Prágai Magyar Hirlap, 1937. február (16. évfolyam, 26-49 / 4172-4195. szám)

1937-02-14 / 37. (4183.) szám

1937 február 14, vasárnap*

6

A mmes étet mentje

Irta: Neubauer Pál

A száz évig tartó élet az emberi problémáik ama vágybirodalmába tartozik, ahol a kör négyszögesítését, vagy a bölcsek Kövét feszegetik. Sok, száz évnél javai fiatalabb korban elhalálozott ember egész életét annak a kikutatására fordította, miképen lehetne elegánsan, kellemesen százéves korhatárt elérni. Ha történetesen • akad százéves ember, aki virgonc ifjúságnak örvend ebben a korban — s van, aki uj házassági terven töri a fejét — és megkérdezik, hogyan és mi által érbe el ezt a matuzsálemi kort, mindenki mást felel, mert maga sem tudja, miért ajándékozta meg őt a természet ilyen szervezettél és még kevésbé tudja, mi a természet titka pont az ő esetében. Vannak humoros százévesek, akik még ebből az emberi gyöngéből is tőkét kovácsolnak és osztogatják a csalhatatlan recepteket. Tehetik, mert azt, hogy helyes volt-e az ilyen recept, a boldog halandó csak akkor állapíthatná meg, ha valóban elérte a száz esztendőt. Ha nem éri el, úgyis mindegy neki, hogy egy csalódással többet vagy kevesebbet visz magával az életből. Olyan ez, mint Goethe mondás-a a bölcsek kövéről: Ha az emberek rendelkeznének

pon kirepültem. Ezen se mérgelődjek? Nem adtam én magamat oda soha a semmittevésnek, de amikor úgy dolgoztam, mint egy gőzmozdony, nem sikerült semmi, viszont minden sikerült, ha óvatos és észszerű voltam a munkabeosztással szemben. Az erkölcsre mindig gondoltam, hol igy, hol úgy, ahogy az élet elémbe dobta az eseményeket és mindig csak azon mérgelődtem, hogy kinevettek, ha erkölcsös voltam. Ma ott tartok, hogy az amerikai tiz pont egyikére sem gondolok és hagyom, hogy jöjjön minden, ahogyan jön. Az élét jobban tudja, mit akarok, — sokkal jobban, mint jómagam.

Van azonban a százéves élet receptjében egy pont, amelyet Smith ur nem említ meg, annak ellenére, hogy a legfontosabb. Ki a csodába akar tulajdonképen százéves lenni? Azt hiszem, senki.

Óriási választék Legolcsóbb árak!

Pausz T., KoSice

Üveg — porcellán — villany csillár ok!

■RiimifflHiiiimimninRBiiHBBHnniiinniiiiiinmnimnmitiimimminmiiniiimniinHiiiiinninfflmiiiiiiimiiimimniiinB

Modern képkeretezés, üvegezés

Telefon 2423 Alapítva 1833

M—i rwitrai—mi -i ■" " ...'""=i

Me

rt ha igazán akarná, éppen Smith ur tudománya bulkna meg: ha valaki százéves akar lenni, biztosan nem éri meg és különösképen akkor nem, ha fölkészül rá és életét ennek az akaratnak rendeli alá. Hiszen ez minden percét megkeserítené, minden perce reszketés lenne, hogy mégsem éri meg a száz évet s vájjon mije lenne az

életből, ha ilyen reszketés árán mégis elérné? Századik szeletes-napján felköszönthetné magát és joggal mondhatná: „Lássátok, barátaim, százéves lettem és nem éltem!"

A százéves élet titka? Minden perc értékét éljed tudatosan. Akkor minden perc fölér — száz évvel.

A königgratzi csatavesztő az utókor szemével

—--------------------—.................v ..............................

ilye

n kő fölött, a kőnek minden bizonnyal nem akadna gazdája, nem lenne ember, azaz bölcs, aki fölismerné, hogy ez a bölcsek köve.

