Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-28 / 273. (4122.) szám
díszbe öltözött a vatikáni város A magyar kormányzói pár a pápánál Hagyományos pompa Hét feldíszített pápai sutó Róma uccáin Horthy Miklós nyilatkozata a kihallgatás után Befejeződtek a magyar-olasz tárgyalások Vatíkánváros, november 27. XI. Pius pápa pénteken délben ünnepélyes kihallgatáson fogadta Horthy Miklós kormányzót és feleségét, továbbá Darányi Kálmán miniszterelnököt, Kánya Kálmán külügyminisztert és a magyar kormányzópár kíséretét. A kihallgatás fejedelmi pompával teljesen azok szerint a szabályok szerint folyt le, melyeket a belga király és az olasz királyi pár látogatásánál alkalmaztak. El- sőizben fordult elő azonban most az, hogy a pápai gépkocsik nem az illető állam követségéről, hanem egyenesen a királyi pa- Potából vitték az államfőt és kíséretét a pápai államba, A felvonulás Délelőtt háromnegyed tizenegy órakor magyar zászlóval feldíszített hét pápai udvari gépkocsi jelent meg a kvirináli palota előtt. Mindegyiken egy-egy díszbe öltözött pápai kamarás foglalt helyet. Ezekbe a kocsikba szállottak be a magyar kormányzói pár, a magyar államférfiak és a kiséret. A menetet a városon keresztül oliasz rendőrmotorkerékpárosok vezették. A Vatikán városban a Szent Péter-téren a pápa svájci testőrségének egyik különítménye várta az érkezőket. A Szent Damasus udvarba érve a pápa palotai diszőrségének zenekara a magyar himnusszal fogadta a kormányzói párt. A kormányzó itt kiszállt a kocsiból s elvonult a tisztelgő palotaőrszakasz és a medvebőrkucsmás csendőr szakasz sorfala előtt. A bejáratnál a kormányzói párt Nar- donne, a szertartási kongregáció titkára fogadta és felvezette a palota lépcsőin. A magyar vendégeket itt egyházi és világi titkos kamarások, valamint a svájci gárda alabár- dósai kisérték. A palota második emeletén levő Szent Kelemen-teremben ismét a testőrség egyik diszszakasza és a pápai udvartartás előkelőségei fogadták a magyar kormányzói párt és kíséretét. A Szent János teremben A pápai kihallgatás a Szent János teremi mellett levő kis trónteremben folyt le- Itt | várta XI. Pius pápa Horthy Miklóst és fe-| eségét. Amikor a magyar kormányzói pár a terem ajtajához ért, a pápa a kormányzó elé ment és előbb őt, majd a kormányzó feleségét üdvözölte. A kormányzói pár mély meghajlással köszöntötte a Szentatyát. A pápa ezután helyet foglalt a trónszéken, maga mellé hivta a kormányzói párt, majd a pápai udvar jelenlevő tagjai visszavonultak és a pápa a kormányzói párral maradt a trónteremben. A kihallgatás befejeztével a kormányzó bemutatta kíséretét a Szentatyának. Bemutatkozás után a Szentaíya néhány közvetlen szót váltott a kiséret tagjaival, majd elbúcsúzott tőlük és visszavonult. XI. Pius és Magyarország A pápánál tett látogatás után Horthy Miklós kormányzó az öt kísérő egyházi méltóságok ellőtt a következő nyilatkozatot tette: —A magyar nemzet a minap ünnepelte XI. Ince pápa emlékét, aki Buda várának visszafoglalását é« ezzel a keresztény műveltség megmentését olyan ragyogó diplomáciával elő készítette Ctg annyi áffy^l biztosította. A nagy pápa méltó utódjánál, XI. Pius pápánál tett mai látogatásom alkalmával a személye iránt érzett őszinte nagyrabecsülésemen kívül a vezetésem alatt álló nemzet mélységes hódolatát és a keresztény világrend győzelmébe vetett bizalmát kívántam kifejezésre juttatni. Pacelii bíborosnál A kormányzói pár ezután Pacelii biboros- államtitkárnál tett látogatást. A bíborostól távozva a kormányzói pár és kísérete a vatikáni magyar követségre ment. Röviddel utána Pacelii bíboros államtitkár nagyszámú kísérettel megjelent a követségen, hogy a pápa nevében viszonozza a látogatást. A kormányzói pár a fogadás után villásreggelin látta vendégül a bíborost és kíséretét. Ezután a kormányzó és felesége visszatért a királyi palotába. ünnepi cikkek Az Osservatare Román© pénteki számában Sztálin demokráciája (*) Majd elválik, mennyire szolgálja a demokráciát a legújabb szovjetalkotmány s mennyire csak újabb, tipikusan szovjetorosz potemkiniáda a nyugati nagyhatalmak számára. Kár lenne bizonygatni, hogy az uj „parlament*" sem lesz egyéb lényegében, mint a volt legfelsőbb szovjettanács, hiszen <— mint az alkotmánytervezetből tudjuk — úgy az unió tanácsába, mint a nemzetiségek tanácsába a hatalmat gyakorló szervek küldik el megbízottaikat, tehát csak azok kerülhetnek be majd, akiket a mindenható szovjetbürokrácia beenged. A változás, ugy- látszik, mindössze annyi, hogy ezentúl nem „paraszt- és munkásküldöttek** néven vonulnak fel ugyanazok a bizalmi férfiak, hanem mint a nép képviselői. Sztálin védőbeszéde uj alkotmánya mellett valóban nem volt alkalmas arra, hogy úgy a demokraták, mint a forradalmárok kétségeit eloszlassa. De erre, ugylátszik, maga a szovjet sem vet nagyobb súlyt, hiszen az egész demokratikus kísérletre aligha került volna sor, hogyha Oroszország külpolitikai helyzete nem kényszeríti a szovjet uraitól az európaibb és polgáribb magatartást. Az egész alkott mányosdi Európának szól, a nyugati nagyhatalmaknak. Dehát Európát olyan alaposan és olyan sokáig oktatták á forradalmi taktikára, hogy még a legmegrögzöttebb optimisták is macskakörmök közé szúrva Írják le a szovjettel kapcsolatban a demokrácia szót. Természetes is, hiszen csak a vak nem látja, hogy a polgári Európa egyik legszentebb eszméjének a szovjet csak pro- pagardajelentőséget tulajdonit. Ez a sztálinizmus „vívmánya**. Mindezen azonban fölösleges lenne sokat elmélkedni, ha hinne is valaki az ilyen propaganda-eszközzé alacsonyitott jelszó őszinteségében. Maga a szovjet gondoskodott róla, az úgynevezett trockista-perek sorozatával, hogy eloszlassa az illúziókat. Vannak azonban más, kevésbbé poentiro- zott, de annál érdekesebb mozzanatai ennek az uj ,,demokratikus*' mozgalomnak. Érdekes például az, hogyan igyekszik Sztálin a nemzeti gondolatnak helyet szorítani a bolseviki ideológiában, hogyan akarja mindenáron a szovjetpolitika egyik hatótényezőjévé avatni a nemzeti kérdést. Már a parlamentarizmus külső formájának megválasztásánál is szóhoz jutott ez a szempont. Mi ez, a szovjet urainak megtérése a nemzeti gondolathoz vagy csak ugyanolyan játék a nacionalizmussal, mint a demokráciával? Propaganda-manőver, igen ám, de kinek a részére? Hiszen Nyugateurópa amilyen szivesen hallja, ha valahol a deszpotiz- mus ősi földjén zászlót bont a demokrácia, ugyanolyan érdektelen és közönyös újabban a nemzeti mozgalmakkal szemben. A nacionalizmus szerephezjuttatása elárulja, hogy Szovjetoroszország népeiben nem sikerült végleg megölni a nemzeti érzést, sőt annak ellenére, hogy éveken keresztül az internacionalizmus választóvizében fürösztöttek minden eszmét és gondolatot, ami eljuthatott az orosz néphez, a nemzeti gondolat spontán és elemi erővel tört elő a szovjethatárokon belül élő népekből és harsányan követeli jogait. Az a nagyfokú indusztrialíz- mus, amit a szovjet Oroszország területén megindított s a népnevelésnek széles alapon való megszervezése, olyan népekből is kiváltotta a nemzeti öntudatot, amelyek eddig távol az európai kultúrától s az európai népek történelmi fejlődésétől az Ural alján középkori patriarkalizmusban éltek s nem ismerték fel nemzeti jellemvonásaikat. Csodálatos tüneménye a kornak s bizonyos, hogy egyszer majd méltóbb megvilágításban is részesíti a tudomány: hogyan váltotta ki a magát nemzetközinek valló kommunista rendszer az orosz határokon belül élő népekből a nemzeti érzést, hogyan kezdődött a szovjet alatt, az ellenkező világnézeti szuggeszció ellenére egy erős és sok irányból egyforma intenzitással ható nemzeti mozgalom. Tudjuk, hogy ennek a fejlődési tüneménynek meg vannak a történeti okai, de mégis bizonyítékát látjuk benne annak, hogy történelmi korszakokat nem lehet át- ugorni, hogy minden szélsőséges kísérlet csak súlyos áldozatokkal jár, végeredményben azonban az emberiséggel végigjáratja egy fejlődési vonal összes lépcsőfokait. Az a polgárosodási korszak, amibe a szovjetéra alatt akarva-akaratlan belépett Oroszország, az experimentum összes eredményein keresztülgázolva a maga belső törvényszerűségeit érvényesíti s viszi a világot olyan irányba, amelyet saját létfeltételei Írnak elő s nem kommunista szobatudósok. Ide tartozik a Sztachonov-mozgalom is, amely lényegében nem más, mint a gyűlölt és üldözött individualista termelési rendszerhez való megtérés. A kvalitás-munka elismerése és külön jutalmazása az első lépés a kapitalista termelés felé. Az, amit a Sztachonov-rendszerről olvasunk, semmi egyéb, mint a kommunista apostolok dicshimnusza a kapitalista termelés egyik legtöbbet támadott formája, a taylorizmus mellett. A tervgazdasággal elsőnek Oroszország tett kísérletet, de egyetlenegy területet, a hadifelszerelést kivéve csúfosan megbukott vele. Kopenhágából jön a jelentés egyidő- ben a Sztálin beszédéről szóló híradással, hogy a sikertelen tervgazdaság milyen gazdasági válságba döntötte Oroszországot. A második ötéves tervnek egyetlenegy részletét sem sikerült maradéktalanul megvalósítani, a legjobb eredmények hatvan és hetven százalék között mozognak. Már pedig az eredeti célkitűzésnek hatvan vagy hetven százalékát megvalósitani annyit jelent, hogy a szovjet sokat dicsért munkamódszerei csődöt mondtak. Arról pedig egészen nyíltan írnak a lapok, hogy a sztachonovizmus tempója az egész vonalon nem valósítható meg, mert a munkásság nagy többsége tiltakozik ellene. S hogy élesebb hangok nem hangzanak el ebben a kérdésben, csak azzal magyarázható, hogy Oroszországban a szabadszónak kuss a neve. Maga Sztálin is megmondta, hogy „Oroszországban vége a proletariátusnak** s hogy a jövőben nem az osztályhelyzet, hanem az elvégzett munka mértéke és értéke jelöli ki az ember helyét a társadalomban. „Mindenkit képességei és munkabírása szerint!** — Sztálin bevallása szerint, ez a legújabb jelszó Szovjetorosz- országban. Mi ez, ha nem a kapitalista és polgári világrend egyik legismertebb jelmondata? Ezzel döngette száz év előtt már a feudális Európa kapuit a polgári szabad- elvüség. Ezért kellett tehát fejetetejére állítani a világot, ezért fürdött vérben éveken keresztül az orosz föld s ezért rettegett a polgári Európa olyan hosszú ideig a bolse- vizmus rémétől? Ezért kellett vad experimentumokkal kísérletezni s véres hekatom- bákat emelni, hogy eljusson oda a szovjet, ahova száz év előtt eljutott már a polgárság? Vagy ez is propaganda-frázisa lenne csak annak a primitív ázsiai machiavelliz- musnak, ami évek óta a szovjet politikáját irányítja? Jó, de akkor mit szólnak majd hozzá az európai forradalmárok, akik megvetően beszélnek a polgárról és rajongástól' fátyolos tekintetüket Moszkvára függesztik?, vyy Ma: Nagy rádió melléklet jMl jpr I XV. évf. 273. (4122) szám > Szombat ■ 1936 november 28 Előfizetési ári évente 300. félévre 150, negyed- ^ # ^ Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és rU$ZÍTlSzkÓÍ magUCirsáQ “líce 12, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • OCf o Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Kf. SÜRGŐN YCIM: HÍRLAP, PRflHR.
