Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-14 / 10. (4156.) szám
mT I XVI. évf. 10. (4156) szám • Csütörtök ■ 1937 január 14 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. Roosevelt gondjai (*) A nagy amerikai autósztrájk, eltekintve speciális és helyiérdekű amerikai problémáktól, feleletet adhat két európai szempontból is fontos és főleg tanulságos kérdésre: 1. Hogy elősegiti-e az akut szociális problémák megoldását az úgynevezett prosperity? 2. Hogy Roosevelt középutas reformszocializmusa képes lesz-e megakadályozni az amerikai tömegek radikali- zálódását? Az összes amerikai lapok részletesen foglalkoznak az amerikai autókonjunkturával, amely hónapok óta tart és a múlt év utolsó hónapjában túlszárnyalta, az úgynevezett prosperity-évek rekorderedményeit. 1936-ra a General Motors igazgatói olyan tantiémeket vettek fel, amire még az amerikai „hochkapitaiizmus" történetében is 'kevés példa van. A munkásság bérköveteléseivel szemben sem helyezkedik túlságosan merev álláspontra az igazgatóság s e körül nem is szokott baj lenni Amerikában, ahol a munkás és polgár között az életformákat tekintve nincs is osztálykülönbség. A munkás, aki dolgozik, éppen olyan polgári életkörülmények között él, mint akármelyik hivatalnok. Lakása, szórakozásai, szokásai, egész gondolkozási módja egyforma, tehát Amerikában nincs osztálykülönbség polgár és munkás között olyan értelemben, mint minálunk. Amerikában egyáltalában nem. elképzelhetetlen, ennélfogva nincs is benne semmi regényesség, hogy valamilyen ipari vállalat mérnöke munka után találkozik a gyár egyik munkásnőjével, együtt mennek szórakozni, szerelem fejlődik közöttük és házasságot kötnek. Amiből minálunk hálás operett-témát avat az osztályromantika, az Amerikában nem okoz senkinek fejtörést, ebben a tekintetben tehát Amerikának nincsenek szociális gondjai. Egészen más a helyzet azonban azokkal a munkásokkal és alkalmazottakkal, akik kiesnek a munkából. A proletársors Amerikában a munkanélküliséggel kezdődik. A munkanélküliség nagy olvasztókemencéjében azután pillanatok alatt úgy eltűnik minden kiválasztottság, vagy jobb tegnapi sors emléke, az áldozat igazán nem tudja, hogy polgár vagy munkás volt-e még tegnap? Amerikának tehát változatlanul legnagyobb gondja a munkanélküliség s ezen épp oly kevéssé tudott változtatni Roosevelt reformszocializmusa, mint a rövid prosperity, amely ugyan csak hónapok óta tart, de már eddig is rendkívül erős hatású volt. Azt azonban már az első há- boruutáni konjunkturahullám is megmutatta, hogy a gazdasági fellendülés nem változtat a munkanélküliségen. Irving Fisher megállapította, hogy 1928 január és februárjában, tehát a nagy amerikai prosperity kellős közepén Newyorkban nagyobb volt a munkanélküliek száma, mint 1921- ben, a legmélyebb háboruutáni depresszió idején. Amerikában szeretnek statisztikai adatokkal operálni, jóllehet sehol a világon nem olyan nehéz összeállítani egy megbízható táblázatot, mint Amerikában, ahol úgyszólván semmiféle megbízható és hivatalos ellenőrzés nincs. De azért több-kevesebb hitelességgel megállapitható, hogy a háború óta fokozatosan emelkedik a munkanélküliek száma, hol rohamos tempóban, hol lassabban, de állandóan. Már 1927-ben pedig akkor kezdődött a nagy konjunktúra és az amerikaiak valóságos Eldorádó- nak fp^ották ezt a kort — 4 millió munka- nélküli volt 32 Egyesült Államokban s ez a fzám az egész prosperity alatt alig csökkent. Váratlan éjszakai támadás Valencia ellen A nemzeti flotta bombázta a vörös kormány székhelyét Húsz percig hullottak a súlyos gránátok Valencia házaira ■ • Pánik a kormány székhelyén ■ * Nyolc halottja és számos súlyos sebesültje van a támadásnak Valencia, január 