Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-20 / 291. (4140.) szám
8 <PRX<IMMAGtoRHTRL2S» 1936 december 20, vasárnap* A SZERELEM ISKOLÁJA Egy francia iró érettségi tárggyá akarja tenni a házastársi szerelmet Francis de Croisset elmélete a szeretem tudományáról ■ ■ ■ Mire kell tanítani a házasulandó férfiakat ? Páris, deoeimibetr köz?e,pe. Egy cigány Iközmiandiáe azit tartja, hogy a szerelem olyan, mint a mérleg: (bal az egyik serpenyője ugrik fel, Ihiogy a másik s ha a.z egyik lesüllyed, a másik felemelkedik. Nagy mesterség a ikét serpenyőit tartósan egy szamitre (hoz.ná, — h-oilott valójában ez volna a boildog (házasság művészete. STATISZTIKA A BOLDOGSÁGRÓL De hányán dicsekedhetnek azzal, hogy valóban zavartalan, boldog házaséletet élnek? Emilék- sziiiruk ama ia bogaras firaraoiar sbatieztiiknsra, ki évtizedekig kutatta ezer meg e*zer házasság mii- nemüeégét s roppant kísérleti anyaga alapján arra a megá.llapifcásra. jutott, hogy az általa tüzetesen megvizsgált házasságoknak öt éven túl már csak két százaléka boldog, de azért a két százalékért sem merte volna tűzbe tenni a kezét és beérte azzal a kiijelentésse<l, hogy ezer megvizsgált házaisélet közül akadt busz olyan, melyekben a boldogtalanság nem volt ,-észrevehető14. — Moliére után igen sokan próbálták felfedezni a boldog házasé let receptjét és figyelemreméltó körülmény, hogy e hd- zaséleit-tanácsolóik között feltűnően sok a francia szinmüiró. Nem tudom, hogy e két kvalitás •melyike képesítette őket a házaeságtani szakra? Francis de Croisset,, a bécsi eredetű, szellemes francia vigjáfékiró (kinek elődei a dallamos „Wiener11 névre hallgattak) utolsó e sorban és ha talán merni is belesebb, míndeneisetre szellemesébb a legtöbb szaktárcánál. „NÉPSZÖVETSÉGET A SZERELMI PROBLÉMÁKNAK4* Croisset a szeneikni tanáicsadást is komolyan veszi. — Egyáltalán nem értem — mondta e sorok Írójának, — hogy a genfi népszövetséget miért a politika és nem a szerelem problémáinak megoldására alapították, holott a szerelem lényegesen több embert érdekel, mint a politika és az 'emberiség kuitiurjövője és boldogsága szempontjából is sokkal fontosabb a világpolitika problémáinál. A legnagyobb eszű és képzettségű emberek csődülmek össze Gemfben a világ mindem tájáról, hogy az egyes nemzetek egymáshoz való viszonyát, e napi érdekű kérdést vitassák; ahelyett, hogy az egyes nőknek az egyieis férfiakhoz való viszony át tennék vita, 'tárgyává: a nemek viszonyát, mely örök probléma és jóval mcgoldhaitatlanalbb minit az úgynevezett közügyek. Mindezek után azonban a kitűnő Croisset a legjobb barátja sem rágalmazhatja meg azzal, hogy (legalább is elméletileg!) a nőiknek kedvezne. Ha az ember meghallgatja a szép nemről való igazságtalanul általánosító véleményét, valósággal elmegy a házasodásitól a kedve. „MINDEN BAJ FORRÁSA: A NÖ“ — A férfiak életében — mondja — a nők okoznak minden szenvedést, minden csalódást és minden bonyodalmat és közülük a legjobb ős elviselhetetlen. A nők természetrajzáról a szerelmi életben Francis de Croisset a következő négy „alap- elvetu szögezi le: 1. Nő nem bírja el a barátságot; a barátság klímája nem elég forró neki. 2. Minden nő ideálja egy hűséges Don Juan, — máisszóval egy alkoholista, aki sohasem iszik! 3. Minden nő megdülhiödik, h,a a férfi féltékeny rá. viszont kétségbeesik, ha olyan férfire akad, aki nem féltékeny. 4. A nőik mindig azt követelik, hogy a szerelmet halálos komolyan vegye az ember, viszont kizárólag a mulatságos, vidám és könnyelmű emberekért rajongnak. — Hogy az ilyen visszás, zavaros, ellentmondásokkal telt lényekkel Croisset a huzamos zavartalan együttélésit igen nehéz feladatinak tartja,, az a mondottak után magyarázatra nem szorul. Nagyon helyteleníti is, hogy a házasságba a férfiak minden szakszerű előképzettség nélkül fognak bele. A nőknek e téren könnyebb a dolguk, mert ők legalább Jeánykórukban nap-nap után kapnak Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice CD Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiBiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiHB Modern képkeretezés, üvegezés HiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini Telefon 2423 Alapítva” 1833 az édesanyjuktól valami kezdő oktatást a szerelmi életre: mondjuk a házasság elemi iskoláját végzik legalább. De a magasabb tanfolyamnak, a „Scíhule dér Gelláuifigkeiit“-nek ők is teljesen híján vannak. Hát még a férfiak! Valósággal megindító tudatlansággal és tapasztalatlansággal állanak a nőkkel szemben. És Francis de Croisset szükségesnek tartaná, hogy a középiskola felső osztályaival kapcsolatosan rendszeres tanfolyam szerveztessék a házastársi szerelemből, ami egyben érettségi tantárgy is kellene hogy legyen. (Ennek mindenesetre megvolna az az előnye, hogy az anyáik fokozott mértékben részesítenék előnyben az lérettségizett férjjelőllteket és hogy legalább egy középiskolai tantárgy volna a világon, amiből szívesen készül a diák.) TANÁCSOK KEZDŐ HÁZASTÁRSAK RÉSZÉRE Addig is, miig a szerelmi tanfolyamok a kö- . zép.’skolai itantarv kereteibe bevonulnának, Francig de Oroieset szolgál néhány alapvető tanáccsal!. A hölgyek, ha megharagudtak esetleg- a szellemes Íróra a nemükről mondott szigorú véleménye miatt, e tanácsokért rom élem, hogy meg fognák neki bocsátani. Francis de Croisset ugyanis a következőkre inti a tamnllnivágyó férjeket: — (Soha meg ne próbáljad a feleségedet ,a hibáiról leszoktatná: vedd öt úgy, amilyennek Isten megteremtette. Ellenkezőleg, igyekezzél mennél több olyan erényt fedezni fel benne, amikkel a valóságban nem dicsekedhetik. így az asszony esetleg rá fog szokni ezekre az erényekre. Te azonban mindenesetre türelemre fogsz szokni. — Ne oivódj a feleségeddel. Amit te szerelmi vitának gondolsz, abban a feleséged mindenesetre családi veszekedést fog látni. — Ha féltékennyé akarod tenni a felesiégedet, soha azt ne mondd neki, hogy valakit szeretsz. Azt mondd, hogy egy másik nő szerelmes teke léd. — Ha a feleségeid csinos, mondd neki, hogy intelligens; ha okos, mondd neki, hogy a haja szép, vagy ,a kalapja jól áll. Mindenki azokat a bókokat hallja legszívesebben, amik legkevésbé jogosultak. — És végül: törődj sokat a feleséged ruháival! Ez a boldogság előfeltétele. ... Hanem Francás de Croisset elismeri amellett, hogy e néhány tanács pontos követese távolról sem elég. A szerelmi boldogság — őszé- rinte — egyáltalán megfoghatatlan és definiál- bataitlan valami. Aki nem szeret, annak erősebb ,a pozíciója, ő a király a házaséietben, — de egy boldogtalan uralkodó. A szerelmes viszont arra született, hogy folyton szenvedjen és há- borogjon. De ez a szenvedés gyakran boldoggá teszi. Az is előfordul ugyan állítólag, — állapítja meg végül a kegyetlenül roseznyelvü francia mester, — hogy a férj és feleség egyformán szeretik egymást, de ez, ugymondják, egyszer egv században történik meg és egy villámMenyi ideág tart... Szerencsére, a valóság mégsem ennyire vigasztalan és sötét... BENEDEK KÁROLY. — CSAK TÍZEZER LELKES TAGOT KÉR A SzMKE ! Jelentkezz tagnak: minden fillérrel szlovenszkói magyar kultúránk épületét ajándékozzuk meg egy téglával. Kultur- házépités, vándorkönyvtár, kulturelőadás, jó olvasmányok, jó népi sajtó : a te önzetlen segítségedet várja. Szükség van a te jóindulatú támogatásodra, segítségedre is, nehogy mindig azt mondják, hogy a magyar lelkesedés csak szalmaláng. A fejét megemelte és látta apja égő szállását, a lovasok vad vágta- tás át az égig csapó lángok körül. Egy tüzfolyam volt az egész város és pernye söpört végig a mezőn. Nem tudta, mennyien vannak a győzők, ezrek talán, akik asszonyt rabolnak a lángokból. Durva, ittas hangok téptek belé. Kegyetlen fojtás ült a mellén és a kin átjárta, mintha penge venné vérét. De a férfi roppant markával még jobban mellére szorította. Hallotta a szivét, mintha üllőn vasat vemének. Idő és tér összefolyt eszméletében, csak ezt a kondulást hallotta és elzsibbadt a fojtó, ölelő karokban. Kin vagy gyönyörűség volt, talán kéjes öröm és láz ezekben a karokban, amelyek körülzárták, mint sohase szabaduló zsákmányt. Kiszolgáltatott volt, vére utolsó csöppjéig, mint faja minden asszonya a győztes férfiaknak. A sátorban Alboin megitatta valami furcsa itallal és prémekbe csavarta. Nem volt most ereje, hogy lázadjon rabsága ellen, Elfogadta kezéből az italt és hagyta, hogy durva kezével simogassa. A könnyei némán jöttek az aléltságból. Sirás közben nyomta el az álom az idegen sátorban. De éjféltájt fölriadt és talpra akart szökni. Ott látta a sátoí előtt kuporogni a férfit. Tenyérbe ejtett fejjel aludt, vagyatüzbe bámult? Hirtelen elfogta a vágy, hogy szólítsa és kinyújtsa utána karját. Oly szép és nemes volt a láng sugarában ez a nyugvó férfifej nyakába hulló dús hajával és élesvágásu orrával. Megrettenve visszahanyatlott és szégyenében ajkára harapott. Mi történt most vele? Égő gyűlölete mögött miféle ijesztő, ismeretlen sóvárgás csírázott ilyen hirtelen? — Anyám! — sirt föl és fejét befurta a takarókba. A sátor benyílója meglebbent. Nem tekintett oda, de érezte, hogy a férfi lépett be. Visszafogta lélegzetét, félig hunyt szemhéjak alól leste mozdulását A teste halotthideggé fagyott. Ha most a heverőhöz lép éÉ érintené merné, jaj, vége volna sóvárgó érzésének és meggyülölné Örökre! De Alboin nem jött közelebb, ott maradt a heverő lábánál, lekuporgott és onnan nézte olyan állhatatosan, olyan melegséggel, hogy mind a vére a szivére gyűlt és megint elfogta a vágy, hogy megérintse testét ó, gyönyörühaju óriás, milyen kegyetlenül ragadta magával, kitépte az otthon melegéből, — miféle bűvölet ez, hogy a félelem ehagyj aj a reszketése elcsitul, a harag elszáll és csak a fájdalomnak borzongtató édessége marad benne. A fáradtságtól megint álomba áléit. Hajnalban ébredve, ott találtd Alboint a heverőre hajtott fejjel aludva. Alig mozdult, fölébredt a férfi is. — Ne félj tőlem, hercegnő! — ugrott föl Alboin. — Engedj szabadon! Alboin lassan megkerülte a heverőt és meglebbentette a sátor függönyét. Kint a derengés első fényeiben élet támadt. Az ébredés első ne- azezéae — valahol a közelben egy ló horkantott és a tenyérben füti ÉgŐ föld REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR ■ük MÁSODIK KÖNYV 39 (FOLYTATJUK) pitypalattyolt halkan. Az őrök a hunyó zsarátnok körül bóbiskoltak* Üszőknek fojtó szagát hozta a Maros felől a hajnali szél. — Szabad vagy, hercegnő!. ♦, De hová mennél? Hová? Ónos lett Rozamunda arcaj elfeketült és merev. — Taposs agyon!. ♦ ♦ Tépj izekre!. * * Óh, gyűlöllek, rettentően gyűlöllek! Alboin megütött lélekkel nézte háborgását. — Ne igy, ne átkozz hercegnő! — Mit nem, te gyilkos! * * ♦ Óh, ha te nem végzel velem, én... én foglak megölni! A szeméből kilobbanó iszonyat, mintha delejes erő lett volna, húzta Alboint közelebb. Lázadó háborodottságában, ahogy öklét emelte rá és sikoltozott, gyönyörűséges volt a lány. Hozzáhajolt, nem érintette, csak nézte a lihegésében és reszketésében, — Miért vádolsz, Rozamunda? — kérdezte halkan, nyugodtan és kezével lassan utána nyúlt* — Mit akarsz velem? — Nem bántalak többé!. * * Te tudhatod: nem Így akartam* Drága ajándékokkal követet küldtem apádhoz ♦ ♦ ♦ Megalázott, vérig sértett ♦«♦ Meghalt és te most itt vagy ♦ ♦ ♦ Ha te úgy akarod, én szabadon hagylak! Hirtelen megérintette Rozamunda haját és onnan lecsúszott a keze* Nedvesen izzó szemét elfutotta a szerelemhőség. Lassan szorította az arca, a szája felé a leány fejét. Érezte, alig piheg, alig lélegzik a karjában, Egy percig tartotta igy és olyan csöndes és elcsitult lett. Rozamunda szeme ráfordult, de ez más pillantás volt, mint az előző. Ahogy rátapadt és elfátyolozódott, ezt ismerte már, — ezt a megadó és olvadó asszonyi tapadást. Hogy lelankadt és el ernyedt. Végtelen vágyakozás áradt válaszul felé. Vüüi' Lebukott vele a heverőre* Egyszerre két szerelembugó lett belőlük, összeforrtak, mint valami kettéhasadt és most egymáshoz sodort őssejt. A húsnak és vérnek áradása elkapta és ragadta őket és egy test lett mind a kettő, egy lélegzet* egy száj, egy vágy és szívdobogás* Mikor Alboin fölállt, roppant boldog örömmel nézett vissza Róza- mundára. Soha mástól nem kapta a gyönyörnek ezt a szédült viharzását, Igen, ez az igazi asszonya, mindhalálig az övé. Királyi asszony* Minden áldozat kevés, amit hoznia kell érte. Kilépett a sátor elé. Az őrök némán tisztelegtek. A kürtös a szájához emelte a szarvat, egy intéssel elhallgattatta* A nap a fák fölé ért és ő belenézett, így csak a sasok tekintenek hunyó ritós nélkül az égi tiizbe. Ahogy igy állott, pogányul hatalmas volt. Az ereiben diadalmas ütemmel zúgott az ölelésben betelt erő* Feszülő mellében még dobolt az öröm. Táguló tüdővel itta magába ezt a pompás reggeledést és érezte, ha karját kinyújtja, a mindenséget bezárja roppant ölelése. Testének minden rostjával érezte az élet teremtő erejét. Ott állott a földön, keményen éa mozdulatlan, mint aki a csúcsra ért*
