Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-28 / 49. (4195.) szám

! 5 1937 fébrnár 28, vasárnap. Megjelent a ruszin nemzeti tanácsok autonómiatervezete Az 54 paragrafusból álló alkotmánytervezet az országgyűlés széles törvényhozói jogkörén kívül az állami ingatlanok átadását is kívánja A koalíció felelősségre vonja azokat a híveit, akik a javaslatot aláírták PRÁGA. — Az lumjgvári központi orosz, aiam- r/j&ti tanács a Lidoivié Noviny jelentése szerint szétküMte a sajtónak Rnszinszkó autonómiá­jára vonatkozó törvéiny tervezetét, amelyet mintáikét rusizin nemzeti tanács közös ülésén jóváhagytak és pótlólag némileg módosítot­tak. A törvény tervezet, amely a csehszlovák alkotmány levéli kiegészítése lenne, 54 parag­rafusból áll. A törvénytervezet szerint az autonóm Kár­pátaljának az oszthatatlan csehszlovák állam­mal csupán az államfő személye, a kiiliigyek intézése, a nemzetvédelem és bizonyos korlá­tozással a pénzügye, valutája, vámja, közle- kejdésügye és postája volna közös. A. Szloven- szkóval való határokat egyesség utján lehetne megszabni, de ha ez nem lehetséges, úgy népszavazással döntendő el. Az autonóm or­szág továbbá külön kárpátaorosz katonai ala­kulatokat igényel, amelynek vezényleti nyelve az orosz lenne. A kárpátorosz ország- gyűlés a nemzetgyűlésbe 14 képviselőt és 7. szenátort küld. A kárpátaljai országgyűlésnek PRÁGA. — Hokky Károly, az egyesült párt sze­nátora még a múlt év júliusában interpellációt intézett a kormányhoz „az 1920. évi 193. -sz. tör­vény 2. és 3. §§-ai ég az 1935. évi 52. sz. törvény 8. §-a között mutatkozó ellentét megszüntetése tár­gyában”. Interpellációjában a következőket mon­dottat Az Interpelláció „Ez lév áprilisában törvényjavaslatot nyújtottam be a szenátusban az állampolgárság kérdésében. Ezzel a fenti kérdés lényegében rendezve volna, ha javaslatom törvényerőre emelkedik, de formai­lag akkor is korrigálandó lenne a két törvény idé­zett paragrafusai között mutatkozó ellenmondás. Az 1920. évi 193. sz. u. n. véderőtörvény 2. §-á- írak 2. bekezdése a következőket mondja: „A cseh­szlovák köztársaság állampolgárain kívül védköte- lesek a csehszlovák köztársaságban tartósan lakó azon -személyek is, akik valamely más állampol­gárságot beigazolni nem tudnak.” Ugyané törvény 3. §-a. imigyen szól: „Mozgósítás esetén és háborúban azok a csehszlovák állampol­gárok és a 2. §. 2. bekezdésében említett azon sze­mélyek is kötelesek 17. életévüktől 60. életévükig a haza védelméhez tehetségük és erejük szerint hozzájárulni, akik a szolgálati kötelezettség alá nem esnek.” Viszont, az 1935. évi 52. sz. törvény 8. paragra­fusa pedig szóról-szóra ezeket mondja; „Jelen tör­vény értelmében külföldi mindaz, aki nem tudja igazolni, hogy a csehszlovák köztársaság állam­polgára.” Az 1920. évi 193. sz. törvény idézett paragrafusai súlyos kötelezettségeket rónak azokra, akik nem tudják igazolni állampolgárságukat. Életükkel és vérükkel tartoznak adózni annak a csehszlovák köztársaságnak, amely az 1035. évi 52. sz. törvény 8. §-a értelmében minden jogból kizárja őket pusz­tán azért, mert formailag nem tudják igazolni állampolgárságukat. .Amikor vérrel és élettel is teljesítendő köteles­ségekről van szó, akkor a törvény szelleme szerint állampolgároknak tekintendők. Amikor azonban jogokról volna -szó, az 1935. évi 52. ez. törvény 8. §~a kizáró rendelkezéseket tartalmaz. Tisztelettel kérdem ezek után az Összkormányt: 1. Hajlandó-e gondoskodni arról, hogy az emlí­tett törvények idézett paragrafusai között mutat­kozó ellentét kiküszöböltessék, mert lehetetlen, s magával a demokrácia humánus szellemével ellen­kezik az, hogy, amikor kötelességekről van szó, kvarí-állam,polgároknak tekintetnek a hontalanok, amikor pedig jogokról, akkor őket minden jogból kizárják? 2. Hajlandő-e gondoskodni arról, hogy a hontalanok évek óta égető problémája ez év ápri­lisában benyújtót törvényjavaslatom szellemében mielőbb megoldást nyerjen, vagy e javaslatom mi­hamarabb törvényerőre emelkedjék?” Erre az interpellációra a napokban érkezett meg a kormány válasza, amely így szól: A kormány válasza „A véderőről szóló 193/1920 Tgycsz. törvény 2. § 5. bekezdése s 3. §-ának rendelkezése s wz idege­széleskörii teljhatalom jár, közvetlen ellenőr­zési joga a kárpátaljai igazságszolgáltatás és közigazgatás fölött és ezek élén a kormányzó állana. Az országgyűlésbe való választást kü­lön törvénnyel szabályozzák. Az országgyűlés tagjai — a nemzetgyűlési tagokhoz hasonlóan — teljes immunitást élveznek, esküit tesznek a kormányzó kezébe, egyben ellenőrzési jo­guk van a kormányzó fölött. Az országgyűlés ülései nyilvánosak és az ott elhangzott be­széllek közlését nem korlátozza a szokásos fe­lelősség. A Podkarpatszka Rüszt érintő eddigi csehszlovák törvények érvénye megszűnik. A köztársasági elnöknek ugyan jogában all az országgyűlés határozatait visszautasítani, de ha azokat az országgyűlés kétharmad többsége újból megszavazná, úgy törvényerőre emelkednek. Pénzügyi tekintetben a törvénytervezet azt kí­vánja, hogy a volt magyar állam, valamennyi kár­pátaljai ingatlanja, valamint a csehszlovák ál­lam által e területen szerzett ingatlan vagyona az autonóm Podkarpatszka Rusz tulajdonába ke­rüljön. Az adókat az országgyűlés állapítja meg s nek tartózkodásáról szóló 52/1935. Tgysz. törvény 8. §-ánák -rendelkezése között ellentmondás nin­csen, mert mindkét törvény a személyek különböző köreit érinti s teljesen elütő jogi kérdések rende­zésére van hivatva. Az 52/1935. Tgysz. törvény 8. §-nak rendelkezése az „idegen” fogalmát csupán ezen törvény céljaira határozza meg oly módon, hogy úgy azon szemé­PRÁGA. — A koalíciós feszültség az utóbbi hetekben semmivel sem enyhült, ellenkezőleg a mezőgazdasági expozévita csak kiélesiíette azo­kat. Ezért nem csodálható, hogy a miniszterel­nök pártjának lapja is fölpanaszolja a többi koa­líciós párt magatartását és a koalíció növekvő bomlásáról ir. A helyzetet legjobban jellemzi az a tény, hogy az agrárpárt központi elnöksége körlevélben figyelmezteti szervezeteit és funkcio­náriusait, hogy „minden politikai eshetőségre” PRÁGA. -— A pozsonyi és prágai egyetem bölcsészeti karának magyar tanszéke évek óta fájó problémája a csehszlovákiai magyarság kulturéletének. Bújnák Pál professzor halála óta vár betöltésre a magyar tanszék. Sok em­ber neve merült fel a kombinációk során, de mindezideig a tanszék betöltése nem nyert vég­leges megoldást. Pedig ezt a magyar tanszéket szánták sovány vigaszként a szlovenszkói ma­gyar egyetem helyébe. Jól informált helyről az a fair szivárog ki, hogy a magyar tanszéken végleges kinevezés várható a közeljövőben. De ezzel a hírrel egy­szerre érkezik az az értesülés is, hogy a pozso­nyi magyar tanszéket egy szlovák nemzetiségű tanárnővel akarják betölteni, akinek ennek a felelős helynek betöltésére mégcsak megfelelő szákképzettsége sincs. A szlovenszkói magyar tudományos élet amúgy is pang, fiatal főiskolá­saink megfelelő magyar vezetés nélkül tanulnak az egyetemen s ha most egy nem-magyar nem­zetiségű és -szakképzetlen tanárnővel akarják betölteni az egyetlen szlovenszkói magyar tan­egyben megállapítja a közös állami kiadások há­nyadosát, mig az adók, monopóliumok és egyéb bevételek megmaradt részét az autonóm ország­ban használják föl. A Lidové Noviny bő kommentárral látja el a javaslatot s azt állítja, hogy az önkormányzati tervezet a rajta végrehajtott javítások ellenére csupán összefércelése bizonyos egymásnak köl­csönösen ellentmondó terveknek e a csehszlovák állam egységének gyökereit megtámadja. A ter­vezet (hibájának tartja, hogy nem tárgyalja az autonóm szerveknek a legfelső állami instanciák­kal való viszonyát, s mellőzi a jogorvoslási eljá­rást és a peíiiciós jogot. A közigazgatás, amelyet csak az országgyűlés ellenőrizne, a lap szerint valóságos diktátor! hatalmat kapna. A lap szerint a tervezetnek az a célja, hogy meg­zavarja a mostani kormány tárgyalásokat, és a ru­szinokat vérmes követelésekre ragadtassa. Saj­nálatos ténynek tartja., hogy a ruszin nemzeti tanácsok javaslatát számos koalíciós tényező is aláírta. Eze-ket felelősségre fogják vonni azért, hogy a Kártyák-párttól el sodortatná engedték magukat. lyeket, akik idegen állampolgárságukat igazolni tudiják, valamint azokat, akik idegen állampolgár­ságukat és csehszlovák köztársasági állampolgár­ságukat igazolni nem tudják, egybefoglalja. Eme törvény csupán az idegenek tartózkodási­nak engedélyezését s azok bejelentését rendezi; hogy általa a földönfutók — itt nyilván az állam- polgárság nélküli egyének értetnek — vakmeny­készüljenek föl. Tehát parlamenti választásra is. A községi választások problémája változatlanul keményen nyomja a kormányt. Egyes hírek sze­rint tavasszal mintegy 500 községben imák ki a választást és ősszel a többi 11.500 községben, llgy gondoljuk, hiábavaló a kérdés ilyen forga­tása, a koalíciós pártok akár részletekben, akár egyszerre tartott választásokon is vereséget szenvednek, széket, akkor nemhogy javítanak a mai siralmas helyzeten, hanem még mérgesebbé és sivárabbá teszik. Vitán felül áll, hogy a szlovenszkói magyar tudományos törekvéseket úgy Prágában, mint Pozsonyban, csak egy megfelelő szakképzettsé­gű és magyar nemzetiségű tanár vezetheti. Min­den más megoldás nem oldhatja meg a magyar nemzetiségű főiskolások tudományos kiképzésé­nek tizennyolc év óta rendezetlen problémáját. Számtalan lépés, mozgalom, erőlködés szenve­dett már hajótörést a csehszlovákiai magyar tan­székért folytatott küzdelemben. Amint most érte­sülünk, a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, mint a csehszlovákiai magyar főis­kolások érdekeit védő központi szerv memoran­dumot intézett az iskolaügyi minisztériumhoz és a pozsonyi egyetem bölcsészeti karának dékán­jához, amelyben kéri. hogy az egyetem magyar tanszékének betöltéséről csakis magyar nemzeti­ségű és kellő szakképzettséggel rendelkező tan­erőt vegyen tekintetbe. A memorandum rámutat arra, hogy inkább maradjon meg még .rövid ideig a mostani rendszer mint átmeneti megoldás, sem­mint, hogy egy kedvezőtlen végleges megoldás­| ŐESKOSLOVEHSKÁ TA8ÁKOVÁ RSllE nyi jogtól megfosztaínának, az nem felel meg a valóságnak. A véderőről szóló törvény 2. § 2. bekezdésének a csehszlovák köztársaság területén állandóan lakó s a csehszlovák illetőségen kívül más illetőséget igazolni nem tudó személyek védkötelezettségét megállapító rendelkezése, valamint ugyanezen tör­vény 3. §-ának ezen személyek által, háború és mozgositás idején teljesítendő szolgáltatások iránti kötelezettséget megállapító rendelkezése nyilván a személyek sokkal szőkébb körét érinti, mint az 52/1935. Tgysz. törvény 8. §-a; a jelzett kötelezett­ségek legfontosabb előfeltétele ugyanis az idegen állampolgárság bizonyitékainak hiánya s az állan­dó tartózkodás a csehszlovák köztársaság terüle­tén. Az 52/1935. Tgysz. törvény szerint intézkedő hatóságok feladata, hogy a tartózkodás engedélye­zésénél jómdulatulag vizsgálják nevezetesen amaz eseteket, amelyeknél egyúttal a véderötörvény em­lített esetei jönnek számba. Ami az állampolgárság rendezésére vonatkozó 1936. április 21-i (174/36/IV. nysz.) kezdeménye­ző javaslatot illeti, amely az interpelláció 2. pont­jában emlittetik meg, ehhez a kormány állást nem foglalhat mindaddig, amig ahhoz a szenátus házszabályai értelmében alkalma nem lesz. A kormány azonban konstatálja, hogy az állami illetőséget nélkülöző személyek nehéz helyzetéie,- amennyiben azt az állama biztonságának érdekei o egyéb fontos közérdekek megengedik, a fennálló' törvények keretén belül megfelelő tekintettel lesz.” sál útját szegjék egy minden tekintetben megfe­lelő későbbi rendezésnek. Viszont az a körül­mény, hogy a Csehszlovákiában felnőtt magyar ifjúság köréből még nem nevezhető ki megfelelő szakember az egyetemi katedra betöltésére, sem- raiesetre sem hozható föl — ahogy a memoran­dum teszi — az egyetemi tanszék méltó betöltése akadályának. Mert világszerte az a szokás, hogy az egyetemi katedrák betöltésénél csak a szak- képzettség és a rátermettség jön számításba. Egész biztos, hogy a mai magyar tudományos életben akadna számos kiváló erő, aki teljes si­kerrel tölthetné be a csehszlovákiai magyar tan­széken a szlovenszkói magyar ifjúság tudomá­nyos nevelésének felelősségteljes szerepét. A windsori herceg jövedelme LONDON. — Hosszabb tárgyalás után sike­rült végleg rendezni a windsori hercegnek, a volt Vili. Edvárdnak apanázs-ügyét. 150.000 fontot fizetnek ki a hercegnek egyszer s min­denkorra, ezenkívül évi 25.000 font apanázst. Az összeget a királyi család bocsátotta az állam rendelkezésére, legnagyobb részét VI. György király a cornwialli hercegség jövedelméből. Különös rablótámadás a kassai vasúti raktárban KASSA. — Tegnap este a- vasúti raktárból Oroszlán Mór, az fingéi Ármin liszt-kereskedőcég pénzbeszedöje telefonált a. rendőrségre, hogy a raktárban rablótámadás történt. Elmondotta, hogy ■egy (húsz év körűd elegánsan Öltözött, szür­ke kabátos fiatalember állított be a raktárba és kérte, hogy hívja fel a rendőrséget, ö azt mond­ta, hogy liivja fel maga, de a fiatalember azzal .hárította ezt el, hogy nem ért a telefonkezeléshezr Éppen telefonálni akart, amikor a, fiatalember háí túlról fejbeőiijtöfcta. Amikor összeesett, a rabló- támadó belemarkoít az előtte fekvő pénzescsomö- ba és 900 koronával elszökött. Garay réndőrtanáceos Tomasek bűnügyi refe­rens kíséretében sietett a helyszínére. Értesítet­ték a mentőket, is. Keanénv mentőorvos megállapí­tottá, hogy a pénzbeszedő állapota súlyos.'" Laká­sára szállítottak. Ma folytatták a nyomozást s az meglepő ered­ménnyel járt. A raktár melleit egy farakás alatt hat darab százkoronás bankjegyet találtak el­rejtve a pénzbeszedő pénzéből. Mivel -egyéb gyanús momentumok is fölmerüllek". I megindították a. nyomozást annak felderítésére-, hogy vájjon a ívW-i^zedö állításai megfelelnek-e a valóságnak* „A kormány az állampolgárságot nélkülöző személyek nehéz helyzetére megfelelő tekintettel lesz“ A kormány válasza Hokky szenátornak a hontalanok érdekében benyújtott interpelláció­jára ■■ Miért késik az állampolgársági kérdés kielégítő törvényhozási rendezése? wimwwMiiiiiiraiinffli«iiiiii^ Az agrárok változatlanul készülnek „minden eshetőségre" Szlovák tanárnővel töltik be a pozsonyi magyar tanszéket? A CsMASz emlékirata az iskolaügyi miniszterhez és a pozsonyi dékánhoz

Next

/
Thumbnails
Contents