Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-25 / 294. (4143.) szám
*BJ9td T»!°?C ‘eXipaiq quaesooui y JApjzsnQ jxaüuasc) ‘TO?>I 8QJQA V :uap»fBd biaXSnx jzsbabx :nBini9^[ qjpzsqijM ‘SBUis9fFq b ‘sorafiA :P!»H ®nXBl\[ ‘aAXuoq |sapq pSiog ‘xa^uioiiq 000E :«imv sopiosz ‘BgpiiABposo qodfn :bi93 A3bn bited :2njd BJBqxBg ‘H9d ®9?ny :nasuBH ‘P913SO Siq y :jlgjBJ\[ XBJjy ÍíA?JPI «? snpio^[ :uibmx qxBW ‘AXnoqspsew :jppy iB5{9f ‘5I?ÍPsnpioq jpq y :nprai?M WPzsqiw ^pomeee* *»nI WW WMeqweW PTPqoH *3fB^i9A uajsj :fZ39I?d : 3fBU;BqíZ»BlpA inzoq qeAXngq pzaqjaAoq b qBjjozBiniBt -nf "y -jmniB^nf J^ujaxazs idAXugq qiX[em X8oq ‘pi 3í?f»Bq>z8Bi?A qnguw qojBXgBm spj sajJöXufip b l9qpíi°A9f l*>?q *ouBf nff(feq oirap mazsjg 69 ropTpop sazopd *jpn« -7r$y[ zsojo IH9PÍ mniB&ioze pnpmriBjaf V , *qBuiBSJT>)B>jnmn qqBSBtniBSJOZsSai BfdBq qojBXxtew 8}^ B zoq^pnpfB jaAXusq mojpq ua^q 9 inzpq paAXuQqqaimaXjl ewyqgpf -{A S90 9pBi5jAXnoq Xba?x b jsopq sonpp )3AAuos|uio|ein! uozonapiiere lep isieq souer e !H qpiieíiizseieA qnseui qojeffBeuisiq uozeuiieinf y q&j ejjojzsoiq? BpfriBiBq -pftiyBi 515 “qoA mo^ qB99 nepuita 89 -p U8;ai u raoimi] ‘uba uBqBÍ?BZSX0 qyA -yd1 b TiD9>n AÍ?oq ‘0.17,39 ajpA xoxpjB tjbsq •qpsaoi 89 ^ofyoqig&ra naq -pq £39 urouBq ‘inpujBzs jxBqB 9j9jBxxy •jjoqBq ys^gaoq qs9gn©so "[pxizssara xoqrtnB ‘tuuoa BjxBqB \9 treddp Bqsipí ■BjjoqfluXir 9I9J Bqsípj; S9 jyqoj qqozsítej’ b 104.9x039 Bjznqiq uyjnzy •poypi mssBqos 'jBA'^d iXuuo 59111 xaqjnqj ’&p? nos -S9Z0A|9 ptaifej 5rpod ]nXa b 89 xyssnj uyjn jnXn b X5oq ‘ppzzoq TnejpTnq 119 89 um?!o qoz9 119 zb oduoj siq b Z9 99 fnXui b zg — :B;pnom jza s jj9p&[0zoq 9{9j Bq8ip{ faqqos -aday 9o5BS9){9ni xoqq.q •iypjiq-BApd b ypi íróz'b S3 qoA q97S.(uosjBq ISa nedlazoq xos y qyogoA'gBJ ttsqXnsj S9 uaqqamzs pzBdtnod qn-qoq y UBqBf.109 dgzs qBAyjd y •royorapzo BtqoA Bipmq möu g&xn xaqroo 'jzb X5oq( ‘yqo ;yoA BApd iXtucbb ^xam T9pÍTi9f X5bu b ^ozpxdpq tq eroszg b áerai ‘qq0ci^q BJ8B;z9iy b ygqgpa© zb Bqsyw rtranB 19g ‘ypqsTg ogoz^A bx3^j.zstí ÁS& gipad pÁín b ‘pspiilu sp[ b eqy&Apq BSyffig •róupq-g<8xa po5aj thöbi ‘Bqsig ‘th©-[Qa öj^Xg — :^;&pzoq ’rai^zsaqi B9 jniXn b xoqqg •neq^pi^ zb ’ (ynqga 89 ypjpd'tiBd vsoinj b Wf>pyz89^ aqjeqina 9iq B*>anf b apq -zy 'npqpq b yp w odiqq srq Age Sfm. XJgoq ‘Bqsxg Bqípy Joqqy •eqppjé' 59^98 £39 Moqnj -eq ynLín b raanBq ‘qpBiBzs sí Bupig •BBpqB^ b tiba yoq X5oq ‘iz^ug^toi 89 pbjbzs BnyqB XSoq ‘Bjyopnog ?zb ‘rqatr púin b géz3^9^ -59}\[ 'inpByBze gspuiir £3& jjbso xezsXgg •&jnj 99tniX-[99 ‘Bqnd1 b yyppey 8 ppBii^jje tboX5 -bü b gq^qq b B'yyoyfBqtq ^raniB ‘jezs-X5g 'qByAiq qBTtpqsTpj; yriTpioyzsBd' b yzg mxj -xoyzsBd £§9 ‘yyoA raen yoq ‘jqzsáSo jbasbs ‘S9A9 e ‘cnzsyT: hoxvt :«vi p#vz&w ifVAVil y--------♦♦♦-------qj9 raen BZBq vygzv Bq ‘pB[Bzs st isom Seni n^x ■g’Qqig sí no^BynAu e-yeq -éj b Sara XSoq ‘fjejBZBq X5n gr jpBpezg ■|9 gozn3onq rnes {9J,i{Brpy b 5ani X5oq ‘jb®bzsío qa5neX5 b X®ti Bpígnq sr go 'BIIJOA jjopnj 99 [tipornyB jBinoq'B| U9X[t g9Ui ‘jpBi -B'TH BAJBJ UBÁgnqBSO B'fpzs-9UI9Z8 IJ9g “qBjzoq j&d-desojBUUBqj £S& H9q9ZS939 pCnpzspig £2® prpIBATuni 5iped jnSaA '[ftrrnazsosjoq £29 qqo.