13. Az United Press jelentése szerint a Largo Caballero kor- Imány székhelyét tegnap éjszaka a nemzetiek hadihajói bombázták. A támadás teljesen váratlanul érte a kormány székhelyét. Mielőtt még megtehették volna a szükséges óvintézkedéseket, megjelentek a parton a nemzetiek hadihajói és a városra bombazá- port zúdítottak. A nemzetiek támadó hajóraját a Canarias páncélos vezette. Súlyos kaliberű gránátok csapódtak le egymásután a part közelében levő városrész házaira és leírhatatlan pánikot okoztak a lakosság között. Ezer és ezer ember rohant fejvesztetten az uccákon, pincékben és földalatti helyiségekben oltalmat keresni a bombazápor elől. A villanyvilágítást azonnal kikapcsolták, úgy hogy a város teljes sötétségbe burkolózott. A nehéz gránátok a város több részén házakat döntöttek romba. Mintegy húsz percig tartott a bombazápor, azután a nemzetiek hajói elhagyták Valenciát és eltűntek az éjszakában a nyílt tengeren. A népfrontcsapatok tüzérsége azonnal működésbe lépett és a kikötőben állomásozó kormányhajók is azonnal1 sortüzet adtak le a támadókra. Magánforrásból származó becslés szerint a támadásnak nyolc halottja és számos súlyos sebesültje van. Háromszáz halon Halagában Gibraltár, január 13. Malagát a tengerről állandó heves tűz alatt tartják. Több ízben volt heves repülőtámadás is az elmúlt napokban a város ellen. A folytonos bombázás a város legszebb épületeit súlyosan megrongálta. A Reuter-iroda jelentése szerint háromszáz halottja van a tengeri és légi támadásnak, A kikötőben éppen két hajó, a dán „Signe" és a norvég ,,Saga“ horgonyzott, amikor hat repülőgépből álló raj mintegy száz gyujtóbombát dobott a városra és ugyanakkor a nemzeti csapatok két páncélosa mintegy kétszáz ágyulövést adott le, A két skandináv gőzös azonnal elhagyta a kikötőt és teljes gőzzel megindult Gibraltár felé. A két hajót különösebb baj nem érte, mindössze utasai közül néhányan könnyebben megsebe- sülteik Mi történik Marokkóban? Tanger, január 13, A „Milán" francia torpedóromboló tegnap reggel Ceutába kezett, ahol negyvennyolc óráig fog állomásozni. A tetuani francia konzul látogatást tett a hajó parancsnokánál. Holnap Tangerbe érkezik az Iphigenie torpedóromboló is. Casablanca, január 13, Nogucs tábornok, Marokkó katonai kormányzója, aki egyben a Marokkóban állomásozó francia haderők parancsnoka is, felügyelő útra indult a riff földre. Nogues tábornok személyesen akarja ellenőrizni a fontosabb határposztokon elhelyezett francia haderőket, amelyek főleg idegenlégionistákból, Szenegálokból és marokkói bennszülöttekből állanak. A tábornok ugyanis rövidesen Parisba utazik, ahol beszámol Blum miniszter- elnöknek és Daladier hadügyminiszternek a marokkói francia védelmi erők helyzetéről. Francia katonai körökben az a vélemény, hogy felületes megítélés után is megállapitható, hogy a Marokkóban levő francia haderők tökéletesen elegendőele és további csapatszállitásokra nincsen szükség. Ugyanebből a forrásból állapították meg azt is, hogy mindeddig nem történtek csa- patmegerősitések Marokkóban és sem Franciaországból, sem pedig a francia gyarmatbirodalomból nincsenek útban katonák Marokkó felé. Azok a hírek, amelyek szerint százezer főből álló francia katonaság van útban Franciaországból Marokkóba, minden alapot nélkülöznek. Marokkó minden részéből beérkező jelentések alapján hivatalos helyen azt hangoztatják, hogy az 1904-ben kötött, majd 1912-ben megújított spanyol-marokkói szerződést nem sértették meg. A „Königsberg partra tette az elfogott kormányhajó legénységét Madrid, január 18. Hivatalos helyről származó jelentés szerint a Königsberg német páncélos Lastres községben a keddi nap folyamán partra szállí to tta a „Martha Junguera“ kormányhajó elfogott legénységét. A spanyol matrózokat két motorcsónak szállította a partra és ott a község polgármesterének adták át őket. Német csapatszállitási kísérletről szóló híreket erélyesen cáfolják. A Martha Junguera hajót a nemzeti csapatoknak szolgáltatták ki. Az éjszaka folyamán a madridi fronton tökéletes nyugalom uralkodott. Hosszú idő óta nem volt ilyen nyugodt éjszakája Madridnak. Még egy puskalövés sem dördült el az éjszaka csendjében. A védelmi bizottság és a vezérkar rendeletére a külföldi újságírók munkáját az eddiginél is szigorúbban ellenőrzik. Tiszteket és katonákat, akiket újságírók társaságában találnak, súlyos szabadságvesztés büntetésre ítélnek. A népfront-kormány nyíltan nem akart fellépni a külföldi ujságirók ellen, de szemmelláthatóan mindenképpen lehetetlenné akarja tenni működésűket. A nemzetiek előrenyomulnak a Corunán Rámold Packard, az United Press munkatársa, aki az egyik nemzeti csapatnál figyeli a polgárháború fejleményeit, azt írja, hogy a Franco-csapatok El Pardo irányában feltartóztathatatlanul nyomulnak előre, A kormánycsapatok minden ellenállási kísérletét eddig sikerült megtörni. A nemzetiek kezén van a Coruna-ut valamennyi katonai szempontból fontos pozíciója és a csapatok mintegy fél kilométernyire állnak a Manza- narestöl. Gijou, január 18. Az aszturiai fronton teljes nyugalom uralkodik. Tegnap a nemzetiek tüzérsége Mont Olivaresnél lőtte a kormány- csapatok állásait, de a pozíciók egyelőre változatlanok. Aravaea, január 13. Sűrű köd és erős fagy akadályozza a további hadműveleteket. Itt-ott történnek áttörési kísérletek a Las Rosasnál húzódó front vonalán és az előőrsök között folynak a csatározások, egyébként azonban komolyabb hadi vállalkozás ezen a hadszíntéren nincs. A tüzérség főleg Valde Mariolot tartja tűz alatt. A nemzetiek tüzérsége szakadatlanul bombázza a kormánycsaptok összekötő állásait. Egyes szociológusok szerint a baj gyökere éppen abban van, hogy az amerikai munkás túlságosan polgári gondolkozásu volt s nem vette tekintetbe, hogy munka- viszonyai egyéni sorsát és boldogulását hogyan befolyásolják. Például beérte a jó jövedelemmel, de nem törődött soha azzal, hogy a technikai kultúra rohamos fejlődésével a munkaviszonyokban és a munkaértékelésben döntő eltolódások következtek be. Az egyes munkás teljesítő képessége ötven év alatt fokozatosan fejlődött, ez a fejlődés azonban a világháború befejezése óta olyan iramot vett, hogy azt a munkateljesítményt, amihez 1919-ben még 51 órára volt szüksége a munkásnak, 1929-ben már 24 óra alatt elvégezte. (Húsz év alatt, 1899-től 1919-ig mindössze tizenöt órával sikerült leszorítani a munkaidőt.) Ilyen körülmények között tehát, a munkaviszonyok mai rendje mellett, akármilyen gazdasági virágzást hozna az uj konjunktúra, nincs remény rá, hogy Amerika nagy szociális problémáját, a munkanélküliséget egyedül a prosperity erejével meg lehet oldani. Külön kérdés, hogy Roosevelt reformszocializmusa megtalálja-e a megfelelő eszközöket a probléma megoldására. Az elgondolás helyes és emberséges — a kivitel azonban nem egyedül Roosevelttől és híveitől függ. Tagadhatatlan, hogy a baj egyik főforrása az, hogy a termelés tempójával nem fejlődött megfelelő mértékben az amerikai tömegek vásárló képessége s hogy ezen a ponton kell megkezdeni a bajok orvoslását. Csakhogy egy- több évtizedes hibás fejlődés eredményeit máról-holnapra kiküszöbölni s uj, helyes eredményeket érlelni már majdnem az utópia birodalmába tartozó vállalkozás. Dehát ez az éppen, amire Roosevelt vállálkozott: utópiákat valóra váltani. S mert megéltünk néhány rémlátomásos utópiát, higyjük el, hogy ez a derűs optimizmussal telt utópia is valóra válhat.
