Prágai Magyar Hirlap, 1936. november (15. évfolyam, 250-274 / 4099-4123. szám)

1936-11-11 / 258. (4107.) szám

m 1936 november 11, szerda. tkifyeH ida váekalá Az időjárás nagyjában változatlan: jobbára derült, csupán a köztársaság középső részeiben adódott némi csapadék. — Időjóslat: Általában derült és nyugodt, kevés csapadékkal. — AZ UJSAGIRÓBIZTOSITÁSI KURATÓ­RIUM DÖNTÉSE ELLEN PANASZ EMELHETŐ A KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁGNÁL. A legBeftsS köz igazgatási bíróság a mu.it napokban fogilaíl- ikozoitt egy, az ujságiróbiztoeiitáe körébe vágó kérdéssel. Az 1929. évi 26. számú nyugdíjbizto­sítási törvény az ujságiróbiztositás szaunáira megszarvezte „.az ujságiiróbizfcositáei kuratóriu­mot44 s erre háziba ama vitáik eldöntését, begy a jelentkezőik részesei lebetnek-e az ujságíróbiz- tositásnak, vagy nem. E kuratórium batásköré- be tartozik továbbá ama kérelmeik eünitézése, .amelyekkel az újságíróik régebbi szolgálatúik be­számítását igényűnk és hogy e régebbi szolgála­tok mennyiben teikimtendiök újságíró szolgálat­nak. A közigazgatási bíróság azzal az elvi kér­déssel foglalkozott, hogy a kuratórium44 hatá­rozatai az említett vitás esetekben végérvénye­seknek tekinithetök-e. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, bogy a kuratórium határozatai ellen 'beadott fellebbezéseket ugyanez a kurató­rium intézte el. A legfelső közigazgatási bíró­ság 1936 november 6-án kelt 5482/34. számú ha­tározata az eddigi gyakorlatot áttörte és elis­merte, hogy a kuratórium határozata ellen be­adott panaszról a közigazgatási bíróság illeté­kes dönteni, mert „az újságírói biztosítási ku­ratóriumot44 a közigazgatási hivatalnak tekinti, amelynek intézkedése ellen panasznak van he­lye a közigazgatási bíróság előtt. — A KORCSMÁBAN LŐTTE AGYON VE- TÉLYTÁRSÁT. Mátyásföldi tudósilónk tele­fonon jelenti: Tegnap este halálos féltékeny- ©égi dráma játszódott le Köpösd községben. Tomaskovies István 21 éves köpösdi legény barátjával, Bodnár István 19 éves legénnyel mulatott a falu korcsmájában. A legények egy leány miatt, akinek mindketten udvarol­tak, összevesztek. A vita során Tomaskovics előrántotta revolverét és barátját közvetlen közelről főbe lőtte. A szerencsétlen legény azonnal meghalt. A gyilkos legényt beszállí­tották a vágsellyei járásbíróság fogházába. Kihallgatása során részegségével védekezett, Ma délutóin átszállították az államügyészség fogházába. — A 35. OSZTALYSORSJÁTÉK V. OSZTÁ­LYÁNAK mai húzásán nyertek: 20.000 koronát: 26.563, 66.340. — 10.000 koronát: 18.328, 49.089, 54.233, 76.532. — 5.000 koronát: 1998, 9379, 9528, 19.067, 22.794, 25.509, 25.767, 41.053, 44.806, 45.544, 59.444, 61.636, 88059, 95.335. — 2.000 koronát: 510, 1598, 2806. 3047, 5084, 5505, 5662, 6426, 7914, 8849, 9433, 12.253, 12.364, 13.683, 17.658, 26.378, 28.090, 31.548, 32.327, 38.660, 42.510, 45.476, 47.678, 49.876, 54.570, 57.780, 64.561, 65.845, 66.454, 71.697, 74.552, 76.472, 81.653. 83.053, 84.154, 84.336, 84.980, 88.521, 90.660, 90.985, 100.398, 105.002, 107.402, stb. (Felelősség nélkül.) — A SÜMEGI MÚZEUMBÓL ELTŰNT EGY AMATI-HEGEDÜ. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: A sümegi múzeumból ismeretlen tettes ellopott egy 20.000 pengő ér­tékű Amati-hegedüt. A hegedű egykor Kisfaludy Sándor tulajdona volt. A mesterhegedü tolvaját országszerte keresik. — KÉT ÖNGYILKOSSÁG. Nyitrai munkatársunk jelenti: A Handtova mellett' tóból tegnap kifogták Kovács Teréz 81 éves handlovai asszony holttestét. Az asszony még május végén tűnt el a faluból, s mint most kiderült, öngyilkosságot követett el. A hullán ugyanis semmiféle küleröszak nyomát nem találták. — Vindrik község határában az erdőben egy ismeretlen akasztott ember hullájára akadtak. Személyazonosságát edd g nem sikerült megállapí­tani. A jól öltözött negyvenév körüli öngyilkos zsebében egy J. H. monogrammal ellátott zsebken­dőt találtak. A csendőrség megindította a nyomo­zást. Gyomor* és bélzavaroknál, hastiregbeli vérpangásnál, étvágytalanságnál, szorulás­nál, felfúvódásnál, gyomorégésnél, felböfö­gésnél, szédülésnél, homlokfájásnál, hányin­gernél egy-két pohár természetes „Ferenc József" keserüviz alaposan kitisz­títja az emésztőutakat. ««« Néplront és sajtószabadság Miérf kényszerűébe távozásra León Blum a Havas-iroda igazgatóját? A Havas-ügynökség diktatúrája a francia zsurnalisztikában ■■ Guimier távozásának kulisszatitkai ■■ Hogyan dolgozik a világ egyik legnagyobb sajtó vállalata? ■■ ■■ A PMH munkatársától Pária, november 10. (MTP) A mai kor hu krónikása lenni nem tartozik a könnyű fölada­tok sorába. Mindennap annyi minden történik az élet minden területén, külpolitikában, belpoli­tikában, a gazdasági életben, a kultúra frontján, — hogy az események áttekintése és összefo­gása ma meghaladja a legfürgébb szellemű uj- ságiró képességeit is. Párisban ma megint moz­gásban van minden és az újságíró közben való­ban nem tudja már, hogy mit lehet és mit nem lehet. A sajtó terén leírhatatlan zűrzavar ural­kodik Franciaországban s ebből a szempontból teljesen érthető, hogyha a Blum-kormány eré­lyes kézzel igyekszik rendet teremteni, — a baj csak az, hogy a rendteremtő szándék mire meg­valósul, újabb zavaroknak a fölidézője lesz. Az első lépés, amivel a Blum-kormány sokat emlegetett sajíóreformját keresztül akarja vin­ni, a Havas-iroda vezetőjének eltávolítása volt s ez bizonyos újságírói körökben nyugta­lanságot keltett. Guimier, aki mellesleg a „Journal“-nak a tulaj­donosa is, nem volt hajlandó a Blum-kormány intézkedéseihez alkalmazkodni s ezért követel­ték a távozását. Guimier hosszas huzavona után volt csak hajlandó lemondani, lemondásának okairól azonban szokatlanul éleshangu nyílt le­vélben számolt be az olvasóközönségnek. Jel­lemző a francia lapok viszonyára a Blum-kor- mányhoz, hogy a nyílt levelet majdnem vala­mennyi nagy lap átvette. A küzdelemben azon­ban végül mégiscsak Blum maradt a győztes és mert a miniszterelnök is mestere a tolinak, ő is értette a módját, hogy kemény dolgokat mond­jon Guimier hatalmas barátai felé, akik látha­tatlanul meghúzódtak a háttérben. Azzal mindenesetre mindenki tisztában van, hogy Guimier eltávolítása a Havas éléről, bizo­nyos fokig egyet jelent a legnagyobb francia hírszolgá­lati iroda állami ellenőrzés alá helyezésével. S hogy ez mit jelent, csak az fogja megérteni, aki tudja, milyen szerepet tölt be a francia köz­életben a Havas-ügynökség. A világ első hírszolgálati irodája A Havas-irodát száz évvel ezelőtt létesítette Charles Havas, pontosan 1835-ben. Akkoriban még kis ujságforditó iroda volt, — ma 300 