Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-06 / 280. (4129.) szám
4 1936 december 6, vasárnap. BECS—PÁRIS Irfa: Neubauer Pál már adyendrés húrokat pengetsz: Bakony, forrongó eszmék, barrikádok, Montpar- nasse, népfront, Camelöts du roi, no meg Blum, Léon Blum. Nem Léon Daudet, a rojalista vezér, aki levitézlett, hanem Léon Blum, aki feltört. Ha Bécs csökönyösen ragaszkodik Schönbrunnhoz, a „Maskerade“- hoz és az „Allotriá"-hoz, Párisban minden bizonnyal más táncot lejtenek, mint ahogyan más táncot lejtettek a nagy forradalom idején is, amikor a boldog Ausztria még mindig házasodott. Ezzel szemben Páris, «— gondoltam kéjesen, amikor leszálltam a vonatról és ott várakozó régi barátom gondjaira biztam j magam. Nem dőltem be annak, hogy Páris- J bán mindenki ragyogóan beszéli a franciát, hogy a kékzubbonyos munkás előkelő ká- váházba ül be, ahol úgy szolgálják ki, mint a polgárt. Nem szeretem a „keletről“ érkező utas homályosan borongó vagy éppenséggel kritikátlanul lelkesedő felfedezéseit, j Stefan Zweiggal ültem egyszer egy salz- ! burgi kávéházban, amikor a főpincér anti- | demokratikus gyorsaságggal tuszkolt 'ki egy jjj odatévedt munkást. Zweig védelmére kelt | a munkásnak és követelte, hagyják és szol- I gálják ki. Zweig közismert személyiség I Salzburgban és az egész kávéház egy emberként melléje állt. A vitába beleszólt Herr- mann Bahr is, aki lengő szakállával profé-- tásan festett. A munkás •— talán kissé kapatos volt <— egy darabig bután nézte a két írót, azután meglepő kadenciával az öregapjukat emlegetve szidalmazni kezdte I őket, hogy a fene egye meg, jól tudja, ennek a két urnák palotája van Salzburgban és akkor még ők adják itten a kávéházban a nagyot! Inkább fizessenek neki egy kávét vagy valami szeszes italt és ne járassák a szájukat. Krescsendós fokozással felbömbölte magát az antiszemitizmus magas C-jéig, amelytől tudvalevőleg nincs sima visszatérés a józanság tóni'kájáig. Kidobták. Öt illemperc után (vagy, mert nem óhajtották a vele való találkozást az uccán) távozott Zweig és vele távozott Bahr. Kissé igy távoztam én is első párisi találkozásom színhelyéről. Nem kávéházról és munkáról volt szó, de Franciaországról és a népfrontról. Igen rendes emberek a bará-j taim, akik körében erről szó esett, sőt közel állnak Romain Rollandhoz. Hogy próbára tegyem őket, magabizó kékzubbonyos grandezzával egy kis. poitikai kávét rendeltem, hangoztatván, hogy a francia népfront korában tehát végleg levitézlett Léon Daudet és a ,.király rikkancsai" tönkrementek. Percnyi habozás nélkül félreértették szavaimat és átvették a salzburgi munkás szerepét. Nagynehezen tudtam csak őket megnyugtatni azzal, hogy — Bécsről meséltem nekik. Helyesebben Schönbrunnről. Öt illemperc után (vagy mert nem óhajtották a további velem való beszélgetést) távoztam a kávéházból. Nem indultam a párisi ,,Mas- kerade“ és , Allotria" felfedezésére, de keresés nélkül bukkantam rájuk. Legközelebb felvázolom, hol és hogyan. Csodálatos: Bécs nem változik, akárcsak a szépasszony, akin nem fog az idő. És még csodálatosabb: Páris állandóan változik és mindig változatlan marad. Az lehet, hogy sem a Bourbon-kirá- lyok, sem Napóleon nem ülnek a francia trónon, nemcsak lehet, hanem igy is van, — mégis ott ülnek és velük minden, ami •nincs. Ez nem politikum, sőt legkevésbbé az, ez légkör, étel, kedély, daccal és humorral való vállalása annak, amit Páris teremtett, arisztokratikus ragaszkodás egy hitvalláshoz ... De ezt már elmondtam Béccsel kapcsolatban és nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Ezért teszi okosan, aki Bécs- nek veszi az útját, ha Nyugatra indul. íRóma utcáin Irta: Borsody István Nyugatra az ember ma leplezetlen izgalommal indul útnak. Nyugat a középeurópai ember számára ma sokkal nagyobb mértékben az ígéret földje, mint a régi világban, talán azért, mert Páristól nem az adyendrés Bakonyt várja, hanem az agyonreklámozott „forrongó eszmék" megvalósulását. Okosan teszi, aki Becsnek veszi útját, már csak azért is, mert Bécsben nem forronganak az eszmék, Bécs jó előkészítés, brómos megnyugtatás, nem érheti kellemetlen meglepetés, szellemi baleset azt, aki nem sajnálja az osztrák fővárostól az időt és huszonnégvórás ottani tartózkodás után megy tovább Svájcnak. Mondhatnám, Bécs olyan, mint a szép-j asszony, akin nem fog az idő, szépasszony, aki nem változik. Ha lenne ilyen szépasz- szony, a férfi megunná. Bécset nem unod meg, bár minden báját régen ismered. Karinthy rajzol meg két asszonyt, akik a háború kitörésekor találkoznak és megállapodnak az ui ruhákban. A világháború' tombol, 1916-ot írunk, újra találkoznak és újra az uj ruhákat vitatják meg. Kitörnek világszerte a forradalmak, trónok omlanak össze, ők egyre szinte ugyanazokkal a sza-j vakkal az uj ruhákról beszélgetnek. Hát] ilyen Bécs. A két szépasszony megenged-' heti magának a gondolattalanság és felületesség fényűzését: szépek. Bécs ugyanígy tesz. Bármi történik, nem változik. Megengedheti magának: szép. Az lehet, hogy a Habsburgok nem ülnek a Burgban, nemcsak lehet, hanem igy is van, mégis ott ülnek és velük minden, ami nincs: a múlt, •amely jelenebb jelen a valódi jelennél. Ez nem politikum, sőt legkevésbbé az, ez légkör, étel, kedély, életfelfogás, daccal és humorral való vállalása annak, amit Bécs teremtett, ami egyszerivé és világhírűvé tette, arisztokratikus ragaszkodás egy hitvalláshoz. Schönbrunnban most volt először újból „udvari bál" udvar nélkül. A régi kandallókban lángolt a tűz, amely nem melegített és mégis minden ott szorongott előttük: melegedtek az emberek, melegedett Bécs. Sokan azt mondják erre, hogy a maradiak adtak Schönbrunnban egymásnak találkozót. Én a biedermeyer, az empire, a sajátosan bécsi világ megelevenedését láttam benne és a karcos Heuriger, Grinzing bora jottányit sem különbözik az „udvari bál" izétől. A kettő összetartozik és ahol nincs Grinzing, ott nincs Schönbrunn. Ami nem áll éppen csak Grinzingre és Schönbrunn- ra, hanem a világ minden helyére. Nem helyhatározó ez, hanem tradíció ápolása. Egyébként úgy látom, hogy ez a „maradi- ság" az emberiség legszebb fejlődése. Hallom az ellenvetést és ennek okából újból szerényen megjegyzem: nem politizálok. „Politisch Lied — ein hásslich Lied", mondja Shakespeare, aki annak ellenére, hogy számára Csehország a tenger mellett fekszik, értett a politikához. Valahogyan érezhette ő is, hogy Grinzing miért fekszik Schönbrunn tőszomszédságában, ha nem is igy van. A geográfia magyar neve: a föld rajza. Úgy láttam, hogy a lélek rajza fontosabb. Ezt felejtik ki gyakran a politikusok. 4» Ezzel szemben Páris. A közbeeső utat hálókocsiban teszed meg és alszol. Ezt iól teszed. Buchs osztrák határállomástól Bé- csig elgondolkodhatsz azon, hogy mi a különbség a között, hogy a svájci szövetségi elnök mindennap villamoson megy a hivatalába, viszont egy indiai maharadzsa vagy a maláji szultánok egyike tiz herceggel viteti nyoszolyáját, ha a népnek megmutatkozik. Azt mondják a hozzáértők, hogy a svájci nép boldog, a maláji boldogtalan. Lehet. Persze, eziránt is népszavazást kellene elrendelni. És akkor az derülne ki, hogy ha boldog a svájci, nemcsak azért boldog, mert az elnök villamoson vagy gyalog megy a hivatalába. A maláji és indus nép pedig nem azért boldogtalan és elégedetlen, mert a maharadzsát tiz princ cipeli. Lévén a maharadzsa egy óriási hatalomnak az előretolt állása és exponense. Ez az óriási hatalom pedig éppenséggel nem ázsiai, hanem európai és olyan alkotmánnyal bir, mint Svájc. Mikor ennyire jutottam a gondolataimban, elaludtam a hálókocsiban és francia földön ébredtem fel. Páristól egy órányira Szeptefmlbear derekán érkezeim Rómába. Idegen városiban legelsőnek az uccákkal találkozik az ember. Nagyvárosok nagyjában egyformák. Reggeli hangulatiban vitt a taxi a Tenmini pályaudvarról Róma uccái félő. Frissen Locsolták az úttestet. Miég nyár volt. Szeptemberben miég kánikula van Rómában. A rendőrök fehér egyenruháikban világítanak. Most — novemberben — már a 'fasiszta divat szerint feke't uniformis járja. Aiz első, ami meglepett Róma uccáin, a romok voltak. A Colosseum, a Fórumok, a Termák ... A parkokban a pálmákat hamar megszoktam. Szinte furcsa már arra gondolni, hogy Prágában, vagy Eperjesen nincsenek pineiák, pálmák, citromfák ... A házakon zsalus ablakok. Nincs diupla üveg. Egy is elég télire. Fontosabb a zsalu, ami oltalmat nyújt a meleg ellen. Olajbogyókat kínálnak és forró gesztenyét az utcasarkokon. A kirakatok nem, különösek. Ugyanazt árulják az üzleteikben, minit egyéb országokban. Csak a nagy áruház ritkaság. Rengeteg, bár van mindenfelé. De ez nem „lokál". Büffének lenne nevezhető, ahol jó aperi- t ivókat kapni, süteményeket és az olcsó feketekávét, a közkedvelt esipressót. Az olaszok igénytelenek. Reggelire beérik egy feketéivel. Ezekben a bárokban többnyire trafik is van. Mert dohányozni, azt ugyancsak szeretnek! Jó erős cigarettáik vannak. És a nikotinnak nincs olyan rossz híre, mint nálunk. Nem félnek tőle és nem védekeznek ellene. Sehol se láttam, hogy gyerekek cigarettázzanak. Itt ez föl se tűnik: hét éves gyerek tüzet kért tőlem . . . Ügyesek az olaszok. Ügyesen mozognak az emberek és az autók. Tülkölés, csilingelős ismeretlen. Nappal sehogyse figyelmeztetik a járókelőket, egyszerűen vakmerőén elsuhannak az utók, hogy szinte súrolják a testet. Eszeveszetten hajtanak. De valahogy nem történik baleset. Ahány sofőr, annyi Nuvolari... Végtelenül ügyesek: nem hiába az olaszok a világ legelső artistái. Este reflektorokkal fény- jelenzek az autók. Tülkölést eddig egyszer hallottam, miitor tűzoltók süvítettek végig az uccán. Nekik szabad. Az olaszok nincsenek tisztáiban vele, mikor van meleg s mikor hideg. Érzéketlenek az időjárással szemben, ősszel hirtelen hidegre fordul az idő, ők tovább járnak lenge, déli ruháikban. De egy bizonyos naptól kezdve téliesen öltözködnek: prémekben, bundákban. Közben újra meleg lehet, de nem vesznek róla tudomást. Tovább burkolóznak sálijaikba . . . A nők rémesen ki vannak festve. Körmök, ajkak, minden. Ez nem jelent f rivolt mondain- eéget. Hiszem Róma. olyan szolid város, nincsenek éjjeli mulatók, párisi élet . . . De festik magukat! Itália a festék és az ecset hazája. Ahol R&ffaal, Tlzian, Tintoretto és a többiek a szinek zseniális művészei lehettek, ott mindenkinek van valami köze a festékhez. A nő nem él társadalmi életet A családi élet szigorú, a nő nem az uocára való. A kávéházakban többnyire férfiak ülnek. És milyen unalmas kávéházak! A férfidivat annyiban különleges, hogy szokatlanul hosszú zakókat hordanak. De amiben utóiérhetétién az olasz nő és férfi — az a mozgás szépsége. Mennyi grácia van az olasz nő legkisebb mozdulatában! Apránként vásárolók az egyik trafikban, hogy minél többiét h.