Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-10 / 7. (4153.) szám
1937 Január 1% vasárnap* *PB»E«-MA!GítaR-HT RIÁE* 17 Az óriás halála Irta: N. Jaczkó Olga | Az óriás apró szépségele felett uralkodott, az élén állott egy kertnek, amelyben majdnem egészen tetszésük szerint, az emberi urhatnámság által alig befolyásolva éltek Isten alkotó kedvének a növény- és állatvilághoz tartozó remekei... Voltak a kertben olyan istengondolatok, amelyeknek továbbfejlesztését a Teremtő az emberi találékonyságra és szorgalomra bízta: három színből is kevert és árnyalt rózsák, olyan rózsabokrok, amelyeknek különlegesen csipkés, elpirult, illatos levelei maguk is már majdnem szirmok voltak, porcellángombnyi és tányér- szélességű dáliák, amelyeknek szirmai csodásán kifejlődtek, mert a számukra egészen megfelelő táplálék buzzogott a kert talajában. Voltak ott kagylószerüen feltürtszélü, csavarmenetesen összetekert, visszájukat szélesen szétsimulva rejtegető, vagy egy kevéssé féllibbenve, kacéran mutogató dália- szirmok, hó — és más színben megmártódott •— fehérek, halványan és gyászbamerülten sötét lilák, a mézeskalács, a tűz, a hajnal és a királyi palást színében pirosak, borostyánkő meg narancs és aranysárgák, leányálom- rózsaszinüek, hóbortosán pettyezettek és mértani pontossággal végigcsikozottak. De e királyi pompájú virágok közelében kócos, vérszegény szekfük is lézengtek a kertben, amelyek nem bírtak jobb erőre és több szépségre szert tenni, mert nem felelt meg a szervezetüknek a kert talajának összetétele és egészen közel a szekfükhöz tübekiván- kozó vékonyságú sárgarépa meg petrezselyem bizakodott abban, hogy elnézéssel lesznek nem túlságosan gazdaságos terjedelme iránt.., Amodébb fiatal körtefák állottak, amelyeknek egy-egy gyümölcse nagyságban, színben és lágyságban egy csupor vajjal is felért, cseresznyefák, amelyeknek bogyóiból szinte karajt lehetett harapni: de öreg, zsugorodott szilvafáik is kuporogtak a kertben, amelyeknek ráncos, aprócska gyümölcsét mintha már aszalva akgatták volna fájuk, ribizkebokrok, amelyektől már csak olyan fürtök tellettek, mint azok a gyöngy- füzérek, amelyeknek felét elvesztegette valahol a tulajdonosuk. De a kertben nemigen járt a selejtező balta, a kapa sem forgott irgalmatlanul, ennélfogva $kadt benne olyan bürökszál is, amelynek módjában állott egészén fehér virág ernyője szétterpesz- kedéséig fejlődni, anélkül, hogy a kerítés bozótjában, vagy más embernemjárta helyen keresett volna menedéket és akadt csalán, amely a kerti ut kellős közepén állta az útját a sétálónak acélfürésszé erősödött leveleivel ... Isten szándékai voltak ezek is és a kert tulajdonosa megengedte nékik, hogy fenntarthassák vadócfajukat a kulturált növénynépek államában is. És ugyanannyi szabadságot engedélyezett az állatoknak is. Nem is lenne szép a kert, — gondolta —, ha nem zümmögnének benne májusi estéken a cserebogarak ... Zümmögtek ... mintha láthatatlan, ezüst gordonkahurok lettek volna kifeszitve a kert fái között s láthatatlan, finom ujjakkal pengette volna őket valaki... Zümmögtek, majd pedig megszállták a cseresznyefákat, hogy fehér virágzatuk tejszínhabjából la'kmározza- nak. A kert gazdája ilyenkor leheveredett a pázsitra és a hajára, a ruhájára gyöngyeső módjára peregtek a nagy lakoma morzsái: az apróra szétfosztogatott cseresznyevirágszirmok ... Isten eszméje vagyok én is — gondolta *—, én, az ember, Isten gondolata a cseresznyefa is, meg a cserebogár. S ha Isten úgy intézkedett, hogy a cserebogarak virágkorában szeressék fogyasztani a cseresznyét, miért ütném ki a szájukból a falatjukat? ... És mennyivel szebb az ő szi- rom-lakmározásuk, mint mikor az ember teszi tányérra a gőzbefojtott cseresznyehullákat! ... Ezenképpen volt a madarakkal is; a cinkék, harkályok szabadon vették ki hányadukat a napraforgómagból, a nehezebben hozzáférhető diót télen feltörték a számukra és úgy szórták ki belét az etetőbe. A verebek is háborítatlanul csipegettek a baromfi elé szórt eleségből... Isten, amikor elgondolta a kenyérmagot, bizonyára számolt a verebekkel is, miért akarná hát mindenáron kirubrikázni őket az ember? ... Az óriás állt a kert szépségei, mint nyája felett a pásztor és ő dirigálta a kerten átvonuló hanghullámökat is. Szél zúgott, eső suhogott, zúzmara csikorgott, kakas kukorékolt, kutya ugatott, fecskék esi vakoltak, cinkék feleseltek vagy harkály kopácsolt, — az óriás mindig lóbálta a karjait, mintha ütemezne és a kert gazdája úgy tisztelte az óriást, mint « ktti ég az egész környék harmóniájának őrét..