Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-31 / 297. (4146.) szám

t^<lmAWAarhirlxe» 1936 december 31, csütörtök. A kifeszitett acélháló különös kulisszatitkai London légvédelmének terveiért — egy nyitrai technikus vár honoráriumot Mi az összefüggés Löwinger Henrik beadványa és Inskip miniszter szenzációs bejelentése között? • Belgrádon keresz­tül intézik el a feltaláló reklamációját a londoni hatóságok Nyitra, december 30. (Saját munkatársunk­tól.) Az egyik nyitrai kávéházban akadtam össze Löwinger Henrik nyitrai technikussal, aki­nek fölfedezései és érdekes ötletei régóta fölkel­tették nemcsak a nyitraiak, de külföldi érdekel­tek figyelmét is. Köztudomású, hogy Löwinger három évvel ezelőtt levelet intézett Mussolini- hez egy olyan vegyipari lelőhely ügyében, mely különösen Olaszországra nézve nagyfontosságu. Először erről a dologról kérdeztem meg Löwin- gert, aki némi huzódozás után elmondta, hogy komolyan tárgyaltak, sőt szerződést is kötöttek vele. Az olasz származású Cerezato Virgilio tallósi földbirtokos és öccse, aki polgármester és a fa­siszta körzet főtitkára Génuában, kedvező re­ferenciát adtak róla és igy jutott el odáig, hogy szerződéssel értek véget a tárgyalások. Ajánlott levél megy Londonba Az olaszországi ügynél azonban még érdeke­sebb Löwinger „angliai ügye", amely nemrégi­ben a világsajtóban is nagy aktualitást nyert. Löwinger postai föladóve vénnyel igazolta, hogy a múlt év augusztus 2-án levelet intézett az angol hadügyminisztériumhoz, amelyben Lon­don légi védelmére nézve terjesztett elő érde­kes terveket. A levél tartalma körülbelül a következő: „Bátorkodom a hadügyminisztériumnak elő­terjeszteni tervemet, amelynek megvalósítása nagyon fontos volna London légi védelmének érdekében. A repülőgépek támadás alkalmával a fontos középületeket veszik célba, tehát kétségtelenül elsősorban a fontos épületek, például a királyi palota, a hadianyagraktár, közhivatalok, gyárak stb. védelméről kell gon­doskodni. A legalkalmasabb védelem pedig az, hogy az épületek fölé acélhálózatot kell kifesziteni. amelyeket hatalmas méretű vasosz­lopok tartanak. Ajánlatos kettős háló fölsze­relése. Lehetséges, hogy a bombázás során az épület igy is megsérül, de a kár mindenesetre jóval kisebb lesz, mivel a bombák már a há­lóban robbannak. Nincs alkalmam és módom kísérletezni, ezért a hadügyminisztériumra bí­zom, hogy a kísérleteket ott végezzék el és az eredményről értesítsenek. Ha a kísérletek eredményesek, úgy az engem megillető juta­lom megállapítását és kiutalását a királyi' had­ügyminisztériumra bizom.“ Kirobban a szenzáció A hónapok egymásután teltek, válasz azonban nem érkezett az ajánlott levélre. Löwinger azt hitte, hogy ötletét kivihetetlennek találták és nem sokat törődött a levél sorsával, annál is in­kább, mert egy itteni katonai szakértő azt közöl­te vele, hogy elképzelése megvalósíthatatlan. Tizenöt hónappal a levél elküldése után, no­vember közepetáján a nyitrai technikus buda­pesti lapok közleményeire lett figyelmes, melyek föltűnő helyen ismertették London légi védekezését. Később azután valamennyi lapban olvashatta, hogy Sir Thomas Inskip haderőfejlesztési miniszter hosszabb beszédben ismertette a kormány véderőpolitikáját és főleg a légi támadások elleni védelmet. Közölte a miniszter, hogy London légi védelmét elsősorban kifeszitett hálókkal fogják biztosítani, amelye­ket megerősített léggömbökre szerelnek. A Földközi tengeren