Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-31 / 25. (4171.) szám

'iWffoyzsaooöMüa OAaxsa l O íl [;( A A M 0 H X T 1 Z y A í 0 I U d L S H Y l\ H Z S M I H M <iimhiiHUlnillíliiiilllllMi[llliiiillllimllHli.]lllfiiiilll1iniHlliiiiHiliiilllHlnilHllnHlllli qaS^sosoip qpjuuBl of b 3ujia s? í?pzs.io «SSB| PPBI[ ‘aqaAÁliOqiÜlEJE qOJBAjÖBm Slq v. qaíassaqinjaqaq ASoq ‘jaAuauipaja qoj oAuyAipíuoziq IA313J aqaSasojzsaq-iazs Hbu -tüdBi hgjbASbk si>j b )yq Saui qoxyíij •saAp Auyq sa jbí BqA’iyjzso qipsÁuBq ‘szzaxaf qmp siq uapmjvr yzoq quqqot'SaisiSal » iuiosjos qunSoj jq sí XRUijBjnfAÁuqq siq ASa Syui joqyqapuBfB isaBq souyp jog qaAau qoqyip qqofSai b uqozpqai bí'Soj uaASui Bfduq qoi -Bí<Íbí\i sia{ v sí bsejozbSi qajia;nzs b joqq-B ‘luzajazsSain qojBupnj uiau jpqqo uaiíljuiBiBA jEsyiiBíE qoqjiiBi aA’ap; ‘jjojbu -ej b eh qaqn;ajaA[0| ojba aqAA'uoqAuBJE ze uaqjaAai sozoq quaq !9I»«bi of AjbjzSo zsaSa zb a-uazsA’Sa ibapsbjozbSi qauafpi-azSA Aiyjzso z« Btf *qqijiarsi9PPV^ ^Tá$ -]ia»jspjaSaxa [jaij iBAyswjiyiB qBuyföJiUEX aAjaji; ‘qBuyf.iyuBj » jza *»p ‘jjodeq tA'iryA -jiAuoziq uaA'ijtu A'Soq ‘qyip siq b jjaqigz pjj[ uodBipzajaABi jBAjsoyq ojzsaqjazs y •jbASbui bSbui ap ‘jyf sqyj -oqsi jbASbui mán jq® ‘sí \i\ •jbASbiu jq® ‘qunzsaAipí jrquapuiui aqAÁuoqAueJB zy 'qnj'Soj pqozoq ubsojbzojos UBqyfdBl HOjbASbjv ®j>j e sa aq^AMupqAuBJB hojbAÍ búi srq e qnfjioq uyjn afasja jyiuqaj jyAan b qauqazg •bijojiubaiiAu „qaúnajeinnipf* iBqnA'uBA^iAuozjq jEq i’jryuBj b ASoq ‘hbAjoi bibzAibjzso soubjbjib qauqjqB ‘jBqppiuBt pjyj' EqqoAiyjzso 9S]B rmnjzBuimS s? Bqqfq -oqsi uySjod ír juqozB sg qÉuJjq prjjEzÁiy) -zso sajjaq uiojyq qqajxojSai qjqB ‘jBqöinw -ej iBjoqsj imaja zb jEqozB qnfjirayzs fzpq qaza ítBsouopfBiní „qoAuyAj{Auoziq-ZDOjqw b UBqjospaASau (nSaA ‘uba qnsa^aq jyq qi:so [UAiq uaqjasaASa sjASba Sjau^aq -paqasoip iBAuuyA|iAnoziq-;snza qiqB ‘qozB uBqjospBUUBq SjB^dBq jaASaf „sa^aq“ ASa qqaj'ipjSal jjanaui qiBíBzAiyjzso saASa q|qir s;A‘Sba ‘qajzaiazs „íAuBAjiAuozjq-AuBJB^ qiqB ‘jjozb UBqjosposyca ‘qBUiiq -A:jyizso saASaurzs jpqASjyi uapuiui siASba : uba „qnAuyA^iAuoziq-juBin^AjS*4 qauqiqw ‘qozB UBqjosps[g* ^aq^AAupqAuBjB qBiiyfdBT qojBASBj\T si>í B aq qaujaqinjaq qi^[ -qun^aqz^u ]aSSa$ -aqzsnq s? ia})a^ajazs UBfyAupuiui aj^iq® ‘qBqqofSaisiSai e Jípzoq qoqyrpsiq jbASbui iBfiBjydjyq s? ipqzsuaAOizs n qiq ‘sfpn} -Sara ASoq ‘jaqajapAaj BfjyA inuaiiauqajn?. ^ jsayq ojzsraqjazg -uaqA^jaj iBjoqsi Jinuiia zb ;[oa sbuijeSjozs uaAifui iq ASoq ‘jjop '13 lAuyAuAuozjq {Aapj y • • • ptaAuiso qppAoqp zb qaupqazaA ‘qBUppqayq ’ Sazzaq isom sa ' qB^ojnf aq •UaqjBny zb uasaptAO-i ubuűo Siui •qauppaq -saxaqiB|iy zb pqo qyjpBp uaqqiiSjaiu sa qsnqora b jBqqnáBUi qaqpAja qa.iaqiua IjopopApíOzsia zb ‘tuuaq í;ux ‘q.OA \zaqiqaiaqraa zb aApaj^ b qozs AS; — |Bqqoq>íBUi qapAJőiA ‘qiopsod uq 4aq b qza qaqqau uiopiBBpo [nsypBB.i sa pzauisadai Bqjysoq .iyd qoqdBq ap 'tiBq -quiuoBzsio tapaa írn b sduui zb 4-iaiu ‘qaq -qau pisypodJBq utpB qopnq maii izuaj — q-asaA-aj-Auiso stiqom qa>p v, qozoq qasajaq^BUBsa-oq ASbu Bppuorap Bmoq aApöfp sa qsooq sas'^sdazs b aA-ipiazaso BxqunBp-quip Jaza qyuy;Jüam loqiui ‘aüyq b qaup;azaA ufyq -nazsypaa zb Sara ‘qua-in aiqyqBzs b qriÁtt -Sara öJiA'uiiara ASoq ‘qosy;l'Bd siq ‘qoqyf -|Bq.[0P'U0.o s Bjyqosraau 4U94Í04 sí A-ufl •piy-oqniB zb qanupfBz.93rA raj ‘^qaaaqiraa zb ]a yzzoq assazaA A.5oq '{bzzb qApSaaas sapAu-^oq b qysBui bjfjh ra-p -aa zb [UBqy ^aSasup a^pinqia sa uBqSóiop b uaqqa imuaq Soj ioSb«zbSi ASoq ‘b^zoj -yíBqp qBsa siSara UBquozB Braoq aApiaj^; •B.iyqB[iBq b qBuysjosi isooq b naqajqai -au iqSoj íBSBqi b azaiad j'oqqB 8 umvwvt — se — “Atryqiyj ^ '0 'a *F**9C m™»8 qysjos dBt spf 3 mopjoq aasaAjzs 8[ u? |n»naz3 *??finod napúira uaopnj jypj ‘larap b uiopni *iy4lOAfui jzbSj dBl siq » 83 ‘Mffuiq-iyfnjsa aapniHí uiaisajaqSajv •juyji dB| sjq 3 ‘AíyA b apjpAS Bípzy *HBqdBf a Sara íuapf »Aau idjpipj AS3 jsoui ASoqqusO •qrzapi sí nusjaAji Syin ASoq ‘ureipn; raafq Hjunuas unqipzs inafy ‘uiB^BSnBq Siypj •TfaAjqqpi b juSuasiaA qofyqpjdSaiv' juiazaqiuajal sí 03 ‘ujajyq jsayq ojzsaqjazg •pxNOzsQMaa-saA9 J5p ‘iyiuo'3 bzoub^ 3joiiy pqjAuua qB«a uiyjas spi na zb ®3 ‘HopoqjBjn |yzs b upuaputui jyzsapazs 'BfíjJoq jyouydSyf uapi ísoui aQ ‘sfjipznq íppja zb uojyAu qBjBd sjq 3 luajuaiu zoqqBjnd b uessb! dyzs 83 ‘raaijaA uiojyqBq » ‘qBzzyj au ASoh "aqiazsauuai 9a|b zb lujyjas qaASauifq ASoh ‘aqiuazsa jioinf zb nodBU dyzs ASa jazsAS3 'YX3S A03 •saAa gx ‘®MPW Abjij •BqmojBq siq uy zy ‘jba js^uaqjd azaq IpBJyj ‘baSox i94uioJoqs!3 ‘niazaq BÍSo| hphIbASubjQ Tuananaiu xnqos jbSjzsbjíja ‘uraSua jody ‘qoASeA Sajaq bh Tuyaj zyASiA ‘maSua íaaazg ‘myAuBsápy zb 9f ap ‘fBf “WYANVSaa? 'inaBsyA ^pSsxv zojbahos 'qpsjB jaquia uapuiui jaffy S ‘qtpoSnAuai jbui dsu b jiaxv •uafj? jniBí qqoia pujw ‘ualuaiu qqyAoj iaAOj» fn g ‘uafuaqidSaui -ÍSoq ‘npSaw •IjySatu UBJqiAS ‘SBiipq ubssbt ‘iy;as aopuyA uajyzsjn zy •K313ZSXa ZY "ifljysyA snjBPí •iajaAuaq b jzsaSaft uasaAfzs uyzb ?q qajaSa zb EjSojSaiv *Baja spq b XBiiy souzsbh *V0I3 V ‘S&A9 gx tBqsíjnr UBiuzanQ HAuyuioifyxBAOj y foqqaiaxjaq qyfxixzsndtq S ‘qyfjBiyqSaui pÍEra qQ ‘Bjfn zsai zsbabx bh •qajasjtSas uajax noqyqjypBUi sjq y •^asaAizs qaxaÁSaq ‘qaqaja.üá 9I saApa^x •Z3H>I3H3a3A0 V •eaA^ gp *bpSbw JaxpBjsxiy *9q fn 9^01]iso b dojaq íuapu|i^ ‘9jb>ibj jyqa| juiui ‘jbiu ajyjsa g •jpiaid^jaso soaid qoAuJOiuio;draaj, ‘jopja ‘jaAS;oA ‘xaASaq qEujiJoqag •uyuzpdpjiABj b qBupBqBuuoj ‘uyjodBzs Őbu zsaSa qBuiySopnyzg •Sbijiso ‘jzssjaq ‘Aiyxsiiq qnfqBiB zy • ‘qEupoAjEqBSazsso ‘qBUüyzs a^iazg •zsai ^qtfPJqs ajA'Sa qnsBjinq b g *qausa q^qsoaqApd sxq b;9 jaSSag ’PH *3aAa xi ‘aquaq Biisg 'qopB ;oq9so ,.Sap|q“ ASa-ASg ‘qBuyiuBiuASEu ‘qBuyqnAuy ■qoASBA soaid ‘BSZ9A b ;ui}y ‘qopBjBzsaq ubjzb Joqijy •Syf b jiqyso ‘jazsASa Sara Hbsq ‘Syja jbiu ASoq ‘Ajq Bqyig qyposa jaquixu uaq'yApaqop Hiy lyuqeiqB zb buibuiASb>í 'l?q'9| JBUi®q ‘qjsaai ]>l ‘|aj más iques lo^Sy'joqnx ’qunznq xpquyzs Sara ‘qunjyqzsnsQ ‘qunzo;yqxn| ‘quuzyAiosoJO>[ •Sáp qauuaAS EjfEj sí uba ‘Syf b euts uoqn;rd y qapa.xzyq sy p;oj b Jaqaj ‘Xaj syjBUiznz e Sojojjiso "wöho ngx IVStftJI XOHVA9VN SÍM — 8Í — — ti — A póetdiád kéé mókus MÓKA Láttátok-e. kis pajtások, a nyáron a két fürge mókust az Állatkertbe 11, ahogy ott kerqetőznek, hancuroznak az egyik kis ketrec rácsai mögött? Mit gondoltok,• hogyan kerültek oda? Furcsa históriája van ám ennek, ihadd mondjam el néhány szóval. Még a tavasszal történt, vidám, napsu­garas délutánon, hogy duruzsolva döcögött végig egy nagy piros autó a keskeny utón, mely az erdő mélyén vezetett keresztül. Az öreg mohos fák lombjai lehajoltak a magasból s hol tarkón legyintették, hol meg tréfásan megcsiklandozták az autóban ülő szakállas urat, meg a mellette ülő va- d ász ruhás embert, aki a kocsit vezette. Egyszerre csak akkora dörrenés hallatszott, mintha egy kisebbfajta mozsárágyu puk­kant volna el mögöttük. A kocsi hirtelen 'megbillent, majd nyikorogva megállóit. — Oda a gumikerék! — vakarta meg a fejét dühösen a kocsi vezetője, mig a sza­kállas ur bosszúsan dörmögte maga elé: — És még hozzá, nem hoztunk magunk­kal pótkereket. Egy darabig tanakodtak, latolgattak, majd leszálltak a kocsiból és elhatározták, hogy nekivágnak gyalogosan az útnak, amíg kerítenek valahol egy szekeret, ami­vel elfuvarozhatják a megsántűit autót. Alighogy eltűntek az nt kanyarulatában, meírzörrent a közeli fa lombja s egy lom- posfarku kis mókus ugrott az elhagyott gépkocsi kormánya mellé. Utána egy másik is leugrott a fáról s szakértőén kezdte vé­gigmustrálni a kocsi hűtőjét, majd odalé­pett a kerekek mellé és elégedetten bólon- gatott. — Ejha, ennek fog aztán csak megörülni a Medve koma! Régóta vágyik már egy ilyen jóképű kocsira — szólalt, meg a kis mókus, akinek Usdi volt a neve, a kor­mány kerék mellett. A másik mókus azonban, aki Buedii névre hallgatott — odamntatott a kipuk­kadt gumira: — De hát hogy fogjuk ezt innen elvinni, ha egyszer beteg a kereke? di barátunk hirtelen a homlokára Ütött­— J/Ü! Van nekem egy nagyszerű gondo­latom.- Ugyan micsoda? — kérdezte a másik mókus hitetlen képpel.- Ma jd mirigyárt meglátod. Hipp-hopp, elriyangalt crm Usdl és alig telt. bele néhány perc, vidám íüttyentgetés b a Hat,szőtt jobbról-'balt ól a ott terujiott egy nagy csapat pajtásával. Voltak talán szá­zan is, vagy meg többen. A mókusok oda­telepedtek mind annak a dalián, magas szilfának az ágaira, amelyik a, kocsi fölé hajolt. A sok mókus terhétől a gallyak egé­szen lekókkadtak a kocsira, mire Usdi meg a társa fürge kézzel jó erősen hozzákötözte az ágakat az autó oldalához. Mikor mindez készen "lett, Usdi odakiáltott az ágakon kuksoló pajtásaihoz: — Hát, gyerekek, most jól vigyázzatok! Ha füttyentend fogok, ahányan csak vagy­tok, valamennyien egyszerre ugorjatok le a fáról jobbra-balra. A többit aztán csak bíz­zátok rám. A mókusok megígérték, hogy úgy lesz. Erre aztán Usdi meg Busdi beleültek a kocsiba, jól megkapaszkodtak és Usdi na­gyot füttventett. A mókusok azon minu- tumban hanyatt-homlok leugrottak a galy- lyakról, mire a felágaskodó fa, akár a pa­rittya a követ, felkapta a kocsit a magas­ba s hatalmas Ívben, nagy zúgással tovarö- pitette a többi fa koronája fölött a rengeteg erdő belseje felé. Zúgva, surrogva röpült a kocsi, egyene­sen Medve koma barlangja felé és Usdi hencegve ütögette meg kis mancsaival 0, kidül iesztett mellét: — láz aztán az ötlet, mi? Kereshetik most már az emberek az ittrekedt kocsijukat* Készíted csak elő az isrzákqdat, Busdi öcsém, nagy ajándék fogja, ütni rögvest a mar­kunkat... Be sem fejezhette azonban a mondóká- ját, mikor a kocsi egyszerre csak kezdett lefelé zuhanni egy kis tisztás fölött és... zsim-bum... pont a Medve koma barlangja előtt a földre pottyant, de úgy, hogy esté­ben még le is ütötte Medve uram fejéről a, horgolt 'házisapkát és-utána ezer diribe darabra szakadt széjjel az egész alkotmány s csövek, kerekek, drótok siralmas össze­visszasága hevert egy halomban a szépsé­ges kocsi helyett. Még ezer szerencse volt, hogy Usdi és Busdi idejében kiugrottak az autóból és így lompos farkuk egyetlen szá­lának se történt kutyabaja. Annál dühösebb volt azonban Medve koma, akit a lég édesebb délutáni álmából riasztott fel a, szörnyű puffanás és csöröm­pölés, pedig előzőleg két kis vörösbegy fél­óráig vakargatta felváltva a fülét, hogy nagynehezen álomba ringassa a dönmögő öreget. Nyakonceipte hát a két kis fickót «V se szó se beszéd, lesózott nekik egyné­hány nyaklovest. Csak ezután . hallgatta meg őket, hogy miként is történt az egész AZ ISKOLÁBAN. Tanító: Hangosan tanultad a leckét, úgy, ahogy meghagytam? Diák: Igen, tanító ur. Tanító: Hogyan lehet akkor, hogy még­sem tudod a leckét? :... Diák: Mert nagyot hallok, tanító ur. Beküldte: Pancza Kornél. A LUSTA ÖCSI. — Milyen gyerek az öcsikéd? — Nagyon íu-sta. — Hogy-hogy? — Tegnap is, mikor este lefeküdtünk és elmondtam az imádságot, hogy kérek bé­kességei nyugodalmat apukának, anyuká­nak, testvéreimnek és nekem, ő így szólt-, a falnak fordulva: dettó. A LEGJOBB FELELET. — No, mi újság az iskolában? Feleltél? — Igen. Négyest kaptam, pedig én felel­tem legjobban. A tanító ur azt kérdezte, hogy hány lába van a légynek és én azt mondtam, hogy öt. — És ezzel a felelettel voltál a legjobb? — Igen, anyukám, mert a többi gyerek csak négy lábat mondott. A Jó DIÁK. Pistikét iskolából hozza haza az édes- anyja. — Kisfiam, nem voltál rossz, nem kiabál­tál és mozogtál a padiban ? — kérdé gyer­mekét az anya. — Nem! — felelte a kis elemista bizony­talan hangon —, egész idő alatt a sarokban álltam . . . JÁTÉK BEUGRATÓ. Pista: Fogadjunk húsz fillérbe^. Én egy nagyon egyszerű dolgot kérdezek tőled. Ha igen-nel felelsz rá, megnyered a fogadást, tha nem-mel, akkor vesztesz. Pali: Hiszen ez nagyon egyszerű, de azért csak fogadjunk, szeretek nyerni. (Le­teszi a husz'fiilérest. az asztalra.) Pista: Tehát áll a fogadás. Rendijük! (Hirtelen, mint akinek most jut eszébe.) Vagy ismered ezt a játékot? Pali: Nem. Pista: Nem? Hát akkor a fogadást el­vesztetted. Kimondtam, hogy kezdjük. És föladtam a kérdést. Te pedig igen helyett momdmI válaszoltál. Ui BÉLYEGEK Az angol király beleegyezését adta, hogy koronázása alkalmából külön koronázási bélyegeket adjanak ki, melyek ez év máju­sától novemberig lesznek forgalomban. Az elmúlt hetekben uj osztrák bélyegso­rozat jelent meg, feltalálók képeivel, 12, 24. 30, 40, 60, 64 grossenes értékben. A görögök nemrégiben két értékből álló gyászbélyeget bocsátottak ki. A dánok a reformáció 400-ik évfordulója alkalmából 5, 7 és 30-as értékeket adtak ki. Nemrég jelent meg az Észtország által kiadott 2 kiegészítő érték: a 4-es és a 60-as. KIS LEVELEK Minden kis magyarnak. A karácsonyi ju- talomkönvveket e héten adtuk postára. Azóta már bizonyára megkaptátok János bácsi ajándékát. A könyveiket hamarább nem tudtuk szétküldeni, mert csak a na­pokban futott be a válasz minden kis ma­gyartól, hogy melyik könyvet választotta. — Tornaijai névtelen. Levelezőlapodat a rejtvénymegtfejtéssel együtt megkaptam. Sajnos, nem írtad alá a nevedet, igy nem tudtalak felvenni a megfejtők névsorába. Ezentúl mindig ind alá a nevedet és je­lezd, hány éves vagy, ha levelet Írsz a Kis Magyarok Lapjának. — Kenessey Ildikó. Leveledet megkaptam. Ne szomorkodj. — Tárnok Irma, Felvettelek a kis magyarok táborába. — Iván Mártus. Rajzokat küld­hetsz, de csak tinta-, vagy tus rajzot közöl­hetünk. MEGFEJTÉSEK A 3. számban közölt rejtvényeket helyesen fejtették meg: Albrecht Esztike. :: Béres István, :: Dar­vas Attila Darvas Szilárd, Dévay Emil. :: Fergáclh Ildikó, Forgách Klári.Gáthy Márta.:: Hatvány Kiad, Hatvány Piroska.:: Kenessey Ildikó, Kenessev Csaba., lvuklis Imre. :: Müller Kiad. :: Pa ne a Kornél. :: Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi. :: Schvarcz Magda, Szeeeey Klára. Sebők Évi, Sebők Juci. 1: Thuróczv Lali. :t ,Világ* JttefiL mmé®ft$émw iptwkfam spi p uiaiA)! úiuzjq lAAjaj « >n;nui/sni\{

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents