Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-25 / 294. (4143.) szám
1936 december 25, péntek. ^I^GH-MAGteR-HTmaR 23 Pozsony krónikájának fekete íapjairól 9 pestis rémuralma Pozsonyban, a XV!!. r a XVIII. szazadban ■ ■ A két pestis-év: 1679 és 1712 ■ ■ ■ Egy város a pokot kapujában ■ ■ vas Mit mond a háromszáz év előtti orvosi vélemény a pestisről ? ■ ■ ■ Amikor Pozsonyban legjövedelmezőbb foglalkozás volt sírásónak lenni Pozsony, december 24. A rendőri sajtóiroda jelenti: „Az X. uccai ház lebontásánál a munkások ma reggel emberi csontokra akadtak. A városi muzeum igazgatójának szakértői véleménye szerint ezen a helyen valamikor régi pestistemető volt.. Gyakran olvastunk az utóbbi évek nagy építkezései alkalmával a rendőri sajtóiroda jelentése alapján ilyen és ehhez hasonlóan megszövegezett híreket a pozsonyi lapokban. A vásárcsarnok betonpincéinek építésénél — ezt mi is jelentettük akkoriban — egész kocsirakományra való emberi csontot találtak. Ott völt a régi Szent János temető, amely kifejezetten pestisben elhunytak örök nyugvóhelyéül szolgált, mig nem az üzletes élet megbolygatta ezt a nyugalmat és a csontokat <— emlékszünk — kegyeletsértően a szemétre dobatta ... Mit mondanak az elsárgult Írások? A PMH évekkel ezelőtt cikksorozatban emlékezett meg a keletszlovenszkói nagy pestisjárványokról és a nyomában keletkezett lázongásokról. Egy jónevü szlovák iró regénynek is feldolgozta a hálás témát. A* nyugatszlovenszkói, különösképpen a pozsonyi pestisjárványokat sem a régi cikksorozatunk, sem a szlovák iró regénye nem említi. Ezek után nem támadtak ugyan véres lázongások, de azért érdemes velük egy karácsonyi cikk keretében foglalkozni, tekintettel a mind gyakrabban felszínre kerülő pestis-temetőkre is. A városi levéltárban végzett búvárkodásunk sok igen érdekes adat birtokába juttatott és különösen hasznát vettem néhai dr. Vámossy István főorvosnak, Pozsony kitűnő ismerője és történésze erre vonatkozó feljegyzéseinek, amelyek jórészt szintén a levéltári adatokra és Rayger Károly doktornak értékes feljegyzéseire támaszkodnak. Hogyan védekeztek őseink a „fekete haltál" ellen? Hogyan végezte szomorú aratását a „Nagy Kaszás" az 1679-iki és az 1713-iki nagy pestisjárványok alkalmával? Amikor egész városrészek pusztultak ki és úgyszólván nem volt család a városban, amelyik egy-két kedves hozzátartozóját el ne veszitette volna. Mindezekre a kérdésekre igyekszem megfelelni, amikor a régi, megsárgult foliánsökból egy csokorba gyűjtöttem két szörnyű esztendő soha el nem tűnő emlékeit... Orvosi beszámoló a pestisről a XVII. századból Rayger doktor szerint a pestis „Isten keze, kardja, nyila, melyet ránk bocsát bűneinkért. Reánk küldhetik azt jó és rossz angyalok is. Lehetnek azonban természetes okai is, mint üstökösök feltűnése, csillagok állása, meteorok, szelek, vizáradások, záporesők, rothadt anyagok stb. befolyása." A nép a középkorban (sőt még sok helyen ma is) azt tartotta, hogy járványos betegségek előtt a természetben bizonyos jelek észlelhetők. Rayger doktor a francia egyetemeken végezte tanulmányait, mégsem tudott az általános tévhit alól mentesülni, bizonyos miszticizmussal ir a pestisről: „A pestisből kevesen gyógyulnak ki, mert eltekintve Istennek bűneik miatti haragjától, az emberek hanyagsága, butasága, a jó gyógyszerek megvetése, a betegek rossz ápolása, a rendetlen, kicsapongó életmód, a zsúfolt lakások a fel- gyógyulások útját állják." Az 1679-iki pestisjárványnak Pozsonyban is voltak —< előjelei. Ezek Rayger levéltári feljegyzései szerint a következők voltak: „Éjjel meghasadt az Ég és a nyílásban látható volt Szent Mihály lova, rajta koporsóval. A Mihálytoronyban az 1588- ban öntött óraharang megrepedt s hangját veszítve hasznavehetetlenné vált. A lakásokban éjnek idején szélvész tombolt s villám cikázott, elannyira, hogy a legmélyebb álomba merültek is felébredtek és félelemtől űzve menekültek. Julius hónapban néhány napon át hangyaraj repült be a Mihálykapun át a városba, ellepve azok uccáit. A hangyák csakhamar szárnyukat veszitve elhullottak. A Richárd-uccában, ahol később e járvány először vetette meg a lábát, tűz ütött ki." Már előző évben (1678-ban) is fellépett a Váralján és a külvárosokban szórványosan a pestis, de akkor még ügyet sem vetettek rá, mert még az orvosok sem tudták, hogy az tulajdonképpen micsoda. A következő évben aztán járványszerüen lépett fel. Az előzetes tünetek ezek voltak: „Erős félelmi érzés lett úrrá némelyik betegen, másokon pedig hidegrázás, majd forróság. Másoknál! viszont fejfájás, általános levertség, nagyfokú orrvérzés és folytonos hányás állott be. Ha a betegség rögtön az agyat támadta meg, csakhamar halált okozott.** A már kitört pestis tünetei ezek voltak: „Az ágyékban vagy a hónaljban keletkezett mirigy daganatok, égett sebhez hasonló hólyagok, daganatok, görcsök. Lenmagnagyságu fertőző kiütések a bőrön, amelyek később elérték a tallér nagyságát is. Környékük kigyulladt, kicser epesedett." A királyi kormányzóság Pozsonyban székelő tagjai a kitört veszedelemben Isten haragját látva, azonnal Köpcsénybe költöztek, mig az udvari kamara személyzete Modorba tette át székhelyét és házi őrségének szigorúan megtiltotta, nehogy közelébe pozsonyi ember juthasson, De sokáig nem volt ott maradásuk, mert a pestis Köpcsénybe és Modorba is eljutott. Pestis-pánik a pozsonyiak között A kereskedők tömegével hagyták el a várost, jóllehet a tanács kihirdette, hogy „aki 15 nap alatt vissza nem tér, polgári jogaitól megfoszttatik." A fenyegetésnek nem volt sikere. A pestisben megbetegedett embereket a mai Duna-uccai agghajlék (Lázárét) helyén levő pestiskórházba szállították. Részben gyalog, részben kocsin, kétfogatu szekéren: „kárén" vitték be őket, de sokszor olyan botrányosan, hogy a szerencsétleneknek vagy a fejük, vagy a lábuk lógott le a káréról. Végül is a tanács megelégelvén ezt a sin- térhez méltó bánásmódot, zöld takaróval ellátott, fedett kétfogatu taligát bocsátott a pestisbetegek szállítására. Miután a Lázárét rövidesen szűknek bizonyult a betegek befogadására, a szomszédban fabódékat állítottak fel. Sokan kimenekültek a szőlőhegyekbe, ahol ideiglenes sátrakban tartózkodtak a járvány idején. Hozzájárult az általános pánikhoz, hogy 1679-ben egész nyáron, júliustól augusztus végéig folyton esett az eső. Sokan a fabódékban pusztultak el a reájuk zuduló esőiétől. A Szent Lőrinc-temető halottai Az orvosok eleinte névszerint tettek jelentést a tanácsnak a pestises halál áldozatairól, később, amikor naponta százan pusztultak el, csak számszerint. A sírásóknak tilos volt eltemetni addig valakit, amíg a halott hozzátartozói, a kirendelt városi tanácsos, a Lazaret-gondnok vagy sebész aláírásával ellátott halotti bi- zonyitványt fel nem mutatták nekik. A pestisben elhunytakat valláskülönbség nélkül a Szent Lőrinc-temetőben közös sírban földelték el. Mikor ez a temető már megtelt, a polgári kórház mögött levő temetőben és az evangélikus hitközségnek szánt uj temetőben temetkeztek. De megtelt halottakkal a Vallon-temető és a Lázárét melletti temető is, mig a szőlőkertekben elhunytakat a helyszínen temették eL Két jóságos jezsuita páter végezte a temetéseket. Az egyik hamarosan áldozata Csehszlovák Légiók Bankja Prahall., Na Poftól Táviratcím: Legiobanka. Telef. sorozat: 265-5-1,801-4-1. Helyi expoziturák: Praha II., Námőstí Republlky • — 2i2kov. Nusle — Vinohrady Részvénytőke K8 70.000.000*- Tartalékalapok K5 65.000.000*Fiókok: Bratislava, Brno, Duchcov, Hradec Králové, Jihlava, Kolin, Komámo, KoSice, Louny, Lovosice, Michalovce, Mór. Ostrava, Nővé Mesto n. Váh., Olomouc, PIzeií, Poprád, Ruíomberok, Turnov, Uihorod, Zlaté Moravce, Zvolen, Zilina, Idény-pénzváltók: Sliaö-fürdő, Star^ Smokovec, Strbské Pleso, Tatr. Lomnica. Minden bankmüveletet lebonyolít. lett a ragálynak, mig a másik ötször kapta meg a betegséget és alig bírt belőle kigyógyulni. Hogy a többi paptól megkülönböztessék, külön ikor- doványból készült ruhában járt, akárcsak a papok ebben az időben Olaszországban. Fizetéséről a város gondoskodott. Az 1679-ik év októberében a halottak száma már apadni kezdett. Mig az előző hónapokban naponta százan is, sőt még többen is meghaltak pestisben, október 14-én már „csak" 24-en, mig 24-én már „csak" 12-en. Novemberben, a hirtelen beállott hidegben már csak naponta hatan haltak meg. Ezek is Heg többnyire újszülött csecsemők voltak. A veszedelem megszűnte után a város urai irtózatos seregszemlét tartottak a városban. Az iparosok nagyrésze elpusztult. Alig maradt például életben egy-két asztalos. Puskamüves egy sem. A Duna-városrészben alig maradtak hatan életben. Nem kímélte a járvány a kolostorokat sem*őrt A ferencrendiek, a Szent Klára szüzek ko^ss lostorába éppen úgy ellátogatott, mint a jezsuitákhoz és a kapucinosokhoz. 12.000 halottja volt az 1679-es nagy pestisjárványnak A sírásók éjjel-nappal dolgozták. Szomorú foglalkozásukhoz az italban kerestek erőt és bátorságot. Néha bizony — mint a levéltári okmányok keserűen megjegyzik —« minden emberi érzésükből kivetkőzve, vakmerő cinizmussal elidegenítették a meghaltak ruháit, ingóságait és nem egyet csupán ingben, ágyneműbe burkolva temettek csak el. A szomszédos községek lakossága a pozsonyiakkal hallatlan brutalitással bánt, mert Pozsony karantén (vesztegzár) alatt állott és jaj volt annak, akit ügyes-bajos dolga Pozsonyból mégis elvitt a szomszédos városokba! Korbáccsal űzték ki ezekből a Pozsonyból jövőket. Becsben még le is csukták a pozsonyiakat. De nem sokáig tartott a szomszédok vigassága. Augusztusban már Bazinban, szeptemberben Nagyszombatban, Modorban és október végén Szent-Györgyön is felüti fejét a „gugahalál", mint ahogy népiesen hívták a pestist. Az 1679. évi pestisben meghalt Pozsonyban 12.000 ember. Ebben nincsenek benne azok, akiket a földeken, szőlőskertekben és a váraljai temetőben temettek el. Mikor a járvány megszűnt, Pozsony város birájának, tanácsának és esküdtjeinek kezdeményezésére az Isten haragját kiengesztelendő -— a hegyi parkban felépitették a Szent Rozália templomot, amely ma is megvan. Amikor te akarták tagadni a járványt A második nagy pozsonyi pestisjárvány a XVIII. századra esik. 1712. novemberében egy borbélysebész jelenti a városi tanácsnak, hogy a külvárosban egy evangélikus tanuló a pestis tünetei között megbetegedett. Az orvosok ekkor azonban megállapították, hogy a borbély kellő tapasztalat hijján egy közönséges furunkulust nézett bubőpestisnek. A borbélyt még hamis hírek terjesztése miatt be is csukták. De hiába akarták palástolni a pestist. ADLER és GOLD legfinomabb likörkülönlegességek gyára KOSICE Ajánlja kiváló: Salvator-Brandy medicinái ■ Barack- Brandy ■ „Ha-Va,,500/0 ostea-rumUb különlegességeit Fizessen elő az Antennára a legolcsóbb, legszebb magyar rádióhetilap r a Előfizetési ára negyedévenként 8“— Ki egy példány yo fillér „VIA” könyv- és lapterjesztő vállalat Bratislava, Dobrovií-u. 3
