Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-26 / 271. (4120.) szám

f 1936 november 26, csütörtök. ^^gai-ANag^arhtklm* Kis törlésekkel megszavazták a lövő évi költségvetést A költségvetési bizottság záróülésén Holota a községek és városok szanálását sür- gette ■ Kalfus bevallotta, hogy a devalváció egymagában nem hozza meg a gazdasági föllendülést ■ „Mivel más államok is devalváltak, voltaképpen semmi sem változott" Prága, november 25, A költségvetési bizott­ság ma délelőtt tartott ülésén megszavazta az 1937. évi állami költségvetést Remes főelőadó indítványára a bizottság magáévá tette a koa­líciós klubok ama módosító javaslatát, amellyel a költségvetés számos kiadási tételét csökkentik. A törlések E csökkentések a következők: A törvényhozó testületek fejezetében: üzemi kiadások 960 ezer koronás tételét 940 ezerre, a parlamenti nyomtatványok tételét 800 ezerről 770 ezerre szállítják le. A miniszterelnökség költségvetésében a kü­lön munkák díjazásának tételét 253 ezerről 233 ezer 600-ra, a tudományos szakvéleményezések és fordítások diját 66 ezerről 56 ezerre szállítot­ták le. Az alkotmánybíróság 60 ezer koronás költségét 40 ezerre szállították le. A külügyi tárca költségvetésében az írói és fordítói tiszteletdijak 680 ezer koronás téte­léből 80 ezer koronát vettek le. A külföldön élő csehszlovákok kulturális és népjóléti egyesületeinek segélyét 1.1 millióról 1 millióra apasztották s a külföldi kulturális és emberbaráti akciókon való részesedés költségeit 2 millió 650 ezerről 2.5 millióra szállították le. A nemzetvédelmi költségvetésben az irodai átalány 1.55 milliós tételét 1.49 millióra, a mi­nisztériumi könyvtár 100 ezer koronás tételét 60 ezerre csökkentették, a központi statisztika 3 ezer koronás szükségletét teljesen törölték, a hadseregbeli testnevelési versenyek rendezésére szánt 739 ezer koronából 100 ezer koronát tö­röltek. A polgári testnevelő egyesületek segé­lyezésére szánt 73 ezer koronát 50 ezerre, a ka­tonai erkölcsi nevelésre szánt 620 ezer koronás tételt 500 ezerre, a katonai nevelésre szánt 500 ezer koronás tételt 400 ezerre húzták le. A kép- és emlékgyüjtemények kiegészítésre szánt 217 efer koronát 200 ezerre, a légionáriusok te­lepítésére szánt 5.5 milliót 5.42 millióra csök­kentették. Az iskolaügyi minisztérium tárcájában a di­daktikai és pedagógiai törekvések 980 ezer ko­ronás tételét 930 ezer koronára, a tudományos készülékekre és berendezésekre szánt 1.5 millió koronát 1.35 millióra, a külfölddel való kulturá­lis kapcsolatok ápolására szánt 3 millió 618 ezer koronát 3 millió 518 ezer koronára csökkentet­ték, a zene művelésére szánt 3.25 milliót 3.5 millióra s az irodalom .és művészet támogatására szánt 500 ezer koronát 550 ezerre emelték. Az építésekre, átépítésekre és ráépítésekre szánt 250 ezer koronát 200 ezerre szállították le. A földművelésügyi minisztériumban az uti- átalány 60 ezer koronás tételét 55 ezerre, a földművelésügyi múzeumnak 350 ezer koronás tételét 300 ezerre, ,,az állami intézetek karban­tartása tételét 4 millió 350 ezerről 4 millió 325 ezerre s a mezőgazdasági kísérleti állomások hivatalos kiadmányaira szánt 150 ezer koronát 135 ezerre szállították le. A közmunkaügyi tárcában a szubvenciók 80 ezer koronás tételét 70 ezerre csökkentették. A vasutügyi minisztérium költségvetésében a központi iroda szükségletére szánt 915 ezer 800 koronás tételét 900 ezer 800 koronára, a „ve­gyes kiadások" tételét 135 ezer 500 koronáról 120 ezer 500 koronára, az újsághirdetések dijá­nak szükségletét 326 ezerről 296 ezer koronára csökkentették. A népjóléti minisztérium költségvetésében a központi könyvtár 45 ezer koronás szükségle­tét 30 ezerre s a „Szociális Intézet" 60 ezer ko­ronás tételét 55 ezerre csökkentették. A pénzügyminisztérium költségvetésében „a pénzügyi igazgatás reorganizálásával kapcso­latos vegyes kiadások" 400 koronás tételét 370 ezerre szállították le. A kormányjavaslat szerint tehát csak a köz- társasági elnök és irodája, a belügy-, unifikációs minisztérium, legfelső közigazgatási bíróság, a postaügyi minisztérium és a nyugdíjasok tárcá­ját szavazták meg. Az állami üzemeik költségvetésében az ál­lami dohányjövedék bevételeit és kiadásait is 20—20 millióval szállította le a bizottság. A pénzügyi törvény A költségvetési bizottság ezután az 1937. évi állami pénzügyi törvény megvitatásához látott. RemeS főelőadó kiemelte, hogy a jövő évi pénz­ügyi törvény nem tartalmazza az államadósság törlesztésére és kisorsolására vonatkozó intéz­kedést. Ellenben felvette az uj pénzügyi tör­vény azt az intézkedést, mely szerint a zárszám­adásban külön feltüntetendő a hitelre eszközölt beruházás és a folyó bevételekkel rendesen fe­dezett munka. A vitában Kopfiva kommunista bejelentette, hogy pártja nincs bizalommal a mai kormány­rezsimmel szemben s ezért a pénzügyi törvényt nem fogadja el. Rosche szudétaaémct kifogásolja, hogy sehol nincs intézkedés, mely, kimondaná, hogy a költ­ségvetés összefoglaló füzete a pénzügyi tör­vény lényeges kiegészítő része. A pénzügyi tör­vény egyébként a pénzügyminiszter hatáskörét az elviselhető mértéken túl terjeszti ki, amennyi­ben nyolc esetben kimondottan újabb felhatalma­zásokat ad a pénzügyminiszternek. Mire való ilyképpen a parlament és a takaré­kossági választmány? Holota János magyar zárszava Az állami költségvetés és a pénzügyi törvény vitájában utolsónak dr. Holota János képviselő szólalt föl. Beszédében bírálta a kiegyensúlyozott költ­ségvetés legendáját. — Már az első áttekintésre látható — mon­dotta szó szerint —, hogy az az egyensúly illu­zórikus. Ha a kormány a kiegyensúlyozott költ­ségvetés álláspontjára helyezkedik, akkor ennek le kell vonni a konzekvenciáit is: egy fillérrel sem szabad többet kiadni, mint amennyit a bevételek végösszege mutat. Ez nem valósítható meg s ezért a költségvetési egyensúly jelszavát csak demonstrációnak ve­hetjük s nem realitásnak. A költségvetés össze­állításánál a pénzügyminiszter túlzott optimiz­must mutatott. Megengedem, hogy a bevételek nagyobb eredményt fognak fölmutatni, de csak azért, mert az adóév megváltoztatása miatt 1937-ben az adókat kétszer kell fizetni. Egyes adószámlákon is bevételemelkedésre szá­mítanak, de ez csak átmeneti jelenség, éppúgy, mint .a depurációs eredmény is. A beMétedt ójtmetietileig növelő okok egyál­talán meim nyújtanak garanciát, hogy az emelt adóbevételek valóban befolynak. Min­den jel szerint nem fognak befolyni. A bevételek számainak emelése még nem jelenti az állami pénzügyek kiegyenlitett­A nehézségek a kiadás oldalán vannak. 1030-ben a zárszámadás szerint a hiány a bevételek oldalán mintegy egy- milldárdot tett ki, ezenkívül a kiadásokat is kétmilliárddal lépték túl. Ilyen zárszámadások után teljesen indokolt az a nézetünk, hogy a mostani „ költségvetés összeállításánál érvényesülő optimizmus in­dokolatlan és túlzott volt, mert az állami adósságok emelkedni fognak. Hogy az állam évTŐl-évre ne gazdálkodjék a jövő nemzedé­kek terhére, meg kellene honositaní az el­vet, hogy az állam ne adjon ki ittötblbet, mint amennyi a tényleges bevétele. Ugyanezt kell megvalósítani az önkormányzatoknál s a be­tartásáért az illetékes funkcionáriusokat kell felelősekké tenni. KülSnfis adóvégrehajtások — Szlovenszkón az adókivetések, beszedé­sek és végrehajtások módja semmivel sem enyhült. Az adóalapokat túlságos optimizr mussal állítják föl. Az adóbehajtások terén változatlanul alkalmazzák a kegyetlen esizkö- zöket, amiről sok interpelláció hangzik el. Hogy csak egyet említsek, a galántai járásban az adóhivatal valameny- nyi répatermelőnél a beváltott répa árát a cukorgyárban foglalta le. A gazda türelmetlenül várta ezt a pénzt, hogy adósságait rendezze, hogy valami télire- valóról, ruháról, lábbeliről gondoskodjék le­rongyolt családja részére, de az adóhivatal ilyen meglepetést készített neki . . . Szanálni kell a községeket és városokat — A pénzügyi kormánynak sürgősen kel­lene gondoskodnia az önkormányzati testüle­tek szanálásáról. A szanálási törvényt már ez év január elsején kellett vöd ina életbelép­téim. A kuratórium megalakult, gyülésezett, minden község számított a segélyre, már az év végién járunk g a központban nem történik semmi. Ha a kormány segíteni akar és van rá pénze is, akikor nem volna szabad adihimiszfra'tiiv nehézségeket csinálni. A községek és városok teljesen legyengülitek anyagilag, föltétlenül segíteni kell rajtuk még az 1906-dk év lezá­rása előtt A „kormányozható mérleg- fölöslegek" — Minden községnek és városnak uiilliós mérlegfölöslegei vannak, mert az adóhivatal­ban nem képesek tiszta elszámolást kapui, mert nincs joguk betekinteni az adóbesze­dési kimutatásokba. E mérlegiölöslegek egyszer két millió, más­kor félmillió körül ingadoznak. Ez a bizonytalanság a községek és városok költségvetéseit is teljesen illuzóriusakká te­szi. Itt is rendet kell már egyszer teremteni. Úgy hallom, hogy a statisztikai kimutatások szerint a „sza- bályozható“ mérieglfölöslegek összesen 4 milliárdot tesznek ki. A városi statútumok — Igen fontos volna, hogy az önkormányzatok statútumait a mai időkhöz alkalmazzák. A nia ha­tályos statútumokat 12 vagy 15 év előtt alkották meg s ez alatt, az idő alatt bizony mégis csak meg­változott az élet. Úgy tudom, hogy mintegy húsz önkormányzat már régebben uj statútumokat dol­gozott ki, de a belügyminisztérium és a pénzügy­minisztérium azokat nem hagyja jóvá. így például Brünn váro6 is sürgeti az uij statútumot. Állami föladatok a községek terhére — Súlyos probléma az is, hogy a községekre és városokra egyre másra halmozzák az uj feladato­kat, ügyköröket, de fedezetről nem gondoskodnak és a gazdasági és pénzügyi nehézségekkel örökösen küzdő községek maguk se tudják a szükséges pénzt előteremtem. Ennek ellenére az fölöttes hatósá­gok türelmetlenül sürgetik a községeken a rende­letik végrehajtását. Ügy gondolom, hogy legalább a rendkívül nagy kiadásokkal járó s közérdekű célokra az állam köteles legyen se­gélyt adni a községeknek. Itt van az államvédel­mi kölcsön, melyből a községeknek semmit sem adtak, noha a polgárságnak a repülők ellen való védelme is ebbe a körbe tartozik. Nyugdijat a nyugdíjra jogo­sult hontalanoknak! —- Ismételten, meg kell emlékeznem az állampolgár­ság nélküli — hontalan — volt közalkalmazottak nyugdijairól. Tudomásom, szerint 350—-4C0 ilyen személyről van szó, vagyis a pénz­ügyi megterhelés nem mondható túlzottnak. Az elbocsátott közalkalmazottak száma is annyira csökkent már, hogy most végül megoldható volna problémájuk az állami költségvetés egyen­súlyának veszélyeztetése nélkül. A nemállami óvónők és a megyei nyugdíjasok illetményeinek egyenjogúsítása is megoldásra vár. — És mert e fájdalmasan sürgős ügyeket a kor­mány a mai naipog nem oldotta meg, ezért a kor­mánnyal szemben nincs bizalmam s a költségvetést és a pénzügyi törvény javaslatát se szavazhatom meg. Remei válasza Remes előadó zárószavaiban Holota képviselő beszédére azzal reflektált, hogy az adófizetők 1'9-37-ben nem fognak kétszer fizetni adót. Na­gyon kevés lesz az oly adófizetők száma, akik kétszer fognak fizetni. Bírságpénzek TrencséntepHt-részvényekre A pénzügyi törvény megszavazása során lé­nyegesen átdolgozták a pénzügyi törvény javas­latának 21, szakaszát, amely a koalíciós pártok módosító javaslata szerint kimondja, hogy a jö­vedéki bírságokból létesített jótékonysági alap előlegeinek maradványa az állam javára esik; ez alap szabad rendelkezésre álló összegeiből 6 mil­liót fordítanak pénzügyőrségi épületek és vám­hivatalok építésére. Az igy felépített házak az ál­lam tulajdonába mennek át; az állam ez alap vagyonát három csehországi, egy morvaországi, továbbá a szlovenszkói Ba­ka, Balog, Bese, Medve, Párkány, . Szakálos, Szesetyán(?),, Sizkáros, SzJtrázs, Nagycsalomja, Nagytárkány, Nagykeszi, Vrbovce s a kárpát­aljai Técső pénzügyőrségi laktanyáira nemkü­lönben a trencséntepllci gyógyfürdő részvény- társaság részvényeire vezeti át. A pénzügyi törvény javaslatának többi részét változtatás nélkül hagyták jóvá. — A bizottság végül számos határozati javaslatot fogadott el. Kalfus pénzügyminiszter válaszbeszéde A vűrba végén Kaíllfus pénzügyimiinilszibeT hosz- szalbb beszédben váilaisaoilit a vita folyamán el­hangzott painasaoíkra. A Iköltségvotéist kiegyen­súlyozottnak mondja. Homokon épült saám- os'zilopoikért, úgymond, nem vállalna felMőis- 'ségeit. A devalváció A devalváció egyék hatása a devizaártfiollgu­móikban nyilvánul. A 16 százalékos devalváció után pénzünknek a devailvállatlan értékeikhez viszonyítva 19.03 százalékkal alacsonyabb ár­folyamot ; kiélieitt volna elérnie. A valóságban az árfolyam csak 13 százalék­kal esett, a dollárhoz viszonyítva 17 száza­lékkal. Vagyis a devalváció a devizapiacon nem érvényesült teljes mértékben. A devalváció gazdasági következményed lassan jelentkeztek. Genifben nemzetközi konferencia voilt a deviza és behozatalii engedélyezéseik ál­talános megszüntetéséről, de eredménytelenül végződött. A devalváció önmagában nem tekinthető oly eszköznek, amely a gazdasági javulást meg­hozhatná. Mivel sok állam hajtott végre ha­sonló devalvációt, helyzetünkben voltakép­pen semmi sem változott, sőt ellenkezőleg, azt mondhatjuk, hogy amely államok nagyobb százalékkal devalváltak, azokkal szemben helyzetünk még nehezebb. Minden állam védekezik, hogy a devalváció ha­tásai az ő számlájára jelentkezzenek. Ez megne­hezíti kiviteli iparunk versenyképességét. A hi­telkamatláb újabb leszállításáról nem lehet be­szélni. Az önkormányzati testületek panaszaival szemben azt állítja, hogy az államra még több gond hárul, mint az önkormányzatokra. Ezzel szemben az önkormányzati testületek bevételei szilárdabbak mint az államé. Szilovenszkó tarto­mány a söradóiból 5 milliót, a 77 szlovenszkói já­rás 77 milliót kap. A dohányjövedék 3154 németajkú alkalmazot­tat foglalkoztat, ami 35.7 százalék.-Szlovenszkón 79 kultúrmérnök kaphat állami alkalmazást, de nincs jelentkező. Bankfúziók Szlovenszkón A szlovenszkói egynémely bankok fúziójára vonatkozó tárgyalások folyamatban vannak a bankügyek egyszerűsítése végett, mint azt a ke­reskedelmi bankok s a. kölcsönös földműves- pénztárak viszonyának kikristályosodása megkí­vánja. Ezek a tárgyalások a szlovenszkói pénz­ügyi érdekeltségek képviselőivel egyelőre az előkészítés kereteiben mozognak s arra irányul­nak, hogy az emlitett problémát tartósan s gaz­daságilag a legcélszerűbben oldják meg. A szeszgazdálkodás ktirikája kapcsán a miniszter visszautasítja azt az állítást, hogy a szeszértékesitő társaságnak a pénzügyminisztérium adóleirási kedvezményt nyújtott volna. Ugyancsak tagadta azt is, hogy titkos szeszalapok volnának. A jugoszláv kormány eltörölte a magyarokat sújtó néveiemzést Belgrád, november 25. Mint emlékezetes, 1927- ben Pri'bicsevics akkori belügyminiszter rendeletet adott ki, amely a magyar anyanyelvű tankötelesek névelemzését rendelte el és csak névelemzés alap­ján írathatták be a tanulókat magyarnyelvű isko­lába. Az idegen nevű-eket- a szülök kénytelenek voltak állami iskolába járatni. Ez a magyarságét sújtó rendelkezés egészen mostanáig érvényben vo-l'b. A volt magyar párt vezetőinek közbenjárására Sztojovics közoktatásügyi miniszter a rendelotct hétfőn hatályon kívül helyezte és újabb rendelet­ben biztosította a szülök szabad iskolaválasztási jogát. A jövőben minden vitás esetben egyedül a szülő nyilatkozata dönti el az iskolaválasztás kérdését.

Next

/
Thumbnails
Contents