mezők felől. A palota előtti téren ölére rakott kézzel hirtelen megállt egy fiatal asszony. Elcsodálkozva nézett körül. Először érezte, hogy a mé- hében uj élet mozdul. A szeme ijedten megrebbent, aztán elragadtatott boldogság sütött ki az arcán és lassan toVább ment az édesen áramló tavaszi napsütésben,’ diák szaporodása valóságos közveszedelemmé fajul. Ezelkot a tragédiákat a felidézett ját-ékA bécsi sajtó, főleg a kiatólliikms és a munkáséit jtó valóságos hadjáratot indított a hadeni játékkaszinó üzenne elitem,, mert a családi tragé
