Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-16 / 38. (4184.) szám

^I«<MtMAOÍL\RHIKLÍSft 1937 február 16, kedd. Jaross Andor Ligetíalun a munkáskérdésről beszélt „A magyarság útja és a kenyér útja a magyar munkás számára egy sínpáron fut" Ligetfalu. Auliesl és Zabos magyar munkássága lelkes gyűléseken alakította meg az egyesült párt helyi szervezeteit Válasz Dérernek: A magyar nemzeti öntudat deval­válásával nem lehet a nemzeti kibékülést elindítani Pozsony, február 15. Az egyesült párt po­zsonyi sajtóosztálya közli: Vasárnap tartották meg Ligetfaki, Auliesl és Zabos egyesültpárti uj szervezetei . alakuló gyűléseiket, amelyeken résztvett és felszólalt Jaross Andor nemzetgyű­lési képviselő, a párt országos elnöke, Kontsek György tartománygyülési képviselő, a pozsonyi szervezet ügyvezető elnöke, eb. Bicsovszky Káz- mér országos főtitkár, Varecha János központi munkástitkár és Érben Alajos pozsonyi titkár. Ligetfalun Kontsek György nyitotta meg a gyűlést, amelyet a pozsonyi szervezet nevében üdvözölt azzal a kívánsággal, hogy a magyarság összefogó erejének lángja magasra lobogjon. Érben Alajos németül szólt a németnyelvű párt- hivekhez, ismertetve a pártegyesités körülmé­nyeit és utalt az őslakosság közös érdekeire. Ezután kimondották az egyesült pórt helyi szer­vezetének megalakítását és megválasztották a vezetőséget: tiszteletbeli elnök Heinisch Lipót, elnökök Ravasz Vince, Kovacsdcs Henrik és Méry Vince, társelnökök Czubin Károly, Antal Imre és Darázs János, alelnökök Szóród János, Hajas György és Szorby Mihály, titkárok Egy- házy Ferenc, Sándor Alajos és Benes József, jegyzők Sebők István és ifj. Valkó Ferenc, pénztárosok Kovács Béla, ifj. Leitner Ferenc és Dobra Kálmán, ellenőrök Muzslay István, Pei- czer József, Hüttel Károly, Weintritt József, Komlóssy Vilmos és Puha Péter; választmány: Dauby Miklós, Danda Lajos, Vanyek Márton, Horváth István, id. Mészáros József, Kargel Vince, Széchenyi István, Benes János, Berwern Ferenc, Orosz Károly, dr. Sümegül József, Sza­bó János, Krenn János, Rein Károly, Müllner Lajos, Rein Ferenc, Brunner Gyula, Schadava Károly, Nestlinger György, Binder György, Seidl József, Moritz János, Giesser György, Suska Béla, Borhely István, ifj. Dömös Gyula, Hrustyák Béla. Szórád Vilmos, Tóth Lipót, Horváth Vince, Gábriel Sándor, id. Domonkos Gyula, Chemez János, Reisenauer Rezső és Fe­jes Mihály. Ravasz Vince elnök megköszönte az uj veze­tőség iránt megnyilvánult bizalmat, majd átadta a szót Jaross Andor országos elnöknek, akit a hatalmas közönség lelkes ünnepléssel fogadott. Jaross képviselő közérdekű, fontos beszédében a következőket mondotta: Jaross a magyar munkás nemzeti útjáról — Magyar és Keresztény TestvérekI En­nek a nagy faluvárosnak: Ligetfalunak a sorsa tragikus sors, mert Szlovensz'kó fővá­rosának, Pozsonynak a tőszomszédságá­ban, a fejlődő város fényeiből neki csak az árnyék jut. A földreform végrehajtása óta a magyarlakta térről állandó folyamat: a munkanélküliek özönlése a főváros felé. Ezek a munkanélküli szegény családok nem helyezkedhetnek el a modern villanyfényes palotákban, a gombamódra épülő uj emele­tek nem nekik adnak szállást, ezek a csalá­dok megragadnak itt a város perifériáin, szükséglakások tákolmányaiban, bizonyta­lan telekkönyvi fejezetek felépítményei­ben s várnak a jobb jövőre, mely nekik munkát, kenyeret és emberi sorsot fog biz­tosítani. — Bár a fővárosban van munkaalkalom, ez a munkaalkalom korántsem arányos az­zal a várakozással, mellyel a falvakon mun­kájukat vesztett tömegek ,,a város" felé özönlenek.. Ligetfalu azelőtt majdnem kizá­rólag német-szlovák település volt, ma ugyanolyan erős a magyar jellege. A földreform végrehajtása folytán így lett Ligetfalu a talajtalanná vált magyar munkás jellegzetes telepe s kicsiben a magyar kisebbségi