Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-29 / 295. (4144.) szám

4

1936 december 29, kedd.

TOWGAtMAG^AR-HIRLAIÍ

Betlehemes mozgalom indult Magyarországon

A cél a szent jászol-kultusz felélesztése ■■ Betlehemes gondolat a család ünnepének központjában

Budapest, december hó. (Budapesti szerkesztőségünktől.) A PMH. olvasóit több cikkben tájékoztattuk azokról a mozgalmakról, amelyek Magyar- országon abból a célból indultak meg, hogy a régi és életrevaló nemzeti hagyományok feltámadjanak.

A nemzeti érzés megerősödésével, a nemzeti szellem erőteljesebb kifejlődésével vannak kapcsolatban ezek a mozgalmak, amelyek a társadalmi élet egész területén mutatkoznak, ismeretes, hogy már évekkel ezelőtt megindult és egyre nagyonb tért hód í a magyaros öltözködési mozgalom. Ma már a legelőkelőbb társaságokban, legünnepélyese-bb alkalmakkor sűrűn látni magyaros motívumokat az öltözködésben. Mozgalom indult abban az irányban, hogy a lakásokat kivülröl-belülről népies művészeti motívumokkal díszítsék. Divatba jött, hogy boltozatokat és falakat Kalocsa-kö.nyjki p ngá.ó asszonyok fessenek ki. Divatba jöttek a magyaros ízlésű bútorok, hímzések és jelszóvá vált, hegy minden magyar lakásban legyen legalább egy sarok, amelyben a magyar népművészet teljes szépségben érvényesüljön. Még a kertészetben is a magyaros diszito művészet kapott lábra. Egyre erőteljesebb az a törekvés, amely a beszéd magyarcs- ságát követeli élőszóban és Írásban s hadat üz.n a szükség nélkül alkalmazott idegenszsrüségekue.v. I 3Iindezek a törekvések, amelyek az egész magyar élet területén jelentkeznek, közös forrásra vezethetők vissza.

Ugyanebből az eszmei alapból táplálkozik az a szép mozgalom, amely

a legszebb ünnepet, a család ünnepét, karácsony estéjét kivánja igazi magyar ünneppé tenni.

Az ilyen eszmei áramlatoknak nem szab határt a földrajzi adottság és éppen ezért valószműnek tartjuk, hogy nem áll meg az ország határánál, hanem elterjed mindenütt, ahol magyarok vannak. A szlo- venszkói magyar katolikus családok körében valószínűleg szintén nagy rokon érzéssel fogadják a szent jászol-mozgalmat, amely egy hagyományos nemzeti szokást kíván eredeti jogaihoz juttatni.

A karácsony az összes keresztény ünnepek közül a legmélyebben gyökerezik a nép lelkében. A karácsonyest csillogó fájával minden ember 1 g- szebb emlékei közzé tartozik.

Kezdetben a karácsony nem volt egyházi ünnep, mert Jézus születésére kevesebb súlyt fektettek, mint halálára. 354 óta december 25-én ünnepük karácsony napját, Jézus születésének emlékezetére.

A karácsonyi ünnepek alatt a templomokban a

betlehemi jászol állítása ősrégi szokás.

A szent jászol-kultuszt az első szentföldi zarándokok hozták Nyugatra. Betlehem városában hagyományos kegyelettel gondozták azt a barlangot, amelyben a Jézus bölcsőjéül szolgáló jászol maradványai még megvoltak. A 4-ik században már a római templomokban is építettek betlehemet. Rómában Liberius pápa vezette be a karácsonyi ünn pékét 360-ban. Az Esquilinueon a karácsonyi játékok szempontjából sajátságos jelentőségű templomot építtetett. Neve „ad praesepe“: a jászolhoz. III. Sixtus Liberius bazilikáját újjáépítette és Szűz Máriának szenteli. Itt őrzik az eredeti jászol deszkamaradványait. IV. Gergely értékéé drágaköveKkel rakatja ki a szent jászolt.

A betlehemes gondolatot és a szent jászol felállítását Assisi szent Ferenc népszerűsíti. Greccio erdejében a szent estén teljes betlehemet állít fel, szamarat és ökröt vezet oda az Ur irnádá- sára. A betlehemi gyermekről mondott szenibeszé- det a nép ezrei hallgatják áhítattal. Felcsendül a „síabat mater specio6a“... kezdetű dal s a jelenlevőik azt állítják, hogy mikor az ének elhargzotl, a jászolban csodálatos szépségű gyermek lett lát S hatóvá és átölelte Szent Ferencet.

