Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-15 / 262. (4111.) szám

'}IBSB}11 13 IZSIA I3UrU13I3Xu9J[ qqoÁ'SeuSai b pjEfiiBsoo tuapoui XSa ‘[3 JjBHPinf JZOq ÁJ3ZS3A UE[E}UIBZS >10Z3p3J|3,\ B ÍJPJ3ZB BAOqV 313J38U3} SynA B S?su3qiu3 ze ajjaA nqpqoj -jiq UBIB Aspdjza i3j XSa Sqy *b>jiu -q33J B ipB)Eq 41AIUI31U 1)E|B opi pl A-pj Sbia'ubjb XSoq ‘qinfjBqjEi Joqqn “iBAOJEjllESAO U3UI3J£{ E JEj'pÍBq Sjq zsnqxunjoAj qnj‘q|uosBq3zsso eh *zoqE>}U3uiv ‘zoqpipjzBJ -EZS U3[ja J3UISI SippE ZB }J?i3 8lUIB ‘HOzbjii SiqodEUoq s ‘qBuuBsoo qi/Cu B 3[3A HOSba{>|3U SI§3UI ZSIU|UIIllO>J ‘pl'Bq B Z3 }JOA Sí ISDpt U3A‘l!UIJE>JY adazoq e juiui ‘iioa qqBSBSBui 3ZS3J pSillJBq S3 pspip pl'Bq y ’IIOA BJjJBq siq Á’S3 >|BSD tsadpq zoqqpfEq [BlU B 'HIlpUI BJpr^Il-pZ3p3J[|3i I3^1|3U1 ‘BÍpJ'Bq soooqjBiuoJBq zsuqiuiqoyf asapoitai mumhzm y / y «fi a •• /!•• » •S9J5ZS J3J3UI-[l[IUl öl S3 nzssoq J3^3UII)U33 JO U3ZS3ÍÍ3 III 311 BJ3UlBq-0JlSB9 y 'IJBl [3JJ3qiS S3 a"113,1 )3[j3Si>| y -ipjsi'ssisq ^bubjujoaS Sajaq b uoppuiAi; qajjaiizspq qajaAiaj IBonj Aha aSba Áojiuoa’S b bhojiSbiiaSsui A’isuib ‘iBduiEjoJBAq b sp isdpSpzsd^qAupj ojdu ZB q31J3J3ZS3|3l[ 3q.<I3UIB ‘3lU[aAlI3i U3[R>I JSApSOIUinS q3HSU3I3Bd-0U3A'S3} \ ’|3A«S-3SJlS3S AUBUHBJB1 ín ZB S31pzp|3 }B§BU1 S3UI BSSUJIBSsZIA Á'Soq ‘q3H3ABJ IBSOAJO J3Z3JUI ZB S3 lUBjÍEqajSaA })31[3q 13J3)-lllUJOUIOA’S U33U3A'S3Í M?M BJZBqA&aj Il!B[ -Siia’So,(13[3 zy qojal'asiaq joiuoA‘8 b luipn-ISO >3q3I }3q3J313AI3íd35lAu3J ,3A3S3SllS -3s qoiiAianiB ’Bjauieq-ojiSED J}3Z3A3uASii zb usqzipsp siubASh iq -l?H?q?-ld UBÍoqBI qiA'So jazajniÁSaj y qoqjazaqnÁSaj Sírig-Suig B SBpBJiq >[IZ3qJ3 IPJ3J3>JIS .Alii" UI-JBJB) ISOAJO nS3S0)U3|3!' UBI}E}Bq)B(3H uoqofospq JoaioAS e qsujnzssq >[3pi3Ap|d3>jAu3j •UOqOJBlIOASOlUBl[IA ISOJBAjnq B ÍB qiZBlIl SE)!! 000Ő ;U3qU3043d jjoisipp dBiizoqjaq uoputui iioJB\pnBA'[BtI ozopuoj lUBqdB19 IU0PU0| B S3 BJJ.IBdjsSlIOJ b pqaq IIBJO 8t- qm|A ipzopjnj pipim öl uBídini ps|3 jaq s'iíjzsnSiiB ‘qe»o)i.[Bzs jiijb biiuoi pipiui 190 s? ]SEin Püljiu Sín uoq -A3IU3ZB nniap ZB qBjflSBA joSub ZB A’Soq •qqzpq 3J3S3/.IU3II3Í' qoupspppíjpj s^poqai-zoq íjnsBA y ’jBssBpi ££S ‘us3°>I \Z bajbj -uoa pSSsssaqas jajamoipi ^0 }u?>|ubjo ‘Bqiiopiooig loqnoiSuiiJBQ BA'uopzoiuzoS saSsnapzsq iiA3u „uoijouioooqí4 A'SjoA'q uosusqdojs -ipzso 3 ilupui U3qi iö J51l -uiaidazs Sö8l "iBÍopipjoíAa qi-in qeuBSBz-B)11 IJIISBA «»S[3 IU3{3U3MP)Sb1IA b uosoA’ípd-3uun Som q-ajpi isoui ^ejusba joSub zy euün^iiqn! ^eugfinjQuoA osp Sqiia v ‘Pl'WAjsop'iBj^ {,cbí ‘o '[3 -HA ‘soupp bAu^a *pB|BS3 IZbSi ZB ‘lIBA 3J|3C| S3 }3)3J3ZS UEqpBlBSO qiÁl»Uiy *>{unjpí bjuíoj-bSiiAu uujnzy ’HnASa qunzoqBipzs uBinpp -IA 3p ‘liapiAOJ UBpi EJOSDBA *pB|BSD B UBA HnASa }j»ui ‘jbjosoea b 13 qnf;zsBA‘Soj| ubS-OPIOH ‘BJ0S3BA B |>[3U >|IS3 fOj" ‘HOZOSlOp 1I3S3>|3;1‘343A dBll ZSsSs UIBdES3p3 ASoq ‘EÍpn> Íi3Ul ‘lUIB|B; ÉJIBBÉ ZB Í31S jbjoso -BA Sojdlll E IUBÁ«ES3P3 9P^S3 of UBAlq UBSopioq H3ZB ‘sí Hppojo} Bq ‘upÍBZBq Joq -iuiy -Saui qizaq.13 aoqiui ‘uiojba piapjsg •bj >[0[opiioS jozsqos ap 53j3A qaiaqjazs -3q UI3U uaqzpqdBjsj: *q;z3qj3 uospq 3;S3 sp BqBquiiui ASaui UBJoq laSSay *uoquo souiii (Ibii zspSa unuÍBSapa zy ’}3;aJ3ZS e 19 iiBq>iunpB[ESO [iu y •iubhbI II^5! sí aq |zb ‘uba baji aadaq b ajja iuxb ap ‘adpq jjS^PIP !ZBH“ v- Uba H° UB'qzBq qos-qog •sana^aASa souiu qo ‘qaupaquai AauaASa ho ‘aqaq souiu no ‘^ai3J3zs souiu UBqpBiBsa qiAqauiy ‘ppíBSo jZB^i zb ‘^3»3J -3ZS uba iiBqpBiEso qiAjauiy qa^ajszs b zjj •aiuuaj qauiuiBfBA ipq Sam iiBqpBjBsa b a(j qopBjBSO e qizadaq qaqauuaAS B sa buibiu ‘BdB ze ASoq ‘qnjpni jzy ^pPI^83 n s! ÍW >lunp?iesD juj v •>[0[n^ S9A9 ói ‘iAubivi Bqsoq qazs b Snz uaqp|ouia} !qa;nj y ‘jaAajEí pjuSjbs e ;a;3iiazn ASa zsia azssa^ •Sajssaq* Auiqsiq bajé iBinuBqjis ASg ‘Sajas^iso JBpBUi bajé uoSb zBjBzg •|BUBUBq uba a[aj aizs Pjajazs qog ‘IbSSbjia iuo]bi[jis qos b uba ajaj, •[BAaiÉí b qnq ajA’Sa BjqojuEqJis qszs E Snz uaqp^auia) iqami V N3a()X3lV3X I>133113 V •jyAS^s ’saAp g ‘Pizspl Jt>íB3 •qBUBpBzs qaqda] ;uii\j q3.3A35 B IPJBJ •jBqOjqoq ‘lEqBj qBUzej qajazs izsq •jEdoq A.o uapuij\i ‘njouiozs A[o uapui|\’ ‘jbs e ASbu nnuapujiM ‘qisa psa njng •qaupa-iaiu ibSv >JBJ SBUliBlBM ) ouiy ■>J3[0A3i VSJBS ‘qppi Sapiq ;z»Q q>aÁna^.iag 4S3a» XT b^bq •BqqtrndBi spf izsajaiaa jspjsSipzsaq zspSa zb sg ‘bhohbM puiu* ASoq ‘uiaiaiuay i,?a Pjzs^qjazs jBSyJd 9II^H öpBAOjBjuiq b Saui UBASaj^ öi» qoHöí uiau qoqp^pí y ipBSjpjpZSJpí UB|JO 3-UBA jsBxÍBd iobt JbSbJd 9HbH 'Bqsnjj bSbjp qunJBA bjjb^ •••Bjpospais qajaiusj?a ;Bqsnp3Bj\[ no 13^3 uofiosodBM jisaBq jirep ‘jodfl 9HBH •ni uba uxaqau ‘qaq 9q qnso bh iqo^BABq souiu qa^qau aXSfi Hipnr ‘|Sy ‘i^ibw 91IBH iaoiCXPiM 9UBq ‘uiajpq pi^H •qo|BÍj| JBui UBJ.SOUI ap ‘o^ iqaupquaxsj pf b biph öqojXSBA UBqqoí jbui inaipuiaa j9qiBd ‘PB3 i39I?d “9IlBH •Bjpqosuiau ASaui Bqndy ‘qqvpinqia apui ‘lapáq quiy jbSbjp a’Sba ASoh ön® zsipzsaq ax 'aquaq ‘ua ni iUPIM zsnAJazg 33Ui9qJ3A;sai HBIM u? ZV zoquoiajai e jjbso ^bíajh qaqpjapuja BfiosodB^ íbssb>i Ssui no iiuodzoq 91IBH •stnBJiiqqE A‘Sa Sipad Spj\i ‘Seuioso e ASaui ‘fpoqBisnq a\T ^.sinpujaiui zb no Í9UBH jupnoz — Í9IIBH ‘9IPÍ1 öaqoai b jpux a-XSaui i9f öpzdpqpiiiuBX b zpqa^I ö3qjaA;saj sapp ASba ASoh Í9IB-H — Auoszod i9IIBH ‘9IIBH qipzs azssaur uioSuBq oSuasQ BaSpijA ASbu ‘ejÍb; azssa^ qjp uazcaq uiopzsaqApx ‘pliaiu injaq sí oSuaso si>| 'BÍdBiB uiouojaiai ‘jBApSjpds ASa aAipqazssQ BÁjr.jBqs soxuaJqodio g ‘zo.jop sajn spAiqquBjj