megtartott flottagyakorla­tok teljesen megváltoztatták a tengeri és légi há­borúról alkotott eddigi fölfogást és helyreállítot­ták a légi védelem hatékonyságába vetett bizal­mat. Még egy ajánlott levél A cikk megjelenése után Löwinger Henrik meglepetéssel ismerte föl saját ötletét a légi vé­delem uj módszerében és mivel első levelére nem kapott választ, nyomban újabb ajánlott levelet irt és ezt magának Sir Thomas Inskip haderőfej­lesztési miniszternek címezte. A levélben, mely­nek föladóvevényét híven őrzi, hivatkozik ré­gebbi ajánlatára, örömének ad kifejezést, hogy a fölvetett ötletet megvalósították és méltó elin­tézést vár. Mit mond a prágai angol követ? Válasz e levélre sem érkezett és Löwinger ek­kor a prágai angol követséghez fordult. December 14-én, az uj angol király születés­napján fogadták a prágai angol követségen a nyitrai technikust A követ közölte vele, hogy hasonló természetű ügyek a katonai attasé hatáskörébe tartoznak és mivel Prágában nincs katonai attasé, a belgrádi katonai attaséhoz kell fordulni ez ügyben. Löwinger átadta a követnek az ügyre vonatkozó levelek másolatait és a föladóvevények hivatalos másolatait is. A követ fölvilágositása szerint az ügy a katonai tanács elé került a belgrádi atta­sén keresztül és a válasz ugyancsak Belgrádon keresztül fog Prágába érkezni. Megnyugtatták Löwingert, hogy amennyiben valóban követelése van, úgy azt biztoséin meg fogja kapni, csak legyen türelemmel, mert az akta hosszú hi­Prága, december 30. A törvények és rendeletek gyűjteményének ma kiadott füzete közli a had­testparancsnokságok szervezéséről szóló törvényt. Ezzel egyidejűleg közli a nemzetvédelmi minisz­tériumnak ama hirdetményét, mellyel a hét had­testparancsnokság körzeteit állapítják meg. E-ze- rint Szlovenszkón s Kárpátalján összesen három hadtestparancsnokságot szerveznek éspedig Po­Mexikó, december 30. Minél közelebb kerül Trockij Mexikóba érkezésének ideje, annál in­kább izgatja a mexikói politikai csoportokat a hires emigráns megérkezése. Trockij barátai attól félnek, hogy a kommunisták merényletet fognak elkövetni Trockij ellen. Diego Rivera, a hires mexikói kommunista festő, Trockij egyik legodaadóbb hive nyilatkozott a lapoknak és kijelentette, hogy Trockijt Mexikóban meg akarják gyilkolni. Ugyanilyen nyilatkozatot tett vatalos utat jár meg. Löwinger ötlete jobb? Löwinger elmondotta, hogy miképen jutott a légvédelmi háló ötletére. Olvasta, hogy Angliá­ban egy mérnök fölfedezett egy szinte törhetet­len acélt, amelynek ellenállóképessége összeha­sonlíthatatlanul nagyobb, mint az eddig ismert acélé. Ez adta meg az impulzust az érdekes tervre, amely a nyitrai éjjeli légi gyakorlatok alkalmával fogamzott meg benne. — A védelmi hálókat hatalmas oszlopokra szerelve képzeltem el — mondotta Löwinger —, és bár az angolok léggömbökre szerelik a háló­kat, alapjában az én ötletem szerint valósult meg a légi védelem e legfontosabb módja és mi­vel értelmi szerzőnek tartom magam, biztosan számitok a méltó honoráriumra. Nem bizonyos, hogy a léggömbbel való megoldás jobb, mert a nagyki terjedésű léggömböt a bombázás könnyeb­ben teheti tönkre, sokkal könnyebben, mint a magasba nyúló vasoszlopokat. Löwinger Henrik most türelemmel várja az angol kormány intézkedését, amely Londonból Belgrádon keresztül jut el Prágába s onnan Nyitrára. zsonyban, Kassán és Besztercebányán. A pozsonyi hadtesthez tartozik Szlovenszkó nyugati része a mijavai, vágujhelyi, tapolcsányi, privigyei, kormöc- bányai, turócszentmártoni, rózsahegyi és liptószent- miklósi járásokkal, a kassai hadtesthez pedig Szlovenszkó keleti része a feledi, rimaszombati, garamberzencei, poprádi járással s az egész Kár­pátalja, a besztercebányai hadtesthez tartozik Szlovenszkó többi, itt külön fel nem sorolt része. Max Schachtmann, Trockij titkára is. Rivera szerint a mexikói kommunisták szabályos össze­esküvést dolgoztak ki Trockij ellen. Rivera szol­gáját elhurcolták és arra kényszeritették, hogy elárulja a kommunistáknak azt a kikötőt, amely­ben Trockij partra akar szállni. Ezek után va­lószínűnek látszik, hogy az emigráns kommu­nista vezér Mexikóba érkezése után nem marad a kikötővárosban vagy a fővárosban, hanem azonnal az ország belsejébe távozik. A szlovenszkói hadteslparanunokságok beosztása Mexikóban merényletet terveztek Trockij ellen! A követ aranytálon hozta és kínálta a legszebb gyümölcsöket: — Kegyelmes uram a föld ajándékával kedveskedik szivednek, fel­ség ... ízleld ezeket a gyümölcsöket. A tenger sós párája fürdette őket, a délszaki nap heve adta édességüket. Finom gyolccsal gyorsan megtörölt egy halvány foltokkal pettye- zett, üvegfényü almát és tenyerén nyújtotta Alboinnak. — Ebbe harapj, felség! Alpesi kertjeink éke. » Kemény volt az alma húsa és édességében a bornak üdítő savanyú­ságát érezte Alboin. Dagisteus nem hagyta ínyét pihenni. Préselt fügé­vel, ökölnyi szilvákkal és méztől ragadó datolyával kínálta, Majd újabb tálakat hozatott, szőlőt és almát osztogatott a fogadására megjelent fő­emberek közt. — Az én körtéim közt sincs vackor, — büszkélkedett Klef herceg. — Szalma közt érik a java és hóhulláskor kapja igazi zamatját. Dagisteus enyhe mosollyal hallgatta a dicsekvést. Válaszul egy kosár mandulát hozott, — De ez bizonnyal nem terem földeden, nemes hercegem... A mandolafa virágának meleg harmat kell, itt elhervasztaná a május hidege. Hasas zsákkal más szolga jött. Dagisteus késével a zsákba döfött. Hagyta, hogy a benne lévő búza a földre peregjen. Kemény szemei pi­rosán fénylettek a napban. — Vaj a ti búzátok ilyen? Terem-é rizs a földeteken? Olajbogyó, édesgyökér? Majd szép kerék sajtot kínált, melynek héja piros volt és belül a kéreg alatt szép sárga vajszinnel fénylett. Ugrós és likacsos volt, az izét sürü tejfelnek édessége és az erjesztőnek kellemes csípőssége adta. — Teheneink tőgyét alpesi fü duzzasztja. Attól a jó fűtől, az illatos szénától édesedik a teje. Jóizüen haraptak a sajtból és ették a gyümölcsöket és Dagisteus izzadó orcával járt köztük, dicsért és fáradhatatlanul noszogatott. Akadt a főemberek között nem egy, aki megjárta már Itáliát és evett mind e földi jóból. Az emlékezés fényessé tette arcukat és lelkendezve dicsértek egy'*gy uj izt* A sajthoz kerek kis kenyereket kínált Dagisteus s mikor látta, hogy nő a langobardok kedve, odahozatta a borostömlőket. — Pecsenyét nem kínálhattam, csak a csemegéinket. A csípős sajt egy korty italt kíván. Igaz-e?... Ezt a kis borocskát öt esztendeje szü­reteltük. Az én uramnak a lángot hányó Vezúv lábánál van egy kis szőlleje. Porhanyós láva trágyázza a venyigét... Van olyan esztendő, hogy a hegy szüretel a tüzével és hamujával De tűz is van a cseppek- ben. És az édessége, akár Krisztus urunk könnyei!.. * Kóstoljátok! Kézről-kézre jártak a kupák. A szemek kifényesedtek. Olyan ez a bor, hogy hamar levágja az embert Tűz és erő van benne, mintha édes Vért szürcsölne ajkuk. — Van olyan vörös borom, hogy táncba mén a halott, ha meginná, ■— szólt Dagisteus. Nevették tréfáját és tovább kóstolgatták, Alboin mosolyogva állott emberei közt Világos volt előtte, hogy mindezt Narses csalogatónak küldte. El akarja kápráztatni földje termőerejével, a déli nyár bujasá­gával Nehéz is ellenállni ennyi jónak, amit Itália ilyen bőséggel ont Ígo föld REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR HARMADIK KÖNYV 44 (FOLYTATJUK) Hányszor álmodott maga róla, hogy elindul a hóditó gőtok utján* Amióta Gepidiát meghódította és földjét átengedte Bajámnak, nem egyszer ka­landoztak gondolatai Itália felé. Valami bűvölet volt a földjén, kedvet s éhséget ébresztett. Legendák szövődtek köréje. Minden erős nép meg­próbálja birtokába venni. Narses nem is sejti, milyen jó időben jött Dagisteus. Klef rossz híreket hozott a Duna mellől. A keleti .határon néhány embere morog. Nem üthet közibük és nem idézheti őket a thing elé. Nem egy hü em­bere bánja, hogy odadobta könnyelműen egész Gepidiát Bajánnak. El­szállt a préda fölötti mámor és ma látják, hogy elestek a zsákmány ja­vától. Még nem vetik a szemére, de a thing előtt megjöhet a hangjuk. Beköszönhet egy sovány esztendő, amikor gyöngeségét bünéül fölrójják. Mert gyönge volt, hogy hagyta befészkelni Gepidiába Bajánt. Tályog a lelkükön, hegy odaát hízik és gyarapszik Baján és minden hunja. Szúrja őket, mint a cirok. Rossz szomszédság a khán! A lakomán kitüntetően jobbja mellé ültette Dagisteust. — Hogy értsem a helytartó ajándékát? Üzenet? — kezdte faggatni a követet, — Jól gondolod, felséges uram, — bólogatott elismerően Dagisteus. — Engedd remélnem, hogy küldetésem könnyű lesz. Alboin szakállába markolt, végighuzta benne ujjait és Dagisteust nézte. — Beszélj kegyelmes uradról, Narsesről. Emlékszem, vén ember volt már apám életében. Azóta jócskán múlott az idő. Túlélte Juszüniánt és Theodora császárnőt. — Túléli az uj császárt is! Pedig már hóhaju és vagy kilencven esztendős. A lakomázók szömyülködtek. Ilyen vén embert még a bárdok dala Be emleget. Sok az, ha a férfi megéli az ötven esztendőt. Minek is fogat­lanul, rossz gyomorral, elhomokosodott hólyaggal és fekélyekkel, var­ral, hig vérrel élni! — Mondják, a heréit ember tovább bírja, — nevetett Klef herceg. — Asszony nem apasztja az erejét, nem szed annyi rossz nyavalyát a testibe. — Hahaha.,. a heréit! — kacagtak a fiatalok. De furcsa volt: egy vénhedt harcos, országok s nagy népek leigázója. aki nem is igazi férfi... Hahaha, heréit ember! Agyasházba való, de nem sereg elejébe! Dagisteus gőgösen ült és megvetően méregette a kacagókat. — Nem újság, hogy heréit... Tudja az egész világ. Tudta minden katonája... Akadt persze zöldfülű, akinek mulatságos volt, hogy vala­miben hiányos. Hogy nem igazi férfi. No, de elbánt velük!.., Olyan a szeme, hogy menten letérdel, aki ránéz. Ott az ereje, ami hibázik. A fiatalok abbahagyták a nevetést. Alboin megemelte kupáját. — Jól mondtad, Dagisteus. A tctrarcha egészségére iszom. A követ is fenékig itta az edényt. Alboin hamar újra töltetett. — De hallom, az uj császár nem igen kedveli az uradat, Dagisteus. Az asztalnál feszülten figyeltek. Alboin viszi a szót és itatja a kö­vetet. Dagisteus beszédes ember, a bor még jobban megoldja nyelvét. — Hé, Dagisteus barátom, a nagyhírű és hatalmas Narses egészsé­gére koccintsunk! — kiáltotta Klef herceg. 4

Next

/
Thumbnails
Contents