Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-05 / 3. (4149.) szám
2 <PRXMMAtií^Hr^B 1937 január 5, kedd* Hogy képzeli el a magyar kérdés megoldását a Ceské Slovo? Minden maradna a régiben, csak a magyarokkal valé hivatalos érintkezésre vonatkozólag adnának ki kormányutasitásokat ■ Ugyanakkor a Národní Politika kétségbevonja a kisebbségi kérdés létezését követ erélyesen tiltakozott a burgosi kormánynál a „Blackhill" nevű angol hajó bombázása miatt, A spanyol nemzetiek egyik segédcirkálója ugyanis tizenhat ágyulövést adott le az angol kereskedelmi gőzös ellen. Az angol jegyzék kijelenti, hogy a helyzet rendkívül komoly. A londoni admiralitás elhatározta, hogy a tengeri incidensek megismétlődése esetén több hadihajót küld a spanyol vizekre az angol érdekek védelmére. Egy feltartóztatott orosz hajó Moszkva, január 4. A szovjetfővárosba érkezett jelentés szerint a gibraltári szorosban egy spanyol nemzeti hadihajó január elsején föltartóztatta a „Krasznij Profintem" nevű orosz kereskedelmi hajót, amely német szenet szállított Brémából Nápolyba. A hajót arra kényszeritet- ték, hogy Ceutába kövesse a nemzeti hadihajót, de a kikötőben egyórás kihallgatás után ismét útjára engedték a „Krasznij Profintem"-t. Akormánytpanyolok kivégezlek egy német állampolgárt Bayonne, január 4. Hivatalos jelentés szerint a spanyol kormánycsapatok november 11-én kivégezték az 1917-ben Németországban született Gudde Lothár német állampolgárt, akit 1936 október 5-én az ocsangianói fronton a milicia elfogott. Gudde azt vallotta, hogy önként lépett a spanyol nemzeti hadseregbe, ahol káplárrá lépett elő. A hadbíróság november 9-én halálra Ítélte s az Ítéletet két nappal később végrehajtották, Tíz más vádlottat, közöttük egy német és egy svájci állampolgárt, életfogytiglani fegy- házra Ítéltek. Madridban meggyilkoltak egy be'ga diplomatát Brüsszel, január 4. A belga újságok ma részletesen beszámoltak Jaques de Borchgirave madridi belga diplomata rejtélyes haláláról. A diplomatát az egyik madridi városrészben meggyikolták és bottestét a rendőrök csak napokkal később találták meg. A gyilkosok a fiatalembert szörnyen megcsonkították és személyazonosságát csak azáltal sikerült megállapítani, hogy a közelében lévő ruhadarabok egyikén megtalálták annak a belga cégnek nevét, ahonnét a ruhát a fiatal diplomata vásárolta. A meggyilkolt a szentszéki belga nagykövet fia volt. Menekülés Sevillából? Gibraltár, január 4. A szombatról vasárnapra virradó éjjel a spanyol nemesség, hivatalnoki kar és tisztikar számos tagja átlépte a gibraltári határt és az angol fennhatóság alatt álló város szállóiba költözött. Körülbelül háromszáz spanyol érkezett igy Sevillából angol területre. A hirtelen menekülés oka állítólag az, hogy Sevilla környékén nagyarányú események várhatók. A kormánycsapatok oí- feazivát terveznek Sevilla ellen s mivel a nemesség egy része reménytelennek látja Fran- coék helyzetét, kellő időben elmenekült Spanyolországból. (FOLYTATÁS A 3. OLDALON) Prága, január 4. A Grenzbote részletesen idézi a Ceské Slovo vasárnapi számának a magyar kisebbséggel való kiegyezésről szóló cikkét. —• A megegyezés első föltétele véli a cseh lap —• a nyílt kártyával való játék. Az egyesült magyar párt csucsszervezeteinek nyíltan ki kell jelenteniük, hogy ezzel az állammal megalkuvás nélkül egyetértenek, demokratikus berendezését és területi állományát elismerik. Sajtójukban és mindennemű politikai tevékenységükben minden kapcsolatot meg kell szakitaniok Budapesttel (?) s nyilvánosan ki kell jelenteniük, hogy a tárgyalásoknál semmi másról, csakis a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsáról van szó. (??) Ha ezt a tárgyalási módot elutasítanák, —- folytatja a cseh lap —■, úgy ez elégséges bizonyítéka ánnak, hogy államellenes érzelmüek. Ez alapvető kérdés tisztázása után a megegyezés a következő alapon volna létrehozható. 1. A köztársaság alkotmányán változtatás nem történik. A nyelvtörvény, illetve két végrehajtási rendelete hatályban marad. Kormányintézkedéseket adnak ki a magyar kisebbséghez tartozó polgárokkal való hivatalos érintkezés tárgyában. Prága, január 4. Az illetékes hivatalos tényezők és a napisajtó karácsonyi és újévi megnyilatkozásaikban sokat foglalkoznak a cseh- német kiegyezés kérdésével, a csehszlovákiai kisebbségek problémáinak rendezésével. A tétel előfordult a köztársasági elnök karácsonyi rádiószózatában és újévi beszédében is. Ugyancsak a miniszterelnök is tett e téren bizonyos kötelező megnyilatkozásokat. E megnyilatkozások szellemével ellentétes hangot üt meg a legelterjedtebb cseh nemzeti irányú lap „Megint micsoda nemzetiségi probléma" cimü cikkében, s egyenesen kétségbevonja a nemzetiségi probléma létezését. • A cikket Ro- Cek Antal irta s abban egyebek között. ezeket olvassuk: . , — Demokratikus államban bizonyára semmit nem lehet ellenvetni a tárgyalásokkal szemben, de mindig kérdezni kell, hogy a tárgyalások indokoltak-e. És itt ismételten emlékeztetnünk kell az illetéseket arra a tényre, mellyel legelső képviselőink szájával a külföldön is védekeztünk, hogy tudniillik 2. Kulturális kérdésekben a magyar kisebbségnek pontosan meg kell fogalmaznia követeléseit s ezek tárgyalás alá kerülnek. A Komen- sky-egyetem magyar tanszéke betöltésének kérdése elvben megoldottnak tekintendő. Különös súlyt kell helyezni az iskolakérdésekre. A magyar tanintézetekben az államnyelv oktatását lelkiismeretesebben és szorgalmasabban kell folytatni. 3. Állami szolgálatba a jövőben is fölvesznek lojális magyarokat, mint eddig, ameny- nyiben az összes követelményeknek megfelelnek. 4. Egyetlen magyar párt sem fogja a más nemzethez tartozókat poitikailag szervezni. 5. Gazdaságilag Szlovenszikót nem lehet nemzetiségi kulcs szerint osztani. Biztos, hogy Szlovenszkó gazdasági föllendülése egyenlő mértékben esik a magyar kisebbség javára is, A gazdasági viszonyoknak az államfordulat előtti időkkel való összehasonlítása célzatos- nak minősíttetik. A magyarok elismerik, hogy a csehszovák köztársaság a csehek és szlovákok nemzeti állama és az is marad s ezek a kisebbségekkel a nemzetközi és alkotmányos kötelezettségek szerint igazságos módon bánnak. — Elbíbem a szeJieimibein — fejezi íbe a lap cikkét — akarjuk mi szlovákok a imagya'ix>k- ikail való megegyezést. kisebbségeinknek többet adtunk, mint amire a békeszerződések kisebbségvédelmi intézkedései köteleztek, és mint amennyi jogot a a csehszlovák kisebbség élvez más államokban. Már ezért sem engedhető meg, hogy kisebbségeinknek valamivel is tartoznánk és hogy talán utólag volnánk hajlandók azt nekik megfizetni. A kisebbségi probléma Csehszlovákiában megoldatott. Csehszlovákia a vállalt kötelességeket teljesíti és ezért nehéz volna uj. követelésekkel jönni, melyek esetleg állami berendezkedésünk alap- rendszerét érinthetnék. A napi életben természetesen vannak különféle dolgok, amelyek esetről-esetre való megegyezést kívánnak s amelyekről mindig lehet beszélni. De meglepő az, hogy kisebbségeinknek nem elég a legszélesebb politikai életben való részesedés, amilyenben bizony kevés állambeli kisebbségnek van része és hogy mindig keresik az alkalmat a bizalmas tárgyalásokra, amelyekben számos követelést akarnak érvényesiteni. — És éppen a német kisebbségnél nagyon meglepő, hogy ilyen tárgyalásokat követel, amikor pedig három minisztere is van a kormányban, akinek minden lehetősége megvan követelésének a demokratikus kormányban való érvényesítésére, mely kormány eddig is mindig a legnagyobb jóakarattal kezelte a kisebbség