Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-20 / 266. (4115.) szám
4 T>RA:GAlA\\G^AR.HIRriAP 1936 november 20, péntek* Egy angol lap feltiinéstkeltő leleplezése a marseillei királygyilkosság ismeretlen részleteiről Társadalmi Élet Jelentkezett a szőke nő, aki a királyéyilkossal töltötte a merénylet előtti éjszakát i . Állítólagos volt német kémnő vitte a fegyvereket a merénylők részére ■ ■ Leleplezi megbízóit, mert csak ötezer frank jutalmat kapott ■ ■ A „Sureté National“ álláspontja Prága, november 19. Az egyik legtekintélyesebb angol folyóirat, a „News Review“ novemberi számában szenzációs leleplezést közöl a marseillei királygyilkossággal kapcsolatban. A cikk érdeklődésre tarthat számot először azért, mert olyan tekintélyes angol folyóiratban jelent meg, amely a szenzációhajhászás kedvéért nem szokott cikkeket közölni, másodszor pedig azért, mert köztudomás szerint a megdöbbentő gyilkosságnak számos részletét még ma is homály borítja. A közlemény, amelyet az angol lap közöl, annak a föltűnően csinos szőke nőnek a vallomását tartalmazza, aki a hatóságok megállapítása szerint a merénylet előtti éjszakát együtt töltötte a gyilkossal, Ha a vallomás, amit a nő egy londoni jogász előtt tett, megfelel a valóságnak, könnyen alkalmas lehet arra, hogy a gyilkosság hátterének ismeretlen részleteit megvilágítsa. Vagy legalább néhány ismeretlen összefüggés kibogozásához segítse a hatóságokat. A titokzatos barna koffer megérkezik Franciaországba Amint ismeretes, 1934 őszén gyilkos merényletnek esett áldozatul Marseilleben Sándor jugoszláv király és Barthou francia külügyminiszter. A merénylet akkor hónapokon keresztül lázban tartotta a világot és voltak pillanatok, amikor Laval állítása szerint a marseillei gyilkosság miatt „könyökünkkel súroltuk a háborút". A politikai hullámok azután lecsillapodtak, a bünügy szálait azonban tovább bogozták, ha titokban is,' de mindenesetre érdekük volt a francia hatóságoknak, hogy a merénylet hátterére teljes fényt derítsenek. A „Sureté National" legjobb emberei vettek részt a nyomozásban, amely azonban mind a mai napig nem vezetett teljes eredményre. Éppen ezért a titokzatos aszszony londoni nyilatkozatának nagy jelentőséget kell tulajdonítani. A lap közlése szerint a vallomás egy volt német kémnőtől származik, aki saját állítása szerint annakidején akaratán és tudtán kívül a marseillei merénylők segítőtársa lett. Persze azt, hogy mennyire felelnek meg állításai a valóságnak, maga a lap sem tudja megállapítani, mindenesetre a vallomás alapján erélyes nyomozás indult meg Franciaországban és megállapítják a nő szavahihetőségét. A nő — vallomása szerint — mint a német titkos ügynökség alkalmazottja 1934-ben Olaszországban időzött. Szeptember 24-én megjelent milánói lakásán egy titkos ügynök, aki szolgálati számával igazolta magát és átadott neki egy barna koffert azzal az utasítással, hogy a koffert vigye azonnal Franciaországba, Az utasítás szerint már a következő vonattal, amely Mentoneon keresztül megy Franciaországba, kellett elindulnia, hogy másnap Franciaországban vegyen át további utasításokat. A megbízás az volt, hogy Nizzába utazik, ott a Hotel Moderneben száll meg és bevárja a további utasításokat. Egészen Mentoneig egyedül utazott fülkéjében, Mentoneben azonban beszállt a vonatba egy ismeretlen. Fogalma sem volt arról, hogy az idegen esetleg a titkos szervezethez tartozik. Mindenképen úgy viselkedett, mint akit igazán csak a véletlen terelt be a fülkébe. Miután elfoglalta helyét és poggyászát is körülményesen elhelyezte, újságjaiba temetkezett, Nizzában észre sem vette, hogy az utas a vonatban maradt-e, vagy pedig szintén kiszállt. Ő egyenesen a Hotel Modernebe hajtatott, szobát bérelt és várt. öt napig senki sem jelentkezett — öt nap múlva megjelent nála a mentonei utitárs és megbeszélésre hívta a Rude de la Poste- on fekvő Hotel Williamsba. A titokzatos „Gastonu szerepe Erre a „megbeszélésre" el kellett vinnie a magával hozott barna koffert is. Az természetesen neki föl sem tűnt, hogy a koffert nem tudta kinyitni, neki nem volt kulcsa hozzá. Ezt szolgálatközben megszokta és nem is csodálkozott. A Hotel Williamsban értesült először a koffer tartalmáról. Az idegen ugyanis, aki Gas- tonnak nevezte magát, amikor fölértek a szobájába, kulcsot vett elő és fölpattantotta a koffer zárját. A kofferből négy súlyos automatikus Mauserpisztoly, három másfajta revolver, nagymeny- nyiségü töltény és két bomba került elő, A koffert ismét lezárták és Gaston azt az utasítást adta a kémnőnek, hogy azonnal utazzon el Nizzából Marseillen keresztül Ais-en-Provence- ba, ahol Vondracsek Mária néven szálljon meg. Itt kapta a nő azt a megbízást is, hogy magyar állampolgárnak adja ki magát. A megbízás szerint a Hotel Negre Costeban kellett megszállnia és várni a további utasításokra. A szállóban már várták. Néhány egészen ismeretlen emberrel vacsorázott együtt, valameny- nyien izgatottak voltak, sokat ittak és sokat beszéltek, rossz németséggel és még rosszabb fran- ciasággal. A királygyilkos utolsó éjszakája Különösen sokat ivott és sokat beszélt egy tagbaszakadt, nem túlságosan bizalomgerjesztő képű fiatalember, aki hevesen udvarolni kezdett a szép szőke leánynak. Arról beszélt neki, hogy a horvátokat mennyire elnyomják a szerbek és hogy ezért bosszút fognak egyszer állni. A férfi tört németséggel beszélt és mennél többet ivott, # A kassai szent orsolyarendü tanitóintézetek szülőszövetsége november 21-én, szombaton délután J46 órakor műsoros és bülfével egybekötött teadélntánt rendez a szegénysorán növendékek felsegélyezése érdekében az intézet nagy termében, Belépődíj 3 korona. A teadélutánra a szülőket és érdeklődőket szeretettel hivja és várja a rendezőség. annál rosszabbul és annál zavarosabban. A beszélgetés a szálló úgynevezett teázójában zajlott és a nő vallomása szerint ő csak annyit látott, hogy egy zavart és megrendült lelkű emberrel áll szemben. Később elhagyták a társaságot és fölmentek a férfi szállodai szobájába, A férfi éjszaka bevallotta neki, hogy azok a revolverek, amelyeket ő hozott a barna kofferben, Sándor jugoszláv király részére voltak előkészítve. Mint kiderült, a férfi, akivel az éjszakát töltötte, az állítólagos Kelemen vagy Vytchenko vagy Csernoseszky volt, a királygyilkos, akit a tett színhelyén agyonvertek. A leány vallomása szerint jelent volt a merényletnél, nem tudta, hogy a merénylet elkövetésére éppen az a férfi van kiszemelve, akivel ő volt együtt. Másnap a király megérkezését együtt nézték a Cannebiéren. A merényletet egészen közvetlen közelről látta, de annyira megijedt, hogy ájultan esett össze. Miért hangzott el csak most a vallomás? Amikor visszatért Nizzába, a szállodában talált egy borítékot ötezer frankkal. Ezt kapta a fegyverek szállításáért. Saját bevallása szerint a túlságosan szerény jutalom annyira fölhábori- totta, hogy elhatározta, hogyha befejeződik a gyilkossági por és többé nem fenyegeti az a veszély, hogy bünrészes- ség miatt felelősségre vonják, vallomást tesz az egész ügyről. Most, hogy a pör végleg befejeződött, tervét valóra is váltotta és nyilvánosságra hozott mindent, amit az ügyről tudott. A lap megállapítása szerint a nő vallomását megtette a Sureté National közegei előtt is, de a francia lapok érthető okokból az üggyel nem foglalkoztak. A leleplezéseknek természete is olyan, hogy egy komoly és mindenképen szavahihető angol folyóirat inkább foglalkozhat velük, mint a napisajtó, különösen a francia, melynek állást is kell foglalnia. így kerülte el az esemény a francia lapokat, helyesebben igy került be a szenzáció a világsajtóba egy angol folyóiraton keresztül. Persze, még mindig nyitott kérdés: a szavahihetőség. A soron következő pörben gyors ítélet esett. Egy crumeruni fegyverkovács elhagyta családját. Halálbüntetést hirdettek ki a birák. A kivégzés másnapra maradt* A fegyverkovács némán fogadta a halálos Ítéletet Nem volt joga kegyelmet kérni. Főbenjáró bűn volt ez, akár a királysértés. — Te kegyelmet kérhetsz helyette, — szólt Klef herceg, az első biró, az elitéit asszonyához. Az asszony merev arccal hallgatott — Ha bűnös is, de gyermekeid apja! Visszatérhet hozzád, ha kegyelmet kérsz, — sürgette Klef. — ítéltetek és én ott leszek hajnalban, amikor fejét veszik. így akarom, s nem a kegyelmet! Elvezették a megbilincselt fegyverkovácsot s az asszony sápadtan, de gőggel mosolyogva követte. Boszorkánysággal vádolt fiatal nőt hurcoltak aztán a birák elé. Egy szőlőmüves felesége volt. Dultan omlott a trón zsámolyához, — Mi a vád, birák? — kérdezte Alboin. A közvádló előállott és rámutatott a félelmében tJermedten kuporgó asszonyra: — A boszorkányság bűnével vádolom! Megétette az urát! Úgy eltüntette, hogy nyoma sem maradt. Egy égettképü, vékony ember odarohant s öklét emelve rikácsolta: — Elevenen felfalta a boszorkány! Alboin intésére őrök ragadták meg az embert és visszakisérték a tanuk helyére, — Hol az urad? Alboin megrugdalta a zsámolynál kuporgó asszonyt. — Védd magad! Az asszony körülbámult fogvacogtató félelmében. Körülötte csupa férfi, talpig fegyverben. Ki értené itt a kínait, ki fogja meghallgatni! Odakúszott Alboin lába elé és elfúlva zokogta: — Kegyelmezz életemnek, nagyúri — Miért kérsz kegyelmet? Bűnösségedet érzed? A boszorkánysággal vádolt asszony ránézett könnyhályogos szomorú szemeivel a szép hatalmas férfira, akinek kezében volt a sorsa, a könnyei hirtelen elapadtak és csak egy védtelen lemondó mozdulata volt. — Hogyan védjem magam? Ki hinne nekem? Ha szegény emberem elő nem kerül, halálra kínoztok. Elitélsz te is, nagyúri — Sokat fecsegsz, asszony! Hol az urad? Erre felelj! — Hálóval ment. ♦. Szeretett dolga végeztével kicsit halászni»♦ * Nagyon sebes most tavasszal a Duna vize,,, Szegény emberem nem tudott úszni. Az asszony lihegett és elharapta szavait. Aggodalmas szemeit rászegezte Alboinra, A bogarak mélyén kis reménysugár villant fel. — A Dunába veszett? — Oda, felséges ur! — Van tanúd? Ki látta, mikor elment?... Lám, most hallgatsz! Tanú kell! Nem vész el ember olyan nyomtalanul, Talán valaki megtalálta a hálót!.,, Beszélj, asszony! — Alkonyaikor ment.,, hogyan tudnám, ki látta?., ♦ Tömlöcbe vetettek, idehurcoltok, hogyan kereshettem volna tanút!,., ök az erősek. Nekik fogsz igazat adni, szólt a térdein az asszony és a vádlókra mutatott. Alboin zavartan tépegette szakállát. Gyötrelmes volt hallgatni ezt a síró asszonyt. A birák némák. Nem is beszélhetnek, amig nem kéri tanácsukat. Milyen sötétek és komorak. Látja rajtuk, hogy elitélik ezt a boszorkánysággal vádolt nőt. Olyan bűnben, ami foghatatlan. Iszonyatos és talányos bűnben. Ki tudna eligazodni ebben a kusza pörben? Mintha födetlen fővel forró napsütésben állna, úgy elgyötörte ez a vallatás, — Lépjetek közelebb! — intett a vádlóknak. Az eltűnt férfi rokonai odajöttek a trón elé. — Igazoljátok a vádat, emberek! — Esküszünk! — kiáltották egy torokkal a vádlók és fenyegetően rázták öklüket az asszony felé. — Vesd a Dunába! Égesd meg! Boszorkány! — Mit mond a törvény, birák? — kérdezte Alboin. — Állja ki a tüzes vas, vagy a forró viz próbáját! — szólott az egyik biró. — Boszorkányperben a vizpróba a szokásos. Tétess vasgolyót egy forró üst fenekére és ha csupasz kezével ki tudja venni, úgy ártatlan és bocsásd szabadon. Alboin ránézett a jajgatva összecsukló asszonyra. Különös volt, — a szeme e pillanatban, ahogy rásiklott, Chlotsuindára emlékeztette. — Gyermeked volt vele? — Három fiam és egy kislányom... De meghaltak az én szép fiacskáim, csak a kislányom él... A méhemben uj életet hordok. Kegyelmezz az uj életnek, Hadúr! Az égettképü rettentő fogvicsorgással kiáltotta: — Ne higyj néki! ♦ ♦. Felfalta a testvérünket, attól olyan puffadt. Boszorkány ez, téged is megbabonáz, felséges ur! — Boszorkány! — bőgték utána a többiek. A fülsértő lármában elhalt Klef csöndre intő szava. Alboin fölállt és erre elcsitultak. — Mit mond a törvény, birák? —-■ Vizpróba kell! Ha kiállja, akkor ártatlan. Az égettképü nem tágított a trón mellől. Csupa Iobogással és elfajzott vad haraggal szólt: — Miért késlekedsz? Nem hallodd a törvényt, felséges ur? Alboin szeme fenyegetve rávillant, — Ki vagy te, arcátlan? — A fivére Tatonak, akit a gonosz elevenen felfalt — Elevenen? — Tépesd a húsát tüzes vassal, majd ki vall ja. Alboin sajnálat és részvét nélkül nézte a boszorkánysággal vádolt asszonyt, aki a lábánál kuporgott és alig plhegett észbontó félelmében. A véd fölött nem töprengett tovább. Maga is hitt szemverésben, varázslatban, miért ne lehetne boszorkány ez a némber? Akadhatott olyan megátalkodott, aki büvöléssel és boszorkánysággal elemészti nyomtalanul emberét. De miért tette volna? Gyülölhette-e olyan halálosan az embert, akinek négy gyereket szült és akitől uj életet hordott a szive alatt? — Oldjátok meg a köteleit! — döntött kételyében, — Látni akarom a szomszédjait. Mikor eljöttek a szőlőmüves szomszédai, folytatta a £Öft» EOÓnölJD REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR MÁSODIK KÖNYV 25 (FOLYTATJUK)
