Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-25 / 270. (4119.) szám

1936 november 25, szerda. újra azok körében lehetek, akiienek anya- nyelvét hcsszu évekig beszéltem és akikel megtanultam becsűin. Őszinte hálával kö­szönöm barátságos üdvözletét és az isten­hozottat. Kérem, közölje kormányával, hogy nagyraéríékelem azt a gondoskodást és figyelmet, amelyet irányomban attdi a pillanattól kezdve tanúsítottak, amikor ju­goszláv földre léptem. A bán ezután a termeskocsiba belépő fő- méltóságu asszonynak gyönyörű virágcsok­rot nyújtott át, majd a kormányzó néhány percig barátságosan elbeszélgetett vele. fiz perc múlva a bán, a tanácsos és a zágrábi magyar konzul elhagyta a különvonatot s az tovább folytatta útját Pragersko irányá­ban. Miután a vonat elhagyta a jugoszláv határállomást, ebédet szolgáltak fel, ame­lyen a kormányzón és feleségén kívül részt­vett a miniszterelnök, a külügyminiszter, Colonna herceg és a kiséret valamennyi tagja. A vonal Bolognában Estebéd után a kormányzó és kísérete visszavonult és aludni tért. Minthogy a kü­lönvonat késő éjjel haladt át az olasz ha­táron, amikor a kormányzó és kísérete már nyugvóra tért, a határon nem is volt külön fogadás. Kedden reggel kilenc órakor futott be a küíönvonat a bolognai állomásra. A pálya­test mentén katonai diszszázad sorakozott fel s a berobogó vonatot fegyvertisztelgés­sel fogadta. A vonat előtt kisérő mozdony haladt, hogy ellenőrizze az udvari vonat előtt a pályatest épségét és biztonságát. A fiz olasz salfó ünnepli a kormányzót Róma, november 24. Az örökváros cso­dálatos napfényben úszik. A pálmafák és a narancsfák valóságos tavaszi pompában dí­szelegnek. A város kormányzója elrendelte, hogy a négy nap alatt, amíg Magyarország kormányzója az örökvárosban tartózkodik, világítsák ki az egész várost. Az egész vá­ros zászlódiszt öltött, a pályaudvart is pom­pásan földiszitették. A római ünnepségek négy főesemény köré csoportosulnak. Ezek: a királyi fogadtatás a pályaudvaron, bevo­nulás Rómába, a szerdai nagy katonai dísz­szemle, a csütörtöki hatalmas flottaszemle és a pénteki vatikáni fogadtatás. Az olasz sajtó kivétd nélkül vezércikk­ben üdvözli az olasz földre lépett magyar kormányzót. A legnagyobb melegséggel és tisztelettel köszöntik a magyar államfőt, aki — mint az olasz lapok egyöntetűen Írják — bátor és erélyes fellépésével 1919-ben meg­mentette Középeurópát a bolsevizmus elő­retörésétől. Róma város kormányzója fal­ragaszok utján közölte a lakossággal a ma­gyar kormányzó érkezését. A kormányzó kiáltványa többek között ezeket mondja: — Rómaiak! Akit ma olyan ünnepélyesen fogtok üdvözölni, megmentette népét a bol­sevizmus mindent döntő terjeszkedésétől, majd kellő energiával és tapintatta! vezette néne sorát. Róma az ő személyében képvi­selőjét köszönti a nemes magyar nemzetnek. Róma, amely mindig a legnagyobb meleg­séggel és méltó tisztelettel fogadta a népek vezetőit, a magyar vendégeket is hallhatat­lan dicsőségének fényével fogja fogadni. A Messagero vezércikkében Magyaror­szág lefegyverzéséről ir. Kiemeli, hogy Ma­gyarország lefegyverzettségének súlyossá­gát csak az tudja teljes mértékben felfogni, aki közvetlen tapasztalatból ismeri a ma­gyar katona hadi előnyeit és háborús érté­két. Olaszországban pedig — úgymond — ezt mindenki tudja, mert a világháborúban szemben állottak egymással és megtanulták egymást tisztelni és becsülni. Hivatalos nyilatkozat a magyar külpolitikáról Az olasz sajtó abból az alkalomból, hogy Ma­gyarország kormányzója és a magyar államfér­fiak ma Rómába látogatnak, közli a magyar kor­mány hivatalos közleményét a magyar külpoli­tika célkitűzéseiről. A hivatalos közlemény elsősorban megálla­pítja, hogy Horthy kormányzó római látogatása mindenekelőtt udvariassági cselekedet Mind­azok a fantasztikus találgatások — mondja a továbbiakban a hivatalos közlemény —, melyek a mostani és a legközelebbi találkozásokkal kap­csolatban forgalomba kerültek, minden alapot nélkülöznek. Csak egy dolog bizonyos, az, hogy Magyarországot semmiféle gyanúsítás nem terelheti el külpolitikájának következetesen kö­vetett egyenes útjáról. Ezt a politikát igy lehet Összefoglalni: Ellentétben az egyoldalú politikát követő hatalmak aspirációival, Magyarország óhajtja a kölcsönös érdekek egymáshoz való közeledésén alapuló alkotó békét. Ami a fegy­verkezési egyenjogúság kérdését illeti, ami olyan nagy szenzációt okozott, már a becsi értekezlet megállapiíotta, hogy ezen a téren Olaszország és Ausztria egyetért Magyarország követelései­vel. Hogy Magyarország mikor és hogyan sze­rez érvényt jogainak, az kizárólag tőle rugg. Nem kell félni attól, hogy a magyar kormány, amely elég példáját adta mérsékletének, bár­mely téren elhamarkodott lépést szándékozna tenni. De az is bizonyos, hogy Magyarország nem fog tárgyalásokat kezdeni egy olyan állam­mal sem, amely önkéntes elhatározásával nem ismeri el Magyarország természetes jogát. Te­kintettel arra, hogy az egyenjogúságnak lénye­ges alkotó része a fegyverkezési egyenjogúság is, ez olyan természetes tartozéka a szuverén államoknak, hogy annak elismeréséhez nincsen szükség semmiféle ellenszolgáltatásra és annak visszautasítását úgy lehet tekinteni, mint ellen­séges cselekményt. A magyar kormánynak ezt a hivatalos közle­ményét a római sajtó úgy fogja föl, hogy ez vá­lasz a kisantant külügyminisztereinek a bécsi hármas értekezlet után tett nyilatkozatára. A látogatás politika programja Róma, ioioveiűlber 24. Egy olyan ezeanélyáeég, akinek in/fonmóeiióit eddig még mindig igazolták az események, a római taiWJfcozó politikai jelen­■tőségét illetően a következőikéit jelentette ki: — Nem hiszem, hogy Rómában most uiabh megegyezések készülnek. Erre tulajdonkép­pen nincs is semmi szükség. Hiszen a két álla­mot közösen érdeklő kérdések már teljesen tisz­tázódtak az eddigi tárgyalások folyamán és szi­lárd keretet kaptak a római jegyzőkönyvekben s a római blokk összejövetelein hozott határoza­tokban. A mostani találkozónak a cé ja az, begy nagy európai tüntetéssel tárja a világ szeme e .í azt a baráti együttérzést és őszinte szere tetei, amely Olaszországot és Magyarországot egy­máshoz fűzi. Az bizonyos, hogy az ilyen tünte­tésnek is politikai értéke és politikai célja szo­kott lenni. Ha igy nézzük a doígc.t, úgy senl.i sem tagadhatja le a római ünnepségek politikai fontosságát. Horthy jugoszláviai fogadtatásának jelentősége Budapest, november 24. (Budapesti szerkesztő­ségünk teíietfonjed'enitése.) A magyar sajtó egy- hanguan igen jelentőségteljesnek tartja azt a tényt, hegy a magyar kormányzó az eredeti tervtől eltérően nem Ausztrián át utazott Olasz­országba, hanem a Jugoszlávián át vezető út­vonalat választotta. Ausztrián Rómából vissza­térőben utazik át a magyar kormányzó és kísé­rete. Az „Uj Nemzedék** ezt írja: Általános az a meggyőződés, hogy a reális magyar külpolitiká­nak újabb eredménye a Jugoszlávia részéről a magyar államfő iránt megnyilvánult szívélyes fogadtatás, amely a két ország közt való köze­ledés és baráti viszony kimélyitését jelenti. A közvélemény reméli, hogy ennek gazdasági té­ren is lesz folytatása. A kormányzónak a jugo­szláv határon való üdvözlése is erre mutat, mert az üdvözlés formája és a szívélyes hang túlmegy azon az udvariassági szolgáson, amely egy or­szágon átutazó államfőnek kijár. Rfidar: helyettes mimsite?e5itök A hivatalos lap keddi száma közli, hogy a kormányzó a miniszterelnök és a külügy­miniszter külföldi tartózkodásának idejére a miniszterelnöki tárca ideiglenes ellátásá­val Röder Vilmos honvédelmi minisztert, a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével Kozma Miklós belügyminisztert, a földmű­velésügyi minisztérium ideiglenes vezetésé­vel pedig Fabinyi Tihamér pénzügyminisz­tert bízta meg. A Lavsro Fasista Bdv9ré;e A Lavoro Fasista kedd délutáni száma a kö­vetkező magyarnyelvű üdvözlettel köszönti a magyar kormányzót: — Üdv Magyarország kormányzójának! A fasiszta Olaszország igaz szívből, lelkesen üd­vözli vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőmél- tóságát, a ,,nagy rokkant", dicsőséges, hűséges Magyarország kormányzóját, aki erős kézzel irányítja a baráti nemzet sorsát, amelynek a jövőben kétségtelenül igazságosabbnak és jobbnak kell lennie. Isten hozta az örök város­ban Olaszország igaz barátjátl A négus tiltakozik Genf, november 24. A négus táviratot intézett a népszövetséghez s a legerélyesebb kifogását jelenti be az ellen, hogy Magyarország és Auszt­ria elismerte Abesszíniának Olaszország által való annexióját és Viktor Emánuel olasz király­nak Ethiopia császárává történt kikiáltását. A négus távirata szerint Magyarország és Ausztria ezzel a lépésével megsértette a nemzetközi szer­ződéseket. - ­A vasúti szerencsétlenségek ügye a szenátus közlekedésügyi bizottságában Bechyné miniszter a vasúti építkezésekről Prága, november 24. A szenátus müszaki- közlekedésügyi bizottsága ma reggel ülést tar­tott, amelyen Bechyné vasutügyi miniszter a sorozatos vasúti katatszrófák kapcsán bejelen­tette, hogy az utóbbi idők első összeütközése óta, a neratovici eset óta szigorúan vizsgálják minden esetben a szerencsétlenségek okát an­nak megállapítása végett, hogy ezek az okok nem a csehszlo vák állam vasú ínkon kívül ke- resendŐk-e* A brinni varu;i szeren­csétlenség Majd Hanisch mérnök, vasutügyi minisztériu­mi osztályfőnök ezután részletes jelentést tett a balkáni gyorsvonatnak az 1376. számú taher- vonattal a letovici állomáson való összeütközé­séről. Ennek lényege az, hogy a 17 percnyi ké­séssel érkező tehervonat rendes, negyedik vá­gánynál járt be s a kirakodónál állott meg. A mozdony kétszáz méternyire állott a 3. és 4. vágány között levő határjeltől. A forgalmi tiszt ekkor a gyorsvonat számára szabaddá tette a bejáratot. A váltókezelő a bejárat átállítása előtt „bejárati vágányt szabaddá tenni" jelzést adott. Ekkor a tehervonat mozdonya még min­dig nagyon messze állott. A váltóőr erre át­csapta a váltót a gyorsvonat bejárata számára. Ez után a beállítás után a tehervonati moz­dony eddig meg nem állapított okból moz­gásnak indult és a határjelen túl haladt. A váltóőr a bejáraton nyomban jelzett a gyorsvonatnak, de már késő volt, mert a gyorsvonat mozdony e pillanatban a jelzés alatt volt, a mozdonyvezető az „áüf'-jelef már nem látta meg. Csak a váltóőr és a te­hervonati mozdony személyzetének kézzel adott „állj" jelzését vette észre, nyomban mű­ködésbe hozta a vészféket, de már késő volt: 3 óra 30 perckor megtörtént az összeütközés. Halálos áldozatok: Két utas és a hálókocsika­lauz a helyszínen és azt mondják (?), hogy a tehervonat mozdonyvezetője a szenvedett sé­rülés következtében a kórházban halt meg. Se­besülést szenvedett a gyorsvonat hét utasa s két mozdonyvezető. A karambol igazi oka ed­dig nem volt megállapítható. A ga'ántai halálos fraram' ol Majd az tugyaincaaik noVeaübeír 23 éri 10 óim­kor, a Vágfiotiye—Gaktivba von^fon t&ntAnit sze­r-e nctéttoneó-grüll adott jelentésit Iiaiaóifveh osztály­főnök. Itt a bánóim (Icezefőikocelit, vonttutó imott)- ros kocsi a sünit kódban összttl!között n Oialián- ta—Váigsietllye vonal Itt. knilornáitetém nyolV munkáikchwMxVI ás mozdonyból álló mnnikavio- maittaíl. Az összetttiközómél- életét veszítette Mé­száros Sándor és Péter Ferenc tmimfkíás és a vtág­sellyei (kórháziba való szállítás íköziban roegíhail't Merva János és Horvát Miklós munkás. Az ér- sefcujvári kórházba való szállítás köziben mag- halit Pap Ignác és Bús Sándor. Ezenkívül nyolc munkás könnyebb sérüléseket szenvedett. Ajz eddig lefolytatott vizsgádat a következeket ál­lapította meg: A motoiroskocsi Vágsellyéről a jobboldaili vágányon ment., mely vágány a for­galomból ki van zárva.. A motiorosíkocsi v&zsetöját értesitették, hogy .a vágányon muukavoniat van. A vágsellyei forgalmi tiszt tagadja, hogy a vágányra való kijárást megengedte volna, a kocsivezető azt állítja, hogy volt engedélye és hogy a munkavonatról tudomása volt. Me­net közben a váltókezelő nem tett kifogást a vágányra való kifutás ellen és nem is kérdezte a kocsivezetőt, hogy a forgalmi tiszt megen­gedte-e a kijárást. A munka vonat a 104. kdométénről visszatért a 112. kálométenm. A nnotofroskocai a 110.4 fe/üo- météig haladt. A jelenlevők tanúvallomása szerűit a siirü köd miatt csak 100—150 méterre lehetett ellátni. A munkavonat 20 kilométeres sebességgel ha­ladt, a motoroiskocsi pedig 10—20 kilométeres sebességgel. A munkavomatnál a kocsikat a mozdony tolta (nem vontatta) e az első (kocsin tartózkodott a vonatveztehő, aki a motoros ko­csi vezetőt már későn vette észre. Az összeütkö­zés 'következtében a motoroskocsi darabokra sza­kadt. A motorosJkocsin s a felborult három ko­csin a kocsrvezetőn kívül nyolc munkás tartóz- íkodott. A munkiavonaton sokkal több munkás volt, ezek közül a hulló tai’pfák hetet könyv- nyebben megsobeeitetteik. A motoros-vonat uta­sai közül hat személy meghalt, a kocsivczetö s az együk munkás uigy szabadult meg, hogy ide­jében (Beugrott. A vasutégazgatósági bizottság 14 órakor, a bírósági bizottság 15 órakor je&eot meg a katasztrófa színhelyén. A közlekedés nem szakadt meg, mert a forgalomból átmeneti­leg kizárt vágányon történt az összeütközés. Az összeütközés sík területen történt, a vágánynak a forgalomibóil való átmeneti kizárását az igaz­gatóság szabályszerűen engedélyezte. A munka­vonat sebességét a sebességmérő szalagon, a motomosvomatét a tanuk bemondása alapján ál­lapították meg. Bechyné expozéia Bechyné vasutügyi miniszter hosszabb expozét mondott az államvasutak beruházási tevékeny­ségéről. Ui vanrvonalak építésére 1933 végéig 967 milliót adtak ki, ebből 88 százalék a szlovenszkói uj vonalakra esik 1936 bán 136 milliót áldoztak uj vonalakra, ebhő! 116 milliót szlovenszkóiakra. 1937-ben 233 millió­ért akar a vasút uj vonalakat ép keni. A jövő évi ipemi beruházások programján 100 millió korona értékű munka, sze­repel. Részben megkezdett, részben megkezdendő pá- lyajavitás., erősítési, átépítési, vasútállomás karba- bozási munkákról van szó. Ezek közül leg­fontosabbak a pozsonyi vasútállomás 6 millió korona költség­gel való átépítése, továbbá a zsolnai ée csorbái vasútállomási épületek átépítése. A prágai uj teherpályaudvar jól vált be. Az or­szágutak és vasutak kereszteződésen — a kormány­program szer nt. — mindenütt aluljárókat, vagy felüljárókat fognak építeni. A munkaprogram egy­előre 38 ilyen kereszteződést vett fel. 1938 végéig valamennyi ut és vasutkereszteződé- sen megépítik az alul, vagy felüljárókat. Figyelemreméltó, hogy a kereszteződéseken elő­fordult balesetek 89 százaléka sorompós kereszte­ződéseken játszódik le.. A beruházási program szerint 629 kdométernyi egyvágányú vonalat akarnak átépíteni kettős vá- gá'nyuvá, 300 kilométer hosszú vonalat, megerősíte­nek nehezebb mozdonyok számára s rendbeli óznak 200 állomásépületet. 1922 óta máig 400 hidat erő­éit ettek meg s 500 mj hidat építettek. A jövő évi költségvetés a vasúti ingóságok be­szerzésére, javítására, átépítésére 287 milliót vett fel. A vasúti beruházási munkálatokon 1936 szep­temberében 26 ezernél több munkás dolgozóit. . . A taSufa-kérdés Különösen jelentős volt étidén a talpfa fogyasz­tás is: 98 millió értéküt vettek a vasutak. Az át­meneti talpfa h ányon acél talpfákkal kellett segí­teni: 300 ezer darabot vásároltak s ezek jól vádak be. Különösen az első osztályú vonalakon. A fa- talpfával szemben előnyük az,'hogy tartcsatbax. Motorosra* 1930-ban 133 sinautobuszunk volt.. Ma nég szer­annyi 4t> a személyszállítás teljes egyötöd'észét motoros vonatok végzik. Baj. hogy sok a típus, ami üzembentartásukat megnaheziti. Ezért a Egyelem ismét a gözmozdonyok felé for­dul a a.zókat igyekszenek gazdaságosabbá len li. Az idén rendelt 29 mozdony közül 3 darab a Vör s- kő — Margitifalva vonal különösen nehéz követél­ményeinek megfelelően készül. 1967-ben újabb 38 mozdonyt rendelnek mintegy 43 millió kor na érték ben. A Bozsics rendszerű légfék felszere'ése az ö.s: ,« teherszállító kocsira mintegy 2:2 millió koronába került. A miniszter részletesen foglalkozott a es hmo va fensik vasúti építkezési tehenei, különösen Déutedh-Brod városnak Brünnel való vasúti össv.i*. köttetésivel. A politikai miniszterek tanácsa e k ti déeben végül a számos terv közül a nemzetté Al­mi minisztérium által javasolt megoldást tette ni \- gáévá. Ez abban áll, hogy a meglevő egyvátélin ,i vonalat duplavágányuvá'épitik ki. — Hanisch iö.P tályfőnök a miniszter expozéjához' vízrajzok • és térképek bemutatása kapcsán szakelőadásban mertette az éppen említett vonal duplavágéry ■■ á való átépítésének előnyeit. A miniszter expozéját a bizottság Írásban öe.-x;ir- hivandó jövő ülésén vitatják meg. j pályaudvart szőnyegekkel' és zászlókkal fel­díszítették s nagyszámú, előkelő közönség | várakozott, jóllehet tudták, hogy a kor­I mányzó vonata csak rövid ideig fog állni az állomáson. Az állomás pályatestén várako- .zott báró Villiani Frigyes kvirináli és Bar- j cza György szentszék! magyar követ. Ami- |kor a vonat befutott, a baüla-zenekar indu- jlót játszott és a felsorakozott katonáit fesze- sen tisztelegtek. A két követ felszállt az egyik termeskocsiba, majd a vonat rövid veszteglés után folytatta útját Firenze felé, ahol a kormányzói párnak az ellő hivatalos fogadtatásban volt része. A firenzei ünnep A firenzei pályaudvart pompásan földiszi­tették. A pályatest egész hosszában diszru- hás katonaság állott sorfalat. Háromnegyed tizenegykor harsány kürtjei adta tudtul a vonat megérkezését. A pályaudvar váróter­mének ajtajában várakozott a magyar ál­lamfő fogadtatására és hivatalba üdvözlé­sére kiküldött olasz királyi küldötség. Ott volt gróf Senni külügyi szertartásfőnök, Marinetti dandártábornok, a király első számysegédje, Calabria herceg, udvari szer- íartásmester, Leonardi szárnysegéd, Cavac- ciola hercegnő, udvarhölgy és számos elő­kelőség. A királyi küldöttség tagjai fölszáll­tak az udvari vonatra s az olasz királyi pár és a kormány nevében üdvözölték a ma­gyar kormányzót, majd együtt utaztak a magyar vendégekkel Rómába. Szerdán délelőtt 9 óra 55 perckor hely­színi közvetítést ad a budapesti magyar rá­dió a hatalmas római katonai díszszemléről.

Next

/
Thumbnails
Contents