Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)
1936-11-19 / 265. (4114.) szám
1 JkM■ I XV. évf. 265. (4114) szám ■ Csütörtök ■ 1936 november 19 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • I\ képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszköi magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. •• SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRHHA. Könyvek a barikádon A spanyol főváros megsemmisül Madrid lángokban áll A felkelők elzárták a vízvezetéket és gyujtóbombákkal szériák teli a várost - A szörnyű élszaka - Szakadatlanul tart a légi bombázás Harcok az Egyetemi Városban Madrid, november 18. A fölkelők tüzérségi és légi bombázása még mindig nem szűnt meg. A várost gyujtóbombákkal hintették teli és a vízvezetéket elzárták, úgyhogy a tüzeket nehéz eloltani, Madrid hat helyen lángokban áll. Éjfélkor a város szörnyű látványt mutatott. Óriási lángok törtek az ég felé szürke füstfelhőktől körülvéve és egymásután omlottak össze az égő házak. Az uccákon tüzoltókocsik száguldoztak egész éjszaka, de kezdetleges eszközeikkel és a kutak vizével nem sok eredményt értek eh Az ágyuk és a bombák mennydörgésszerű robajjal csaptak be és a hatalmas explóziók zaja belevegyült a szirénák bugásába, a gépfegyverek kattogásába és a kétségbeesett emberek jajveszékelésébe. Az égő házakból asszonyok és gyermekek rohantak ki és menedéket kerestek a még föl nem gyűjtött épületekben. Néhány tüzet sikerült eloltani, igy a Gran Vián és a telefonközpontban, másutt azonban a tűz föltartóztathatatlanul terjedt és hajnal felé egész házblokkok lángban állottak. Álba hercegének felbecsülhetetlen értékű palotája ugyancsak kigyulladt. Néhány tűzoltó és miliciaikatona megkísérelte, hogy eloltsa a tüzet, de vizesvödredíkkel tehetetlenül álltak a nagy szélben egyre tovább harapódzó lángokkal szemben. Halált megvető bátorsággal kimentették az épületből a legértékesebb műkincseket, amelyek most az épület előtt hvemek a nedves fűben. A város vízzel való ellátása nehézségekbe ütközik, A tűzoltóságnak rengeteg vízre van szüksége, már pedig a nacionalisták elzárták a fővizvezetékeket és a meglevőket bombáikkal megrongálták. Az Alba-palota oltásánál fecskendőket egyáltalán nem használhattak. Nem messze az égő palotától 16 bérpalota gyulladt ki. A Carmen-fcéren a villamosvasút kocsijai is kigyulladtak és az uccán elégtek, A Puerta de SolésaGrand via között nyolc kisebb-nagyobb tűzvész keletkezett. A légi torpedók működése A főváros már javában égett, amikor este kilenc órakor a nacionalista repülőgépek ismét megjelentek és százkilós robbanóbombákat dobtak a legforgalmasabb helyekre. A Puerta dél Sóinál és a Monteira-uccán a bambák felszaki- tották az utakat és lehetetlenné tették a villamos- és autóforgalmat. A csődület és a nyugtalanság leírhatatlan volt. A nacionalista tüzérség sem maradt tétlen és néhány gránát eltalálta az Union rádióállomást is, amelynek berendezését megrongálta. A Grand vián az egyik gránát felszaki tóttá a vízvezeték fővezetékét és a viz elborította az uccát és a telefonközpont épület téig hatolt. Az épületből kénytelenek voltak kiszivattyúzni a vizet. A Havas-ügynökség madridi jelentése szerint a tegnapi bombázás rettenetesebb volt minden eddiginél. Éjjel 23 órakor az egész város hallotta a hatalmas légi torpedók robbanásait, A telefonközpont körüli tüzeket eloltották, de másnegyedekben a tűz tovább terjedt. Harcok a csehszlovák követség környékén Prága, november 18. A csehszlovák sajtóiroda szerdán délelőtt táviratot kapott a madridi csehszlovák követségtől. A követség épületében 34 csehszlovák állampolgár keresett menedéket. A küzdelem már a követség közelében folyik. A kormánycsapatok uccáról-uccára védik Madri- dot és a nacionalisták a szó szoros értelmében minden házat külön-küíön kénytelenek