Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-13 / 260. (4109.) szám

Lelkes gyűlésen alakította meg Rimaszombat magyarsága az egyesült párt szervezetét Elnökök.* Perecz Sámuel, Eszenyi Gyula, Löcherer Géza és Varga Imre Rimaszombat, november 12. (Saját tudósí­tónktól.) A volt magyar nemzeti párt és a volt országos keresztényszocialista párt helyiszerve­zetei hétfőn a Tátra-szálló termében tartották meg együttes gyűlésüket, amelyen egyhangú lelkesedéssel csatlakozták a ma­gyar egységhez és a két helyiszervezet egye­sülésének kimondásával megalakították az egyesült párt rimaszombati szervezetét. A rendkívül lelkes hangulatban lefolyt pártgyü- lést dr. Törköly József szenátor nyitotta meg nagyhatású beszéddel, majd dr. Löcherer Géza országos pártvezetőségi tag indítványára jegy­zőkönyvi köszönetét szavaztak a két volt helyi- szervezet lelépő tisztikarának. Az egyesült párt programjának ismertetése után közfelkiáltással .választották meg a helyi pártvezetőséget. Diszelnök lett Perecz Sámuel, elnök dr. Esze­nyi Gyula, helyettes elnök dr. Löcherer Géza, ügyvezető elnök Varga Imre, alelnökök: Gabo­nás István, Gyulai István, Hizsnyan Béla, Kos- kó Lajos, Vaskó József és Telek Gyula, titká­rok dr. Baráth László és Kalocsay Gyula, pénztárnok Kovács Lajos, jegyző Remenyik Kálmán, ellenőrök Diczky Pál és Remenyik István. — Választmányi tagok: Angyal Gyula, Ádám János, Bálint Pál, Bognár Pál, Benko- vits Gyula, Badinyi György, Csordás János, Dananai János, Dulovics László, Dulovics La­jos, Derekas János, ifj. Durda János, Ferencz István, Filó András, Gál Mátyás, Gémes Béla, Halgas János, Hank Andor, Halasy Gyula, Ha­lász József id., Hubay Bertalan, Jávorszky Zol­tán, Jakab István, Jeszenszky Soma, Ivanyik Károly, Kálmán Károly, Káposztás László, Kosztra István, ifj. Koszka Lajos, Kövér Pál, id. Kozma Imre, Márkus László, Major Sán­dor, Paál László, Páricska Péter, Pecsök La­jos, dr. Ragályi Antal, Rábely Etta, ifj. Rábely Miklós, Rajner Andor, Runyay László, Szabó Andor, ifj. Szabó Elemér, Széplaky Pál, Szoy- ka Pál, Sinka Pál, Szabó István, Toldy István és Török Miklós. A választmánynak hivatalból tagjai a községi képviselőtestület tagjai, név szerint: dr. Törköly József, Valaszkay Rezső, Rábely Károly, dr. Eszenyi Gyula, dr. Löche­rer Géza, Vozáry Samu, Sichert Károly, dr. Weinberger Rezső, Kerekes István, Telek A. Sándor, Vaskó Károly, Koskó Lajos, Bárdos István és Tóth János. Ugyancsak hivatalból tagja a választmánynak a járási képviselőtestü­let tagja: dr. Mihalik Dezső. Az uj elnökség részéről Perecz Samu nyu­galmazott városi tanácsos, dr. Eszenyi Gyula városbiró és Varga Imre református lelkész Prága, november 12. A német egyetemen történt tüntetéseik hullámai még mindig nem ülték el. Mint iemenetes, a jogi fakultás előadá­sait a Keltsem tanár elleni tüntetések miatt be­szüntették és egyelőre nincs is remény arra, hogy az előadásokat újból megkezdik. Stark rektor és Foltin dékán ma délelőtt az iskolaügyi minisztériumban járt az előadások ujramegkezdése ügyében, de a kiszivárgott hírek szerint ütjük nem járt a kellő eredmény­nyel. Franké isfcolaügyi miniszter, aki tegnap kihall­gatáson volt Bemes elnökinél, nincs megeléged­ve a lefolytatott fegyelmi eljárás eredményével és főleg a diákokra kiszabott büntetéseket nem tartja kielégitőkmek. A Kelsem tanár elleni tün­tetéseken igen sok diák vett részit, az egyetemi szenátus azonban ezek közül csak hármat bün­tetett meg. A miniszter véleménye szerint a fe­gyelmi eljárást