Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-14 / 261. (4110.) szám

WMM ^M^tMAG^yvRMlRLAB 1936 november 14, szombat. 0‘tieiU és a Hűiei-dH (*) Pirandello után O’Neíll — mintha a svéd akadémia szándékosan előtérbe helyezné a drá­mairodalom formai újítóit. Pedig a Nobel-dij nem irodalma extravaganciák jutalmazására szolgál, hanem az úgynevezett abszolút irodalmi érték megkoszorúzására. Ilyen és ehhez hasonló han­gokat már az első pillanatban lehet hallani, kü­lönösen a franciák részéről, akik nemcsak iro­dalmi okból szerették volna Paul Valérynak meg­szerezni a Nobel-dijat. Paul Valéry valóban rég­óta esedékes a Nobel-dijra, a rangsorban min­denesetre fenntartott helye van s előbb vagy utóbb sor kerül rá, ehhez kétség sem férhet. Ha van korunknak húsz Nobel-dijra méltó írója, ak­kor Paul Valéry az első helyen áll közöttük. De azért a döntés igazságos volt és megnyugtató. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a svéd akadémiához azért mégiscsak legközelebb áll a svéd irodalom. A svéd irodalom nagy hagyo­mányai mindig nyomni fognak a mérlegen a Nobe’-dij kiosztásánál és O’Neill már régóta az egyetlen, aki követni meri Strindberg komor és baljós szárnyalását. Egészen más területeken, egészen más problémák sűrűjében kalandozik ez a különös formabontó költői képzelet, de azért mély lelki rokonságot árul el úgyszólván min­den szavában Strindberggel. A kornak, amely­ben a drámairodalom egészen kivételes magas­latokig jutott el s nem annyira Ibsen, mint in­kább Strindberg jóvoltából — talán legkevésbé méltányolt tüneménye éppen a drámairó Strind­berg volt. Ibsen hatásosabb volt, mert mondani­valói talán közelebb állottak a kor gondjaihoz és mert mindig tudott jó és nagy szerepeket írni, ellenben Strindberg volt a dinamikusabb és tra- gikusabb író a színpadon. Ibsen nem olyan vészt- jósió, mert több benne a költői szárnyalás, de Strindberg vitte vissza a modern drámát oda, ahol minden dráma ősforrása fakad: a görög tragédiához. (Na és természetesen Hőbbel.) Úttö­rő volt ebben az értelemben és sokáig tartott, mig végre követőre talált O’Neillben. ő is a so- phoklesi dráma mestere, ellentétben a formabü- vészekkel és ellentétben mindazokkal, akiket elnyelt a naturalista dráma. Ebből a szempontból tehát érthető a svéd akadémia döntése. S ért­hető még egy szempontból: Amerika olyan uj és merész irodalmi csapásokat vágott egész sereg nagy és aktuális probléma és egy nagyon is korszerű életszemlélet számára, hogy lehetetlen többé európai magánügyként kezelni az irodal­mat. Nagyon valószínű, hogy már Sinclair Lewis jutalmazásánál is ez a szándék vezette a svéd akadémiát. Ámbár Sinclair Lewis sokkal kevésbé A magyar községeknek nem lesz hasznuk az uj nyelvkedvezményböl Miként értelmezi a bürokrácia a minisztereinek nyelvjogi bejelentését? ..........A községi jegyző tud államnyelven, tehát a magyar község ré szére küldött járási hivatali levélhez nem kell magyar fordítás ■■■. Prága, november 13. Bodza Milán miiiniisrateir- ellnölk ,a költségvetési bizottságban tairtott be­szédében közölte, hogy a községeknek a fölöt­tiem hatóságokkal való érintkezéséiben azt az újí­tást vezette be, hogy a fölöttes hivatal kisebb­ségi nyeli vein készített fordítást csatolhat oily