alkalmazottal dolgozik és Páris egyik leg­forgalmasabb pontján, a Piacé de la Bourseon van hatalmas palotája. Havas volt az első, aki a modern hírszolgálati hálózatot megszervezte, Reuter például csak 1849-ben kezdte meg működését a Havas által lefektetett elvek és módszerek alapján. Havas postagalambokkal dolgozott s postagalambjai majdnem olyan jól és pontosan működtek, mint most a rádió. A hírszolgálati irodánál is — mint a hasonló vállalkozásoknál általában — minden azon múlik, hogy sikerül-e monopolizálni a mű­ködési területet, vagy legalább is a területnek egy részét. Havasnak sikerült már a múlt század ötvenes éveiben a világ valamennyi nagy városában saját tudósítót fölállítani, ami által elérte azt, hogy a világ legelső nemzetközi hírszolgálati szervezete fölött rendelkezett Egészen eddig minden remekül ment, 1856-ban azonban történt valami, ami az eddig nemzet­közi tekintélynek örvendő vállalkozásnak, ha nem is ingatta meg hitelét, mindenesetre más megvilágításba helyezte. Ekkor fuzionált ugyan­is a Havas az egyik legnagyobb francia hirdetési irodával és ettől kezdve egészen a mai napig nemcsak hírek, hanem hirdetések közvetítésével is foglalkozott. Havasnak sikerült ezen a téren is kivételes helyzetet biztosítani a maga számá­ra és ez a magyarázata annak, hogy a világ összes lapjai, hogyha Franciaország* ból származó híreket közölnek, mindig a Ha­vas-irodára hivatkoznak, még erősebb és ál­talánosabb ez a kapcsolat a hirdetési üzletek területén. Minthogy a világon alig van lap, amely olvasói­ból és előfizetőiből élne és nem köteles tekintet­tel lenni a hirdetésekre, — tehát el lehet kép­zelni, hogy egy vállalat, amely monopóliumot élvez a hirdetések szerzését és továbbadását’ il­letően, az illető ország egész sajtója fölött való­ságos diktátor! hatalmat gyakorolhat. Nos, a francia sajtó a Havas-iroda diktatúrája alatt volt, A Havas-iroda uz’eti és politikai diktatúrája Tisztán elméleti szempontból persze kívánatos lenne, hogy egy olyan nagy vállalat, mint a Ha­vas, ha egyszerre foglalkozik hírszolgálattal és hirdetési üzlettel, szigorúan különválassza egy­mástól a két össze nem tartozó resszortot. Ehe­lyett éppen az ellenkezőjét csinálják Havasék, s emiatt nagyon súlyos kritikát hívtak ki nem egy Ízben maguk ellen. Havasékon keresztül csak úgy lehet hirdeté­sekhez jutni, hogyha egyben az illető lap a hírszolgálatra is előfizet. A Havas-iroda csak előfizetők részére közvetít hirdetéseket, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogyha valaki nem fizet elő a méregdrága hír- szolgálatra, nem jut lapjában egyetlen hirdetés­hez sem. Azok a hírszolgálati irodák, amelyek időközben megpróbáltak Franciaországban gyö­keret ereszteni, rövidesen vagy átvándoroltak Havasék tulajdonába, vagy pedig elpusztultak. Számos nagyobb lapkoncem is megkísérelte, hogy önálló hírszolgálati szervezetet építsen föl, — minden kísérlet csütörtököt mondott. Most csak két nagy francia lapnak van önálló hirszervezete: a ,,Matin“-nek és a „Petit Pari- sien“-nek, de ezek is előfizetői még mellékesen a Havasnak is. Ha másért nem, a hirdetések miatt... A Havas-iroda kezében azonban vannak más eszközök is, amikkel a francia sajtófronton egyeduralmát biztosíthatja. Mindenekelőtt közvetlen politikai befolyást gyakorolhat