Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-05 / 253. (4102.) szám
4 <X>RXGAI-Mac^?-R-H1RLAK 1936 november 5, csütörtök. A magyarság jogainak hathatós védelme jegyében kezdte meg munkáját az egyesült párt kassai vezetősége A város költségvetését csak a jogos magyar igények kielégítése esetében szavazza meg a párt Sziillö Géza lelkes ünneplése Kassa, november 4. Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt kassai helyi vezetősége hétfőn tartotta első ülését, amelyen a pártvezetőség 131 tagja — néhány akadályozott híján — teljes számban megjelent. Az ülést Tost Barna elnöki megnyitója vezette be, amelyben az egyesült párt legelső kassai munkaülését meleg szavakkal üdvözölte. Dr, Kátra Kálmán, a kassai pártkerület főtitkára szólalt föl ezután a kassai szervezet uj munkaprogramjával kapcsolatban. Az egyesülés tényét a gyakorlati munka terén úgy kell fölfognunk — mondotta egyebek között —, hogy azzal Kassa város magyarságának közéletében és a város magyarságát reprezentáló pártunk működésében is egy uj munkakorszak nyilt. Az uj korszak erőtöbbletével Kassán is elsősorban arra kell törekednünk, hogy a város magyar kisebbségének jogos közéleti érdekeit és céljait az eddigieknél is határozottabban közelítsük meg. Majd bejelentette, hogy a helyi szervezet részletes munkaprogramjával a legközelebb összeülő pártvezetőségi ülés lesz hivatott foglalkozni. A pártvezetőség ezután a város 1937. évi költségvetésével foglalkozott, amelyet Tost László helyettes polgármester ismertetett, hangsúlyozva, hogy a költségvetés tárgyalásánál az egyesült párt városi képviselete ezúttal is min-J den erejével az őslakosság érdekeinek megvédé-| sére törekszik. Számos hozzászólás után a párt-i vezetőség Tost László indítványára úgy határozott, hogy a város költségvetési vitájában az egyesült párt képviselete le fogja fektetni a város magyarságának legégetőbb követeléseit is és a költségvetést csak azon esetben szavazza meg, ha ezen jogos igények teljesítésére a költség- vetés kereteiben is kielégítő biztosítékot kap, Listyák Jenő, a szociális bizottság elnöke referálta ezután a párt szegényeinek karácsonyi fölsegélyezését célzó karácsonyi akció teendőit. Ezzel kapcsolatban a pártvezetőség úgy határozott, hogy az akciót ezidén fokozott igyekezettel folytatja le és köszönettel vette tudomásul Listyák Jenő bizottsági elnöknek és a bizottság minden tagjának ezirányu munkásságát. A tárgysorozat utolsó pontjaként Grusetzky Ferenc főtitkár, a helyi szervezet titkára javaslatot tett a várospolitikai és városgazdasági bizottság megalakítására. A pártvezetőség ezen nagy munkakörü bizottságot a következőkből alakította meg: Buchner Béla, Greguss Gyula, dr. Halmi Béla, dr. Herz Ignác, dr. Littman János, dr. Pajor Miklós, Pausz Béla, dr. Pllát József, Szekerák Sándor, Tost László, dr. Wirkmann Ármin, Helyei Gyula, Ványai István, Wirth Gyula, Kmetz György, Resatkó Endre, dr. Laczkó Béla, Fedor György, Orbán Imre, Gö- möry János, Spielmann Ervin, dr. Rédeky László, Takács Béla, dr. Ungár Joób, Kuhlmann Szilárd, Sikora Emil, dr. Kátra Kálmán, Kiss Győző, Szakáts János, Szepessy József, Ruzsbasán Gyula, Listyák Jenő, Buxbaum Péter, Hopák Béla. Pozsony, november 4. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Szerdán délelőtt 10 órakor ünnepélyes Veni Sanctéval nyitották meg a pozsonyi egyetem újonnan alakított katolikus hittudományi karának ezidei iskolai évét. Az ünnepi szentmisét dr. Jantausch Pál püspök, nagyszombati apostoli adminisztrátor mondotta fenyes papi segédlettel. A szentmisén megjelent a hittudományi kar egész tanári kara s 194 kispap-hallgatója. A kispapok karingben voltak. Közülük hatvan magyar nemzetiségű. Legnagyobb részük a nagyszombati püspöki fő- szemináriumból jött, amelyet teljesen feloszlattak, néhányam Nyitráról és Besztercebányáról kerültek Pozsonyba. E két utóbbi püspöki szemináriumból csak a jeles tanulókat küldték át a pozsonyi egyetemre. Az ülés már befejezéséhez közeledett, amikor Rozsnyó, november 4. A volt magyar nemzeti párt rozsnyói helyi szervezete október 26- án, a volt országos keresztényszocialista párt helyi szervezete pedig október 29-én tartotta utolsó pártvezetőségi ülését. Az üléseken dr. Knoth László, illetve Majkuth Albert adott beszámolót a helyi szervezetek eddigi működéséről. Mindketten megköszönték a párttagoknak a volt pártkeretekben kifejtett lelkes és önzetlen munkálkodását és fölhívták a pártvezetőségi tagokat arra, hogy az egyesülő helyi szervezetek keretében éppen oly lelkesedéssel dolgozzanak, amint tették azt a múltban. Az utolsó pártvezetőségi ülésen mindkét helyi szervezet elhatározta, hogy A Veni Sancte után valamennyien átvonultak az egyetem Káptalan-uccai helyiségeibe. A hittudományi kart ugyanis a régi jogi fakultás helyiségeiben helyezték el. Ennek egyik másodemeleti nagy előadótermében dr. Jantausch Pál püspök hosszabb buzdító beszéddel megnyitotta a hittudományi kar működését Csütörtökön már meg is kezdődnek az előadások, A tanárok már valamennyien megérkeztek Pozsonyba. Van közöttük egy prágai Ferenc- rendi atya is. A hallgatók szerdán este érkeztek meg. Fogadásukra azonban nem tették meg a kellő előkészületeket, úgyhogy a fiatal kispapok maguk készítették el éjjeli szállásukat az egyetem épületében. Maguk hordták le a nagy teherautókról a szalmazsákokat és ágyneműket. váratlanul megjelent azon dr. Szüllő Géza, az egyesült párt parlamenti klubelnöke. SzüllŐ Gézának az egyesült párt ezen, országos viszonylatban is első helyi vezetőségi ülésen való egészen váratlan megjelenése oly lelkesedést váltott ki, aminőt a sok ülést látott teremben még nem tapasztaltak. A klubelnök a pártvezetőség állandó ünneplésétől kisérve nyilatkozott az aktuális kérdésekről, majd a kassai magyarság életében történeti jelentőségű pártvezetőségi ülés az egyesült párt vezetőinek éltetésével Tost Barna zárószavai után véget ért. Az ülés után Szüllő Géza képviselő rögtönzött pártvacsorán vett részt az egységesítő közgyűlést november 8-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartják meg a városháza kistermében. Az előkészítő bizottság az egységesítő közgyűlésre meghívta dr. Pajor Miklós és Füssy Kálmán szenátorokat, valamint Wirth Gyula párt- igazgaT1 és dr. Kátra Kálmán kerületi főtitkárt is ♦ f Az e.u.cészitő bizottság közli, hogy az egységesítő közgyűlésen csak a két egyesülő helyi szervezet tagjai vehetnek részt, akiknek a pártvezetőségek külön meghívót is küldenek. Az előkészítő bizottság kéri, hogy a párttagok a közgyűlésre a meghívót legyenek szívesek magukkal hozni. Az egyetem épülete sem készült el miég teljesen az uj kar befogadására. Mindenütt festik még az ajtókat, falakat és a helyiségeket átalakítják. Még legalább két heti munkára lesz sziiikség, amig mindent rendbehoznak. Egyelőre a második emeleti egyik előadóteremben fog folyni a támítás. Dr. Franké Emil iskolaügyi minisztert is Pozsonyiba várták a teológiai fakultás megnyitására, a miniszter azonban közbejött akadályok miatt utazását egy nappal elhalasztotta, csak szerdán este nyolc órakor érkezett Pozsonyba. A miniszter péntekig marad. — TITULESCU MEGGYÓGYULT. Rómából jetentiitk: Titmáescu volt romám küMgynmnisztex Svá-jóból jöveit (hétfőin a Ooimo-<tó mellé érkezett, m int (hogy azonban az évad etőmelhaladiott voltára vadó tekintettel bezárva talált (mindem szállodát, kénytelen volt visszatérni Svájcba. A volt külügyminiszter immár teljesen felgyógyult. Rozsnyó az egyesült párt vasárnapi zászlóbontására készül Itt hiába lázadt testvérei feslettsége és vad férfiélete ellen. Alboint az Ég vezette hozzá! Ez a hallgatag, gyönyörű arcú férfi el fogja vinni napkeletre, egy idegen világ viharaiba. El fogja felejteni ezt az enyhe völgyet bégető juhnyájaival és csöndes folyóvizével, de elsöpri emlékezetéből a szörnyű tüzeket is, amelyek föllobognak, ha testvérei durva tetteire gondol. Fölkelt fekvőhelyéről és kilépett a tornácra. Túl a tanácstéren, a szélben bókoló nyárfák alatt Őrtűz égett. Al- boin langobard harcosai aludtak a máglya körül. Nézte a távoli hegylánc fölött remegő csillagokat és az ujhol ezüst sajkáját, amint felhő- foszlányok közt titokzatosan tovavitorlázik. A folyó felől opálos fehérség terjengett, a tüzig szállt a pára és ott a semmibe foszlott. Kelet felé szabad volt az ut és az ég csöndes kupolája alatt belesüppedt oldhatatlan sürü kék homályba. Hallotta, hogy valaki elhagyja a palotát. Az őrtűz fényében fölismerte Alboint, Ha most hátranézne a férfi! Izgalom gyűlt föl benne s ködös lett a szeme. Alboin a tűznél alvó emberei közé kuporgott. Ahogy igy látta, szo- bormereven, a tűz repdeső fényeiben, eszébe jutott az az ének, amit farkasvérü őseiről és róla hallott. Prédaleső, nyugtalan vér csörgedezett ereiben. A szeme csillogásában gyönyörű vadság s hév. Más volt ez, mint a Merovingiak élveteg vágya. Borzadozott, de ugyanakkor valami boldogság bomlott ki vérében. Ahogy nézte, rémülettel és boldogsággal föl- gyult benne a vágy, hogy mindhalálig kövesse és szelíddé törje hevét Másnap eljött nevelőatyja, Nicetius püspök, hogy megáldja az oltár előtt frigyüket, A Szüzanya kápolnájába mentek, amelyet még valamely római császár emelt Nealennie istennő tiszteletére, aki a pogánykorban fátyolozott arccal és kezében gyümölcsös kosárral, kutyával az oldalán, márvány nyugalmában fogadta az áldozásra gyülőket, ök kenyér- és boráldozatot hoztak és Nicetius püspök ujjúkra húzta a gyűrűt és virágszirmokat szórt a fejükre. Aztán a guzsalyt is megáldotta, amit idehoztak a kápolnába és Chlotsuinda néhány szálat font annak jeléül, hogy keze munkájával is szolgálni fogja urát. Kora délután kezdődött az esküvői lakoma. Éjfélkor síppal és dobbal a virágdisze8 menyasszonyi hálóházba kisérték a mátkapárt, Chlotsuinda reszketve bontogatta a haját, — Milyen szép fényes a szőke hajad! Chlotsuinda nem felelt. Reszketése nem szűnt, amikor Alboin térdére vette. Fehéren és remegve feküdt hatalmas térdein, szőke selymes hajával betakarva. Alig lélegzett, befogadó szemekkel várta és hivta a férfit, aki forrón és viharosan rázuhant.», Másnap fekete fátyolt borított hajára Chloitsunda. így ment Al- bolnnal a Szüzanya kápolnájába, hogy meghallgassa Nicetius püspök miséjét elhalt szülei emlékezetére. Ima után Nicetius latin beszédben felköszöntötte őket. Az örömnek és bánatnak ölelkező útját példázgatta és a hús véres örömeit, a szerelem gyönyöre után váró sirhalmot festette elébük, amely egyszer minden élvet betakar, Chlotsuinda megsápadt szépségében hallgatta tanitóját. Már nem gondolt megtépett teste sajgására, Alboin a kezét fogta és ez a kéz erőd volt, kemény és forrótapintásu, A szemében nagy meglepett örömnek lángját látta, az ajkán elfutó kis mosolyát. Pogányul szép volt igy, kegyetlen áliában és vadságában is szép, elbűvölően férfias. Még aznap útnak indultak a frank királyi testvérek és Amalafrid kíséretében. Sigisbert a Rajnáig jött velük, Amalafrid csak Regensburg- nál vett tőlük búcsút. A Duna mentén kanyargó római utón ügettek tovább Carnuntum felé. A lapályokon későn érő árpát arattak és amerre áthaladtak, mindenfelől özönlött az útra a nép, hogy megbámulják a kelengyével megrakott négykerekű kocsikat, az ifjú királynőt bíbor ruhájában, ékszereiben és kisérő hölgyeinek pompáját. Chlotsuindának jól esett a nép hízelgő hódolata a poros országutakon és a főemberek vetélkedő vendégeskedése a langobard falvakban, Itt az utón Chlotsuinda már viszonozni merte Alboin csókjait. Szívesen és forrón adta oda magát ölelésének, de mintegy álomban. Alikor ébredezett, reszketve odabujt széles mellére, kívánta erős és súlyos karjainak érintését, egy gyöngédebb szót áhított, de megütött lélekkel érezte, hogy Alboin elhúzódik, hallgatva összezárja a száját és mozdulatlanságba dermed. Ilyen hajnalokon a sirás fojtogatta, könyei a torkára gyűltek, nem mert sírni sem, szörnyű tépettség és kietlenség zuhant rá és a fölszitott örömből nyúlós és betegitő bánat lett, ami csontjait málasztotta és agyát tompaság feküdte meg, fojtogató és erjesztő tompaság, amiben minden érzése elmerült. Alboin ebből az asszony! bánatból semmit sem látott. Az utón keveset beszélt. Chlotsuinda megpróbálta eltanulni nyelvét. Szeretett volna ébredő és hirtelen elhaló érzéseiről beszélni vele, de nem kapott semmi biztatást. Csüggedés vett rajta erőt Alboin mintha nem látta volna olvadó és odaadó nőiességének áldozatát. Csak a teste gyönyörét kereste nála, viharos érzékeinek játékszere volt Hiába fulladozott és lázadozott a csókjai alatt Alboin nem érezte, hogy ölelésében idegenebb maradt, mint nászuk előtt, amikor vad testi közeledését még nem ismerte és szelíddé tisztult gerjedelemről ábrándozott. Brigetióban a nagy kőpalotát lakták. A ház virággal várt rájuk, de falai omladoztak és tele volt minden terme a kiirthatatlan penésznek szagával. A virágdísz hamar elfonnyadt, kietlen falak meredtek rá nappalai magányában. Megpróbálta lakályossá tenni a kongó termeket, szanaszét rakosgatta kelengyéje drága szőnyegeit és a falakra aggatta skandináv prémjeit, de a palota igy is rideg maradt és a nyár heve nem hajtotta ki nyirkát. A színes kővel kirakott padlóján kövérre hízott patkányok futkostak és az éj csendjében kint a téren üvöltő kutyák ijesztették. Csak az esti lovaglásait szerette, ha Alboin elkísérte. A Dunáig vágtattak és vágyakozva tekintett nyugat felé, ahonnan habjait hozta a folyam. Maga sem tudta már, mi után vágyakozik, miért kémleli a bukó nap egét? Ahogy a halászok csöndes munkáját nézte, amint hálóikat otthonról ismert széles és biztos mozdulatokkal kivetik a vizre, valamelyes megnyugvást érzett. A halászok egykedvű arca és szótlansága olyan volt, mint az öreg frank halászoké. Olykor vizimadarakra vadásztak. Sólymászt hoztak magukkal Frankföldről. A Duna kiöntéseiben rengeteg szárcsa, gém és kócsag tanyázott* Gazdag zsákmány akadt miadcnkojc* lantausch püspök megnyitotta a pozsoisy egyetem hittudományi karán az első tanévei i ii ÉGBOLT) REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR ELSŐ KÖNYV 17 (FOLYTATJUK)
