Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-16 / 287. (4136.) szám

I XV. évf. 287. (4136) szám • Szerda ■ 1936 december 16 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzloveUSzkÓÍ ÓS TUSZinSzkÓi mCLgUCirság félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. politikai napilapja Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. ® • SÜRGÖNYCIM: HIRLRP, PRfiHfl. A „módosított11 MINT Í9Í8-BAN... (d) A jövő évi költségvetés ikertestvére az eddigieknek, éppen olyan aktív, mint az eddigiek s valószínűleg a mérlege is olyan lesz, mint ikertestvéreinek. De a költségve­tés törvénnyé emelésében mégis volt vala­mi, ami egészen egyedülálló s ami a parla­mentarizmus szempontjából különösebb je­lentőséggel bir. Ez a figyelemreméltó ese­mény az, hogy az állam fennállása óta a nemzetgyűlés elsőizben eszközölt módosítá­sokat a kormány által benyújtott költség- vetési előirányzaton. Igaz, hogy a módosí­tások jelentéktelenek, de itt a hangsúly nem a módosítás mikéntjén, hanem magán a mó­dosítás tényén, a precedensen fekszik. A precedens azt jelenti, hogy a parlament el­ső ízben éreztette törvényhozó hatalmát a .bürokráciával szemben, amely a költségve­téseket összeállítja. Eddig a benyújtott költségvetési előirány­zat tabu volt. Lehetett bírálni, de megvál­toztatni nem. Az ellenzék módosítási szán­dékait a 'kormánytöbbség konok merevsége eleve eredménytelenségre kárhoztatta, ő maga pedig, bármily paprikás ellenzékiség­gel kuruckodott is a költségvetés egyes rész­letei ellen, mindig csak a szavazógép sze­repét töltötte be. A szavazógép az idén gondolkodni kezdett. A kormánytöbbség is belátta végre, hogy az eddigi tradíció nem­csak a kormánytöbbségnek, hanem az egész parlamentnek, az egész parlamenti demo­kráciának a rovására megy. Mert a beter­jesztett költségvetés hagyományos érinthe- tetlensége azt a hiedelmet gyökereztette meg, hogy a parlament passzíve jóváhagy mindent, amit a magas pénzügyi bürokrácia kezdeményez és ez a hiedelem egészségte­lenül megnövelte a bürokrácia szarvait. Sze­rencse, hogy a bürokrácia egyik túlkapása, a dubovai szeszfinomitó ötvenmilliós esete rikító színekben mutatta be, hová fejlődhet­nek a dolgok, ha a bürokrácia annyira hisz a — koalíciós szavazógépben. A dubovai eset meggyőzött egyes kormánytámogató parlamenti férfiakat, hogy ezt a tradíciót nem szabad tovább fenntartani, hanem rá kell koppintani a bürokrácia körmére s el kell venni azt a hitét, hogy a parlament úgyis mindent tudomásul vesz és jóváhagy. Ez fölébresztette a parlamentarizmus hívei­nek önérzetét s kissé a parlament presztí­zsének emelését célozta és szolgálta az a módosítás, amelyet a kormánytöbbség a költségvetésen az elv kedvéért eszközölt. Az egész módosításnak inkább csak de­monstráció a célja, de legalább odáig ér­tünk már, hogy a koalíciós szavazógépben is fölébredt a lelkiismeret. Jó későn ... Csak kívánatos lenne, hogy a parlamen­tarizmus hívei ne maradjanak meg egyes jelképi gesztusoknál, hanem a dolgok lénye­gére tapintsanak. Nem elég egy ilyen gesz­tus, hanem tradícióvá kell emelni, hogy a parlamenté a döntő szó mindenben. Nem elég a főelőadói székből bírálni a dubovai- hoz hasonló eseteket, hanem parlamenti vizsgálóbizottsággal kell tisztázni a túlka­pásokat. Nem elég a kormánypárti padok­ból ellenzéki bírálattal bombázni az egyes tárcák meg nem szavazott túllépéseit, ha­nem az elméleti szférákból a gyakorlati va­lóság élő elvei közé kell átplántálni a mi­niszteri felelősséget. És főleg nem kell to­vább a végtelenségig fokozni a végrehajtó hatalomnak adott meghatalmazásokat. Mert Amerika közvetíteni akar Németország és a nyugati nagyhatalmak között Roosevelt visszaérkezése után békeszózatot intéz a világ népeihez • • Edén és León Blum érdekes nyilatkozatai Kózépeurópáról, a béke fentartásáról és a fegyverkezési verseny korlátozásáról Washington, december 15. Roose­velt elnök az „Indianopolis" hajó fedélze­tén útban van hazafelé. Tegnap zajlott le egyébként a Fehér Házban az alkotmány- szerű elnökválasztás. Az Egyesült Államok fővárosában november 3 óta negyvennyolc állam 580 elektorja gyűlt össze, hogy négy évre megválasszák a világ egyik leghatal­masabb birodalmának fejét. Roosevelt meg­lett 528 szavazat esett, mig egyetlen ko­moly ellenjelöltje, Landon kormányzó mind­össze 8 szavazatot kapott. Politikai körökben az a vélemény, hogy Roosevelt elnök hazérkezése után nagysza­bású külpolitikai akciót kezdeményez, mely­nek az a célja, hogy Németországot a nyu­gateurópai nagyhatalmakkal összebékitse. Az elnök az egész világhoz felhívást fog in­tézni, amely iránt diplomáciai körökben rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg. Roosevelt politikai barátainak kijelentése szerint az elnök nyilatkozatát a következő három alapelvre fogja fölépíteni: Roosevelt három pontja 1. Be kell szüntetni, vagy legalább is sürgősen korlátozni kell a fegyverkezéseket. 2, A világ vezető hatalmainak általános meg­nemtámadási egyezményben kell megegyezni. 3* Nagylelkű tárgyalást kell kezdeni a világ nyersanyagkészletének és nyersanyagforrásai­nak igazságos föosztásáról. Politikai körökben rendkívül előnyösen ítélik meg Roosevelt vállalkozásának kilátásait. A Külpolitikai Egyesület elnöke, Raimond Duell kijelentette, hogy Roosevelt az egyetlen állam- férfiú az egész világon, aki alkalmas arra, hogy Németország és a többi nagyhatalmak között fönnálló nézeteltéréseket eloszlassa. A Roosevelt-féle tervnek természetesen van ellenzéke is, igy elsősorban ellenzi Amerika be­avatkozását Európa belső ügyeibe Norman Da- vies* A pártok azonban teljesen egyetértenek abban, hogy Rooseveltnek a külpolitikában tel­jesen szabad kezet kell biztosítani. Edén az angol elzárkózás politikája ellen London, december 15. A tegnapi nap folya­mán két rendkívül nagyjelentőségű külpolitikai nyilatkozat hangzott el a két nyugati nagyhata­lom vezető államférfiai részéről. Az egyiket Edén angol külügyminiszter, a másikat León Blum francia miniszterelnök tette. Edén Kózépeurópáról Edén nagyjelentőségű külpolitikai beszédét Bretfordban mondotta el. A bretfordi beszédet általában Edén leamingtoni expozéja kiegészíté­sének tekintik. A külügyminiszter többek kö­zött kijelentette, hogy Angliának közvetlen és szerződésben lerögzített kötelezettségein kívül egész sereg érdekeltsége van Európában. Szá­mos olyan eset van, — mondotta az angol kül­ügyminiszter, — amellyel kapcsolatban hiba volna Anglia érdektelenségére következtetni abból a puszta tényből, hogy Anglia viszonyát egyik vagy másik vonatkozásban nem szabá­lyozzák szerződések. Ez vonatkozik elsősorban a középeurópai államokra és noha középeurópai államokhoz Angliát nem kötik szövetségi szer­ződések, mégsem lehet mondani, hogy mindaz, ami Középeurópában történik, nem érdekli Nagybritanniát. Még ha — folytatta az angol külügyminiszter — az angol érdekek világosan és könnyen definiálható területekhez vannak is kötve, mégis elsőrangú angol érdeknek mond­amilyen arányban szélesíti a parlament a meghatalmazásókat és diskrecionális jogo­kat, ugyanolyan arányban szűkíti a maga ellenőrző hatalmát. S ezen fordul meg a parlamentarizmus lé­nyege. ható, hogy az egész világon megőrizzük a bé­két. Igen egyszerű okból: A világ oly kicsi, hogy egyetlen egy szikra, amely egy az angol érdekektől távol fekvő szférában pattan ki, könnyen olyan katasztrófát idézhet föl, amely lángba borítja az egész világot. Éppen ezért, Angliának minden időben s a világnak minden részén őrködnie kell a béke felett. A nyugateurópai „üvegbura** — Nem mondhatjuk azt, hogy a világnak egyik vagy másik részén nincsenek érdekeink. S hogy a távolfekvő helyek eseményei a mi sor­sunkat nem befolyásolják. Az olyan doktrínával, amely szerint mi itt Nyugateurópában mint va­lami üvegbura alatt nyugodtan élünk, úgy ma­gunkat, mint másokat súlyosan félrevezetnők. Ha a világ valóban tartós bókét akar élvezni, akkor bizonyos irányzatoknak, amelyek ma uralják a világpolitikát, el kell tünniök a törté­nelemből. Az emberiség vagyonának egy nagy részét ezidőszerint fegyverkezésre fordítják. És ha a világ ki akafr tartani a fegyverkezésnek mai tempója mellett, ez annyit jelent, hogy ki akar tartani a teljes és végleges elszegényedés mellett. Nagybritannia készséggel részt vesz és segédkezet nyújt a nehézség rendezéséhez, de szükségesnek tartja, hogy a fegyverkezések sza­bályozására vonatkozó egyezmény megelőzzön minden más lépést. Senki sem számíthat Nagy- britamnia gazdasági és pénzügyi segítségére, aki a fegyverkezések további fokozására törekszik. Franciaország álláspontja Hasonló szellemű nyilatkozatot tett Léon Blum a New Chronicle munkatársa előtt. A francia miniszterelnök először a spanyol helyzetre vonatkozó kérdésekre válaszolt, majd pedig az újságírónak arra a kérdésére, hogy a semlegességi bizottság munkájának kudarca európai háborút idézhetne-e fölt a következő érdekes választ adta: —- A háború sohasem tekinthető abszolút szükségességnek. Nem vagyok fatalista és tudom, hogy aki a békét élvezni akarja, an­nak dolgoznia kell érte. Franciaország kész Németországgal normális gazdasági viszony megteremtésében közreműködni, amennyi­ben német részről hajlandóság nyilatkozik meg a leszerelés egy általános érvényes mértékének és formájának az elfogadására. Ez a lépés szerintem elengedhetetlenül szük­séges ahhoz, hogy Európában a normális politikai viszonyok helyreálljanak. Semmi fáradság nem sok, hogy ezeket a problémá­kat valóban megoldjuk. Mi a magunk részé­ről jó szándékunknak tanujelét adtuk már júliusban, londoni utunk alkalmával. Mi már akkor a béke biztosításának szem előtt tar­tásával foglalkoztunk az összes aktuális kér­désekkel. A japán-német egyezményre vonatkozóan Léon Blum kijelentette, hogy nem tudja meg­ítélni ugyan, hogy az egyezmény Németor­szág nyersanyagszükségletének kielégítése szempontjából milyen jelentőséggel1 bir, de azt kijelentheti, hogy amennyiben Németor­szág a többi európai államokkal tárgyalá­sokba kezd, úgy Franciaország mindent meg fog tenni, hogy általános kiengesztelődés- hez vezesse a világot. Egyébként pedig, szerinte, a német-japán egyezmény csak ar­ra jó, hogy az Egyesült Államokat közel­hozza az európai hatalmakhoz, ez pedig mindenkinek az érdekeit szolgálja. A szandzsák-konfliktus a népszövetségi tanács előtt Genf, december 15. A népszövetség tanácsa ma folytatta a török kormány panaszának ta- mutaáinyoiziását. Viieno alálflamfiitkár, a francia megbízott ismertette a francia kormány állás­pontját s kijelentette, .hogy a sízamdzsálk-íkonfliik- tust Franciaország és Törökország között fenn­álló barátság mérvén remélhetőleg rövidesen el­intézik. Hivatkozott arra, hogy Franciaország nemzetközi kötelezettségeinek Szíriában a tör­vény értelmiében eleget tesz. A szandzsák-terű - létnek semmiféle jogalapja nincs arra, hogy Szírián belül politikai önállóságra tartson igényt. A szandzsák-terület helyzetén nem vál­toztat, ha Szíria megkapja függetlenségét. A francia kormány egyébként hajlandó a. rendkí­vüli szandzsák kormányzat feltételeiről Török­országgal tárgyalni. A helyzet tumulmá,nyo,zá­sára Mkhldemdö semleges megfigyelőkhöz a francia kormány hozzájárul.

Next

/
Thumbnails
Contents