Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-20 / 291. (4140.) szám
EBMBtiH ^mgai-Ma<AarhikTíAP 1936 december 20, vasárnap. Pusztul-e a sziovenszkói magyarság? A születések aránya tekintetében a magyarság az oroszok és lengyelek után harmadik heiyen szerepel! lengyelek után következünk. Ez a magyar nép vitalitásának egyik legmeggyőzőbb biio- nyitéka! Természetes, hogy a születések száma nem egyenletes, hanem a hat éven végigtekintve, 1923-tól süllyedő irányzatot mutat. De ez nemcsak a magyaroknál van igy, hanem a többi nemzetiségeknél is, éspedig nemcsak nálunk, hanem egész Nyugat- és Középeurópában is. Kivételt csak a ruszinok és zsidók képeznek. A világosabb látás kedvéért nézzük végig a járásoknak az első táblázatban bemutatott szaporulatát s azt is meglátjuk, hogy melyek azok a szigetek, amelyeken a születések lényegesen megfogytak. (Folytatjuk) Irta: VARGA IMRE I kormány megalkotja a csehszlovákiai takarékpénztárak központját Kényszerbetétekkel vélik meg az uj központi intézel alapját (Második folytatás) Az egyes nemzetiségek és igy a magyarság szaporodásáról, mint mondottuk, csak 1925 óta adott ki a statisztikai hivatal évi jelentéseket. De hogy a magyarság 1920—24-beli szaporodása fölülmúlta a későbbi évek eredményeit, azt láthatjuk abból, ha a legmagyarabb járások néhány évi szaporodási százalékát egybevetjük. De itt sem kezdhetjük az összehasonlítást mindjárt 1920-tól, mert a járások népmozgalmi statisztikáját is csak 1923-tól kezdték kiadni s igy az 1920—21—22-es adatokkal nem rendelkezünk. A meglevő adatokból hasonlítsuk össze az 1923, 1924, 1927, 1930 és az 1932. év szaporodási adatait. Szaporulat Járások 1923 1924 Í927 1930 1932 Somorja 18.30 — 13.18 16.77 13.55 Dunaszerdahely 15.90 17.19 12.93 12.80 12.44 Komárom 16.95 11.31 10.20 9.59 8.21 Galánta 19.69 16.72 15.69 15.65 13.42 Vágsellye 17.61 15.62 12.35 14.72 9.46 Ógyalla 16.78 12.22 12.05 12.78 14.05 Párkány 14.77 9.31 7.78 8.12 5.90 Zseliz 10.05 6.45 1.01 5.95 1.86 Tornaija 15.44 11.89 11.48 6.09 8.55 Szepsi 19.32 15.60 13.27 15.00 11.86 Királyhelmec 19.86 20.91 17.42 17.40 13.75 Nagykaoos 18.92 11.69 14.53 14.48 Beregszász 22.78 17.17 13.81 17.35 13.29 A táblázatból kilátszik, hogy a szemmel tartott évek közül 1923-ban volt a népszaporodás a legmagasabb, föltehető, hogy 1922-ben is már hasonló volt s 1924-ben kezdődött meg a hirtelen apadás. Itt természetesen a járások egész lakosságáról van szó, de mivel magyar többségű járásokról szólunk, a magyarság népszaporulatát tükrözik yissza. 1925-től már az egész államban és járásonként is pontosan figyelemmel kísérhetjük az egyes nemzetiségek népmozgalmi adatait is. A magyarság adatait a következőkben kapjuk meg. 1925-től—30-ig (6 év), 128.074 magyar gyermek született Ez az 1921-ben elért számnak 16.81 százaléka. Az egyes években ez a következőképen oszlott meg: Évek Abszolút számokban Ezrelékben 1925 22.4,61 28.30 1926 22.055 26.97 1927 21.253 25.71 1928 21.406 25.64 1929 20.272 24.06 1930 20.627___________24.26 összesen 128.074 25.82 évi átlag. Hogy a csehszlovákiai magyarság földrajzi elhelyezkedése szerinti különbséget is meg tudjuk figyelni, nem lesz érdektelen, ha ezeket az évi adatokat szétválasztjuk Szlovenszkóra és. Kárpátaljára. így a következő képet kapjuk: Abszolút számokban Ezrelékben Szlovenszkó Kárpátalja Szlovenszkó Kárpátalja 1925 18.388 4046 2677 35.56 1926 18.064 3964 26.00 . 