Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)
1936-12-13 / 285. (4134.) szám
1936 december 13, vasárnap. ^ea:<^Ma<Aarh1rla& 11 A magyar repülés legendás hőskora Amikor még Í0.000 koronával díjazták a tOO méteres repülést ■ Minden felszállás alkalmával életüket tették kockára a repülés úttörői ■■ ■■ Prodam Guidó érdekes visszaemlékezései ■■ ■■ Budapest, december. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Néhány naippal ezelőtt baráti társaság gyűlt össze az egyik budapesti étteremben ünnepi vacsorára. Az összejövetelre az adott alkalmat, hogy a magyar aviatika nevezetes esemény évfordulóját ünnepelte. 1911 november 4-én, huszonöt évvel ezelőtt egy fiatal magyar aviatikus arra a hihetetlen és vakmerő hőstettre vállalkozott, hogy elrepült a magyar főváros felett. Proidam Guidó volt ez a legendás hirii aviatikus, az ő ünneplésére és a magyar repülés úttörőinek ünneplésére gyűlt össze a baráti asztaltársaság. A jubileum alkalmából a magyar aviatikának erről a legendás hőskoráról kívánjuk tá- jékoiztatni a Prágai Magyar Hírlap olvasóit. Ezért felkerestük Prodam Guidót és megkértük, hogy mondja el emlékezéseit azokról az időkről, amikor a magyar repülés még gyermekcipőkben járt. Repülő a magyar főváros letelt — 1911 november 4-éin délben tizenkét órakor, ködben, szélben a „Horváth III. A.“ nevű monoplánon elszálltaim Budapest felett. Rákosról indultam, Újpestnek vettem az -utamat, igy jutottam a Duna fölé és végigszálltam a Vár előtt. Az összekötő hidnál balra fordultam, elszálltam Kőbánya fölött. Lenéztem, nem láttam semmit, a gépem ingott, nem tudtam, hogy Rákos fölött vagyok. Tovább menve leszálltam egy káposztáéiöIdőn, amely valamelyik bolgár kertészetéihez tartozott. Bevontattak a hangárba. Ekkor már az egész város fel volt izgatva. Kocsin robogtak ki riporterek, fényképező gépek kereszttüzébe kerültem, megkértek, hogy üljek be gépembe, igy akarnak felvételt készíteni. Kihúztuk a gépet, ekkor elpattant az oldalkormányom. Valaki elcsípte a három milliméteres acéldrótot. Ilyen hibás géppel repültem Pest fölött. Ha ez a pattanás egy órával előbb történik, lezuhantam volna és összetöröm magam. — A lapok tele voltak ennek a repülésnek a történetével. A Pesti Hirlap azt irta, hogy istenkisértés volt, amire ilyen géppel vállalkoztam. A magyar aviatika azért jegyezte be történelmébe ezt a napot, mert ekkor jelent meg első Ízben repülőgép a magyar főváros fölött. Egy évvel ezelőtt, a nemzetközi repülő verseny alkalmából, egy belga pilóta megkísérelte, hogy megtegye ezt az utat, de nem is került Pest fölé, Rákosról egyenesen Soroksárnak sodródott. Magyar gép, amelyben magyar pilóta ült, jelent meg először a magyar főváros háztengere fölött. Négy ven-ötve*n méter magasságban szálltam, részben a ködre való tekintettel, résziben azért is, hogy lássanak és lelkesüljenek. Amikor a dunaparti korzó fölött szálltam, a motor berregése dacára a fülembe csapott az ujjongó lárma, ami feltört hozzám. Mámorosán lobogtatták feléim zsebkendőjüket. Nagy dolog volt ez akkoriban: sokan először láttak repülőgépet. Éppen olyan nagy élmény, mint amikor az ember először hallgatott rádiót. Küzdelem a repülés szenvedélye ellen — Nem úgy indult az életem, hogy az aviatikának fogom szentelni. Gyógyszerész voltam István völgyön, egy Torontál-megyei faluban. A nagyvilág lármája nem igen jutott ide, de eljutottak az emberiség vágyai és lázálmai. Még repülni emberfia nem repült, de a korszellemben benne volt a nagy álom, a repülés vágya s aztán hallottunk az első Iharosokról, Lat- ham-rói, Bleriot-ról, aki 1909-ben átrepülte a csatornát. Én már kora ifjúságomtól fogva foglalkoztam ezekkel az álmokkal. Elmondok egy kis esetet, ami nagyon emlékeztet a Newtonról szóló anekdotára. Newtont állítólag az vezette a nehézségi törvény felfedezésére, hogy egy érett alma pottyant az orrára. Miért esett ez az alma a föld felé, az orromra és miért nem esett fölfelé, a csillagok közé? — ezen töprengett Newton. — Nos, volt nekem egy cso'dálatos egzotikus madaram. Szenvedélyes vadászember voltam és tilalmi időiben állatok kitömésével foglalkoztam. Ki akartam tömni egy lelőtt varját. Amikor bőrét a drótvázra akartam huzni, főbb helyütt kiszakadt, a tolla is kijött. Erre megtoldottam más bőrből, aztán tyuktoilal, kakastollal, meg egyéb toliakkal ékesítettem fel, gyönyörű varjucsőrü egzotikus madár lett belőle. Egy alkalommal ez a madár leesett a szekrény tetejéről. Kiterjesztett szárnyaival valósággal lebegett és nem a szekrény tövéhez hullott, hanem az átellenes fal tövébe. Kirohantam vele a kertembe. Felmásztam egy akácfa tetejére és onnan ejtettem1 'le az én madaramat. Lebegett, lebegett és amint most mondjuk, szép siklórepüléssel a holdnyi kert másik végében szállott alá. Nosza, rögtön fur- ni-faragni kezdtem, megcsináltam repül őgtép- törzsemet, persze kerekek nélkül, szárnyakat raktam rá és már akkor rájöttem, hógy a szárnyakat profilozni kell és szögben kell alkalmazni. Arról, hogy motort lehet beépíteni a gépbe, sejtelmem sem volt. Ez az én gépem a bámuló falusiak nagy gaiu- diumára vígan szállt a magasból alá. — 1909 december dl-én meghalt a feleségeim. Feljöttem Pestre. Ekkor már künn voltak a plakátok, amelyek a pesti nemzetközi r e pülő v ers e nyt hirdették. Tuditam, hogy ha ezt a versenyt meglátom, ha a repülésbe belefogok, elveszett ember vagyok. Pedig ottvolt az én két árvám, egy másfél éves és egy négyhónapos gyermek. Az ő kedvükért le kell mondanom a szenvedélyeimről. Ezért Dorogon, a főváros közelében patikusgondnokságot vállaltam. Ott akartam végleg megtelepedni és nyugodtan, csöndesen élni... A nagy élmény — Egy gyönyörű májusi napon egyik barátommal künn sétáltam a mezőn, amikor berregést hallunk. Egy gép jelent meg a fejünk fölött. Bischoff bécsi repülő ivóit, aki a nemzetközi verseny résztvevői köziül egyedül vállalkozott arra, hogy megteszi a Budapest— Győr közötti 100 kilométeres utat, amire 100 ezer koronás díj volt kitűzve. Ezer korona díjazás jutott volna egy kilométerre! Bischoff- nak sem sikerült a vállalkozása, a fenyegető vihar miatt a közelünkben, Lábatlan határában le kellett szállnia. Amikor megláttam az égboltozaton feltűnő gépet, barátom vállára roskadtam és hangos zokogásban törtem ki A sorsom ekkor elvégeztet e tt! — Az első tudatos, kitartó magyar repülést én végeztéim 1911 tavaszán, tehát félévi imiuuka és kisérletezés után. Ekkor már jobb volt a légcsavarom. Beültem a gépbe, elindítottam a motort, kis gurulás után 20— 30 méteres magasságiba- emelkedtem, átrepültem a teret, visszafordultam, leszálltam a start helyére, megfordítottam a gépet és újból felszálltam. Visszatérőiben, amikor le- szál-lottam, szerencsétlenség történt, egy szegény leányka át akart szaladni a téren, azt gondolta, hogy gyorsabb, mint a glép,, a légcsavar elkapta, halálra sebezte . . . — A halál akkor állandóan ott kisértett a Az ultörők közöli — A nemzetközi verseny után a székesfőváros nem romboltatta le a megépített hangárokat, hanem nekünk, repülőknek adta át, hogy ott kísérletezzünk. Itt dolgoztunk mindannyian a magyar repülés úttörői, elsősorban Horváth Ernő, aki a nemzetközi versenynek magyarok számára kiirt diját megnyerte, mert néhány centiiméternyi magasságban a tér följött 100 métert-,- repült. Székely Mihály 80 méteres utat tett meg, ezért övé volt a második dij. Olyan alacsonyam szállottak, hogy alig váltak el a földtől és a zsűrinek hasomfekve kellett .figyelnie, hogy tényleg repülnek vagy csak gurulnak-e? Ott volt az úttörők 'között szegény Zsélyi Aladár, aki legnagyöbib fájdalmára a 'versenyen nem vehetett részt, mert előtte lezuhant és a karját törte. Ott járt közöttünk felkötött karral és folyton fájdalmaira panaszkodott. Egy év múlva meg is halt, amint kiderült, tetanusz-infekciót kapott. Ő és a néhány év múlva lezuhant és a helyszínen szörnyethalt Takács Sándor volt a magyar repülés két első mártírja. Az úttörők sorában ott volt Kvasz András, a békéscsabai szlovák fin, aki Zsélyinek mechanikusa volt, később mesterének eszméit igyekezett megvalósítani. Most nem repül, taxit kormányoz Budapest urnáin. Lelkes munkások voltak Csermely Károly, Adorján János, a Tóth testvérek, dr. Kuitassy Ágoston, aki Parkiban vásárolt Lath-aim-tipusu gépet... A nemzetközi verseny előtt még gyermekcipőkben seim járt a magyar repülés. A fiuk gépeket konstruáltak, beleültek, felkapta őket a gép, de sem motorjuk, sem a gépiik nem volt rendes, lezuhanták, összetörték magukat, aztán mindent kezdtek elölről. . — A nemzetközi verseny után a haladás, fejlődés észrevehető volt. mi kezdetleges gépeink és első magasba szállásunk körül. — Kőbányán laktam. Társaimmal mór éjfél után egy-két óra tájban künn voltunk a hangárokban, mert amint pirkadt, amint egy kissé lehetett látni, imár fel kellett szálla- numk. A repülésre ugyanis csak kevés idő állott rendelkezésünkre. Rendelet szólott arról, hogy reggel hét és este hét óra között tilos a repülés. Ez a rendelet a lovakat védte, mert a lovak a géptől megijednek. Mondanom sem kell, hogy jó magam rengetegszer megszegtem a tilalBeregszász küldöttségének miniszteri ár ása Prágában A kerületi bíróság és a magyar iskolák ügye a tárgyalások előterében Beregszász, deic-eimb-er 12. (Saját ituidóeitónlk- itói.) Közöltük, hogy Beregszász város négytagú (küldöttsége Ortiuitay Jenő városbiiró, -tiar- itomámygyülésii képviselő vezetésiével Prágába utazott, hogy ott -a különböző minisztéri-umok- ibau megsürgesse az évek során küldött meim-o- randuimokbam foglalt kérelmeik elintézését. A küldötteiéig először Cserny ibeilügyiminisziteirt kereste fel és az önálló jegyzőség visszaállítását kérte, hogy ezzel orvosolhassák az a súlyos sérelem, mely az egykor rendezett tanácsú várost -érte,, ■amikor kisközséggé fokozták le. A miniszheir -ígéretet -tett -a külídöitteiégnieik arra nézve, hogy a kérdést a minisztertanács elé viszi. A belügyminiszter után az iig-azságüigymiinii&z- itieirtöl a kerületi bíróság meghagyását kérték. Dr. Polcihy István magyarnyelvű beszédében meggyőző érvekkel mutatott rá azokra az okokra, amelyek a beregszászi kerületi bíróság fenntartása meilleitt szólamaik, ikiemelrv-e, hogy a kerületi bíróság megszüntetése a kisebbségi magyarság nyelvi és jogszolgáltatási igényeit sértené és hogy a szegényebb néprétegeket elütné az igazságszolgáltatás igénybevételének lehetőségétől az utazással és időveszteséggel járó anyagi megterhelés. Hangsúlyozta azt is, hogy a megszüntetés kegyelemdöfés lenne a város számára, amely az államforduliait óta minden jelentős (hivatalát. elvesztette. Dr. Dé-rer Iván miniszter válaszában kijeilieintette, hogy a kerületi bíróság megszüntetése piilamaitnyi- lag nem került szóba és a maga részéről 'ellene van a megszüntetés- nelk, amelyet egyedül a takarékossági bizottság sürget: Utalt a miniszter azokra a tervekre is, amelyek szerint a beregszászi járásbíróság területét megnagyobbítanák s igy kárpótolnák a városit -a kerületi bíróság elvesztéséért. Végül pedig megígérte, hogyha, a kerületi bíróság megszüntetésére vonatkozó tárgyalások megindulnak, uigy azokról a városit értesíteni (fogja és módot nyújt arra, hogy a város ia maga álláspontját éis kívánságait kifejezésre juttathassa. Franké áefcolaügyi minisztertől a küldöttség a beregszászi iskolák tarthatatlan állapotának megszüntetését kérte. Statisztikai adatokkal mutatták ki az itteni iskoláik túlzsúfoltságát, tanteremhiányát, amelyen egyedül csak az épikeiziéssel lelhet 6'egibeui. Kérték a minisztert, hogy a oigánytábo-r és a de- rekaszieigi telep részére áis -építifessem iskolát. Az iskolák dologi kiadásainak kérdését is szóba- hozta a küldöttség, kiérve, hogy az állaim viselje gondját ia beregszászi ma,gyár iskoláiknak s végülli, hogy * Beregszászon magyar állami tanítóképzőt állítsanak fel. A miniiteizteir kijelentette, hogy a küldöttség kérelmeit magáévá teszi és a beregszászi magyar iskolák felkarolásával fogja beigazolni, hogy jóindulattal viseltetik a magyar iskolaügyek iránt. A küldöttség ezután a földművelésügyi mi- miiszitiert keresi föl. földműves- és vincellériskola létesítését körtéik. Zadiina mámiisizteir a kérés jóakaratul tanú limányo zását ígérte meg. A küldötteié,g még liodzn minisztereim,ölköt és N-eöas népjóléti mii- nisziteir keresi föl Az első repülés gHjSSl ?0t0^8 JL a t/ese-Uét$aggyógyvize mát és ezért minden egyes alkalommal felírtak. A kivetett birság öt koronát tett ki és a háború kitöréséiig 600 korona büntetés gyűlt egybe, ami 120 tiltott repülést jelent. Ezt azután aimme-siztia utján elengedték . . . — Repülés után a hangárban dolgoz tünk, fúrtunk, faragtunk, toldoztunk, fo Időztünk egész nap be az esti órákig. Mert gépalkatrészeink annyira primitívek voltak, hogy minden repülés rettentően megviselte őket. Első 02 Adria Sölött — A Pest fölötti repülés után egy hónapra még jelentősebb felszállásom következett. Lementem szülővárosomba, Fiúiméiba és ott elrepültem Abáizziáig és vissza. Az első repülő voltam, aki az Adria felett megjelent és Bleriot után a második, aki egyáltalán tengervíz felett repült. Ezért a 18 kilométeres utért szülővárosom ezüst serleggel tüntetett ki . . . — A serleg most is ott áll az asztalomon. Az olasz felirat hirdeti a repülés történetének emlékezetes tényét: A Guidó Prodam Vanto di Fiume Checom való- si ouro Primo si libro sül imiostro doice Quarnero , . . — A tenger feletti utat megismételteim 1912 májusában. Ve-riág kellett volna mennem, de neim jutottam el egészen odáig. Lovranától mintegy 4 kilométernyire borzalmas sirokkóba kerültem s lezuhantam. A gépem elsüllyedt, magam háromnegyed óráig küzdöttem a habokkal, sebesülten, leszakadt állkapoccsal, mígnem, a halászok kimentettek és átadtak egy torpedónaszádnak. Ezen az utamon ugyanis három naszád követett . , , Zuhanások — Bizony zuhanásokban is volt részeim, minit abban az időben mindenkinek, — feleli kérdésünkre. — Először 1941 augusztus 20-án estem le, amikor a Szacelláry-díjért látványos repülést akartam bemutatni. Ezt még valahogy könnyebben úsztam meg, de már súlyosabb volt a nagybányai esésem a következő évben-. Tekintélyes magasságból, 120 'méterről hullottam alá, a jclbbláibaim két helyen eltört, két helyen kificamodott és a e-oimibesont om hét centimé ter nyire nyúlt a hátaimba . . . — 1914 jiunius 29-ém uj géppel kísérletezi t-ern. Lezuhantam, teljesen összetörtem. 25 törésem volt. A felsöállkapcsom letört, 3 hosszanti koponya-repedést, két alapi ko- ponyacsontrepedést és agyrázkódást szenvedtem. De -azért a magaim lábán menteim a Feh-é-r- utigi, ahol a memtőkocsi várakozott és a magam lábán mentem fel a klinikán. Csak , az orromat tampouirozták, mert a Röntgen-felvételből -arra következtettek, hogy menthetetlen vagyok. Öt nap múlva kiszöktem a klinikáról. Augusztus 5-ém Bécsiben jelentkeztem harctéri repülő szolgálatra. Umlaut őrnagy rögtön a frontra akart küldeni, de ezt nem vállalhattam akkor, hiszen csontjaim még be sem forrtak. Azonkívül a klinikám azt mondották az orvosok, hogy a zuhanás és törések következtében egy-ensulyérzékem annyira megrongálódott, hogy -neim tudok -majd repülni. Ezért nem vállalkozhattam azonnali frontsizolgálatra. A levegő hőse főidre száll — Amikor 1915 májusában újból jelentkeztem, már rendelet szólt arról, hogy a repülőkhöz csak négy havi front szol gálát után lehet átvenni tiszti ramgfok-ozatuakat. Be kellett tehát vonulnom. Először a 38-asok- nál, aztán a -pozsonyi 72-eseknél szolgáltam, egy évig voltaim a fronton, zászlósi rangig vittem, amikor 1947-ben áttettek a repülőkhöz és az olasz harctérre osztottak be. 1918-ig harcoltam olasz fronton, pedig olasz születésű vagyok. 1918 február 10-én 16 üldöző olasz gép fogott közre. Karlövést kaptam, amelytől ma is béna a jobbom. Leszállásra kényszerülteim. Fogságba estem. Azóta nem voltam a levegőben . . . És nem szól egy szót sem többet . . Mintha annak a borzalmas légi harcnak az emlékei kísértenének újból . . . Érijük és mi-egérezziük, hogy miért nem kívánkozik többé szelek szárnyán vágtatni Prodam Guidó, a magyar aviatika legendás hőse * , ,