áljaim a kiszolgáló signorina hangját és I lássam kezét, ahogy a bélyeget leszakítja és átadja . . . A mozi a legolcsóbb szórakozás. Egy líráért jó helyen lehet ülni. (Nem egészen korona ötven az otthoni pénzen.) De nincs sok öröme az embernek a filmekben. Az amerikai ka- landor-f Iliinek hódítanak És minden olaszra van szinkronizálva. A mozi nem finom szórakozás. De bol szórakoznak egyáltalán a rómaiak? Sehol. Aliig van néhány igazi lokál. Ezekben föltűnően sóik magyar nevű artista szerepel: Dodó Faragó, Erzsi Paál, Marika Horváth, Lajos Ónody, Ilonka Simon. De a Baedeker is lemondóan megjegyzi: „Valódi éjjeli élet nincs Rómában". A színházak pedig csak december második felében nyitnak. Akkor kezdődik a szezon. A plakátok már kint vannak. S az olasz királyi opera tagjai közt ilyen nevek szerepelnek: Toti Dal Monté, Éva Parlato, Erna Sack, Benjamino Gigli, Aure- liano Pertile, Tito Schipa, Pietro Macagni. stlb. Olaszország nemrég háborút viselt. A nyomai ma már szelídek. „Négus könnyei“-nek hívnak egy borfajtát. Aibesszin babák jöttek divatba és csokoládé Tropankelmek. De látni gyarmati katonákat is: élő aszkarikat, rettenetes fekete arcbőrrel és színes uniformisban. Vagy háborús levelezőilapok: párjától búcsúzó katona . . . Rossz emlékek. A Capitolitim alatt egy ketrecben a római farkasok élnek. Mellettük egy kalitkában a római sas. A római impériuim szimbólumai. De szimbólumok a vaskarika gyiixük is a kezeken: az aranyat föláldozták a ka,za oltárán. A belváros területén Rómáiban csak autóbuszok járnak. A villamosaikat kitelepítették a külvárosokba. Milliós város Róma. De nem metropolis. Milánó sokkal forgalmasabb. Az ujsá'gstandokon szembetűnő a sok magyar újság. Akárhol összeszámolok nyolc-tiz pesti lapot. Színházi Éleit mindenütt kapható. Prágai újságok köziül Prager Tagiblatt, Prager Presse, Die Zeit van meg mindenütt. Egyszer lá t Lám Ceskó Slovot ja és Aboj t á ,, D.q egéSebesl Ernő: Uj Zaharotlok jönnek!!! Nem fogott rajta átok s milliónyi Vad szitok zord leikéről mind lepattant. Az élet gyilkos, hosszú útját róni Csak azért tudta, mert a Láthatatlant: A Rontás démonát lekenyerezte. Csak játszott, s játszott csúf Halálfejekkel S hogy szemében már nem kéklik több reggel, Most ujjongást hiv életre a veszte. Mlnékünk ö hozatta el a Poklot, S aranyhegyei terhétől fuldoklott A Föld s most némul sodra vérözonnek. Mind hiú ábránd. A véres Üzemibe Egymást kergetve gyors parancs üzen be: A Halál él! S uj Zaharoffok jönnek!!! szén váratlan a sóik magyar fordítás a könyvesboltokban. Nincs kirakat, ahol ne lehetne megtalálni Körmendi Ferenc összes müveit A többiek köziül Bús Fekete, Zilahy Lajos, Földi Mihály fordul elő a leggyakrabban. Magyar exporíirodalom. De kifejezd azt I is, hogy mi érdekli az olasz olvasót Nem a legkomolyabb irodalom. De a könyvet szeretik. Rengeteg uceai könyvpiac van állandóan Roma-szer te. Az olaszoknak van egy nagy elő- inyük a műveltség terén: a művészetek iránti l fogékonyság. Képek, szobrok — nálunk ezek ja dolgok a szépleikek furcsa passziói közé tartoznak. Az olaszoknál természetes tartozéka az életnea. Hiszen akáíhová néznek, akár- hóvá lépnek, mindenütt művészet és szépség fogadja őket. Sok konflis vau Rómában. Főleg az idegenek számára. Idillikus jármüvek cilinderes ko- Icsissal, piros kerekekkel. É's akik kocsik áznak, Róma romantikus vendégei többnyire: a nászút ások ... A. kocsis előkelő ur, nem ázák-fázik a bakon, mert gondosan be van takarva, ha rossz az idő és óriási esernyőt nyit ki- a feje fölött. Emellett idegenvezető: buzgón magyaráz. Annyit biztosan tud Róma nevezetességeiből, amennyire a nászutasoknak I szükségük van . . . A pénzzel egy kis baj van. Minden fasiszta | szigorúság ellenére sok a hamis. Amig Dem | voltam óvatos, számtalanszor történt, hogy ine-m fogadták el huszlirásomat. Ez az ominózus érme. Rögtön kéznél van egy mérleg a pénztárak mellett. Ráteszik, vizsgálják és megállapítják, hogy rossz . . . Pedig különben igazán rend van az idegenforgalom terén. Kiirtották az olasz utazások régi regényes kellemetlenségeit: a koldusokat és az idegen tájékozatlanságára számitó árakat is. Nem || skell már alkudozni Olaszországban. Meglepő, hogy mennyire tudnak az olaszc-k franciául, liléivé nem tudnak. De a latin nyelv rokonsága olyan erős a két nyelv közt, hogy az olasz nyelv egy kis mozdulattal már franciát mond. Ugyanazt érzem, mint mikor dánokat hallottam rosszul beszélni németüL Nemzetek, melyeknek ilyen rokon a nyelvük, hogy hogy nem élnek egyetértésiben? — csodálkozik az én magyar lelkem. Mi magyarok test vér tel énül Európában úgy vágyunk a rokonságra. Milyen szeretettel tudjuk emlegetni a távul észak finnjeit. A nagy népek ezt — úgy látszik — nem isimerik . . . Hó nincs télen Rómában. De ez nem fosztja meg a római gyerekeket a szánkózás Örömeitől. A Janikulus gyönyörű sima szerpentin utjain kis kerekekre szerelt deszkákon sikla- nak le a sulhancok, ezek az eleven ördögök- Pont úgy csinálják, mint a mi ródlizóink. Déli tizenkettőkor óriási ágyudörrenés reszi- ketteti meg a levegőt. Utána fülsiketítőén | megszólalnak a szirénák és f eizugnak a római iharangok: nagyok, kicsinyek, gyönyörű hanI guak. Sehoise olyan szép a dél, •mint Rómában. S ilyenkor megkezdődik a dléli munka- szünet. Üresek lesznek az uccák, alig látni embert. A munka lázas modern iramában is elmaradhatatlan ez a kis szieszta: a dolce far niente maradéka. Az üzletek csak három után nyitnak és négy óra lesz, mire az ucca visszanyeri rendes, megszokott forgalmát Kávéházak, cukrászdák, bárok előtt az aszfaltra még’ november végén is kis asztalokat, székeket raknak ki. Szól a zene az uocán, pedig már hideg van. Franciás kép ez. Latin rokonság. Minden nagyváros hasonlít egymásra. Idegen országokban fölfedez az ember apró jellegzetességeket furcsaságokat. A római uccá- nak is sok viselt dolga van, ami különbözik a •mi szokásainktól. De ezek még nem is adják meg Róma izét, sízdnét A levegő telve van egy különös hangulattól. Római levegő. Mély és szép, mint az antik márványoszlopok vagy az ősi dombok lombja. Az ucca képiéhez tartoznak a kutak is. A vizet mindig szerették a rómaiak. Mennyi kút van Rómában! Antik és modern. Micsoda pompás vizük van. Szomjasan hajlik fölé az arrajáró és iszik belőle. A legtöbb kút vize sitilizáilt fejek szájából szökik elő. Sokféle monda fűződik a kutakhoz. A Booca della Veri ta kútja arról nevezetes, hogy aki hazudott, azt megharapta. De minden római kút híres arról, hogy aki ivott vizéből, Rómát el nem felejtheti, mert a bárhová is sodorja sorsa, Rómába mindig visszatér . . . (lldma.)