köizeégi bíróhoz intézett átirathoz, aki az állam­nyelvet nem beszéli, feltéve, hogy 3000-mél ke­vesebb liakosn községről van szó, melyben a csehszlovák eleim nem éri el a 20 százalékot. A Csehszlovák Sajtóiroda hivatalos helyen nyert felhatalimaiziás alaipján ehhez arat közli, hogy ez az újítás nemcsak a németajkú, hanem egyéb kisebbségi bírákra is vonatkozik. E hivatalos jelentéshez magas hivatalnoki kö­rökből a következő tájékoztatást kaptak: — A tervezett intézkedés szellemének meg­értéséhez tudni kell, hogy a történelmi országokban a községi önkor­mányzatok valóban maguk végzik a hivatalos agendát egy — a község által fizetett — tit­kár segítségével, akinek tisztét nyugdíjas ta­nító, nyugdíjas magánhivatalnok s más ha­sonló személy szokta betölteni. A német többségű községek természetesen ré­miét anyanyelvű községi titkárt választanak, aki R igen sok, sőt a legtöbb esetben nem bkja az ál­lamnyelveit. Ha ara ily község bírája csak cseh nyelvű átiratot kapott, úgy arat nem értette meg. félretette, ^ amíg akad valaki ingyentolmiáes s Utálérhetetlen köhögés és nátha ellen az igazi és éveken át bevált med. bonbon, ezzel a védjeggyel: jól-rosszul 'lefordítja a hivatalos átiratot német nyelvre. Ezáltal természetesen nagyon szenved a közigazgatás menete. Háromezernél kevesebb lakosra azért van korlátozva az intézkedés, mert a nagyobb községek s városok már tart­hatnak s kötelesek is tartani államnyelvet biró hivatalnokot. De a háromezernél kevesebb la­kost számláló község sem kap német fordítást a hivatalos átirathoz abban ara esetben, ha a csehszlovák eleun meghaladja a Sű százalékot, mert az ily község már maga gomdoskodhatik a német fordításról; természetesen oly járásbeli községekről van szó, ahol az illető kisebbség­nek nincs meg a 20 százaléka sem. — A szlovemszkói magyar többségű községe­ket az uj intézkedés úgyszólván egyáltalán nem érinti, mert Szlovenszkón és Kárpátalján meg­van a községi jegyzők intézménye. A községi és körjegyző állami alkalmazott, köteles zz ál­lamnyelvet bírni s igy ott az államnyelven írott hivatalos utasításokat az államnyelven nem be­szélő községi bírónak ő magyarázhatja meg. E hivatalos részről nyert információihoz nincs sok megjegyeznivalónk, legfeljebb annyi, hogy ilyen kisebbségi kedvezéseikre kár volt'annyi szót pazarolni, mint arat a miniszterelnök tette a költségvetési bizottságiban.. Az egész ..kön.nyi- térC.-nek az lesz a haszna, hogy megjelenik egy „vynos'h ara kaip egy számot és arra majd hivat­kozni lehet, hogy a kormány ,ya nyelvit örvény Lat éra kedése in túlmenő kedvezményekben” része- siti a kisebbségeket. Marconi három emberrel társalog egyszerre az éteren át Tengeren, levegőben, szárazföldem oérlet csúfos kudarcát említette meg, végül rátért a magyarság két pártját egységesítő terv megvalósításának ismertetésére. A főtit­kári beszámoló elhangzása után dr. Szenem Pál alelnök emelkedett szólásra és a magyar munkában való fokozott részvételre burkol­ta a hallgatóságot és hangoztatta, hogy a vetélkedésnek csak egyirányban vau jo­gosultsága: ki áldoz többet a magyar ügy­ért. Genua, november 13. Marconi tegnap rend­kívül érdekes kísérletet hajtott végre Elettra nevű jachtjának fedélzetén. Az amerikai Natio­nal Broadcasting Company tízéves fennáiUásá-1 nak évfordulóján Marconi érintkezésbe lépett ej társaság igazgatójával, aki ebben a pillanatban j repülőgépeit repült Newyork felett, továbbá! összeköttetést létesített a francia postaminisz­terrel, aki ugyancsak repülőgépen keringett Pa­ris fölött, ezenkívül pedig egy gazdag amerikai rádióamatőrrel, aki dolgozószobájában ült. Mar­coni három partnerével mintegy fél óráig tartó beszélgetést folytatott. Mind a négy helyen tö­kéletesen lehetett hallani a beszédet és a társal­gást számos amerikai leadóállomás közvetítette. Utána Szabó Gusztáv a magyar munkásság köszönetét tolmácsolta a szervezet vezetősé­gének, majd pedig Koezor Gyula országos pártigazgató válaszolt az elhangzottakra. 1 ­ionosén méltatta a munkásság felzárkózását a magyar eszme mellé, a nemzeti munka szempontjából Pozsony egész Szlovenszkó magyarságának példát adott. A magyar egység lágy ében tartatta utolsó üléseit a volt magyar nemzeti párt pozsonyi választ­mánya, hölgy- és murÉíssialoiifálfa Dr. Bicsovsraky Kázmér javaslatára ara ü^ek továbbvitelét, illetőleg az egyesült párt po­zsonyi szervezete megalakulásának előkészí­tését nyolctagú bizottságra bízták. Kontsek György a szervezet működésére vetett vissza­pillantást, dr. Thuróczy Tibor pedig a vá­lasztmány köszönetét fejezte ki Kcntsek GvÖrT'T elévülhetetlen érdemeket szerző reprezentálja a modern amerikai irodalmat, mint O’Neill. Magát az amerikai embert talán igen, hiszen nincs is nála amerikaibb izü iró, — de vájjon ez a hamisítatlan amerikai íz őszintén és mélyen feltárja-e Amerika lelkét? Sinclair Lewis sok érdekeset és találót mondott nekünk az ame­rikai ember életéről és azt sem lehet tagadni, hogy eredeti és rokonszenves irodalmi formákat talált mondanivalói számára, — de azért leg­alább tiz különb prózairója van Amerikának ná­la. John Dos Passos például nemcsak abban sok­kal inkább amerikai, amit mond, hanem abban is, ahogyan mondja. Egyedülálló és egészen ki­vételes írói kvalitásokat ragyogtató müvet irt Newyorkról, mint formamüvész pedig az egyet­len méltó párja O’Neillnek. író, aki rendkívüli mondanivalóval áll elő, kikerü hetetlenül megte­remti saját formáit és saját nyelvét is, — külön­ben mindig disszonanciák keverednek muzsiká­jába. S ez a hiba Sinclair Lewis pályáját végig­kíséri. Dos Passos azonban uj formát, uj nyel­vet kreált uj mondanivalóihoz s nem tudom, Ja­mes Joyce mellett van-e korunknak még egy regényírója, aki ennyire merészen uj utakat nyitott volna az irodáomban, mint.ő. A dráma terén már több az eredményes és hatásos kísér­letező, — igaz, hogy mindig több is volt. Csak­hogy O’Neill formai nyitásaiban valóban kevesebb az extravagancia, mint például Pirandello mü­veiben, igaz, O’Neill nem igyekezett mindig lelki aberrációkat színpadra vinni. Nála sem hiány­zik a modern lélekboncoló szemlélet hatása. A „Különös közjáték44, talán leghíresebb és legna- gyobbsikerü darabja úgynevezett freudista da­rab, — de ahol megoldhatatlan probléma elé ál­lítja az írói becsvágy, ott ügyes trükkel segít magán s nem úgy mint Pirandello, aki a hatásos lélekelemzés kedvéért kibujtatja bőrükből alak­jait és fejetetejére állítja az egész színpadot. A „Különös közjátékéban például a szereplőknek nemcsak kimondott, hanem ki