Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)
1937-01-26 / 20. (4166.) szám
1937 január 26, kedd T»RXGAItMA£itARHIRLAP 5 ítyf kis Uöntfukiadás Az elnök lemondott, az irodalmi szakosztály elnöke lemondott> a főtitkárnak felmondtak a szépnevü Csehszlovákiai Magyar Irodalmi, Művészeti és Tudományos Társaságban, tudósításunk szerint alapos vihar is dűli a tegnap megtartott rendkívüli közgyűlésem, — mindez egy kis könyvkiadás miatt, amely a múlt év februárjáig 172.000 korona bank- tartozást eredményezett a társaságnak. Antal f fy főszámvevő erélyes fellépése akkor kirobbantott valamit, amiről a tegnapi közgyűlésen kiderült, hogy „történtek kisebb-na- gyobb adminisztrációs mulasztások és hibák ..Az ügyben kiküldött tizenegyes bizottság részletes jelentése állapítja ezt meg. A jól megrágott, sőt jólfésült jelentés nem állapítja meg, amit Antalffy főszámvevő élőszóval volt kénytelen megállapítani a közgyűlésen, hogy azok a bizonyos nyomdaszámlák, amelyek az adósságot annyira felnövelték és amelyek arról tanúskodtak, hogy a funkcionáriusok ötven százalékkal túllépték a meghatalmazást, a főtitkár íróasztalába voltak bezárva és azokat csak ügyvédi segédlettel sikerűit megszerezni közvetlenül a közgyűlés előtt. — A gondosan fogalmazott jelentésben azért van néhány ellentmondás, van néhány homályos pont, amiket érdemes csak úgy mellékesen érinteni. A közgyűlés 100.000 koronát szavazott meg a könyvkiadásra, ezt az összeget könnyedén túllépték 72.000 koronával. A könyvkiadásig előirányzott összegből 34.000 koronát egyébre költöttek, de — ezek sürgős kiadások voltak a jelentés szerint. Azt az aránytalanságot álig érdemes szóbahozni, hogy az irói tiszteletdijak 32.000 koronát tettek ki, ezzel szemben 11.310 koronát, vagyis egyharmadál annak, amit az irők kaptak, a lektorok — vagy lektor — kapták tisztelet- dij fejében. Kicsiség az a mellékes megjegyzés is a bizottság jelentésében, hogy „Antal Sándornak lektori dij címén szereplő és 11 ezer koronát kitevő tétele az elszámolásokban nem fedi a tényeket, mert abból valójában lektori dij csupán 3560 korona.“ A jelentés nem von le ebből következtetéseket, ne vonjunk le mi sem. — Szintén futólag említjük csak meg, hogy a könyvkiadás ügyében tárgyalásokat folytattak egy könyvkiadó céggel és a Légióbankkal is, de végül is a főtitkár indokolása alapján aria az elhatározásra jutottak, hogy jobb, ha a társaság maga végzi el a könyvkiadó vállalkozást. Azzal érvelt a főtitkár, hogy úgy a bank, mint a könyvkiadó a társaságra hárítja a kockázatot, márpedig kockázatot vállalni tud a társaság is. Vállalt is kockázatot, aminek csinos eredménye az lett, hogy az alapvagyonnak majdnem ötödrésze banktartozásképpen van elkönyvelve. Igen, mert a nyomda rendelés nélkül is tovább nyomtatta a könyveket, a főtitkár az uj ügyrend alapján nem tartotta többé hatáskörébe tartozónak a könyvkiadás ügyét s igy megelégedett azzal, hogy a rendelés nélkül beérkezett számlákatí gondosan elzárta a fiókjába s azokat nem volt hajlandó megmutatni senkinek. — Ami elmúlt, elmúlt, borítsunk fátyolt a lektori dijakra és arra, hogy a bankkölcsön csak kamatban és költségben 18.000 koronába került eleddig. A közgyűlésen voltak tagok, aldk izgatottan adtak kifejezést skrupulu- saiknak a vezetőség „nagyvonalúsága" miatt, de végül is a jól megdolgozott többség a csehszlovák szociáldemokrata képviselő javaslatára sürgősség címén elfogadta a bizottság feloldó véleményét. Az elnök megelégedett azzal, hogy lemondjon, miután kijelentette, hogy „ő nem betörő és igy nem törhette föl a főtitkár lezárt fiókját— Előző-eg a távozó elnök leszögezte a társaság munkájának nagy eredményeit, főleg azt, hogy sikerült megállapítani az urál-altáji nyelvcsalád rokonságát. Igen, ez nagy eredmény — úgy emlékszünk, hogy már szó is volt erről a kérdésről a magyar nyelvészet történetében — és mindenesetre sokkal kisebb költségekkel járó eredmény, mint a könyvkiadás. — És itt jutottunk el ahhoz a ponthoz, ahol számunkra is fontossá válik az ügy. Kém vagyunk hajlandók vitába szállni a részletkérdésekről, nem kívánjuk mérlegelni, melyik funkcionárius követett el mulasztást, melyik, hanyagságot, azon sem akarunk csodálkozni, hogy a véresen fontos ügyben tett jelentést a szociáldemokrácia jegyében fogadták el alapos vita nélkül. Ismerjük jól a képviselő ur lavírozó és irányitó képeségeit a tárgyalások menetében és igy csak lemondóan mosolyoghatunk az egyik felszólaló naiv kijelentésén, hogy a demokrácia szelleme követeli meg az alapos megvitatást. — A burjánzás zavaros képe, aminek ki kellett bontakoznia az egy- óldalról irányított társaság működésében, nem lep meg bennünket, az árnyékokat régóta láttuk és a kifejtés formája nem maradt alatta várakozásunknak. Egyelőre nem tartjuk érdekesnek azt sem, hogy a kompromittált urak levonulása után és a felette zavarossá vált pénzügyi helyzetben most a másik oldal egy-két exponensét is beválasztották a vezetőségbe, olyan embereket, akik bíznak a cél nemeségében és politikamentességében. Kém vesszük komolyan egyelőre a nevezetes tizenegyes bizottság ama szigorú, sőt megbélyegző véleményét sem, hogy „a társaság nem tekinthető pénzfelosztó és szubvenciószétosztó szervezetnek'1, kételkedünk a,ma fel- hívás őszinteségében is, hogy „a társaság Nagy vihart keltett a könyvkiadás tisztázatlan ügye a Masaryk-akadémia közgyűlésén Az 50 százalékkal túllépett meghatalmazás és a tulgondosan elzárt nyomdaszámlák ■ Miért nem maradt üzlettárs a Légióbank? Balogh Elemér püspök az uj elnök, dr. Duka-Zólyomi a főtitkár ■ Óvás a vezetőség megválasztása ellen Pozsony, január 25. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Vasárnap izgalmas napja volt a Csehszlovákjai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Délelőtt tartotta ugyanis rendkívüli közgyűlését, amelyen a sokat vitatott könyvkiadás ügye szerepelt — délután pedig rendes közgyűlése zajlott le a társaságnak és ezen megejtették a tisztujitást. A tisztázatlan könyvkiadás I Dr. Orbán Gábor elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg a rendkívüli közgyűlést a tagok élénk érdeklődése mellett. Jelenti, hogy a társaság alapítója, Masaryk elnök elfogadta a társaság védnökének címét. Visszapillant a társaság munkájára s megállapítja, hogy folyóiratának, a Magyar Figyelőnek egyik tudományos büszkesége, hogy e lap hasábjain jelent meg annak bebizonyítása, hogy az uráli és altáji nyelvek közt szoros rokonság van. A folyóirat anyagi nehézségek miatt a jövőben nem jelenhetik meg, minden vonalon a legnagyobb takarékosságot kellett bevezetni, mert a múlt év februárjában deficit jelentkezett. Schulcz Ignác felszólalásában megemlítette, hogy Pozsony város a társaság kezdemény ezé- lére létesítette a Madádh-dijat. A könyvkiadás deficitje Ezután dr. Géléi Károly felolvasta a deficites könyvkiadás felülvizsgálására kiküldött tizenegyes bizottság jelentését. A jelentés szerint nem történt hü len kezelés, hanem csak adminisztrációs hiba, amiért azonban nemcsak Surányi és Antal, hanem Orbán elnök és Szerényi főpénzíáros is felelős. Az indítvány az, hogy adja meg a közgyűlés a tisztikarnak a felmentvényt, de a békéltető bizottsághoz utasítsa az egész ügyet. K£vi' etet:en reformjavaslat Győry Dezső felolvassa az úgynevezett reformbizottság jelentését, amely azonban több kivihetetlen tervet ajánl elfogadásra. Évi 120 korona tagdijat javasol bevezetni s kötelezze magát minden tag, hogy havi 10 korona tagdíjat fizető pártoló tagot (!) szerez. El kel! adni a székházat? A jelentések egyike a Káptelan-uccai székház esetleges eladásának tervét is megpendítette azzal a furcsa indokolással, hogy a telek ára esetleg leszáll (?). „Nem cáfolták meg a szabálytalanságokat" Antalffy Vilmos főszámvevő kijelenti, hogy az általa felhozott szabálytalanságok sorozatát a tizenegyes bizottság jelentése sem cáfolta meg. A jelentés főhibája, hogy nem domborítja ki a könyvkiadás két főintézőjének, Antalnak és Surányinak titkolózását. Miért nem közölték a közgyűléssel a titkolózók a negyedmilliós tételt? És miért nem terjesztették a pénz hová- forditásáról szóló adatokat az elnökség elé, nem kérték a hozzájárulást a nyomdai szerződéshez, sem a főpénztáros kiutalását. Kérdi, miért voltak a nyomdaszámlák a főtitkár fiókjában elzárva s onnan csak ügyvédi segítséggel kerültek elő. A felszólaló a 11-es bizottság jelentésének elvetését javasolja. Schulcz Ignác védelmébe vette úgy a bizottság jelentésért, mint a két funkcionáriust. Megemlíti, hogy a társaság 32 ezer koronát adott ki irói tiszteletdijakra és 11 ezer koronát lektorok díjazására. Dr. Duka Zólyomi Norbert megállapítja, hogy a tizenegyes bizottság véleménye nem egységes. Sikkasztásról nincs szó, de az egyesületi hűség kívánalmairól. A bizottsági jelentés határozatlan. Azt várta volna tőle, hogy vagy határozott igen-nel, vagy nemmel fog válaszolni a kényes kérdésre. Dr. Osváth annak a nézetének ad kifejezést, hogy a könyvkiadás intézői nem léphették át hatáskörüket, mert — nem is volt hatáskörük. Az anyagi felelősség kérdésében csak a mérleg ismerete után lehet határozni. Hová lett az üzlettárs? Orbán a 11-es bizottság jelentésével szemben leszegezi, hogy a banknak nem adott felhatalmazást kiutalásokra. A nyomda kizárólag a főtitkárral levelezett. Nem volt tudomása arról, hogy a főtitkár asztalában nyomdaszámlák vannak. Sokáig azt mondták nekünk — úgymond — hogy semmi közünk a könyvkiadáshoz, mi csak az erkölcsi bázist szolgáltatjuk hozzá (I). A főtitkár azt is mondotta, hogy a Légióbank üzlettárs. Kéri, hogy a bizottsági jelentést a közgyűlés vesse el és a vezetőségnek felmentvényt adjon. A főpénztáros véleménye a nyomdaszámlákról Dr. Szerényi Ferdinánd főpénztáros tiltakozik a bizottság ama tétele ellen, hogy mint főpénztáros elmulasztotta volna a szükséges védelmi intézkedéseket. Neki a nyomdaszámlákat csak a múlt év november 27-én sikerült megszereznie a főtitkártól Jankó Zoltán beismeri, hogy mint ügyvezető elnök nem teljesítette eléggé kötelességét, * de erre nagy elfoglaltsága miatt nem ért rá. Kisebbségi vélemény Schulcz Ignác sürgősségi indítványt tett a vita lezárására s ennek elfogadása után a közgyűlés 19 szavazattal 9 ellenében tudomásul vette a 11-es bizottság jelentését és a tisztikarnak megadta a felmentvényt Duka Zólyomi kisebbségi különvéleményt jelentett be a határozat ellen. Megóvták a választásokat Délután 4 órakor a rendes közgyűlést tartották még, amelyen az intézeti titkárok tették meg jelentéseiket és egyben beszámoltak a szombaton lezajlott osztály-üsztikari választásokról. A tudományos osztály elnöke Jankó Zoltán, titkára dr. Szerényi Ferdinánd lett. A művészeti osztály elnöke Jánoska Tivadar, titkára Brogyáayi Kálmán. Az irodalmi osztály elnöke — Győry visszalépése folytán — Darkó István, titkára pedig -— mivel Szalatnai Rezső nagy elfoglaltsága miatt nem vállalta — Vozári Dezső lett. Újabb bankkölcsön Szerényi főpénztáros tette meg ezután jelentését, amely szerint a társaság deficitje 43.000 korona. Erre bankkölcsön felvételét javasolja. A közgyűlés elhatározza, hogy 50.000 koro náig terjedhető bankkölcsön erejéig valamelyik pozsonyi bankhoz fog fordulni. A vitában felmerült a terv, hogy a kormánynál szubvenció vagy gyorssegély kiutalása iránt eljárjanak. Dr. Mészáros György indítványára kimondják, hogy megkeresik a szlovenszkói magyar törvényhozókat, hogy a kormányelnöknél interveniáljanak ez ügyben. Herczeg Gábor, az egyik főszámvevő jelenti, hogy a társaság 1936. évi zárószámadásait a legnagyobb rendben találta. Brogyányi Kálmán a művészeti szakosztály számára 12.000 korona kiutalását kéri, hogy a párisi világkiállításra lehetővé tegyék a szlovenszkói képzőművészek kiutazását. Az elnök nem vállal többé tisztséget Végül áttértek a tisztujitásra. Dr. Orbán Gábor eddigi elnök bejelentette, hogy az elnöki tisztségről lemond és semminemű tisztséget nem kíván többé vállalni. Átadja a korelnöki széket dr. Végh Ferenc kanonoknak, aki levezeti a választásokat. Két listát terjesztettek be: Az elsőn a következő nevek állottak: elnök: Balogh Elemér református püspök, ügyvezető alelnök: dr. Szerényi Ferdinánd, főtitkár; Duka-Zólyomi Norbert, főpénztáros: Mészáros György, főszámvizsgálók: Schubert Gyula, Szombathy Viktor, Feigler Otmár. A második névsor a következő volt: diszelnök: Balogh Elemér, ügyvezető alelnök: Sas Andor, főtitkár: Peéry Rezső, főpénztáros Schulcz Ignác, főszámvizsgálók: Feigler Otmár, Egri Viktor, Gwerk Ödön. Névszerinti titkos szavazással 42 szavazatot adtak le ennek s mivel Balogh Elemér és Tamás Mihály, valamint Szerényi és Sass és Mészáros György, továbbá Schulcz Ignác között szavazat- egyenlőség jött létre (mindegyik 21—21 szavazatot kapott), sorshúzással döntöttek. A sors Balogh Elemér református püspöknek kedvezett és igy Balogh püspök lett a társaság elnöke. Ügyvezető alelnöfeké Sass AndoF tanárt, mig főpénztárossá Schulcz Ignácot nyilvánították. Főtitkárrá 23 szavazattal dr. Duka-Zólyomi Norbertét választották meg Peéry Rezső 19 szavazatával szemben. A főszámvizsgáló bizottságba: Schubert Gyula, Szombathelyi. Viktor és Feigler Otmár került. A békéltető bizottság tagjai: dr. Sebestyén Árpád, Rédler István (tudományos osztály), Weinwurm Frigyes és Prohászka István (művészeti), Kaczér Illés és Szalatnai Rezső (irodalmi osztály). Végh Ferenc korelnök ezután átadta az elnöki széket a legidősebb osztályelnöknek: Jankó Zoltánnak, mivel Balogh Elemér gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg. Schulcz Ignác a közgyűlés végén 20 tag nevében előterjesztés formájában bejelentette, hogy a választás ellen óvást nyújt be, mert több tag nem kapott a közgyűlésre meghívót és mert olyan szavazólappal is szavaztak, amelyen a nevek mellé nem volt odaírva a betöltendő tisztség és ezt az elnök elfogadta, továbbá, mert nem volt a szavazásnál a közgyűléstől kiküldött ellenőr. A közgyűlés izgalmas hangulatban este fél 9 órakor ért véget. minden lehetőt kövessen el, hogy szorosabb nexusba kerüljön a szlovenszkói magyar kul- turtársadalommal és megszerezze a magyarság rokonszenvét.“ — Valóban ez volna a legelső feladata a társaságnak, amely semmit sem hanyagolt el annyira, mint ezt a feladatot, amely nélkül létezése olyan, mint valami különös csodanövény létezése különös éghajlati viszonyok között, ahol minden szirom és levél külön küzd a maga kis táplálékáért. Maga a felhívás mutatja, hogy mit eredményez a jól elhatárolt légüres tér, hogy íme, fel kell hivni a figyelmet arra, hogy a magyar kulturt ár sas ágnak szüksége van a magyar kulturtársadalomra. — Az eddig végzett „munka" nemcsak nem követte a legtermészetesebb célt, hanem veszélyezteti a legszentebb feladatokat a szlovenszkói magyar kultúra ápolásában. A magyar könyvkiadás területén, ezen a fájdalmas és érzékeny területen robbant ki valami, amit „kötelesség- mulasztásnak" bélyegez a körültekintő jelentés, de amely más, súlyosabb formában vál- Katik közhírré felelőtlen szóbeszéd által az itteni magyarság körében. A szlovenszkói. magyar irodalom megterem,tése és terebélye- sitése a nagy gondja minden őszinte magyar külturembernek, ennek a célnak megvalósítására irányulnak társadalmi akciók, ekörül fordulnak fájdalmas viták, izgatottam figyeljük a „Sorgenkind" fejlődését, növekedését és a magyar kultúra és élniakarás eme legfontosabb dokumentumát kompromittálja súlyosan a most kipattant „ügy". — Kémesük a Masaryk-Akadémia könyvkiadási akcióját hozták hírbe a „mulasztó" urak, hanem abban a magyar kulturtársadalomban, amelyre oly nagy szükségük van, szkepszist ■váltottak ki minden ezután induló uj könyvkiadó vállalkozással szemben is. Félrehúzott száj és gyanakvó mosoly lesz talán hosszú időre az eredmény, ha támogatókat toboroz bárki Szlovenszkőn itteni uj magyar köny vkiadásnak. Az el nem helyezett könyvek a terjesztő raktárában hevernek, a nyomda követeli a számlák ellenértékét, a volt elnökség a gazdátlanná vált kiadások miatti felelősségen vitatkozik, a magyar kulturtársada- lom tagja pedig, akinek itteni magyar könyvet kínálnak megvételre, kétkedőn kérdi: vájjon valóban a magyar írónak és a magyar kultúrának lesz haszna belőle? — A szóban- forgó uraknak bizonyára használt, hogy a társaság közgyűlése elfogadta a bizottsági jelentést, — a szlovenszkói magyar kultúrának mérhetetlenül sokat ártott a nagy gar- r<tl hirdetett és szomorúé*, végződő akció. _ JUGO>GRIIiL I az Ön mulatója. Prága, Václavské nám., Phönix-passzázs. Polgári árak. Táncparkett. Oláh Dani cigányzene- kara. Vacsora 20 órától.