Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-10 / 7. (4153.) szám

1937 január 10, vasárnap. 11 iiwmatyUtokcát (BI) Általános igazság, hogy mindenkinek szüksége van önismeretre, mert csak ezáltal tudja mérlegelni saját képességeit, erőit és csak igy tudja reális alapokra helyezni élet­küzdelmét. Ami vonatkozik az egyének éle­tére, ugyanez áll a nemzetekre is. A nemzetek komplikáltabb egyének. Bonyolult egységek belső szervezettel, idegrendszerrel, vérkerin­géssel. De a nemzet belső megismerése még sokkalta nehezebb, mint az individuum ön- vizsgálása. Nem lehel egyszerűen kiválasz­tani valakit, aki figyelné a közösség életét és mindenről megmondaná találó véleményét. A kollektivum életének figyelése rengeteg emberre van bízva. Ezek hirt adnak egymás­nak munkájuk eredményeiről, javítják egy­más megfigyeléseit és lassan kialakítanak ige g állapítás okát, melyek a próbák kereszt­tüzében készülnek a helytállásra. Számunkra, mint kisebbségi kollektivum- nak a nemzeti élet figyelése sokkal bonyolul­tabb mint bármilyen más társadalmi önfigye­lés. A kisebbségi nemzetnek állandóan figye­lemmel kell kisérnie a nemzet egész képét, úgy ahogy egyetemlegesen a világ szeme elé tárul. Sokféle momentum jön számításba, mert ahányfelé élnek ma magyarok, annyi­féleképpen élnek. Nekünk, mint kisebbségi sorsban élőknek, elevenül belé kell kapcsolód­nunk a magyarországi szellemi élet történé­seibe, mert ott vetődnek föl a magyarság köz­ponti problémái, amelyek egyformán vonat­koznak reánk is. De ezenkívül vannak speci­fikusan kisebbségi kérdések is, amelyeknek tudatosítása a mi kezdeményezéseinkre vár elsősorban. — Ilyen a helyzet: Magyarorszá­gon a nemzet életének mintegy centrális föl­dolgozása folyik, ebben a munkafolyamaiban mi főleg figyelő szerepre vagyunk utalva. Tanulnunk kell és bővíteni nemzet szemléle­tünket a magyarországi kutatások eredmé­nyeivel. De van egy fordított irány is: ahol mi vagyunk sok tekintetben az oktatók — s ez a kisebbségi élet. Még rengeteg munka vár '-k, keveset tettünk eddig, hogy áttekint- nstően, teljes terjedelemben lássuk és mu­tassuk fölvázolt sorsunkat. Ebben a kisebb­ségi kutatásban és önfigyelésben elsőrendű segítőink lehetnek a többi magyarok, akik az utódállamokban hozzánk hasonló helyzetben élnek. Velük tudjuk leginkább megbeszélni gondjainkat, ők reagálhatnak a legtöbb kész­séggel, amiben nemcsak platói megértés van, de konkrét hozzájárulás is közös érdekeink tisztázásához. Ezért igen nagy fontosságú — ahogy számtalan esetben szó volt róla, ■— hogy a magyar kisebbségek egymásközt mi­nél\ elevenebb érintkezést létesítsenek. Saj- nos, a gyakori személyes érintkezés, közös szervek kiépítése — egy olyan érintkezés, amilyenre óhajunk szerint szükség lenne, — utópiának látszik. Annyira röghöz köt min­denkit a maga élete, olyan nehéz könnyedén kiemelkedni a hétköznapok mély árkaiból és átnyúlni egymáshoz a testvén kézért, hogy nagy eredménynek számit már az is, ha leg­alább írásban találkozhatunk, legalább az ivott szavakon keresztül érintkezhetünk. De ha legalább ezt a programot leszünk képesek tökéletesíteni, gyorsítani, sűrűbbé tenni, máris sikert könyvelhetünk, mert kiépithe- tünk egy szellemi frontot, ahol kisebbségi önmagunkról hatékonyabban adhatunk szá­mot. Egy erdélyi magyar folyóirat legújabb szá­ma fekszik előttünk: a kiváló és közismert „Hitel“, amely eddigi szereplésével máris azt bizonyítja, hogy nemcsak az erdélyi magyar­ság hangja van benne, de kifejezést ad a ki­sebbségek közös frontjának is. — Szükebb önmagunkról olvasunk benne, a csehszlová­kiai magyarsáigról, Hantos Lászlónak, a ki­tűnő közgazdasági Írónak és szervezőnek tol­lából. Az értékes cikk gondosan kiterjed éle­tünk minden mozzanatára. De nem beszél ar­ról, hogy miképpen került ki a szlovenszkói