kívánságait. Ha a három német miniszter olyan fennen hirdeti a csehszlovák demokratikus elvekhez való tartozását, úgy valóban meglepő, ha nem elég nekik a minisztertanács ülésterme, ahol a németség 22 csekély képviselőjét három miniszter képviseli, hanem hogy követeléseiket ez üléstermen kívül akarják érvényesiteni, noha ebben az ülésteremben éppen Hodfa miniszter- elnök idején a kisebbségeknek legnagyobb figyelmet szenteltek. A nemzetiségi kérdés holmi (I) uj megoldása ellen és a bejelentett cseh-német megegyezés ellen kétségtelenül annyi indok szól, hogy azt röviden nem is lehet felsorolni. De vissza kell emlékezni a Hodza miniszterelnök által idézett elvre, hogy egyetlen politikai párt sem fizettetheti meg koimánybalépését holmi engedményekkel, melyek az egész kormány programjával nem volnának összhangban. Ezen az egészen helyes elven szenvedett hajótörést tavaly a Hldnka-párttal való tárgyalás. Nem kelthető tehát az a benyomás, hogy ezt a szigorú elvet meg lehet kerülni azzal, hogy a párt ugyan feltételek nélkül lép a kormányba, de azután •, i egyesült erővel érvényesíti ezeket a követeléseket és pedig az elismert kormánypárt súlyával, mely mindig nagyobb az ellenzéki párténál. Ha e kifogások ellenére mégis sor kerülne a cseh-német nemzetiségi tárgyalásokra* nem szabad elfelejteni hogy nemcsak a nemzeti kisebbségeknek is vannak kívánságaik, hanem az állami nemzetnek is és pedig sokkal indokoltabban. A kisebbségi területeken ehhez ez állami nemzethez tartozók sok helyen valóban kisebb jogokkal kénytelenek megelégedni. mint a kisebbségi nemzethez tartozók* Ez tehát jó alkalom lesz, hogy szót váltsunk ezekről a dolgokról Is. Legelőbb tehát az Igazságnak eleget kell tenni a határvidéken az állá« mi nemzethez tartozók érdekében és csak azután lehet beszélni a kisebbségi problémáról* ha ugyan van ilyent különösen a szudétanémet párt problémájáról, mellyel oly ügyesen taktikáznak a kormánybeli németek. Rajtunk múlik azután, hogy ne üljünk fel holmi csaléteknek és hogy ne engedjünk az állami nemzet Jogaiból nemcsak ingyen, hanem hiábavalóan is — fejezi be sovén Írását Roőek ur. A Národní Politika szerint — nincs magyar kérdés Irta: K. Étit inger Múlt hét keddjén Pista barátom, aki egyébként egy napilap zenekritikusa, igy szólt hozzám: — Kedves Lacikám, tennél nekem egy nagy szivességet? — Attól függ, miből áll az a nagy szívesség? — Holnap X. lírai tenor lép fel az Operában. Lyonéi szerepét játsza. Hála Istennek meg vagyok hiva valahová, igy nem részesülhetek abban a páratlan élvezetben, hogy ez az ifjú orszlánt élvezhessem. Nem néznéd meg helyettem? — Rendben van. Legyen. Ámbár a „Márta" operát ki- és betéve fújom, de lásd, minő emberfeletti önfeláldozásra képes egy jó barát. Pista átadta a jegyet. Földszint zsöllye harmadik sor. Szavamat vette, hogy legkésőbb csütörtök délelőttig részletesen beszámolok neki, mint folyt le az előadás. Szerdán reggel a következő táviratot kapom: „Este kilenckor érkezem Keletin. Jancsi". Egyideig ugyebár nem lehet színházban és pályaudvaron lenni. A pályaudvar, illetőleg Jancsi mellett döntöttem és Lyonéi kénytelen lesz becses személyemről lemondani. . " Tivadar barátomnak van egy Pallas Lexikona. Tehát ért valamit a muzsikához... Neki adtam a jegyet. Elfogadta, de harminc fillért kellett *dnom neki ruhatárra. Minden pompásan sikerült. Tivadar, csekélységem és Pista barátom agyba-főbe dicsértük a lírai tenort és ajánlottuk az Operaháznak, hogy feltétlenül szerződtesse a nagytehetségü énekest. Tegnapelőtt beállít hozzám Pista barátom, az Opera igazgatójának levelét mutatja, melyben közük, hogy a szabadjegyet megvonják tőle és kilátásba helyezik, hogy illetékes helyen panaszt emelnek ellene. Azon az estén ugyanis nem „Márta" volt műsoron, a lírai tenorista utolsó pillanatban lemondott, a „Bajazzo“-t és a „Pa- rasztbecsület“-et tűzték műsorra. Gépkocsiba vágtam magam és Tivadarhoz rohantam.-—Te nem is voltál az Operában? — Hidd el, a legjobb akarattal sem tudtam elmenni, feleségem fejgörcsöket kapott, otthon kellett maradnom. — És miért nem adtad vissza nekem a jegyet? — Nem akartalak megsérteni! Van az irodánkban egy gyakornok, aki valami női zenekar karmesternőjének udvarolt, ez a fiú ért valamit a zeénhez. Neki adtam a szabadjegyet. Felírtam a vakmerő és vállalkozó kedvű ifjú címét, a nagyságos asszonynak tartós javulást kívántam és elrobogtam. A gyakornok ur nagyon kedvesen fogadott. Még az ágyban feküdt és cigarettájából bodor füstöt eregetett. Amikor elmondtam neki az esetet, hangosan és szívből felkacagott. — Nahát! De hogy ajándékozhatta tovább a jegyet, amikor kifejezetten rá van nyomtatva: „Csak személyes használatra érvényes!" —• Bocsánatot kérek, arra igazán nem gondolhattam, hogy a barátom barátai a Mártát összetévesztik a Bajazzoval. Ennek igazán nem lenne szabad előfordulni olyan urnái, aki egy női zenekar karmesternőjének udvarol... — Nemcsak egynek, lényegesen többnek! ■— szakított félbe és fetrengett a nevetéstől. — Ön egyébként mulatságos fiúnak látszik! Istókuccse, tetszik nékem! De félre a tréfával: csak nem gondolta egy pillanatig sem komolyan, hogy elmegyek az Operába? Ez nem fér össze a világnézetemmel! A jegyet természetesen sürgősen továbbajándékoztam! Még pedig egy igen csinos hölgynek. Remélem, ön van olyan gavallér, hogy nem lesz semmi kifogása a jegy ilyetén felhasználása ellen. — Jó, jó! De a minden bizonnyal oly nagyszámú hölgyismerősei közül nem tudott egy zeneértőt keresni? — Éppen ezt tettem! A kis Mancinak az egész müdalirodalom a kisujjában van: „Tenyeremen hordom, lehozom a csillagot én", meg „Szeretnék május éjszakákon letépni minden orgonát", betéve tudja. Szépen elköszöntem és gépkocsim öt perc múlva a „Páris" kávéház előtt állt meg, ahol a kis Mancika mint kenyeresleány működött. i — Oh, tehát eredetileg öné volt a jegy? — kiáltott fel boldog lelkendezéssel. —* Ez igazán kedves volt magától. {'lem is hiszi, hogy szeretek színházba járni. Különösen a bohózatot imádom! A Földes doktor ur, aki itt törzsvendég, gyakran elvisz színházba. De vele nem megyek szívesen, olyan szomorít az ízlése, csalc a komoly darab fekszik neki. Mondja, gyakran kap szabadja gyet? <— Nem, gyermekem! Azonkívül nekem sokkal kibirhatatlanabb az Ízlésem! Én csak olyan darabot nézek meg, ahol legalább harminc embert meggyilkolnak! Mancika huncutkásan elmosolyodott. — De doktor ur, maga igazán nem néz úgy ki! Szigorú és rideg akartam maradni. De nem tudtam magam sokáig tartani. A kis Mancika olyan kedvesen csacsogott, hogy végül is nyolcpengőnyit fogyasztottam a kávéházban. A végén megígértem neki, hogy legközelebb elviszem a cirkuszba. — Legalább most már azt mondd meg, hogy tetszett a „Márta" -— kérdeztem ka- bátfelvevés közben. — „Márta"? Jaj, ne haragudj, de nem tudtam elmenni. Aznap éppen nem volt kimenőm és a jegyet egy barátnőmnek ajándékoztam. Megsemmisülve rogytam le egy székre. — Szerencsétlen! Hát végül ki ült azon az előkelő helyen? — A Julcsa! — Ahá! A Julcsa! Nos és ki az a Julcsa? —- Ugyanott lakik albérletben, ahol én. Szakácsnő. Igen finom népeknél van szolgálatban. *— Szakácsnő! Szakácsnő mint zenekritikus! Lírai tenor, ezt azért mégsem érdemelted meg! Áldd szerencsecsillagodat, hogy berekedtél! Gondolatban továbbépítettem a díszes sort: a szakácsnő szive választottjának adta a jegyet, az továbbajándékozta a eugsz- firer urnák, az a feleségének, a feleség a barátnőjének — behunytam a szemem, nem mertem tovább gondolkozni. Soha az életben nem fogadok el többe szabadjegyet.
