Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-21 / 267. (4116.) szám
4 ,,Háború“ Prága leteti Rendben folyt le a prágai légvédelmi gyakorlat A főpostát és a főútvonalakat „bombázták" a repülőgépek ■ Imitált tűzvész és valódi könnygáz a külvárosokban ■ Prága, november 20. A hetekkel ezelőtt beje- lentett és előkészített nagy légvédelmi gyakorlat ma, pénteken folyt le Prágában. A gyakorlatokat két időszakaszban végezték el, még pedig délután félháromtól félötig, majd este féltizen- kettő és negyedegy óra között Minden programszerűen... A délutáni gyakorlatok teljes rendben folytak le. Néhány perccel félhárom után megszólaltak a városban elhelyezett szirénák, az uccai riadócsengők, a templomok harangjai és a gyárak sípjai. A közönség fegyelmezetten viselkedett és minden az előírások szerint történt. A város lakossága különben is berendezkedett a rendkívüli gyakorlatokra, az irodák, üzletek munkarendje aszerint alakult, hogy az alkalmazottak idejében visszatérhettek munkahelyeikre vagy otthonukba. A délutáni gyakorlatok megkezdésekor igy aránylag csak gyér közönség tartózkodott az uccákon és kevés kocsi volt forgalomban. A gyakorlatok kezdetét jelentő szirénahangra a járókelők nyomban a kapuk alá siettek, ahol pedig házak nem voltak, ott fák alatt, esetleg kerítések falai mögött vonultak meg. Az autók az úttest szélén álltak meg, utasaik a kocsiban maradtak és úgy várták végig a húsz percig tartó első gyakorlat lefolyását. A villamoskocsik szintén megállották a riadó első hangjaira és az utasok a kocsiban várták meg a gyakorlat végét. Az első huszperces gyakorlat a belvárosban a sziréna hangjaival ért véget A forgalom ekkor az uccákon ismét megindult, a villamoskocsik és autók folytatták útjukat, a járókelők a külön felügyelők fölszólitására előjöttek a kapukból. A közönség mindenütt hiven teljesitette a kar- szalaggal ellátott polgári ellenőrök utasításait és alig néhány esetben került arra sor, hogy a polgári felügyelőknek rendbírságot kellett kivetni ök. Gyújtogattak és könnygázt terjesztettek a bombák A külső kerületekben, a IV., VII., XVIII. és XIX. kerületekben különleges gyakorlatok folytak le. A bombavetők markirozott támadását itt a katonai osztagok váratlanul kigyulladó tüzekkel is valószínűvé tették. Előre meg nem jelölt helyeken váratlan időben gyultak ki a katonaság által elhelyezett gyúlékony favázak és a polgári elhárító osztagok, amelyek előzőleg nem tudtak a tüzek keletkezéséről, kifogástalanul működtek és a tüzet hamarosan sikerült mindenütt eloltaniok. A jelzett külvárosokban könnygázbombákat is ledobáltak a repülőgépek és az elhárító polgári őrség ezalatt gázálarcban teljesített szolgálatot. A iőpasta „bombázásau A foombavető gépek első „támadása'* a belvárosnak, főleg a főpostának szólt. Hánrnas csoportokban repültek a város felett a hatalmas hárommotoros bombavetők és minduntalan villámlásszerü loibbanás és nyomában járó dörrenés jelezte a bombák leverését. A második bombavető gyakorlat mintegy félórás szünet után következett be. Ekkor Bubeneö külváros felől tartottak a vá1936 november 21, szambái. 4IIWI1 TIIMH—B—— ras felé a bombavetők és a város főútvonalait „bombázták. A nyomukban elhárító gépek haladtak nagy gyorsaságiban, majd működésibe léptek azok a repülőgépek is, amelyek ködfelhövel vonták be a „megtámadott* városrészeket Fehér tejszerü köd terült szét a házcsoportok felett és a bomibavetok elől elrejtették a közr- üzemeket Nagyszabású éjszakai gyakorlat Az éjszakai gyakorlatot nem előzték meg riadó szirénák. Az utasítás szerint már este 11 órakor kialudt minden fény a városban, nemcsak az uccai lámpák és lakások, valamint helyiségek világítása, hanem a házszámjelző táblák és bankok ellenőrző világítása is. A fényreklámok már este ti* órakor elsötétedtek. Tilos volt az uccán gyufát vagy öngy újtót meggyujt&ni, ugyancsak nem volt szabad zseblámpával sem világítani. Az éjszakai gyakorlatok idején az autók és villamoskocsik belül elsötétítve, kívül kék üveggel vagy szövettel fedett világítással közlekedhettek. Az autók az éjszakai gyakorlat ideje alatt legfeljebb 20 kilométeres sebességgel haladhattak. * És mit mond a pof gór? A légeliháritó gyakorlat valóban különös élmény. Az embert nem riasztja meg a szirénák vészes bugása, talán azért, mert már hozzászokott: hetek óta búgtak ezek a szirénák előre nem jelzett időben az idegzet megszok- tatására. A város felett rajokban szálló repülőgépek is megszokott jelenség, uj tünet mimdW össze a bombák ledobásának villanó és pukkanó markirozása és a küdfelhő mesterséges terjesztése volt. Bizonyára akadtak olyanok is, akik hozzájuthattak egy kis hatóságilag engedélyezett könnygázhoz és szigorúan betartották az utasítást, amely szerint hasonló esetben a szemet dörzsölni tilos. A gyakorlat kevés miüsor3záimával mégis izgató és érdekes, — és van valami megnyugtató hatása is. hBMBMBfflggS Német községnevet követei a németajkú Szklenó község polgársága Érdekes beadvány a turécszentmártoni járási hivatalhoz Zsolna, november 20. (Saját tudósítónktól.) A turócmegyei Szklenó község, amelynek lakossága tulnyomórészben németajkú, érdekes kérvénnyel járult a turócszent!- mártoni járási hivatalhoz. A lakosság azt kéri a felettes hatóságtól, hogy a község nevét Glassohlra változtassák meg, tekintettel arra, hogy a község lakosságának legnagyobb része német nemzetiségű és igy a nyelvtörvény értelmében joguk van a német helységnévhez. Szklenó község polgárai közül többen —mint nemrégiben jelentettük —- hosszas torzsalkodás után megtámadták és alaposan helybenhagyták Kapuszta János vezető főjegyzőt és emiatt néhány lakos ellen büntető eljárás indult meg. A község német lakói azt is követelik, hogy Kapuszta Jánost helyezzék át és német nemzetiségű jegyzőt nevezzenek ki helyébe. Nemcsak a községben, de az egész szlo- venszkói németség körében is nagy érdeklődéssel néznek a járási hivatal döntése elé. ' - ................... — Ti tanúi voltatok az életüknek. Gonosz asszony ezt Nagyremegve előállott egy vénember. Hajába sok havat hullatott az idő és a hangja is törött volt, ütődött a vénségtől* — Hat esztendővel ezelőtt esküdtek, Hadúr!... A házuk tiszta és csendes... Azóta nagyon csendes, hogy meghaltak a kicsinyek és csak egy csepp kislány maradt... Dehogy taszítanék kővet az arcába! — Boszorkány-é vagy nem? Erre felelj! A vénember elrémülve hátrált és hallgatott — Beszélj! Nem ítélem el addig, mig nem látom bűne okát — Kegyelmezz meg neki! — suttogta bátortalanul a havashaju. — Haljon meg a boszorkány! — üvöltötték fölbátorodva a vádló rokonok* — Ti megesküsztök, ugy-e? — Esküszünk! Alboin figyelt, töprengett. Milyen kapzsian villog a vádlók szemel Egyszerre világos lett előtte ez az egész kusza boszorkánypör. — Hé, vénember, te megmondhatod, miféle vagyonnak kéne gondját viselni? — Szép vagyonnak, felség!.. ♦ Tato jó gazda volt Takaros a ház, szép a szőlleje, egy kis szántó és pást is van, ott az enyém mellett — Hát istálló, vénember? — Két tehénkével, kegyelmes uram. Karám is a szőlők mögött. — No lám, takaros gazdaság. Ki viseli gondját, ha bűnben találom az asszonyt? — Akár a sajátomat, úgy fogom gondozni, — állott elő az égettkcpü. — Megbirkóznál annyi dologgal? Csak két kezed van, ember! Úgy tudom, magad is módos vagy. — Tréfálsz, nagyur!... Disznócsorda széttaposta a télen a szőlőmet. Négy esztendőbe telik, mig újra szüretelhetek. ♦. Nagy az