* Az óriás ellen sokan áskálódtak, sokan voltak, akik szálkának érezték, amely beleszurt a szemükbe és sajátságos, buzgó énekét disszonanciának hallották. Mert egyedül volt az óriás, mint egyetlen, hatalmas fenyőfa állott mindjárt a kert bejáratánál. És az emberek ritkán értik meg azt, aki vagy ami kiszakad a tömegből, az emberek veszedelmesnek látják azt, ami nagy és bűnnek tartják azt, ami nem mindennapi. Sokan voltak tehát, akik nevetségesnek, rútnak vagy veszélyesnek tartották az egyedülálló óriást. De a kert gazdája távol tartotta tőle az ilyen embereket ... Történt azonban, hogy el kellett válnia az óriástól és az egész kerttől... A kert apróbb kincseinek legtöbbjét azért magával tudta menteni: magával vitte a rózsák bársonyát, a dáliák nemes-porcellánját és az Íriszek ezüstkardjait,.. sok mindent, de a magányos óriást nem szakíthatta ki a talaj mélyéből, az óriásnak ott kellett maradnia... De a távolból azért igen-igen sokszor beszélgették egymással, a kert régi gazdája, meg az óriás. Pörlekedés is volt azokban a beszélgetésekben; a régi gazda arrafutó széllel szemrehányást üzent az óriásnak, arra szállongó ködre rálehelte a csodálkozását: hogyan lehet az, hogy az óriás nem halt bele az elválásba, hogyan képes tovább élni abban a kertben, amelyben most az emberi érdek az Isten szándékai fölé kerekedett? .., Ahol a cserebogarakat nappali szundikálásuk közben mind-mind lerázzák a cseres?nyefákró.Í, a rigóknak sem hagyják meg hányadukat a cseresznyefák csúcsán, hanem utolsó szemig kosárba szüretelik a gyümölcsöt, a cinkéknek nem szórnak dióbelet a vadgesztenyefán himbálódzó madáretetőbe, hanem azt mondják nekik, hogy: tágasabb odakinn, az erdőn!... A bürök- szálak közül pedig egyetlenegy sem jut el soha ernyője szétnyitásáig és a csalán mind rokkant hadastyán módjára kónyadozik a kasza-kapa irtó hadviselése után ... Az óriás szélhordta üzeneteiben nem tiltakozott á szemrehányások ellen és nem is panaszkodott újabb sorsáról. Ugyanazokat « szövegnélküli melódiákat búgta bele a szél* be, mint annakelőtte s a régi gazdája márt már szakítani akart az emlékével, mint egy hűtlenné vált, méltatlan baráttal, amikor as óriás emberi szájba tágéivá elküldte első érthető és egyben utolsó üzenetét, megüzen*, te hírét a halálának, amely a kővetkezőképp pen esett: Az emberek már nagyon rettegtek a* óriástól, annál inkább rettegték, mert szá* las tartása mintha görnyedezni kezdett vol«* na és állandóan széttárt karjai ernyedten kezdtek lekonyulni az oldalához. Féltek az emberek, hogy egyszer csak ráveti magát a házra, amelyben laknak, behorpasztja a ház bádogkoponyáját és összetöri haragjában az üres üvegeket, az ócska fazekakat, melyeket ott tartogatnak a padláson, a bádogvető alatt! Elhatározták hát, hogy megszabadulnak a fenyegetőnek látszó, félelmetesen hatalmas ellenségtől... Egy reggel lármás csoportokban kezdtek tolongani körülötte és az emberi érdek meg haszonlesés sokféle hangján kiabálták feléje a „feszitsd meg“-et. Uj gazdájának zsebe felfuvalko- dott a vakmerő reménységtől, remélte, hogy felfuvalkodott ürességét jól betömik majd az óriás áraként bezsebelt bankók, néhányan zsebéből meg sokrészes mérőlécek csattogMuszmillió ember bál meg évente maláriában 1 Rockefeller hárca az emberiség legnagyobb ellenségei ellen ■■ A malária leküzdése — haitenyésztéssel •• Közel kétmillió dollár egy évben az egészségügy támogatására Newyork, január elején. 1647-ben máról-holnapra különös betegség ütötte fel fejét Brit Nyu- gatindia Barbados szigetének Bridgetown nevű városkájában, Egyszerre egész sereg ember azon panaszkodott, hogy fáj a feje, vacog a foga s hasogatnak izmai, közben még láz is gyötri és sehogy 'sem akar elmúlni. Arcuk, szemük kivörösödött, nyelvük is vérvörös szint öltőét Csakhamar sárgaság lepte el testüket, érverésük hol lassúbb, hol gyorsabb volt majd a vesebaj bizonyos tünete s vérömlés, főleg, pedig vérthányás lépett fel. Az orvosok még csak nem is sejtették, mi lehet ez a betegség és tanácstalanul nézték, hogyan halnak meg sorjában úgyszólván az egész város lakói. Ligon, a gyarmat történetirója azt mondja, hogy ez az uj betegség, a nova pestis, még nem fordult ott elő. Hogy mi az oka, arra nézve nem tudott magyarázatot adni, de határozottan állította, hogy csak iedegen hajók hurcolhatták a szigetre. Húsz évvel később Duterte megállapította, hogy ez az uj pestis ugyanaz a betegség, amely 1635 és 1640-ben a guadalupei francia gyarmatot el- néptelenitette. A következő két évszázadban hol itt, hol ott bukkant fel járványszerüen: Nyugat- indiában, Brazíliában, Peruban és Afrika nyugati partján, mindenütt a lakosság ezrét és ezrét pusztította el. 1840-ben Georgetown (BritGuáa- na) helyőrségének éppen 69 százaléka halt meg ebben a furcsa betegségben. Akkor azonban már más neve volt: sárgaláz, 12—80 százalékos sárgalázhalálozás A legfélelmetesebben 1793 és 1805 között dúlt a trópusokon a sárgaláz járványa. Akkor történt, hogy Európában is egyre gyakrabban tűnt fel, főleg Spanyolországban. A kikötővárosokban egymásután terjedt el járványszerüen. Ca- diz például öt nagy járvánnyal küzdött meg a XVIII. században. A XIX. század első két évtizedében egyenesen félelmetes méretet öltött. Cadiz volt a fészke. Sevilla, Malaga, Cartage- na, Barcelona, Palma, Gibraltár és más kikötővárosokban tízezrével haltak meg a sárgaláz áldozatai. Ezután a század derekáig némi enyhülés mutatkozott, de nem sokáig. 1850 körül ismét fellángolt. Lisszabonban néhány hét alatt 1857-ben 6000 ember esett áldozatául. Hogy mekkora rendeket szántott az emberi életben a kultúrától távoleső vidékeken, azt nem tudjuk, de néhány délamerikai adatot ismerünk. Kisebb fajta háború nem szedett annyi áldozatot, mint öt-hat sárgaláz-járvány. Manapság már sok mindent tudunk a sárgalázról, azt azonban még nem, hogy mi a kórokozója. Ismerjük lefolyását és közvetve tudunk ellene védekezni. Pontos adataink vannak arra vonatkozóan, hogy hol fordul elő a leggyakrabban. Tudjuk, hogy fertőzés révén terjed. Charles Finlay volt az első, aki a havanai sárgaláz-járvány tanulmányozása után jól kidolgozott elmélettel a Stegomya fasciata nevű szúnyogot vádolta meg * betegség terjesztésével. Elég egy szúrás, ha a szúnyog fertőzött, a megszűrt emberen kitörhet a sárgaláz három-öt nap múlva, olykor azonban már huszonnégy óra múltán is. A fekete testű, potrohán ezüstösen pettyezett sárgaláz-moszkitó annál veszedelmesebb, mert nemcsak mocsarak mentén, hanem lakott . területeken is otthonos, A tudomány rendszerében ezt a szúnyogot most Aedea aegytí néven Ismerik a ma már bizonyos, hogy közeli roko , mai is réaztvesznek a sárgaláz terjesztésében, ■ A sárgaláz megbetegedésének és halálozásának számairól nincsen megbízható adat Járvány alkalmából a halálozás 12—80 százalék szokott lenni, de előfordult már 94 százalékos halálozás is, 1898-ban Rióban. Az ellene való küzdelem elsősorban okának megtalálására irányult. Végre 1918-ban híre jött az ecuadori Guava- quilből, hogy sárgaláz-betegek véréből sikerült egy id-pici organizmust elkülöníteni s ez a betegség kórokozója. Ez a négy-kilenc ezredmilli- méter nagyságú élőlény hasonlít a spirillumok- hoz, csiliói segítségével mozog és Leptospira icteroides a neve. A tudományos világ érthető izgalommal fogadta a hirt. Ám csakhamar kiderült, hogy ez az organizmus azonos a Leptospira icterohaemorrhagiae-vel, a Weil-féle sárgaság kórokozójával. Kiderült az is, hogy sok esetben a klinikailag sárgaláznak minősített betegség valóságban ragályos sárgaság volt és innen eredt a tévedés. Az emberiségnek másik súlyos és & sárgaláz nál is félelmetesebben pusztító csapása a malá« rie. Erről a nagyközönség már jóval többet tud* Hogy a malária mekkora mértékben dúl. szerte a világon, azt legjobban azzal érzékeltethetjük ha halálozásának számát adjuk: Hozzávetőleges becslés szerint évente de kukább húsz miihó ember hal meg staiá? riábanl A maláriát vagy váltóiéit mát * ókor ismerte. Voltak századok amikor irtózás tos tömeg ember pusztult el benne s a trópusokon ma is dühöng. Három formája van: jóindulatú harmadnapos láz, rosszindulatú harmadnapos láz, másként trópusi malária és negyednapos láz. Laveraii francia katonaorvos állapitotta még 1880-ban Algériában, hogy kórokozója parazita. S a későbbi kutatások teljesen tisztázták, mi okozza a maláriát. A Plasmodium nevű véglény és ezt az Anopheles nevű szúnyog nőstyéne terjeszti tovább csípésével. Az emberben háromféle plasmodiumfajta fordul elő s ezek okozzák a betegség három formáját. A jóindulatú harmadnapos lázt a Plasmodium vivax, a rosszindulatú harmadnapost a Plasmodium faldparum, a negyednapost pedig a plasmodium malariae idézi elő. A szúnyogokban a plasmodium érdekes és bonyolult életfolyamaton esik át. Legújabban emberben előforduló negyedik plasmo- diumifajt is leírtak, a Plasmodium. ovale-t, ez harmadnapos lázt okoz. Rockefeller háborúja Az amerikai államokat és a gyarmatokkal rendelkező európai államokat régóta foglalkoztatja a sárgaláz és a malária ellen való küzdelem problémája. Komolyabb rendszeres és nagyszabású harc azonban csak azóta folyik e két nagy ellenség ellen, amióta Rockefeller óriási összegekkel megszervezte a Rockefeller Alapítványt, hogy az emberiség jólétét vele előmozdítsa. A Rockefeller Alapítvány keretében működik a nemzetközi egészségügyi szolgálat is az egyes államok kormányaival karöltve. Most előttünk fekszik e szolgálat legújabb jelentése: The Rockefeller Foundation. International Health Division. Animál Report. 1935, 286 oldal. A jelentésből kiderül, hogy az egészségügyi szolgálat elsősorban a sárgaláz és a malária ellen folytatott megfeszített harcot. Egészségügyi célra összesen 1,916.303 dollárt fordított abban az esztendőben. A jelentés szép beszámolói kellő képet adnak a szolgálat sokirányú, áldásos munkájáról. A sok részlet közül kiragadjuk ez alkalommal a sárgaláz és a malária ellen való küzdelmet. Mindkettőnek az a jellemzője, hogy elsősorban a betegséget terjesztő szúnyogok ellen irányul. A betegség kezelése persze szintén szerepet visz, de a sárgaláz esetében még csak tapogatózás, a maláriában viszont már kialakult a módja. A szúnyog elka .való védekezésnek sokféle módozatával próbálkoztak már. A cél a szúnyog kürtása, még pedig főleg akként, hogy megölik a lerakott petéket. A sárgaláz-szúnyog ellen annyiban nehezebb védekezni, mert ez a szúnyog,, mint mondottuk, nemcsak a mocsarak és vizek táján él, hanem a lakott helyeken is befészkeli magát. A harc eszköze: lecsapolás, a peteirtás és a betegség tovaterjedésének izolálással való megakadályozása. Ezenfelül állandóan tanulmányozzák a világ különböző részén a betegség lefolyását, természetét és megtalálni igyekeznek • kórokozóját. A malária esetében valamivel, de csak hajszálnyira könnyebb a helyzet. Javarészt ugyanazok az eszközök szerepelnek ellene, mint a sárgaláznál, hisz itt is a szúnyog ellen viselnek hábor-ut. Egyik módja az is, hogy a vizekben és mocsarakban óriási számban kitenyésztik a Gambusia affinis nevű halat és rokonait. Ezeknek az a jó tulajdonságuk van, hogy nagyon szeretik a szúnyoglárvákat és igy felfalásukkal nagy szolgálatot tesznek, A jelentés persze tele van szakszerű részletekkel, amelyek igen érdekesek és tanulságosak, de általános érdeklődést aligha keltenek. Az ember azonban mélységes hálával forgatja e lapokat, mert látja, hogy e nemes és nagyvonalú munka mekkora szívvel és lélekkel folyik az emberi életért és a jobb szociális viszonyokért,