A betlehemes gondolat és a szent jászol-kultusz terjesztésében Assisi fiai, a ferencesek szerez ek Igen nagy érdemeket. A középkortól kezdve egé!

szen a felvilágosodás koráig erősen terjed a szent jászol-kultusz és szentestén a katolikus családok felállítják otthonukban a jászlat Jézus születésének megünneplésére. A betlehemeeek pedig bejárják a falvakat, hogy minden házba bevigyék a szent jászolt. A felv.lágosodás kora aztán megakadályozta a szent jászol-kultusz terjedését. Németországban Montgelas kitiltja a templomból. A családban is elveszti jelentőségét és helyét a germán népszokás alapján a karácsonyfa foglalja el. A karácsonyfa ajándékaival és csillogó fényével belopta magat a család szivébe.

A karácsonyfának azonban kevés köze van a kereszténységhez,

mert a nemkeresztény családoknál is általános szokássá vált.

Dr. Sdhwarzt Elemér ciszterci rendű áídózópap, a budapesti egyetemen a német filológia- tanára, az elmúlt éyben mozgalmat inditott a szent jászolkultusz felelevenítésére. Amint nekünk elmondja,

az ösztönzést erre Mussolini elhatározása adta, aki a germán karácsonyfával szemben, illetve a- mellett vissza akarja vezetni az. olasz családba a jászol ősrégi kultuszát

és kérdést intézett a Szentszékhez, hogy milyen álláspontot foglal el ezzel a törekvéssel szemben. Természetesen ez az ősi hagyományokból és a karácsony igazi eszmei talajából táplálkozó törekvés a pápa legteljesebb hozzájárulását vívta ki és ezért Olaszországban hatalmas lendülettel kapott lábra a mozgalom, amelynek törekvése: ne legyen egyetlen olasz templom és egyetlen olasz család, amely karácsony ünnepére ne állitaná fel a szent jászolt hajlékában. Dr. Scíhwartz EleméT a magyar betlehem multijának beható tanulmányozásához fogott és megállapította, hogy

a magyarság körében szántén nemzeti hagyomány volt a szent jászol kultusza.

Jézus születésének ábrázolásáról az első emlékek a 15-ik századból valók. Később ez a kultusz elhalványodott, de életre keltését ugyanazok a motívumok indokolják, amelyek az olasz-kultusz feltámasztását eredményezték.

Nagy erővel indult meg a magyarság körében a Szent jászol-kultusz propagálása.

Nem a karácsonyfa kiszorításáról van szó, ez már annyira mélyen gyökerezett, hogy józan törekvés nem irányulhat ellene. Hanem azt akarja a mozgalom elérni, hogy a karácsonyi gondolattól önmagában független, csillogó fenyőfát hozzuk a keresztény karácsony gondolatával kapcsolatba oly módon, hogy a tövébe elhelyezzük a karácsonyi jászolt.

Budapesten Dr. Sohwartz Elemér megalakította az Emer.cana művészcéhét, amely Gerevioh Tibor egyetemi tanár és Megyer-Mayer Antal képzőművészeti főiskolai tanár vezetésével a gondolat megvalósításán munkálkodik. Nemsokára már megjelennek a magyar karácsonyfák tövében a magyaros betlehemek és ezek még bensőségesebbekké fogják tenni a magyar karácsonyt.

Amint bevezetőiben mondottuk, szinte bizonyos, hogy az ilyep nemes tartalmú eezmei mezpalom nem állapodik meg földrajzi határoknál, hanem elterjed az egész magyarság körében.

A szlovenszkói magyarok körében a szent jászol kultuszának niég mélyebb gyökerei vannak, mint a Duna-Tisza közti és a dunántúli magyar:ág hagyományában, mert a régi magyar jászol-kultusz főleg a szlovenszkói városokban gyökeresedett meg.

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a jászol kultusz felelevenítésével nemcsak a szlovenszkói magyar karácsonynak adnánk bensőségesebb tartalmat, hanem egyúttal

uj iparművészeti ág kifejlesztésére nyújtanánk lehetőséget.

Az életrevaló, szép mozgalom valószínűleg megfelelő érdeklődést vált ki illetékes körökben és így remélhető, hogy jövőre a szlovenszkói magyar ka ráosonyfa alatt is megjelenik a szent jászol.

Az egyesült pártból |

Kassáról jelentik: Az egyesült párt uj hely!

szervezetei Keletszloven6zkón. Zemplén: elnök Ho- rosz József, társelnök Lovas Lajos, ügyv.^ elnök Szalonfcai János, alelnök Konyar János, titkár Tóth János, pénztárnok ForgácJh *Koós J., jegyző idb. Lehy János, ellenőrök Magyar Gábor, Dakó Gábor. -— Szentes: elnök Kulcsár István M., társelnök Kulcsár P. Sándor, ügyv. elnök Nemes János, alelnck Illés Józisef, titkár Szűcs István. N., pénztárnok Nemes Sándor, Kulcsár Károly, jegyző Altmann Gyula, ellenőr Szatlimáry Ferenc, Kenify Gy. István. — Szűrte: elnök idb. Lovász Lajos, társelnök Sza- niszló Lajos, ügyv. elnök Mészáros Imre, alelnöb ifj. Fekete hsván, titkár ifj. Pálíy István, pénz tárnok Fazekas István, Puskár János, jegyző Kalkó György, ellenőrök idb. Katkó János és idb. Sza- niszló István. — Kisrát: elnök Teper János, társelnök Dános István, ügyv. elnök Kovács Ferenc, alelnök V-erbóczky Lajos, titkár Ádám Ambrus, pénztárnek Kocsis Béla-, Juhász Sándor, jegyző Illés János, ellenőr Sz. Ádám József, Juhász Ferenc. — Szentmária: elnök Tóth F. János, társelnök ifj. Csákó János, ügyv. elnök Lipan Mihály, alelnök Tóth János M., titkár Nasry Sándor, pénz- tárnok Szucskó András, Pankovich Mihály, jegyző Majoros János, ellenőr idb. Szakács István, Na?y Mihály. — Nagyrét: elnök Bujáié Ferenc, társelnök Lizák János, ügyv. elnök Mijó Béla, ale’nök Sütő Mihály, titkár Varga Lajos, pénztárnok Kovács Imre, Vetréczky György, jegyző Németh János, ellenőr Gudalics Ferenc, Kocsis János. — Kisráska: elnök Molnár István, társelnök Hudák András, ügyv. elnök Babincsák János, alelnök Király Péter, Szűcs János, jegyző Varga József, titkár Te hák István, pénztárnok Csatlós Sándor, ellenőrök Csörög András és Istenes Sándor.

Kommunista agitátort fogtak el egy magyarországi bányász-községben

Budapest, december 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Karácsony első napján a csendőrség Ajka községben kommunista agitátort fogott- el Jankovics István állástalan tisztv selő személyében. Jankovics a község" bányász-lakosságát gyűlésre hívta össze, beszédet mondott előttük 5 kijelentette, hogy csapatokat szervez a spanyol vörös hadsereg megsegítésére. Beszéde végén felszólította a bányászokat, hogy csatlakozzanak a madridi vörös haderőhöz. Az önkénteseknek nagyobb jutalmat helyezett kilátásba. Jankcviceot letartóztatták és bekísérték az ügyészség fogházába.

—* Módjával élj a kupával, Alboin, — szólt aztán Baján. — Ne fecséreld az erőt, ami benne van,,. Ünnepre való kupa ez, nem holmi poharazgatásra,

Alboin visszarakta a zsákba a serleget Nem mondott köszönetét, csak bólintott az ajándékozónak. Fölállt, a zsákot maga kötötte lova nyeregkápájához és jól elrejtette a takaró alá.

Emberei közül csak Helmechis tudta, miféle ajándékkal kedveskedett a khán,

— Jól teszed, hogy rejted, felséges testvéruram, — szólt Helmechis, amint elbúcsúztak Bajántól.

— Rozamunda sohase lássa. Az én győzelmem jele... de mégis csak apja koponyája, — mondta Alboin,

A ferdevállut meg se intette. Tudta, hogy hallgatni fog.

Éjfél körül járt az idő, amikor elérték az előreküldött szekértábort. Egy szekérkasban Rozamunda nyugodtan pihent. Mikor Alboin hozzá- kúszott, reszketve ébredezett.

3.

Rozamunda gyorsan alkalmazkodott az uj élethez, amely langobard földön várt rá. örült, hogy Albsuinda, Alboin kisleánya nem idegenkedik tőle. örült annak is, hogy leánygyerek és az ő méhéből fakadó fiúra száll a korona.

Egész életét, napját és éjszakáit betöltötte most Alboin.

Szerette volna átadni magát szerelme meleg érzéseinek, de valami kínzó nyugtalanságtól sohase tudott teljesen szabadulni. Várta és kívánta a férfi érintését és ha szemeit nézte, amelyek néha vadul és szerelem nélkül égtek, erőt vett rajta a régi félelem és fölmarta idegeit. Talán nem is igazi szerelem az, ami kettejüket összeköti. Nem tudott hinni a vágy tisztaságában, irtózatos silánynak érezte perceit és fölrobogta nyugtalanul a palotát, a múltat siratta, megölt apját. Aztán békéden volt, hogy nem tudta visszafojtani könnyeit, küzdött magával, erős akart lenni.

A sirás enyhülést hozott. Boldogtalan pillanatai után szárnyaló öröm ragadta magával. Alboin puszta jelenléte kellett csak, hogy min- den érzés átbillenjen benne és egyetlen ölelés tüzében elégjen megint a múlt, ,

Szeles és esős volt a juliua. Keveset mozdult ld a palotából. Egy nap meglátta Maxentius sápadtságát.

— Felségednek most több napfény kellene, — szólt dallamos hangján a görög.

Szép és ápolt ember, mélyenülő szemeiből figyelmes fények sütnek* A járása is olyan halk, mozdulásában milyen nyugodt, a keze fehér, majdnem áttetsző. Rozamunda megborzongott a gondolatra, milyen lágyan és édesen tapinthatnak,

— Nem vagyok beteg, Maxentius.

— Tudora jól, felséged és nem is jöttem gyógyszert kínálni.

Rozamunda elnézett a görög fölött. Nem is tudta, miért állt szóba

ezzel a halkhangu emberrel. Valami megnyugtató áradt lényéből, fölborzolt idegeinek jól esett a közelléte. Nem szolga, nem férfi, tudós ember, Figyelő szemében melegség és gyöngédség.

Egy heverőre dőlt, legyező után nyúlt és azzal játszogatott.

— Ha akarod, megnézheted a teatemeti

i ii

EGO FOLD

REGÉNY

IRTA: EGRI VIKTOR

HARMADIK KÖNYV

42

(FOLYTATJUK)

Jólesett, ahogy a bőrén végigsiklott Maxentius puha és meleg tenyere. Pillanatnyi gyönyör villant föl, illanó fény, az érintés nyomán.

Maxentius figyelmesen vizsgálta és amikor elkészült, mosolyogva nézetű

— Sejtettem, felséged. Nagy és boldog újságot mondhatok*

Rozamunda összevonta keblén bőredőjü öltönyét. Hirtelen elszégyelíe az orvos előtt meztelenségét*

— Ha gyermekem lesz... ma még ne tudják a palotában, — mondta hevesen.

— Őrizni fogom a titkot, amig felséged parancsolja, — szólt bó- kolva Maxentius és távozni akart.

— Maradj mégi,.. Azt mondják, ha asszonyban élni kezd a gyermek, megszűnik a férfi szerelme.

— Dehogyis, felséged... Az igazi szerelemnek a gyermek a legerősebb bilincse,

Rozamunda fölkönyökölt a heverőn.

— Gyermekem lesz, — suttogta maga elé. — Gyermekem lesz és mindhalálig az övé vagyok. Mindhalálig!

A szeme most vadul tapadt Maxentiuson. Valahonnan a lelke zugából alaktalan félelem ködlött. Rettenetes az, ha egy férfi ilyen halálosan vérében van az embernek. Bilincsről beszél Maxentius... igen ezek a bilincsek őt fogják. Csak Alboin ölelése élteti. Mi lesz, ha egyszer el, száll, kiég a forróság és hamuvá huny a szenvedély! Az örökkévalóság pilanatai után zuhan a semibel *

Fölsikoltott és arca elé csapta tenyereit. Iszonyúan és kegyetlenül oda van láncolva a vére bilincseivel Alboinhoz. ♦. Kell, hogy megmaradjon mind e forróság és szenvedély! Olyan, mint egy edény, amelynek nemes formáját, zománcos ragyogását a tűz adja meg. Láng nélkül agya-* gos darabokra szakad.

Sírva vetette magát nyugágyára. Maxentius hozzálépett és keze simogatva járt a tarkóján. Kis sóhajából, halkuló lélegzetéből érezte, hogy lassan enged görcsös feszülése.

Amikor Alboin jött, az arca megint rózsás volt, a tartása fegyelmezett és nyugodt. De valami titokzatos izgalom vibrált még benne és láthatatlanul átáradt a férfira. Alboin szomjasan ölelte, mintha fölinni akarná teste minden pórusát. Amit Rozamunda fölébresztett érzékeiben, túltett a régi ölelések lázánál. Gyöngédség ébredt benne, mintha megsejtette volna, hogy Rozamunda benső fülledtsége mögött boldogtalanság remeg.

Gyönyörű reggel virradt rájuk. Együtt lovagoltak ld. Rozamunda bágyadt mosolygással nézte Alboint Milyen könnyű és szálló a lován, árad belőle a derű. Az arca most olyan hamvas, mint egy gyermeké, a szeme nedves fénnyel ragyog.

Tele volt ez a nyári reggel az érésnek buja és simogató szagával. Messze a dombok alatt ménes legelt. A gyümölcsös kertek felől a méznek és virágzásnak sürü, nehéz illata szállt Túl az ut árkán kankalin és kutyatej burjánzott sárga csillogással és a mező tele volt oroszlánszájjal, kék harangvirággal és ragyogó fehér margarétákkal.

Vágtatni kezdtek, de Rozamunda nem bírta soká és lemaradt. A1-. bőin csodálkozva visszafordult Látta az asszony sápadtságát és elnehezült lélegzetét

— Mi van ma veled, Rozamunda!