Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-22 / 292. (4141.) szám

4 1936 december 22, fcrffl* Veszélyben a „Haíotti Beszéd“ temploma Beomlás veszélye miatt sürgősen renoválni kell a hires ősi deáki templomot Alátámasztották a torony súlya alatt repedező falakat ■ Januárban megindul az építkezés ■ Kétszázéves kriptái fedeztek tel a XIII. században épült templomban Vághosszufalu, december 21. (Saját tudósi- tónktól.) A Szent István idejéből származó, hi- rés deáki templomot összeomlás fenyegeti és igy sürgősen meg kell kezdeni az épület alátámasz­tását, nehogy a karácsonyi ünnepek alatt végze­tes baleset semmisítse meg a magyar vallásos kultúrának ősi emlékét. Szent István építtette ezt a templomot, mi­után népének nagy része fölvette a keresztény vallást. A pannonhalmi apátság fönnhatósága alatt eredetileg öt méter széles és hét méter hosszú templomot építettek, mindössze két ab­lakkal és a főhelyen kis oltárral. A templom csakhamar kicsinek bizonyult és 1228-ban hoz­záépítették a nagy, háromtornyú kolostortemp­lomot. Ez a második templom már román stílus­ban épült és két részből áll: a földszinti hajó a hívek részére, az emeleti hajó pedig a szerze­tesek részére épült. Ugyancsak az emeleten két­oldalt építettek tizenkét kis cellát a szerzetesek számára. A főoltárt eredetileg szintén az eme­leten helyezték el, 1875-ben azőnban, a templom renoválásakor az oltárt az alsó templomba he­lyezték el. A volt emeleti főoltár helyén régi freskó látható, amely valószínűleg szintén a ti­zenharmadik századból származik' s amelynek elmosódott alakja Krisztust ábrázolja. A deáki templom főleg arról nevezetes, hogy itt találták meg az első magyar irásemléket, a „Halotti Beszéd“-et. A Halotti Beszéd a Könyörgéssel együtt — mint ismeretes — legrégibb összefüggő magyar nyelvemlékünk és a két szöveg, amely egyéb­ként nem tartozik egymáshoz, a Pray-kódex nevű misekönyvben fordul elő. Ez a könyv a deáki bencés egyházközség részére készült 1183—1210 között és a misekönyvön kívül halotti szertartásokat, sőt végül történelmi följegyzéseket tartalmaz. A Deákiból származó és nyelvtörténeti szempont­ból megbecsülhetetlen értékű könyv jelenleg a budapesti Nemzeti Múzeumban van. Az utóbbi hetekben hatalmas repedések tá­madtak a templom belső falán és indokolt volt a félelem, hogy katasztrofális beomlás követke­zik be. ami teljesen elpusztíthatja a fölbecsülhe- tetlen értékű műemléket. HerCzegh Frigyes deáki plébános a veszély láttára nyomban a templom ke gyúróhoz, a pozsonyi központi igazgatósághoz fordult, amely hamarosan szakértőket küldött ki a templom megvizsgálására. A szakértők meg­állapították, hogy a torony nehezedik túl súlyosan az épületre és ez az egyenlőtlen sulyelosztás okozza a ve­szedelmet. Minthogy a belső repedések egyre szélesebbek lettek, sürgősen megkezdték a munkálatokat a templomfalak alátámasztására. Állványokat helyeztek el úgy a belső, mint a külső oldalfalakon, amelyek megakadályozzák a beomlást. A mun­kálatok alatt érdekes leletre bukkantak. A főol­tár alatt Pozsony, december 21. Az egyesült párt pozsonyi központijának karitatív karácsonyi ünnepaáigie szómba Ion este zajlott te megka­pó keretek közt. Már hetek óta folyt a gyűj­tés a karácsonyi ajándékokra. A gyűjtési mozgalom élén Förster Viktomé, Aixinger Lászlóné, Dütsch Ottómé és Szalay Józsefivé állottak s vezetésükkel a hölgyek fáradságot nem kiméivé végeztéik ömfeláldozó mimikáju­kat. Nagymennyiségű ruhanemű, élelmiszer, lábbeli, játékszer és készpénz gyűlt egybe a nyomor enyhítésére. Az ünnepségen megje­lent Esterházy János, az egyesült párt or­szágos ügyvezető elnöke, dr. Neumann Ti­bor, a pozsonyi helyi szervezet elnöke, Könt­sek György tartomány gyűlési képviselő, a egy kriptát találtak, amelyben négy szerzetes van eltemetve. Az egyik csontváz mellett teljesen épségben maradt stólát találtak. Valószínű, hogy ez a kripta a ti­zennyolcadik századból származik, amelyet ak­kor építettek, amikor a régi kripta már megtelt. Valószínűnek tartják, hogy a régi kripta eme uj kripta közelében van és lehetséges, hogy a re­noválási munkálatok közben ezt a kriptát is meg fogják találni. Az uj templomrész alatt sejtik a Szent István-korabeli Szent Lélek-temetőt is. A kegyuraság januárban már megkezdi a re­noválási munkálatokat, amelyeknek célja, hogy a régi műemléket meg­mentsék a pusztulástól. helyi szervezet ügyvezető elnöke, a hölgy'bi- zottság számos tagja és a párt központjának tisztviselőkara dr. Aixinger László -és Koczor Gyula országos pártigazgatók vezetésével. A kivilágitobt karácsonyfa alatt a Keresztény Munkás Dal-egyesület kitűnő énekkara Osz- wald Ferenc karmester vezetésével néhány alkalmi dalt énekelt nagy hatással. Mély be­nyomást kettő beszédet mondott Esterházy János a felebarát i szeret étről. Reméli, hogy az egyesük párt az Ínséget szenvedő magyar és őslakos testvéreknek a jövőben az egység erejével még többet fog nyújthatni. A -munkásság nevében Rozinay Gyula mon­dott köszönetét Esterházynak, a gyűjtést vég­Pozsony és Kassa szegényei az egyesült párt karácsonyfája alatt Száz és száz karácsonyi szeretetadományt osztottak szét a két pártközpontban ző hölgyeknek és a nemes adakozóknak. Az énekkar hatásos énekszáma fejezte be a ka­rácsonyi ünnep műsorát. Ezután csaknem -fél­ezer karácsonyi szeretetcsomagjot osztottak: szét a családoknak, akiknek legnagyobb ré­sze Pozsony foüiirváirosaában, Lagetfakm és Auliesilben lakik. Hasonló méretű és hangulatú ünnepség volt vasárnap este az -egyesült pánt kassai köz­pontjának helyiségében is. Az ünnepségen a pártnak vezérkara és nagyszámú párthive gyűlt egybe. Azonkívül megjelent száz sze­génysorén magyar iskolás gyermek, akiket a párt megvendégelt és ajándékokkal látott el. A bensőséges ünnepség bevezetéseként a gyermekek elénekelték a „Mennyből aiz an­gyal” kezdetű karácsonyi éneket. Majd Test Barna páp-aá prelátus, a párt országos alel- nöke, a kassai szervezet elnöke köszöntötte szívhez szóló szavakkal a megjeilenteket 6 kiemelte a párt karácsonyi ünnepségének jelentőségét azoknak szempontjából, akiknek anyagi helyzete még azt sem engedi meg, -hogy karácsonyfát állítsanak. Ezeknek részé­re gyűlt ki a párt hatalmas karácsonyfája, amely a karácsonyi szeretet fényét sugározza mindenki leié. Dr. Pajor Miklós szenátor tolmácsolta az akadályoztatása miatt távolmaradt Ester­házy országos ügyvezető elnök üdvözletét s a karácsonyi hit és szeretet jelentőségét méltatta, amelyet semmiféle ellenséges erő nem fog tudni kiölni a keresztény tömegek leikéből. Listyák Jenő hitoktató, aki mint a párt karácsonyi segélyakciós bizottságának el­nöke, hatalmas -és értékes munkát végzett az akció sikeres lebonyolítása érdekében, rövid beszédben köszönte meg az adományozók jó­indulatát. Lakatos Mária elemi iskolai tanuló ügyes szavalata után kiosztották az ajándéko­kat. Kétszáz felnőtt szegény kapott karácso­nyi élei m iszercsomagot, száz gyermek pedig ruhát vagy cipőt, uzsonnát -és karácsonyi sze- reteticsomagot. A sikeres és eredményes ak­ció 1-ebonyolitásáfban Listyák Jenő hitoktató­val és a központi pártiroda tisztviselőkará­val együtt dr. Pajor MiklÓ3né, dr. Radványi G-ézáné, Pausz Béláné, Wirth Gvuláné, Mikit- la Lajosnó, Kertész Gyuliáné, Simalya Mi- hályné, Kollibay Emiimé, Cseley AÍbertoé, Huhay Miklósné, Münster Irma és miég szá­mosam működtek közre áldozatkész és dicsé­retre méltó agilitással. — Ugyancsak a kassai Katolikus Olvasókör is vasárnap este tartotta karácsonyi ünnepélyét Bethlen-kümti szék­hazának nagytermében. A bensőséges hangu­latú ünnepség keret-élben tizenöt szegénysor- su iparosigy-erm-eket ajándékoztak meg ruhával, cipővel, amit a kör tagjainak áldozatkészsé­ge tett lehetővé. 1 Alboinnak kemény dolga akadt, hogy Baján mohóságát fékezze és minden zavart megakasszon a préda fölött ölremenő emberei között. Az avar khán a zsákmányosztás után serege pihentebb részével meg­támadta Moesiát és a menekülő gepidákat az Alduna mocsaraiba fojtotta. Alboinnak nem volt maradása Gepidiában. Parancsot adott a haza­térésre. Fölkerekedésük előtt bemutatta Rozamundának főembereit. Rozamunda elbűvölően királynői volt csillogó ékszereiben, a kin­csesházból mentett öltönyében, arannyal kivarrott, ékkövekkel teletűz­delt bibortunikájában. A szeme kerekebb és sötétebb, mint a többi ge­pida asszonyé. Napkeleti ősanyák gőgjét és hozzáférhetetlenségét su­gározta elefántcsontfaragványok színére emlékeztető arca. Valami asz- kétás, ingerlő és vonzó sápadtság volt a bőrén. Homokpuszták perzselő fénye villant a szemek sötét bogarában. — Királyi asszony! — bólintott elismerően Autrich herceg. Rozamunda soha egy szóval sem árulta el Alboin előtt, hogy töp­reng vesztesége fölött Mintha gyökereivel ki lett volna tépve a család­ból, sohase emlegette apja halálát. Nem volt benne semmi csüggedés és elbusulás. Érezte, hogy nem szabad visszatekintenie, ha meg akarja tar­tani Alboin szerelmét. Uj életet kapott AlbointóL A múlt fölött véres torlaszok meredeztek. Behunyta szemét, hogy remegés nélkül átléphes­sen rajtuk. Átlépett egész múltján s minden emlékét megsemmisítette. A férfié volt, akihez viharerő sodorta. És mintha már ébredezett volna benne egy másik én, egy erősebb és hatalmasabb ember, aki ismerte és ízlelte a legnagyobb örömöt, amit az élet adni tudott, de nem ismerte a szerelem boldogító, egyszerű nyugalmát. Alboin nem töprengett a helyzet fölött. Természetesnek találta, hogy Rozamunda szerelemmel viszonozza közeledését. Férfi volt, nagy- erejű, ellenállhatatlan férfi, asszonyok bálványa. Rozamunda csodálata pompás himségének velejárója volt. Rabnőnek szánta és képzeletében százszor meggyalázta Rozamun- dát és most vére minden csöppjével kívánta, hogy részese legyen királyi ágyának és megszülje az ő nemzedékét. Királynőnek mondta már hívei előtt és otthon koronával fogja övezni szép homokét és megesküszik vele Brigetió templomában. Erős és hatalmas lesz a nemzedéke, aki be­lőlük fakadt, kettejük királyi véréből. Rozamunda már nem harcolt szabadságáért. Amikor Alboin a kar­jában tartotta, csak az uj énjével tudta imádni. A testi örömből és szen­vedélyből nőtt ki ez a vágyakozó imádat és fölemelte összetörtségébŐL Minden félelme eltörlődött és felejtette fájdalmait Alboin egy országot jgázott le és apját megölte, hogy őt elérhesse. A gondolat megborzon­gatta és mondhatatlan gyönyörűséggel töltötte eL Milyen pusztitóan hatalmas a vágy, amely hozzásodorta a férfiéi ♦. ♦ Tegnap még azt hitte, hogy belehal, ha visszatekint és ma keménnyé, bíborrá érleli erejét a pusztulásnak minden emléke. Iszonyata csodálatba fordult Már csak a hőst látta benne, aki érette küzdött. Fekete, fátyolos szeme boldog ámulássál tapadt rá. Emlékezett rá, milyen délceg és ragyogó volt, a negyven ifjú kö­zött a legszálasabb, amikor nagyapjához jött a fegyverekért. Vájjon sejti-e Alboin, hogy valami néma ábrándot őrzött a szive azóta? őrzi EGO FOLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR HARMADIK KÖNYV régi simogatásának emlékét... Idegen délceg királyfi, aki frank király- s leányt hozott országába és özvegyül mégis őt kívánta, egyedül a sok fejedelmi vérü nők közül ♦.. Kint ébredezett a tábor. Meleg nyári nap ígérkezett, a föld és virá­gok áradó illatával és az egész mindenséget megragyogtató napsütéssel. Az indulás reggele volt és a tábor vidáman rajzott, mint egy megboly­gatott méhkas. Rozamunda álomittasan felkönyökölt heverőjén, — Miféle zaj ez odakint? — Szedjük sátorfánkat. Parancsom: ma fölkerekedünk, Megyünk hazámba vissza: Pannóniába. A mi hazánkba, Rozamunda. — Úgy legyen, ahogy akarod, — hajtott fejet Rozamunda. Alboin elhagyta a sátort és egy rablány jött, hogy felfűzze Roza­munda saruit és ébenhaját puha hullámokba simítsa. — Üzenetem van, úrnőm — suttogta a lány. — Reptila királyfi megmenekült. Rozamunda összerezzent és gyanakodva kutatta a rablányt. — Ezt honnan tudod, Garda? — Odomund herceg üzeni... Futnak Bizánciumba! Rozamunda meredten hallgatta. Foghatatlan volt, amit Garda mondott. Hogy a lángok és kardok gyűrűjén átjuthatott gepida, aki ki­rályi vérből való. Reptila herceg, az öccse! — Bomlott vagy! Engem ne vigasztalj! Véled üzenne Odomund herceg? Lábával eltaszitotta Gardát. A rablány csupa alázattal csúszott vissza. Könnyes szemét ráemelte Rozamundára és karjait kitárta resz- ketőn. — Nem vélem üzent, úrnő! Rozamunda lehajolt a lányhoz. Látta riadtságát.. Milyen tépett és kuszáit. Szinte nem ember már, olyan gyötrelemtől vonaglik. — Beszélj! — Zulichó mondta, akit a kegyelmes herceg küldött... Eljutott a táborig. Itt vágták le az őrök... Még az este. Az én karomban volt egész éjszaka, ö mondta... Aztán meghalt. Rozamunda felállt. Nem ért rá cselédje bánatával törődni, de a fáj­dalma meghatotta. — Jegyesed volt? Garda némán bólintott. — Mellettem maradsz. Komorvám l s e!. 7. y Garda. — Köszönöm, úrnő! 40 (FOLYTATJUK) Mielőtt fölkerekedtek, Baján érkezését jelentették. Alboin a khán elé lovagolt. Baján a Maros felől jött és csillogott a jókedvtől. Kíséretében is jókedv kapott lóbra. Ezernyi marha és rab mellett mind c föld az ő ke­zükön marad, a gazdag füves rétek, a végeláthatatlan rónák, viruló szántások, illatos kertek, embernek és nyájnak gyönyörűsége. — Indulásod híre hozott vissza, testvér.,. Hát pihenő nem kell? Magadnak és hadjaidnak?

Next

/
Thumbnails
Contents