Íróasztaltól ez az írás a kolozsvári nyomdába. De mi tudjuk, hogy a cikkíró nagyértékü buzgalma húzódik meg mögötte csöndesen. És ezt kell mindenekelőtt megdicsérni: nem­csak azt, hogy valaki igen jó cikket ir a cseh­szlovákiai magyarságról, hanem főleg azt, hogy nem sajnálja a fáradságot és a kultúra politikamentességének nevében kapcsolato­kat vesz fel a szomszéd állam magyar kisebb­ségével. Sajnos, keveset hallunk arról, hogy fiatal­embereink Szlovenszkóról vagy Erdélyből meglátogatnák egymást. Pedig ez az egye­düli módja annak, hogy lefektessük az alap­jait kölcsönös és közös előmenetelünknek. Aztán már jöhet a cikkek cseréje, a nyomta­tott szavak messzi elhangzó ereje. De először szükség van a személyes bemutatkozásra. Kí­vánatos lenne, ha minél többet mutatkoznánk be egymásnak: magyarok a négy ország min­denféle vidékeiről és városaiból. Az erdélyi unitárius egyházra hagyta minden vagyonát az életunt Bors Mihály tragédiája Torda, január 9. Bors Mihály, ismert erdélyi földbirtokos, az erdélyi magyar társadalom egyik áldozatkész tagja péntekre virradó éjszaka a tor- damegyei Szind községben levő kastélyában bor­zalmas módon vetett véget életének. A földbirtokos csütörtökön este vendégeket hivott magához s jókedvűen mulatott velük. Amikor a vendégek eltávoztak, aludni tért a- kastély egyik félreeső szárnyában levő 'hálószobájába. Pénteken délelőtt a kastély alkalmazottai hiába várták a szokott időben urukat, az nem jelentkezett. Mi­kor már órák hosszat vártak reá, gyanúsnak találták az esetet és rosszat sejtve, bekopogtattak a földbirtokos hálószobájának ajtaján. Választ nem kaptak. Amikor a kilincset próbálták, az ajtó nem nyílott ki, 'be volt zárva. Erre *. a csend­őrségen tettek jelentést. Nemsokára több csend­őr érkezett a kastélyba. Feltörték az ajtót s a földbirtokost a szobában fekve szétroncsolt koponyával holtan találták. A vizsgálat megállapította, hogy Bors Mihály háromcsövű vadászfegyverével követte el az öngyilkosságot. A fegyvert halántékához szo­rította és robbanó golyót röpített agyába. Öngyilkosságának okát nem tudják. Az életunt földbirtokos végrendeletet hagyott hátra. Teljes vagyonát: 400 holdas mintagazdaságát, 80 holdas kertgazdaságát és erdélyi iparválla tatait valamint minden ingóságát az unitárius egyházra hagyta. Feleségét, akivel tíz év óta folytatott válőpört, kizárta az örökségből. Bors Mihály az erdélyi magyar közművelődési egyesület tordai tagoza­tának aleln öke volt s minden társadalmi mozga­lomban tevékenyen résztvett. Érdekes, hogy Bors fivére tiz évvel ezelőtt a kastélynak ugyanabban a szobájában hasonló módon követett el öngyilkosságot. A Bors-család tragédiája Erdély közvéleményében mély megdöb­benést és őszinte részvétet váltott ki. SzroHÁzKöirty-KabTOitk. „Amerikában virágzik a világ leg­egészségesebb színpadi kuítará’ast — mondja Lengyel Menyhért, aki Newyorkban uj színpadi terveiről beszél Newyork, január eleje. (A PMíI alkalmi imun- Ikaitáireiáitióil.) Lengyel Menyhért nemrég fejezte be ,,Angell“ cánmi darabját, amelyet Mairlenie Diefcrtich és a Pairaimoiunit. számára irt Hollywood­iban. A darab befejezése után Newyorikba uta­zott, hogy kissé iköröliniézizen. Itt egy interjú­ban a kővetkezőiket mondotta: — Az „AngebLen kívül még egy drámáit fe­jezteim be, amit Ina OMne szeretne eljátszani, azonban még nem biztos, bogy ő játsza a fősze­repet. Cime a darabnak még nincs. Annyit el­árulhatok, hogy nagy női szerep van benne és egyik főszereplője Caigilostno mester, a törté­nelem egyik leghíresebb alakija. A darab törté­Nehéz székelésben szenvedők, akiknek gyakori fejfájás, mellnyomás, szívdobogás, gyomormüködési zavarok és különösen fájdalmas végbélbajok - mint aranyér, repedés, előesés, polipus. sipoly, szűkület — teszik az életet nehézzé, igyanak reggel és este negyed pohár természetes „FerencJózsef“ keserüvizet. Klinikai vezető orvosok igazolják, hogy a Ferenc József viz műtétek előtti és utáni időszakokban is igen kedvelt, nagyértékü hashajtó. f\z orvosok ajánlják. ne te egy híres gyémámiímyakélk köré fonódik. A nyakláncot hihetetlen árért Rohan herceg vette meg, hogy Cagtlostro utján Maria Amtoinette- hez juttassa el. Világraszóló botrány lett a vá­sárból, mert a királyné, aki állítólag színét sem látta a nyakláncnak, roppant fölháborodott, mi­kor füléibe jutott a dolog és elrendelte Rohan herceg, Gagiliiostro és a többiek elfogatásiét. Az ügy mindvégig rejtély maradt és siókat ártott a királyné hírnevének, mert a vádlottakat föl­mentették, a nyaklánc viszont sohasem került elő. Arra a kérdésre, bogy mik a tervei, a követ­kezőket válaszolta: — Rövidesen megyek vissza Hollywoodba. Hívtak Londoniba, de én inkább Kalifornia mel­lett döntöttem. A családom is ott van és én sze­retem a.z amerikai életet. Különben is inkább Pestre mennék viasza. Szép itt, de az embert sokszor előveszi a honvágy. Valószínű, bogy a jövő év elején hazalátogatok pár hétre. Az em­ber nem tud úgy egyszerűen elszakadni attól, amit egy életen át megszokott. Viszont az ame­rikai éilet óriási pluszt jelent Amerika javára s Európa rovására. Az amerikai Írónak semmi dolga a cenzorra3 és az ügyésszel — Az iró azt Írhatja, amit ákar. Nem kell el­csépelt kliséhez folyamodnia, mert minden téma­kör nyitva áll számára. Ez roppant fontos, mert igy az életre, a valóságra támaszfcodhatik. Már­pedig az irodalom, színház és művészet min deli­kor az igaz valóságban gyökereztek. Ameriká­ban végérvényesen befellegzett a karrier- és hároimsziög-darialboikttak. Európában inkább a politikai viszonyokat, mint a,z írókat kell el­ítélni aziéirt, hogy ott még mindig a régi dara­bokat játszálk. Az amerikai iró fütyül a cenzorra és az ügyészre, mert egyiknek sincs beleszólása ab­ba, amit ir. Éppen ezért az amerikai színház roppant lépésekkel halad előre és régen túl­jutott a tiszta szórakozás stádiumán. A pro­ducerek elsősorban olyan darabokat keres­nek, amelyeknek értelme van, amik mondanak valamit. Az írók filozófiai álláspontját akar­ják megnyilatkozva látni, azt akarják, hogy csenden ki valami abból a darabból. Ezt ma sehol máshol nem keresik, csak Amerikában. Tulajdomikiéuoeín minden írás vallomás: egy vi­lágszemlélet megmyiLvámu'iáis.a. Ha az iró elfojtja szemléletiéit, ha nincs mondanivalója és oaaik sízóralkmtaitnii alkar, úgy ezt súlyos hibának és hiánynak tartják. Amerikában elmúlt a mozik veszélye a színház feje föíött — Az amerikai színházi élet egészséges. Ma itt virágzik a világ legegészségesebb szín­padi kultúrája. Amitől pár évvel ezelőtt fél­tek, a mozi és rádió veszélye elmúlt. A szín­pad rátalált önmagára és arra az útra, ame­lyen haladnia kell. Az ősszel bemutatott gyenge és közepes dara­bok sorra, megbuktak, de sikere van miniden új­donságnak, amely valódi érték. Ezzel kapcso­latosain meg kell említenem, hogy az operettet nem a film ölte meg: az operett­nek meg kellett halnia, mert banális és hazug fonnák rabja volt. Az operett számára van még feltámadás, ha a librettisták szakítanak az eddigi formával. El a sablontól, nemi kell félni a drámától vagy, — ha úgy tetszik — a* balettől az operettben. Itt tulajdonképpen Bécs és a bécsi operett bu­kott meg. Hozzanak mást helyébe. A múlt na­pokban láttam valamit, nem revü, nem operett és nem zenés vígjáték, de 'azt hiszem, ebben a darabban van az uj operett titka. Frisis, ötletes és a jelenetek alkalmazkodnak a zenéhez. — Az amerikai színészekről a lehető legjobb véleményem van. Ma itt vannak a világ legjobb színészei és ren­dezői. A múltkor megbukott egy darab, de amit abban a rendező produkált, az egészen elsőrangú volt. Megmutatta, hogy a színpad lehetőségei nem korlátoltak, de hogy lehet olyan jeleneteket varázsolni a néző elé, amit eddig csak a mozi vásznán látott. Itt van akarat, tudás., közönség és pénz. Akár­hogyan is nézzük a dolgot, pénz és közönség nélkül nem lehet színházat játszani. Márpedig Newyoirk a világ leggazdagabb városa, renge­teg szinházlátogaitóvail. Az eperjesi SzMKE Liszt^emlékiinnepe Eperjes, január 9. A Szlovenszkói Magyar Kulturegylet eperjesi fiókja január 16-án, szom­baton este 8 órai kezdettel tartja ezévi első kul- turestjét a Rákóczi-kör nagytermében, amelyet a nagyhírű magyar zeneszerző, Liszt Ferenc emlékének szentel. A rendkívül gazdag műsor és a kiváló szereplők a kuiturestének a régi hí­res Széchenyi-köri hangversenyek színvonalát biztosítják. A műsor nagyobb részét a Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegylete tölti ki s Eperjes és Sáros magyar közönségének hosszú évek után végre ismét alkalma lesz az országos hírű dalárdának művészi előadásában gyönyör­ködni. A nagy zeneszerző ,,XII. Rapszódiáját" M. Hemerka Máry, a kiváló kassai zongora­művésznő interpellálja, Libay Ica kassai ének- tanárnő pedig Hanka Arnold zongorakisérete mellett néhány Liszt-dalt fog elénekelni. Az emlékünnepen dr. Martényi Árpád eperjesi ügy­véd felolvasása méltatja majd a halhatatlan ze­neszerzőt. A belépőjegyek 4, 6, 8 és 10 koronás árban Németh Jenő üzletében kaphatók. Felhívjuk Eperjes város és vidéke magyar közönségének a figyelmét a nagyszabásúnak ígérkező emlékünnepre. Az egyesület vezetősé­ge ez utón is felkéri a magyar közönséget, hogy aki tévedésből nem kapna személyre szóló meg­hívót, legyen szives ezt ugyancsak Németh Je­nő üzletében bejelenteni (*) Mécs-est Munkácson. Tudósítónk jelenti: Va­sárnap, január 10-én délután fél 5-kor a munkácsi városi színházban nagyszabású Mécs-estét rendez a Katolikus Élet szerkesztősége. Az est során a Munkácsi Magyar Dalosegylet énekszámokat s a munkácsi Katolikus Ifjúság Egylete szavalókóru&t ad elő. Kdziman Györgyné zongorázik, Martin Ani­kó t'ánoszólókat ad elő, Tóth Gizella budapesti O'peraénekesnő énekszámokkal szerepel. Mécs László kétizben szaval. A záróbeszédet Mondy Miklós mondja. Az előadás rendezője Tonhaiizer Ferenc főszerkesztő. (*) Herczeg Ferenc uj vigjátéka. Budapestről jelentik: Herczeg Ferenc uj vígjátékon dolgozik, amelyet nyáron szándékozik befejezni. Az uj Herczeg-darab három fölvonásból áll és cselek­ménye modern környezetben játszik. (*) XVH. évfolyamába lépett a Magyar Ta­nító. A Szlovenszkói és Kárpátaljai Magyar Tanítóegyesület hivatalos lapja, a kéthetenként megjelenő Magyar Tanító január 1-i számával tizenhetedik évfolyamába lépett. Ezt méltatja a lap vezető cikke, hangsúlyozván, hogy a ta­nítók folyóirata idegen érdekekre való tekin­tet nélkül mindig a magyar tanítóság pedagógiai és érdekvédelmi törekvéseinek a szolgálatában állott. Értékes pedagógiai cikket irt „Forgá­csok az iskola műhelyéből" címmel Scherer Lajos, Mikuss Elek és Bartal Dezső Fórum- cikkei igazi vérbeli tanítói írások, amelyek nagy visszhangot keltenek a tanítói társadalomban. Ugyancsak igazi tanítói lélek szólal meg a Wánkai László komáromi megyei elnök meg­nyitó beszédében, amelyet teljes terjedelmében közöl az egyesület közgyűlési jegyzőkönyve. A lelkes cikkekhez méltóképpen sorakozik Szepe­si Gyula mindig talpraesett krónikája. A Hírek rovata méltatást hoz Irinyi Jánosról. Tartalmas folyóiratszemle, könyvismertetés és pedagógiai hírszolgálat egészíti ki a lapot, melyet a tanító­egyesület tagjai a tagsági dij fejében kapnak. A lap szerkesztősége Alsószeliben, kiadóhivata­la Komáromban van. Magyar kulturegyesületek pozsonyi reprezentatív bálja ===== január 16-án, szombaton este 9 órakor a Vigadó összes terme den =====

Next

/
Thumbnails
Contents