34.15 1927 17.366 3844 24.75 32.62 1928 17.460 3914 24.66 32.72 1929 16.638 3598 23.32 29.59 1930 16.840 3765 23.41 30.48 Összesen 114.756 23.131 24.82 32.52 évi átlag. E számoknak az igazi értékét csak úgy világíthatjuk meg, ha a velünk egy államban élő más nemzetiségek egyidejű születési számával hasonlítjuk össze. Ezrelékben Ev csehszlovák orosz német lengyel zsidó 1925 25.26 44.87 20.40 42.30 23.36 1926 24.88 42.63 19.77 35.28 33.45 1927 23.63 41.48 18.56 33.23 21.01 1928 23.44 43.13 18.52 31.28 22.36 1929 22.61 41.62 17.77 30.37 21.39 1930 22.95 43.26 17.72 32.91 22.31 Évi átlag 23.79 42.83 18.79 34.23 22.31 Ezekből az adatokból láthatjuk', hogy a magyaroknál a születések évi átlagszáma meghaladja a német, a zsidó és a csehszlovák nemzetiségekét s mindjárt az oroszok és a Prága, december 19. A minisztertanács tegnap tartott ülésén jóváhagyta a „Zentralbank Deutscher Spairkassen in dér Gechoslovaklschen Republik“ és a „Karlsbader Veremsbank“ karls- badi korlátolt felelősségű társaság likvidálására vonatkozó kormányrendelet tervezetét. A kiadott hivatalos jelentés a kormány döntését állampolitikai szempontból igen fontosnak tartja. A kormányrendelet az említett pénzintézetek likvidálása mellett életrehivja az összes csehszlovákiai takarékpénztárak központját. A likvidálásra vonatkozóan a kiadott jelentés a következőket tartalmazza: Az említett két pénzintézet hitelezőinek nyújtandó adósságlevelek már 1936 január 1-től fognak kamatozni, nem pedig 1936 jxdius 1-íől* A lí ormányr e n delet terve z ei igényt ad a rászoruló betéteseknek, valamint a szakszervezeteknek arra, hogy az 5000 koronáig terjedő Kassa, december 19. (Kassai szerkesztőségünk telefomjelentése.) Véres összeütközés történt tegnap Ungbükkös községben a lakosság és a csendőrök között. Tegnap déliben Osova László bírósági adóvégrehajtó két csendőr kíséretében megjelent a községben, hol a nagybereznai hitelintézet megbízásából Havavka Boleszláv gazdánál akart foglalni, aki 600 koronával tartozott a banknak. A tisztviselőnek már rossz tapasztalatai voltak a községben, azért tegnap két csendőr kíséretében ■jelent meg Havavka házában, A foglalás hírére a gazda háza előtt valóban nagy tömeg gyűlt össze s szidalmazni kezdték a végrehajtót, A végrehajtó ennek ellenére eleget akart tenni kötelességének ■s az istálló felé indult, hogy lefoglalja a gazda tehenét. A tömeg azonban útját állta ée Pbetétjeik 70 százalékát készpénzben kapják gmeg és csak a maradékot adósságlevelekben. |A kormányrendelet ezenkívül föl hatalmazza a ! * kormányt arra, hogy különösen indokolt esetekben a normálisnál kedvezőbb kielégítést engedélyezzen. A kormányrendelet egyben intézkedik a Centralbank alkalmazottai nyugdíjalapjának a népjóléti és a pénzügyminiszterek állal megállapított magasságra való fölemeléséről. A jelentés hangsúlyozza, hogy az újonnan lé| tesiíendő takarékpénz Lóri központban, illetőleg \ ennek minden szervében minden nemzetiség jj arányiagos képviseletet kap, E jogok alapját a | központ tőkéjében való 15 százalékos részvételihez kötik. Az uj központ pénzügyi megalapozdÍ ^sát a kényszerbetéti rendszerrel biztosítják be. A kényszerbetét 5 százalék lesz, 1937-ben 3, 1938-ban 4 százalék. a gazda felesége egy hatalmas konyhakéssel a kezében a két csendőrre vetette magát. Vrána csendőrőrmester puskáját védekezőiig maga elé tartotta s az elvakult asszony bele- rohant a szuronyba. Az éles szurony átdöfte az asszony testét. A tömeg ezen még jobbam feldühödött és a •cs&nidÖTöík, hogy útját állják a további véremg- zéeneik. a végrehajtóval elhagyták a faluit. Jelenítették az esetet az ungvári csondőinparamcs- nokeágnaik és egy erős esendőn! készültség szállt ki a faluba s helyreállította- a rendet. Hét személyt, köztük Havavka Boteszlávut, letartóztatták. A súlyosan sérült asszonyt íbesizáMhot- I Mik a kórházba, A vizsgálat megindult. Ungbükkösön megtámadták cs végrehajtót kísérő csendőröket Ungvárról erős csendőrt készültség szállt ki a községbe Gyász Irta: Csathó Kálmán Baláz6 összetörve érkezett haza a szanatóriumból. Minthogy a szalonban hangokat hallott, egyenesen a dolgozószobájába ment és meghagyta a leánynak, hogy senkinek se árulja el, hogy otthon van. Mikor a felesége a vendég távozása után benyitott hozzá, a kanapén fekve találta, feldúltam — Baj van? — kérdezte az asszony. Balázs lemondóan legyintett: — Vége! — nyögte. — Nem lehet segítem rajta! — És a hangja elcsuklott. Lili csöndesen ingatta a fejét: — Szegény! — mondta. — És szenved is? — Nem. Fájdalma nincs. De menthetetlen. Egy- pár napig húzhatja legfeljebb! . . . Lili nagyot lélegzett. Ami lehetett részvét, de lehetett a megkönnyebbülés sóhajtása is. — Szegény Balázskám! — mondta. — Nagyon sajnállak! — Az egyetlen testvérem! — szólt Balázs. — Drága, jó Mariskám! . . . Hogy szeretett szegény! Csupa jóság volt és önfeláldozás! ... — És a könny kicsordult a szeméből. Lili nem felelt, csak végigsimitott vigasztalóén az ura homlokán. Kicsit hallgattak, majd újra Balázs szólalt meg: — Azt hiszem — kezdte félénk és halk hangon — azt hiszem, illő volna, sőt nemcsak illő, hanem egyébként is . . . Szóval, azt gondoltam, hogy talán mégis el kellene menned hozzá . . . Nem gondolod? Lili kis habozás után felelt: — Ne kívánd ezt tőlem, Balázs ... Én . . . — Na, de a halálos ágyán csak megbocsáthatsz neki? Hiszen . . . — Nem arról van szó ... — vágott közbe Lili gyorsan. — De, ha magamtól megyek, anélkül, hogy ő hivatna, tüstént kitalálná, hogy vége van. önzés volna, ha meglátogatnám, hidd el . . . Csak felizgatnám szegényt, anélkül, hogy segítenék rajta . . . Balázs nem felelt. Azon tűnődött, micsoda rettenetes iróniája a sorsnak, hogy éppen ez a két asszony gyűlöli egymást annyira, akiket ő a legjobban szeret a világon és akik1 máskülönben mindenkihez jók és kedvesek. Milyen kár! ... A Mariska ostoba féltékenysége volt az oka az egésznek, valóságos anyós-szerepet játszott Tál ivei üzemben . . . Nem csoda,, ha, Lili megelégelte . . . Hogy voltaképpen úrin vesztek össze, azt nem tudta ki vallatni belőlük soha, de ugylátszik, komoly dolog lehetett, ha Lili még most sem tud megbocsátani . , . Mert nyilvánvaló, hogy azért, nem akar elmenni hozzá, mert még mindig haragszik rá. Amit mond, az csak gyöngéd ürügy, hogy oda ne kelljen mennie . . . Vájjon mivel sérthette meg Mariska ilyen halálosan? Kissé megenyhült a fájdalma, hogy a gondolatai igy el terelődtek a közelgő katasztrófáról és hirtelen eszébejutott, amire eddig nerm gondolt: — Ki volt nálad? — Bandi! — felelte Lili. — Holnap elutazik Londonba. Szeretett volna tőled is elbúcsúzni, de nem vettük észre, mikor hazajöttél. Tovább meg nem várhatott, mert vacsorára van híva . . . — Sajnálom! . . . Ha tudtam volna, bog-y csak ő, bementem volna . . . Mikor utazik? — Holnap reggel. Repülőgépen. Balázs megcsóválta a fejét: — Micsoda ostobaság! Okvetlenül szükséges, hogy a nyakát kockáztassa? Nem próbáltad lebeszélni? . . . Terád hallgat! , . . — Á! Ugyan!. Ma már a repülés biztosabb, mint a vonat . . . Mikor lefeküdtek, Balázs az ágya mellé készítette a telefont. — Meghagytam — mondta, — hogy ha váratlanul rosszabbul lenne, hívjanak fel. Ott aKa.r7* lenni okvetlenül, - ha, Isten őrizz, bekövetkezik, amitől félünk ... . . . Hajnal felé csakugyan megszólalt a telefon. Balázs felvette, azután csak annyit mondott: — Igen, megyek tüstént! ... — azzal öltözködni kezdett. — Te nem jössz be? — kérdezte- később, mikor már utrakészen megcsókolta a feleségét. Lili a fejét rázta: — Ne kívánd tőlem, Balázs! — mondta. — Én nem akarok odamenni és most az urával meg a gyerekeivel barátkozni, akik egytöl-egyik gyűlölnek . . . Életében megvoltunk egymás nélkül . . . meglehetünk ezután is. Téged rettenetesen sajnállak . . . megértem a nagy bánatodat ... de „ . . hidd el, ő sem örülne neki, ha látna . . . Balázs csak egy sóhajtással felelt. Aztán azt kérdezte: — Meg sem fogod gyászolni? Lili hallgatott. Nem felelt, csak jó idő múlva: — Azt hiszem, nevetséges kiépmutatás lennel Ezt igazán nem kívánhatod tőlem! Balázs délben nem ment haza ebédre. Délelőtt kétszer is telefonált, de csak azt, hogy a helyzet változatlan, a katasztrófa minden percben beállhat, de megeshet,ik, hogy még másnap reggelig is elhúzza. Lili egyedül ebédelt, ebéd után pedig ledőlt a szobájában és kezébe vette az esti lapokat. Szórakozottan futotta át a nagybetűs elmeket és már éppen félre akarta tenni, mikor az utolsó oldalon megakadt a szeme egy óimén: „Borzalmas repülőszerencsétlenség. A budapesti -londoni repülőgép lezuhant, LValamennyi utas I szörnyethalt.44 Káprázó szeme alatt összefutottak a betűk és ijedt sikoltás tört fel a szivéből. Felugrott és kifelé rohant, majd megtorpant és a telefon után ka- y pott. ■ — Bandi! Remegő kézzel kezdett tárcsázni. A Bandi inasa I jelentkezett. — A nagyságos ur elutazott a ma reggeli repii- | tógéppel Londonba. — Bizonyos, hogy elindult? I — Hogyne kérem. Ott voltam, mikor beszállt a gépbe . . . — Nem, nem! Ez lehetetlen! Teljességgel lehetetlen! Lili nem vette észre, hogy vitatkozik önmagával hangosan, mert a telefonhallgatót már le is tette és most a könyvben kereste a repülőtársaság számát. Végre megtalálta és tárcsázni kezdett. Apró kis bugások jelezték, hogy a keresett szám mással beszél. Tizedik kísérletre végre sikerült kapcsolást kapnia. — A londoni gép utasai? . . * , Felolvasták neki a névsort, Bandi volt a harmadik. A kagyló kisiklott a kezéből, rémülten tette a helyére és tétován kezdett fel és alá szaladgálni a szobában. — .... Bandi! . . * Sohasem tudott magának számot adni róla későbben sem, hogy mennyi idő telt el és hogy mit csinált azalatt kétségbeesésében, amig a telefon újra megszólalt. Gépiesen vette fel a kagylót, Balázs beszélt, — Lilikém, bekövetkezett! — mondta Balázs tompa és remegő hangon. — Szegény bevégezte. Lili belezokogott a kagylóba: — Rettenetes! Rettenetes! . . 5 — Hát igen! . . . Rettenetes! . . . Ilyen fiatalon és ilyen hirtelen . . . De legalább nem szeuveI dett szegény! . . . Egy félóra múlva otthon leszek . . . Várj meg okvetlenül . „ . Beszélni akarok. veled . . . Nem is telt bele egy félóra, már otthon volt. Egész utón azon törte a fejét, hogyan magyarázza meg Lilinek, hogy most már a síron túl nem folytathatja szegény Mariskával az ellenségeskedést és hogy, ha már másért nem is, de legalább az ő, | az ura kedvéért szánja rá magát, hogy a. sógornőjét illendően meggyászolja. Miikor benyitott a felesége szobájába, az első, ami meglepte az volt, hogy Lilit könnyek között, teljesen feldúlva találta. Ez kimondhatatlanul jólesett neki. Hogy a szegény Mariska halála után ime eloszlik minden harag a felesége szivéből . . . llgy érezte, hogy bánatában nagy enyhülés számára a felesége megrendülése, és hogy ha el is vesztette Mariskát, megnyerte érte a feleségét egészben, mert most már az som választja el többé tőle Lilit, ami eddig, a Mariska iránt való különböző érzésük. 1 Lili, amint meglátta az urát, szive ttépő zokogás■ sál vetette magát a karjába. Hevesen szorította ■ magához, mintha oltalmat keresne nála és patakzó könnyei végigfolytak és összevegyültek arcán az övéivel. , ' ... — Hát igen, lelkem! ... — mondta végül kibontakozva a fájdalmas ölelésből. — Elment szegény, itthagyott bennünket! . . . Megértem a te nagy felindulásodat, amiben van talán egy kis lelkifurdalás is, de hidd el, ő, aki onnan túlról most ' már bizonyosan látja, hogy igaztalan volt irántad, éppen igy bánja, hogy életében nem ismertétek fel jobban egymás értékét. Beszélt volna tovább is, die a sírás elfojtotta a , szavait. Lili pedig nem felelt, csak zokogott hang- ' tálán uh Sokáig sirdogáltak igy, mig végre Balázs észbekapott: — Jézusom! Hiszen nekem be kell mennem a sza- . bőhöz gyászruhát rendelni. Mire az asszony csendesen megtörölte a szemét és azt mondta: — Hozass egy kocsit, mert én is be akarok menni a szabónőmhöz . . . Nekem is gyászruhát kell rendelnem . . . Balázs nem állta meg, hogy nagy bánatában is bizonyos elégtételt ne érezzen. ; — Hát mégis meggondoltad magad? Tudtam én azt, látod, hogy a harag csak a sírig tarthat! . . . A siron túl már csak a szeretet virraszt ... És hidd el, nagyon jól teszed, ha annak rendje és módja szerint meggyászolod a testvéremet , . . Meg fogja nyugtatni a lelkiismeretedet. Lili mélyet sóhajtott és halk hangon felelte: — Egy egész esztendeig gyászolni fogom . . « . . . Másnap valaki a kondoleálók közül véletlenül szóbahozta a Bandi szerencsétlenségét Balázs előtt, aki addig nem tudott róla semmit, mert a testvére halála óta nem olvasott még újságot. Megdöbbenve csapta össze a kezét: — Rettenetes! ... — Majd a feleségéhez fordult, aki a szoba túlsó sarkában ült egy pár asz- szonnyal: — Lilikém! Hallottad? Szegény Bandit micsoda szerencsétlenség érte? Lili bólintott és halkan csak annyit felelt: — Tudom, igen! . . . Olvastam . . . Balázs a részleteket akarta tudni és mialatt azokat mesélték neki, lopva egy pillantást vetett a [feleségére, közben pedig azt mondta magában: — Szegény Bandi, ha tudná! Pedig azt hiszem, I egy kicsit szerelmes volt titokban Lilibe . '. . De hát ezt annyira lesújtotta a Mariska halála, hogy az imádójának már alig jut, a részvétnek egy csekély kis foszlánya . . . Érd.'kés! . . . Szegény Bandi! . , . Pedig" néha szinte féltékeny voltam rá l Hm I » »• 4
