Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-25 / 46. (4192.) szám

/ 1937 február 25, wttWrtí*. A spanyol rémdráma legújabb fejezete Helyszíni jelentés a „hermetikusan elzárt" spanyol-francia határról Drótsövény a hendayei nemzetközi hídon ■ Beszélgetés egy ember- és fegyvercsempésszel Menekültek, akik vissza akarnak menni 6 HEXOL „Köszvény-szesz" fájdalomceillaipitólag hat osúz, rbeniima, ischias, köfizvéuy, szaggatás, hát- és izom­fájdalmaknál. A köszvény-szesz naponta kétszer használandó és pedig reggel és este lefekvéskor. Evőkanálnyit tenyerünkre önt­ve a gyógyszerből, azzal a fájdalmas test­részt jól bedörzsöljük, azután pedig gyen­géden megmasszirozzuk. Az igy bedörzsölt, megmasszirozott testrészt jól bepólyázzuk, hogy a jótékony izzadást ezáltal előmozdít­suk. Egy üveg ára Kő 10.—. Központi és szétküldési főraktár: „Vörösrák" gyógyszertár BRATISLAVA, Mihálykapu-ucea 24. sz. Alapítási év 1312. — CSOPORTOS KIRÁNDULÁS A BUDAPESTI MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSRA. Az egyesült párt Ipolysági körzeti titkársága közli: Az egyesült párt. ipolyeági tiütánsága a budapesti Mezőgazdasági Kiállításra az állat vásárra csoportos kirándulást szervez. Felkérjük ezért mindazokat, akik ezen csoporttal óhajtanak utazni hogy ezen szándéku­kat a titkári irodában Ipolyságon bejelenteni szí­veskedjenek. A jelentkezéshez a következő ada­tok szükségesek: a résztvevő neve, foglalkozása, születési év és hely, illetőségi hely és állampol­gárság. Ezen adatok a csoportos útlevél megszer­zéséhez szükségesek. Részvételi dij — beleértve az útlevél költségeit, a kiállítási igazolványt és vissza Ipolyságra az utazási költségeket — kb. 100 koronát tesz ki. Jelentkezéseket március 4-ig fogadunk el. Akik részt akarnak venni e kirán­duláson, azok jelentsék be mielőbb e szándéku­kat az alábbi címre: Egyesült Párt titkársága Ipolyság-Sabv. Akik külön útlevéllel rendelkez­nek. szintén részt vehetnek a kiránduláson. Olcsó elszállásolásról gondoskodás történik, A titkári irodában kaphatók a kiállítási igazolványok is. — ELÍTÉLTÉK a RÓZSAHEGYI CELLU- LÓZEGYÁR BETÖRŐJÉT. Lőcséről jelentik: Mull év őszéin egy lengyelországi betörő- banda behatol! a rózsahegyi eelhilózegyáriba s a gyár pénztárából az éj leple alatt 275-000 koronát vittek el. A nyomozás csakhamar eredménnyel járt és Lengyelországban elfog­ták Herrnball József kraltól betörőt, Herrn- baH nem akarta megnevezni társait. A katto- witzii lengyel kerületi bíróság Heronhal.lt most. hétévi [egyházra és 800 zloty pénzbünte­tésre Ítélte. Megnyiríák a beregszászi cigányokat Az idén különösen sok cigány került a város fogdájába, ennek az lett a következ­ménye, hogy a zárkákat ellepte a féreg... Ha egy nap kitakarították a cellákat és másnap „füstös" került belé, újra tetves lett minden. Hiába hirdették ki a cigány- biró utján a táborban, hogy aki a tömlöcbe „készüí“. az tisztálkodjék meg, csak olyan szurtosan, kócosán jelentkeztek a „töm­lőére1', mint a felhívás előtt. A fogda fel­ügyelőjének végül is elfogyott a türelme. Jelentést tett a járási hivatalnak, az meg utasítást adott a cigányok tnegrendszabá- lyozására. A csendőrök összefogdosták a tábor férfinépét, beterelték a városháza ud­varára. Az asszonyokat nem kellett külön behajtani, mentek azok maguktól is embe­rük után. A. városháza tágas udvarán lócá­ra ültették a sok bozontos hajú „romát" s aztán aki értett a ha jny írógéphez, sorjában Jékopasztotta a sárga koponyákat. Terítve feküdt a sűrű hajtömeg az olvadó hóban. A nyírást vitézül állta a tábor népe. Az asszo­nyok nagyokat mulattak a megkopasztott férfiakon, akik viszont egymást nevették ki. Nagy lett azonban a csend, amikor egy hajdú hatalmas debreceni szappannal a ke­zében a kúthoz állt és kiadta a parancsot a mosakodásra. Soha olyan kegyetlen óbéga- iást nem csapott még a cigányság, mint amikor a frissen húzott víz hideg zuhanya a nyakukba csurgott, hát még mikor a szap­pan habja csípni kezdte szemüket. A fél­város összeszaladt a szörnyű jajveszéke­lésre. Az általános csutakolásból az asszo­nyokat sem hagyták ki, akik viharos visí­tással tiltakoztak a teljesen fölöslegesnek vélt mosdatás ellen. Amikor aztán a lom­pos csapat a nyakáig megtisztult, kiválo­gatták közülük azokat, akiknek leülni va­lójuk van és az időközben szépen kitaka­rított fogdába tessékelte őket, a többi pedig az udvarra, gyűlt sokaság gwnykacaja mellett, szörnyen röstelkedve, hazakotró- dott... (H. K.) — TITOKZATOS MERÉNYLET. Nyitjáról jelentik: A közeli Újlak község határában haza­fele igyekezett Kopeczky József gazdalegény. Az ut.széli bokrokból váratlanul kiugrott egy ismeretlen férfit, rátámadt és késsel összeszurkál­ta. A szerencsétlen legényt életveszélyes állapot- baji szállították be a nyitrai kórházba. A csend- őrség keresi a merénylőt. — ÖNGYILKOS GAZDALEGÉNY. Tora al­járól jelentik: Szabó Dániel 17 éves sajógőmöri gazdalegény apja csürjében fölakasztotta magát. Mire hozzátartozói rátaláltak, már nem volt benne élet. Az öngyilkos legény züllött életet folytatott, állandóan kártyázott. Emiatt adós­ságba keveredett s rokonsága apróságait ado­gatta el. Rokonai többször megfen vitették. Va- Íósziníileg ezért követte el az öngyiíkoijégot. * ST. JEAN DE LUZ. (MTP). Pontosan negyvennyolc órával a francia-spanyol ha­tár lezárása előtt érkeztem meg Perpignan- ba, A Pireneusok hóboritotta csúcsain szik­rázott a napfény. A hirek után, amikkel Pá- risból elindultam, azt hittem, hogy 'katonák­kal és ágyukkal megrakott haditábort fo­gok itt találni, ehelyett a városka nyugodt, megszokott képével fogadott. Látszólag semmi sem változott egy év óta, amikor utoljára jártam itt. Megérkezésem után azonnal autóba ültem és Cerbére felé haj­tattam, ez az utolsó állomás francia terü­leten, azon túl kezdődik a spanyol hadszín­tér ... Kilencven önkéntes egy fontos határállomáson Cerberéből két ut vezet Spanyolország­ba: az egyik a vasútvonal, amely Port Bou- ba vezet s amelyet néhány nap előtt a nem­zetiek repülőgépei összebombáztak. Az egyik sínpár teljesen hasznavehetetlenné rongálódott, a másikon is csak nagy ügy- gyel-bajjal lehet lebonyolítani a forgalmat. A másik az országút, amely Porthusba ve­zet. A viadukt túlsó oldalán már Spanyol- ország van, mintegy ötven főnyi munkás­csoport dolgozik a vasútvonal kijavításán. Ebben a pillanatban érkezik meg Perpig- nan felől egy teherautó, amely meg van rakva katonákkal. A Garde Mobile erős készültséget állít fel ebben a fontos határállomásban, mely a határzár legfontosabb láncszeme. Ez jcét nappal van a teljes határzár életbe­lépte előtt és a francia hatóságok arra szá­mítottak, hogy az utolsó napokon rengeteg hadiszert fognak átszállítani a határokon. Különösen 'az önkéntesszállitásokat akar­ták megakadályozni. A hatóságok számítá­sa azonban nem volt egészen helytálló. Ugylátszik, a túlsó oldalon is számítottak erre és már a határzár előtt is a kevésbbé ismert csempészutakon bonyolították le a nagyobb forgalmat. Itt Cerbéreben mindössze kilencven önkéntest számol1' tamt össze, nagyrészük olasz és lengyel, valamennyien a toulousei vonattal érkez­tek. Várják a teherautók megérkezését, amelyekkel Figuerasba és Geronebe szállít­ják őket. Egy virágzó üzletág A legfontosabb határállomáson semmi különöset nem lehet tapasztalni. Visszauta­zom tehát Perpignanba, a városban mégis inkább megtud valamit az ember. Első utam a Café Continentalba vezet, ahol az anarchisták tartják főhadiszállásukat. A kávéház üres, a madarak kirepültek. Nyil­vánvaló, hiszen nincs többé dolguk a vá­rosban, nem kell többé a szenvedélyes vi­lágnézeti viták álarca mögé bújva az ön- kéntesszállitás ügyes-bajos dolgaival fog­lalkozni. Ezt ugyanis itt a határon ők végezték a madridiak megbízásából, most megszűnt ez a „hivatal". Sofőröm élénk gesztusokkal magyarázza, hogy elvisz St. Jean de Luzba, ott sokkal többet láthat az ember, csak persze tudni kell, hogy hova menjen. A kávéház tulaj­donosa felajánlja, hogy szerez nekem egy embert, aki nagyon jól ismeri a viszonyo­kat, oda is vezet hozzá, ott ül a kávéház egyik homályos sarkában és ugylátszik, mintha apéritifjén kivtil az égvilágon .sem­mi sem érdekelné. Kiderül, hogy van egy rozoga autója, amivel már eddig is tekin­télyes összegeket keresett. Nagyon jóked­vű, mint kiderül, meg is van minden oka rá: — Most kezdődik csak a Jó idő a mi szá­munkra — mondja mosolyogva, —- az urak ezt a semlegességet nekünk ta- 1 álfák ki. Elvégre » határokat la lehet zárni, de a hegyek ösvényeit mégsem le­het egészen bedugaszolni s az olyan fickónak, mint én, aki kölyök- korom óta járom ezeket a hegyeket, nem lesz nehéz olyan utat találni, amit a csend­őrök nem ismernek. Eddig is ebből éltünk itt, uram, minek szépítsem a dolgot... Eddig a dohányt és italt csempésztem, most embert és puskát csempészek..« Lehet, hogy az urak ezzel Párisban és Lon­donban nincsenek tisztában, de a perpignani prefektus éppen olyan jól tudja, mint én magam ... Egy délután a határőrségen A jó ember, ugylátszik, kelleténél többet ivott már kora délelőtt és alaposan kiönti a szivét. Megtudom tőle, hogy egy darabig az anarchisták részére dolgozott és szép pár ezer frankot vágott zsebre tőlük, aztán összeveszett velük és elkezdett dolgozni a nemzetieknek. Nem csinál titkot üzleteiből, egyáltalán semmiből sem csinál titkot, nem politikus természet. Ma mindkét fél részére vállal megbízásokat. Perpignanban ül néhány megbízottja Franconak is, ha nem is annyi, mint az anarchistáknak, akik valósággal meg­szállták a várost. Franconak nehezebb dolgozni, mert itt kö­rülményesebben jut hozzájuk a szállítmány, de az én emberem elmagyarázza ennek az útját is. Először Luchonba viszi a szállít­mányt és onnan egy titkos utón jut el Na- varrába. Kint áll a kávéház előtt Buick-ko- csija, már öt hely foglalt benne, de egyet még tud számomra rezerválni és vele me­hetek Hendayeba. Az ut körülbelül hatszáz kilométer, tizenkét óra alatt megteszi, te­kintettel a különböző nehézségekre, amik­kel útközben számolnia kell. Belátom, hogy az alkalom kedvező, elbúcsúzom sofőröm­től és benevezek a hatodik helyre, talán mégis csak meglátunk valamit ennek a mo­dern hadseregszállitásnak a titkaiból. A délutánt a határon töltöttem és szem­léltem, hogyan teszik meg a határ lezárá­sára az előkészületeket a francia katonák. A záróöv mintegy húsz kilométer széles. Érdekes, hogy ezekben az utolsó órákban nem olyan nagy a határforgalom, mint ahogy gondoltam, időnként egy-egy teherautó érkezik, —• már messziről lehet látni rajta a vörösbe- tüs felírást: Gyógyszerek, kötszerek stb. Két svéd kórházautó érkezik orvosokkal, ápolónőkkel, elintézik a francia hatóságok­kal a formalitásokat és robognak tovább. A túlsó oldalon nagy lelkesedéssel fogad­ják a svédeket, látom, amint egy fiatalem­ber, inkább gyerek az autóból kilépő ősz orvos nyakába ugrik és jobbról-balról megcsókolja. Szemben írun romjaival... Amikor másnap délben tizenkét óra táj­ban, a közel tizenhatórás autóut után, mig Bayonneból végre felkapaszkodhattam a St. Jean de Luzba vezető autóbuszra, egé­szen más hangulatban találom az utasokat, akik csak átigyekeznek a határon. Az utón száz meg száz szamaras szekérrel találkoz­tunk, szomorú karaván, a szamaras széke­rekre sebtében felhányt bútorok, egyik-má­sik szekér tetején beteg- vagy öreg embert is lehet látni, különben rongyosan, mezít­lábasán ott kullog a szekér mellett az egész család. Mint megtudom, ezek spanyol menekültek, akik a polgárhábo­rú rémségei elől futottak el s most arra a hírre, hogy lezárják a határt, elfeledve minden borzalmat és megpróbáltatást, sietnek haza, mert tévesen azt hiszik, hogy a határzár rájuk is vonatkozik. Apatikusak és csökönyösen bizalmatlanok, minden kapacitálás hiábavaló. Azt hiszik, hogy az egész világ ellenük esküdött ösz- sze, ók már semmit sem akarnak, csak még a vasárnap éjjel tizenkét óra előtt átjutni a spanyol határon. A hendayei nemzetközi hidon, ahonnan jól lehet látni írun romjait, rendkívül élénk forgalom uralkodik. Tiz óra múlva végleg lezárják a határt és a francia határcsend- őrség már most sem enged föl a hidra sen* kit, akinek nincsen speciális igazolványa. Közben két fiatalember érkezik a hidra és előadják, hogy a nemzetiek St. Jean de Luzban állomásozó megbízottjánál beléptek a Franco-hadseregbe. Nincsenek megfelelő igazolványaik, te* hát nem engedik tovább őket. Á két talember nem gondolkozik sokat, bánén átvetik magukat a hid korlátján és má úsznak is Bidassoa jeges hullámai között A franciák tovább nem törődnek velük ennyi elszántság elég igazolvány az ő sze műkben. Lassan este lesz. írun romjait elnyeli ? homály, utoljára még az egyik szomszédo* dombon a lenyugvó napfényben feltűnik * nemzetiek egy lovasőrjárata, azután ők I? eltűnnek a szem elől. A francia oldalon hármas szögesdrótkordont húznak, a hid teljesen el van zárva. Pontosan tizenöt perc van még hátra, amikor megérkezik a túloldalról egy autó. a saragossai francia konzul kocsija, neki sincsen megfelelő iga­zolványa. de azért átengedik, ő volt a* utolsó utas, aki a hendayei hidon átlépte a spanyol határt, tizenkettőt kongat a henda­yei templom harangja, amikor a drótsövény végleg bezárul. — NAGYSZABÁSÚ ÉPÍTKEZÉSEK UNG­VARON. Ungvárró! jelentik: Hatalmas építke­zések kezdődnek ‘tavasszal Ungváirou, A hét­millióé tüzérlaktanya építését, hamarosan meg­kezdik. mert 8ikefrii.lt Gerény községgek a telek- tulajdonossal megegyezésre jutni. A város 200 ezieir koronáért megvásárolta a telket. — A vá­ros félmillió koronáért, megvásárolta & Duma- bank tulajdonában lévő savanyuvizá fürdő épü­letét. is, ahol kétmilliós költséggel katonai sze­mélyeik részére építenek városi bérházat Hit szerint a, 1 nagykiterjedésü telkien polgárrá ietkoH' is építenek. — De. monumentális építkezést tározó tt el egv magántársaság is, melyben f« a Légió-Bankának van érdekeltsége. A Folté n parton évek óta. üresén áll a bank telke, a d lyen most ötemeletes bérpalotáit, építenek. uj palotáiban egy hatalmas előadóterem is k Az első emeleten kávéház s a többi emeletiek^ -, luxusszálloda. Az építkezés közel ötmillió ko­ronába fog kerülni. — SZERZETESNEK ÖLTÖZVE KOLDULT Zsolnáról jelentik: A vágbeszberced esem őrség az ottani plébámaMvatal feljelentés* re letartóztatta Karli/k Henrik moirvaorszá egyiént, akii papi ruháiban 'bejárta a vidéket egy szerzetesrend tagjának adita ki mag Adományokat gyűjtött s ezeket saját délj. na fordította, ezenkívül lopásokait is eltfcöv tett. Magas vérnyomásnál és vérkeringési za­varoknál reggel éhgyomorra egy kis pohár természetes „Ferenc József" keserüvíz na­gyon jót tesz, mert a beleket minden me erőltetés nélkül kiüríti, az emésztést e mozdítja, az anyagcserét felfrissíti és ig* kellemes közérzetet teremt > — LETARTÓZTATTAK EGY „BAROMFI CSÁBÍTÓT". Nyitjáról jelenük: Ralkurs József értsek újvári munkanélküli kerékpárom tóivá,j- körútra indult a, közeli falvakba,. A munkanél­küli egy zsák kukoricáit viliit magával & ha va­lahol libákat, tyúkokat, csirkéket látott, elszór t egy manók kukoricáit s a békében szemezget'' ezÁrnyaiaoikat öFtszefogdori-a, Az egyik falu ba­tátáiban szintién magához édesgette a, szárnyú - sokait s javában fógdoeita azokat, amikor a mezőőr tottenémte. A mezőőr fel'.zól.itO'btu, hogy ©nefisao szabadion a szárnyasokat, de Rnikus orr * nem volt hajlandó. Az őtr ijoeztéeül a, levegőbe lőtt s a. meglöki üdített, tolvajt átadta a esewdör fvégmek. Kihallgatásakor azzal védekezett, hogy teiljeeen iHlumlnált. állapotban volt. Megtuditoi- fáik eJk*n az edjJájráaá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents