Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-03 / 2. (4148.) szám
18 Január 5.-én este fél 10-kor ....................................... AS SZONYOK LAPJA az érsekujvári „Arany Oroszlán“-ban jótékonycélu Hasvar Akadémikus iá! intézi sorsodat. Nekem nehéz lesz nélkülöznöm téged, de nem állhatok szerencséd útjába. Csak aztán tényleg szerencsét hozzon számodra az a kormos kéményseprő. — Hiszen olyan édes az ő kormosságában —• dörzsölte össze kezeit szendén Jutka. Fölmondott hát Jutka és egy hónap múltán ott is hagyta Belákynét. Nem ment ez sűrű könnyhullatások nélkül, mert jóságos úrnője volt neki mindig is a méltósága, de hát... szerencséjét ment keresni. Pár hét múlt el. mialatt Belákyné hiába keresett megfelelő szobaleányt. Egyik sem ütötte! meg Jutka mértékét. Az ajánlkozásnál már első szavukból kitetszett, hogy léhák, kényelmesek vagy megbízhatatlanok. Éppen levelet irt falusi ismerőseinek, hogy onnan ajánljanak neki valamelyes romlatlan lelket, midőn alig hallhatólag megszólalt a csengő. — Ha ez újabb jelentkező, nagyon szerény leány lehet, hogy ily csinyján nyomja meg a csengőt — gondolta Belákyné és maga ment ajtót nyitni. Nagy meglepetésére Jutka állt az előszobában, görnyedten és kisirt szemekkel. —o Jutka, te vagy az? De hát mi történt veled? Jöjj be gyorsan és beszélj. Jutka megállt a szobában egykori úrnője tlőtt és feltörő zokogásával küzködve kérdezte. — Kezét csókolom, be van már töltve helyem? — Nincs, nincs. De hát mondjad már, mi van veled? — Kedves, jó méltóságám, hosszú sora van annak, vagy hogy inkább nagyon rövid — kezdte Jutka folytonos szipákolás közepette — úgy volt az, tetszik tudni, hogy meg akartuk ünnepelni már most nyilvánosan is mátkaságunkat. Megbeszéltük hát, hogy elmegyünk a „Makra pipá“-ba táncolni. A tulajdonosné ismerősöm, hát előre mentem s ott vártam Ferencre a szálában. Folyton az ajtó felé pislantottam, amikor is végre belépett azon egy fiatalember. Haja vöröses és kipomádézott, arca ragyás és púderezett, ruhája szürke, elegáns, cipője sárga. Odajön hozzám, átölel és azt mondja: — Szervusz, Jutka. Régen vagy már itt? Farsangi jelmez-tanácsadó — Vasárnapi divatlevél — Régi igazság, hogy a farsangi estélyek közül mindig a jelmezes bálok azok, melyeken harni- sitatlan a jókedv és ahol leginkább megtalálható a farsang gondüző, vidám hangulata. Ez könnyen érthető, ha elgondoljuk, hogy a jelmezes vagy álarcos bálok légkörében eltűnnek a szokott társadalmi formák és mesterkéltségek, melyek a legtöbb fényes bál hangulatát végig merevvé teszik. Ezzel szemben a jelmezes estélyek szokatlanságának varázsa és az álarcok inkognitója lehetővé teszik, hogy ezeknek a báloknak a légköre minden raesterkéltségtől mentes, valóban vidám legyen .,. Az a tény, hogy az álarcos bálok a farsang ritkaságai közé tartoznak és hogy a jelmezek kiválasztása terén az egyéni Ízlést és elképzelést még a divat is csak igen kis mértékben 'befolyásolja — már előre is emelik a résztvevők jó hangulatát. Mert az estélyi ruha — akárhány variációban is divatos — ha csak kis mértékben is, de uniformizál. Viszont a jelmezeknél mindenki olyan ruhát állíthat össze magának, amilyen csak tetszik. A divat a jelmezek terén „minden viselhető, ami csinos és előnyös" elv álláspontjára helyezkedik. Ezzel természetesen nemcsak sok lehetőséget, de felelősséget tesz át a jelmezbálba készülő hölgy vállaira, aki aztán a sok ötlet között válogatva tapasztalja, hogy nem is olyan könnyű ruhatervezőnek lenni! A jelmez helyes megválasztásának első és alapfeltétele, hogy a „mi illik" és mi „nem illik" kérdéssel tisztában legyünk. Azonkívül a jelmezünk eredetiségében azért a jó Ízlés határait ne lépjük át. A molett például —- ezen megváltoztathatatlan tény tudatában — ne mint szűk nadrágba öltözött apród akarjon feltűnni. Viszont a sovány ne valami rövid és tu! bőkezűen kivágott jelmezt válasszon, hanem a fodrokkal díszített sovány váltakat és „sótartókat" jótékonyan leplező pierette-jeljnez vagy biedermeyer- ruhák egyik változatát Az alacsony termetű spanyol táncosnők éppen olyan furcsán hatnák, mint a 170 cm-nél magasabb revü-görlök vagy rokokódámák. Mindennél fontosabb, hogy a jelmez kiválasztásánál ne feledkezzünk meg termetünk magasságáról és — súlyáról sem. Második, hogy a ruha — bármit is ábrázoljon — egyszerű legyen. A tuldiszitettség még a jelmezeken sem hat jól. Az is fontos, hogy egymástól kissé elütő és nem egészen halvány árnyalatú anyagokat válasszunk. Az esti világításnál az élénkebb árnyalatú úgynevezett kö- zépszinek mutatnak: a halvány pasztellárnyala- tok az éles villanyfényben nem érvényesülnek. Ugyan kimondottan divatos jelmezek nincsenek, mégis meg állapítható, hogy az általános di- vatstilussal párhuzamosan körülbelül milyen stílusú jelmezek „mennek". Míg az estélyi ruhák rövidebbek voltak, természetszerűen a — hoszszabb szoknyája, nőies diszitésü jelmezeket viselték. Ma viszont túlzottan rövid jelmezeket látni. Minden valószínűség szerint azért, mert a nagy estélyi ruhák földig érő, uszályos toalettjei után kellemes változatosságot jelentenek. A rövidszoknyás, fiatalos és lenge idei jelmezeket főleg kombinált anyagokból állítják ösz- sze. Fényes és matt, sima és mintás selymeket dolgoznak össze, hasonlóan a selymet bársonynyal vagy csipkével is kombinálják. Valameny- nyi megoldás ízléses és amellett előnyösen díszít. A tüll és csipke divatos s ezért az idén mindkét anyagot sűrűn alkalmazzák jelmezeknél is! A behúzott tüllfodrokkal diszitett jelmezek fiatalosak és mutatósak. Hasonlóan a húzott tüllfodrokból összeállított pelerinek és boák is. Ügyes és neves divatszalonokból kikerült jelmezeken is sokat szereplő díszítés az applikáció és a gyöngyözéssel kevert színes hímzés. Különösen világos anyagból készült ruhákon mutat jól a tarka, lapos hímzés. Az élénk szinü posztóból, bőrből vagy selymekből kivágott applikációt viszont inkább sötét anyagú jelmezekre adják. A jelmezek összeállításánál nemcsak a ruha kivitelezésére és ötletes díszítésére kell ügyelni, hanem a kiegészítő apróságokra is. Ezek közé tartozik a fejdisz, amely — ha stilusos és főleg jól áll — nagyban fokozhatja a jelmez hatását. Kedvesek és az idén igen divatosak a hajba tűzött mü- vagy élővirág-csokrok, pártaszerüen Összeállított apró virágok és pici koszorúk is. Nagyon szépek a strassz-diadémok is és — természetesen a megfelelő korosztályok számára — az elől csokorba kötött bársony- vagy tüll-kör- szalagok. Valamennyi megoldás csinosabb és egyénibb s főleg olcsóbb a régente annyira kedvelt parókánál, melyet az idén már csak a korjelmezekhez viselnek, A kézitáskák is a jelmezt kiegészítő apróságokhoz tartoznak s akármennyire is nevetségesen hangzik első percben; előadódhatik az is, hogy a lényegtelennek tartott kézitáska az, ami a jelmez jó hatását elrontja! Például csakis a korihoz és stilushoz nem kötött, úgynevezett fantázia-jelmezekhez lehet divatos estélyi kézitáskákat viselni. Kimondottan Ízléstelen viszont, ha valami stilizált népviselet-jelmezhez strasz- szal hímzett vagy aranybrokát-retikült viselünk. Ezekhez az egyszerű vászonból vagy. bőrből készült táskák mennek. Becsben eredeti, népviseletekhez illő kézitáskákat hoztak ki a karácsonyi hetekben. Szivalaku a formájuk és tarka pamuttal hímzett fehér vászonból, vagy mintázott kartonból készülnek. Egyszínű zsinór a tartójuk. Ez a forma a legkülönbözőbb népviselet-jelmezhez illik! Lényeges még a harisnya kérdése is. A világos jelmezek általában testszinü — vagy Marlene Dieírich mintájára — fekete harisnyákat hordanak. A sötétekhez sötét napégetett yagy füstszinüeket. A divatképeinken mutatós és — könnyen előállítható jelmezeket mutatunk be. Az első kép felső ábrája piros szinü, stesztlis frakkból és sötét, kiszélesedő szabású hosszú nadrágból álló, stilizált „Dobos“-jelmezt visel, melyet a nyakba kötött nagy szalagcsokor és hosszú piros tollal diszitett kis kalap egészít ki. A középső spanyol jelmez nagymintás, élénk szinü szatén és fekete bársony összeállítású. Mutatós, magas karcsú alakuaknak igen előnyös a harmadik ábrán látható élénk sárga szinü pderot- jeknez, melyet fekete tüll-nyakbódor és pompó- nok díszítenek. A második kép balszélső rajza sötét árnyalatú, olcsó brokát-mintás selyemből készült, stilizált „salzburgi" jelmezt mutat, élénk szinü övvel, a nyaknál és csuklónál több sorban behúzott fehér valencien-csipke dísszel. Mellette egy „kozák^'-jelmez látható, amely szatén- és selyem-kombinációban nőknek, szöget- és bár- sonyösszeáliitásban pedig férfiaknak alkalmas. A háttérben levő Pierette, a megszokott és általánosan kedveit pierette-ruhának legújabb változata. Paszteflszinü Iáméból mutatós. Eredeti az előtérben látható „Fantázia"-mha is, amely piros, zöld és sárga összeállítású. RADVÁNYI MAGDA. Ételmaradékok felhasználása Régi és manapság sokszorosan érvényes igazság, hogy jó háziasszony konyháján semmi &em UKgy veszendőbe. Egy kis leleménnyel, ügyességgel valóban ízletes, tápláló fogásokat készíthetünk olyan ételmaradékokból, amelyok gondatlan kézen menthetetlenül kárba mennének. Következő eorainkbea néhány jótanácosal, ötlettel szolgálunk olvadóinknak arra nézve, hogyan értékesítsék konyhájuk ételmaradékait Mielőtt idevágó receptjeinket felsorolnék, megjegyezzük, hogy pl. mártásoe eöltek ée főtt marhahús Tövidebb időre kifogástalanul eltelve tők ée élvezhetők, ha a maradékot saját levéve! leöntjük oly módon, hogy azt teljeeen ellepje • felhasználáskor ugyancsak levővel együtt melegítjük lel. Mindenféle maradéksültet felhasználhatunk továbbá töltelék céljára. Ledaráljuk, kévéé párolt gombéval, vágott zöldpetrezselyemmel, borsésl ízesítjük e tejfellel vagy tojás&árgával kenhetővé eldolgozva, palacsintát, burgonyát, omletteket, ruládokat 6tb. töltünk meg vele. Kiválóan Ízletes tölteléket kapunk pörkölt és paprikás maradékából, ledarálva, tejföllel és saját levével elkeverve. Felhasználhatjuk például párolt káposztával és rizzsel lerakva, palacsintáiba töltve, esetleg kurta kifőtt metélttel vagy makarónival elkeverve és tejfellel elhabart saját levével megloceolva. Most néhány olyan receptet sorolunk fél, amely maradékok felhasználásával készül — Nézek rá, csak nézek. És végre föleszméltem, hogy te jó Isten, hiszen ez a Ferenc. Én öt eddig mindig csak hivatali ruhájában láttam és igy is fogadtam szivembe. De most igy, civilben, méltósága, kérem, nem az az ember volt ő. Én az én kormosomat szerettem, most meg egy idegen, piperke, urazó alak állt itt előttem. — No. de ilyet, Jutka — csapta össze kezét Belákyné —- és aztán mi történt? — Hát az történt, kezét csókolom, hogy táncra kért, én meg azt mondtam neki, vegye föl kéményseprő ruháját, akkor táncolok vele, különben nem. Szó szót ért, követelődző s gorombáskodni kezdett, én hát bezárkóztam a tulajdonosné szobájába. — Hát vége, egészen vége? — Vége... — ingatta meg fejét meredt nézéssel Jutka. — És most mihez kezdel, te, Jutka? — Visszajönnék szives örömest méltóságaimhoz . .. — Rendben van, leányom. De hát mégis, mi lesz a kéményseprőddel? — Azt megsiratom, mert meghalt. Ez a kikencefencézett majom nem az én kormosom. Majd csak kiheverem ezt a csalódásomat, a munka segíteni fog erre. Mialatt Jutka kiment, hogy ott folytassa házi teendőit, ahol elhagyta, Belákyné mosollyal ajkán csóválta meg fejét: — A jó Jutka. Milyen bátran viseli el kis szivtragédiáját és amaz elvének csalódását, hogy nála még csak nem is a ruha, turném a korom teszi az embert.
