Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-25 / 270. (4119.) szám

4 T>RA:CAI-A^GtAR-HIRLAr» 1936 november 25, nserdbu Ótátrafüred felkészült a téli szezonra Az eddigi merev bürokratizmus akadályozza a tátrai fürdők idegenforgalmának kívánatos fellendülését Dormoy az uj francia belügyminiszter P á r i s, november 24. Lapjelentések sze­rint Léon Blum elhatározta, hogy a belügyi tárcát Max Dormoyra, a miniszterelnökség eddigi államtitkárára bízza. Dormoy, aki most 48 éves és híres szocialista családból származik, elfogadta a megbízást. Brünnben állítják fel az ejtőernyős ugrások tornyát Brfinn, november 34. A preraiiii kiállításon elő­ször mutattak be Csehszlovákiában ugrótornyot ejtőernyős ugrások számára. A tetőzetben hatal­mas érdeklődés csakhamar megcsappant és ezért az érdekelt körök igyekeztek az ugrótornyot el­adni. Különböző érdekeltségekkel folytak a tár­gyalások, legutóbb arról is beszéltek, hogy a tor­nyot a jövő évben Prágában megtartandó repülő- k’iállitáson fogják bemutatni. Ez a terv nem va­lósul meg, mert — mint a ..Lidové Noviny“ je­lenti — a briinni fegyvergyár elhatározta, hoisry megvásárolja a preraiui ugrótornyot.. A készülé­ket Brünnben, a kiállítási területen fogják fölál­lítani, ahol a fegyvergyárak uj műhelyeit nemré­giben felépítették. A tornyot itt ejtőernyős ugrás­ban való kiképzésre fogiák felhasználni. A lesze­relés. szállítás és újrafelállítás költségei mintegy 75.000 koronát tesznek ki. A keleiszlovenszkói munka­nélküliek segélyezése Kassa, november 24. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A népjóléti minisztérium a munkanélküliek élelmezési segélyére Kelet- szlovenszkó városai részére 2,289.000 koronát utalt ki. Ebből az összegből az egyes keletszlo- venszkói járások a következőképen részesülnek: Bártfa 7000, Gölnicbánya 73.000, Kassa város 162.0000, Királyhelmec 10.000. Lőcse 12.000, Mezőlaborc 11.000, Nagymihály 15.000, Szepsi 15.000, Eperjes 47.000, Nagyrőce 38.000, Rozs­nyó 100.000, Zemplénszinna 9000, Igló 24.000, Őlubló 4000, Sztropkó 10.000, Tornaija 2000 koronát kap. — A népjóléti minisztérium ezen­kívül 33.000 tejutalványt is kiutalt a munkanél­küliek gyermekei részére. Az utalványok közül Gcfnicbánya 1000, Kassa város 3200, Nagyrőce 500, Rozsnyó 1200 és Igló 1200 utalványt kap. Ezeket a segélyeket december 20-ig fogják ki­osztani. Ótátrafüred, november 24. A PMH kiMÜdötit muinikatáimáitól.) Az októberi és rovemfberi utóidény szokott csöndjét ezádón is a küszöbön á.lió téli ezezón előkészítésére használták föl a tátrai fürdők. Ebben az előkés z.itő munkáiban Ótátrafüred igazgatósága jár elöl, amely min­dent előkészített, hogy a decemberben kezdődő •téli idény közönsége a lehető legjobban tölit- heissie napjait Óitátirafüneden.. A téli szezon pro­gramját ezidén is különféle sportesemények és egyéb rendezé­sek teszik majd változatossá, •melyeik a téli Tátra gyönyörű kenetében testet- leüket üdítő szórakozást és sportlehetőséget fognak nyújtani Az átátrafüiredi Grand Hotel, amelyet joggal mondhatunk a tátrai fürdőélet központjának, december 15-én nyílik meg és bizonyára ezidén is méltó lesz tradícióihoz, amelyek a mindenkor előkelő, élénk és gyakran eseményszámba menő élettel és rendezéseikkel dicsekedhettek. A tavaly épült és rendkívül íz­lésesen 'berendezett kávéház és báír kitűnő zene­kara mellett ezidén műsorral is bővül, hogy még jobban kiérdemelje szórakozni vágyó •közönségének elismerését és szeretetét. A na­ponkénti ötórai teák és az esti táncösszejövete- •lek eleganciájukkal, vidám hangulatukkal bizo­nyára ezidén is kedvelt eseményei 'lesznek nem­csak Óitátrafüred, hanem az egész Magas Tátra téli életének. A Grand Hotel depandansza, a né­hány esztendővel ezelőtt épült és feltűnő ele­ganciával berendezett Hoepfner-ház. valamint a dr. Szász Emil vezetése alatt álló kitűnő Tátra- szamatárium ugyancsak fontos tényezői ótátra- füred életének és a szezonok idején a legelegán­sabb közönséget gyűjtik egybe. A közeledő téli szezont — mint már jelentet­tük, — Ótátrafüneden is kitűnőnek Ígérkező sportesemények teszik élénkké és változatossá. Ótátrafüred igazgatósága megépitette az uj siugró-sáncot és sípályát, melynek ünnepé­lyes megnyitását január 10-re tervezi. Ugyancsak január 9-én és 10-én fog lefolyni Ótátraiüreden a nemzetközi mükorcsolyázóver- semy, melynek dijáért, a Pálffy—Fekete vándior- serlegért, az itteni versenyzőkön kívül & Budapesti Korcsolyázó Egylet, a Wiener Ers- lauf-Verein, a Troppauer Eislauf-Verein nagy­szerű gárdája, valamint több kitűnő berlini és müncheni versenyző indul. Ez a verseny egyik legszenzációsabb eseménye lesz az idei ótátrafüredi téli szezonnak. A mü- koxceolyázóvensenyt követi a január 11—17-iki ótátnafüredi bob-bét, amely párhuzamosan folyik le a hasonló táitra- széplaki és tá-tralomnicá rendezéseikkel]. A bob- héten is elsőrangú versenyzők indn’nak. Január 17 és 25-ike között pedig nemzetközi jégteke-hét szerepel ótátrafüred sportesemé­nyeinek programján. Ezen a versenyen, melynek párhuzamos rende­zései szintén Tátraszéplakon és Tátralomnicon folynak le, Ótátrafüred igazgatóságán alk dijáért fognak küzdeni az induló csapatok, melyek kö­zött több elsőrendű bek és külföldi együttes is szerepel. Az eddigi program szerint ezek lesznek Ó- tátrafüred idei téli szezónjának nevezetesebb sporteseményei, melyeik iránt már most élénk érdeklődés mutatkozik. A sportszerető, elsősor­ban a síelő közönséget remélhetőleg majd több és jobb hó várja ezidén a kitűnő tátrai siterepc- ken, mint tavaly félen, amely bizony a síelők szempontjából még a Tátráiban sem volt a ■leg­ideálisabb. ótátrafüred igazgatósága miniden tekintetben felkészült 'tehát az idei téli szezon­ra is, amely minden bizonnyal élénk, mozgalmas lesz. És ha már az előkészületekről 'beszéltünk, nem hallgathatjuk el azt sem, mennyi nehézséggel kell megküzdeniök a tát­rai fürdőknek elsősorban a devizakorlátozá­sok, másodsorban pedig a hatóságok túlzot­tan bürokratikus viselkedése miatt. A tátrai fürdckimek. főként Ótátrafüred igazga­tóságának sok egészséges és az idegenforgalom emelésére irányuló elgondolását teszi megvaló­síthat at tanná a túltengő s csak a paragrafuso­kon rágódó bürokrácia, amely nemcsak a Tát­rában, de egész Szlovenezkón még jobban elne­vezi ti a fürdő ipar helyzetét. Pedig éppen az :de- genforaglom az, amely semmiféle vonatkozásban nem bírja el a büro­kráciát, a bürokratikus megkötéseket, elsősor­ban pedig nem bírják el a kimondottan nem­zetközi jellegű fürdők, amilyenek a tátrai te­lepek is. Hogy ezt a túltengő bürokráciát példával is il­lusztráljuk: az ujtátrafüredi moziban nem engedik a né­met és a magyar nyelvű fümfeliratok vetíté­sét azzal az indokolással, hogy Nagyszülők községnek, melyhez Ujtátrafüred tartozik po­litikailag, nincs meg a húszszázalékos német kisebbsége. Ez az eljárás egy oly fürdőhelyem, ahol nagyon sok külföldi, főként: magyar és német vendég fordul meg, (legalább is furcsának mondható és állandóan megütközést kelt. A hasonló büro­kratikus anomáliáik a tátrai vendégek köréiben, idiegenfongalmi érdekeink szempontjából], ért­hetően nem a legkedvezőbb hangulatot keltik. Hűt Unok a topók? A Prager Tagbhttt írja: Az Gbserverben T. L Garvin élesen állást foglal Franciaország és Cseh­szlovákia orosz szövetsége ellen. Voltaképpen nagy temperamentummal Magyarország kívánságait kép­viseli s kijelenti, hogy egy Szerajevo teljesen I elegendő volt. Anglia abszolúte nem kívánja, hogy közép- és keleteurópai konfliktusokba bekeverjék. ,A világon semmi sem csábíthatja arra Angliát — mondja Garvin — hogy a francia—csehszlovák f csoport paktuma miatt Németország ellen mozió- tsitson. Határozottan kijelentjük a világon s:mini­dért! Országunk visszatér egy régi bölcseséghez: Ibogy erőit fejlessze, de semmi kockázatot ne vállal- Sjon. A mi egyszerű és egészséges politikánk ebben Ház időiben a maximális fölszerelés é6 a minimális | kötöttség politikája. Nem a mi dolgunk, hogy Nő­im etországot kelet felől blokád alatt tartsuk. Ha mi f az ottani beavatkozástól távoltart'uk magunkat, akkor Nyugatén répában tartós béke lesz, egyébként ; nem lesz." A cikk néhány igen agresszív megjegy­zést tartalmaz a csehszlovákiai politikáról — foly­tatja á Prager Tagblatt — se megjegyzések el­árulják az ismert angol újságíró egyoldalú forrá­sait. Mert valójában nem «z a helyzet, hogy Cseh­szlovákia Németországot támadással fenyegetné, itt valamennyi párt politikusai inkább abban egyeznek meg. hogy Csehszlovákia boldogan és megelégedetten marad határai közt, ha másoldal* ról nem támadják meg. Garv n elképzelése, hogy a szijformáju Csehszlovákia fölvonulási területei orosz repüiőbázisul szolgálnak Németország ellen, ez csak a fékevesztett berlini propaganda fantázia- képei közé számítandó. A valódi tényállás az, hogy Németországban kői osszák s propaganda folyik az állítólagos északcsehországi földalatti repülőié ek ellen, holott itt eddig egyetlen egy földalatti repü­lőteret. nem építettek. Németország, amely Cseh­országban nagy kém szolgálatot tart, szintén jói tudja ezt.. De a nagyszabású német propaganda mellett igazi katonai nyomást gyakorolnak ászaid határainkra számos földalatti légi kikötővel. Idő­vel nem maradhat el, hogy itt is létrejöhetnék vé­delmi építkezések. Minden normálisan 'gondolkodó számára világos, hogy Csehszlovákiából semmiféle támadás nem fog kiindulni Európa békéje ellen. Olyan embernek, amilyen Garvin, ezt illenék tudnia. A lakoma soká tartott A birtokkezelő egyre hordatta a kövéren illatozó tálakat a pompás sültekkel, szárnyasokkal és zsíros hússal. Alboin kerülte a mámort, A pohárnok sűrűn töltögette szinültig a vendégek serlegét. Éjfél felé Odomund részegen összeölelkezett Hel- mechissel. Alboin fölállt és fáklyásaival sátrába kisértette magát. Utjain mindig kerülte a pannon őslakók házait. Ridegek, penésze' sek és levegőtlenek voltak. A latinok lakható márványos kis házaiba, kéjlakaiba sem tért szívesen. Évtizedekkel ezelőtt ezek a takaros már- ványlakok áldozatul estek a gótok dulásának. Szenny, pusztulás és romhalmaz maradt az Itáliába vonuló gótok után. Amikor az apja megszállta Pannóniát, főemberei birtokba vették ezeket a pusztuló háza- kát Foltozgattak agyaggal, kővel és fával. A sátra több kényelmet nyújtott mint ezek a kőházak. Medvebőrös fekvőhelyét a forró nyári éjszakán odatették a sátor benyilója mellé. Szerette a közelben gyújtott tűznek kesernyés füstsza- gát Néhány testőre ott aludt a tűz körül. Retten őrködtek és csöndes beszédük hamar elaltatta. Reggel derűsen ébredt Csupa sugárzás volt, pezsgő jókedv áradt róla, Tisztán látta a jövő útját. — Ébresszétek fel a herceget! Ne hagyjátok, hogy a hasát süttesse a nappal! — harsogott széles jókedvében. Odomund sietve jött Klef herceggel. Csupa szolgálatkészség volt — Tegnap kicsit türelmetlennek láttalak, hercegem, — fogadta Alboin. Odomund tiltakozva emelte föl kezét. Nem tudta mire vélni ezt a furcsa reggeli üdvözlést. Kelepcét neszeit és óvatosan mondta: — Fejedelmem gyors üzenettel számolt... Ha arcomon a csalódás árnyékát látta felséged, csak az én türelmetlenségem jele volt. Alboin nyergeltetett. Ittak még egy kupával indulásuk előtt. Az utón vidáman eltréfáíkozott Odomunddal, a szövetség dolgát nem tette szóvá. Ebédre megálltak egy telepen. Kócos asszonynép gyorsan ételt hozott Estére elérték a királyi szállást. Odomund takargatta türelmetlenségét, de minden múló órával Iz- gatottabb lett. Hatalmasan ivott az esti lakomán, borba fojtotta dühét Alboin is sűrűn kancsózott. Amikor torkig laktak, behozatta táncosnőit Tizenkét barnabőrii, ringócsipejü latin leány volt. Fátylakat lengetve keringtek az asztalok előtt Könnyű bőráncu szoknya repdesett izmos lábuk körül. Zöldek és égővörösek voltak a fátylak és buja mozdula­tokkal szökdeltek velük. Alboin odaültette aztán a gepidák mellé a tánctól fölhevült leányo­kat A vendégek nevettek, nagyokat ittak és nyers tréfákkal mulattak* Alboin is magához ölelt egy szivarcu, rekedthanga leányt. Jó pézsma­szaga volt, a haja lazán omlott hajlékony szép nyakára; megpaskolta és odaküldte Odomundhoz. — Harapj bele, izes falat!... Ne mondd, hogy valamit Is megtaga­dok tőletek. Legkedvesebb vendégeim vagytok. Harsogva nevették a tréfát, Tetszett a gepidáknak, hogy szólnak a leányokhoz, azok nem értik, rázzák a fejüket, de hajlandósak a csókra. Amikor tetőpontra hágott a jókedv, fölállott Alboin és telt serlegét Odomund felé emelte. Hirtelen elcsitult a zaj. Odomund nyomban ki­józanodott, csókoló kedve elmúlt és úgy elengedte roppant térdeiről a kényt, hogy az nyekkenve esett a homokba, *— Fejedelmed egészségére koccintsunk! — szólt Alboin. összecsengett a két aranyserleg, oly hévvel, hogy kiloccsant ök­lükre a bor. Vörösbor volt és olybá tűnt, mintha vérezni kezdene a kezük. Még nem ittak. Alboin tekintete belemélyedt a gepida mozdulat­lan kicsi fekete szemébe. Forró lélegzettel folytatta, szinte Ízlelve min­den szavát: — Elfogadom a felkínált jobbot Ha kedved tartja, virradatkor megviheted üzenetemet! De, hercegem, Klef elkísér és tolmácsom lesz. Mert kérni küldöm királyodhoz hívemet, Klef herceget. A félszemü Kef csodálkozva méregette Alboint. Meglepett moraj­jal zúgtak a harcosok. Odomund is álmélkodva kapta hátra a fejét. — Kérni, felséged? — Úgy ám!... Legnagyobb kincseteket kérem, Kunimund lányát! — A haja tövéig kivereslett a gepida. A fáklyák rávetették kormos fényüket, csupa láng lett az egész ember. Elfúlva és kábultan állt, oly sürü vértódulás döngette agyát. — Rozamunda hercegnő kezét?... Nem ébredt felségedben na­gyon hirtelen ez a kívánság? — Minden vágy idejében megérik, — mondta Alboin keményen. — Elnézésért esedezem, felséged, — bókolt Odomund. — De mit feleljek parancsolómnak, ha megkérdi: szived sugallja a kérést vagy csak a szövetség záloga Rozamunda hercegnő keze? Rémület volt minden arcon. Az erős, marcona férfiak izgatottan összekapták a fejüket Dülledt szemmel meredtek a gepidára. Várták* hogy Alboin a kardját emeli és markolatig döfi a bitangon. Helmechis is elhült vérrel hallgatott. De Alboin nevetett, széles, fölszabadító nevetéssel. Erős, buja ajkai szétnyíltak és szájában fölcsillantak harapós fehér fogai. —- Feleld csak bátran, hogy a szivem küldött!... Aprócska volt Rozamunda hercegnő, amikor láttam... Azóta sokszor vettem hírét, milyen gyönyörűséges virágszál. Nekem nyílott, hogy én szak aj fsam le. Akarom, hogy részese legyen ágyamnak és koronám méltóságának! Helmechis ujjongva fölkiáltott. Pallosukhoz kaptak a langobardok és kitörő kedvükben az asztalt csapkodták. Csak akkor ivott Alboin. S vele mind fenékig ittál? a kelyheket. A szolgák sietve eltakarították a kihűlt tálakat a megfagyott zsíros húsok­kal, uj ételt hordtak föl és sebten megtöltötték borral az edényeket. Apró fáklyákat gyújtottak a táncosnők és elkezdtek kergetőzni a homokon. Lengették a fáklyákat, mint az előbb a fátylakat, összetanult, gyakorlott mozdulattal festettek tüzes köröket és csillagokat a fekete égre. Gyönyörűséges játék volt Villanó buja húsok és lengő, repdeső tüzek. Valahol a sötétben dobok peregtek. Mélyhangu, ütemes, vad ze­néjük kísérte a fékevesztett keregetődzést Bumm... Bumm ... bumm ... szóltak a dobok. Az erekben forrva zúgott a vér. Pattanásig feszült iz­mokkal tapadtak a férfiak a lócákon. Egy pillanatig még és belerohan­nak a tüzes kavargásba. Ekkor rémületen sikoly tépett a dobolásba. A táncoló leányok csoportja riadtan megbomlott Hirtelen szétfutottak és a középen ott maradt az egyik lány. A láng belemart szoknyájába és felugrott a ha­jára. Egy pillanat alatt égett a feje. Az asztaloknál mozdulatlan, megbabonázva nézték. Iszonyatos és gyönyörűséges volt ez a rohanó, élő fénycsóva. ÉgŐ fold REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR MÁSODIK KÖNYV 28 (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents