Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-31 / 297. (4146.) szám
1 / XV. évf. 297. (4146) szám • Csütörtök ■ 1936 december 31 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- t # évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, J\ SzloVeUSzkÖl és TUSZinSzkÓi TTiagUarság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • 7* *7 • *7 • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. pOLltlKCil napilapja Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská U I i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • 0 SÜRGÖNYCIM: HIRLRP, PRRHfl. Róma nem változtatja meg spanyolországi politikáját Német-olasz egység a spanyol kérdésben Közös válasz az angol-francia jegyzékre ■ Csalódás Londonban ■ Késik a föidköziiengeri megállapodás Csend a harctereken másik partjára, A nacionalisták állásai az egyenak folyósítandó 900 millió lírás kölcsön tervét is. Ezzel az összeggel Olaszország flottáját akarja újjáépíteni. Az olasz álláspont Róma, december 30. A Stampában Signo- retti főszerkesztő óles kritika tárgyává teszi a francia-angol jegyzéket, amely a további spanyolországi önkléniteskiildósek ellen irányul. Az olasz közíró szerint a római kormány a bóke őszinte akaratának hangulatában fogja tanulmányozni az Írásművet, de az érdiekeit felek nem követelhetik, hogy Olaszország azonnal válaszoljon. Az önkénteskül- dések megszűntetése kizárólag a valenciai kormánynak használna, mert a madridiak támogatására az elmúlt hónapokban sok ezer nemzetközi kommunista érkezett Spanyolországba, mig Francoókhoz az önkéntesek csak A madridi helyzet London, december 30. A Daily Héráid spanyolországi tudósitója visszaérkezett Angliába és hosszabb cikkben beszámolt madridi tapasztalatairól. A főváros még mindig nem érett meg a meghódolásra. Az utóbbi hetekben megszervezték a katonák és a hadianyag utánpótlását, úgyhogy közvetlen veszedelem Madridot nem fenyegeti. A nemzetközi dandárt az Alicanteban lévő tartalékokból bármikor kiegészíthetik. Az újságíró véleménye szerint az egyetlen veszély, amely a fővárost fenyegeti az, hogy a lakosság erkölcsi magatartása megtörik. A városban egyre veszedelmesebb élelmiszerhiány mutatkozik és a nép nagyrésze éhezik. Hetek óta mindennap heves harcok dühöngenek a város környékén anélkül, hogy a sztratégiai helyzet megváltozott volna. Az elmúlt napok nyugodtan teltek el, de a tüzérségi harc tovább tart. A kormánycsapatok a külföldi zászlóaljak támogatásával a nacionalistákat egyre inkább visszaszorítják a Manzanares most kezdenek özönleni. Signorétól a szovjetuniót vádolja azzal, hogy a spanyolországi tüzet fölélénkitette. Ebben a francia kormány is támogatta. Anglia magatartását az olasz újságíró gyanúsnak nevezi. Olaszország a jövőben is arra fog törekedni, hogy meggátolja az újabb bolsevista államok megszületését. Németek a frcnton? Madrid, december 30. A Havas-ügynöksóg munkatársának jelentése szerint a Montom községnél dühöngő ütközet folyamán a kormánycsapatok parancsnoka megállapította, hog,r a fölkelők oldalán négy ezred német gyalogos katona és egy lovas osztag küzdött. A katonák német egyenruhában vettek részt az ütközetben és kizárólag automatikus fegyverekkel voltak fölfegyverkezve. térni városban csaknem tarthatatlanok és Franco valószínűleg hamarosan kénytelen lesz az egyetemi várost teljesen kiüríteni. Ugyanakkor a kormánycsapatok a várostól délre Charabanchell Bajonál is sikereket értek el és visszaverték Francoék valamennyi támadását. A fölkelőknek az a terve sem sikerült, hogy Madridot nyugaton megkerüljék és északról behatoljanak a fővárosba. Az orosz válasz az angol-francia jegyzékre Páris, december 30. A Havas-ügynökség megerősíti azt a hirt, hogy a szovjetkormány válasza megérkezett a francia-angol demarsra. Az orosz válasz fenntartásokkal elfogadja az angol- francia tervet, amely az önkéntesek kiküldését akarja megtiltani Spanyolországba. Moszkva abban az esetben csatlakozik az indítványhoz, ha azt valamennyi állam elfogadja és szerződésileg garantálja. Franciaország ereje (sp) Prága, december 30. Franciaországban tízévenként két nép- számlálást tartanak s a napokban tették közzé az 1936-ban tartott összeírás eredményét. Az egyik legérdekesebb adat ebben a statisztikában az, amely megállapítja, hogy az ország 42 millió lakosa közül 2.5 millió külföldi állampolgár van s csak 39.5 millió a francia állampolgár, köztük is 1.5 millió német Elzászban s félmillió breton Bretagne- ban. Ilyen körülmények között Franciaország csaknem a másodrendű nagyhatalmak sorába süllyedne — hiszen a 43.5 milliós Olaszország túlszárnyalta és a 35 milliós Lengyelország megközelítette, — ha Páris nem építette volna ki Északafrikában csodálatosan erős és egységes gyarmatbirodalmát, amelynek 60 millió polgára ma tényleg franciául érez és bármely pillanatban hajlandó életét és vérét feláldozni gyámolitó gall hazájáért. Franciaország gazdagsága megkönnyíti, hogy az afrikai kifogyhatatlan embertartalék szervesen bekapcsolódjék a francia impériumba és az anyaországgal egyenrangú erőt jelentsen a francia politikában. Az európai franciák száma egyformán csökken Belgiumban, Franciaországban és Svájcban, de Afrikában mórok, arabok, négerek önként és lelkesen franciákká válnak. A mai északafrikai helyzet a legékesebb bi- fconyitéka annak, hogy igenis elképzelhető, hogy a kezdetleges és nemzeti öntudatnélküli népek szívesen és erőszak nélkül olvadnak be a magasabbrendü kultúrába, ha e 'kultúra népe gazdaságilag és politikailag jól bánik velük, előmozdítja érvényesülésüket és emeli emberi öntudatukat. Az amerikai négerek milliói elangolosodtak, annak ellenére, hogy rosszul bántak velük, — menynyivel könnyebben franciásodnak el a francia négerek, akikkel sohasem éreztették, hogy másodrendű állampolgárok és akik sohasem ismertek önálló és mélyreható nemzeti, vagy pláne állami érzést. Amikor a statisztikát olvassuk s látjuk azt is, hogy Nagy-Paris lakossága élérte az ötmilliót, szemünk megakad a párisi sztrájkokról szóló híreken. A világvárost éhség fenyegeti, mert az élelmiszerüzemek munkássága nem dolgozik. A 'krízist természetesen az utolsó pillanatban sikerülni fog megoldani, ehhez nem férhet kétség, de a sztrájkokkal járó sorozatos megrázkódtatások nem múlhatnak el nyom nélkül az or-, szágban. Franciaország ereje nagy, de az erő politikai megnyilvánulását alááshatják az örökös belső bajok. Daladier hadügyminiszter a párisi kamara hadügyi bizottságában ‘kereken kijelentette, hogy az állandó sztrájkok miatt a francia vas- és acélipar most nem képes annyi árut szállítani a hadseregnek, amennyi a hadifelszerelés felfrissítése és kiegészítése szempontjából a jelen pillanatban feltétlenül szükséges volna s igy a sztrájkok tulajdonképpen Franciaország katonai erejét bénítják. Ha pedig a többi fegyverkező hatalom számottevő előnyre fesz szert, a franciák nehezen hozhatják be a hiányt. Mig más fegyverkező hatalmak nyersvas- és acéltermelése szédületes arányokat ölt, addig a visszaesés Franciaországban nyilvánvaló. A francia lapok különösen a német termelés szédületes felcsigá- zásának rémképével érvelnek és kimutatják, hogy a német ipar fejlődése minden más ipari fejlődést, az oroszt is háttérbe szorított. 1932-ben Franciaország 5 millió 537 ezer fonna nyersvasat termelt, 1935-ben 5.799-et 8 1936-ban a termelés az 5 millió tonnát se fogja elérni, mig az acéltermelés 1932-ben Róma, december 30. Ciano gróf olasz külíigyminiszer kedden több óra hosszat tárgyalt Hassel római német nagykövettel és a portugál követtel. A Chiggi-palötában lezajlott többórás tárgyalás a spanyol ügyre vonatkozott. A diplomaták arról a közös válaszról tanácskoztak, amelyet Németország, Olaszország és Portugália az angol-francia demarsra ad. A tanácskozásokról kiszivárgott hírek szerint a hatalmak között teljes egyetértés uralkodott. Olaszország és Németország feltétlenül a közös cselekvés mellett foglalt állást. Ciano javaslatára elhatározták, hogy közösen ajánlani fogják Franciaországnak és Angliának, hogy a jegyzékben említett problémák elintézését a londoni benemavatkozási bizottságra bízzák. ■Olaszország nem kap angol kölcsönt? London, december 30. A külügyminisztériumban Olaszország magatartása rendkívül nagy csalódást keltett. Az angololasz gentleman-agreementre való tekintet nélkül Olaszország mindvégig szolidáris akar maradni Németországgal a spanyol ügyben. Illetékes körökből származó értesülés szerint ezek után Anglia nem sietteti többé az olasz-angol szerződés megkötését és januári genfi ratifikálását/Eredetileg úgy tervezték, hogy a népszövetség legközelebbi ülésszakán végérvényesen rendezik az abesszin kérdést, még pedig Olaszország kívánsága szerint. A legújabb fejlemények következtében azonban Anglia nem sürgeti a rendkívüli tanácsülés januárra való összehívását, úgy hogy a tanács csak áprilisban fog tárgyalni Abesszíniáról. Ezenkívül Londonban valószínűleg elejtik az Olaszország5 millió 638 ezer tonna és 1935-ben 6.264 volt s 1936-ban 6,000.000 tonna alatt lesz. Ugyanakkor a szovjet nyersvastermelése 6 millió 161 ezer tonnáról 12.453-ra, acél- termelése 5.927-ről 12.520-ra ugrott, mig Németországé a nyersvasnál 3.932-ről 12 millió 357 ezerre, az acélnál 5.624-ről 16.446 ezer tonnára, azaz a birodalom *—■ Amerika után — a világ második acéltermelő hatalmasságává vált s előnyét, nehéz behozni. Az orosz termelés megkétszerezésével s az egyébként is óriási német termelés megháromszorosozásával szemben a francia termelés az eddigi stagnálás után kezd veszedelmesen visszaesni s a sztrájkok, az üzemék megállásai, a munkaadók elkedvetlenítése, az állami gazdálkodás bürokráciája nem sok jóval kecsegtet a jövőben sem. Mig Oroszországban, Olaszországban, Németországban, sőt Angliában és Amerikában is a modern céltudatos gazdálkodás olajozott simasággal dolgozik, a francia ipari gazdálkodásban az anarkia jelei láthatók. A termelés és az elosztás szeszélyes, határozatlan, amit Franciaország külső kereskedelmi - szerződései bizonyítanak. Lentről a munkások szabotálják a sima munkát, fent- ről az elégedetlen munkaadók s a kormány rendelkezésére nem áll elég tapasztalat, hogy a francia közgazdasági élet eddigi ve-. zetői nélkül oldhassa meg a súlyos problémákat. Németország szerencséje volt, hogy Hitler a pártdilettánsok helyett Schachtra bízhatta a közgazdaságot, Léon Blum egyelőre nem találta meg a maga Schachtját. így magyarázható, hogy a szeptemberi francia devalváció korántsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket,-a drágulás ugyan bekövetkezett s ennélfogva a munkásság mindenfelé zúgolódva uj bérkövetelésekkel állt elő, de a kivitel nem emelkedett oly mértékben, mint kívánatos lett volna s a franciával párhuzamosan történt európai pénzleértékelések a legcsekélyebbre szállították le a párisi devalváció értékét