A százéves élet titkát azonban most megfejtették Amerikában.. Smith professzor, Amerika egészségügyi szolgálatának teljhatalmú parancsnoka a következő .tíz pontban foglalta össze a százéves élet csalhatatlan receptjét: Ne egyél húst, igyál sok tejet, a napi két főétkezés közt aludj, aludj ezenfölül tíz órát, nyitott ablaknál élj, amennyire csak lehetséges, ne dohányozzál, ne igyál bort és szeszes italokat, ne add oda magadat a semmittevésnek, mert ez a sir felé vezető utón az első lépés, gondolj mindig az erkölcsre és végül: ne mérgelődj semmin.

Igen helyes, a kilenc pontot elfogadjuk, ha nem is lehetünk róla meggyőződve, hogy ami az egyik számára jó, az a másik számára is az. De hogy ne mérgelődjünk? Már ezen a csalhatatlan recepten is mérgelődnünk kell, sőt föl kell bőszülnünk, ha meggondoljuk', hogy a tudós amerikai férfiú nem gondol meg egy csekélységet: vájjon hogyan valósíthatja meg az ember ezt a napi programot, ha nem milliomos? Megvallom, nagyon szeretnék tíz óra hosszat aludni, de nincs rá módom és messze lakom a szerkesztőségtől, .tehát a főétkezések közt nem pihenhetek le. Nyitott ablaknál aludtam egy darabig és azóta olyan neuralgiával küzdők, amilyennel csak a százéves dicsekedhetik. Ámbár kicsit nehéz, mindig az erkölcsre gondolni, viszont soha bort vagy szeszes italt nem inni, belemegyek ebbe is, mert tudom, hogy könnyebben gondolok az erkölcsre, ha nem vagyok boros állapotban. A semmittevés körül egy kis baj van, mert Amerikában például úgy tízmillió munkanélküli nagyon szeretne dolgozni és akarva-nemakarva, kénytelen magát a semmittevésnek odaadni. De ne akadjunk fönn ilyen részletkérdéseken, hiszen arról van szó, hogy százévesek akarunk lenni és ennek az alapföltétele, hogy kedvező életviszonyokba szülessünk bele. Nem gondolom, hogy a koplaló munkanélküli hő vágya, hogy megérje a százéves születésnapját. Maradjunk a milliomosoknál, akiknek a hosszú élet kifizetődik.

Persze, magam is ismertem egy ilyen milliomost, aki nem volt még pont száz, de túl volt a nyolcvanon és mert már kissé rozoga volt a szervezete, elment kora leghíresebb orvosprofesszorához. A professzor tüzetes vizsgálat után nagyjából azt kérdezte tőle. amit Smith, a tudós amerikai szakember tíz pontban foglal össze. Az öreg milliomos minden kérdésre úgy felelt, ahogyan rendes és komoly polgárnak felelnie kell, ha föltette magában, hogy száz éves akar lenni. Valóban: nem ivott, nem dohányzott, nem kergette a nőket, sokat aludt, sőt még dolgozgatott is és nem is mérgelődött már semmin. Erre a professzor dühösen az asztalra csapott és igy kiáltott föl: ,,Ha mindez igy van, akkor minek a fenébe akar maga százéves lenni?"

A bölcsek kövéről szóló adoma egy változata. Minek a száz év, ha hiányzik belőle az élet? Mindenre kapható vagyok, hogy meghosszabbítsam az életemet, csak egy kikötésem van, hogy valóban az életemet hosszabbítom meg vele. Ha ellenben rövidre szabott életemet a remélt hosszú élet miatt elkótyavetyélem és mindenről lemondok, még arról az emberi jogomról Í3, hogy mérgelődjek, ha jól esik, akkor legyek inkább rövidéletü, már csak azért is, mert egész életenergiámat fölemésztené, ha állandóan le kellene küzdenem magamban a mérgeiődést. Úgy gondolom, ez olyan méregíölgyülemlést okozna, hogy még rövidre szabott életemből is elvenné a felét. Igenis, mérgelődöm, hogy egyszer bedül- tem egy hasonló Smith urnák és nyitott ablaknál aludtam, mire gyorsan bekaptam a neuralgiát, amely ebben az életben többet nem hagy el. Most, hogy megtörtént, mérgelődöm, ha időközben fölüti a fejét és sétára indul a testemben. A ne uralgta ellen csak egy szert ismerek, bármit is mondanak: a bort, a szeszes italt. Ittam én már sóik tejet is, pedig még fiatal vagyok és mondhatom, hogy elönt a méreg, ha ennek a tej- ivászatnak végzetes következményeire gondolok. Próbáltam már tizenkét órát aludni s ennek a következménye az lett, hogy’zennégyre volt

kségem, mire kényelmes állásWból egy naA bécsi udvar kulisszatitkaiba világit be Lónyay Károly könyve Eenedek tábornokról

Hogyan akarta nyisgdíjaztatni a 86 éves Radetzky marsallt?

■ • ■ Egy érdekes levél a „komornyik-ura omrói" oa a ■■

I Prága, február 13. Az 1848. utáni korszak alakijai egyre sűrűbben foglalkoztatják az irók képzeletét. Üjabban az általános érdeklődés előterébe került a magyar származású Benedek Lajos táborszernagy, akinek érdekes alakjáról rövid idővel ezelőtt Emil Yadbek cseih iró irt darabot, most pedig gróf Lónyay Károly adott ki érdekes történeti portrét Benedekről. Benedek, mint köztudomású, a szerencsétlen königgratzi csata, irányítója volt és

annak ellenére, hogy tiltakozott a parancsnokiás átvétele ellen, mégis öt tették meg a könig- grátzi csatavesztés bűnbakjává.

Gróf Lónyay könyvében sok ismert történeti adat van, vannak azonban kevéssé ismert, eőt leleple- zésszerüen ható részletek is. így például közlünk a könyvből egy levelet, amely Radetzkyre vonatkozik. Benedek ugyanis az olaszországi hadjáratban vezérkari főnöke volt Radetzkynek. A levelet Benedek Grüne grófihoz, Ferenc József bizalmas barátjához intézte, aki egyébként az úgynevezett Zsófia-uralomnak legfontosabb oszlopa volt az udvarnál.

Benedek nyugdijaztatni akarja Radeízkyt

A levél megértéséhez tudnunk kell, hogy Ra- detzky tábornagy, aki 1766-ban született, még a napóleoni háborúk idején, 1798-ban, mint őrnagy, Görzben feleségül vette Strassoldo Franciska grófnőt. Ebből a házasságból nyolc gyermek született, de közülük csak kettő élte túl a pat- riarchák korát elérő marsait.

Sem Radetzky, sem felesége nem tudtak pénzzel bánni, úgyhogy a legendáshírű osztrák hadvezér csakhamar a legsúlyosabb anyagi gondokba került.

Odáig jutottak a dolgok, hogy Radetzkynek any- nyit vontak le a fizetéséből minden elsején, hogy alig kapott kézihez pénzt.

Kénytelen volt még a Mária Terézia rend lovagkeresztjével járó nyugdiját is kétharmad részben elzálogosítani

és ezen a helyzeten nem segített az sem, hogy 1836-ban megkapta a legmagasabb rangot: az

osztrák hadsereg marsallbotját

Felesége egy időre külön is vált tőle és ekkor valamennyire javult a tábornagy anyagi helyzete, később azonban a grófné visszaköltözött, amit Benedek, aki minit vezérkari főnök Radetzky ügyeit tulajdonképpen intézte, nagyon helytelenített. Benedek nem csinált titkot abból, hogy Radetzky nyugdíjazását kérte Ferenc Józseftől, mert attól félt, hogy az öreg marsall szenilitása helyrehozhatatlan károkat okozhat. Azt indítványozta, hogy a 86 éves hadvezért nevezzék ki herceggé és adjanak neki olyan nyugdijat, amelyből gondtalanul megélhet.

Komornyikuralom a marsall udvarában

Ilyen körülmények között irta Benedek gróf Grünenek 1852 juliue 11-én Veronában a következő levelet:

Igen tisztelt barátom!

Mint a második hadsereg vezérkari főnökének, kötelességem az olasz titkos szervezetek ügyeivel is foglalkozni és kénytelen vagyok a titokban felbontott levelek másolatait is elolvasni. Bizony ez nem valami erkölcsös és tisztességes dolog, de a parancs parancs, ami előtt kénytelen vagyok meghajolni és ezzel vége...

Egy ilyen levélmásolatot tegnap elküldtem Neked. Hogy megértsd, hol van a kutya eltemetve, megismétlem most, amit neked a lábornagy komornyikjainak gazdálkodásáról már régebben mondtam. Kari komornyik, a. marsall legbizalmasabb embere, nem tud Írni. A törzslovassághoz beosztott Cári Rihoeei főhadnagy* aki mint csond3 őraltiszt kezdte és Radetzky közelébe úgy férkőzött, hogy Kari komornyik elhunyt feleségének udvarolt, vezeti a számadásokat és ő levelezik a külföldi borkereskedőkkel, stb., stb. Karíné halála után is megmaradt a házibarát, sőt csendőrtisztté léptették elő és Radetzky főhadiszállására, osztották be. Amikor Kempen a legutóbbi hadjá.rat után be akarta vonultatni, Radetzky áthelyeztette Ribossit a törzslovassághoz és igy továbbra is a marsall könyez etében maradt, mint Kari komornyik barátja és könyvvezetője.

Azután, hogy a tábornagy azt a szerencsétlen lépést követte el, hogy ismét kibékült a feleségével, Kari komornyik nőül vette a grófné ko- momáját. A marsaiké alkakiazta a- komorna húgát is, akit viszont Ribossi főhadnagy vett el feleségül, aki ezzel Kari komornyik sógorává lett. Továbbra is változatlanul Ribossi intézi a marsall anyagi ügyeit és

annyi bort, élelmiszert stb. rendel, amennyire távolról sincs szüksége a háztartásnak. A marsall rengeteg adósságának kétségkívül nagyrészt ez a magyarázata.

Ribossi jóképű, csinos fickó, egy kicsit durva, de nagyon nyugodt. Radetzky idegenek előtt egyszerűen nem vesz róla tudomást és sohasem hívja meg asztalához. Az öregur érzi, hogy ez a fickó nem katonatiszt a szó igazi értelmében, de mindezek ellenére sem engedi, hogy eltávolítsák környezetéből. Tavaly Becsben a hadügyminisztériumban bizalmasan kértem Ribossi tapintatos eltávolítását a törzslovasság kicserélésével és 3:ae,ger, a marsall íőlhad-segéde ugyanilyen lépeseket tett, de nem értünk el semmit.

Radetzky aggkori gyengesége

— A tábornagy nagyon öreg és időnként teljesen elhatalmasodik rajta az aggkori gyengeség. Ilyenkor

akármit alá lehet vele íratni, mert azt sem tudja, mit tesznek vele.

Nagyon félek az ilyen aláírásoktól, különösen ha pénzügyekről van szó. Röviden: Ribossit igen veszedelmesnek tartom a. marsallnak és családjának érdekeire. Félek, hogy Radétzkyt előbb- utóbb súlyosan kompromittálni fogja. Véleményem szerint Ribossit egyszerűen át kell helyezni, de nehogy a marsall első meglepetésében meghiúsítsa ezt, előzőleg valahogy tudomására kellene hozni, hogy a hadseregfőparancsnokság közvetlen utón olyan titkos jelentésekét kapott, amelyek az áthelyezést elkerülhetetlenné teszik. Egyébként, ha Te jobbat tudsz, tégy belátásod szerint.

A tábornagyot mindig azzal a tiszteletteljes hódolattal kezelem, amelyet saját érzéseim diktálnak, de ez nem akadályozna abban, hogy a szolgálat érdekében vele szemben erélyesen és határozottan fel ne tudnék lépni. Hangsúlyozom azonban, hogy csak feltétlen szükségesség esetén tudnám magam ilyenre elszánni. A tábornagy lépten-nyomon kitüntet bizalmával, nem titkolja, hogy tisztel és szeret, tudja rólam, hogy nincsenek önző céljaim, tudja, hogy sem neki, sem senki másnak lekötelezettje nem vagyok, nincs szükségem semmire, nem köszönhetek neki semmit, sem előléptetést, 6em ondókat, sem pénzt és teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nekem csak a szolgálat a fontos és nem akarok mégcsak befolyást sem gyakorolni rá. Mindez teljesen függetlenné tesz ós a marsall ezért feltétlenül megbízik bennem.

Bevallom azonban, hogy befolyásom nagyon korlátolt, mert sem időm, sem kedvem nincs ahhoz, hogy folyton az öregur nyakán lógjak. Ismételten emlékeztettelek arra, hogy én nem vagyok alkalmas ember a. 86 éves tábornagy befolyásolására. Vagy vak vagyok, vagy túlságosan szimpla ember, mert mig én már évek éta azt- vallom, hogy

egy magas rang és egy Igen magas nyugdíj véget vehetne aa egétti komédiának, i

B mindenki más azt mondja, hogy maradjon csak minden a régiben. Száz-, sőt százharmincéves aggastyánok is jártak már a földön — vájjon most itt is ilyen experimentummal akarnának kísérletezni?

Radetzky tervet dolgozott ki a leveri Magyarország kormányzására

Lelkiismeretem tiszta és nem vezetnek mellékes szempontok, igy nyugodtan kimondhatok mindent, amit gondolok. Lehet, hogy akik a halogatás politikáját hirdetik, talán nem olyan önzetlenek, mint én, vagy legalább is könnyebb számukra továbbra is kitolni a döntést.

Tudom, hogy irigyeim vannak, mert szerencsés katona vagyok, viszont a hadsereg fiatalabb köreiben, ahol rokonszenveznek velem, azit mondják, hogy a legközelebbi hadseregparanesnoksági változásnál engem neveznek ki a milánói V. hadtest paarnesnokává. Neked, a barátomnak, nyíltan megmondom, hogy én magam sem vagyok tisztában magammal... Amennyiben a. tábornagy távozásakor engem az V. hadtest parancsnokságával akarnának megbízni, én tiszteletteljesen kitérnék ez elől és egészségi okokra hivatkozva, rendelkezési állományba való helyezésemet kérném. Ennek egyik oka. az, hogy nem akarnék olyan színben feltűnni, hogy a marsall távozásálból hasznot húzok. Második okom az, hogy a milánói hadtestparancsnoki méltóság béke idején az olyan tiszt számára, mint én vagyok, áld csupán a fizetéséből él, pokoli kínokat jelent.

Éppen ezért, kedves barátom, engedd meg, hogy távolról sem 'becsvágyó kérést terjesszek feléd. Bármikor lépne vissza a tábornagy, helyez- fzetek rendelkezési állományba., félévre vagy akár | egész évre is, mig Olaszországon és Becsen kívül ! valahol egy hadosztályparancsnoki tisztség megüresedik. Jól is fog esni egy kicsit pihenni már, hiszen holnap leszek negyvennyolcé vés. Kimerült is vagyok, azután pedig: jól fog tenni nekem, ha j behozom az elmulasztottakat és elolvasom mindazokat a szakmunkákat, melyeket mostani beosztásom mellett nem tudtam áttanulmányozni. Sajnos, eddig minidig annyit kellett szolgálati ügyekkel foglalkoznom, hogy nem tanulhattam kedvem szerint.

Ha háború törne ki, ugv kétségkívül egy hadtest parancsnokságával bíznának meg, bár kételkedem, hogy ebben személyi képességeimnek szerepe lenne. Mint láthatod, nem vagyok szerénytelen és most már történjen, aminek történnie kell: Te legalább tisztában leszel azzal, hogy mindig őszintén és nyíltan beszéltem és hogy csak a császárt akartam legjobb tudásommal, minden telhető erővel szolgálni.

Most pedig beszéljünk másról. Alig küldtem el neked Radetzky Í852 májusában irt emlékiratát, a tábornagy még hozzáírt sok mindent. Nem küldtem el neked mindjárt ezt az írást, de most Radetzky időközben tollbamondott újabb pótlásaival együtt felkuldőm neked. Júliusban a marsall papírra vetette gondolatait, hogy mit kellene Magyarországon csinálni, de miután még nem tisztáztatta le és ez még várhat, egy darabig itt fog még maradni.

Örülök, hogy honfitársaid olyan jól viselkednek. Úgy a monarchiára,, mint a császári házra és Magyarországra, talán végeredményben még szerencse is volt. Csak azt sajnálom, hegy az oroszokat mozgósítanunk kellett a forradalom leküzdésére. Nem szeretem az idegeneket.

Most pedig, miután elég soká untattalak mán hóikét hagyok neked. Isten veled:

ma három éve volt a komáromi csata, minden okom megvan hálát adni Istennek.

Régi ősiznte, hűséges barátod

■Banedefc .vezéRŐrnggy.

e