sokkal szigorúbban kellett vo'i- na lefolytatni és állítólag az előadások ujramegkezdése is attól függ, mondott köszönetét a megnyilvánult bizalom­ért. A választmány legközelebbi ülése elé kerü­lő adminisztratív ügyek megvitatása után a tag­gyűlés dr. Törköly József záró szavaival ért vé­get. A füleld alakuló gyűlés Fülek, november 12. (Saját tudóeitónktól.) A volt országos keresztényszocialista párt és volt ma<gyar nemzeti párt füleki helyi szervezetei lel­kes lefolyású, néipes gyűlésen mondották ki az egyesülést, illetőleg az egyesült, párt füleki szer­vezetének a megalakulását. Beinrohr Dezső és dr. Nagy Iván körzeti párttitkárok hatásos be­szédei után megejtették az egyesült pártszerve­zet vezetőségének megválasztását, amelyben te­kintettel voltak az iparos-, földműves-, keres­kedő- és munkás osztályok, valamint a fiatalabb nemzedék arányos képviseletére. Tiszteletbeli elnököknek a két volt pártszervezet elnökeit, Id. Csaba Józsefet és Komár Jánost választot­ták meg. Elnök lett Ló&ka Károly, társelnök Molnár Imre, alelnökök Sebestyén József és Komár István, titkár Melicher József, pénztáros Tóth Sándor. Ugyancsak egyhangúan választot­ták meg a husztagu választmányt. Lóska Károly elnök mélyhaitásu szavakkal köszönte meg a bi­zalmat s lelkes és kitartó munkára 'buzdította az egységes magyar tábor híveit vájjon a fegyelmi vizsgálatot tovább folytat- jáik-e a szükséges szigorral. A professzorok kijelentése a rend és nyugalom fenntartásáról szintén neim elég meggyőző aiz isko-Laüigyi hatóság számára. A miniszter bizto­sítékot káváin arra nézve, hogy nemcsak Kelsen előadásai, hanem a német egyetem valamennyi előadása teljes nyugalomban lesz megtartható. Az eddigi tapasztalatok szerint a prof ess zorkol- légiuim nincs abban a helyzetben, hogy megfe­lelő biztosítékot szolgáltasson e tekintetben. Valósaink, hogy az előadások továbbra is 'szüneteinek és minthogy már a karácsonyi szü­net közeledik, azt mérlegelik, hogy a jogi fakultáson csak a téli szemeszter ele­jén, február elsején kezdik meg újra az elő­adásokat Ez az intézkedés egy teljes sze­meszter elvesztését jelentené a jogi fakultás valamennyi hallgatója számára. Az iskolaügyi minisztérium nyúltam kifejezést ad ama véleményének, hogy a hallgatók nyilat­kpzatát a rend fenntartására nézve nem lehet komolyan venni, mert az október 22-i és 23-4 tüntetések alkalmával a diákok kétezer is meg* szegték adott szavukat. Az iskoiattgyi minisz­térium az üggyel kapcsolatban törvényes rend­szabályok bevezetését is mérlegeli, amint ezt már oíktóber 2ő-d nyilatkozatában is nyilvá­nosságra hozta. Társadalmi utón tanítják helyesírásra az erdélyi magyar gyermekeket Arad, november 12. A Kölcsey Egyesület legutóbbi ülésén Fischer Aladár katolikus gim­náziumi igazgató ismertette az aradi magyar fiatal generáció szomorú helyzetét. Azok a fia­talok, akik állami iskolákba jártak, a magyar helyesírást nem ismerik, a magyar irodalomról és művészetről pedig alig hallottak valamit. Rá­mutatott annak szükségességére, hogy az egye­sület társadalmi utón igyekezzék segíteni ezen a szomorú állapoton. Dr. Pareoz Béla képviselő bejelentette, hogy az egyesület rövidesen megkezdi a magyar ifjúságnak iskolánkivüli tanítását. Az akció keretében helyesírásra tanítják azokat a fiatalokat, akik román iskolákba járták. Az is­kolánkivüli tanítás keretében megismertetik a hallgatókat a magyar művészettel és irodalom­mal is. Német repülőtársaság bonyolítja le Görögország légi forgalmát Athén, november 12. Kedden a görög kül­ügyminisztériumban görög-német légügyi szerződést Írtak alá, amely a német Lufthan- zának kizárólagos jogot biztosit a görögor­szági kereskedelmi repülövonalak és repülő­terek üzembentartására. Kivégeztek egy 80 éves abesszin felkelőt Róma, november 12. A Dzsibuti-vasut men­tén megkezdett tisztogatási akció során az ola­szok elfogtak egy Balsa nevű, nyolcvanéves bennszülött bandavezért, aki kétszáz főnyi fel- fegyverzett harcossal szállt szembe a rendes olasz katonasággal. Az elfogott bandavezért, mint lázadót, kivégezték. Balsa néhány hónap­pal ezelőtt Addis Abeba közelében bandájával megtámadott egy olasz helyőrséget is. A táma­dás visszaverése után akkor sikerült elmene­külnie. 1936 november 13/ péntek. Teljes uemeutertveuileneka prágai német joghallgatók az egyetemi tüntetések miatt! Az iskolaügyi minisztérium nem tartja ki­elégítőnek a fegyelmi eljárás eredményét 1. Tavasszal volt, még Chlotsuinda életében, hogy Amalafrid hábo­rúba keveredett a Merovingiakkal. A turing király tízezer harcost kért Albointól és fölajánlotta a zsákmány harmadát. Alboint csábította a préda, de Sigisbert, Amalafrid ellenfele a sógora volt, nem akart uj rokonságával összetűzni. Amalafrid követe tovább vonult a Dnyeperig Szkitiába és Bajánt, az avarok khánját hívta segítségül. A nagyravágyó, hatalmat áhitó Ba- jánnak kapóra jött Amalafrid ajánlata. Régóta szűknek érezte Szkitíát. Kelet felé nem mozdulhatott, délen a légiók álltak őrt, a kietlen észak nem csábította és nyugati szomszédja, Gepidia hatalmasabb volt, sem­hogy a megrohanás kockázatát vállalni merte volna. Bajánt a nagy préda vágya hajtotta nyugatra portyázó harcokhoz és lovasrohamokhoz szokott seregével. Sigisbert jól elrejtett gyaloghad­dal várt rá a hegyek közt. Az avar előőrsöket lenyilazta, kipusztította a turing vezetőket, aztán hátrálni kezdett gyalogosaival. Kelepcébe csalta Bajánt s egy keskeny völgytorokban váratlanul rajtaütött. Az avarok föl se fejlődhettek csatarendbe, kétezer lovasuk ottmaradt és sietve visszavonultak. Sigisbert attól tartott, hogy Baján a lapályon hagyta tartalékerőit és nem merte űzőbe venni. Beérte a győzelemmel és visszavezette hadát a Rajnához. A turing és avar vereségek hire Chlotsuinda halála idején jutott cl Pannóniába. Alboint kiragadta a hir a gyász komor hangulatából, ösz- szetoborozta az északi hercegségek harcosait és Camumtumba sietett, hogy megakadályozza a visszavonuló avarok garázdálkodását. A Dunánál találkozott az avar khánnal. SzétzüUött, rablásra és égetésre éhes kósza haddal számolt. Meglepődött, hogy Baján vasma­rokkal tartja féken vert hadát. A khán Carnumtum közelében vert tá­bort. Ott várta be utóhadát, serege maradványait. Vereségét maga tette szóvá Alboin előtt. Nem keresett mentséget és nem emlegette a frankok számbeli fölényét. Sigisbertet nem segítették földfeletti hatalmak, a vere­ség oka bennük volt, hogy nem tapasztalták ki a frankok harcmodorát. Más az ő cseles támadásuk, egyenes és heves rohamuk. Az ellenfél előtt szétnyílik, mint egy legyező és az oldalakra tör. Jobbról és balról hasit rést és nem a középen. Ily harchoz síkság kell és nem hághatatlan he­gyek embert bujtató, ezredeket elnyelő rengeteggel. Kétezer harcosának drága teteme hizlalja kövérre a turing erdők kóbor fenevadjait. Nagy árat fizetett az okulásért. De a vér nem omlik megtorlatlanul! —• Rokonaid, de megmondom néked Alboin király, ez a vereség nem döntötte el a harcot. Még összemérem velők az erőmet! — mondta keményen Baján. — Hogy hivalkodnak a nevökkel! Guntrám: hatalmas a csatában... Sigisbert: ragyogó a győzelemben! Meglátom, mit ér a Meroving név, ha jobb időben jövök rájuk a hadjaimmal! Alboin komoran hallgatta Bajánt: — Nem a rokonaim immáron. Most temettem asszonyomat. Meg­ölte őt a gyermekünk, akit világra szült... Magamban maradtam és nincs más rokonságom, csak a népem. Baján megragadta Alboin kezét és megszorította. Ültek a tábortűz­nél, a forró nyári éjszakában, a csillagok alatt. — Én sok asszonnyal élek, testvér és magam vágyóik mindég. A férfi úgy erős, ha magányos. Kétkedő és bánatos volt Baján hangja. Alboin rácsudálkozott, A EGO föld REGÉNY IRTA: EGRI VIKTOR MÁSODIK KÖNYV 22 (FOLYTATJUK) zsarátnok fényében valahogy megszépült összeszabdalt arca, amelynek ép foltjaiból szúrós szőrözet serkedt Akadt-e asszony, aki szerelemmel viszonozta csókjait? Aki úgy szerette, mint Chlotsuinda őt, azzal a ta­padó és lágy odaadással, amelynek édességét és gyöngédségét csak most kezdi érezni? A zsarátnokba bámult. Chlotsuinda sápadt arcát látta a lángokban és a szive mint nehéz malomkerék forgott a mellében. Baján asszonyok­ról beszél, alig hallja. ♦. Aki csak a test örömeit keresi, vájjon sejthet-e valamit a szerelem igazi édességéből? Szerelem!. ♦« Egyszer Chlotsuinda tűzpiros virágról dudolgatott. A fülében visszhangzik ez a csacska kis dal. Tele van vele a lelke. Baján a bosszút emlegeti és ő Chlotsuindára gondol, a keze forró tapintására, selymes hajára, amely sátorosán ráhull és betakarja* Egyszer a szőlők közt tépte magához. Miféle pillanat volt, hogy kínzó és lélekfojtó édessége visszajár emlékezetébe?.. ♦ Talán az igazi bol­dogságé, amikor lélek és test egyszerre hull közös zsibbadásba, tér és idő összefolyik és könnyű lebegésben, eggyéolvadásuk gyönyörében a lélek ólmai leolvadnak és valami ujjongó felszabadultság tölti be a test minden parányát! Foghatatlan volt, a halott erősebben élt benne, mint az élő asszony! Ismeretlenül választotta párjául, mert igy tanácsolta nagybátyja és jó­nak látta házasságát az ország érdekében. Elindult érte frank földre, omlasztó vágyak nélkül esküdött meg vele és magáévá tette érzékei mohó vágyában, ahogy vérbő szenvedéllyel ölelte azelőtt az asszo­nyokat Mi történt, hogy egyszerre más értelmet kap a szenvedélye? Baján már hallgatott Elnyúlva a tűz mellett félébren aludt Elnézte őt meg­gyűlt keserűséggel. Nem értette, hogy Baján is magányt emlegetett, aki még nem temetett asszonyt.** Aquincumig kisérte a khánt Bucsuzásuk előtt Baján szóvá tette Gepidia nagy virágzását Sunyin figyelte Alboint. —- Vén ember a gépid király. Ki tudja, meddig bírja? — Én még jő erőben láttam! — Régen vót! — Amikor a fegyvereimet kaptam tőle, akkor volt — Régen hét! Baján arca kiverealett és ráncolta homlokát. Szerette volna szóra bírni Alboint — Hallom, nagyon megviselte a tél hidege. Azóta csak köpi a mellit. — Elköhöghet még jó pár esztendeig. Csak a fiatalját dönti le a melle baja. — Én mondom, addig jó élni, mig a karod asszonyt ölel és kardot forgat. Én igy akarok meghalni, a lovam nyergében, mint az apám. — Vagy az asszonyod ölén, ha olyan bővérű vagy! — nevetett Alboin. Baján is nevetett. *. Ha csak megtudhatná, nem unja-e Alboin a hosszúra nyúló barátkozást. Ravasz kerülgetéssel nem ért szót vele. Taktikát változtatott: — Szép a fegyverbarátság, amig nem tudod, mit vesztesz véle* — Van elég legelőm és marhám is fölös számban. Földein meg annyi, hogy tizedét se győzöm mivelni* 4

Next

/
Thumbnails
Contents