Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)
1937-02-21 / 43. (4189.) szám
H1RTUAE& 1937 február 21» vasárui % HE magyar főiskolásoktól nem kívántunk soha napi politikát, csak a népünk iránti szociális és történelmi felelősségérzetet, szóval a kisebbségi sorsvállalást, a magyar öntudatot. Ez nem politika. S ugyanez a helyzet azóta is, amióta a menza-szövetkezet tartja kezében a diákjóléti ügyek irányítását. Az elpolitizáltság vádja tehát csak üres ürügy. Még súlyosabb elferdítése a tényeknek az a másik kitalálás, amely szerint nem a kormányt kell okolni azért, hogy a magyar diákság eddig nem kapott államsegélyt, hanem a magyar menzát, mert az „aktivisták'* szerint a pénz ott hevert a kormánynál, csak éppen a magyar menza nem kérvényezte Soha! Naiv alibi-mese! Úgy halljuk, hogy most, amikor a magyar ellenzék kilenc évi ostroma után sehogy- sem sikerül kibújni a magyar ifjaknak aránylagosan kijáró segély kiadása elől, nagy hirtelenjében összetákolnak Schulcz és Csömör „aktivista" cégére alatt egy uj magyar menzát, hogy a magyaroknak járó pénzt ennek adhassák. A magyar ellenzék harcával kikapart gesztenyét igy akarják átkeresztelni „aktivista vivmány '-nak. Ez is nagyon átlátszó manőver lenne. Amit a politikamentes Társadalmi Nagybizottság és a Menza-szövetkezet nem kaphatott meg, azt megkapja a csehszlovák agrárpárt és a csehszlovák szociáldemokrata párt magyar- ajkú kortesszövetkezete... Difficile est sa- tiram non scribere. De e tervekkel és ürügyekkel szemben, melyeknek szimplex naivságát csak nevetséges voltjük múltja fölül, van egy pozitívum, amiben bízunk: Hodza miniszterelnöknek a költségvetési vitában elhangzott Ígérete. Hisszük, hogy Hodza sokkal nagyobb- vonalu politikus, semhogy a magyar ifjúságot törvényesen megillető közsegélyt ilyen alacsonyrendü kortézia eszközévé engedné^ lesüllyeszteni. A magyar társadalom becsületes szociális szerve, amely már kilenc éve pártatlanul és az állam iránt is teljes korrektséggel végzi charitativ munkáját, kifogástalan, önfeláldozó munkájával s egész múltjával érdemessé tette magát arra. hog}' a magyaroknak járó államsegélyt neki és ne olyan szervnek adják, amelynek még nincs múltja és nincsen jövője s amely csak azért, alakulna meg, hogy fölvehesse a „gu- bát“. Egy ilyen uj szervhez a magyar társadalomnak nincs, mert még nem lehet bizalma. Ha az államsegélyt a magyar társadalom által megteremtett meglevő, régi menza-szövetkezetnek adják, akkor a pénzt a magyar társadalomnak adják, a magyar közvélemény igy fogja nyugtázni. Ellenkező esetben pártkortéziát látnánk benne s ez pont az ellenkező hatást váltaná ki a magyar kisebbségben, mint amit a kortesek ezzel elérni akarnának. Csalódást és visz-j szatetszést. Bízunk abban, hogy Hodza | jobb pszichológus, semhogy nevével fedez-1 zen ilyen kétesértékü vállalkozást. A magyar ifjúságnak kenyér kell és kenyér jár. Ezzel a szent kenyérrel ne űzzön senki kor- téziát. Zita exkiríiyné öccse Budapesten Budapest, február 20. (Budapesti sz.erke.sz- tőségtimk telefon jelentés e.) Bourbon páran a i herceg, Zita éjkirálynő öccse szóimba fon •délután Budapestre érkezett. René Bourbon herceg repülőgépen jött a magyar fővárosiba. A repülőtéren nem fogadták hivatalosan a herceget, aki a repülőtérről egyenesen a Hungária-szá 11 óba hajtatott s magyar nyelven kért szobát. A magyar fővárosban bajmar híre terjedt a herceg megérkezésének és több újságíró ás felkereste a szállóban. A herceg az újságírók kérdés-özemére mosolyogva csak ennyit mondott: — Utáninak semmi köze a -politikához és éppen, ezért neun. tudok Önöknek olya \ mondani, ami érdekes volna, üzleti ügyeim intézésére jöttem Budapestre és holnap már el is utazom. A hercegnek e szavait némiképpen módosítani látszik az a Bélésből érkezett bír, hogy ott pénteken tcibib előkelő osztrák politikussal tárgyalt. ! német, magyar és lengyel kisebbség kultúrájának fejlesztése a kormánynyilatkozatban TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ I. OLDALON Az állami költségvetés kormányjavaslata a csehszlovák kormány azon elhatározásának kifejezője lesz, hogy a demokratikus köztársaság állampolitikája nagy politikai és erkölcsi föladatának tartja a szélső pénzügyi lehetőségek határáig előmozdítani azt a művelődést, ami a cseh és? szlovák nép szép hagyománya, éspedig az illő arányosság szellemében polgártársai és más- nyelvü nemzetiségei műveltségét, tehát nemcsak a németeket és a magyarokét, hanem valamenv- nyi kisebbségét. Külön tárgyalás a lengyelekkel A kormány a lengyel nemzetiségű polgártársakat is tekintetbe veszi. Mivel kisebbségi politikánkba e téren semmiféle külföldi befolyások nem avatkozhatnak, ezért lengyel nemzetiségű polgártársainkkal egyetértésben az igazságosság és testvériség szellemében oldhatjuk meg azt, ami esetleg megoldást kíván. Kulturált tonósnia! £ Az iskolaszervezés terén addig is jelentőség- teljes módon vétetett figyelembe s érvényesült az egyes nemzetiségek kulturális szükséglete és a kormán)' semmi szín alatt sem zárkózik el ennek további elmélyítése elől az eddigi szervezet keretében. Az önkormányzatban mindenütt, ahol a nemzeti, vagy kisebbségi csoportok érdekei szempontjából hiányok mutatkoznak, a kormány ezek megszüntetésén fog fáradozni. A kormány szigorúan és következetesen ragaszkodik az igazságos kisebbségi politika alapelveihez s azokat az állam érdekeinek és a nemzeti kisebbségek érdekeinek megfelelően fogja fejleszteni és alkalmazni. A kortnányasriíatkezat kií®fefe$é§n®li!ifiaf Jilentif é«® Felépül az északi elemi iskola Kassán? Kassai szerkesztőségünk telefonon jelenti: A város közönsége már régóta sürgeti az ószaki elemi iskola, építésének befejezését. A város vezetőcége mindent megkísérelt, hogy az iskola mielőbb elkészüljön. A város tanácsa az államtól is hozzájárulást kért a költségvetéshez. A pozsonyi iskolaügyi referátus most kérdéssel fordult a városhoz, hogy mennyi összegre volna még szükség az iskola befejezéséhez és hogy mennyi kölcsönt vett fel a város az építkezés céljaira. A pozsonyi iskolaügyi rét e rá tus eleinte nem javasolta a segély kiutalását azzal az indokolással, hogy a város jó anyagi helyzetben van. A szülők szövetségének éti a váménak együttes lépésére azonban az iskolai reforátus megváltoztatta eddigi álláspontját és javasolta az iskola íjgyí minisztériumnak a segély kiulailáöát. Igv re- rn élhető, hogy az iskola hamar oson felépül, Prága, február 20. A kormány németek tárgyalásai Hodza miniszterelnökkel tehát lezárultak. Az eredmény egy kormánynyi- lktkozat: a kormánytöbbség első nemzetiségpolitikai programja. Tiz esztendőt kellett a német kormánypártoknak a kormányban ülniük és mindenben támogatni ok a kormányt, míg végre szóba álltak velük és velük közös kormányprogramot dolgoztak ki. A német kormánypártoknak voltaképpen a kormányba jutásuk pillanatában keltett volna ezeket a minimális programpontokat el- fogadtatniok, tíz évig vártak, amíg megkapták az első — ígéretet. A kormánynyilatkozat nagy bei mérést tartalmaz. Azzal, hogy az eddiginél igazságosabb arányban kívánja alkalmazni a nemzetiségek fiait a közálílásokban, arányosabban kívánja részesíteni a kisebbségeket a közmunkákban, közszálliíásokban, ezzel beismeri, hogy az alkotmányszerü arány eddig nem volt meg. Ezt elégtétellel áll api thatjuk meg, mert hiszen egész ellenzéki küzdelmünk nem volt egyéb, mint annak tényszerű bizonyítása, hogy a kisebbségi kvótát az élet egyes síkjain nem kaptuk meg. Most tehát Ígérik az igazságosabb kvótát. Egyébként az ígérvények nem tartalmaznak hajszállal sem többet, mint amennyit az alkotmánytörvény Ígért a kisebbségeknek, A tételek magától értetődő dolgok, részben idézett szavai az alkotmány törvén ynek, részben az alkotmány általános rendelkezéseinek az élet egyes gyakorlati ágaira való alkalmazásai, ezek összeáilitásán igazán nem kellett volna három hétig tárgyalni s megszövegezésükkel nem kellett volna, tíz, illetve tizennyolc évig várni. Sőt: tizennyolc évvel ezelőtt kellett volna végrehajtani a szép pontokat. Ha azt megtették volna, akkor tizennyolc éven át nem lettek volna kisebbségi panaszok. ■ Ami a kormánynyilatkozat általános kisebbség- j politikai értékét illeti, nem tekinthető a kisebbségekkel való „kiegyezésnek", hanem csak a kor- | mánvpárfcok belső megegyezésének. Mindeneset- jre nemcsak a németekről esik benne szó, hanem I a magyarokról és lengyelekről is. | Az egyes részletekben kevés a konkrétum. — íPéldául a hivatalnokok a jövőben személyesen j lesznek felelősek azért, hogy a gazdasági igaz- Tágasság elvét a németiakta vidéken is végrehajtsák, Ez a személyes felelősség büntetőjogi záradékok nélkül mégcsak nem is problematikus. A kisebbségekhez tartozó személyek állami I szolgálatba való főivé fel érő! sem tudunk meg Síijakbct a kiáltványból, mint amit eddig tudtunk. Egyenesen furcsán hat a. kiáltványnak |az a megállapítása, hogy a hivatalos nyelv isÍ merőiének terjedése teszi lehetővé, hogy a nemzeti kisebbségeket nagyobb számban vegyék föl állami szolgálatba. A járási h irata- [lóknak a nem államnyelvül községekkel való [érintkezése, illetőleg a hivatalos rendeletek- jhez német, illetőleg magyar nyelvű díjtalan Jfordítások csatolása csak igen kevés magyar községre fog vonatkozni és újabb nehézségek forrása lesz. Ismerjük ugyanis az ily fordítások értékét. És még csak nem is említi a ! kiáltvány, hogy a kisebbségnyelvii fordítás egyenértékű okmány jogi szempontból a csehszlovák eredetivel. Ugyanis ha a hivatalos fordító tévedett, annak árát majd a német, illetőleg magyar község fizetheti meg. Az állami költségvetésről mondott szavak .színes szappanbuborékok. — Legérdekesebb a kiáltványnak az iskclaügyi szervezetre vonatkozó része. A kiáltvány már előre útját vágja az önálló magyar iskolatanács megszervezése ! ebe tőségének is, mert kimondja, hogy „a kormány nem zárkózik el a nemzeti kulturszükség- leíek további ki mélyítése elől az eddigi szerve- | cetek keretében”. Vagyis nem gondol szlovenI szkci országos iskolatanácsra, magyar alosztállyal. A kormánynyilatkozat ismertetésére még visz- szatérünk. IfUé íchúU& ictfudt? CSEH ÚJSÁGÍRÓ a sajtószabadságról; Az „A-Zet“ mai számában Reues György tollából szósz-ériét a következő cikk jelont meg: „Osak a szabad újságíró jó újságíró. Ha Hav* licek Károly most élne, nem volna jó újságíró, mert nem volna- szabad újságíró. A szabadság azonban nem jogosít, a nyegleségre. Amennyiben az újságok ostobaságokat közölnek az államfőről, úgy ez nem a szabad sajtó megnyilvánulása, hanem csupán az ostobaságé, mégha költőtől is származnak. Épp úgy nem volna sajtószabadság, hanem katonai áradás, ha az újságok katonai titkokat közölnének. A hatóságok kötelessége a törvénynek érvényt szerezni és az ilyen természetű dolgokat megakadályozni. — Minálunk azonban másfajta illetlenség honosodott meg. Az újságokat például elkobozzák, ha a kárpátaljai agrár- uralom túlkapásai ellen tiltakoznak. Az újságokat elkobozzák akkor is, ha a kobzáéra semminemű törvényes alap nincs. Végül pedig hivatalos figyelmeztetést kapnak az újságok, — de azzal a megjegyzéssel, hogy csupán magáninf-ormációról van szó. — hogy ha erről vagy amarról merészelnek bármilyen Jormában írni, úgy elkobozzák a -lapot. Például, ha ma valamelyik szakszervezetnek az állami alkalmazottak fizetésére vonatkozó követelését leközöljük, úgy Lapunkat elkobozzák. Az elkobzás törvényellenes lenne, jogtalan volna, de minthogy keresztülvitték, mi csak utólagosan emelhetünk hiábavaló panaszt. — Az újságírásnak annyi hivatalos gátlással' kell megküzdenie, hogy eggyel -több vagy kevesebb, már nem is számi't. De meg kell védelmezni a jogrendet. és a jogbiztonságot. Hisz’ a jogbiztonságon épül föl az állam jövője. Senkinek sincs joga dönteni afölött, ibogy -bármifajta cikket egy bizonyos dologról, amely cikket az intézkedő tényező -egyáltalán nem is isme-rhet- és amely cikk olyan dologról szó, amit- nemcsak hogy kifejezetten engedélyez a- törvény, hanem a- köztársaság alkotmánya is mindenkinek biztosit (a szociális érdekek védelmei, hogy egy ilyen megírandó cikket e'.koboztasson. Ezek veszélyes dolgok. Ezek r.a- gvonis hasonlatosak a rendőrálíamókban uralkodó szokásokhoz. Azoknak a hivataloknak, amelyek bennünket figyelmeztetnek, természetesen hálásak vagyunk a figyelmességért. , De azok a hivatalok, amelyek elrendelik a még csak -megírandó cikkek elkobzását, megsértik a törvényt és a polgári jogot.” GÖRING ÉS MOSCIGKI VADASZZS ÁRMÁNYUKKAL A BIALOWICZAI ERDŐBEN. Balra áll Göring, a középen a lengyel államfő, jobbra Stjsnowski tábornok. Az egyesült pártból | Pozsonyból jelentik! Az! egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt legutóbb ‘ a következő községekben alakította meg- helyi szervezetét. Csallóközcsütörtök: elnök író Gyula, a-lelnökök Valacsay Károly, Kiss Sándor és ifj. Varga Flórián, jegyző Sill János, pénztáros id. Valacsay János, ellenőrök C-senkey Mihály és Mezei Sándor.— Csákány: elnök Ágh Gyula, ügyvezető elnök Faragó István, alelnök Mt- kóczy Ernő, jegyző Ágh József, pénztáros Mészáros György, ellenőrök Vida Boldizsár és ifj. Kiss Rezső. — Uszor: elnök Mészáros István, ügyv. elnök Takács Géza, alelnök Sándor Mihály, jegyző P«s Károly, pénztáros Baranyay Antal, ellenőrök Reichel Lajos és Pit-tich Péter. — Béke: elnök C-zagá-ny Béla. ügyv. elnök Mészáros József, alelnök Csecskány Sándor, jegyző Gyökeres Antal, pénztáros Csapi ár István, ellenőrök Kovács Vince és Tóth Ernő. — Csallóköz tárnok: elnök Tóth Vendel, ügyv. elnök Jankó Béla, alelnök Tóth Alajos, jegyző Németh Imre. Go- dánv István, ellenőrök Tóth A Honos és C-sémy Alajos. — Felsővárad: elnök Baranyai Károly, társelnök ifj. Nagy Lajos, alelnök Nyipcsa Zsig- mond és Sztribuía- János, jegyző ifj. Koncz Károly, pénztáros Csatav Zeigmomd, ellenőr ifj. Nagy Sándor és Somogyi Károly. — H-oatíüzes- gyarmat: tb. -elnök Harangozó Sándor, félnék Bakay István, ügyv. elnök Bakay Dezső, alelnök id. Köteles Béla, pénztáros Bogai Dezső, jegyző Szűcs Ernő, ellenőr Vargha Lajos és Donba József bakai. — Fél: elnök Makóczi Sándor, társelnök id. Olgyai János, alelnök Olgyai József, ügyv. elnök Ma cihán János, jegyző Mucska Gáspár, pénztáros Mikóczy József, ellenőrök id. Füle János és ifj. Mérv Péter. — Eberhard: elnök Sebül Ferenc, ügyv. elnök Fekete Sándor, alelnök Varga Károly, jegyző Vala-csai Sándor, pénztáros Kiss Dezső, ellenőrök Vala-csai Ferón© és Burger Lajos. — Királyfia: elnök Botló Mihály, ügyv. elnök An-drássy József, alelnök Botló Károly. jegyző Bucsuházy Gyula, pénztáros Botló Jenő, ellenőrök Földes József és Szabó Vilmos. — Nagy-hiúd: elnök Farkas Miklós, ügyv*. elnök Gárdián Lajos, a-lol-nökök Barátit József és Mik la András, titkár Mi-kla Lajos, pénztáros Mik la. József. jegyző Bajáik Boldizsár, ellenőrök Mi ki a János és Mikla- Lajos sz. — Kismánya: elnök ifj. Mic-sky Lajos, tb. elnök Zongor Zsigán ami, ügyv. elnök' Gabula István, a-lelnökök Tildy Béla, Zongor Károly, jegyző Patkós Sándor, titkár ifj. Csajkovies József, pénztáros Fekete Jenő, ellenőrök Galbavy József és Hábennan Rudolf. — Valkház: elnök Lénárdt Béla, ügyv. elnök Dömötör Zs-igm-o-nd, alelnök Komáromy István, titkár Lénárdt Zsigmond, jegyző Lénárdt László, pénztáros id. Lénárdt Zsigmond, ellenőrök Lázár Gedeon és Lénárdt János. — Sirak: elnök Kmettv József, ügyv. elnök Miurár Imre, alelnökök Czi- bulya József, és Gemer Vendel, jegyző Sztra- ny-ovszky Vince, titkár Fux-leitner János, pénztáros Sztranyovszky István, ellenőrök Rereczky Imre és Hampa-chel Vince. — Kőkeszi: elnök Tóth István, aláirtok Uzibutya- lat, jegyző A a. sza-li József, titkár Bojtos Vince, pénztáros Gémei György, ellenőrök Pixnádes János és Kmet-ty Vin oe. — Tergenye: tb. elnök Berec-z Ambrus és Giibela Péter, ügyv. elnök Juhász Kálmán, társelnök id. Szúnyog Lajos, jegyző Frémer Péter, pénztáros Berta' Árpád. -- Tonkliáza: elnök Farkas József, alelnök Ruday Gábor, ügyv. elnök Méry István, jegyző Mérv Titusz, pénztáros Né metii Jenő, ellenőrök Nagy Dénes és Farkas La jós. — Vajae-yata: elnök Csiba- Lajos, iigyv, elnök Ili legh-éthy Ernő, alelnök Birsei Vince, jegyző Mé'-y József, -pénztáros TFidegihéthy Lej s. ' r'-k B”! lay Géza éa Polotna Lajos iS * # ^~ ^ ÜAjMíLl *na*t íizé* 'ssza’ Eleiét megitasszabbitja Kapható mindenütt, az olcsóbb klsüvcEskben »s.