ASq •>I3Xyr-N03333X •zso = ívsvai XOÜVA9VH SIS — isi —- HL — 730 — A FEKETE CSIRKE írta: PETROLA1 MARGIT — 735 — MGK& A SZARDÍNIA. Volt egyezer egy szegény ember, de olyan szegény, hogy még a betevő falatja sem volt meg egyik napról a másikra. Ahogy egy téli este hazafelé ballagott s éppen azon gondolkozott, hogy mit szól majd a felesége, ha még egy darab kenyeret sem visz haza néki, hát egyszer csak panaszos hang ütötte meg a fülét. Körülnézett, hogy mi lehet az, hát csak egy kis fekete csirke gubbasztott az ut szélén s az nyöszörgőit olyan szánalmasan: — Végy föl, te szegény ember és vigyél haza magaddal, mert félig már megfagytam itt az ut szélén! — jgv könyörgött a kis fe­kete csirke, de a szegény ember csak nem hedöritett rá. mert sajnálta kihúzni a kezét a zsebéből, ahol már nagynehezén megme­legedett, de alig tett pár lépést, a panaszos hang újra megállította: — Könyörülj meg rajtam, te szegény em­ber, meglátod, még meghálálom neked. — No, ugyan mivel tudnád meghálálni, te kis élheteteln — szólt az ember, de azért lehajolt és a kabátja alá dugta a csirkét: ha majd a félesége kérdezi, hogy mit hozott, hát legalább ezt mutathassa, Csakugyan, úgy is volt. Alig lépett be az ajtón, az asszony meg a lánya már azzal fogadták, hogy hozott-e valamit vacsorára. A szegény ember meg csak ezt várta, az­zal húzta is elő a kabátja alól a kis fekete csirkét’: — Kzt hoztam, e! — szólt és kitette az asztalra, de az asszonv csak csóválta a fejét: Kidről bizony nem lesz vacsora, se ebéd. se holnap, se semmikor. Ha már jobbat rn.ru tudtál hozni, hát ezt bizony kár voll. .Szegény párának velünk együtt felkopik az , álla. T)e erre megszólalt a kis fekete csirke: — Dehogy kopik, dehogy kopik, jó asz- iSzony! A szakajtóban, a kemence búbján van nekem mag, amennyi elég. .. Régen volt az. amikor még akadt mag a s zakajtóban — sóhajtotta a szegény asz- ezoriy, de a kis csirke csak erőlködött, hát belenyúlt a szakajtóba és csakugyan volt is benne egy marókra való szem. ' No, ha volt, bizony csak véletlenségből volt, gon­dolta az. asszony, miközben odaboritóttá az egészet a csirkének, aki vigan fölette a földről, majd fölrepült a kemence kuckó­jába, és ott e,l is aludt. Másnap reggel, mikor a szegény ember lánya söpörgetni kezdett, hát a tűzhely kő­ről valami fényeset pillantott meg. — Jöjjön csak ki. édesanyám nézze csak. mi ez a fényes itt? — Csak taláu nem ezüst?! — nézte az asszony s nem fogyott a csodálkozása, mert ahová tegnap a szemet szórta a csir­kének. ott most maradékul egy pár ezüst buzaszem ragyogott. Nézték a szakajtót, abba is szorult egy-két szem hírmondónak. De hóimét kerülhetett az ő házukba ezüst és talán csak nem volt mind szinezüstből. amit annak a kis éhenkórász csirkének adtak ? De az apjuknak nem szóltak semmit a dologról, féltek, hogy megharagszik az ügyetlenségükért. Az ezüstön pedig- vettek a boltban egyet-mást, hogy aznap nem kel­lett éhgyomorral lefeküdniük. De a csirké­ről egészen elfeledkeztek, még egy morzsát se hagytak neki. Mikor már a gyertyát is. eloltották, csak megszólalt a szegény feje: — Hát nekem nem kerül ina egy kis szem ? — Az ám — mondja az asszony —, ha volna idehaza! — Ha csak az a baj — feleli a csirke —, van a füles köcsögben annyi, amennyi elég. Az. asszony ki is küldte a lányát, hátha megint igazat mond a csirke, de meghagyta néki, hogy csak a felét adja oda, ha netalán az is ezüstből volna. Mikor aztán a csirke is jóllakott, csönd­ben elaludt a háznép. Reggel korán kelt föl aT asszony és rög­tön a fiilesköcsögöt kereste. Benne is volt, amit a leány tegnap benne hagyott, egy iccére való árpaszem. De, uramfia, csupa merő szín aranyból! Hívta is most már az apjukat, de az ahelyett, hogy megörüli volna az aranynak, inkább megharagudott és ilyen-olyan könnyelműnek elmondta a fe­leségét a lányával együtt, hogy a finom aranyat megetették ezzel a kis, nyomorult csirkével. Azok meg csak hallgattak, meg se mer­ték mondani, hogy a múlt, este meg egy marék ezüst búzát adtak a csirkének enni. No de csaptak délben olyan lakomát, hogy a falu apraja-nagyja odacsődült a lábaso­kat nyalni. I)e a kis fekete csirkének nem jutott be­lőle egy morzsa sem. Pedig este ugyancsak kérte a magáét, — Egyéb se hiányzik — mondta a gazda ---, nem volt elég. hogy tegnap az aranyaim felét megetted? Most talán a másik felére fáj a fogad? (Vége követkQíi'k*) — Mama, igaz, hogy az óceánban a nagy halak megeszik a kis szardíniákat? — Igaz, fiacskám. — De hogyan nyitják ki a dobozt? A BOLTBAN. Egy tréfásképü ember bekiabál valame­lyik szatócsboltba: — Hé, mit árulnák itt? A boltos igy felelt: — Szamárfejeket. Mire a' tréfádéin áló ezt mondja: . — Na, ugyancsak jól kel a portéka, mert már csak egyet látok. A LECKE — Ejnye, szed te-ved te, hát te miért mégy ki ilyen esős és hűvös időben a folyosóra? — Verset tanulni. — Verset? A folyosón? — Igen, a tanító ur azt mondta, hogy kí­vülről kell megtanulnunk . . „ TUDJA-E ? — Miért húzódozol úgy a kutyától, hiszen tudod, hogy nem harap? — Én tudom. De vájjon ő tudja-e? ÓVATOSAN. — Papa, nincs egv koronád egy szegény ember számára? — Dehogy nincs. Hol az a szegény em­ber ? — Lent a sarkon, — gesztenyét árul. BOSZORKÁNYOS SZÁMTAN Hogyan lehet kitalálni azt a számot, amit valaki gondolt? Ha figyelmesen el­olvassátok ezeket a sorokat, akkor köny- nyen megtanulhatjátok ezt. Játszótársato­kat megkéritek, hogy gondoljon egy szá­mol, de ne árulja el. Szorozza meg a gon­dolt számot hárommal, s az eredményhez adjon hozzá egyet. Ezután újra szorozza meg az eredményt hárommal és adja hozzá a gondo t számot. Ha most megkérdezzük az eredményt, s annak utolsó számjegyét elhagyjuk, megkapjuk a gondolt számot. Hogy jobban megérthessük a számolás me­netét, kisérjük figyelemmel a következő példát: Valaki a 9-es számot gondolja. «) X 3 27 + 1 28 X 3 84 + 9 93. Elhagyjuk a végeredmény utolsó számje­gyét, a hármat, marad akkor 9. Ez volt a gondolt szám. KIS LEVELEK Pancza Kornél. Fényképedet megkap­tuk nagyon örültünk, hogy legalább fény­képről ismerhettünk. — Világi József. Re­méljük, hogy János bácsi ajándékkönyve neked és kis-húgodnak is sok kellemes órát fog szerezni. — Kemény Zoltán. Szí­vesen fogadunk vissza a kis magyarok táborába. — Kenessev Ildikó. Beküldött rejtvényeid jók voltak, ha jól emlékszem, az egyiket már közöltük is. — Fried Nán­dor. Megkaptad már a könyvet? Mi fel­adtuk elmedre.. — Gyürki Sándor. Felvet­telek- a kis magyarok táborába. — Lis- tyák Tibiké. Könyved elküldtük. Megkap­tad már? — Gajdár Stella. Leveled meg­kaptam. Küldjél újabb rejtvényeket. Kö­zölni fogom őket. — Altstadter Magda. A 1)0. szám megfejtéséit későn adtad postára. — Lányi László. Felvettelek a kis magya­rok táborába. Versed jó, közölni fogom. — Kaszman Dezső. Felvettelek a kis ma­gyarok táborába. írd meg pontos címe- de*. — Szipina Mihály, Diósy József, Tar- doskedd. írásotokat megkaptam. — Vá- nya János, Tardoskedd. írd meg pontos címedet. MEGFEJTÉSEK A 91. szám rejtvényeinek helyes megfejtése a következő: Keresztrejtvény: Kitalál, alagút, 11. ad, er, uza, ct, ak: ep, é,léska, csirkék. — Ka­lács, illat, fa, aga, lúd, át. kaparó, ékezet, Ali. kér. és, sk. — Kockarejtvény: Perc, erős, romi, Gsi'k. — Pálka Magda sarok- rejtyétiye: Berlin, Ervin, rvq. Un, in, u. — Horkay Márta rejtvénye: Békéscsaba. — Fóris Lackó fésürejtvénye: Enni, Emma, irón, ólom, alma, Eleik, Ilona. Riszner Jenő rejtvénye: Boci, boci tarka. — Fóris Ilona láncrejtvénye: Lei, iIa, ara, azt, tép. — Babják Gyurka rejtvényei: Hatvani ha­tár. — Ellenség. — Nagy Kálmán rejt­vénye: Indiai, Sz-inai. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstadter Magda, And re id esz Edit, Al­brecht. Esztike :: Dévay Emil. :: Friedl Nándor, Friedl Gitta. :: Gyürky Sándor. :: Hatvány Klári, Hatvány P iroska. :: Ke­mény Zoltán. Kenessev Ildikó, Kenessev Csaba. :: Listyák Tibiké. :: Müller Klári. :: Perjéssy Eszter, Pancza Kornél. Pető Írón­ké, Prokopecz Józsika. :: Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi. :: * S/.e- csey Klára, Sebők Évi, Sebők Juci. Vi­lága Józeef. !- , :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents