Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-25 / 294. (4143.) szám

14 1936 december 25, pfateü» /'közgazdaságL Visszatérés a normális viszonyokhoz? (p, z.) Hodza miniszterelnök kijelentette, hogy válság nincs, a válság megszűnt. A gazda­sági élet ennél szebb karácsonyi ajándékot el sem tudna képzelni, ha a lakosság széles réte­gei a megváltozott gazdasági viszonyokból azt éreznék ki, hogy a hét szűk esztendőnek való­ban vége és most itt van, vagy jön a gazdasági fellendülés. Nem akarunk vitába szállni Hodza bejelentésével, bár nekünk, akik ujjúnkat rajta tartjuk a szlovenszkói és kárpátaljai lakosság, de főképpen a magyarság gazdasági életének érverésén, tapasztalataink alapján korántsem érezzük e területen a gazdasági enyhülést. A miniszterelnök közlésével csaknem egyidejűleg Necas népjóléti miniszter azt jelentette be, hogy az alkalmazottak 64 százaléka még ma sem ke­resi meg a létminimumot. Ez még mindig vál­ságjelenség, A legjobb esetben is csak a válság részleges megszűnéséről lehet szó, az ily meg­állapítást is befolyásolhatja a félmilliónál több munkanélküli ténye és a munkanélküliek számá­nak novemberi 70 ezernél nagyobb szaporodása, A Nemzeti Bank legutóbbi jelentése a munka- nélküliek nyomasztó helyzetéről beszél. Felkeli tételeznünk, hogy a Nemzeti Bank nem tévedett. De tegyük fel, hogy Hodza miniszterelnöknek a válság megszűnésére vonatkozó bejelentése teljes mértékben indokolt. Akkor önként adó­dik a kérdés, hogy vájjon nem a gazdasági rend­szerben van-e a hiba, amely mellett a válság megszűnésekor is ilyen nyomasztó utójelensé­gek mutatkoznak. Minden gazdasági rendszer­nek csak egy célja lehet, — ezt tanítják a teore­tikusok, — hogy feljavítsa a közösség és abban az egyedek létfenntartási színvonalát. Nem ma­rad más hátra, mint levonni azt a következte­tést, hogy a gazdasági rendszer nem tudta tel­jesíteni az észszerű célt, tehát akkor haladék­talan módosításokra szorul. Bennünket a kér­dés tisztán gazdasági oldaláról érdekel és érint. De nézük azt is, vájjon következetesen végre­hajtották-e az irányítást? Leszögezhetjük, hogy nem! Hisz magát a mezőgazdaságot sem irányít­ják az egész vonalon. A gabonatermelést és az elosztást irányítják, — de hogyan? Nem aka­runk hosszasan időzni e pontnál, de rá kell mu­tatnunk arra, hogy az irányítás ezen a vonalon sem sikerült teljes mértékben. Jó, hogy a gabo­nának szilárd ára van, — azt mondják, de mi történik akkor az árpa körül? Hol az irányítás, miért nincs az iparnak megfelelő mennnyiségü ár­pája és miért nem kap a gazda a megszabott árakon vetőmagot? Tehát törést szenved az irá­nyítás! Valahol hiba van! Megtalálni nem ne­héz, Vagy vegyük a másik kérdést: A köztár­saságnak tekintélyes gabonakészleted vannak, de nincs elhelyezési lehetőség. Ha igen, külföld­re és az a hivatalos beismerés szerint is veszte­séges és az állam fedezi a különbözetet. Ez len­ne az irányítás? Aligha hisszük! És ha ez, úgy helyes utakon halad-e? De ha végignézünk a mezőgazdaság többi ágain, úgy tapasztaljuk, hogy maga a mezőgazdaság irányítása sem si­került minden ágában. így például rá kell mu­tatnunk arra, hogy az állattenyésztést és az el­osztást csak részben irányítják és a jövőben is csak részben fogj ált. És az irányítás mellett nem tudták garantálni sem a piac kellő ellátását, sem pedig a stabil árakat. Tehát vagy a terv hibás, ha egyáltalán van, — vagy a kivitel. A kettő közül az egyik feltétlenül! Nem részletezzük a végletekig de rá kell még mutatnunk arra, hogy az őstermelésnek Csehszlovákia szempontjából egyik igen fontos ágát, a bányászatot nem irá­nyítják s ilyenre egyelőre nem is gondolnak. Vagy például itt van a halászat és a vadászat. Ezen a téren sem történt az irányítás felé egyet­len lépés sem, pedig az érdekeltek már régen intézkedéseket várnák, ha nem is az irányított gazdálkodás jegyében. Nincs, még csak javas­latról sem tudunk! Vegyük az ipart. A nagyipar panaszkodik. A kiviteli lehetőségek még mindig, a javult színvonal ellenére is nem a legrózsá- sabbak, A kisipar helyzetéről beszélni is kár. Megtörtént-e az irányítás a kereskedelem­ben? Nem, vagy csak részlegesen, és az is, ha történt, hogyan? Az irányítás egyik fő célja a közvetítői haszon csökkentése. Olcsóbb lett-e csak valami is. A tapasztalat azt igazolja, hogy nem. A különbség az individualisztikus és az irányított gazdasági rendszer között — mely utóbbi bizonyosfoku kollektivizálást tételez föl — az, hogy a közvetítői haszon más kasszába folyik. Kérdés, mi haszna van ebből a fogyasz­tónak? A válasz egyszerű! Semmi. És hol van­nak a fogyasztói kamarák, amelyek nélkül az elosztás irányítása még csak föl sem tételezhető? Nincsenek! — Sőt ilyen irányú javaslatról sem tudunk, tehát belátható időn belül nem is lesz­nek. Olyan tények ezek, amelyek egytöl-egyig amellett vallanak, hogy a gazdasági élet irányí­tását nem sikerült minden területen megvalósí­tani. Mondjuk meg, nem is kár érte és ma már kár lenne vele tovább kísérletezni. Hisz a világ gazdasági életében más áramlatok kerekednek fölül. Mindenütt keresik a kiutat a kötöttségből s egyre erősödnek azok a kísérletek, amelyek az individualisztikus gazdasági rendszerhez való visszatérést célozzák. Maga Englis bankkor- rnányzó, az irányított gazdálkodási elv csehszlo­vákiai reprezentánsa is beismerte ezt a múltkor tartott bécsi előadásában, Ez irányban már egy1 Szemre nagy a termés, de kevés a jő mag Irta: Füssy Kálmán szenátor Komárom, 1936 kamátcisotny. Ha az felel tör­vény- iéi& inetndieilleititiennnuéisrb megezetmléflljüik (a a törviénygyü jteimény fii®ételit végiigiliapozz,u(k, úgy a háromszáz uj törvény és rendelet között mintegy hatvanat találunk, amely vagy ki­mondottan a mezőgazdaságra, vagy a mező- gazdasággal szorosan összefüggő kérdések szabályozására vonatkozik. Vagyis a® uj jogfoinrá&olk mintegy ö földe a tme- zőgaizdasiágoit e zabályoizza. Imié, ez a® irányítóit gazdálkodás, ez, a terv- gaizidáifcodás nagyban. Szándékosam intam: e törvényiek és mraMei- teik „sizalbáilyozzálk“ a miezőgazidiaisiágot, mert ne­héz volna áilltaflámotosáigfoian aiat mondani, hogy azok a meizogaizdaiság érdekeit szolgálják. Min­den esetire úgy vélem, hogy érdemes összefoglaló képet adni arról, hogy mi történt egy év alatt a mezőgazdaság, a földművelők érdekében, íegteibb azit is látjuk nyomban, hogy mi maradt el, minek keltett volna történnie. A törvénygyűjtemény 1. száma remdeleite a háztataroziási adókedvezményeket szabályozza, s e kedvezményekből a falut teljesen kizárja, amennyiben az 5000-iniél kevesebb lakost szám­láló községeikre a kedvezmények nem vonatkoz­nak. Furcsa faiiuipáirtoíUás! . A 3. számra rendeltet a gabona-, Uszít- s őirlie- imény-bemeskieideilieim ellenőrzése terén számos uj kötelességgel s itiehieirrei rójjia meg a molinárofcait 'és iliiszitikereskeidőkeit. A gazdáikkal eddig kié® a kézben dolgozó molnárok és kereskedőik hirte­len arra ébredtek, hogy a tegnap még hétköz­napi, sőt híva tusukhoz (tartozó cselekmények ma már kihágások. A 17. szánra kormányrendeltet 6 százalékra csökkenti az adó késedelmi kamatát. A csökkentés 1 százalék. Nem sok. Sőt, nagyon kevés. A 27. szánra fcormiáinynemdeieit az építkezési anyagok árát szabályozó bizottságokat szer­vezi meg. A bizottságokat megszervezték, de hogy a bi­zottságok mit müveinek, nem tudjuk, de ítéiny, hogy a cement,, a tégla és 'az éptiíletfa ára nem esett. Sőt. A kartelek diktálnák iuij árakat. A kormány a felhatalmazási törvénynek kö­szönheti, hogy a törvénygyűjteményben csak 40. szám alatt találjuk a (sütőporaidét és 41. szám alatt az eceteavadót. 1936 tavaszán uj adók!! Különösen az utóbbi a zö,Mségkertészie|ttel ífog- iallkoizó gazdákat érinti: drágítja az uborka b egyiéb termények ikonzerválásli eszközét. A 43. szánra rendelet a műzsirgyá.rtást sza­bályozza. Hogy kinek a kedvéért, nem tudjuk. A gazda javára nem, mert hiszen ha kevesebb és drá­gább lesz a müzsir, azért még nem fog emel­kedni a disznózsír és vaj fogyasztása. Egyszerűen a müzsir sem fog fogyná. A 48. szánra rendelet a szemes vetőmag és takarmány neműek hitelbe való nyújtásáról szól. Nagyon rossz emlékek fűződnék e rendelet vég­rehajtásához. Tavaszi búza helyett őszi biuzát adtak sok helyen vetőmagnak... Az irányított gazdálkodás hürofcráciáija ellő vágói ta miagát. A rendelet március 11-én látott napvilágot, ami­kor nyakunkon volt máir a tavaszi munka. A sziovensizlklóá és kárpátaljai legelőtöirvény hatályát az 52. szárra törvénnyel hosszabbítot­ták meg. Isimét csak néhány évre. A legelőkkel az „irányítást" évtized előtt kezdték meg s 4—5 éves időközökben „ideig­lenesen" toldozták a törvényt, ahelyett, hogy széles, átfogó iegelőtönvénmyel az állattenyésztés és a tejgazdálllkodás észszerű alapjait raknák le. Az 59. számú rendelet az erdőfcitermelésbe, az erdőgazidálllkodiásha jelent olyan mély beavat­kozásit, amit ez a termelési ág nem volt képes fél lépés történt is, a behozatal bizonyos hánya­dának, 30 százalékának fölszabadításával. Ez is az irányított gazdasági elv megtörését jelenti és a kormány bejelentette, hogy speciálisan ezen a téren' további lépéseket akar tenni. A bejelen­tést csak üdvözölni lehet. Reméljük, hogy meg­lesz a kívánt hatása, mert az irányított gazdál­kodás hívei maguk beismerik, hogy az elv a gazdasági élet beteges tünetei között született és a gyors segítség, a sebtiben kieszelt megoldási mód mindig a legalkalmasabb a kívánt cél el­érésére. De akárhogy is áll a helyzet, akár a válság szűnt meg és a gazdasági élet visszatért normális kerékvágásába — amit vitatnunk kell —, akár pedig abból indulunk ki, hogy az elv végrehajtása nem sikerült minden vonalon, ön­ként adódik a következtetés, hogy nincs más hátra, mint a normális megkötésektől mentesebb viszonyokhoz való visszatérés s ha az első lépés megtörtént, kövesse a többi is, nehogy az első torzzá merevedjen. Mert egy rendszer csak el» Veinek következetes és céltudatos végrehajtásá­val hozhatja meg a kívánt eredményt. Hivatalos jelentések szerint Csehszlovákia gazdasági éle­tének megélénkülése más államok mögött késik. Hogy a javulási folyamat meggyorsuljon, változ­tatásra, módosításra van szükség és a köztársa­ság közvéleménye ezt várja. ©IvJsieW. Alig miébámy hónap uralva enyhíteni kellett a kiteinmelési korlátozásokat, így ás elő­állott a hihetetlen tény: Szüovenszkón kevés a fa. Legalább is az el­adásra kész haszonfa. Imié, ez az erdőgazdaság „irányítása". A 76. számra, óhajtva s lélelkz'etvissziaJfogitva várit memideleit a mezőgazdasági kiegyezési eljá­rást szabályosa. Olyan csalódást régem váltott ki intézkedés, mint ez a rendelet. Az eladósodott gazda az alapos megsegítést, az enyhületet nem kapta meg. A 165. számra rendelet a belföldi eredetű olaj­tartalmú tmagvaJk felvásárlási kötelezettségét mondta ki. A rendelet önmagában az irányított mezőgazdaság irányításának egy mély hézagja­iba világit be. Búza helyett pótmövémyek terrne- lendők. Helyes. De erről eddig egy szó sem esett hivatalos kor­mánytényezők részéről Egyszerre csak az olajmagok árát -szabályozzák. De megfeledkeztek arról, hogy a földreformmal meggyengült nagybirtok saját számlájára nem kieéiTilietezhietlk olajmagvak termesztésével és hogy ezt a feladatot elfelejtették más intéz­ménynek kiosztani. így történt, hogy Délszlovenszkón kisgazdák is kísérleteztek szójabab, földi mogyoró termesztésével s mun­kájuk teljes kudarccal végződött. És e kudarc bizalmatlanná teszi a gazdát min­den újabb ikiiteénieteiziéssiel szemben. A sertéstenyésztést szabályozó rendelet hatá­lyát a 167. szánra kormányrendelet hosszabbít­ja meg. A nagyvárosi vágóhidak forgalma azt mutatja, hogy a belföldi sertéstenyésztést még távolról sem sikerült oly fokra emelni, hogy a piaci áir kilengéseket mérsékelné. A 168. szánra rendelet a mrazsiiiradót vezeti 'be. Azért, hogy a vajfogyasztás emelkedjék. Pedig ha nincs pénz a „drága" vajra, bizony nincs a drága müzsirra sem. A szőlő kártevőinek irtásáról a 187. számú kormányrendelet intézkedik. A szőlőtermelés legnagyobb kártevője, a bor­hamisító ellen csak Szlovenszkón és Kárpát­alján van szigorú törvény, de azt — sajnos — nem gyakorolják teljes szi­gorúsággal. A lék szánra rendelet a mezőgazdasági ki­egyezési eljárásbeli k énye zárgondnokok ketlié- keát sorolja fed Nem sok hasznát láttuk m alap­rendeletnek sem. Az államvédelmi törvény 198. szám alatt ki­adott végrehajtási rendele te a határvidéki épít­kezésieket nemzetvédeilimi minisztéaúumá engedé­lyekhez köti. Nem mondom, hogy a miniiszité- rium akadályokat gördítenie, de 3—4 heti inat- vándorláis Prágába, nagyon drága idő az épít­kezőnek és -a munkásnak egyaránt. Elég volna valamely -alacsonyabb katonai parancsnokságra ruházni az építkezési engedélyek kiadását. A 199. szánra törvény a husadótiörvényt mó­dosítja olyképpen, hogy a gazda január í-tíSS földterülete nagysága szerint átalányt fizet s annyi állatot vághat, amennyit akar. A törvény egy hét múlva hatálybalép, de egy hét előtt a délszlovenszkói adóhivatalok még nem kapták meg e törvény végrehajtási utasítását. A 217., 218. és 219. szánra, egy füzetben meg­jelent rendelet mutatja, hogyan készülnek a —• junktimofc. Az első a munkaközvetítők meg- szervezéséről, a másik ia Gabonatársaság életé­nek megnyújtásáról, a harmadik a gabonaárak megáliaipitásiáról szól. Különösen a legutóbbi rendeletről nehéz beszélni. Az ármegállapítás azt mutatja, hogy a mono­pólium a közvetítő nyereséget nem küszöböl­te ki. A kereskedő helyett a társaság a ennek ügynöke állott a maga nyereségével a terme­lő és fogyasztó közé. Erősen, megszenvezetten, irányítottan. A 221. számú kormányrendelet ujalbb vetés- korlátozással kísérletezik és mert újabb kísér­teit, tehát nem lehet irányítás. Mint kísérlet is oly gyönge, hogy a legüHeté- kesebbek is ígérik, hogy többé ilyet nem tesz­nek. De a kísérleteit is javítani kellett, de a 254. szá­mú kormányrendeTleitbeili javítás nem elég. Az elraktározott gabona-kártevők ekén való védelmet a 223. számú rendi eltelttel intézték eh Majd a jövő mutatja meg, hogy a rendelet be­vált-e, vagy nem. Az eigyeneisadókról szóié törvény — a 226. számú — a gazdáknak különösen az adókiveté­si eljárás egyszerűsítésével hozhatott volna könnyítésit. Nem tette! A 258. számú rendelet a gazdata,utazások fi­zetési kiönmyité&eit szabályozd rendelet határ­időit hoszabíbifija meg azért, mert a gazdaegyes- ségi eljárás nem sikerűit s azt is novellízálni kellett a 259. szánra rendelettel. A novella ha­tálya is lejár január végén — és jön az újabb novella. Hogy a 262. szánra valutatörvény a gazdá­nak nem hozott enyhületet, szükségtelen bizo­nyítaná. Nem is Ígérte senki. A 271. szánra rendeltet a gyümölcs, díszfa és díszcserje ültetvények házaié kereskedelmét tiltja meg. Ennél fontosabb és sürgősebb gond­jai is vannak a gazdának. A 280. számú rendelet végül1 a benyérldsatet fehérebbé teszi a 'búzaliszt-rész möveléiséveíL * M egemlitendők még a havonként kiadott s is­métlődő rendeltetek a gaibomvám-pétlékokrél és a hús- és zsirvámokrél kiadott módosítások. Aki szavaimat türelemmel végigolvasta, látja, hogy számbelileg, „szemre" nagy a törvény- és rendeletté rmés, de kevés benne a jó mag, ami­nek a gazda hasznát látja. Bizony itt volna az ideije, hogy a jövő év a gazdatörvényeklben és gazdairendetetekben is jobb aratást hozzon. Sáros kiaknázatlan természeti kincsei Komoly eredményekkel kecsegtet a demétei cementzuzó létesítése Kassa, december 23. (Kassai szerkesztőségünk­től.) Alig van több olyan vidéke Kele tszlovenszkó - mák, amely annyira gazdag volna természeti kin­csekben, mint a régi Sáros-megye. De ugyanakkor alig van olyan vidéke is, ahol ezek a természeti kincsek annyira kiaknázatlanul és feltáratlanul hevernének, mint éppen Sárosban. Ma mér nehéz volna megállapítani!, miért van igy; mi már csak ■azt a szomorú tényt állapíthatjuk meg, hogy igy van. Hogy egyébbel ne is bizonyítsuk ezt: egész Sárus-niegye tele van például jobbnál-jobb ásványvizekkel, a legtöbb faluban ásványvíz­forrás buzog elő a föld mélyéből, ezek közül azon­ban csak a Szalvátor-, a Czigelka- és a Szultán­források tettek szert szélesebb hírnévre. Pedig az ásványvíz rendszerint amellett bizonyít, hogy a föld mélyében egyéb értékeik is rejtőznek, amiket szintén érdemes volna napfényre hozni. Értesülésünk szerint az egyik ilyen sároei termé­szeti érték rövidesen kiaknázásra kerül. A demétei oeimentről van szó, melynek kitermelését már a vi­lágháború előtt meg akarták kezdeni, azonban a háborús esztendők megakasztották a terveket. A demétei Vá/peuik-begy tulajdonosai közvetlenül a világháború kitörése előtt megvizsgáltatták a hegy anyagát a budapesti, berlini és hamburgi műegyetemek vegytani in­tézeteivel és mind a három vizsgálat azt az egy­hangú véleményt eredményezte, hogy a Vápenik- hegy anyaga a legjobb cementanyagok egyike, amely mind a kötési idő gyorsasága, mind luizó- nyonió képesség tekintetében Európa legjobb portland-cementjei közé sorolható. A vizsgálatok kedvező eredménye következtében egy érdekeltség cemenitzuzőt akart létesíteni Dcmó~ tén, azonban a terv csak az előmunkálatokig jut­hatott el a háború 'kitörése miatt. A háború bei es­tese után több bank érdekeltség te érdeklődött a ttemótei cement után, újból meg vizsgál látták a .Ytt­pemik-hegy anyagát Prágában, ahol szintén meg­állapítást nyert, hogy a demétei cement kitűnő. A közben kedvezőtlenre fordult gazdasági helyzet I azonban az uijabb tervek valóraválfáisát ás megaka­dályozta e az újból felvett tárgyalások csak most •a közelmúltban jutottak el olyan stádiumba, hogy ismét komolyan lehet számolni a demétei cementzuzó felállításával. Értesülésünk szerint az építkezés már tavasszal megindul s lehet, hogy a cementzuzót már jövőre üzembe is helyezik. A tervek szerint három-négyszáz munkás kap majd kenyeret a* uj Ipartelepen, amelynek létesítése tehát nemcsak amiatt fontos, hogy végre Keletsalovenszkó is hozzájut a régen nélkülözött cementgyárhoz, ami könnyítésekkel fog járni az épitkezéei mozgalom részére, hanem azért is, hogy az uj demétei ceanemtizuzó jelentős mérték­ben fogja tudni foglalkoztatni egy kiterjedt vidék lakosságát. Ami a imái munkanélküliségben színién igen fontos körülmény. Hogy azonban folytassuk a cikkünk elején emlí­tett sárost, természeti kincsek eorát, idetartozik és említésre méltó az is, hogy Deniéte község szomszédságában a beavatottak gazdák szénleletről is tudnak, amely minőségileg vetekszik a legjobb porosz kőszénnel. A Demótével szomszédos Töltetek község közvetlen közelében húzódik égy széles dombhát, s ez tar- talimazza a kőszenet. Az ottani lakosság néhány év­vel ezelőtt már felszínre is holott kisebb mennyiséget ebből a szénből, azonban a magánszorgalomból végzett ásást akkor egyrészt eltiltották, másrészt pedig a falusiaknak sem anyagi erejük, sem pedig megfelelő eszközük sem, lett volnál a szén további feltáránáibo*. A saak-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents