Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-25 / 294. (4143.) szám
1936 december 25, péntek. 21 BETLEHEMESEK Jánoska már Mikulás Óta nézegette a könyvesbolt kirakatában a kicsi papirbefclehemeket. A legfelső polcon akkora betlehem állt, mint egy nagyobbfajta könyv; hátulról akár zseblámpa-elemmel is meg lehet világítani. Lejjebb, ahogy a polcok is vékonyodtak, olyan kis betlehemek álltak, amelyekbe éppen csak Mária fért a Gyermekkel, József és a pásztorok már kikerültek a téglaboltozat alól s egy-két apró báránykával odakint álltak a magasra nyúló pa- pirpálma alatt De igy együtt, ahogy a sok karácsonyi könyv és képeslap mellett megpihent a pár betlehem, mégis olyan szép volt, mintha maguk az angyalok rakták volna a kirakatba. Lám, a könyvek is milyen szépek! Istenem, mi minden lehet bennük, mi minden? Mert a táblájukon sokat Ígérő képek vannak, az egyiken nagy mozdony rolhan a végtelenbe, a másikon indiánok ülnek a tábortűz körül, a harmadikon apró leányok tipegnek kis kosárral valahová — nini, az egyik mintha a kis Mariska lenne... És igy tovább, mindennek megvan a maga helye és a betlehemek mind szépek. No, most melyiket kell hát lemintázni, hogy abból csinálják meg otthon az igazi, nagy betlehemet, amibe gyertyát is lehet tenni, és karácsony táján végig lehet vele járni a várost, a közeli falvakat, talán még a pusztákra is el lehet nézni, ha futja az időből. Mert az idő a legfontosabb. Luca napjától Vizkeresztig lehet a betlehemmel járni, a három királyok ünnepén aztán kezdődik az igaz osztozkodás. Jánoska szokta elosztani a keresetet, mert ő a legnagyobb és öt elemi osztályt járt, a legjobban tud osztani közöttük. Baj, hogy a gazda Józsi fia is közéjük kéredzkedett, az még kicsi is, meg csak harmadikba jár, hát nehéz lesz vele számolni. A kirakatban éppen most gyújtották fel a lámpákat, amik karácsony előtt olyan tündöklő szinéket vetnek a sok szépséges holmira, hogy komoly, felnőtt urak és asszonyok is gyönyörködve állnak meg egy pillanatra. Biztosan n^kik is a betlehemek tetszenek. Oh, ha ilyen betlehemet hordozhatnának, igaz, hogy nagyobb kellene, meg a papir eláznék a havas esőben, szitáló hóban, aztán vége lenne a keresetnek. De azért azt a legnagyobbat fogják megmintázni, jól meg is jegyzi embernek és állatnak a helyét. A kis Jézuska jó lesz a tavalyi is, azt úgy is bölcsőbe teszik, hát inkább csak találgatják, hogy hol van, de nem igen látják. Jobb is az úgy, hogy nem látják a Jézuskát, mert az emberek olyan furcsák, hogy amit meglátnak, hát az mindjárt nem is tetszik nekik. De ők, a gyerekek beszéddel tartják őket, s ha az öreg juhász — alighanem a Bokros Karcsi lesz az idén, az tud dörmögve beszélni — elmondja a mondókáját, hát egyszerre mindenkinek jókedve kerekedik, különösen az öregebbeknek. így tért haza Jánoska a földes padozatú béresszobába, s igy eszelte ki azt a betlehemet, amelyik mindegyiket lepipál majd, mert a könyvesbolt kirakatában mutatta meg neki az angyal .., n. A hó bolondosán szállingózott és néhol any- nyira nekimerészkedett, hogy egyáltalán nem volt tekintettel Jánoskáék nagy fáradságára és neki-nekikapaszkodott a féltve őrzött, gyönyörűséges betlehemnek. Pedig a hó is gyerek módján örült, mert a pelyhek nagyot táncolva, forogva hulltak a földre, amely megfagyott, mintha meg akart volna halni, hogy soha többé meleg életet ne adjon az embereknek. De a földnek, meg mindennek, ami az Istentől való, nem lehet parancsolni. Ha a kis gyerekszájak este meleg időért, poros utért imádkoznak, hát másnapra biztosan kitör a fergeteg. Jánoska- meg is mondta, mielőtt elindultak volna, hogy ez azért van, mert a majorbeli gyerekek sokat káromkodnak és hallgatják az istentelen fiatalok sok csúnya beszédjét. De Jánoska prófétálására vajmi keveset adtak, a most, hogy nekiindultak az első, gyönyörűségesen szép, karácsonyi kalácsot jelentő betlehemes útnak, az idő is olyan lett, amilyet ezek a gyerekek megérdemeltek. Az öreg számadó nagyapja pásztorbotjával elül csetlett-botlott, hogy mindjárt saját magával jelentse a szembejövőknek, hogy itt betlehemes készül, jó lesz vigyázni. Jánoska figyelmeztette is őt többször: — Vigyázz, Karcsi! Az öregeknek, meg a csendőröknek messzire köszönj! — A csendőröknek miért? — kérdezte a gazda fia, a harmadikos elemista, a Józsi, aki most járt velük először és még sok mindenben olyan tájékozatlan volt, mint a számolásban. — Azért, mert a csendőrök nagy urak, -— felelte Jánoska, s mintha kissé elgondolkodott Volna. A kisebbek ütemesen topogtak előre a havon. Persze, hogy nagy urak a csendőrök. A gazda Is messzire köszön nekik, meg a doktor ur is mindig mosolyog rájuk, de nekik, gyerekeknek semmi közük hozzájuk A hó egyre szállt, bolondozott és a gyerekek szemét, orrát keresgélte nagy kíváncsian. Egy- egy hópehely mintha kacagott is volna közben, Irta: Farkas István amint a gyerekeket kereste. De lehet, hogy csak Józsi füle hallotta ezt a furcsa zenét, mert nehéz volt a hóban járni. Már kint voltak a határban, mert uoy volt, hogy először a szomszéd faluba mennek. Ott jómódú emberek laknak, szívesen veszik, ha a városi betlehemesek is kijárnak, sőt el is várják. Már előre készítik a tojást, mákot, diót, néhol egy üveg bort is odadugnak a gyerekeknek, s azt mondják intő szóval: — Ezt pedig apátoknak vigyétek. Mondjátok meg neki, hogy tiszteltetem és jó karácsonyt kívánok neki! De meg ne igyátok útközben, haszontalan gézengúzok, mert akkor többet nem akarlak a faluba látni. Ki fiai is vagytok, hé? Ilyen helyen sorjában el kell mondani a családfát, s ha kiállták a gazda tekintetét, akkor jár ki a porció. A gyerekek szeretik ezeket a cifra beszédeket, otthon érzik magukat és mindjárt szívesebben mondják a betlehemes játékot is. A hó hullt, hullt, mintha végeszakadatlan táncba fogott volna. Már egészen belepett mindent, ami eddig is fehér volt ugyan, de úgy látszott, hogy az angyalok olyan karácsonyi fehérséget akarnak teríteni, amilyet még nem látott a világ. Mert a világ a gyerekek szemében amúgy is legfeljebb öt-hat esztendőt jelentett. Mit tudják azok, hogy máskor is hullott már ennyi hó, máskor is nehezen érkezett a karácsony, s a mai öregek egy emberöltővel ezelőtt is éppúgy taposták az országút mély havát. — No, most aztán, egy szót se többet! — adta ki az ordrét Jánoska, bár nem volt oka kiadni, mert a gyerekek amúgy se szóltak s még Karca is, az uj számadó, hallgatagon lépdelt nagy kampós botjával. A gyerekek katonásan lépdegéltek. Szorosan egymás mellett mentek, s ha nagynéha kocsi, autó közeledett, libasorban álltak félre az ut szélére. Az autóval különösen nem jó komázni, mert hirtelen elkaphatja az embert. A kocsitól nem félnek, de a lovak is rugósabbak a hidegben, hát inkább azoktól tartanak. A falu már kibontakozott a nagy fehérségből. Először csak a templom tornya mutatta magát, mint játékos barát. Az is behunyta a szemét, mintha idegen szagot érzett volna, de aztán már mindig mutatta magát a fiuknak. Aztán a házak közül emelkedett ki egy-egy nagyobbfajta, azok szemrevették a gyerekeket, s mintha tanakodtak volna magukban: beengedjék-e őket vagy nem? Van elég szegény gyerek a faluban is — egy szegény emberpárnál akár tíz is akad, ilyenek szegényitik el a módosabb falut is! — inkább azokon illenék segíteni, nem ezeken az akárki idegeneken. De a nagy házak is befejezték a vizsgálatot és közelebb engedték a kis gyerekeket. — Most mindig én megyek előre a betlehemmel, — intette őket Jánoska. — Tik csak utánam mentek, csak Karcsi mehet néha előttem, de nagyokat üssön a zörgős botjával. Ahová én megyek, ti is utánam gyöttök, s amit adnak, a kapun ldvül mindjárt megmutassátok! A gyerekek csak bólogattak, s a falu nagy közelségében már szólni sem mertek. Úgy mentek, mint valami fehérbe bujt, fáradt, didergő varjufiókák, akiknek a magasságból kiáltott alá valamit kóválygó anyjuk. Éppen az első, nagyobb házba akartak bemiemml, amSbotr hirttéíeu (két csendőr bukkant elő a nagy fehérséigböíL — No, itt a vége — gondolta ijedten Jáno ska 6 szeretett volna kámforrá válni, hogy egy hosszú peaore elillanjon, ütegaMbb addig, anag a csendőrök ős eltünűek. De a osendőmöknek a havazásban is jő szó- műk van és mindjárt; meglátták Jánoskáikat. Azonmód feléjük ás igyekeztek és kérdő tekintettel nézték, a gyerekeket. Azok megálltak s egy mukk nem aoík, annyit se szóltak. Sokáig tartott ez a hallgatag csend, olyan sokáig, hogy Jánoska nem is emlékezett ilyen rossz érzésekkel telt, hosszú időre. Mintha az egész falu egyetlen, nagy fehér hóházzá vált volna, amelyből csak két sízuronyos fegyver csillan elő, mintha a jégfkirályt őrző katonák Lennének. Vagy talán maga a kétfejű sárkány, aiinável csak a meséiben ijesztgették a gyerekeiket, de ime, most a mese is válóvá válik s vége a (három pásztor kodásnak, vége a kis Jézusnak és az egész, gyönyörű (betlehemnek, amit pedig az angyalok mintáztattalk meg a könyvesbolt kirakatából. Végre, amikor már úgy látszott, hogy nagyon sokáig álltak ott s a lábuk jéggyökeret vert a főidbe, aa idősebb csendőr messziről jött, furcsa hanggal megszólalt: — Hová mentek? Hogy hová mennek? Oh, milyen könnyű a kérdés és milyen könnyű rá iskolában, otthon tanult emberséggel meg is felelni. És már mosolygott is Jánoska, amikor boldog szóval, egyszerűm fellelte: — Ide megyünk, csak, ide a faluba. — (Mit visztek? — kérdezte a csendőr és szeme a félénken megbújó betlehemre nézett. Jánoska most miár megtalálta a hangját, amely teljesen az övé volt s mintha húsz esztendővel előbbne ás bátorkodott volna, fiatalságának férfias erejéig: — Betlehemeit viszünk, megmutatni a jó embereiknek, ment közeledik a (keresztényiek nagy ünnepei, a mi Urunk, Jézus Krisztus születése napja. Jászolba fektette édes jó anyja, Asszonyunk, Szűz Mária, pólyába takarta, báránykák melegével iliatoeitotba, jó pásztorok őrizték, ezt miegyünk mi most megmutatná. A két csendőr csak hallgatta a sebesen szaladó szavaikat, a tótámiaszerü hangok úgy ömlőitek beléjük, mintha sohasem hallott ismeretlen nyelven énekelték volna távoli tempfliomok- bód, de anérnt a szurony megcsillant, fehérebb és vakítóbb lett magánál a fehéren vakító (hónál is és úgy parancsolt ujj szavakat a gardájuknak: — Iskolába jártok-e? — Hát hogyne járnánk, — felelte Jánoisfca s a többiek kórusban segítettek 'bizonykodni: — Bizony járunk mi, ma ás szünetünk van, azért gyöttünk! Szünetünk van. Kicsiny tejükben derengett valami, hogy talán semmi rosszat nem tesznek azzal, ha iskolai szünet napján mennek a (kis Jézussal jó emberek hajlékába, de maguk sem voltak egészen biztosak és a csendőrök sem, mert a fiatalabb odaszóit az öregebbnek: — Az országos hivatal 845623—1984. számú, a járási hivatal 28987—1934. elnöki 6zámu rendeleté, a tanfelügyelőségekmek körlevél formájában kiadva. Iskolakerülés, gyemmeikkoildulás... Az öregebb csendőr csak bólogatott, bóliogaLegjobb karácsonyi és újévi ajándék HU BÉRT J. E. pezsgőgyár BRATISLAVA-POZSONY tott s minden bóliogatásia után megjelent egy- egy szőkefürtü gyermeke. A legnagyobb éppen olyanforma, mint ez a vezető, ez a Jánoska. Az is szívesen elmenne betlehemiesekkell, síziveisen menne, Otthon is .csinált már papikból mindenféle alakokat, maga festette ki, mert szeret rajzoilgatini, festegetnii, jól is tanul, jól tanul, hasonlít is egy kilósát különösein arra a nagy- botos ^gyerekre. Ni, a szeme vágása is éppen olyan, vájjon nem egy 'angyal mintáztam őket odafent a mennyorsizágban, ahol a (kisdedeket földi születésük előtt gondolatban mindig meg- minbázzák, szülők örömére megaranyozzák? — Csavargás is lelhetne, — kardoskodott a fiatalabb. Ma már régen kiment, a divatból az ilyen szokás! Nálunk, nálunk már nem látni ilyeneket... Az öregebb csendőr most azonban mintha teljesen elengedte volna a füle mellett a fiatal megszokott, modern beszédjét. Arra gondolt, hogy Símé, mindig szolgálatban van, különösen amióta beköszöntött az igazi hideg, (hát még kar ráceonyfára sem gondolhatott, pedig egy hét sincs, aztán itt a karácsony. Ez mindig az ő dolga szokott lenni, akkor intézd el, amikor szabadnapos. Nini, ez a betlehem milyen stzép. Jobban megnézi, aiztán megmondja a fiának, hogy milyen szép betlehemet is llátott őM, valahol, Mutassátok csak. mutassátok! A gyerek kezében megremegett a fából fákéit, knaijcároe festékkel kúpingáit betlehem, amikor a nagydarab, felnőtt szuronyoe ember kíváncsian lehajolt hozzájuk. De nini, a kis Jézuska a fénytelen fényességben ás özeiden mosolygott 'és látható két kis kezével eilőrenyult. Mária úgy nézett rá kék palástjában, ahogy 'Csak szerető anya tud nézni gyermekére. S a pásztorok is komolyan álltaik, nem szegték He félénken a fejüket, mert érezték, hogy most nagy jelenet tanúi lesznek s az isteni kisded csodatéteM fogja elárulni önmagát. — iSzép, ■— bólogatott az 'öreg csendőr és még egyszer bólogatott, aztán, hogy nem tudott mi mást tenni, hirtelen megsimogatta Jánoskát ás. — Szép, te csináltad, ugy-e? Jánoska boldogan, büszkén, kihangsúlyozott ártatlan dicsekvéssel felelte: —• Én, egyedül és egymagám! — Derék gyerek vagy, — mondja a csendőr, — de ne kerüljétek el az iskolát! Mert a jó gyéreiknek az iskoláiban van a helye! Ajzzaű! már meg is indult, a fiatal csak bámult, hogy aiz ő végrehajtó akarata itt csődöt mondott, de ment ő is az idősebb után és ment utánuk a .félelem, az aggodalom, mentek az ösezeszomult, kicsi gyermekszívek is ahogy távolodott a két csendőr, úgy derültek a kos szivek és tért vissza a piros élet a már miegsápadt kis arcocskákra. Az első házmán már nem hullt úgy a bolondo- >zó hó, mintha melegebbre hajlott volna az idő is és ime, a gazda maga jön (ki a kapuba és mondja szives szavakkal: — Gyertek, gyertek, fiaim, a kislányom éppen most kérdezte, hogy mikor jönnek a bet- lehemesek?! És mentek, mentek befelé, a meleg, barátságos konyhába, ahol kislány feküdt a dunnák között, beteges mosolyával bámult a fiukra és amint meglátta a betlehemet, kis betlehemben a még kisebb, még gyermekdedebb Jézust, ösz- szetapsolta két (kis tenyerét és úgy snlkongott édesanyjának, mint a frissen fejt jó tej: — Kis Jézuskát hoztak, édesanyám, éníhoz- zám jött el a kis Jézuskoi, nogy meggyógyítson karácsonyira! Álltaik a gyerekek, állt az anya, mosolygott a .kislány s egyre pirosabb lett és odakint egyre. melegebb s amint a két csendőr is haladt, a fehérre vált országúton, egyszerre csak megsizó* Iáit a fiatalabb is, mintha anyja régi szava ömlött volna belőle féktelen melegséggel: — Azért nálunk is járnak még a betleheme^ sok. Nálunk is karácsony a 'karácsonyul DALLOS ISTVÁN: TEMETÉS UTÁN Csak egy vékony húr szakadt el szivem halk Csak egy percre tért vissza a múlt s beleremegtem, egy mécses lángja lobbant el csendesen, [lantján, dermedten suttogtam, hogy nem hittem volna, néhány virág fakadt a temető friss hantján, szivembe szaladt a búcsúszó pengéje, csak egy régi nóta sirt át a lelkemen, csak álltam tépetten, riadt szemekkel, Amikor láttam, hogy mindennek vége. Amikor hallottam, hogy mindennek vége. Csak felsírtam, mint gyermek, ha bot legel a földresujtott feltörő vágyam szárnya, [hátán, továbbtipegtem megtörtén, egyedül, árván, és rámborult az éj sötét árnya, Amikor éreztem, hogy mindennek vége. Buthner Béla épület-mülakatos, sárgaréz-, bronz- és harangöntöde. Koí'ue, Moldavská okr. 20 Több ezüst- és aranyéremmel kitüntetve