ígBn jjoa &9 Anquiajns y ‘goA lajamr; -rreo Bq ‘qqeíyajSej sp zsBqyoq y 75n-joqirroBjpoq £39 qqoÁ5^n gOA 93 BtnrojBzg y '|9nn.inX5z9i pA9p nBffngiq rjej b qq<oX5 -Bn go a ráéri ixaB £j9X9iíu9q ddoso ubX|o 8’í9[I9W Taqqpp pz9i9°p9j a59 jutni ‘qBjzoq jojCbs B.ioqqB UBqsoBjBj OAnuig 'ijgj g9°9[ -niegeni Sipgoq ‘gez9qj3Aoq jsonr iotb 9<j jirofpBJBni BAJ9J BÍyza-oinezs gog XSoq — qBnpjgpchza joeonBJBd V»9H «M«Aqo9 *^Buzppqei9q BAgeoBg SfBuzpquyzs [aimupjg Xgeyq gBqejnupzs b qgyzs^q aoqinop b eg ‘jBqnfíIPPX qrp^spi® qeqanueXg y qpi iDazg b axidoxy <9*ew ppoa zb zsaf j^qag *í9TIFSfB*8 B Bzzpg V^«19X ® Oöqozeq^ ■T51 V NQf •BqBpz ‘b»a9 11 ‘aqn^í pjad ♦BjJn qtiqAqfBZssjA *BJ3SBBABJ píBUI ‘pejOA D0J8I 13j9;g9J9«>I80ia S$i q^qsoaj n3jjB|8?niA •BXj9g nadaiaq g^j gaiaj qnnzpH *Bnqj B 89 XgiQA-Xjfoq b jpra 8apua«3 •Bspznsanq psg9A jpXn jpunia zy BBpnnq i9Aai saXga napopgy "^ojgosns jjin ‘mpupnj Bq ‘qp ‘qejaAai pyngjpe ‘zsp {BJog TiaT^Aai cnnoays f[9Z99SXV ‘söa? oi ‘WPra -^IIRW !JJ99q9q 8 »J99AOf qqof zqqqunuajsi qunzzoqp^iui I Bqmoidiuaj b qtinfa©K ‘qojxaf ‘qoXnpi ‘qnpj qaqxngaiajzsgnajsi 3npss9q ao [a Xgog ‘jaqnqmiaq Aiq Bqmoidunax •gnBJBq b 19ZS *guBp;g ‘gnipo “ONYTVO ‘ONHIO •JJ9A90; ‘sba9 11 *Bqsnnf UBxazana •upiozspf 9HPJ8] zy BfipA qBjqn 8 ‘XuBaiJBqnj 9f ‘upjn Bqnniu ]dBU y qeuuoÍBZBq apjzB 3jsg *aq9A©n qanuajsi zy uasapnaso dázs qBujBgojuBzg ‘aqaqa zb BÍgojag ajozara b qanJ9pq Bg •axozara sayazs b rg luBjupzs qaunara Xgn sg aqx9qazs b Bfgojag ;aq9 yaggax mpdBsapg •qnpaA xuupq nXnnoq Xgog ‘gBzs9r J9g ppopi? hbXio SjnAau b jpunx s Bjpir) Syupqisa pf Jaq qunqan uba 'MK9>IIS3 9r I3M MKŰ>I3N MVA Pwi gf «n9fof TTfxucrn “R9I9 ®b 5gzj9 ag *jopag9J ^TBirzpqrupd •qBtrjpnBj Bxpí qoa-qog SrBUjBxpf BqypojfSi TjfBnjBgjBji ‘3tfatg«g»a*a *qenqBgiod9 XgeA gapaq B{| tKIdA qauzsej jpf jXuub (z«pH ^pfaCQza ‘jfamiaAg ^psáiazs •MNiaTÜZS •B9A9 n ‘enpieq Bneg Tgpajazoq XoosDyiBrq y ‘gxppa jpn* uba apxqod jpj zsng •pag jujaya ooXSbo xpoi jsow ias«9Aoz3 y ‘Bqumn a XgaW *5tQAoz8 neg{A BAjBgzpjpyq ‘qorppFan «i 09 aqpg TpzgqApzs b gogBaa-gagisQ ‘gpp Bqnnin jsoui uba Xuozpg *09X09008 Xgaa apAOzaapxqod uajppzspAoza b ipqX^gooj y •qiongBA Spiqdpj joXguox [gpa ‘quippo jaoto óba Xupurasa XgByq *S3AQZSOí>ÍTHOd •ppez89«ry ‘nyjl<>7 XopBíapji ■jppBto soojo oaqppja zy ‘jpjoq ‘fi®ara gaj opqaj TpaqaxaXg ‘bjJbj qBso om ‘jaqai sj jirapXiogpH •pqpqzBnsa BjjfBjBd y *przpqc9z« ifuqjaqa<uqg T9í Sapyq B jpro Höf*»W ‘I9Z9 b fnj ‘pq b Jfiag 13X V •jnx^B^A "JZ80 TTA1 ‘Bn^pjqBO stij^iv TB3pjo,BXgire nőm saApag ‘iBqqOjBq joazs 131X00001 y ‘jBqiqoXgBn 99 laqqaXoisni'H S{unzapa0AJo s] fin OBjsojq *BXjxaXg goé Sara ‘pppjoqoso xaza 89 zpzs oypinosDqxE^f ‘BjXoösopjBq QBqzyq sop9p[ ejpdaooi} poapjafnzs *qanuaj9f Xgno b XpsoBOfQ ‘íjauapuaAjo qaqaxojaXg y qadauon za qnprpgara Xgog ‘qaouajsi zb jpmpB J91PH •oajzsaxaq b ggnj go qrmniazs s ‘DBqBqpXojp qopjXoosopjB^f ‘oasopuasa Ó9Z8 qonjap^jaq ‘pzsgnBXBqjsa zb guaz xoqifV *XS3AN0S3YH\rH ívspi XOUVASVN SIN- ILL -* •« m « no — A pengék owzáfyűIrta: ORBÁN ERZSÉBET Élt egyszer egy favágó. Ott lakott a.z erdő szélén. Egyetlen fia volt csak: Peti. Egy 'harmatos szép reggelen igy ezólt a favágó a fiához: — Lassacskán legény leszel már, itt az ideje, 'hogy megtanuld apád mesterségét. Egy szép fényes haltát adott Peti kezébe s kivezette az udvarba. Megmutatta, hogyan kell ügyesen forgatni a baltát, aztán igy szólt hozzá: — Estéiig vágd fel ezeket a tuskókat, mutasd meg, milyen legény vagy! De Petinek bizony nem ízlett a favágás. Mikor délben megnézte a favágé, hogy halad Peti a munkában, 'bizony, egy tuské se volt felvágva. — Nehéz ez a balta — panaszkodott Peti s estéiig csak a rigókat hallgatta. Már éppen azon gondolkozott, mit mondjon megint az apjának, ha érte jön, miikor egyezerre csak egy törpe termett előtte. — Gyenge vagy te, szegény Peti, igaz-e, nem neked való a favágás? — Az már igaz — mondta Peti — és le- hoTga6ztotta fejét, mert busult, hogy igy munkára akarják fogni, pedig ő napestig csak játszani szeretett volna. — Ne busulj, — mondta a törpe — elviszlek én a gyengék orszgába, ott aztán nem kell ilyen nehéz fejszét emelgetned. Megörült Peti nagyon, elment volna ő akár a világ végére ifi. A törpe kettőt tapsolt 6 abba® a pillanatba® két fekete nyúl termett előttük. —'Ülj rá! — szólt a törpe. — A másikra meg ő ült fel. i Nekiiramodott % két nyúl. Olyan sebesem vágtattak, hogy a szélvész sem tudott volna versenyt futni velük. El is szédült Peti a nagy sebességtől, de mire magához tért, már egy idegen országban voltak. De mikor leszállt a fekete uyulról, abban a szem- pillantásban eltűnt mind a két nyúl a törpével együtt. De még csodálkozni sem volt ideje, mert Bzernben vele az országúton tizenkét vézna kis emberke jött. Hosszú pálcikán kicsi kis kosarat vittek: hat az egyik ^ végét fogta a pálcikának, hat meg a másikat. Kiváncsi volt Peti, mit visznek olyan sokan abba® a csepp kosárban. Meg Is kérdezte tőiöki — Mit cipeltek ilyen sokan? — A termést hordjuk haza — válaszolták. Odament Peti, belenézett a kosárkába. Hát, hét szem aranyaimra volt bent összesen. Elnevette magát: — Akasszátok a kosarat rudastól, mindenestől az ujjamra, elviszem én egyedül az egészet! Elcsodálkozott a tizenkét kis ember, de Peti már vitte is az ujján az egész rakományt. Alig mentek néhány lépést, mikor újabb csoportot pillantott meg réti. Ezek is vittek valamit egy csepp kis tarisznyában, ami vékonyka rúdon függött. Hatan voltak s úgy izzadtak a nagy teher alatt, hogy az ingük is csupa viz volt. — Hát ti mit visztek olyan nehezen? kiáltott rájuk Peti. — Visszük a termést! — mondták ezek is s a verejtéket törölték az arcukról. Odament Peti hozzájuk. Hát, uram fia, hét szem borsó volt a kis tarisznyában-. — Akasszátok a kabátgombomra! — mondta most már dölyfösen. Peti. De ezt már nem hagyták annyiban a kis emberek. — Elvisszük a király elé, — mondták egymásnak — hadd lássa ezt a világcsodát a király is! De alighogy elindultak, az utkanyarodé- nál újabb látvány tanúja lett Peti: két em- beT vitt egy cénnaszálra kötött csirketoLliat. — Tűzzétek a kalapom mellé! — nevetett vígan Peti. Nem is fogytak ki a kis emberkék a csodálkozásból. Nem győzték nézegetni Petit, hogy talán nem is húsból van hanem vasból. így értek a királyi palotához. De Peti hire megelőzte őket is. — Hallottam nagy erődről — szólt a király. — Maradj nálam örökre, neked adom fele királyságom! Tetszett ez & dolog Petinek. Meg is kötötték hamar az egy ességet. Egy baja volt csak: nagyon éhes volt, mert mióta otthonról eljött, egy falatot sem evett. Szerencsére a király nagy lakomát rendezett az egyeeség örömére. •»- Olyan asztalt terítsetek, — adta ki « *- T75 —• KI A KISMAGYAR? Egy negyedosztályoa gimnáziumi tanuló levelet irt a Kis Magyarok Lapjának szerkesztőjéhez és a levélben azt kérdezi, hogy kiket tekintünk mi kis magyaroknak s bevesszük^ őt is az aranykönyvbe, ha gyémánt-, arany-, vagy ezüst-bizonyitványa lesz. Levél helyett itt válaszolok a kis magyarnak. Válaszom ez: kis magyarnak tekintjük azokat a kisdiákokat, akik az elemi iskolákba, a polgári iskolákba, földmüvesisko- lákba járnak, és azokat, akik a reálgimnáziumok és reáliskolák alsó négy osztályának tanulói. Világos tehát, hogy a negyedosztályos gimnáziumi tanulók belekerülnek az országos hirü jó diákok aranykönyvébe. Egy másik Hu aziránt érdeklődik, hogy az aranykönyvbe bejuthat-© olyan is, aki nem magyar, hanem szlovák iskolába jár. Erre azt felelem, hogy minden kisdiák a mi emberünk, aki magyar. Fő, hogy maga magyar legyen, akár szlovák, akár német, akár ruszin iskolába jár is. És Morvay Etelkának is van még egy válaszom. Azt kérte, hogy közöljük az olyan kitüntetett reálgimnáziumi és polgári iskolai tanulók nevét is, akiknek bizonyit- ványa gyengébb ugyan a gyémánt-, arany- és ezüst-bizonyitványnál, de azért még mindig ,ykitüntetett“ osztályzatú. Ezt a kívánságot is teljesítjük. A gyémántgárda, az aranygárda és az ezüstgárda mellett ez az utolsó csoport lesz a kis magyarok bronzgárdája. Szerkesztő bácsi. Az arab konyha Nemcsak a francia konyha kiváló, hanem az araboknak Is kiváló ízlésük van. Például bármelyik európai asztalon megállná helyét az arabok kedvenc étele, a szárnyashussal töltött alma, amit zsemlye- morzsában sütnek ki. Van olyan tésztájuk is, amely nagyon emlékeztet a barát fülére. A kinyújtott tésztát négyszegletes darabokra vágják, minden darabra vaníliás cukrot és darált mandulát tesznek, táskákat formálnak belőlük és zsírban kisütik. Érdekes, hogy a húsételeket szilvával főzik és sót, borsot, fahéjat adnak hozzá. A saláta is borssal készül, azonkívül hagyma és narancs kerül bele • az egészet olajjal tálalják, „Gondozd a fested, müveid a lelked!** Molnár Gyula tollából „Gondozd a tested, müveid a lelked!“ címmel régen nélkülözött könyv jelent meg a katolikus magyar ifjúság számára. Kérjétek meg szüléiteket, hogy rendeljék meg részetekre ezt a hasznos könyvecskét. Megrendelhető a szerzőnél (Molnár Gyula reálgimnáziumi tanár, Losonc). A 138 oldal terjedelmű, kemény kötésű könyv ára csak 5 korona portóköltséggel együtt. KIS LEVELEK Lányi László. Versedet közölni fogjuk. — Iván Mártus. Mesédnek nagyon örültünk, le fogjuk közölni — Pancza Koméi. Gyerekeknek való tréfákat küldj. — Turóczy Lali. Felvettelek a kis magyarok táborába. — Kenessey Csaba. Leveledet megkaptuk, örülünk, hogy tmgoeskád már hamarosan felépül betegségéből. — Plesa István. Kö- szönetedet átadtam János bácsinak.— Csif- fáry József. Visszafogadlak a kis magyarok táborába. Légy újra szorgalmas munkatársunk. — Kemény Zoltán, Versedet közölni fogjuk. Légy türelemmel. v MEGFEJTÉSEK A 96. szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következőt Keresztrejtvény: Lánchíd elé, olvasás, ország, mő, ná, váltó, ős, esik. — Plesa István rejtvénye: Régee-régen. — Llscsák Tibiké saroknejtvénye: Pária, Ákos, rom, Is, s. — Pancza Kornél rejtvénye: Szerszám.— Plesa István rejtvénye: Korsó. — Gyürky Sándor számrejtvénye: 84657, 66674, 64768, 46785, 75846. — Pancza Kornél rejtvénye: Képesség. — Schvarca Magda láncrejtvé*- nye: Húz, zúz, zár, rum, mér, rőt, — Sebők Judit rejtvénye: Móra Ferenc. — Müller Klári csigarejtvónye: Szeresd a Kla Magyarok Lapját. A rejtvényeiket helyesen fejtették meg: Andieidoez Edit, Albrecht Esztike, n Bb* dök Ebelka, Bozóky János. :: Dévay Emil. :: Gyürky Sándor. :: Hatvány Klári, Hurin Géza. :r Iván Mártáié. » Kaeírnám Dezső, Kenessey Ceaba, Koneesey Ildikó. Ivein én y Zoltán. :: Liscsák Tibor. :: Molnár Sándor, Müller Klári. :: Pamoea Koraél, Per* jéssy Eszter, Pető Irénke, Plesa látván, P*nU nik Éva. :: Riszner Jenő, Riear.tr Karóéi* Rozloanik Bözsi. :: Sebők Éva, Sebők Jn* dit, Sdkvaro* Magda. Szoceoy Klára, Smtlló Lajos, tt Tirróoaí LaH. * Yüíági Jósáét j