megostromolni. Időközben tovább folyik a város .kiürítése, A keleti kerületekben aránylag még nyugalom uralkodik s itt a földalatti vasút és a városi villamosvasút is rendesen közlekedik. A mórok harca az oroszokkal Salamanca, november 18. A fölkelők hivatalos jelentése szerint a Passeo dél Parque vidékén az előnyomuló mórok és idegenlégionisták megütköztek a madridi kormány oldalán harcoló nemzetközi légióval. A légióban többnyire oroszok és belgák vannak. Az ütközet több óra hosszat tartott és a spanyol idegenlégiósok győzelmével végződött. A nemzetközi zászlóalj több száz halottat vesztett és visszavonult a város belsejébe. Feltartóztatott orosz gőzösök Moszkva, november 18. A mai lapok közük a Vtoraja Pjatiletka orosz gőzös rádió- jelentésiét, amelyet a hajó kapitánya a spanyol vizekről* küldött Szovjetoroszországba. A hajót a Petrovszkij szovjetgőzössel együtt a spanyol nacionalisták egyik hadihajója megállította és arra kényszeri tette, hogy befusson a Gamarinas-öbölbe. Ott mind a két hajót átkutatták és ámbár semmi gyanúsat nem találtak a raktárakban, internálták a gőzöst. Az egyik orosz hajó Iránnak szánt rakománnyal volt útban Antwerpenből Ba- tuba, a másik német szenet szállított Rotterdamból Port Saidba. A hajó szikratáv- irdásza még azt is közölte, hogy egy nacionalista tiszt a hajó rádiószobájába lépett és kijelentette, hogy lepecsételi a drótnélküli távírót. Ezzel Szovjetoroszország és a hajó közötti összeköttetés megszűnt. A felkelők Barcelonát is bombázni akarják Lissabom, november 18. A Franco-kormány portugáliai képviselője a sajtó megbízottai előtt nyilatkozatot tett a külföldi fegyverszállításokról. — A burgosi kormány értesítette a hatalmakat, — mondotta az ügyvivő, — hogy kénytelen a hadviselés minden eszközével meggátolni bizonyos hatalmak fegyverszállításait. E hatalmak lőszerrel, tanlkokkal, repülőgépekkel és mérges gázokkal látják el a madridi kormányt. A szállítások központja Barcelona. A burgosi kormány azt javasolja a Barcelonában horgonyzó külföldi hajóknak, hogy hagyják el a kikötőt és a külföldiek is jól teszik, ha elutaznak Barcelonából, A portugál lapok szerint a burgosi hadsereg Barcelona nagyarányú légi bombázását tervezi s nem lehetetlen, hogy a tenger felől is megtámadja a katalán fővárost. (*) „A nemzeti felkelők megszállták a filozófiai fakultást, a kormánycsapatok el- sáncolták magukat* az anatómiai intézetben." Hogyan fog ez hangzani majd az utókor fülében, ha egyszer átkerül a napisajtóból a történelem lapjaira? Milyen képet reveiül majd belőle az utókor rólunk s a korról, amelyben az úgynevezett kulturember fölényével jártunk? A korról, amely olyan gőgösen irta a század elején zászlajára a 'kultúra és tudomány jelszavát s hadat üzent mindennek, ami .rációellenesnek látszott, ami imaginárius erőkre és okokra mert hivatkozni, valahányszor megtorpant az értelem. A humanizmus fényes programjával induló század milyen fergeteges gyorsasággal rohant Kalibán karjai közé. Milyen gyorsan jutottunk el oda a kultúra jelszavával, hogy csatatérré változott a tudomány csarnoka. Csatatérré, amelyen nem eszmék dörögnek át, hanem tankok és ágyuk. Majd egy nyugodtabb és szemlélő- dőbb korszak feljegyzi talán rólunk, hogy a barbarizmushoz, ami együtt nőtt fel bennünk a tudomány lelkes és rajongó imádatával, magunk váltunk barbárokká. Rómára legalább a barbárok hozták a civilizáció minden eredményét leromboló uj életstílust s amikor Dzsingiz-khán hadai az akkori kínai kultúrát könyveivel és városaival együtt elpusztították, hivatkozhattak arra, hogy az ő életformáikba nem volt beilleszthető se könyv, se ház, se fürdőmedence, ők. csak azt látták, hogy a remek legelőt az állatok elől értelmetlen kőházak elveszik, azért, hogy papírtekercseket gyűjtsenek garmadába, — a huszadik század embere azonban hétrétgörnyed a kultúra bálványa előtt, de értékeit éppen úgy pusztítja, mint az egykori barbár. Tragikusabb és megalázóbb, hogy barbarizmusunk bévülről nőtt ki s rohant rá a világra. Róma pusztulása méltó- ságteljesebb volt, mert kívülről jött a barbarizmus s először tette tönkre a palotákat és csak azután a lelkeket. A mi korunkban ez ugylátszik fordítva történik. Úgynevezett kulturemberek vagyunk és a könyvekkel mégsem tudunk egyebet csinálni, mint katafalkot vagy barrikádot emelünk belőlük. Mert a könyv szempontjából mindegy, hogy máglyára hordják vagy összelövik. A spanyol polgárháborúnak talán vannak emberi szempontból megrázóbb epizódjai is, de az bizonyos, hogy a könyvtárból összehordott barrikád a legleplezőbb, talán a legjelképesebb mozzanata az egész borzalmas vérengzésnek. Mutatja, hogy a kultúra mit jelent azoknak a szemében, akik szeretnek elevenek és holtak fölött az úgynevezett Szellem nevében Ítélkezni. Mert abban a talán önkénytelen gesztusban, ami torlaszokat emelt a filozófiai fakultás könyveiből, igenis volt állásfoglalás. A kultúra igazi rajongói, a történelemnek ezer példája mutatja, nem úgy oltalmazzák a kultúrát, hogy barriká- dokat emeltek a könyvekből, hanem úgy, hogyha már más nem segített, elébe álltak és saját testükkel védték. A kultúráért lehet mártírhalált halni, kérdés, hogy érdemes-e, de a kultúra nevét írni a zászlóra s a kultúra nevében segítségül hívni az egész világot a barbarizmus ellen, amely állítólag könyveket hord máglyára s aztán a harc hevében a 'könyveket ugyanolyan sorsra juttatni, mint a máglyahalál, üres játék a szavakkal. Nem hisz a 'kultúrában az, aki könyvekből emel barrikádot. Vagy legalább is nem hisz jobban annál, aki máglyát gyújt alájuk. Kulturaellenes a magatartás mindkét oldalról, nem is lehet más, mert fegyvercsörgés közben hallgatnak a múzsák s ugylátszik, annyira, hogy még a legfájóbb pillanatokban sem tudnak megszólalni. S ha tudnának is: hol találnak meghallgatásra? Persze vannak más szempontok is és most majd alkalma lesz megint jelentkezni az élvakult korlátoltságnak, hogy kipécézze ezeket a szavakat, mégsem hihető el, hogy a kultúra szeretetére valló cselekedet könyvekből emelni barrikádokat. Lehet, hogy a proletárnak, vagy még inkább: a politikai pártvezérnek közömbös, hogy amikor már harcig értek a dolgok, hol vannak az Írók és a tudósok s hogy úgy pusztulnak-e el a könyvek, hogy az egyik fél barrikádra cipeli őket, vagy a másik összeégeti, de nem lehet mindegy magának az írónak, az értelem emberének, a tudósnak. Vagyis az mindegy lehet neki, hogy igy pusztítja el Kalibán a kultúrát-, vagy amúgy, de nem lehet neki mindegy, hogy segítségével történik-e, vagy tiltakozása ellenére. Akinek szívügye, az láthatja, hogy a kultúra is bekerült a politikai olvasztókanálba és az lett belőle, ami a többi jelszóból: ki- olvasztcxttak belőle minden tartalmat és süket ólommal tömték meg, hogy szükség esetén bunkónak is lehessen használni. Erre a sorsra jutott minden szó, amit az elmúlt ötven év alatt szájára vett a tömeg, mind igy hullatták el mélyebb értelmüket és ke- ményedtek fütykössé. Most újabban humanizmus és kultúra vannak soron, régi jelszavak helyére kerültek és hetykén kopognak mindenkinek a fején, aki humanizmusban is, kultúrában is keresi a szónak elsikkasztott régi, mélyebb és örökkévaló értelmét. De hogy milyen értelemmel telítődött a politikai harc közben a kultúra jelszava, mutatja, a madridi példa, aminél elképesz- tőbbet és: leleplezőbbet kigondolni sem lehetett volna. Csak feleszmélnek-e példáján azok, akik még mindig hisznek a kultúra erejében és elhivatottságában s meg fogják-e látni, hogy az a kultúra, amelyből polgárháborús torlasz lett, nem emeli fel az emberiséget, hanem mélyebbre süllyeszti a félvadaknál, akik legalább „nem tudták, hogy mit cselekszenek?"
