Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-30 / 296. (4145.) szám
4 tm<^Mag^arhirlaö 1936 december 30, szerda* „Eljön még a possz szivek revizora" Karácsonyi kilincsetés a „szócsintan“mezökaszonyt nagymesterénél Beregszász, Karácsony. A mezőkaszonyi nyelvmester, aki szüntelen-szakadatlan anagrammákat gyárt, palindrómákat farag, szavakat hegyez, mint egykor Sebestény Gábor, a soproni főtörvényszék tudós tanácsosa, a szöllőlhegyek lábához bujt kis városka egyik mezőre szaladó uccájában lakik. Egy télbe-botló vasárnap délután kerestem fel a „szócsintan“ szorgos művelőjét. A földre guggolt kis házikója ablakából a lámpa sárga fénye derengett. bár a nap még alig szedelőzködött éji nyugovójára. Kopogtatok az ajtó kékessziirke deszkáján és bentről egv férfi hangja skandálva csattan. — KILINCS NYÍLIK! Ez visszafelé olvasva is ugyanazt jelenti. A szó- faragás újkori bajnoka, aki még az ajtón kopogtatót is egy szépen kihegyezett anagrammával biztatja belépésre, otthon van tehát. Benyitok. A Mester íróasztala mellett ül, fején szinét felejtett, fűiig húzott rádiósapka, vállán sárga ágyteritő, térdén pokróc, lába alatt piros dunyha. Ernyőnélküli petróleumlámpa ferde lángja szerényen várja, míg messzi útra siető égi társa ráhagyja a csendes szobát, melyben a tengeri csutkával fütött takaréktüzlhely annyi meleget sem áraszt, mint egy tányér sült krumpli. — Az anagrammák és palindrómák nagymesterét keresem, jó helyen járok? Homloka ráncait orra tövéhez gyűjti, bütykös ujjain valami ritmust számol, majd felém fordulva, szótagolva mondja: — ELŐBB KÉRDEM, ÉRDEKBÖL-E? Meglep a kérdés. A kíváncsiság hozott ide, nem az érdek. — Miből gondolja Mester, hogy esetleg érdekből kerestem fél. — Mert ma A KRÁCÁRKA a deklarált uralkodó a világ felett. Nemde, minden ÁRUK URA E BÉRCEK ÉRCÉBE faragott aranyborjú ? És felmutat egy ezüstpénzt. — ő MI SZÉNT E CENTÉSIMÓ, — mondja lendülettel. — Megszűnt az idealizmus. Ma senki sem vallja: A SZIVED A DEVIZA. De nem baj. e’jön még A ROSSZ SZIVEK REVIZORA, dörgi felém baljóslattal. Fürkészve rám néz, elsápadok-e. Úgy létezik nem talált elég megszeppennek és azért gyana kodva kérdi, értem-e fejtegetéseit. Megnyugtatom hogy értem. Hitetlenkedve rázza a fejét és közben lecsúszik a sárga ágyteritöje, amit fázósan bűz otz- eze magán. Határozottan hűvös van a szobában és egy Ady-vers jut az eszembe: Duruzslás a jégveremben. A Mester, ugylátszik, rösteli szegénységét és félti tekintélyét s azért aggódva kérdi: — E LÉT SZINTEN TISZTEL-E? IH8—M Latin idézetted nyugtatom meg. — Habitus non facit monachum, neon a ruha teszi a papot — biztatom meggyőződés nélkül. — Omni a mea mecum porto, mindenemet magammal hordom, — felel a Mester a római bölcs klasszikus szavaival. Mosolygnom kell idézete igazságán, valóban alig mondhat többet magáénak, mint ami rajta van. — Olvasott valamit a londoni eseményekről. — kérdem, hogy u/j irányt adjak beszélgetésünknek. — Londonban ACCUSATIVUST SÜVÍT AZ UCCA, — jelenti ki zordan, amiből azt látom, 'hogy Baldiwin ellen foglalt állást. Londonról polit.kára terelődik a szó. Megemlítem a kárpátaljai autonómiával kapcsolatban elhangzott kijelentéseket. Legyint és egy hibátlan anagrammával Intézi el az ügyet. — ÍGÉRETE RÉGI. Eperjes, december 29. (Saját tudósítónktól.) Szabói István, a Slwensiká Liga exponált tagja, a Slovensky Vyóhod tudósítója, az itt megjelenő Saris einnii hetilapban sat yos támadást midizett dr. Sziepesházy Bertalan, a városi kép v lsei őt esi íjü Let tagja ellem. A támadó cikk megjelenése után dr. Szepesházy városi hivatalában fölkereste Szabott, erélyes hangon elég tétet kért tőle. A szóváltásban szemére vetette Szabóinak, hogy valamikor templomi tolvajlóst kővetett eL Dr. Szepesházy ezenkívül beadványban kérte a városi tanácsot airra, hogy vizsgálják meg Szabói régi viselt dolgait. Azt áililiitotta a beadványban, hogy Szabd gimnazista korában az eperjesi katolikus plébán‘altemplomban a Szűz Mária kiegyk'éfprol egy arany láncot és egy aranygyűrűt ellopott és a templonuszoiliga tetten Nagyon találó, ha nem is valami pj. Olvasmányai felől érdeklődöm. Az Ember Tragédiáját keresi elő és büszkén mutatja. — E CSODA MÜ MADÁCSÉ. A mti tartalmát, magát az ember tragédiáját is a szokott módján fejezi ki. — IDÁM ALTALA HÁLÁL TÁ- MADA. Majd Arany költeményeit veszi elő. Rajongással beszél a magyar Ossziánról és lelkesen felkiált: — E DIADAL BALLADÁIDÉ, LEKÖTI SZIVEMET E MŰVÉSZI TÖKÉLY. A ezlovenszkói írókról vallatom. Nem sokat kid róluk, csak Méoset ismeri. Hallotta Beregszászion szavalni. Mindjárt farag is róla egy anagrammán — MÉCS ÖCSÉM, IHLET ELHI. Lassan alkonyodik. A világ dolgai kint rekednek, nem látszanak be többé az ablakon. A szobában egyszerre központtá lett egy kis lámpa s világánál a bútorok mosolyt sugározva letagadják kopottságukat. A hangulat meghitté lesz. Benépesül a ház. Előkerül a mester két fia: Csatár és Levente. — Különös nevük van a fiuknak, talán az anagrammák miatt? — Igen, azt akarom, hogyha megkérdezik tő'ük, mit csinál apátok, bátran mondhassák: LEVENTÉT NEVEL. A második fiú pedig azért Csatár, hogy jó futballista váljon belőle. — Mi a szerelem a® ön meghatározása szerint? - A KÉT AJK JÁTÉKA. is érbe. A váirosi tanács, mint Szabol ihenyér- adója, utasította alkaíimaizottjáit, hogy becsület- sértés óimén pórit indíits>on dir. Szeipeelháizy Bertalan elten. Az ügyben egy hónappal ezelőtt tartották meg az elisö tárgyalást és akkor tanúiképpen kihallgat tűik a káplánokat és tennplom- &z algáikat. Zaborovszky prelátust, aki éppen betegen feküdt, lakásán hallgatták ki. A tárgyalás akkor Szabol kérésére a nyilvánosság kizárásával folyt le. December 17-re tűzték ki az ügyben a második tárgyalást, de azt nem tartották meg, mert a felperes a tárgyalás előtt — föltűnő módon — ügyvédje utján visszavonta a panaszt Az eperjesi közvélemény ezek után érthető kíváncsisággal várja az ügy fejleményeit. Sakktáblát pillantok meg a szekrényen. Kiderül, hogy pompásan játszik. 1908-ban dijat nyert Kolozsváron egy versenyen. — A sakkra ie tud anagrammát? — Hogyne, A HAS A SAH. HASAM A SAH. Kezébe veszi a fekete királynőt, egy pillanatig gondolkozik, majd kiböki: — A NIGER REGINA. Sorsára panaszkodik. Apjától örökölt kis vagyonkájából akarják kiperelni. El6Őfokon elbukta a pert. Bosszankodik miatta, de azért arról is mi md egy anagrammát. — T ALÁ Rí BÍRÁLAT, — jegyzi meg némi éllel. Megkérdem, miért beszél mindig anagrammákban? Páthosszal felel: — ANAGRAMATA: FATA MORGÁN A. A szavak délibáb játéka izgat, leköt, szórakoztat. Keresem mindennek a visszáját, hogy megtaláljam az igazságot. — Hogyan határozná meg a szavakkal végzett szellemes játékát? — TALÁLGATÓ SZŐTAG LALA T. Eljárt az idő. Indulnom kell. A® állomásra vivő autóbusz dudája harsányan toborozza utaeail. Búcsúzóul a kisebbségi magyarságra vonatkozó anagrammát kérik tőle. Átszellemülten mondja: — ITT ÉLET ILLETI! Dr. HUBAY KÁLMÁN. KHRERR2MiS$0£O0REnDDBQBHHHH5K9HH2SBnHHHBfi9HK3 Brusznó nem tartozik fizetni a községen átvezetett vízvezetékért Nyitra, december 29. (Saját munkatársiunktól) Hírt adtunk annakidején arról a különös perről, amelyet Brusznó község ellen indított a Teplitz- schönaiui Rumpel G. vizvezetéképitő cég, amely Privigye vízvezetékét építette. A vezetek több, községen vezet keresztül és e községektől a cég költségrésze séd ést kivan, noha a községek egyáltalán nem veszik igénybe a vízvezetéket, mert bőven el vannak látva egészséges forrásvízzel. A cég próbapert indított Brusznó község ellen és hivatkozott keresetében arra, hogy a község is megbízást adott az építkezésire. Ezzel szemben a község azzal érvelt, hogy soha az ügyet nem tárgyalták, határozatot nem hoztak és igy nem hajlandók fizetni a vízvezetékért, amely különben is állami területen vezet keresztül. A felperes cég ekkor egy jegyzőkönyvet mutatott be, amelyet Klopesok János volt községi jegyző készített és íratott alá a képviselőtestület tagjaival. Kiderült azonban, hogy a jegyzőkönyv öt évvel a hivatkozott gyűlés után készült és a képviselőtestületi tagok nem tudták, hogy mit Írnak alá. A folytatólagos tárgyaláson a perlő fél már csak jogtalan gazdagodás címén folytatta a pert a község ellen, e tárgyaláson azonban a bírásáig megállapította, hogy jogtalan gazdagodás esete sem forog fenn és a céget keresetével elutasította. Az ominózus ügynek a jelek szerint bűnvádi mellékhajtásai is lesznek. A Slovenská Liga egyik eperjesi tagjának különös becsületsértési pőre A második birósági tárgyalás előtt visszavonta panaszát a templomi lopással vádolt városi alkalmazott ■ ■ ■ Egy mozdulattal átemelte lovára, kemény és erős ajkait a nyakára tapasztotta. — Eressz! — sikoltotta Rozamunda, de még jobban odahullott a férfi mellére. Nem tudta már, merre fut velük a mén, csak a férfi forróságát érezte, ahogy megbújt erős karjában és hunyt szeme pillái mögül kicsordult boldog könnye. Alboin fölcsókolta a könnyet. Vitte tovább és a dombtetőn lecsusz- tatta a magas fűbe. Jó volt itt a magasban, szálló felhők alatt; érezte teste minden parányában, hogy szerelmes és boldog. Valami moedhatat- lan könnyűség terült rá, megbékítő zsongás és megnyugvás, ami azelőtt sohase áradt benne ilyen gazdagon. Nem tudott erről a szerelmes érzéséről beszélni, de ahogy a kék derűvel csillogó égre nézett és széttárta karját, izma rostjaiból, ölelő mozdulatából szállt a vallomás és reszket- tetően, pirbagyulóan elborította Rozamundát. Amikor visszajöttek, az asszony sápadt volt és majd leszédült a lóról. Alboin nevetve kapta karjaiba és vitte futva a palotába. Maxea- tiust hivatta sietve. — Menj! — küldte Rozamunda az ágyasházból. Alboin furcsa, megütő vigyorocLással nézett vissza az ajtóból. — Csak meg ne ártson a reggeli séta! — Széles ajkain, a szemében, egész arcán elterült a kevély öröm. — Fiú legyen! — kiáltotta a küszöbről. 4. Gepidia leigázásának hire hamar elterjedt Messze napkeleten, túl az líraion elnyúló szteppék nomádjainak khánjai tudták ugyanúgy, mint a nyugati birodalmak fejedelmei, hogy a győzelem egyedül Alboin érdeme. A növekvő Langobard hatalom kezdte megfélemlíteni a szomszédokat Ezek a szászok, szarmaták, szlávok, bolgárok és kavarok siettek Pannóniába követet küldeni, hogy fegyverbarátságukról és hűségükről biztosítsák Alboint Valahányszor az idegenek ajándékos szekerei felvonultak a palota előtt, Rozamunda bezárkózott hölgyeivel az ágyasházban. Alboin tudta, hogy nem szeszélyből rejtőzik a követek elől. A hódolat feltépi sebeit apja halálára emlékezteti. Olthatatlan büszkeségében azonban egy hanggal sem árulja el, hogy a sürü követjárás kedvét szegi. Maga sem kívánta, hogy a követek soká Időzzenek várában. Kiméin! kellett most Rozamundát az izgalmaktól. A termés betakarítása után Mogentianae melletti birtokukra költöztek. Egy nap Mogentianaeban megjelentek a Mcroving királyok küldöttjei. Hízelgő volt, hogy a frankok is tisztelegtek Alboin előtt. Rozamunda a forróiszapos fürdőkből jött éppen, amikor a követek megjelentek. — Követek jöttek ismét, Rozamunda — fogadta az asszonyt Alboin. — Tudom, az én dicsőségem nem a tiéd és nem akarlak emlékeztetni. Azt se kívánom, hogy köszönj az ajándékokért. Gyönyörű ruhákat és remek ékszereket hoztak néked... De rokonaim a frankok és én büszkélkedni szeretnék veled! Rozamunda elborult, de nem érzett haragot. Alboin rá is kénymze- Hihette volna akaratát. A kérés lefegyverezte. — Úgy lesz, ahogy kívánod! I il EGO FOLD •v • r • ’ y. ', * REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR B3SBEBSEfl5£S&SBE^@3 HARMADIK KÖNYV 43 AFOLYTATJUK) Nem öltötte magára a követek ajándékruháját és egyetlen frank ékszer sem csillogott rajta, amikor a lakomán megjelent. A követek megbántva néztek össze, llgy illett volna, hogy a királyasszony az ő ajándékaikban díszelegjen előttük. Rozamunda sötét haján bizánci diadém ragyogott. Aranyfonallal kivarrott, sárkánymintás és csillogó kövekkel ékített égszinü öltönyében elbűvölő volt. — Felséged szépsége igézetesebb a hírénél, — bókolt előtte a követek vezetője* — Ti frankok mesterei vagytok a hízelgő szép beszédnek. — Szép szavak köntösében az igazság még szebben ragyog, felséges asszony. — Nem jól mondod, uram. Szép köntösben a hamisság is igazságnak tűnik. A követ ismét térdet hajtott: — Boldog nép. melynek uralkodója ilyen hatalmas és királyasszonya ilyen lenyűgözően okos. Azzal egy kis tokot nyitott föl. Egy smaragdköves gyűrű volt benne. — Ez a gyűrű felséges uram, Gontrám király hódoló csodálatának szerény jele... Megbocsáss, hogy magam óhajtottam kezedbe tenni, felséges asszonyom. Átnyújtotta a tokot. A küldöttek dülledt szemmel figyelték, vájjon Rozamunda becsukja-e a tokot, vagy ujjára húzza a gyűrűt? Rozamunda sápadtan körülnézett. Ez az ajándék kihívás volt! Vajmi keveset tudnak ezek a követek arról, milyen megalázó számára ez a követjárás. Hódolnak Alboin előtt, amiért kiirtotta faját, földulta Gepidiát, megölte apját! A követek meredt arcán látta, hogy vérig sértheti őket, ha unott mozdulattal becsukja a tokot. Gyönyörű jószág! Egy pillanatig kedvtelve nézte. Várta, hogy .Alboin nógassa, de a férfi szódán maradt Fölemelte a gyűrűt és a világosság felé emelve csodálta szikrázását Élvezte egy per dg a frankok zavarodott izgalmát. ■— Köszönöm Gontrám király szép ajándékát — mondta aztán és ujjára húzta a smaragdot A követek hallhatóan föllélegeztek. Ez a gyűrű megpecsételte a frankok és langobardok barátságát Alboin derűvel eltelve nézte az aaz- azonyt Királyi élettárs. Minden mozdulatában elbűvölő és igézete*. Alig hagyták el a frankok Mogentianaet, követ jött Itáliából. Nar- sesnek, a helytartónak küldöttje volt, Dagisteusnak hívták. Élénkbe- azédtt és sxaporamozgáau kis ember volt, ráncos arcában villanó kék szemekkel és hasadt nyulszájjah Sok lovassal, málhahordó rabbal éa egy tucatnyi kétkerekű kordéval jött Dagisteus. A kordék zsúfolva voltak borostömlőkkel és kívánatos gyümölccsel: zölden szedett citrommal, amelyek a bosszú utón kapták első sárgás csíkjaikat, illatos, keményhéju naranccsal, amelyeknek busa lassan édessé ért és méxirü pirosbélü friss fügével, héjában hagyott mandulával, barackkal és mosolygó almákkal. Az izeknek százféleségét rejtették ezek a kaaoo taligák, illatos gyümölcsöket, amelyek majd fölhasodtak a nedvtől éa édességtől, két nyérbe való körtéket, amelyek pelyva közt várták az érést és hamvas- tacmüt ■ rubinnak éa smaragdnak színében pompázó szőlőt.
