Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-08 / 256. (4105.) szám
8 ^KtGAI-yVVAGÍARHlMjAS 1936 november 8, vasárnap. Egy sztovenszkói város, amelynek jövője van Poprád szépül és fejlődik Varga Imre polgármester vezetése alatt ■ ■■ Az idegenforgalom jegyében Fájó pont: az ipar Poprád, november eleje. (A PMH kiküldött munkatársától.) Ahogy az ember a poprádi állomáson leszáll a vonatról és a korareggeli napsütésben eléje magaslik a Tátra megejtő panorámája: a kékesfehéren csillogó tiszta csúcsok, egy pillanatra meggyökerezik a lába. Még annak is, aki már ezerszer látta a Tátrát és ismeri minden szépségét. Mert ez a filozófusán komor hegylánc-óriás a nap minden szakában más és más, minden órában valami uj szépséget ajándékoz rajongójának, naponta lepi meg újsággal azokat is, akik ott laknak a tövében: a lábainál. Hány festő örökítette meg, hány költő csodálta versbe, hány muzsikus öntötte zengő melódiákba ezeket a szépségeket, melyek úgy hatnak az emberre, mint a földi dolgok fölé emelkedő hatalmas magasságok szimfóniája. Isten gyönyörű ajándéka a Tátra, mérhetetlenül nagy kincse a Szepességnek, amely sok embernek ad kenyeret és még sokkal többnek adhatna, ha... Es a Szepesség tiai megbecsülik és szeretik is azokat, akik a Tátrába jönnek pihenést vagy gyógyulást keresni, mert pénzt hoznak ide és a mai helyzetben a Tátrának szüksége van minden fillérre. A Tátra elővárosa: Poprád így él a köztudatban ez a város, amely mindenkor jelentős hasznot húzott a Tátra idegenforgalmából. A tátrai vendégek túlnyomó része Poprádon keresztül igyekszik az isteni csúcsok alá és itt is hagy valamit a pénzéből. Különösen az állomás mögötti szállodákra áll ez, melyek nem egyszer szintén megtelnek átutazó vendégekkel vagy turistákkal. Maga az állomás pedig, főként a nyári és téli hónapokban, hatalmas forgalmat bonyolít le. Néha egész tömegek várakoznak a gyorsvonatokra. Nagyon csinos és tiszta ez a szepesi városka, melynek esztendők óta Varga Imre evangélikus főesperes a polgármestere. A népszerű polgármester törődik is a gondjaira bízott várossal és szereti azt. Meg is lát- n szik ez a városon, melyet állandóan csinosítanak, rendeznek. Ebben az esztendőben három uj parkkal gazdagodott a Tátra elővárosa, melyek közül különösen a főtéri park fogja meg az idegent Ízléses elrendezésével és kivilágított szökőkutjá- val. Azonkívül most folyik az uccák rendezése, aszfaltozása. Jövőre pedig egy sétány létesítését vette tervbe Varga polgármester a várost keresztülszelő Poprád folyó partján, melyet különben szintén most szabályoztak. A szabályozási munka három esztendeig tartott s a négy és félmilliós költség ötven százalékát a földművelésügyi minisztérium fedezte a meliorációs alapból, harminc százalékot tett ki a tartomány hozzájárulása, húsz százalékai pedig a város viselt. Augusztusban folyt le a szabályozási munkálatok felülvizsgálása, melyen megjelentek a földművelésügyi minisztérium, az országos hivatal és a város képviselői. A közel három kilométer hosszúságban szabályozott Poprád most nagyban emeli a város szépségét s ha a jövő esztendőben megcsinálják a tervbevett parti sétányt, akkor ez pompás látványossággal gazdagítja majd a Tátra elővárosát. A város vezetősége azonban nemcsak a város külsejének rendezésére, csinosítására törekszik, hanem olyan kérdéseket is a megoldás útjára terelt, amelyek a mai kor elengedhetetlen követelményeként régóta szerepeltek a városfejlesztés programján. Varga polgármester szívós energiájának és körültekintő, okos vezetésének köszönhető, hogy sikerült megépíteni Poprádon a vízvezetéket, amely eaepteimbea* végén készplit el. Ajz ötmilliós kiöiliteéggieil épült vízvezetékeit szövetkezeti alapon tenemtéititélk meg e a szövetkezeteit hat (község összefogása hozta létre. Az ötmilliós (költség ötvenöt százalékát több minis zfériiium és a tartomány viselték, mig a többi negyvenötöt a szövetkezett községek. Most már csak a csatornázás kérdésének megoldása hiányzik s h.a ez is meglesz, —- amint reméljük, hogy .a város vezetősége ennek is megtalálja a módját, — akkor a Tátra elővárosa a legrendezettebb szepesi városok élére kerül s mindenképpen méltó llesz aura a szerepre., miellyre fekvése és egyre emelkedő jelentősége predesztinálják. Sorvadó ipar és pangó kereskedelmi élet Pedig Poprád azelőtt virágzó ipari életé és élénk kereskedelme most nehéz időket él át és bizony n'ncs abban a helyzetben, amely a városfejlesztés előmozdítása szempontjából felette szükséges volna. A neves poprádi sörgyár az ■egyetlen, amely csaknem teljes üzemmel dolgozik, de a papírgyár és a konzervgyár áll, a keményi- tőgyár és a fűrésztelep pedig csökkentett üzemet tart fenn. Nagy vesztesége a város g-azdasági életének az is, hogy az állami erdők igazgatósága a Poprád közelében lévő állami erdők fáját a történelmi országrészek kereskedőinek, vagy pedig azok utján adja el. így még az a pénz is a történelmi országrészekbe vándorol át, amely kétségkívül az itteni kereskedelmet ilF.ietné, az Itteni gazdasági élet felerősítéséül keiiene, hogy szolgáljon. E jelentős veszteség ellenére Társasutazások t November 21. és december 24-én 10 nap Róma—Nápoly , . . . • » S 130.— Olasz Riviéra ....... S 130.— Nizza ..... * .... S 160.— Pária.......................................S 228.—• Felvilágosítást nyújt: Tewele utazási iroda Wien I., Kárntnerring 12. a város anyagi helyzete egyensúlyban van, ami szintén az okos és reális városvezetés eredménye. Még a pótadó sem tullmagas,. mert 170 ée 120 százalékos kulcsával mélyen alatta áll a legtöbb isziiovenszkói város pótadóteirhének, Ezt a kedvező helyzetet nyilvánvalóan a Tátra közelsége 'és az idegenforgalom segíti elő s ezért szinte természetes, hogy a várospolitika előterében ennek a hasznot hajtó iparnak az előmozdítása áll. Csaknem minden várospol'itilkaá kérdést aiz idegenforgalom szempontjából ítél meg a Tátra ■élővárosának vezetősége: az egész város, mondhatni, a Tátra jegyéiben él. Ez meglátszik már a város külső képén is. A város falai között állandóan sok idegen fordul meg s a kirakatok nagyréő'Ziében turisztikai felszereléseik, tátrai iképeslevelezőiapok, emléktárgyak, fölvételek láthatók. A Tátra elővárosának kereskedői is ■nagyrészt az isteni csúcsok alá igyekvő idegenekből élnek. Egyik legaktuálisabb problémája ma Pop- rádnaik s vele együtt az egész Sajó- és Göinör- vidékének a poprád—dobsinai vasútvonal megépítése, amely az Alacsony Tátra vidékét kötné össze a Magas Tátrával és hatalmas nyereséget jelentene az egész jaszágrész gazdasági életé sízem- pontjából. Varga polgármester több Ízben járt el már Nitscih Andor nemzetgyűlési képviselővel! s Ruffinyi dobéinál polgármesterrel együtt Prágában ebben az ügyben s állítólag kilátás van rá, hogy ezt a fontos vasútvonalat a közeli esztendőkben megépítik. Már csak azért is, mert egyéb szempontok is szólnak a poprád—dobsinai vasútvonal szükségessége melllett. És rendkívüli szükséges volna, hogy a vasutigazgatás jobb közlekedést vezessen be, esetleg motoros járatok formájában, Kassa és Liptószemtimiklós között. Ezt csaknem valamennyi poprádi fölhozta mint sürgős követelményt. Rengeteg a panasz, az orvoséIn-ivaló egész Szepességen és így Poprádon is. De a zápszer okos és szívós fajta, olyan, aki minden helyzetben feltalálja magát. És ezért nem féltjük;.. (k. s.) Chlotsuinda a ház tornácáról jól látta ezt a tavaszi készülődést, az ellető karámok körül járó pásztorokat és a halászokat, amint lent a tónál hálóikat foltozgatták. Vége volt a tél füstös elzártságának, délidében kiültek a ház elé és a napsütésben varrogattak. A nagy tisztáson újból megindult az építő munka és énekszó verte föl a rügyező erdő csöndjét. Egy nap Helmechis jött Brigetióból Autrich herceg üzenetével. Kvád horda betört Camumtumba és rengeteg marhát hajtott el. Lehettek vagy kétszázan a kvádok, éjjel átusztattak a Dunán és meglepték Autrich gyanútlan határőreit. Alboin parancsot adott, hogy kisebb sereg nyomban megtorolja a határsértést. Carnumtumba sietett, hogy a büntető hadjáratot maga irányíthassa. Chlotsuinda nem tartóztatta. Három hétig maradt távol Alboin. A langobardok sok foglyot ejtettek a büntető harcban, Caraumtum hercege busásan visszakapta marháit Alboin nem jött egyedül vissza. Maxentius volt a kíséretében, a görög orvos. ÍZ Maxentius szélesredőzetü köntösében, mellén összekulcsolt kezeivel sötéten és mozdulatlanul virrasztott a heverő lábánál. Hajnal felé fölsóhajtott Chlotsuinda. — Igyál egy kortyot, úrnőm, — mondta az orvos. Mézzel édesített bornak és keleti füszerszámok párlatának nehéz illata szállt a kehely- bőL Chlotsuinda szomjas volt, mohón akart inni, de a görög nem engedte. Erőtlenül támaszt keresett a karjában, hogy fölemelkedhessen. — Ne mozdulj meg, úrnőm, — csitította Maxentius és puha, hűvös ujjaival a halántékát kezdte dörzsölni. Jót tett a simogatás, a fürge ujjak mintha ködöt oldanának le az agyáról. Már nem is tudja, mióta fekszik igy. Egy vagy két napja? Úgy rémlik, kínos hetek teltek el azóta, hogy világra hozta a gyermeket. Este volt megint? Vagy hajnalodott már? Furcsa, idétlen nyöszörgés hatolt a füléig. A bölcső fölött öreg dajkája bóbiskolt. Mosolygott végtelen elernyedéssel és egy kis halo- vány örömmel, — talán megszűnnek ezek az örvényes zuhanások, ezek a szédületek és élni fog! Maxentius keze után kapott és hevesen megszorította. Élnie kell! Nézte az orvos arcát, mely komor volt és áthatolhatatlan* — Segits rajtam, Maxentius! — Segítek! Az ital megerősített és most pihenned kell! Ott a fáklyatartó alatt, a lángveres fényben Alboin állt. Rászegezte lankadt és riadt pillantását, Kérve és könyörögve nézte. — Kívánsz valamit, szivem? — jött hozzá a férfi. — Maradj itt mellettem, add a kezedet! Chlotsuinda a tenyerébe fogta a férfi kemény öklét és szétfeszítette ujjait. Fölvonta magához, a mellére szorította és becézte a kemény * erőszakos kezeket. Most békésen pihentek, játszhatott velük és Alboin nem türelmetlenkedett. Ha mindig igy lett volna! Megint a régi fulladt rajongásával nézett föl rá. Az öröm valami halvány pirt gyújtott az arcán. — Most talán megszerettél volna engem Is! Alboin megütött lélekkel figyelt. Olyan tágak voltak Chlotsuinda szemei, ilyen elgyötörtnek még sohasem látta szépsége sápadt édességében. — Miért mondod? . ♦. Miért kínzód magad? Chlotsuinda felkönyökölt ágyán és fehér szájaszéle megreszketett. — Csak tűrted, hogy szeresselek! Maxentius föléje hajolt: — Aludnod kell, úrnőm. Adok csillapító cseppeket Chlotsuinda riadt kézzel elhárította. Nem akarta most az álomital nehéz kábulatát. Hirtelen megrohanta a félelem, hogy talán utoljára beszél Alboinnal! Meg fog halni, messze az otthontól. Hiszen itt Pannóniában sohasem volt igazán otthon! Ha el is kívánkozott frank földről, vadéletü fivérei palotájából, azért az igazi hazája a Szajnánál volt, ott nyugaton, közel a tengerekhez, ahol az ő ruháiban járt minden asszony és az ő nyelvét beszélték. ♦ ♦ Meg fog halni itt az idegenben, iszonyú elhagyatottságban, Nicetíus vigaszát sem hallja, hiába hivta magához és hasztalan üzente vissza, hogy eljön a keresztelőre. Elhagyta őt az ég is* hogy Nicetíust nem engedte hozzá. Tekintete ráfordult a férfira és a szive eltelt félelemmel: — Meg fogok halni és te ♦ ♦. te .. ♦ Erejét vesztve elhanyatlott. Tág szeme sötétje mögött roppant rémület tárta fel kapuját: — Csak megkívántál és én szolgáltalak ♦ ♦ ♦ a testemmel és a lelkem- mel. ♦ ♦ Ennyi volt! Alboin elborultan hallgatta a panaszt. Chlotsuinda hangja olyan volt, hogy szánalommal és zavarral telt szorongás fogta el. Miféle érthetetlen rémek ellen hadakozik? Mit panaszol fel? A szerelmét kevesli? Hát nem érezte soha a vére mohó szédületeiben az odaadás igazi oldó forróságát? A lélek szárnyaló kivánkozását? • — Mindig a tiéd voltam, egészen a tiéd — felelte és Chlotsuinda rámosolygott és ez a fáradt mosolygás jobban fájt, mintha felzokogott és átkozódott volna, I — Belém fagytak és megtörtek a csókjaid. Mégis élet lett belőlük. Szeresd a gyermekemet, ha nem leszek, Alboin! A takaró alatt látni lehetett keble heves hullámzását. A homloka nedvesen fénylett s a szeme, ahogy vakuló fényeivel Alboinra tapadt, könnyel telt meg. — Ne sírj! — omlott a férfi a heverő elé és odafurta fejét az asz- szony lecsüngő karjához. — Alboin! — suttogta Chlotsuinda és könnyei ráhullottak a férfi arcára. Alig hallotta már Alboin a nevét, olyan halkan mozogtak a kékülő ajkak. A szivét jeges hideg markolta meg kegyetlenül. Védelmet esdve Maxentiust kereste a tekintette. Milyen sötét és idegen volt ez az arc!* Vigasztalan és visszautasító! Hát bűnös csakugyan! El kell pusztulnia asszonyának!, ♦ ♦ ó, ez bizonyos, Chlotsuinda búcsúzik tőle, kékülő ajkán nem a megbékülést látja, hanem a megsemmisülés fagyosságát I II EGO FOLD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR ELSŐ KÖNYV 20 (FOLYTATJUK)