a lapokra és azokat a lapokat például, amelyek­nek politikai iránya neki nem felel meg, egy­szerűen kiéhezteti azáltal, hogy elvonja tőlük a hirdetéseket. A hirdetőket viszont úgy terrorizálja, hogy a la­pokban olyan híreket kolportál, amelyek a hir­detőket nagyobb hirdetések föladására serken­tik. Például: Röviddel ezelőtt az egyik legna­gyobb francia autógyár közölte a Havas-irodá­val, hogy a rendes évi hirdetési büdzsét kényte­len volt egy harmaddal leszorítani. Havasék nem szóltak egy szót sem, ellenben néhány nap múlva autószerencsétlenségekről szóló hírek je­lentek meg a lapokban és minden egyes esetben kiderült, hogy a szerencsétlenséget a szóbanfor- gó cég kocsija okozta. Nem tartott sokáig, míg jelentkezett a cég és bejelentette, hogy a hirde­tési költségvetés marad a régi. Harminchat millió frankos állami szubvenció Van azonban még egy funkciója a Havas­irodának és itt kell keresni az állami közbelé­pés okát és magyarázatát is. A Havas-ügynök­ség ugyanis a félhivatalos francia sajtóiroda sze­repét is betölti, amennyiben köteles bizonyos évi szubvenció fejében az összes hivatalos híre­ket továbbítani. Ez a szubvenció minden évben változik, de mindig súlyos milliókra rúg. Az 1931. évben például nem kevesebb, mint 36 millió frank vándorolt az államkasszából a Havas-ügynök­ség pénztárába. Ezért a pénzért, úgy látszik, mintha nem is volna áldozat teljesíteni a kormány egyetlen kívánsá­gát: semlegesnek és tárgyilagosnak lenni a kor­mánnyal szemben. De persze ezt nem könnyű mindig betartani, mert hiszen a Havas-ügynök­ség igazgatósági tanácsában számos olyan sze­mélyiség ül, aki a mindenkori kormány egyik­másik intézkedésével, esetleg egész politikai irá­nyával nem ért egyet, Guimier például saját lapjában, a „Journalé­ban a leghevesebben támadta a Blum-kor- mányt ugyanakkor, amikor mint a Havas ve­zetője több, mint harmincmilliós szubvencióért folyamodott ebben az esztendőben. Hozzátar­tozik a dolog pikantériájához, hogy — amint most kiderült — a vállalat igazgatója a kor­mányszubvenciónak nagy részét minden év­ben saját zsebébe süllyesztette. Annak ellenére, hogy a Havas-diktatúra le­törését mindenki jóleső örömmel szemléli, mégis bizonyosfoku nyugtalanságot keltett az újság­írók körében. Attól tartanak ugyanis, hogy ez csak bevezetése a kormányakciónak, amelynek az a végcélja, hogy korlátok közé szorítsa a je­lenleg majdnem korlátlan francia sajtószabadsá­got. Paul Faure, a szocialista párt titkára múlt­koriban nagy beszédet mondott a kormány saj­tóreformjáról és azt fejtegette, hogy a francia sajtó ugyan nem olyan becsületes és puritán, mint saját maga vallja, de nem is olyan korrupt, mint ellenségei hirdetik, — azért mégis elkerül­hetetlenné válik a sajtószabadságnak bizonyos határok közé való állítása. Erre a nyilatkozatra a párisi sajtószindikátus mindenesetre erélyes tiltakozással felelt és hivatkozott arra, hogy a sajtószabadság- a francia köztársaság legneme­sebb és legbecsesebb hagyományai közé tarto­zik, amit minden kormány mindig respektált. A León Blum-kormány sajtóreformja tehát akármi­lyen enyhe korlátokat akar is állítani a sajtó- szabadság elé, naav harcokat fog megindítani. J. D. Háború meséjével csalt a pozsonyi házasságszédelgő Kétévi börtönt kapott — ÚJABB DIÁKTÜNTETÉSEK BUDAPES­TEN. Budapeelá szeirkesztöségümk jeleníti tele­fonom: Kedden is voltak kisebb diáktüntetések Budapesten. A délelőtti óráikban mintegy 200 diák 'gyűlt össze a bölcsészeti kar épülete ellőtt, majd behatolt az épületibe és a folyosókon anti­szemita és kommunista-ellenes tüntetést rende­zett. A diákok ezután a központi egyetemre vo- miuiltak, ott azonban nem tudtak benyomulni Egy ideig az uccán tüntettek, amiig a rendőrség szét nem oszlatta őket. Közben egy másik cso­port az Eötvös-ucoai spanyol követség elé tar­tott, abol szimpátia tüntetést akartak rendezni. A rendőrség azonban idejében megakadályozta a tüntetést. A készültség parancsnoka közölte n diákokkal a spanyol követ kérését, hogy te­kintsenek cl a. -■ ■''mpátiatüntetéstől, mert a kö­vet apósának meggyilkolását gyászolja. A diá­kok rendiben szét is oszlottak.. Pozsony, november 10. (Pozsonyi szer­kesztőségünktől.) A kerületi bíróság tegnap tárgyalta Marcis István 32 éves rovottmul- tu pozsonyi magánhivatalnok és Weisz Ja­kab 31 éves vajkai születésű, pozsonyi ke­reskedősegéd csalási bünperét. A vádlottak ez év szeptemberében azt igyekeztek elhitetni Haar József po­zsonyi cipészmesterrel, hogy nagyszabá­sú élelmiszerbevásárláá szövetkezeiét alapítottak, főleg a lisztet igyekeznek ösz- szevásárol'ai, mert háborús veszély fenye­get. A jó üzlet kecsegtet ésével kicnaltak a cipészmestertől 19.870 korona készpénzt és fedezetül átadtak egy 13.610 koronára kiállított takarékkönyvet. Később kiderült, hogy a takarékbetétkönyv hamisítva volt. A könyv valamikor Pavlikovics Józsa csesztei leány tulajdona volt, akinek Mar­cis házasságot igért. Ilymódon csalta ki a leánytól a betétkönyvet, amelyen eredetileg 7990 korona betét volt. Az összeget felvet­te, ami nem akadályozta meg abban, hogy a könyvbe 13.610 koronás betétet hamisít­son bele. A leány apjának nevében húsz zsák lisztet is kicsaltak Braun József po­zsonyi lisztkereskedőtől, két brünni keres­kedőtől pedig 100 üres lisztesszákot csaltak ki hasonló módon. Pavlikovics Józsa még 6000 korona készpénzt is adott vőlegényé­nek, aki az öreg Pavlikovics nevére utólag még két váltót hamisított, darabonként 5000 koronára es azokra bbUU koronát vett tel Ruzsicska Ferencnél. A szélhámossal való ismeretség 22.000 koronájába került a Pavlikovics-család­nak. A bíróság Marcis Istvánt folytatólagosan elkövetett csalásokért és okirathamisitáso- kért kétévi fegyházra, bűntársát, Weisz Jakabot pedig tizhónapi börtönre Ítélte. Házasságszédelgő álorvos a Vágvölgyében Vághosszufaln, november 10. (Mátyás­földi tudósítónk jelentése.) . A vág völgyi falvakat az utóbbi időben egy magát ,.dr. báró Cserepesi Csiksomlói Gézá"-nak ne­vező szélhámos járja sorra. Felkeresi a leá­nyos földbirtokosok házát, gazdag orvos­nak adja ki magát és beférkőzik a családok bizalmába. Legutóbb az egyik földbirtokos házában a nagymamát gyógyitgatta s köz­ben meghódította a földbirtokos 19 éves leányát. Mielőtt azonban az eljegyzést meg­tartották volna, a „báró" tizenegyezer koronát ellopott a családtól és megszökött. Később apróhirdetés révén egy özvegyasz- szonnyal ismerkedett meg s hétezer koronát és töb'bezer korona értékű ékszert lopott el tőle. A csendőrség keresi a szélhámost. I Polio szappan] ■vmindén mosáshoz f */1

Next

/
Thumbnails
Contents