sors egyik beszédes példája. A mindennapi élet törvényei formálták ki a ligetfalusi magyar munkás arculatát. Eleinte szociáldemokrata volt, mikor hitt még a marxizmus egyenlőséget hirdető ta­naiban, azután lobogóan vörös kommunista lett, mert elégedetlenségét, kitaszítottságát a mai társadalommal való végső leszámolás gondolata fütötte a legbiztosabban. Aztán rádöbbent ezeknek a tanoknak üres frázi­sokba fuló forradalmiságára és kereste az újból emberrélevés útját. így jutott el oda, ahol ma tart: a magyarság­hoz való tartozás élményén keresztül a kisebbségi nemzeti gondolathoz, a nem­zeti összefogás szükségszerűségéhez és a vallástalanság tévelygésein keresztül a keresztény erkölcsi elvek társadalmat fenntartó értékének a felismeréséig. — Nem csodálkoztam rajta soha, hogy a magyar munkás nem találta meg azonnal az utat a nemzeti társadalomhoz. Ez a nemzeti társadalom eddig nem teljesitette oly mér­tékben a kötelességét a magyar munkással szemben, mint azt a nemzeti lét-parancs diktálta. A magyar munkásnak végig kel­lett járnia a nemzetköziség kalváriás útját, mig annak értékét á csehszlovák naciona­lizmus fel nem lebbentette előtte. Ma azon­ban megtanulta, hogy a magyarság útja és a kenyér útja a ma­gyar munkás számára egy sinpáron fut­nak. Nemzeti kötelesség: segíteni a gyengén! — Ez a párt, mely egyesíteni ikiván min­den magyar értéket ebben az államban, a nemzeti gondolat, a keresztény erköl- csiség, a szociális felelősségérzet és a tiszta demokrácia négyes pillérére támaszkodik. Vállalja a fe­lelősséget az itteni magyar életsorsért, fele., lős tehát minden olyan egyén életsorsáért, aki a maga részéről teljesíti kötelességét a nemzettel szemben. Tudjuk és érezzük, hogy a magyar munkásság, mely megtalál­ta a hozzánk vezető utat, csak akkor nem fog csalódni, ha ez a párt életelveit a való élet talajára, a mindennapi életre is át tudja vinni. A mindennapi kenyérgondokkal küz­dő munkásember a puszta lét primér gond­jaival foglalkozik, ezeket kell kielégíteni, ezeknek a szolgálatába kell állítani a párt szervezett erejét. — Az első feladat tehát munka terei intése. A .második a meglevő imiunkaalkalmak olyan szempontú felhasználása, hogy elsősorban a mi munkásaink jussanak keresethez. A har­madik tisztességes munkabér kiharcolása. A negyedik a fogyasztási cikkek árának a mér­séklése. Ötödik a közszájkséigleti cikkek árá­nak a csökkentlése. A hatodik olyan biztosiltá- síi rendszer bevezetése, inneQiy a munkást be­tegség, rokkantság, baleset és aggkor esetére a modem kor igényeinek megfelelő innődon biztosítja, — eiz a biztosítás ne az intézetnek legyen üzlet, hanem a munkásnak, mert az ő érdekében kell megteremteni s nem az ille­tő intézet amúgy is jólfizetett alkalmazottai érdekében. Hetedik a munkanélküli segélye­zés uj alapokra való fektetése, mely függet­lenül a pártihoz való tartozástól állami eszkö­zökkel oldja meg a munkanélküliséget első­sorban munka teremtésével s csak kivételes esetekben segélyezés formájában. A nyolca­dik a munkás kulturális felemelése, hogy szel­lemileg is egyenrangú tagja legyen a nemzeti társadalomnak. Kilencedik gondoskodás egészségügyi és testnevelési szempontból a munkásgyermekek megfelelő fejlődéséről. Ti­zedik a munkás'védelenü megszervezése szak- kamarák által. — Ez, amit itt elmondtam, nem újdonság, benne van a párt programjában, csak ki akar­tam hangsúlyozni, mert szükséges, hogy az egész nemzeti társadalom megtanulja 'és ki­fejlődjön benne az a felelősségérzet, melyre a magyar kisebbségnek múlhatatlanul szük­sége van. Szociális felelősségérzet nem azt jelenti, hogy osztályharcos alapon el­lenségemnek tartom azt, akinek ma talán jobb sorsa van, vagy a jobb sorsiban levő termé­szetes ellenfelet erezzen a szegény emberben, ellenkezőleg a szegényebb ember úgy nézzen a vág-oinosabbra, imint aki segíteni hivatott rajta, a vagyonosabb a szegényre -pedig úgy, hogy segiiteni akarás hassa át. Ezek ideális szavak és elvek, de mint ahogy kisebbségi politikát csak idealizmustól eltelve lehet foly­tatni, úgy igazi szociálpolitikát is csak aiz idea­lizmus fütheti. A magyar kisebbségi politika pedig hova­tovább, mennél mélyebbre hatolunk a ki­sebbségi társadalom feladatrengetegében, minderösebben szociálpolitikává változik, melynek jelszava: segíteni a gyengén! Demokrácia vagy osztálypolitika — A csehszlovákiai politikai életben nagyon sokszor halljuk ezt a szót emlegetni: demokrácia. Pártunk alappillérei között is ott van, viszont ellenfeleink — különösen a baloldalon — anti- demiokratiku&nak minősítik mozgalmunkat. Erre 'kívánok itt Lágetfalun röviden reflektálni a tisz­tánlátás érdekében. — A csehszlovák belpolitika 1918 után indult. A világháború után divatba jöttek az osztályjeü- szavak, minden társadalmi osztály külön szervez­kedett, a csehszlovák parlament is elsősorban osztélyszinezetü pártok képviselőit gyűjtötte egybe. Mindegyik párt jelszóraktárában benne szerepelt a demokrácia. Ez a szó pedig nincs odialáncolva a társadalmi osztályokhoz, egyszerűen népuralmat jelent, vagyis azt a le­hetőséget, hogy maga a nép állapítja meg min­demkor a kormányzati elveket. Az osztályalapokra fölépített pártok védik az osztályprogramot és minden olyan törekvést, amely nem osztályalapon kívánja a népet szer­POZSONYI SEEHOFFER NÖVÉNYBALZSAM Vigyázat a „Vörös-rák“ védjegyre. Sok orvos által ajánlva, mint kitü­nően bevált háziszer, rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, eldugulás, máj baj, kólika, aranyér, vérszegénység, gyo­morbaj, étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Készíti „VÖRÖS RÁK*' gyógyszertár Alapítva 1312. BRATISLAVA, Mihálykapu 24. ■gy Ovag ára KI 3*— verni, egyben a demokrácia ellenségének minő­sítenek. Antidemokratikus az ő szemükben min­den olyan párt, amely nemzeti alapon kívánja a tömeget befolyásolni, miért az ilyen program nem ugyan az államra, vagy annak intézményeire veszélyes, de ezen pártok képviselőházi és sze­nátusi mandátumaira. Már pedig jelenleg e pár­toknak, úgy látszik, ez a fontos. A demokrácia pedig — akármennyit is hangoztatják sokszor az értelmét kicsavarva — népuralmat jelent, vagyis lehetőséget kell biztosítani a népnek, hogy maga döntsön a sorsáról. Mi is ezt akarjuk népi esz­közökkel. A döntés mindenkor a nép kezében lesz. Hogy mi bátrabban nézünk ennek szembe, mint a hatalom jelenlegi urai, arról nem tehe­tünk, ez végeredményében jó, vagy rossz lelkiis- meret kérdése. A megoldatlan magyar kérdét — Az elmúlt évben is sűrűn hallottunk arról, hogy a köztársaság kisebbségi kérdését meg fog­ják oldani, ebben az évben is ismételten hallot­tunk felelős és felelőtlen helyről erről a kérdés­ről, sőt az elmúlt hetekben a német kisebbség ügyében folytak is tárgyalások Prágában, ame­lyen részt vettek azok a német pártok, amelyek eddig is tagjai voltak a kormánykoalíciónak. Ezek a tárgyalások kétségtelen nagy sikerét jelentik az ellenzékben lévő Henlein-pártnak, amely a maga erejével olyan nyomást gyako­rol a kormánykoalíció berkeiben csöndesen szendergő, végelgyöngülésben lévő pártokra, hogy azok életének meghosszabbítása érdeké­ben kell valamit a német kisebbségnek nyújta­nánk. t Kíváncsian várjuk, mi és mennyi lesz az ered­mény. — Hallottuk azt is, hogy a német kérdés le- tárgyalása után az agrárpárt egy magyarul be­szélő és a szociáldemokrata párt egy ugyancsak magyarul beszélő képviselőjével a magyar kér­dést is megbeszélni kívánják és itt is bizonyos közigazgatási jellegű vívmányokra lehet számi- tani. Ha ezekből a hírekből valóság lesz, úgy pár­tunk kétségtelen sikert könyvelhet el, amely hasonlatos lesz azon gépfegyverosztagok di­csőségéhez, amelyek a világháborúban a tá­madó orosz gyalogság mögött fölállítva, azok támadó szellemét biztosították. Persze az ilyen szellemű támadó raj vonal nem igen törhette át a frontot, ök sem fogják. A magyar kisebbség kérdése megoldatlan ma­rad továbbra is, mert a magyar nép bajait orvo­solni, a nemzet kívánságait a köztársaság érde­keivel összhangba hozni csak azokkal lehet, aki­ket a magyar nép vezetőinek tekint a demokrá­cia törvényei értelmében és az íratlan nemzeti erkölcs nevében. Válasz Dérer miniszter pozsonyi előadására — Szerintem a csehszlovák nemzeti közvéle­mény, amely a kormányzó pártok mögött áll, még nem érett ma ennek a föladatnak a megol­dására, erre beszédes példa Dérer miniszter múltkori po­zsonyi előadása, aki teljesen rossz pszichológusként mutatkozott be, amikor szembeállitotta a csehszlovák kultú­rát a magyar kultúrával, a csehszlovák nemzeti tradicionalizmust a magyarral s azt a fölisme­rését akarta az itteni magyarságnál tudatosítani, hogy a csehszlovák az értékesebb, a régibb. A magyar nemzeti öntudat devalválásával nem lehet a nemzeti kibékülést elindítani. Dérer olyanok előtt beszélt, akik nemzetközi kulturnevelésük következtében nem rendelkez­nek a nemzeti öntudat azon mértékével, amelyet ö a magáénak vallhat. A munkásakadémia hall­gatósága nem a magyarság, megnyugtathatjuk a miniszter urat, hogy a magyarság nemzeti öntudata mélyebb forrós­ból táplálkozik s igy azt nem lehet ilyen felszínesen megfogal­mazott néhány mondattal elhomályosítani. A „gyöngy" kitétel sem téveszt meg bennün­ket, Dérer miniszter ur bizonyára hamis­gyöngyre gondolt, amelynek fénye, máza a távoli szemlélőt megtévesztheti. Az üveg­gyöngyöt gyárban jól fütött kályha mellett is el lehet készíteni, kétségtelenül könnyebb föl­adat, mint lemerülni a tenger veszélyes mélyé­re és onnan napfényre hozni az igazgyöngyöt. Miniszter ur, vegye tudomásul, mi nem hamis- gyöngynek akarjuk látni saját nemzetünket, hanem igazgyöngynek s ennek érdekében in­kább választjuk a nehezebb, veszélyesebb utat, mint a kényelmes, könnyüt. Miniszter ur, ön lelke mélyén éppen ezért fog tudni ben­nünket megbecsülni. Ha pedig egyszer igazin le akar jönni az igazgyöngyért és le mer ve­lünk jönni a mélybe, akkor találkozhatunk és talán meg is fogjuk érteni egymást, de addig kár a hamisgyöngyért folytatott üzleti propa­gandáért. — Tudom, hogy Ligetfalu megértett. Be­csületes cél vezet. Becsületes emberekkel aka­runk harcolni. Legyen a Mindenható és nemzeti lelkiismeretűnk örök kísérőnk! A többi szőnok Jaross Andor percekig tartó lelkesedést kivál­tó beszéde után Varecha József központi mun­kástitkár a magyar munkásság üdvözletét tol­mácsolta és ostorozta a helytelen gazdasági po­litikát. Élesen támadta a kartellek magatartását Rámutatott arra, hogy magyar munkásnak csak az egyesült pártban a helye, amely jogainkért, kenyerünkért, jövőnkért küzd. Csaposa Géza plébános, országos pártvezetőségi tag Jaross Andor gyakorlati munkájának jelentőségét vá­zolta és a nemzeti öntudat jelentőségét fejteget­te, amelyet a keresztény öntudat emel fel. Rozi- niay Gyula a pártvezetőség tevékenységét mél­tatta, megbecsülést, tiszteletet kért a magyar munkás száméra és a magyar munkásösszefogás teljességét sürgette az egyesült párt keretében. Többek hozzászólásai után dr Bicsovszky Káz- mér országos főtitkár adott szakügyekben fel­világosításokat. Auliesilben és Zabosban ugyanily eszmemenét­ben zajlottak le a gyűlések, amelyeken — mind a három helyen — a párttagok hatalmas szám­ban jelentek meg és példás fegyelmezettségükkel nyújtva bizonyságot a magyar munkásság poli­tikai érettségéről és átérzett, méltóságteljes nem­zeti öntudatáról. Az előkészítés hosszú és nehéz munkája Aulicslben Rozinay Gyula, Zabosban Szabó Gusztáv érdeme. r 2

Next

/
Thumbnails
Contents