Prágai Magyar Hirlap, 1937. január (16. évfolyam, 1-25 / 4147-4171. szám)

1937-01-16 / 12. (4158.) szám

^vy Ma: Nagy rádió melléklet

I XVI. évf. 12. (4158) szám * Szombat ■ 1937 január 16

jn mii I WÍ E j£fr m /!/ \jjf» |K|j| jjjpjp'

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes ssám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. ••

SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHR.

Francia javaslat Londonnak és

Németországot fölszólítják,

hogy csatlakozzék az általános valutaegyezményhez

Mussolini is Mémetország és a nyugati nagyhatalmak kibékitésén fáradozik ■ Franciaország nem áliit politikai föltételeket a gazdasági kiegyezés elé ■ * Egyetlen feltétel: a márka leértékelése

Vai és ágyú

W Most már León Blum is rossz fiú lett, amiért Németországgal a gazdasági ki- egyezés útját keresi. Pedig nem valószínű, hogy a francia premier ma másképpen gondolkozik a hitlerizmusról, mint egy esztendővel ezelőtt, csak éppen Franciaország miniszterelnöke kénytelen néha olyan szempontokat is mérlegelni, amiket León Blum, a szocialista vezér valószínűleg nem venne figyelembe. Franciaország miniszterelnöke nem engedheti meg magának a világnézeti alapon való politikacsinálás fényűzését. Különösen nem akkor, amikor az elvekkel nem elvek állanak szemben — hanem számok. Számok, amiknek mindig nagy hatásuk volt a francia tömegekre. Nem egy példa van rá a francia történelemben, hogy amikor már eszmék és érvek nem hatottak, a számok ereje a Bastillenál hatalmasabb erődítményeket is rombadöntött.

A számok pedig most azt mondják, hogy az eddig követett gazdasági politika hibás volt, s több áldozattal járt az egyik oldalon, mint amennyi kárt okozott a másikon. Megbukott a gazdasági elszigetelődés elve, megbukott elméletben és megbukott a gyakorlatban. Németországot erről az oldalról nem .sikerült -engedékenységre bírni. A német tömegeket már a,világháború alatt is fantasztikus kísérletekbe lehetett jelszavakkal belehajszolni és az extraktumok és pótanyagok megint elég erősnek bizonyultak, hogy a gazdasági kiéheztetés programját megbuktassák. Természetesen meg lehet mosolyogni a vaj és az ágyú jelszavát, nem is túlságosan vonzó program s főleg nem egy jóllakott és gazdag nép szemében, amely úgy kapta meg az ágyuk és tankok biztonságát, hogy nem kellett ellenébe lemondania a vajaskenyérről — de azért hatását nem lehet tagadni. Nem szerencsés állapot, amikor egy hatalmas népet le kell szoktatni nagy nemzeti célok érdekében a hús- és a vajevésről, de vájjon melyik európai kormány lenne hajlandó polgárainak kényelméért nemzeti biztonságáról lemondani? Erre a kérdésre, azt hiszem, sehol nem hangzanék el olyan határozott nem, mint éppen Franciaországban. Azon tehát kár meditálni, hogy emberi szempontból okos-e ágyúra költeni azt a pénzt, amin a polgárok vajaskenyeret ehetnének, sokkal időszerűbb ezzel kapcsolatban egy másik kérdés: hogy vájjon közömbös-e a világnak, hogy a het- venmillió német kénytelen lemondani a vajról s még. ezer dologról, amire szabályos polgári életvitel mellett minden európai kul- turembernek szüksége van? A világnak gazdasági szempontból egyáltalában nem közömbös, hogy esznek-e vajat a németek vagy sem. S elsősorban nem mindegy Franciaországnak. Hiszen minden politikai ellentét és ősi vetélkedés mellett évszázadokon át szoros és intenzív gazdasági kapcsolat volt Franciaország és Németország között. Nincs is Európában még két természetesebb gazdasági partner — állapítja meg Richard Lewinson a világháború utáni korszak gazdasági problémáiról szóló hires könyvében — mint Franciaország és Németország. Az a kísérlet tehát, amely Németországgal szemben a gazdasági kiéheztetés elvét akarta érvényesíteni, nemcsak a németekre mért csapást, hanem a franciákra is. Sőt lehetetlen helyzetet teremtett gazdasági téren egész Európában, anélkül, hogy politikai téren komoly célokat ért volna el, sőt olyan kényszerhelyzetbe sodorta a Hitler-rend- szert, amiből csak yakmerő hazárdjátékkal

Páris, január 15. A francia-német garda- sági tárgyalások felökészitéséről a következő érdekes részleteket sikerült a Quai d‘0rsay- hoz közelálló helyről megtudni. Lenn Blum miniszterelnök és Delbos külügyminiszter a közeli napokban érintkezésbe lépnek az angol és az amerikai kormánykörökkel és javaslatot; fognak előterjeszteni arra vonatkozóan, hogy a három állam közös gazdasági könnyi- téseket adjon Németország számára. A javaslatot Bastid kereskedelemügyi miniszter dolgozza ki azoknak az infomációknak alapján, amelyeket részben Delbos külügyminisztertől, részben pedig Francois Poncet berlini követtől kapott. Beavatott helyen hangoztatják, hogy feltétlen gazdasági kiegyezésről nem lehet szó, ellenben azok a kikötések, amelyeket Németország elé fognak terjeszteni, semmi szin alatt sem politikai, hanem kizárólag gazdasági, sőt még inkább pénztechnikai természetűek, A legelső követelés az, hogy Németország csatlakozzék ahhoz az általános valutaegyezményhez, amelyet múlt év októberében kötött Franciaország, Anglia és Amerika s amelyhez annakidején a német birodalom vonakodott csatlakozni. A második feltétel, ami azonban az elsővel szorosan összefügg, a márka leértékelése.

A Quai d’Orsay optimista

Más helyen is megerősítést nyer ez a hir, azonban hangsúlyozzák, hogy a Németország elé terjesztendő terv feltételezi, hogy előzetes tárgyalásokon sikerül a birodalmi kormányt azoknak a politikai garanciáknak megadására rávenni, amelyek nélkül sem Francia- ország, sem pedig Anglia nem tarthat fenn szoros gazdasági kapcsolatot Németországgal. A Quai d‘0rsay-n remélik, hogy a francia gazdasági tervet London es Washington támogatni fogja, úgyhogy Leori Blum január

24-én, amikor Lyonban nagy programadó beszédét el fogja mondani, abban a helyzetben

lehet kitörni. S mert a németeket könnyű volt meggyőzni arról, hogy nincs sok veszíteni valójuk, viszont az angolok, de maguk a franciák — nem is szólva a többi jóllakott és gazdag nyugateurópai nemzetről egyre hideglelősebben vettek tudomást minden kockázatról. Tehát a gazdasági elzárkózás elve megint csak azok felé ütött vissza, akik alkalmazták, Ma már Franciaországban komoly gazdasági szakemberek nyíltan követelik a Németországgal való föltétien gazdasági megegyezést, mert hiszen politikai haszon nem származik a merev elzárkózásból, a gazdasági sebeket meg nemcsak az egyik fél szenvedi, hanem a másik is. Ami persze nem jelenti még azt, hogy Francia- ország lemond azoknak a biztonsági garanciáknak követeléséről, amiktől eddig, függőlesz, hogy hivatalosan bejelentheti a Németországgal való gazdasági kiegyezést.

De gyarmatokat nem!

Páris, január 15. A párisi lapok élénken foglalkoznak a francia-német gazdasági közeledés kérdésével és az Echo de Parisban Ma- rius Mouted gyarmatügyi miniszter nyilatkozik arról a kérdésről, hogy a gazdasági kiegyezés során Németország gyarmati követelései kielégítést találhatnak-e. A miniszter hangoztatja, hogy Németország gyarmati követelései nem jogosultak.

— De nem is gondolom — hangoztatta a miRóma, január 15. Tegnap megkezdődtek a politikai jellegű tanácskozások Göring és Mussolini között. Az első tanácskozás két és fél óra hosszat tartott és beavatott körökből úgy tudják, hogy nem kizárólag a spanyol kérdés került szőnyegre a két államférfiu között, hanem Anglia és Németország közötti viszony megjavításának problémája is fölmerült. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Olaszország közvetítőként lép föl Anglia és Németország között. A Havasiroda római tudósítója hangoztatja, hogy a tegnapi tanácskozásoknak tisztán politikai jellegük volt és a küszöbönálló gazdasági kérdéseket nem érintette. Fölmerült az a hir is, hogy Olaszország megpróbál Anglia és Németország között egy olyan gentleman-agreementet létrehozni, mint amilyet ő maga kötött a brit birodalommal.

Légiflotta-egyezmény és semlegesség

Páris, január 15. A Páris Midi római tudósítója azt a szenzációs értesülést közli, hogy Mussolini, aki állandó kapcsolatot tart fönn a Fo- reign Office-szal, azon fáradozik, hogy az angol—német barátság érdekében megpróbálja Névé tette a gazdasági összebékülést, egyszerűen számol vele, hogy a németektől kereskedelempolitikai fegyverekkel eztí a garanciát nem lehet kicsikarni, vagy ha igen, csak önmagukat csapják be vele, hiszen Németország semmi szin alatt nem hajlandó lemondani bizonyos törekvésekről, amelyekről azt vallja, hogy sorskérdést jelentenek számára. Külön kérdés, hogy a megjavult gazdasági helyzet kedvező légkört teremthet kényes politikai kérdések, meg vitatására is s hogy az egészségesebb európai fejlődés, a prosperitás érvei, a számok úgy az egyik, mint a másik oldalon nagyobb meggyőző erőt tudnak kifejteni, mint a mereven farkasszemet néző elvek és ideálok.

Különösen a középeurópai tapasztalatok támogatják a gazdasági elzárkózás elvének

niszter —, hogy Németország mai helyzetében elsősorban gyarmatokra gondolna. Ezt a kérdést a németek inkább politikai manővrirozásra használják föl. A birodalmi kancellár például, amikor „Mein Kampf“ cimü könyvét irta, ellene volt a gyarmatoknak. Öt akkoriban csak a határok kérdése' érdekelte és az a meggyőződésem — hangoztatta a miniszter —, hogy Németország vezető tényezőit ma is csak ez a kérdés érdekli. Éppen ezért mi politikai helyzetváltozásra a gyarmati kérdésből kifolyólag nem gondolhatunk. Gazdasági szempontból azonban természetesen én is kívánatosnak tartom, hogy Németország részt vegyen az általános békemunkában.

metországot rávenni, eddig folytatott spanyol politikájának megváltoztatására. A tegnapi két és fél óra hosszat tartó tárgyalásnak ez a kérdés képviselte a magvát. Mussolini állítólag kilátásba helyezte Göringnek, hogy amennyiben a német kormány hajlandó közeledni az angol álláspont felé, Anglia kész az angol—német légi flot- íaegyezményt aláírni.

Más francia lapok viszont arról tudnak, hogy gróf Ciano február folyamán Londonba utazik. Ezt a hirt, amely két nap óta cirkulál a francia lapokban, olasz hivatalos körökben nem erősítették meg, de nem is cáfolták. A Gazetta dél Popolo Ciano londoni utazásával kapcsolatban ma azt írja, hogy noha még nincs hivatalos terv a külügyminiszter londoni utazásáról s az időpont sincs megállapítva, de egyáltalában nem valószínűtlen, hogy az utazásra rövidesen sor kerül.

Francois Poncet az elnöknél

Páris, január 15. Lebrun köztársasági elnök tegnap este különkihallgatáson fogadta Francois Poncet berlini nagykövetet. A lapok értesülése szerint Francois Poncet a francia—német gazdasági tárgyalásokról tájékoztatta az államfőt.

bukásáról szóló francia teóriát. Mert sehol akkorát-nem bukott ez az elv, mint éppen Közép-Európában, ahol a természettől fogva egymásra utalt népeket zárta gazdasági karanténbe a politika. Anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik oldalon eredményt ért volna el, csak szaporította a megoldást sürgető problémák számát. A kiéheztetési kísérletek rendre csődöt mondtak s csak az autarkiáktól való szabadulás útját torlaszolták el. Agrárnépeket iparfejlesztésre, *ipari államokat mesterséges mezőgazdasági túltermelésre szorítottak, amiből soha sem az lett, hogy az egyik vagy a másik fél belátta helyzetének tarthatatlanságát, hanem az, hogy még mélyebbre ment el az elzárkózásban s megpróbált mindenütt önmaga boldogulni, ahol tegnap még a másik segítette.

Mussolini közvetít Anglia és Németország között