Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-06 / 280. (4129.) szám
8 1936 december 6, vasárnap. fárga Ferenc 6itrl essfzje (*) Sárga Ferencben az első pillanattól fog va r.em láttunk egyebet burleszkhösnél s ha nen lenne magyar jelenség, talán jóizüen mosolyogn is tudtunk volna rajta. így azonban, szabadjoi egészen őszintén megmondani, hogy szivszorulás kapunk, valahányszor neve felbukkanok a la pókban. Fészkelődünk helyünkön, szeretnénk ki somfordálni az előadásról, mint amikor az embei közeli hozzátartozóját látja valami ellenálhatat- lanul groteszk pózban tetszelegni a színpadon Igen, ha nem lennénk érdekeltek, mi is harsá nyan röhögnénk a többiekkel, átadnánk magunkat önfeledt gyönyörűséggel a nevetés langyos hullámainak, — így azonban szégyeíjük magun kát. A komikum lealacsonyít, — ezt a bergson; titkot mindenki tudja, aki valaha elszoruló szív- vei nézte végig, hov” kedves embere hogyan ugrál a színpadon a nézőközönség mulatattására. Aki ült valaha fagyos, riadt mosollyal hahotázó f-ergetegben. Pontosan ezzel az érzéssel figyeljük Sárga Ferenc megjelenését a világszinpadon. Li- babörös lesz a hátunk, ha jóíismert szemüveges arca hosszú orrával és nyomott homlokával megjelenik a lapokban, amint éppen Rómeót alakítja. Ha Sárga Ferenc ur történetesen albánnak születik, talán ugyanolyan elfogulatlan derűvel szemléljük szereplését, mint Európa és Amerika többi újságolvasója, aki ebben a keseTÜ világban nevetni is akar egy kicsit. S mi volna nevetségesebb, mint a komikus figura, aki korszerűtlen romantikus pózban egy ugyancsak kikopott verses rémdrámában lép fel, testét nem rászabott ócska páncélzat borítja, hősi gesztusai közben hol a sisak csapódik orrára, hol saját sarkantyúiban bukik el, hol meg hatalmas kardja roskad a nyaka közé, hogy menten lefejezné, ha a kard történetesen nem fából lenne. Növeli természetesen a komikumot, hogy a hős maga mindezt halálos komolysággal műveli, ő hisz abban a korszerűtlen romantikában, amely szivét megejtette. Rabja egy életszemléletnek, amely régen a múlté, rabja egy életstílusnak, amelynek hajdani heroizmusa ma már csak nevetőgörcsöket csiklandoz ki a kortársból. Megvágjuk, hogy jóleső érzéssel vettük tudomásul a Sárga—Darkó ügy befejezését, nem ezért, mert a „szerelem diadalának*4 ezt a füzetes irodalomba illő változatát különösen szivünkön viseltük, hanem azért, mert az úgynevezett jam- pee-mentalitás kínos jelentkezését láttuk az egész ügyben. Nem akarunk általánosítani, természetesen tudjuk, hogy a magyar fiatalság soraiban felkészült, komoly, lelkes és reális életszemléietü ifjak vannak, szerencsére, sokkal nagyobb számmal, mint „jampecek**, — de a kívül- és távoleső magyarok, a kisebbségi sorsban vagy idegenben élő családtagok ezerszer fájdalmasabban érzik, hogy mit jelent, amikor ennek a leszegényedett, erőiben megfogyatkozott nemzetnek még mindig akadnak olcsó romantikában, párbajheroízmusban, táncparkettkulturában vitézkedő if)ai. Az egyik budapesti lap newyorki munkatársának tollából nagyon megszívlelendő tudósítást olvastunk a minap Sárga Ferenc esetéről. Minden szavát aláírjuk. Megértjük az amerikai magyarokat, hogy szégyenletükben nem mernek elmenni a társaságba, a klubba, az egyesületbe, az irodába és a műhelybe, ahol évtizedeken keresztül becsületes munkával, józan okossággal, férfias küzdelemre- termettséggel tiszteletet vívta ki maguk és magyarságuk számára. Az amerikai lapok oldalakon keresztül írnak Sárga Ferenc ur kilenc párbajáról, közlik a fényképét, ahogyan meztelen mellel, hősi pózban áll a fényképezőgép lencséje előtt és feje felett suhogtatja a párbajkardot. S az amerikai közönség a hasát fogja a röhögéstől. Különb burieszket igazán Chaplin sem találhatott vo’na ki, — nem, nem is Chaplin, hanem ennek a Sárga Ferencnek hü mása: Buster Keaton, a bánatos arcú, amsrikai Don Quichotte. Már arra a szóra is röhögnek az amerikaik, hogy párbaj, — hát még amikor meglátják a „párbajhőst**, aki kilencszer egymásután... A világirodalom ismeri ezt a figurát, „A hetet egy csapásra** cimü népszerű mese szabója szerepében is felléphetne Sárga Ferenc ur, de akár Mark Twain felejthetetlen humoreszkjében is, amely egy derék yankeet, már nem is tudom melyik, feudális uralkodó udvarába küld csodákat megélni és csodákat művelni. Sajnos, ehhez az ellenálhatat- lanul röhögésre ingerlő figurához odaképzelik az amerikai és nyugateurópai olvasók Magyarországot háttérnek. Mert ha nem képzelnék oda, semmi baj nem lenne. Ha Sárga Ferenc ur azt csinálná, amit annyi becsületes magyar artista, aki mikor átlépi a cirkuszi porondot, valamilyen fantázianévbe burkolózik és beüszíezi az arcát. De azért akármennyire lehangoló is Sárga Ferenc esete a romantikával, mégis van tanulni való benne. Jó lenne, ha az a pesti fiatalember, aki bálkirályi és párbajhősi álmokat melenget képzeletében, alaposabban szemügyre venné ezt a Sárga-ügyet, hatásával együtt. Jó lenne felfigyelni rá, hogy az a romantikus korszak, amelynek Kárpáthy Zoltán volt a hőse, már régen véget ért, véget ért sok mindennel együtt, ami fedezetet szolgáltatott ehhez az életstílushoz. Noszty Feri egyike a legrokonszenvesebb alakoknak a magyar irodalomban, van benne valami a jólelkü magyar svíhákból és a nyalka daliából, — de Mikszáth maga is intelemnek, enyhe, atyai hangon megfogalmazott dörgedelemnek szánta a magyar társadalom életveszélyesen romantizáló polgársága felé. Malicia és váteszi intelem volt ebben a szép és rokonszenves könyvben s nagy kár, hogy nem azt érte el vele Mikszáth, amit akart. Nagy kár, hogy olajat öntött ve'e a romantika vigan lobogó tüzére. De ha Mikszáth el is tévesztette a hatást, közben a történelem hidegzuhanya alatt volt alkalma a magyar társadalomnak kijózanodni a romantika mámorából. Ki is józanodott. g hogy ez a kijózanodás teljes legyen és megérlelje azt az uj reális, magyai életszemléletet, amely nem párbajhősöket, hanem egyszerűen csak embereket akar nevelni egy nagyon tehetséges, életrevaló és mélygyökerü nemzet fiaiból — kellenek az ilyen elrettentő példák. Sárga Ferenc burleszkje remélhetőleg ki fogja [ ál rándítani azokat is a párbaj- és leányszöktető- j romantikából, akik még mindig mélyen ülnek benne. Sárga Ferenc párbajain, szerelmi regényén' Az újságírás négyszázéves jubileuma ■ 1536-ban Velencében születelt meg az első hírlap ■ A magyar újságírás történetében Pozsonyé az elsőség dicsősége ■ • ■ „A Magyar Hírmondó első esztendeje“ kerülő delikvenst. Rengeteg összeütközése tá- imadlt olvasóival is, akik aztán lemondták a lapot, de a szerkesztő kitartó gyűjtőmunkája hamar pótolta az elvesztett haragvókat. Rát egyébként nagytudamányu ember volt, azonban matematikus. S mivel ezen a téren cikkekkel nem terhelte olvasóit, más tudományos irányokban irt ismeretteresztő közleményeket. Ennek következményeként viszont néha óriási baklövések keltettek újságjának hasábjairól visszhangot. Mindent egybevetve a „Magyar Hírmondó1' mozgalmas és mulatságos olvasnivalóként kopogtatott be előfizetőihez. A magyar hírlapok száma Rát kezdeményeI zése ellenére lassan szaporodott, bár hovatovább háromra emelkedett. Közülük egy maHetenként kétszer, szerdán és szombaton' került ki a sajtó alól, előfizetési ára helyben egy esztendőre hat forint, egyes példány ára „tiz pénz" volt. A szerkesztést, néhány levelező tudósító közreműködésével, Rát Mátyás egyedül látta el s pan aszkodott is mlati a sűrűn a szerkesztői üzenetekben: „távollakozó tudó siló jó barátaimon kívül semmi segítő társam nem volt és most sincsen". A politikai hatóság a nyomtatott betűre nagyon vigyázott s majdnem minden kényes és veszélyes témáinak számított, amit érdemes lett volna megírni. Ilyenképpen a Magyar Hírmondóiban gyakrabban jelentek meg tudósítások Amerikáról és Indiáról, mint Magyarországról. A lap különben magán viselte szerkesztőjének egész egyéniségét. Ahol nem kellett hatósági korlátoktól tartani és igazságtalanságot sejtett, kegyetlenül apróra vagdalta a tollára igyar volt, egy latin és egy német. Latinul adta ki Bél Mátyás az ugyancsak Pozsonyban nyomtatott újságját, a „Nova Posoniensa“-t. Németül pedig a budai „Ofner Zeitung" jelent meg. A ma<rvar hírlapok száma az 1848-as szabadságharcig már nyolcvanra rúgott,, de a szabadságharc leverése után csak négy hirlap maradt meg innagal. Az 1837-e^ kiegyezés jután pedig valóságos újsága lapító láz terjedt el és két év alatt hárcimiszázüinszonnégyre ugrott fel a ma^ar hírlapok száma. A sajtó történetéihez tartozik az uttürő Rát Mátyásnak egyik beszélgetése is, melyet barátai jegyeztek fel. A győri Dunaparten sétált a nyakas szerkesztő, mikor egy református lelkész ismerőse megszólította: — Mit szemlél itt szerkesztő uram? — Futó vizet, tűnő habot ... és az emberék sorsáról elmélkedem. Mi is úgy merülünk fel és tűnünk le, mint a hulláim a folyóvizén. Talán még nyomunk sem marad, mint annak a habnak ott ni . . . — Hát akkor mire való az elfutó időt újságban megörökiteni? — kérdezte tovább ismerőse. — Arra, hogy példa legyen a következőknek: ne essenek ugyanazokba a hibákba, mint mi. Nagy hivatása lesz ennek a mesterségnek a jövőben, amikor egyre többen fognak hinni benne! — válaszolt szinte ihletett jóstehetséggel a régi szerkesztő, előrelátva a mi századunkat, amelyben dübörgő rotációsok százezrével ön- tik az újságokat s mig egyfelől naponta öt földrész eseményeiről tájékoztatnak, másfelől annyira egyéni életszükségletünkké fejlődött a sajtó, hogy nélkülözését a legtöbb ember már elviselhetetlennek erezné. A pozsonyi SzMKE gazdag munkaprogramja Pozsony, december 5. Csütörtökön este tartotta meg a SzMKE pozsonyi fiókja december havi választmányi ülését dr. Jankovics Marcell országos elnök jelenlétében. Dr. Párkány Lajos a főtitkári és pénztárosi, Császár István pedig a titkári jelentést terjesztette elő. Utóbbi foglalkozott a magyar iskolaalap létesítését célzó és a tél folyamán rendezendő magyar bálokra vonatkozó előző ülés! határozatával, majd ismertette a márciusban Pozsonyban tervezett reprezentatív magyar képzőművészeti kiállítás már folyamatban levő előmunkálatait. A verspályázat, illetőleg a versszövegek megzenésítését célzó javaslatot az ülés az országos elnök oly módosító javaslatával fogadta el, hogy a magyar költők meglévő és ily célra megfelelő költeményei zenésitendők meg, pályázat kiírásával, a szükséges pénzügyi fedezet előteremtése esetén. Császár titkár bejelentette, hogy már folyamatban van a pozsonyi köz- és nyilvános magyar könyvtárak összeírása. Bejelentette még, hogy az uj év elején megindul a nagyobb- arányu taggyüjtési propaganda. Seidl Sándor mesedélutánok rendezését ajánlja, 50 filléres olcsó belépővel. Ezután dr. Reinel János, a kulturbizottság elnöke számolt be a bizottság tevékenységéről és a közeljövőre megállapított gazdag programjáról. A választmány köszönettel vette tudomásul Reinel János jelentését és előterjesztéseit, amelyekkel kapcsolatban dr. Szemző Pál ajánlatára, még elhatározta, hogy az egyesület a tavasz folyamán nagyszabású Jókai-matinét rendez, egyúttal kifejezésre juttatta a vidék részére való népies előadások szükségességét is. Élénk vitára szolgáltatott alkalmat a szegény magyar iskolásgyermekek karácsonyi segélyezése. A külső pozsonyi negyedekből bejáró, többnyire magyar munkanélküli családok gyermekei ruházat, cipő és napközi élelmezés tekintetében legnagyobbrészt a legsiralmasabb viszonyok között látogatják a pozsonyi iskolákat, amelyekben a megosztott tanítási rend miatt egész napon kénytelenek tartózkodni, miután a gyakran többkilométeres hazavivő utat csupán egyszer tehetik meg, emellett gyakran étlen-szomjan töltik ebéd- és szabadidejüket. Öllé Lajos beszámolt a Dornkappelről a városba bejáró 95 magyar gyermek vasúti jegyeinek kiadásáról. Seidl Sándor a karácsonyi elosztást illetőleg családi csomagok kiosztását ajánlotta. A választmány úgy határozott, hogy a ligetfalusi 200 szegénysorsu magyar gyermek karácsonyára dr. Jankovich Marcell támogatásával ezer koronát utal ki, természetbeni szükségletek bevásárlására, másrészt a névtelen adományozótól a pozsonyi SzMKE részére érkezett 350 koronányi adományt 600 koronára kiegészítve, a dornkappeli hasonló sorsú gyermekek javára utalja ki, egyben utasította a titkárt, hogy az iskolaügyi bizottságot a karácsonyi segéllyel és a tejkiutalással kapcsolatos sürgős intézkedések megtétele miatt hívja össze. A megüresedett választmányi helyeket végül Stelczer Árpád, Dudás Ferenc is Horváth István személyében betöltött élt. közülük öt Parisból, három pedig Madridból. 1780-ban jelent meg az első szám a következő teljes címmel: „A Magyar Hírmondó első eszentedeje, azaz 1780-ban költ tudósító levelei. Posonban, Patzkó Ferenc Ágoston betűivel". Óriási választék! Legolcsóbb árak! | Pausz T., Kosle© 8 n Üveg — porcellán — vilSanycsiSIárok! |||||||||||||||||||||||||||||||l!!llilllllll||!lllllllllllll!lltlll!llllllllilllllllllllllll!lll!ll!llllll!l!illillllllllill!ll!lllllilllllllllllllllllilll!l!illllllilllllillll Modern képkeretezés, üvegezés lllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Telefon 2423 Alapítva 1833 ' (:) Budapest, december 5. . Európa négyszáz éve olvas újságot. A kul- turíejliődés legmozgalmasabb ágának ezt a me- - gyedik centenáriumát Olaszország hatalmas • történelmi sajtókiállitás keretéiben fogja jövő- s re megünnepelni a hozzá légiilöbib helyen: ; Velencében. 1 Mert a lagúnák városában történt, hogy ‘ az 1536. év végén rendeletet adott ki a Tizek Tanácsa, amely szerint a II. Szol,imán szultán i ellen folytatott háború eseményeit, politikai, : üzleti híreit naponta le kell írni s elegendő ■ példány számban kinyoimatva a nobilik, keres- > ikedők, bankárok, közpolgárok kezébe kell 1 juttatni, hogy a köztársaság népét mende- ; mondák ne vezessék félre. így született meg az első hírlap, . amely 1587 januárjától mindennap megjelent . s rövidesen nagyon kapós lett. A jótorku ve- . lencei rikkancsok ettől kezdve száguldozták ■ be a Rialto környékét a különböző piazzákat, ■ vicoiokat, lobogtatva minden déliben a friss nyomtatványokat s a legkisebb értékű réz;! pénz, a „gazella" nevét kiabálva, mivel ez volt az egyes példányok ára. A gazetta név az- ; tán ráragadt az újságra s általánosító megje■ tolásként mindmáig tartja magát, számtalan uj Gazetta cimü újságot hozva a világra. Az első hivatalos velencei lap hosszú ideig versenytárs nélkül teljesítette feladatát s csak későre, 1615-ben követte példáját a német Frankfurter Journal, nyolc év múlva a Renaudoí Theophrast szerkesztésében megjelenő párisi Journal s 1637-től fogva az angol Iníel- ligencer. j A velencei sajlókiáilitáson a Magyar Nemzeti Muzeu.m is bő és érdekes anyaggal vesz részt, melyet a magánosok birtokában levő gyűjtemények még gazdagabbá tesznek. Az anyag legbecseseblb kincsét az első magyar hírlapnak, a „Magyar Hírmondódnak fennmaradt példányai alkotják. Ez a harcias újság 1780-ban indult és ötvenhat évi fennállás utan pontosan száz év előtt szűnt meg. A hírlapot egy nyakas, de nagyon eredeti észjárású kálvinista prédikátor, Rát Mátyás indította meg Pozsonyban s Budára telepitett pótkiadóhivatallal terjesztette, persze a kor vis zoinyokhöz mérten mérsékelt sikerrel. A lap nem tudott megélni, de a konok szerkesztő 'megbukni sem engedte. Rát Mátyás a göttingai egyetemről került vissza Magyarországra s amikor első próbálkozására nem választották meg lelkésznek, hátat fordított a tiszt elet esi pályának s a lap hasábjain mondta meg mindenkinek véleményét a világ folyásáról. A sajtónak ez a lelkes úttörője 1779-ben bocsátotta ki előfizetési felhívását „Előre való tudakozás" címen: „ha vajha találkoznának-e elegendő számmal Hazájokat és nemzetüket igazán szerető magyar hazafiak, akik anagyar nyelven Írandó uj Hírekre, vagyis Hírmondó levelekre szert tenni kívánnának" . . . Az előfizetési felhívások abban az időben I rendszerint nem végződtek valami túlságos eredménnyel, mintahogy kevéssel előbb Csokonai is megjárta, aki verskötetére évekig |gyűjtött, mégsem volt 'képes nyolc előfizetőnél ! többet toborozni. A „Magyar Hírmondó" nagyobb zajjal és több magabizással kínálta áruját. „Arról fedelek, — szólt a felhívás — hogy akármelyik |külföldi újságnál is ezek a Magyar Hinmoaidő 1 levetek alább valók nem fognak lenni. Költ jj Posonban, Sz. Jakab havának napján". Rát Mátyáshoz mégis jobban seregi ettek az előfizetők, mint Csokonaihoz, líáromszázíizennyolc prenumeráló akadt, Ibim ...ni lé s szánalas virtuskodásán kacag a világ. Ezt il- 1 lik tudomásul venni. S nemcsak Sárga Fcrencre vonatkozóan, — hanem párbajra, leányszöktetés- re s mindarra, ami ehhez az egész életszemlélet- l hez hozzátartozik.
