Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-21 / 43. (4189.) szám
8 Szlovenszkón 422.282, Kárpátalján 69.262 magyar katolikus él, — református 126.485, illetve 68.867 Szlovenszkón 9.728, Kárpátalján 5.870 zsidót regisztrált a népszámlálás magyarnak Most már elhagyva a történelmi országok felekezeti eloszlását, rátérek Szloven- szkó és Ruszinszkó felekezeti eloszlására. Szlovenszkón a lakosság összszáma 1930- ban 3,329.793 volt. Szlovenszkó lakosságából: római katolikus 71.65. görögkatoliikus 6.42, ág. evangélikus 12.02, református 4.38, evangélikus cseh-testvér 0.18, úgynevezett német evangélikus 0.04, csehszlovák egyházi 0.35, görögkeleti 0.27, izraelita 4.11, egyéb felekezetű 0.04, felekezetnélküli 0.51 százalék. Abszolút számokkal kifejezve Szlovenszkó lakosságából: római katolikus 2,384.355. görögkatolikus 213.725, ág. evangélikus 400.258, református 145.829, cseh-testvér evangélikus 6050,. úgynevezett német evangélikus 1267, úgynevezett keletsziléziai evangélikus 102, kisebb evangélikus egyházu 2294, görögkeleti 9076, csehszlovák egyházi 11.495, ókatolikus 149, egyéb keresztény 1117, izraelita 136.237, egyéb nem keresztény 91, feleke-1 zetnélküli 17.148 lélek. A felekezetek nemzetiségi megoszlása A római katolikusokból nemzetiségre: magyar 422.262, csehszlovák 1,817.599, német 108.471, ruszin 933, lengyel 5428, zsidó 3, cigány 28.200. egyéb 1439. A görögkatolikusokból nemzetiségre: magyar 12.398, csehszlovák 109.826, német 114, ruszin 87.494, lengyel 1293, cigány 1964, egyéb 636. A szlovenszkói ág. evangélikusokból: magyar 20.260, csehszlovák 345.991, német 33.437, ruszin 54, lengyel 62, cigány 419, egyéb 35. A reformátusokból: magyar 126.485, csehszlovák 18.289, német 374, ruszin 55, cigány 591, egyéb 35. A pravoszlávokból: magyar 43 csehszlovák 1721, német 8, ruszin 6498, lengyel 18, jugoszláv 178, román 39, cigány 9, egyéb 562. Az izraelitákból: magyar 9728, csehszlovák 44.009, német 9945, ruszin 178, lengyel 144, zsidó 72.644. egyéb 89. A felekezetnélküliekből: magyar 708, csehszlovák 15.312. német 891, ruszin 84, lengyel 12, zsidó 31, cigány! 5, egyéb 105. Ruszinszkóban a lakosság összszáma: ■ 725.357. f Kárpátalja felekezetei és nemzetiségei Ruszinszkó lakosságából: római katolikus 9.55, görögkatolikus 49.52, ág. evangélikus 0.22, református 9.77, evangélikus cseh-testvér 0.13, úgynevezett német evangélikus 0.01, csehszlovák egyházi 0.31, görögkeleti 15.44, izraelita 14.14, egyéb felekezetű 0.13, felekezetnélküli 0.68 százalék. Abszolút számokban kifejezve Ruszinszkó lakosságából: római katolikus 69.262, görögkatolikus 359.167, ág. evangélikus 1592, református 70.833, cseh-testvér evangélikus 933, úgynevezett német evangélikus 85, u. n. keletsziléziai evangélikus 5, kisebb ev. egyházakhoz tartozó 735, görögkeleti 112.034, csehszlovák egyházi 2218, ókatolikus 19. egyéb keresztény 965, izraelita 102.542, egyéb nem keresztény 5, felekezetnélküli 4972. A római katolikusokból nemzetiségre: magyar 25.737, csehszlovák 22.782, német 13.260, ruszin 6287, lengyel 452, cigány 451, egyéb 293. A görögkatolikusokból1: magyar 14.309, csehszlovák 2540, német 90, ruszin 329.466, lengyel 128, cigány 388, román 12.208, egyéb 38. A szlovenszkói ág. evangélikusokból: magyar 346, csehszlovák 1039, német 88, ruszin 119. A reformátusokból: magyar 68.867, csehszlovák 655. német 58. ruszin 683, cigány 566, egyéb 4. A pravoszlávokból; magyar 10, csehszlovák 210, német 2, ruszin 111.351, lengyel 4, jugoszláv 50, román 251, cigány 36, egyéb 120. Az izraelitákból: magyar 5870, csehszlovák 811, német 130, ruszin 708, zsidó 95.005, egyéb 18. A felekezetnélküliekből; magyar 338, csehszlovák 3222, német 49, ruszin 1196, zsidó 3, cigány 1, román 150, lengyel 2, egyéb 11. Végül még megjegyzem, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkóban a magyarság 63.26 százaléka római katolikus. Szlovenszkón és Ruszinszkóban az izraeliták 6.51 százaléka magyarnak, 18.73 százaléka csehszlováknak, 4.21 százaléka németnek és 70.06 százaléka zsidó nemzetiségűnek vallotta magát. A ruszinszkói izraeliták 92.64 százaléka zsidó- és 5.72 százaléka magyarnak vallotta magát, ami majdnem 99 százalékot tesz ki. Közli: Dr. SZILÁRD MARCELL. — Vége. — Mennyibe kerül az érsekujvári csehszlovák pártoknak a képviselőtestület határozatai ellen beadott 86 felebbezés? ■ Bonyodalmak a felebbezések bélyegilüetáke körül * Érsekújvár, február 20. (Saját tudósitónktól.) Annakidején megemlékeztünk arról, hogy Érsekújvár képviselőtestületének legutóbbi ülésén egy biztosítási ügyben hozott határozat miatt a csehszlovák ellenzék kivonult a közgyűlésről. A csehszlovák pártok most Kadlec József aláírásával a közgyűlésnek mind a 86 határozatát megíelebbezték, s mivel a járási hivatal jogi szakértője szerint minden egyes pont ellen kiilön-külön kellett fellebbezést benyújtani, a csehszlovák biok * nyolcvanba! példányban készítette el felebbe- zését. A. városi iktatóban megvizsgálták a felebbezése- ket s megállapították, hogy azok a törvény szerint bélyegkötelesek. A felebbezések azonban nem voltak okmánybélyeggel ellátva, viszont az iktató sem akart ujjat huzni a csehszlovák pártokkal, ezért eljárt az állami adóhivatalnál s tanácsot kért tőle. Az adóhivatal véleménye szerint mind a nyolcvanhat felebbezést egyenként 8 korona okmánybélyeggel kell ellátni s amennyiben a fél három napon belül nem pótolja a bélyegeket, a beadványokat meg kell leletezni a négyszeres illeték magasságában. Kadlec József, a csehszlovák biok megbízottja, aki a felebbezéseket benyújtotta, megtagadta az illeték megfizetését arra való hivatkozással, hogy a felebbezéseket közérdekből nyújtotta be s a törvény a közérdekű felebbezéseket bélyegmenteseknek nyilvánítja. Újból megindult a vita, vájjon közérdeknek lehet-e nyilvánítani ezt a felebbezést. Közben a felelős városi tisztviselő a felebbezéseket áttette az állami adóhivatalhoz, hogy mentesüljön a felelősségtől. Beavatott körökben valószínűnek tartják, hogy az állami adóhivatal megleletezi a felebbezéseket és kiveti a 2737 koronát ki tévő bélyegilletéket. Abban az esetben, ha Kadlecék az adóhivatal esetleges fizetési meghagyását nem fogadják el s újabb felebbezést nyújtanak be, akkor ez a nyolcvanhat félebbezésnél egyenként újabb 8 korona költséggel fog járni. Az érsekujvári városháza köreiben most nagy közkedveltségnek örvend ez a téma és süriin kommentálják az ügyet, amelyet még a felebbezések esetleges visszavonásával is csak úgy lehet elintézni, ha a fellebbezésekért egyenként megfizetik az 5 korona bélyegilletéket. Lopott interjú egy világhírű feltalálóval Szlovenszkó, útközben, 1937 február. Utaztam nemrégiben. Na, ez nem valami kivételes eset, mert a magamfajta ujságiró-kultur- vigécnek az utazás a m-ajd-mindennapi kenyere. Elég száraz kenyér, de hát — rágni kell! — Unalmasak ezek az utazások. Az I. osztály a vonat legegyhangubb része. Első osztályon ma csak az utazik, aki a legkevesebbet, vagy egyáltalában semmit sem fizet a jegyéért. Törvényhozó, vasutas vagy újságíró. Az összeállításból is látszik, hogy ennek a három brancsnak kevés köze lehet egymáshoz, tehát nincs érintkezési felületük, beszédtémájuk. Pláne, ha kisebbségi újságíróról van szó. A törvényhozó meg éppen kivételes lény, akinek félfiilke dukál. — „za-dá- no“, — hogy egyedül hozhasson törvényt. Nem is volna talán rossz, ha a törvényt útközben hoznák, vasúton . . . De nem is első osztályban, hanem a harmadikon, ott aztán alaposan megismerhetné a törvényhozó, hogy hol szorítja a bakancs azokat, akikre a törvényt szabják. A harmadik osztály az őszinteség iskolája, mert a kemény fapadon egymáshoz lágyul minden -társadalmi osztály s felelőtlenül kipanaszkodhatja magát a lecsúszott ur a munkát kereső kézművesnek és viszont. A III. osztály uniformizál, mint a gazdasági válság. De ha a kocsiosztályok természetrajzáról kezdek filozofálni, riportom végére se érek a címbe foglalt föltalálómig. Szóval: utaztam nemrégiben, első osztályon, — tehát potyán, — egyedül. A Tátra alján egy nagyobb állomáson idősebb házaspár rakódott színükig a fülkémbe. Fülkém? Micsoda elbizakodottság megbirtokosragozni a CSD tulajdonát! — De ha az a fülke már olyan ismerős nekem, mintha az enyém lenne! Második otthonom. Falain a Hradzsin, Krivoklát, s — az unifikáció kedvéért — a másik oldalon esetleg Oroszlánkő, vagy Sztrecsnó. Egyik falóin Cechv, a másikon Szlovenszkó szépségei. Csak az a bibije ennek a paritásos fényképkiállitásnak, hogy az egyik falon az épen maradt várak mába élő történelemről beszélnek, a másikon csak romokat láthatsz. Legföljebb Trencsén donzson- jára raktak uj kalapot, hogy meg ne ázzék a turista, ha már fölkapaszkodott a meredek hegyen, kilátást nézni. Bizony, nekünk a vágvölgyi Ősi életből nem maradt másunk, mint a szép kilátás, — amit pedig elődeink valószínűleg kevesebbre taksáltak, mint azt, ami a várakban bévül volt s odaégett az idők különös jóindulatából. Furcsa, mégis akkor érzem a fülkét fülkémnek, ha ezeket a fölégetett romokat nézem ... No, de megint csak elkalandoztam az én há- zaspár-utitársaimtól. Asszony az első osztályban? — Ez aztán igazán a legritkább eset, ha még olyan perzsabundás, de ékszertelen, tehát előkelő, — ruzstalan, tehát valódi úri, — kontyos, tehát puritán nagyasszonyról van is szó, mint az én „vendégem". Mert közös családi utakon a potyautas is leszáll a demokrácia göröngyös-fapados mezejére, — hogy szépen fejezzem ki magam. A férfi sem hivalkodó jelenség, semmi sincs rajta, ami akár az arisztokratát, akár a proccoló iparmágnást jellemezné. Mert ez a két típus még nagyritkán előfordul az I. osztályon. Magyarok, tehát nem lehetnek valami vasutas- előkelőségek ... Munkám mögé bújtam. Első osztályon nem „comrne il faut“ az ismerkedés, bár fúrta újságírói oldalamat, kik lehetnek. — Ejh, ha a sors akarja, majd csak megtudom, vagy a beszédjükből ellopok valamit sherlockholmesi logikával. No, abból bajosan. Annyit megtudtam, hogy Pesten laknak s rokon-látogatni voltak idefönt, hogy a Sándorék cselédje jószivü teremtés, lám, könnyezett, amikor elbúcsúzott tőlük, — hogy Károíyéknak nagyszerű a rádiójuk. Ebből egy kis nézeteltérés támadt. Az ur megjegyezte: — Mi hasznuk belőle, ha sohasem hallgatják? Mire a dáma: — Dehogy nem! A Sári egész nap mást se tesz, mint kézimunkázik a fotőjben és rádiót hallgat. De tudják, hogy te nem szereted a rádiót, hát figyelemből nem nyitották ki, csak ha a pápa állapotáról akartak hirt venni, vagy hogy lesz-e háború az alexandretti szandzsákból. Tehát az ur nem szereti a modern technika legnagyobb vívmányát. Ki hitte volna, hogy mégis egy világhírű föltalálóról van szó, mikor semmi, de semmi jel el nem árulta ezt? Vagy igen! — Az asszonyság minden tiz-husz percben vizet kért az urától. Nem is csoda, mert pokoli melegre fűtik a vonatot. El is fogyott két állomás közében a lapos kis üveg- tartalma g az ^ véghetetl-en figyelemmel ujratöltte-tte. Kralován- ban is. És biztos, céltudatos mozdulattal süllyesztette biberbélésü bundája zsebébe. — Mért teszed oda? Megmelegszik! — a-ggas- kodott az uriasszony. És akkor fogtam gyanút. Egyszerű szavakkal, de olyan egyszerűekkel, hogy 1-e sem igen tudom írni, magyarázta meg az ur, hogy a bundabélés a legjobb izolátor s tréfásan, finom iróniával jegyezte meg: —- Ha még volna ideje is fölmelegedni, akkor is órákhosszat frissen maradna. — Volt valami az ur szavaiban, amiből arra lehetett következtetni, hogy a praktikum magasabb régióiban él. Ahonnan már csak egy lépés a föltalálóságig. Következtetésem helyesnek bizonyult, mert valaki a folyosóról meglátta s konfidens bizalmaskodással ráköszönt: — Gut'n Abend, Herr — Penkala! Azt hittem tréfál. Szemem önkénytelenül az ismeretlen fülét kereste. Aki ismerte a Penkala- ceruza reklámfiguráját, nagy füle mögött a ceruzával, nem csodálkozhatik ezen a különös esz- metársitáson. És ime! Milyen rossz megfigyelő még egy kiváncsi újságíró is! Mikor a fej anatómiáját tanultam — no, csak esztétikai célzattal —, tudtam meg, hogy a fül kagylójának felső széle és' cimpájának legalja egy vonalba esik a szemöldökkel s az orrlikkal. A Pen-kalának aposztrofált ur pisze orra fele olyan hosszú, mint a füle s ahogy néztem, még a sikerült reklám vonásait is fölfedezni véltem az a-rcban, csak az arc jókedélyre valló kipufókodása tüntethette. el az -aránytalanságot. Szentül hittem hogy valami régi ismerős betolakodó, — nekem nem az, de az uron határozottan látszott, hogy kellemetlenül érinti ,,rangrejtett ségének" leleplezése, — aki a fiatalabb korban föltűnő nagy fül miatt kapott ,,vulgo“ jogcímén bizalmaskodik. Ki tudta, hogy a penkala ceruza és -toll nem a „pen“ szónak valami becéző továbbképzése, de adva volt egy Penkala nevű úriember, aki föltalálta azt a „Kolum- bus-tojás“-egyszerüségü masínás ceruzát és a saját nevét adta neki a keresztségben? Ilyen szerencsés találkozás! Ilyen eklatáns bizonyítéka a „nőmén est ómen" közmondásnak! A penkala ceruza kézenfekvő titka, azóta, hogy föltalálták az ir — ónt, azt hiszem, egyenesen Penkala urra várt, hogy lelepleződjék, mert ugyan mi lehetett volna a neve ennek az áldásos, takarékos -kis szerszámnak, ha véletlenül egy Kozsibrovszky, vagy egy Harmathvölgyi találta volna föl? Kereshetett volna nevet a klasszikus mdthológia írással közösködő istenségei közt, vagy az írástudók — (és farizeusok) — gazdag névsorában, egyik sem fejezte volna úgy ki a fogalom lényegét, mint a föltalálóról a találmányra átruházott név és lefogadom, hogy sohasem lett volna belőle világcikk, amely egyformán otthon van Bolíviában és Tahiti szigetén. De megint egymásba öltöttem a szavaim, hisz még nem mondtam meg, hogy bizonyosodtam meg a Penkala név személyi hitelességéről. Hát úgy, hogy az ismeretlen egyenesen szivén döfte Penkala urat. Nemcsak jelképesen, hogy mutatóujjával a mellényzsebe felé célozgatott, de a szavával is: — Habén Sie nicht bei sich ein Paar von die- sem Ding? Penkala ur kelletlenül felelte: —- Ah, Alles ist nur Mode! — Mintha rezig- náltan azt mondta volna: „Habent sua fata, — nem éppen „libella", -— de „találmányok". (Aki jobban tud Cicero nyelvén, helyettesítse be latin szóval.) Olyan begombolkozó volt Penkala ur viselkedése, hogy a látogató visszavonulót fújt. (Az dg:az, hogy a kalauz is kerülgette már, hogy mit keres a nem neki dukáló osztályon.) — Hogy mi volt ebben a logika, máig se értem, de egy -kérdést tett föl, fölállva a pamlagról: — Was sagen Sie, Herr Penkala, zu dér in- ternationalen Bank? — (Ha csak arra nem akart — rosszindulattal — célozni, hogy Penkala urnák a penkala ceruzán szerzett vagyonát — amibői ime, első osztályra is telik — illenék nem elásott talentumként kezelni?) — Ich glaube — felelte „schlagfertig" —, die wird „Einheitsvalutia" ausg-eben. — Amin az idegen jót nevetett s eloldalgott Ezt a fordulatot sem értettem meg azonnal, csak mikor egyedül maradtam, zökkent az eszembe sokára, hogy Penkala ura „Einheiz"-nek értette az Einhei-ts-et, vagyis, hogy avval azután csakugyan befüthetünk! Egyedül maradtunk hármasban még egy jó- darabig. Most már nemcsak újságírói oldalam furakodott, de a zsebemben is viszketett a — penka-lám, hogy interjút csináljak a nagy feltalálóval-, d-e nem volt hozzá szivem. A másik — talán jobbik — oldalam, amely, hiába, megmaradt azóta is, hogy nem potyán utaztam az első osztályon, tiltakozott az ellen, hogy esetleg kényes, fájó pontokat érintsek a joviális, csuparokon- szenv úrban. — Az igaz, hogy furcsán nézett volna rám, ha azt kérdem tőle, ami érdekelt volna. Például: mi lenne, ha véletlenül nem a penkala ceruza kívánkozott volna életre kelni általa, de mondjuk, a rádió — (az is érdekes kérdés lett volna, miér-t nem szereti föltaláló létére? ) —, vagy a karburátor? Milyen nevet adott volna ezeknek? És jó is volt, hogy nem rohamoztam meg. mert a rövid idő alatt, amig még együtt sodort minket -az élet vonala, kétfelé szaladó célok felé, kedélyesen eldiskuráltunk mindenféléről, csak a mindkettőnk mesterségébe vágó témáról nem. — az Írásról. Sem mint mesterségről, ami az enyém, sem az eszközéről, ami -az övé. Azt hiszem, az is -a -legokosabb, ha az ember csinálja a mesterségét, de nem beszél róla. • ' / ' v L fi ______________1937 február 21, vasárnap. r <ERXCAl-MAG3^-fflKh3Í>
