Prágai Magyar Hirlap, 1936. december (15. évfolyam, 275-297 / 4124-4146. szám)

1936-12-13 / 285. (4134.) szám

Hírek TÉLI CSEND Hogy honnan jöttem, hogy hová megyek, Hogy mi kő marja megvérzett lábam: Már nem kutatom. Jaj! Mégis szánom, Hogy elbolyongtam időm hiába. Kinek voltam én valakije, Kinek ütöttem sebet a szivén, Kinek ültettem kertjébe rózsát, S kit ejtettem meg, mint csalfa szirén! Senkinek, senkit. Mint zengő harang önmagam vertem, ha szavam kondult. S im megcsorbulva, kitépett szívvel Zuhantam le az élet-toronybul. Már kiestem a tavaszból ... Tél van . , . Behavaz múlás, feledés, közöny, Sejtem, már nem lesz feltámadásom És ünneplőbe már nem öltözöm . . , A zengő erdő dérütött régen . . . Tar ágon szélvert, elhagyott fészek. Mellette álmos, szótalan varjak. — Lassan az örök pusztába érek . . , És körül, messze nagy mező alszik . . , S betakarja a süket téli csend . . . Keresztek, dombok álmodnak szerte: Esendő valónk pihen odalent . . . Itt ütök tanyát. Egy kőre ülve Nézem a ködbe öltözött eget, És várom, várom, amint sóhajtva Szól a téli csend : „Elvégeztetett . . .“ TELEK A. SÁNDOR. 1936 december 13, vasárnap. 'PRSCGAI^AG^ARHlRLiAP 5000 koronái és az összeg tíz százalékéi tűzték ki a pozsonyi postarablók nyomravezetőjének Még egy negyedmillió korona volt a kocsiban ■ Holtponton a nyomozás —■ A POZSONYI KIRÁLYI KONZU- LÁTIIS közli, hogy december 24-én csak 11 óráig tart hivatalos órát. A karácsonyi ünnepek alatt (péntek, szombat és vasár­nap) zárva marad a konzulátus. — BETHLEN ISTVÁN GRÓF OLASZOK SZAGBA UTAZOTT. Budapesti sízerkeszvő- ségünk jelenti teleijjonooi: Gróf Bethlen Ist­ván volt magyar miniszterelnök az olasz kül­politikai intézet meghívására kedden elő­adást tart Milánóiban ,01asíziország és a Diu- navölgye“ ciimen. Gróif Bethlen István már el is utazott Olaszioirsizáglba. — SROBÁR BELÉP A NEMZETI SZO­CIALISTA PÁRTBA? Az Expres jelenti, hogy Srobár az agrárpártból átlép a cseh nemzeti szocialista pártba, hogy ezzel megerősítse pozí­cióját a szlovák intelligencia köreiben. A Právo Lidu megállapítja, hogy Srobár politikai karrier­jét még pártcsere utján sem lehet felújítani. — DOKTORRÁAVATÁS, Dobayt Sán­dort (Eperjes), dr. Dobay Zsigmond nyug. vármegyei főügyész fiát december 12-én avatták a prágai Károly-egyetemen a jogtu­dományok doktorává. —' HÁZASSÁG. Pusztelnik Károly ke­reskedő és Hasek Juci december 8-án há­zasságot kötöttek Mariazellben. (Minden külön értesítés helyett.) — REFORMÁTUS KÁNTORNÖ SZLOVEN- SZKÓN. A dunáninneni református egyházkerület legutóbbi losonci körgyülése alkalmával Vilcsek Zita a kántorvizsgáztató bizottság előtt sikere­sen tette le a kántori vizsgát. Vilcsek Zita, mint a Losonci Magyar Dalegylet szól'óénekesnője, már több hangversenyen feltünéstkeltően szerepelt és szárnyaló kotor aturhangj ával osztatlan sikert aratott. — ELŐADÁS RIMASZOMBAT TÖRTÉNETÉ­RŐL. Rimaszombati tudósi tónk jelenti: A rima­szombati községi közművelődési bizottságnak a város múltjáról és jelenéről szóló előadás-cikliusa szerdán érkezett el a harmadik előadáshoz. A városiháza szépen megtelt nagytermében ez alka­lommal Fáíbián Vilmos gimnáziumi tanár bevezető szavai után Maros Miklós városi pénztáros, a vá­rosi krónika és levéltár vezetője tartott kitünően felépített, értékes előadást Rimaszombat történe­téről. A kitűnő tollú előadó epizódokkal tarkított színes felolvasás keretében vázolta hallgatói előtt a város multi át és ismertette, hogy miként emel­kedett a város a Zsigmond király által egyesített hét kis'honti falucskából megyei és törvényszéki székihellyé. A nagysikerű előadás a legteljesebb mértékben megnyerte a hallgatóság tetszését és a jelenlévők azon kívánságuknak adtak kifeje­zést, hogy a hézagpótló előadás a „Gömör“ cimii helyi lapban való folytatólagos közlés utján ke­rüljön a város legszélesebb rétegeinek is tudomá­sára. Az előadó bemutatta az előadás kapcsán felemlített és a városi levéltárban őrzött régi pátenseket, okiratokat és dokumentumokat is' és ez a körülmény még élvezetesebbé tette a fel­olvasást. A ciklus legközelebbi előadója dr. Eszenyi Gyula városbiró tesz. — AZ ÉRSEKUJVÁRI IZRAELITA HIT­KÖZSÉG VÁLASZTÁSAI. Tudósítónk jelenti: Az érsekujvári Jesurin ueolog hitközség va­sárnap választja uij képviselőtestületét. A hi­vatalos lista valószínűleg nagy tülbbséggel kapja a szavazatokat. xx Természetesen. „A legfőbb ideje, hogy színházba menjünk, — jajgat az asszony — és nem találom a harisnyám párját!'1 — „Melyiket?" — „Egy Bat’a Narcis-haris- nyát, ha éppen érteni akarsz a harisnyához. Nemrégen vettem 6 pár különféle szinü ha­risnyát." — „Látod, milyen finomak? —> mondja a férj —, hiszen mindkettőt egy lábra húztad fel, anélkül, hogy észrevetted yolna." Pozsony, december 12. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Á negyedmilliós po­zsonyi postarablás ügyében lázasan folyik a nyomozás, de a tetteseket még nem sikerült el­fogni. Mint most kiderült, a postakocsiban a negyedmillió koronát tartalmazó postazsókon kívül még egy másik pénzküldemény is volt. Ab­ban is közel egy negyedmillió korona volt, ami­ről a tolvajok vagy nem tudtak, vagy pedig nagy sietségükben nem volt idejük annak eleme­lésére. A postaigazgatás 5000 korona jutalmat tűzött ki a rablók kézrekeritőjének, aki ezenfelül a visszaszerzett összeg tíz százalékát is meg fogja kapni. Pénteken este a prágai postaügyi miniszté­rium három magasrangu tisztviselője érkezett Pozsonyba s ők is résztvesznek a vizsgálatban. Megtekintették a rablás színhelyét, majd infor- máltatták magukat az esetről dr, Hencl pozsonyi postaigazgató utján, A postakocsis és a kísérő altiszt még mindig a rendőrségen van. Az eset hatása alatt a pozsonyi postaigazga­tóság elhatározta, hogy ezentúl szigorúbban fogja ellenőriztetni a postai küldeményeket. A királyhelmeci „barlanglakok" közöli Királyhdmec, december 12. (A PMH ki­küldött munkatársától.) Többizben volt már alkalmunk foglalkozni azzal a hatalmas sze­génységgel, amely a Bodrogköz népét szo­rítja. Ez a szegénység itt általános s termé­szetesen még erősebben kihat azokra a ré­tegekre, melyeknek a két kezükön kívül semmijük sincsen. Vannak a Bodrogköz­ben községek, ahol a munkanélküli munkásemberek rendsze­rint nagyon népes családjukkal együtt hi­hetetlen nyomorban élnek s hónapokon keresztül nemcsak kenyeret nem látnak, de még emberhez méltó föde­lük sincsen, ahol a tél hidegében meghú­zódhassanak. E szegény magyar munkás­emberek részére még munkanélküli segély is alig-alig jut, sőt a legtöbbjük semmiféle hatósági segélyezésben sem részesül. Szinte érthetetlen, miből élnek, hogyan élnek ezek a sokgyermekes emberek? Sokan, akik majd olvassák ezeket a so­rokat, azt hiszik az első pillanatban, hogy megint az újságíró fantáziája dolgozott. Ezeknek ajánlanám, hogy nézzék meg a királyhelmeci „barlanglakókat", akik az ottani szegénysoron, ha nem is ki­mondott barlangokban, de maguképitette, nyomorúságos vályogvis­kókban, kunyhókban laknak, melyeknek nagyrészén még rendes födél, rendes ajtó sincsen s úgy fuj keresztül rajtuk az Is­ten hidege, ahogy éppen kedve tartja. Ti­zenegy munkanélküli magyar napszámos­család lakik a bodrogközi városka szélén ilyen vályogkunyhókban, melyek valósá­gos fészkei a különböző betegségeknek: tüdővésznek. A tizenegy családnak össze­sen negyvenhárom gyermeke kinlódja ezt a sorsot. Csaknem valamennyi csupa apróság, — a legidősebbje talán tizenhárom-tizennégy éves lehet, — akik nem is tudják, honnan tudhatnák, hogy életük jobb is lehetne, ha volna munkaalkalom és ha az illetékes ha­tóságok, a község vezetőségével együtt job­ban felkarolnák ezeket a szerencsétleneket. Mert a mai helyzet, ahogy panaszolták, az, hogy hiába mennek a járási hivatalhoz, hiá­ba mennek a községházára, nem kapnak se­gélyt. A szokásos kifogás: nemkirályhelmeci illetőségű a segélykérő. Hiszen érthető, hogy a községek elsősor­ban a maguk embereit segítik, de ez még nem lehet ok arra, hogy a más illetőséggel biró munkanélküli, aki már esetleg évek óta lakik egy községben a családjával, teljesen segítség nélkül maradjon. Kétségtelenül sú­lyos probléma ez, de egy kis találékonyság­gal, egy kis jóakarattal mindenre lehet meg­oldást találni és segítségükre sietni olyanok­nak, akik hibájukon kívül kerültek súlyos helyzetbe. Ősz óta tiz korona kereset... A királyhelmeci „barlanglakok" először a község szélén, a régi bodrogközi kisvasút állomása mögött húzódó domboldalban akartak pinceszerü lyukakat vájni maguk­nak ezelőtt néhány évvel, ami a mainál min­denesetre „olcsóbb" megoldás lett volna .. Ehelyett azonban a domb alatt megvásárollak a gazdáktól néhány par­cellát és azokon építették fel vályogvis­kóikat. Egy-egy ilyen tiz méter széles és ötven­hatvan ' méter parcelláért ezer koronát fi­zettek, csakhogy sok hasznuk nincs belőle, mert a. parcellák szélén nádas terül el, mely­nek vize tavasszal és ősszel rendszerint elönti az egész területet. Ezt a nádast kellene sür­gősen kiszárítani és a vizét levezetni a közeli csatornába, hogy a „barlanglakok4* legalább krumplit termelhessenek kis par­celláikon. Kontraszként hangzik ugyan, hogy ezek az emberek hatalmas nyomoruk ellenére telek- tulajdonosok, de ez csak munkakészségük, szorgalmuk mellett bi­zonyít, mert egyikük például, aki csak ez ősszel lé­pett a „barlanglakok" sorába, egész nyári részarató-keresetét áldozta ilyen parcellára. Megmaradt pénzéből tiz métermázsa krumplit vásárolt s most ebből tengődik kilenctagú családjá­val. Ismét csak a híres nyomorelmélet mel­lett bizonyít, hogy egy sereg gyermeke van csaknem valamennyi „barlanglakónak". A tizenegy családban negyvenhárom gyermek. Az egyke tehát csöppet sem pusztít közöt­tük, de mit ér ez, ha ehelyett pusztítja őket a kenyértelenség. Álljon itt azonban a „barlanglakok" pon­tos névsora: Fazekas Mihály nyolctagú család, hat gyermek. Timkó András kilenctagú család, hét gyermek. Gerenyi Mihály négytagú család, két gyermek. Pataki János hattagú család, két gyer­mek. Czibók Béla négytagú család, két gyer­mek. Mislai István hattagú család, négy gyermek. Mondok Károly nyolctagú család, hat gyermek. Bohács György kilenctagú család, hét gyermek. Demeter Mihály háromtagú család, egy gyermek. Balogh István öttagú család, három gyermek és Drótos János öttagú család, három gyermek. Ezek közül Fazekas Mihály ősz óta mind­össze tiz koronát keresett favágással. Tim­kó András már szerencsésebb volt, mert százötven koronát tett ki a keresete ősz óta. (Timkó András hét gyermeke közül a leg­kisebb kétéves. Az anyja még most is szop­tatja, mert másképpen nem tudna neki te­jet adni.) És ez a helyzet végig az egész szegénysoron . .. Az egyesült párt kii'áüyhelsisecl titkársága mozgalmat indított a szerencsétlen „bar- ;j langlakók" karácsonyi felsegélyezésére. | Legalább egy tányér meleg étel és egy da­rabka kenyér jusson a szeretet ünnepén az asztalukra és érezzék, hogy a Megváltó az ő számukra is eljött. . . Búzát és egyéb élelmiszert gyűjt a párt­titkárság az akció keretében a bodrog­közi földbirtokosok között s a magunk részéről is kérünk mindenkit, hogy a szeretet ünnepe előtt ne utasitsa vissza a kérő szót. Legyen melegebb kará­csonyuk ezeknek a szerencsétlen magyar munkástestvéreinknek is, akik nem tehetnek arról, hogy a sorsuk a város, az élét szé­lére vetette őket, kívül az emberi gondos­kodás határain. Mi hisszük, hogy így lesz és a királyhelmeci szegénysor apró gyerme­kei, akik hónapok óta nem láttak tejet és kenyeret, puha kenyérbe fognak haraphatni a Megváltó eljövetelének szent ünnepén . .. (k. s.) — SZLOVÁK KERESKEDELMI IS­KOLA LESZ ÉRSEKI!jVÁROTT? Érsek­ujvári tudósítónk jelenti: A járási kereske­delmi grémium legutóbbi előljárósági ülésén a Szülők Szövetsége átiratát tárgyalta, melyben egy szlovák tannyelvű kereskedel­mi iskola létesítését kérik. A grémium ülé­sén Bláha Károly támogatta a szövetség ké­rését. A grémium felkérte a szövetséget, hogy pontos tervet és költségvetést dolgoz­zanak ki, mert csak azután tudnak dönteni a kérdésben. SOS kiáltása a bodrogközi nyomorvidékről Emberek, akik ősz óta tiz koronát kerestek ■ Az egyesült párt nyomorenyhitő akciója 9

Next

/
Thumbnails
Contents