én nyomorúságom, felséges ur. — Értelek, ember!... Fivéred öröké kapóra jón, ugy-é? Enyhít a nyomorúságodon. Elgyávult, piros arccal hátrált a vádló. A szeméből hirtelen kflán- golt a rémület. Az asszony fölemelkedett a térdéről. Mintha látomása volna, úgy meredt rá, elgyötört arcát elöntötte a vér és a keze reszketve kinyúlt — Te. ♦ ♦ te voltál!... Mindig te hivtad halászni. ♦ . Belökted a Dunába! Az égettképü fölorditott és fogát vicsorgattat — Hazudsz, boszorkány!... Tépjétek ki a nyelvéti Ekkor már vadul szétcsapta karját az asszony és rávetette magát az emberre. Egyenesen az arcának esett foggal és körömmel. Eressz! — hörögte az ember. A poroszlók odaugrottak és lefejtették róla az asszonyt. — Boszorkány! — lihegett kék ajakkal és szemlesütve hátrált. — Megállj! Fogjátok le! — intett Alboin. — Botozzátok meg és süssetek tüzes bélyeget a homlokára! A fejét pedig nyírjátok kopaszra, hogy aljasabb legyen a raboknál! — Kegyelmezz, felséges ur! — üvöltött az ember. Vasmarokkal tartották a poroszlók, de igy is térdre tudott bukni és jajgatott, mig elvonszolták. 1 II EGO FÖLD WBmmm&a REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR MÁSODIK KÖNYV j 26 (FOLYTATJUK) A többi vádlót megbotoztatta Alboin, aztán az asszonyhoz lépett. — Eridj haza és szüld meg békén a gyermekedet Árváid gyámja én leszek! Csend lett, a bírák hallgatva nézték Alboint, aki felhevülten állott előttük, szemének fényes csillogásával, Klaffó, a bírák legvénebbje, nagy deres bajuszát, amely szinte a melléig lengett, markos nagy tenyerével félreigaziíotta és meghatottan szólt: — Megszégyenítettél bennünket, öreg bírákat, felség! Fény égett az öreg biró szemében, éberen és melegen megreszkető fény. — De olyan szégyen ez, amire halálomig büszke leszek! Alboin nem szólt, ott állott a birák előtt, sudáran és magasra emelt fővel. Hagyta, hogy a fölmentett asszony túlcsorduló hálával a kezét csókolgassa, — Üdv néked, király! — kiáltotta a nép. Alboin érezte, hogy dagad az ereje, tulömlik testén, — ilyen cseppnyi pörre pazarolja ezt az erőt, amivel egy világot lángba tudna borítani! — Hatalmas vagy, Alboin! Hatalmasabb apádnál! — hízelegték a bírák. Tulnézett rajtuk. Elefeledkczett róluk és mosolygott. Arcába kóco- lődott haját hátraüstökölte és mosolygott. Győztesen már és ittasan. A mellében megdobbant az öröm. Istennek, világnak kell nekirohannia roppant erejével! 4. Nyár derekán egyik birtokán a termés betakarítását ellenő.izte, amikor lovashirnök jött Sopianaeből. Klef herceg embere volt Turi- send halálhírét hozta. Alboin hitetlenül fogadta a küldöncöt — Tavaly is beszélték, akkor se volt igaz, — szólt Helmechiskez. —- Baján is szerette volna elevenen eltemetni... Túlél bennünket is Turísend! — Meghót bizony a gépid király. így izeni az én nagyságos uram.., Elvitték a gonosz fekélyei, — szólt közbe a lovaslegény. — Higyjem-é, a fekélyei? — döbbent meg Alboin. t— Két tudós ember gyütt Konstantinápolybul. Azok kenték, osztón olajban firdették. De a halál ellen nincsen kenőir. Minden izma kifeszült Alboinnak* — Mást nem izent a herceged? — Engem csak előre szalajsztott, hogy megjelentsem a követ urat, aki gyün GepidióbuL Alboin tűnődve állott és fényben égő szemét rávetette Helmechisre: — Úgy ám, követet küld már Kunimund. — Hamar küldi. összenéztek. Egy szóból, egy szemvillanásból értették egymást. Valami nagy oka lesz, ha ilyen hamar, apja hűlő teteme fölött nyujíj3 baráti jobbját — így megjuhádzott? — tűnődött Alboin, — Elfelejtette volna Kunimund, hogy öccét 6 ölte meg? A lakomán, amikor a fegyvereket kapt3, majd legyilkolták őket egy szálig, ha Turísend nem fékezi haragjukat. Különös nagy oka lesz, ha bossxuszomját eltemeti!..«