nem mondott gon­dolataik is szerepelnek, — szóval azok a gondo­latok, amiket valamikor „félre44 szokott mondani a szereplő. Ezen az alapjában véve primitív ren­dezői utasításon e'indulva különös mélységekig jut el uj módszerével O’Neill, aki tud egyidőben hús- és vér-embereket szerepeltetni, konvencióik­kal és beidegződéseikkel együtt s megmutatja a folyton másfelé néző és külön utakon járó lel­keket is. Alakjai, világa színes és változatos, minden darabja formai meglepetéseket tartogat, nyelve szuggesztiv és gondolatébresztő. Egyike azoknak a/ Íróknak, akik nélkül a huszadik század iro­dalma nemcsak szegényebb lenne, hanem más Is. Pozsony, november 13. Az egyesült párt pozsonyi sajlóosztálya közli: A volt. magyar Inemraeti párt pozsonyi szerevezelének, vala­mint hölgyszakosztályának és műm kas szak­osztályának választmányai a minap tartották meg utolsó ülésüket. A hölgyszakosiztály utolsó ülése dr. Zatkalik Lajosáé elnöklése mellett folyt le. Az elnöki megnyitó után dr. Dütsdh Ott óné, a karitatív bizottság elmöknője a szakosztály eredményes működéséről terjesztette be jelentését. A ka­rácsonyi segélymoizgalomnál közreműködött a pozsonyi, dornkappeli, aulieseli, zabosi, liget- falusi és főnévi magyar imunkás^zervezetek vezetősége is. A beszámolót dr. Dütschné az országszerte megnyilvánuló magyar áldozat­készség dicséretével fejezte be. Utána dr. Bi- csovsraky Kázmiér főtitkár a pártegyesüiés szükségességét okolta meg és fölkérte a hölgyszakosztály tagjait, hogy az uj keretek között is folytassák működésüket. Dr. Kontsek György tartoimiánygyülési képviselő a szakosz­tály eredményes munkáját méltatta, végül köszönetét mondott a nemzet mentő munkáért. A munkásszakosztály, amely Pozsonyon kí­vül Dornkappel, Ligetfalu, Zabos, Auliesl és Főrév munkanélküliéi és Ínségesei érdekében fejtett ki rendkívül agilis működést, a tagok teljesszáimu részvétele mellett tartotta meg utolsó ülését Szabó Béla elnöklete mellett. Az elnöki megnyitó után Bicsovszky Kázmér, az egyesült párt pozsonyi főtitkára ismertette a magyar önsegély megvalósításának, a munká­sok szervezésének, a imunkaadók tömöri lésé­nek és munkaalkalmak szerzésének program­ját. Ennek a programnak szolgálatában értéi- kes eredményeket ért el a szakosztály. Az ülésen elhatározták, hogy az egyesült párt 'munkásszakosztiályáoak megalakulásáig a szakosztály ügyeinek vezetéséivel és az elő­készítő munkálatokkal Szabó Bélát, Szabó Gusztávot, Rozinay Gyulát, Rézverő Feren­cet, Varjú Mihályt és Éliás Antalt hízzák imieg. Majd Rozinay Gyula szólalt fel. Ismertette a magyar munkásság problémáit, kérte a mun­kásságnak a kulturmunkáiba és a sajtóba való bek opcso 1 ódását. SzMKE fiókok fölállítását a magyar közsé­gekben s kérte a szakosztályt, hogy a ma­gyarság iskolaügyi követelései mellett ren- rlüle tleniil tartson ki. Ismertette a pozsonyi városi szezonmunkások szomorú helyzetét, akik közül számos öreg­munkás vesztette el kenyerét. A föl.szólalás- ra dr. Bicsovszky Kiázmér főtitkár adott vá­laszt, majd Kontsek György tartománygyülé- si képviselő mondott köszönetét a munkásság bizalmáért. Hangoztatta, hogy a pozsonyi városi képviselőtestületben a magyarságnak erősebb képviseletre van szüksége, tekintettel arra, hogy a magyar­ság gondjai is megszaporodtak, ezt pedig csak a munkásság csatasorbaállásával le­het megvalósítani. A városi politikában a tisztakéz elméletének kell érvényesülni. Szábó Béla elnök raárósza- vaiban annak a reményének adott kifejezést, hogy arat a szeretető! és megbecsülést, amit a munkásság a magyar nemzeti pártban élve­zett, meg fogja találni az egyesült pártban is. Fölszólaltak még dr. Bicsovszky Kázmér, dr. Süimegli József, Rozinay Gyula, Szabó Béta, Rézverő Ferenc és Németh Szilveszter. Az ülés impozáns megnyilatkozása volt a magyar munkásság nemzeti összetartásiának. A volt pozsonyi szervezet választmánya utolsó ülésén Kontsek György elnökölt. Az el­nöki megnyitóban meleg hangon üdvözölte Koezor Gyula országos pártigazgatót, aki Komáromiból Pozsonyba költözött. Majd dr. Bicsovszky Kázmér főtitkár jelentést tett a szervezet eddigi működéséről. A magyar nem­zeti párt 1028 október l^én állította fel po­zsonyi titkárságát, maga a szervezet pedig né­hai Berghoffer Károly vezetésével 1031 őszén alakult meg. Később Kontsek György foglalta el az elnöki széket, akinek vezetése alatt a szervezet élénk fejlődésnek indult. Bicsov- !>zky méltatta a hölgyszakosztály megalapítójá­nak néhai Szapáry Ilonának hervadhatatlan érdemeit. A hölgyszakosztály működését Pozsony s«e- genynogyedében soha nem fogják elfclojóe- ni. Bicsovszky majd a munkásosztály keretében az agrárok részéről indított pártbomtási ki­munkásságáért. Thuróczy fölszólalóra után a jelenlevők lelkes ünneplésben részesítették Kontsek Györgyöt. Októberben tovább emelkedett a mezőgazdasági kényszer- esiess&ek száma Prága, november 13. Ara állami statisztikai hivatal ima tette közzé az október hónapban kihirdetett csődökre, a ksnysraeregyességek­re és a mezőgazdasági kény s ze r egyességekre vonatkozó adatokat. A kimutatásiból megálla­pítható, hogy október hónapiban a szép em­ber hónapban kimutatott 48 csődeljárással szemben 60 csődeljárást indítottak. Ebből 35 Csehországra, 15 Morvaországra és Sziléziára, 8 Szlovenszkóra és 2 Kárpátaljára esik. Az aktívák összege 1,826.235 korona, a passzívák összege pedig 2,947.584 korona. Októberben Csehországban 37, Morvaországban és Szilé<- ziában 23, Szlovenszkón 14, összesen tehát 74 kényszergyességi e1 járás indult a szeptembe­ri 71 eljárással szemben. A 7-1 kénvszer- egyességi eljárásban az aktívák összege 9 millió 642.897 korona, a passzívák összege pe­dig 13,648.639 korona. A statisztikai kimutatásból megállapítható, hogy a mezőgazdasági kényszer egyes-égek száma októberiben tovább emelkedett. A szep­tember hónapiban megindított 1383 eljárással szemben, október hónapban 1618 uj (mező­gazdasági kényszeregyességi eljárás indult. Ezek közül Csehországra 584, Morvaországra és Sziléziára 461, Szlovenszkóra 472, Kárpát- aljára pedig 181 uj eljárás esik. A találóso­dé ttság az 1648 eljárásiban 109.370.741 koro­na. A Szlovenszkón megindított 472 eljárás­ban az ismert aktívák összege 20-173.203 korona, a passzívák összege pedig V‘.7-Ki.835 korona, a tuladósodottság tehát 2ti.7.5.72b korona. A kárpátaljai 131 eljárásiban az aktí­vák összege 2,218.793 korona, a passzívák összege 5,088.288 korona, tehát a talnlóso- dotfság 2,872.680 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents