Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-20 / 266. (4115.) szám

Franco elismerése után

(®p) Prága, november 19.

A közvéleményt leginkább az érdekli, hogy milyen gyakorlati következményekkel járhat Spanyolországban a burgosi kormány német-olasz elismerése. Az angol lapok, amelyek a legtöbbször hajszálpontossággal ítélnek, már megállapították: Berlin és Róma ezek után semmiesetre sem engedheti, hogy Franco elveszítse a játszmát és minden alkalmazható erővel elő fogja mozdítani a spanyol nemzetiek győzelmét. A kérdés csak az, vájjon a másik oldalon Szovjetoroszország nem tesz-e ugyanilyen elszánt lépéseket Madrid megsegítésére? Ha igen, a bonyodalmak elkerülhetetlenek, ha tnem, a szovjet és a világbolsevizmus presztízsét évekig kiköszörülhetetlen csorba éri. Vegyük sorjába a lehetőségeket. Praktikusan mivel segítheti meg a két elismerő hatalom a burgosi kormányt? Többel és mással aligha, mint eddig, csak elszántabban és hathatósabban, mert az elismerés után a két hatalom most már a szó szoros értelmében kénytelen lesz Francot segíteni, ha nem akarja, hogy az elismerés a spanyol felkelők megveretése esetén világraszóló kudarcba fúljon. Nem tudjuk, mivel segítették a németek és az olaszok eddig Burgost, hivatalosan semmivel, legfeljebb szemet huny- tek, ha német és olasz ,.magángyárak" fegyvert és lőszert adtak el — Portugáliának, régi, kiselejtezett tankokat, öreg Jun- kerséket abból az időből, amikor a németek még kénytelenek voltak olyan hadirepülőgépeket építeni, amelyek egyformán használhatók kereskedelmi- és hadicélokra. Portugália jó helyre továbbította az árut, a londoni semlegességi bizottság pedig tehetetlen volt e megtámadhatatlan szállítások láttára s nem is kívánt tehetséges lenni.

Oroszország helyzete sokkal kedvezőtlenebb, már csak azért is, mert a szovjetben nincs magánfegyvergyár, minden szállítás tehát állami szállítás. Amióta Franciaországban államosították a fegyverkezési ipart, a franciák sem háríthatják a felelősséget magáncégekre, ami bizonyára bosz- szantja a népfront kormányát, mert a magángyárak rendszerével kényelmesebben és saját parlamentjétől nem félve állhatott volna Léon Blum Madrid rendelkezésére. Oroszország rendelkezésére nem áll semmiféle Portugália, a szovjet kénytelen közvetlenül Barcelonába küldeni fegyvertől roskadozó hajóit, amit persze Londonban nyomban megtudtak. Nagy-Britannia pedig túlontúl hódol ama bizonyos spártai erénynek, amely szerint mindent szabad, mindent lehet lopni, csalni is, de jaj annak, akit in flagranti megcsípnek! Oroszországot pedig megcsípték s ebből keletkezett a baj. Berlint és Rómát nyugtalanította Francoék megállása Madrid előtt, nyugtalanította a többszáz tank és repülőgép, amit Moszkva küldött, az orosz instruktorok, a nemzetközi zászlóalj, amelybe Moszkva bevezényelte Európa-szerte elszórt kombattáns híveit, nyugtalanította Rosenberg tanácsadó szerepe és ellenlépéseket határozott el. Az elismeréssel mintegy lekötötte magát Franco mellett, felégette a visszavonulás hídjait, önmagát belekényszeritette a támogatásba, állami üggyé változtatta a támogatás eddigi magánügyét.

A két nagyhatalom kénytelen lesz öreg Jun- kersek és kiselejtezett tankok helyett uj Jun- kerseket és uj tankokat szállítani. Hitelt is nyújt majd a legálisnak elismert burgosi kormánynak, amely eddig a magáncégeknél kénytelen volt készpénzzel fizetni mindent, aprópénOtaszország és Németország elismerte Franco kormányát

Franciaország elővigyázatossági intézkedéseket tesz a Földközi-tengeren

Az elismerés visszhangja • ■ Az angol politika nrm változik meg • Az orosz-német viszony elmérgesedik

Berlin és Róma nem ejtheti el többé Francot

Paris, november 19. Szerdán délután bekövetkezett, amit az európai közvélemény hetek óta várt: Németország és Olaszország elismerte a burgosi spanyol kormányt. A két hatalom diplomáciai megbízottja megjelent Franco tábornoknál és értesítette a spanyol diktátort Berlin és Róma elhatározásáról. A hír, amelyet két egyforma szövegű kommüniké tudatott a világgal, érthető módon óriási lelkesedést keltett Franco tábornok spanyolországi hívei között. Az egyforma szövegű kommüniké a következőképpen szól:

— Miután Franco tábornok kormánya elfoglalta a spanyol állam területének nagyobbik felét s miután az elmúlt hét eseményei egyre világosabban mutatták, hogy Spanyolország többi területén nem lehet többé szó felelős kormányzásról, a birodalmi kormány (a fasiszta kormány) elhatározta, hogy Franco tábornok kormányát elismeri és felveszi a diplomáciai kapcsolatot a burgosi kormánykörökkel. Az uj német (olasz) ügyvivő a közeljövőben elindul Franco kormányának székhelyére. Az ali- * S

cantei német ügyvivőt (olasz diplomáciai képviselőt) visszahívták.

Miért tSrtént az elismerés?

A Franco-kormány német és olasz elismerése után Franciaország első lépése az volt, hogy a földközi-tengeri francia flotta biztonsági intézkedéseket tett Franciaország földközi-tengeri érdekeinek és a Barcelonában élő francia állampolgároknak védelmére. Illetékes francia köröket a német és az olasz elhatározás nem lepte meg, mert Ciano gróf berlini látogatása óta valószínűnek látszott, hogy az elismerés dőbb-utóbb megtörténik. A franciák mindenesetre úgy vélték, hogy az elismerés csak Madrid elfoglalása után fog megtörténni. Az általános vélemény szerint Németország és

Olaszország azért sietett, mert a burgosi kormány ama kijelentése után, hogy Barcelonát blokád alá veszi, a spanyol nacionalista hadihajók kellemetlen helyzetbe kerültek volna, ha a külföldi hajókat feltartóztatják a Földközi-tengeren, anélkül, hogy a mögöttük álló kormányt legalább néhány európai hatalom el nem ismerte volna. így most már Franco hadihajóit nem lehet kalózhajóknak tekinteni.

A francia kormányt csupán azok a hírek nyugtalanítják, hogy a német hadsereg aktívan is meg akarja segíteni Franco tábornokot. Néhány jelentés szerint 800 német katona három légelháritó üteggel máris útban van Spanyolország felé, hogy beilleszkedjék Franco hadseregébe. Ezt a hirt egyelőre nem ismerték el hitelesnek.

Telles olasz-német egység

Berlin, november 19. Német politikai körökben a burgosi kormány elismerését a német- olasz egység újabb tudatos és nagyjelentőségű bizonyítékának tekintik. A közös lépés mindenesetre azt mutatja, hogy a két nagyhatalom erősen és céltudatosan kitart a közös politika mellett. A német kommentárok kínosan kerülik a földközi-tengeri probléma megemlítését. Az

ze pedig legújabban elfogyott. Most ingyen kapja majd a fegyvereket, mint Barcelona kapja Moszkvától, — s Franco később esetleg visszafizeti a szolgálatot a Baleárokkal vagy Spanyol- Marokkóval. Olaszország és Németország fut a pénze után, tiz tank vagy repülőgép helyett százat küld, hogy visszakaphassa az első tiz árát, ha pedig kifogy Franco emberanyaga is, ami nagyon valószínűnek látszik a felőrlő madridi harcokban, levezényelnek pár ezer német és olasz elsőrendű katonát a spanyol idegenlégióba, mi sem könnyebb az ilyesminél! A német és az olasz katonák egyszerűen „megszöknek" otthoni hadseregükből, s mint „dezertőrök" lépnek be Francóhoz, magukkal hozván tisztjeiket,’ ágyúikat, szanitéceiket s élelmiszert meg muníciót egy-két évre. Egész hajórajok „szöknek majd meg" az éj leple alatt Hamburgból, mit lehet tenni, ha egyszer a német katonák ennyire „kalandvágyók", s mindenáron a spanyol idegenlégióba kívánnak kerülni!

S ha Oroszország ugyanígy cselekszik a másik oldalon? Legfeljebb a spanyol háború dagad meg, de a „világbéke", — ó, hogy visszaélnek tizenöt év óta ezzel a szóval, hogy a szájukon hordják mindnyájan, mint a legnagyobb kon- venciós hazugságot, pedig régen nem létezik többé — a „világbéke" mint szó és jelszó békésen továbbra is megmarad. Mindenki meg akarja segíteni Spanyolországot, de senki nem bolond hivatalos háborút viselni érte. A németek és az olaszok például akár száz-százezer kitűnő katpnát küldenek Francónak, esetleg „eladnak" a spanyoloknak gyorsan tiz-tizenöt csatahajót legénységestül és munícióstul, hogy Franco zár alá vehesse Barcelonát és ne engedje be az orosz hajókat (a háború befejezése után majd visszavásárolják a páncélosokat), de kínosan ügyelni fognak arra, hogy a „semlegességet" meg ne sértsék és ne keveredjenek konfliktusba Oroszországgal. A szovjet sem tehet mást, mint hogy egész hadseregeket, fegyvert és férfit „elad" a madridiaknak, de eleve' leszögezhetjük, hogy a küzdelem egyenlőtlen lesz, ha így történik. A szovjet először is messze van, hajói nehezen közelíthetik meg Barcelonát. Katonái nem tudnak idegen talajon oly kitünően küzdeni, mint, tegyük fel, az Abesszíniát járt olaszok. Ipara még nem tökéletes s alig láthatja el fegyverrel a vörös hadsereget, mégnehezeb- ben másokat. Az olaszok és a németek jobban ismerik a spanyol földet és nyelvet, mint az oroszok, könnyebben mozoghatnak az ibériai félszigeten, különösen, ha Délamerika spanyoljai is özönleni kezdenek Francóék felé. Franco tábornok öccse, a híres királybuktató óceán- repülő, állítólag Olaszországban szervezi már a Barcelóna elleni légi támadást, amely Maiorcáról fog kiindulni, ugyanúgy, mint a flottazárlat is. Kár részletezni; a német és az olasz segítség, ha a két ország egyszer tényleg elhatározza, hogy minden eszközzel támogatni fogja Francot, sokkal hathatósabb, mint az orosz segítség. Mit tehet a szovjet? Megragad egy adódó alkalmát és hadat üzen Németországnak, vagy Olaszországnak? Lehetetlen, mert ebben az esetben át kellene vonulnia Lengyelországon, ezt pedig Varsó Ugyanúgy nem engedi, mint annak idején Belgium nem engedte, s az orosz hadüzenet esetén a Franciaországgal kötött szerződés sem érvényes, mert nem Oroszország a megtámadott fél. Hátul pedig ott ólálkodik Japán, amely -éppen most szerződött Németországgal. Egyedül a félvilág ellen?, A szovjet ilyesmit nem kockáztathat.

Más volna, ha Franciaország aktivan beavatkozhatna a spanyol konfliktusba, s vagy hadat- iizenne a német-olasz blokknak, vagy egyszerűen ugyanolyan alapon megsegítené Madri- dot, mint a szovjet teszi: hadseregeket, flottákat adna él Caballeronak a legközvetlenebb közelségből. De Franciaország ilyesmit nem tehet. Először azért, mert az ország fele Franco pártján áll, s a beavatkozás első kísérleténél a radikálisok megbuktatnák Léon Blumot s Francia- országban ugyanolyan polgárháború keletkezhetne, mint Spanyolországban, mig a németolasz blokkot bévül egységessé és sziklaszilárddá kovácsolta Hitler és Mussolini. Másodszor: Franciaország nem húzhat újat Angliával, mert elveszítené egyetlen biztos támaszát Németország ellen. Hiszen a semlegességet is azért határozta el fogcsikorgatva Léon Blum, mert Anglia kívánta s Páris Caballero vagy Sztálin szép szeméért nem áldozhatja fel Anglia barátságát. Harmadszor: Franciaországot ép úgy megrettentette a spanyol népfront anarchia felé fejlődése, mint Angliát, s a francia szocialisták ma már épugy ellenségei a biztos kommunizmushoz vezető szélsőbaloldali demokráciának, mint Dérer csehszlovák szociáldemokratái. A világbolsevizmus győzelme és a spanyol-stilusu polgárháború nem érdeke Léon Blumnak, a nyugati demokráciák akkor inkább a rendezett és szilárd fasizmussal békülnek ki. Mussolini felkínálta a békét. Negyedszer: Franciaország

semmi olyan konfliktusba nem avatkozik be. ahol Olaszország a másik oldalon van, Belgium semleges, s Jugoszlávia és Románia nem tartja szükségesnek, hogy beavatkozzék.

Oroszország tehát egyedül marad, egyedül, a szövetségesek között. Spanyolországi érdekein csak egy_ segíthet. Az, ha Madrid legyőzi Francot. Minden ettől függ, s a világ feszülten figyeli az ibériai félszigeten' dühöngő háborút, mert az európai döntés ez egyszer ismét a harctéren következik be, sehol máshol.

^ raj| Hjj| |j||j Jjjjpjy K|j llpf J&r

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská

évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ 6S rUSZÍTlSzkÓÍ TTlCLglJCLrság ulice 12, II. emelet. • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet.

A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 303-11. ••

Egyes szám ára 1.20 Kí» vasárnap 2«— KI* SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA.

J XV. évf. 266. (4115) szám ■ PéfflfCSBC ■ 1936 november 20